Új Szó, 1957. január (10. évfolyam, 1-31.szám)

1957-01-01 / 01. szám, kedd

ÜJ1ÁSZÜLETETT VÁROS Amilyen a város, olyan a vasútállomása is — ötlött fel bennem a gondolat, amikor Komárom girbe-gőrbe utcái közül ismét az állomásépületek elé kerültem. A régi, bagolyvárhoz hasonló állomásépület mellett ugyanis' magasan és fehéren terpeszkedik az úi, modern állomásépület, mely a város hatalmas fellendülését hirdeti. A bagolyvár mintha a régi Komárom jelképe lenre. Megriasztott Öreq madár módjára gubbaszt a a hótól terhes fák között. Az élet, mely még nem is olyan régen ott lüktetett szobáiban és keskeny folyosóin, átköltözött a szomszédos modern épület portájára így van ez a városban is. A regi város, melynek épületei és kacskaringós utcái évszázadokra emlékeznek vissza, mintha még jobban megöregedett volna az időközben feiépült új városrészek árnyékában. A várostól északnyugatra csak az utóbbi HÁROM ÉV ALATT 1114 ÜJ LAKÄSEGYSÉGET ÉPÍTETTEK A város lakóinak száma ugyanis 14 ezerről 22 ezerre emelkedett, s az építkezésnek ez a gyors üteme sem tudta megoldani a fellépő lakásínséget. így nőtt íel a régi város mellett az új, mely a várost igazgató, munkásokból és parasztokból álló hv-Iyi nemzeti bizottság munkáját dicséri. Felépülte* az első ötemeletes házak is, melyek az ódon városnak nagy\árosl jelleget kölcsönöznek. A fő úton járva vidám szánkázó gyermekekkel találkoztam, a<- utóbbi években megnyílt hatalmas gastronom ajtaján csomagokkal teleaggatott felnőttek tömege özönlött az utcára. A városon kívül, fáktól körülvéve áll a munkaerőtartalékok volt internátusa, melyet a tüdőbetegek szanatóriumává alakítottak át. A VÄG EZÜSTÖS SZALAGJA FFLETT Üj, betonból készült hidat találtam és a városban új fogászati klinikát. Hiába, az utóbbi években nagyot változott a város arculata. Az utolsó három év vívmánya az az új nyolcévef Iskola Is, amely az új lakónegyed 1 200 szlovák és magyar gyermekét fogadja be, valamint a már említett új állomásépület is. — Mit jelent mindez, ha még gőzfürdőt, ÚJ SZÍNH4ZAT, SZÄLLODÄT, SZABADTÉRI FÜRDŐT. könyvtárat, mosődát, trolljtáratot, gyermek- és pionír-otthont,

1 vala- I Az épütö város egy részlete mint az idősebb lakosofc részére pihenóotthont is szeretnénk építeai — sóhajtott fel Beck elvtárs, a helyi nemzeti bizottság elnöke, amikor a város fejlődéséről besz'gettün<t. Mert mindazt, amit az előbb említettem, az ő elnöksége alatt építették fel. Természetesen ez alatt a három év alatt, amióta a mostani nemzeti bízottság működik, nem lehetett műiden tervet megvalósítani. Amikor a helyi nemzeti bizottság újabb terveiről érdeklődtek. Kovalinka elvtárs, a helyi nemzet' bizottsáq *;tkára szó nélkül egy értékelést nyomott a kezembe. Nem azért, mintha nem tudta volna kívülről az ott szereplő érveket és adftokat. Azt akarta, hogy a helyi nemzeti bizottság egyes bizottságainak véleményén keresztül ismerjem meg a város örömét és gondját. — A legnaoyobb gor ot a bástya! kások, vagy a bástyákhoz fecskefészek módjára odaragasztott házaslakói okozzák — vetette fel kedvenc, témáiát Beck elvtárs. — Ezeket kellene végre új lakásokba költöztetni. a cigánycsaládok gyermekeit is iskolára szoktatni. Égető szociális problémák ezek, melyeket nem szabad sokáig halogatni. A nőbizottság tagjai már egyszer felkarolták a .1gánygyermekek ügyét. Anyás szeretettel KABÁTOKAT ÉS RUHÁKAT VARRTAK nekik es 'ézenfogva ,'okr ' a vezették őket. Sajnos a tanítók nem fordítottak. különösebb gondot erre az akcióra, s így a cigánygyermekek közül csak három maradt hű az