Új Szó, 1957. január (10. évfolyam, 1-31.szám)

1957-01-01 / 01. szám, kedd

fMILVÄRO K AZ Oj ESZJEN DÖTÖI® Éarátságosan beszélge­tünk Németh šamorínsky tstvánnal, aki — talán nem követünk el vele in­diszkréciót — nemrégen ünnepelte 60. születésnap­ját. Fiatalos hévvel ma­gyarázza a bratislavai ze­nei élet különféle prob­lémáit. Arca felélénkül, amikor komoly pedagó­giai munkájáról beszél, ~ melyet a Színművészeti Főiskola zenei fakultásán fejt ki annak hétéves fenn­állása óta. A zeneszerzés terén melyek legutolsó müvei és jövő évi alkotó tervei? — Legutóbb elkészült Zongoratriómnak sikere volt Prágában és most fejezem be Zongoraötös müvemet. Azonkívül nagy zenekarra alkalmas Szlovák rap­szódiámat, melyet 1957 májusára kell befejeznem. — Mi a véleménye a népi zenéről? kérdezzük. — Nagy kedvvel foglalko­zom a népi zeneművészettel. Bartók Bélának voltam egy évig tanítványa, és az ö befolyása alatt műveimben min­denütt alkalmaztam a népi zene mo­Németi] S. István zeneszerző Bratislava Hulyuk János vasutas Likér Két ünnep pitvarába lápunk. Min­denki siet haza, mindenki a békés csa­ládi melegség élvezését akarja. S ezt a sietést, feltartóztathatatlan igyeke­zetet a vasutasok nem tehetik. A ri­maszombati vasúti állomáson személy­és tehervonatok futnak keresztül, ez az a munkaposzt a társadalomban, ahol egy percre sincs megállás, vonatok jönnek, vonatok mennek s egy sereg ember munkában. Hulyuk János Likéren lakik, har­mincnyolc éve a vasútnál alkalmazott, de a fárasztó munkára csak most ka­pott kitüntetést: a vautasnapon elő­léptették a raktár vezetőjének. Tizen­három emberért felelős. Kívánsága az új esztendőben az élelmiszerárak. újbóli csökkentése. S mikor ezt ilyen határozottan óhajtja, látni rajta, hogy ez nem csupán a kor­mány ügye, hogy ez az ő és az egész nép ügye. Ennek teljesülése mindany­nyiunk munkájától függ. Az embernek két lánya férjnél, már unokáknak örülhet, egy fia otthon, ta­nul. Házát teljesen rendbehozni és bele egy szép rádiót venni — ez is szán­déka az új esztendőben! Szándék, t érv, vágy találkozik az emberekben. Szép kívánság, jó akarat, ne maradj teljesítetlenül! Nagy Zoltán bányász Ostrava Dr, Makai Ferenc sebésztanár Bratislava — Mindenekelőtt le kell szögeznem, hogy az orvostudomány az utolsó években újból mérföldes haladást tett. Műtéteinknél sikerrel alkalmazzuk az antibiotikumok használatát, a vérát-i ömlesztést. Sokszor sikerült kilátás­talan esetekben — amelyekre azelőtt még csak gondolni sem mertünk — megmentenünk a betegeket. — Mi a tervük, hogyan lehetne ja­vítani az egészségügy, illetve a sebé­szet helyzetét Bratislavában? — Lehetséges, hogy azt mondják majd, hogy most megint „hazabeszé­lek." Néhány év óta elégtelen ütem­ben szaporodott Bratislavában a kór­házi ágyak száma. Márpedig az ilyen rohamosan növekvő város szükségle­tet csak úgy lehet kielégíteni, ha a kórházi ágyak számát is a lakosság számával arányosan növeljük. — Mi a véleménye a békemozga­lomról? — Mint sebész sok évtizedes gya­korlatom idején már sok vért láttam. A két világháború sebei még mindig nem hegedtek be. Ezt nemcsak átvitt értelemben gondolom, de mint orvos gyakran találkozom háborús sebesü­lések, sérülések következményeivel. Mint orvos és mint ember gyűlölöm