iskolához. Pedig a cigányok írástudatlansága elleni harcban csak a tanítókkal karöltve érhetnének e! nagyobb eredményeket. Mennyi bonyolult problémát vet fel az élet. És ezek a problémák mind a nemzeti bizottságok megértésére és munkájára várnak. GAJDÁCS IRÉN 'mmmm& SZÁMVETES yár volt, rekkenő hőség s Éosy Kálmán a hűvös szobában az ágy szélén ült. Fájós lábát tapogatta s kpzben ki-kitekintett az útra. Kívüről a DT—54-es motorjának monoton zúgása verte fel a falu csendjét. — Ah — sóhajtott — ez is élet, nyomom az ágyat, kint meg dolgoznak. S éles, gépzajhoz szokott füle valamit hall. Homlokán ráncokba szökken a bőr, szemöldökét összébbvonja. — Hogy járatják azt a gépet, az embert szinte gyilkolja ez a hang. No, de majd — dünnyőg'e magában —, csak keljek fel, majd én megmutatom Visszaemlékezés ez. még a nyárról. S most itt ülünk Écsy Kálmánnal és családjával. Sőt, még vendégek is jönnek, ismerősök. Itt ül a nagyobbik fia is, a gimnazista, aki már a tizenegyedikbe jár Dunaszerdahelyre Együtt a család. És il> énkor, amikor az ó ee?tendőt temetjük, örömével, bújával, bajával, illik néhány szóval búcsúbeszédet mondani, a dolgos ember szavát hallatni. Nem ünnepi beszéd ez, inkább a hétköznapi, szürke munkahős számvetése, mielőtt egyet lépnénk az évtengerek újabb, kővetkező lépcsőjén. — Láttam a határt — mondom — széles e nagy mezőben nncs egy tenyérnyi parlag sem tán. — Mindent felszántottunk — mondja Ecsy Kálmán alistáli traktoros. Számokban kifejezve annyit a munkájáról, hoqy a kétszázhuszonhét normál hektár helyett ötszáznegyvenhárom hektáron forgatta fel az anyaföldet. Nagy az alistáli határ, se vége, se hossza. Legalábbis az Idegennek úgy tűnik fel. Több mint másfélezer hektár középnehéz talaj. Erre keménykötésű ember, meg jó gép kell. Megvan mind a kettő. Van jó munkatárs, jó traktor. Csak dolgozni kell^ keresni lehet. Écsy Kálmán keresett is ót hónapra tizenhárom mázsa búzát a szövetkezettől, meg havonként ezerkétszáz koronát a traktorállomástól.' Most pedig, hogy télre fordult az dő, viszik a traktorát a kerületi javítóba. A Képnek vagy nyolcezer hektárja már lement. Így mondja traktoros-nyelven: — Már háromszor Iefütutta a naftakönyvet, de a kerületi javítóba csak most kerüL Hétköznapi nyelvre lefordítva ez annyit jelent, hogy két javítást megtakarított. — Mivel, hogyan — teszi fel a kérdést a kíváncsiskodó. — Előzöm a hibákat, figyelem a gépet, ha kisebb hiba akad, magam is kijavítom. S az okszerű következtetés? Nem hever a traktor hónapszámra „fajrontban". Mert törődnek vele ketten is. Écsy Kálmán munkatársa sem holmi szél-csap ember, Madi József nagyon is hozzáülik a munkában. Az éjjeli váltás körül nem viaskodnak. Akin van a sor, megy. Éjjel-nappal, ahogy jön. S így pereg a film, peregnek az évek. Egy-egy kép egy-egy kiemelkedő mozzanat. Az ő életében a sok szürke filmkocka között sok színes kép is akad. Kenyeret termelő Igyekvése papírra vetve, kitüntetés, elismerés formájában. Szívesen mutatja meg őket. A szavából úgy veszem ki, nyugodt Nyugodt a tekintete is. S a jövő, a holnap ? Béke, egészség, s tavasz kell a télre, és jó idő a szántásra, vetésre. (—d) Uj híd a hegyek közóit Orava hegyes völgyes vidéke a múlt esztendőben egy új híddal gazdagodott. Ez az Orava folyót átívelő legnagyobb híd. Korszerű módszerekkel építették, még a betonozásnál is alig használtak fa* anyagot. Az építésnél 1514 vastag fát kitevő deszkát takarítottak meg az oravaí hídépítők. A képünkön látható oravai hatalmas hidat két hónappal a tervezett határidő előtt