a háborút. Király Emília háztartásbeli Bratislava tívumait. Az alkotó művésznek nem szabad elszakadnia a néptől. Milyen a zenészek utánpótlása? — Ámbár a konzervatóriumok és a főiskolák csaknem öntik a jó művésze­ket, mégis hiány van jó zenészekben és nagy szükség van jó zenepedagógu­sokra is. Az állam nagyon segíti a ta­nulóifjúságot, melynek minderi lehe­tősége megvan arra, hogy gondtalanul éljen. Nem úgy volt ez régen, amikor házitanítóskodással, vagy egyéb kise­gítő munkával tengettük életünket. Ma a zeneszerzés és reprodukciós zene­művészet terén szépszámú fiatal ká­dert képezünk ki, amelyek kellőkép­pen képviselni tudják a csehszlovák zenekultúrát. Az országban azoké a legnagyobb ér­dem és megbecsülés, akik a föld mé­lyéből a fekete gyémántot felszínre hozzák. Röviden: a bányászoké. Ez al­kalommal azonban nem olyan bányászt szólaltatunk meg, aki már több évti­zedes múlttal rendelkezik, hanem fia­talabbat aki még csak most kóstol be­le, milyen is az a bányászélet. Nagy Zoltánhoz kopogunk be. Az ostravai bánya egyik magyar munkása ő, aki több száz kilométerre utazik dolgozni szűkebb hazájából, a szépséges Gömör­ből. Messzire megy, messzire jön fe­leségéhez, tizenöt hónapos kisfiához és öreg szüleihez. Három éve bányászkodik ez a régeb­bi fiatal paraszt ember. És a beszélge­tés azt mutatja, hogy egyre jobban tetszik neki ez az élet. — Hogyan szerette meg a bányát és a nagyváros Ostravát? — Dolgozni mindig szerettem. S munkahelyemen nagyon becsültek. Igaz is, még nem volt hónap, hogy csak száz százalékra teljesítettem volna a tervet. — S az új évben nincs szándékában munkahelyet cserélni? — Karviná lesz az új munkahely. Szénbánya az is. — Mi az óhaja az új esztendőben? — Az én óhajom? Feleségemet a köl­tözködésre rábeszélni. Ha ez sikerül, akkor az új évtől nagyon sokat kapok! Bízunk benne, hogy sikerülni fog. Bár az asszony kemény dió! Az új évtől a béke megszilárdítását várom. Már hatvan éves elmúltam, de magas korom ellenére én is szívesen mennék dolgozni, ha szükség lenne rá, csakhogy megtartsuk félelem nélküli, nyugodt, békés életünket.1 Két világhá­borút éltem át. Nem szeretném meg­élni a harmadikat is. Továbbá szeretném, ha az emberek a jövőben jobban értékelnék mindazt, amit a mai rendszer nyújt. Ha mesélek a fiataloknak arról, hogy nekem gyer­mekkoromban korcsolyázásról, síelésről és más szórakozásról álmodnom sem lehetett, nem is akarják elhinni. Hiába, már nagyon távoli és ismeretlen szá­mukra az a világ, amelyben mi idő­sebbek felnőttünk. A férjem gépész s én mint varrónő dolgoztam, hogy biz­tosítsuk a család kenyerét. Ma már a férjem nyugdíjban van, a lányom gyógyszerésznó, s a fiam a Szlovák Filharmónia tagja. Tehát mindnyá­junknak biztosítva van a jövője, de ehhez elsősorban békére van szükség. Dudás Sándor A Nagykaposi Helyi Nemzeti Bizott­ság elnöke Dudás Sándor. Ha valaki beszélni szeretne vele, ne menjen a lakására, csak a hivatalában, vagy a faluban találja meg. Erre gondolunk, ehhez tartjuk magunkat, azért talál­kozunk. Persze, ha késünk néhány percet, már nem találjuk meg, távo­zóban volt. Sietünk hát beszélgetésre bírni az elnököt, hogy mondjon vala­mit akár az életéről, hisz régi mun­kása a mozgalomnak, akár az ezerki­lencszázötvenhetes évről. Mit vár, mit nem vár tőle? — Mint régi pártmunkás, mit mond nekünk az 57-es választások­ról? — A népképviseletekbe olyan em­berek kellenek, akik valóban dolgoz­ni akarnak. Éš akikkel a nép, az egyszerű emberek rokonszenveznek. Családos és Bratis­lavában lakik. Gyerme­kei már nincsenek a háznál. Feleségével él, mindketten dolgoznak. Felesége a Vesna alkal­mazottja. Hiányt nem szenvednek semmiben. Van rádiójuk, gramofon­juk és többféle háztartá­si felszerelésük. Leg­utóbb egy 1400 koronás mosógéppel könnvítették a háztartási munkát. Még nem sokat beszélnek róla, de kép­zeletüket már az foglalkoztatja, hogy legközelebb távolbalátó készüléket vesznek. — Az új évtől sok mindent, de el­sősorban békét kivánok. Békét és munkát. Mert hiába van minden; ha nincs béke, akkor semmi sincs. Ezt Gabron Béla szakmunkás Bratislava az utóbbi hetek eseményei a legjob­ban megmutatták. Ahol nincs békes­ség, ott még az élet is teher. Ezért várom és akarom cz új évtől elsősorban is a békét. Béke légyéi, hogy nyugodtan élhessünk és dol­gozhassunk. Ha . az megvan, min­den kívánságunk teljesUlhet. Greksza József traktoros Alsószecse Bábi Tibor Pihen már Greksza Józsi lánctalpas traktora. Nem mintha valami baja tör­tént volna, csak éppen az alsószecsi határban elfogyott a szántani való az ekéje elöl. De azért, hogy ne kelljen semmittevéssel elütni a napot, el-eljá­rogat bátyja portájára. Van ott tenni­való bőven. Felépült a gyönyörű új la­kás. Kerítés is kell hozzá. Mégpedig nem is akármilyen. Betonból, köböl lesz az alja, feljebb pedig drótból, szép zöldre festett drótból. Míg kezével a kőkockákat illesztge­ti egymáshoz, agyában is apró, pará­nyi elgondolásokból épül, tornyosodik a terv. Most a bátyja épít. Neki segít. Jö­vőre már fordítva lesz. Már a helyet is kiszemelte, meg is kapta. Igaz, az idén még csak a kony­ha szükségletére termett, de jövőre már szép új' ház lesz rajta. Szép, új, családi ház, mely a Greksza-családnak boldogságot teremt! Ha egy évvel ezelőtt tette volna fel ezt a kér­dést, — mivel illatszer­tárban dolgozom — azt válaszoltam volna, hogy több fajta és jobb minő­ségű krémet és rúzst vá­runk a gyáraktól. Ebben az évben azonban ez a vá­gyam is teljesült. Sok az új és jó minőségű pipere­cikk és a csomagolásuk is sokkal ízlésesebb, mint azelőtt. A rúzsoknál például egy évvel ezelőtt nem lehetett felfedezni egy fémtokot sem, most mind ízléses fém­tokba van csomagolva. A gyárak igye­keznek kielégíteni a háztartások igé­nyeit is. így például őrölt szappant hoztunk forgalomba, melyet örömmel fogadtak a mosógéptulajdonosok. Mit kívánják tehát az új évtől? Mint csa­ládos asszony, talán azt mondhatnám, hogy további árleszállítást. Mint ke­Szabó Gyula festőművész Losonc Külvárosi a kép, lombtalan, derűs hajú ligettel. Losonci kis villa bejáró­jában csengetünk. Kapunyitáskor hal­kabbra fogjuk a hangot, mert művész­ember házába lépünk. A fogadószoba megrakva könyvek­kel. A szomszédos helyiségben féltve őrzött kincs: festmények. A festmények jobb alsó sarkán sze­rényen odavetett kézjegy: Szabó Gyula. Egyet szeretnénk most hallani tőle: tni a terve az új esztendőben? Terve nincs. Jobban mondva, terve van, de ... ez titok. Senkinek nem beszél róla. A művészember előre soha