adták át a forgalomnak, 0GXD©0©©00<^ 0QOOOGOOOOGOC OOGOOÖ00GK3OOGOOTO ASZFALTOS országúton vettem utamat a gyár bejárata felé. Hideg, ködös idő, csípős szél vágja az arcot. A talp alatt megcsikordul a fagyos hó. A gyár kéményeit, épületeit kőd takarja, csak a szünet nélküli gépzúgás érezteti a cementgyár közelségét. A kapu felett levő ötágú csillag piros fényével messzire hirdeti a környéknek, hogy itt teljesítik a tervet. Ahogy belépünk a gyár tetületére, már átlépünk az új évbe is, mert bent már majd két hónapja 1937-et írnak. 1957 februári tervét teljesítik már, az óévit november 7-ére, az Októberi Forradalom évfordulójára teljesítették. A

z 1100 tonna súlyú hatalmas égetőkemencék körül poros munkaruhában munkások sürgölődnek. Az egyiknél ott látjuk Jozef MitráSt, aki pár évvel ezelőtt még vályogvetéssel tengette életét. A bama arcú Mitrás szakértő mozdulattal veszi kezébe a hosszú vasrudat, hogy az izzó kemence falára lerakódott salakot leszedje. Arcáról folyik a verejték. Munkája végeztével letöröli homlokát, • majd hozzám fordul: — Most már beszélhetünk — mondja. Megtudom tőle, hogy a gyár indulásától kezdve itt dolgozik. Az első félévben ezüstérmet és 1400 korona külön jutalmat kapott kiváló teljesítményéért. Kiabálva beszélgettünk, mert a gépek fülsiketítő zúgása, a ventillátorok zaja zavar. De csak egy pillanatra áll meg Mitráš, máris kezébe veszi az izzó végű hosszú vasrudat és megy a másik kemencéhez. Ennek is megtisztítja falát. A kemencéktől cementporos lépcsőkön jutunk el a kokszot szállító szalaqhoz, melyné' Filo František véizi teendőjét Ahol két hónappal ezelőtt volt új év 8 OJ SZŐ 1957. ÜJÉV. A Toplya partján fekvő Bystré község életében évtizedek során semmi sem változott. A folyó medrét körülvevő dombos vidék mostohaként viselkedett az itt élő emberekkél, mert burgonyán kivid semmi mást nem adott megélhetésükhöz. Nem volt ritka a faluban az olyan esemény, amikor egynéhány család, akik már nem bírták tovább a nyomort, az ínséget, összeszedtek cókmókjukat és nekivágtak a nagyvilágnak, Amerikának, jobb sorsot keresni. Ilyen volt a sorsa 300 ezer embernek, akik csak a prešovi kerületből vándoroltak ki 50 év alatt. Ha most ezek visszajönnének hazájukba, csodálkozva látnák, mennyire megváltozott ez a vidék, mennyire fejlődtek az emberek e néhány év leforgása alatt. A Toplya partján fekvő Bystré falucskára sem ismernének rá kivándorolt lakói, mert 1949 óta olyan hatalmas cementgyár épült fel benne, melyhet hasonlót messze környéken nem találunk. A szomszédos Skrobské faluból magas drótkötélpályán csillék szállítják a gyárba a cement nyersanyagát, blem messze a falu felső végétől pedig, az egykori burgonyaföldeken új lakótelep épült, mely korszerű két-háromemeletes épületeivel, 154 lakásegységgel, áruházzal, iskolákkal, bölcsödével nagyban különbözik a régi falutól. Mindez azóta épült,- amóta megszűnt hazánkban a kizsákmányolás. mégpedig oly ügyesen, hogy novemberi teljesítményét mint a legjobbat értékelték. Lent a zúgó malmoknál alacsony munkaruhás fiatal férfi sietve halad el mellettünk. Öltözetéről, beszédjéről ítélve munkásnak vélnéd, pedig ő a termelés vezetője, vegyészmérnök, aki már három éve irányltja a termelési munkákat. Cementporos levegővel telt helyiségben szorítunk vele kezet, de sietős elintéznivalója van és ezért megígéri, hogy félóra múlva újra találkozhatunk. A gépek, ventillátorok, őrlők zúgása áthatja az egész termelési területet. Ezek, a siető és munkájukba elmélyedt emberek már az 1957-es feladatokat teljesítik. KILÉPÜNK a ködös udvarra, ahol vagonok állnak a váqányokon, várva az indulást. Paofrzsákokba csomagolva, vagy szabadon megrakott zárt vagonokban hagyja el a cement a gyárat. Olajtól fénylő mozdonyok viszik a prešovi, kassai kerület falvai, városai építkezéseire. Kórházakat, iskolákat, szövetkezeti istállókat, lakások százait építik a bystréi cementtel, amelyből 1956-ban terven felül anynyit gyártottak a bystréiak, hogy elég lenne 2313 kétszobás családi ház felépítéséhez, az őrölt mészkő pedig 1100 hektár szántóföld meszesítésére. A 20 000 tonna terven felüli cementet, amelynek csak a jövő évben kellett volna a gyár udvarát elhagynia, már most felhasználhatják az építkezéseken. A cementgyáriak alaposan kitettek magukért és bebizonyították, hogy lehet jó tervteljesítést elérni akkor, ha a munkát jól megszervezték. De kinek az érdeme mindez? A választ a fiatal Demčák Pavel veqyészmérnöktől tudtuk meg. ö eoylke azoknak. akiknek nagyon a szívén fekszik a qyár és annak jövője. Gyakran látják a fiatal, 25 éves fiút, éjszakánként is a gyár irodájában dolgozni. Gondolkozik, tervez és utána nemsokára újítási javaslatot valósít meg a termelésben. Amit a főiskolában tanult, most a gyakorlatban igyekszik hasznosítani. Így született meg fejében a nyersanyag szállítása leegyszerűsítéséhez szükséges ötlet, melyet meg is valósítottak és néhány hónapja már alkalmazzák is. Demčák mérnök ott van állandóan a munkások között, kikéri véleményüket, tanácskozik velük. Mindenki szereti közvetlen, egyszerű modoráért, ötletes tanácsaiért. Nemrégen vették fel a pártba tagjelöltnek. AZ ÜZEMBEN hozzá hasonló dolgozó több is akad. Az égetők csoportjában Andrej Ihnát, Pcelka Ján és Sufrinka Ján kiváló teljesítményeket érnek el. Kopčo Ján mester is a legjobb dolgozók egyike. Ivánčok Štefan, Majer Ján munkások és még nagyon sokan mások nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy az üzem jól teljesíti a térvet és hogy az idén már háromszor elnyerték a minisztérium elismerő oklevelét, Džalaj Ján,- a személyzeti osztály dolgozója elmondja, hogy az üzem megindulása óta minden hónapban túlteljesítik a tervet. Ez legjobban a dolgozók fizetésén látszik meg. A munkásoknak havonta 15— 20 000 korona prémiumot fizetnek ki. A gyár dolgozóinak átlagos fizetése havi 1480 koronát tesz ki. — Jövőre újra 30 százalékkal növeljük a termelést. Kell ám nagyon a cement Kelet-Szlovákia építkezéseinek — mondotta befejezésül Džalaj elvtárs. Ködös téli idő borult a gyárra és környékére, de ebben a zord időben egyszerre meleg gyermekkacaj, visongás ütötte meg a fülemet Arrafelé vettem utamat, hogy megnézzem, honnan jön a hang, A lakótelep óvodájából hangzott a kacaj, ahová minden irányból szépen felöltözve igyekeztek a gyermekek. Asszonyok, lányok, férfiak kézen fogva vezették őket az óvoda felé. HOVA TŰNT a bystréi téli délutánok, esték unalmassága? Mozi, kultúrház, szombatesti mulatságok vidítják fel most a falut és a telepet A gyár dolgozóinak saját zenekara, színjátszó csoportja, tánccsoportja gyakori fellépésekkel kellemesen szórakoztatják a falu lakóit. A kocsma, az egykori egyetlen szórakoztatóhely már elcsendesült. Nem hallatszik ld belőle a duhajkodás, az asszonysírás. A falu lakóinak már négy új személyautója, sok motorkerékpárja van. Üjabb rendelők várják a további „Spartakok" érkezését Elmúlt örökre a régi nyomorvilág, mert erről a vidékről. ebből az orszáqból, végleg, kikergette az épülő szocializmus, az emberek, a dolgozók meqeiéqedettsége és növekvő életszínvonala. Horváth Sándor