nem tudhatja, milyen érzés szállja meg, milyen benyomás, élmény forró­sítja majd tüzesre a szívét. Egyet azonban elárul. Az új eszten­dőben lesz ötven éves. Az új eszten­dőben szeretné műveit bemutatni Bratislavában. Távozásunkkor a mester Ady Endre egyik mélyen kifejező versének két sorát juttatja eszünkbe: Szeretném magam megmutatni, Hogy látva lássanak. Galan Boné kereskedelmi dolgozó Bratislava reskedelmi alkalmazott azonban meg kell állapítanom, hogy a drogériákban található árucikkeket olyan olcsón árul­juk, mint még soha. A 65 százalékos szappan ára például a legutóbbi négy év alatt az eredeti ár egyharmadára csökkent. A többi árunak is hasonlóan csökkent az ára. Nem maradt tehát más kívánságom, mint hogy a gyárak további új jó minőségű árucikk gyár­tásával örvendeztessék meg vevőinket. költő Szepsi Voltam kifutó, szolgalegény, minden voltam én, mindent próbáltam én —« mondja Bábi Tibor több szép vérié* ben. Csak egyre nem tett célzást soha, ami nem is a tegnapra, inkább a hol* napra vonatkozik majd, hogy még a Slovenská Kniha szepsi boltjában könyv elárusít ó lehet. A helyzet mégis az, hogy Bábi verseket ír és könyve• ket árul. Szepsin árulja a könyveket. A könyvesboltban keressük fel Bá­bit. Ünnep előtt nagy a forgalom, tgjj alig van ideje velünk szót váltani. Ar* ról szeretnénk tudni, mivel, milyen munkával készül az új évre? Tervei­ről, munkájáról nem siói. Halljuk, hogy regényt ír, hogy egy nagyobb lélekzetű elbeszélő költeménybe is belefogott, de a költő tiem akar nyi­latkozni. Csak annyit jegyez meg, és ez az új esztendő kívánsága is lehet, hogy az elkészült verseket, regényeket gyorsabban jelentesse meg a kiadói Ennyi az óhaj, a vágy, s ha nem va­gyunk türelmetlenek, Bábi Tibor még azt is elárulja, hogy az új esztendőben Bratislavában szeretne dolgozni. — Mi a feltétel? — Lakás és semmi több! — mottdqa szerényen a költü. Lengyel Ferenc színész Magyar Falujáró Színház Elsősorban az a vágyam — és ez megegyezik a testület többi tagjá­nak kívánságával is —, hogy a falujáró színházat ne oszlassák fel a komáromi Magyar Területi Szín­ház . megerősítése érdekében. Tu­domásom szerint ugyanis erről már elég komolyan folynak a tár­gyalások. Az a véleményem, hogy a falusi nép kultúrszomját egyetlen magyar nyelvű, s még hozzá állandó helyhez kötött szín­ház nem tudja kielégíteni. Minden színésznek az a vágya, hogy kő­színházba jusson. Nekem most alkalmam lenne rá. Ennek ellené­re a falujáró színház további mű­ködése mellett foglalok állást* mégpedig nem a saját, de a falusi nép érdekében. Egri Viktor 1 Űj kulturális hetilapunk, a Hét karácsonyi számá­ban a szerkesztőség belsó munkatársain kívül 17 költő és irókollegánkat sikerült megszólaltatnunk. Nem a statisztika ked­véért említem ezt, hanem azért, hogy a szlovákiai magyar írás új lehetősé­gére és megnövekedeti felelősségünkre figyel­meztessek. Remélem, az - - - ,,-_- - • ...... r... eljövendő esztendőben sikerülni fog című új játékomat. A múlt köntösébe minden írónkat bekapcsolni a szer- öltve mondanivalómat a mához Iává­A Hét főszerkesztője Bratislava kesztés munkájába, hogy új tápunk nok benne szólni. Örök emberi dol­minden száma híven tükrözze hazánk gokról, örök emberi érzésekről, hűsé­életét, elsősorban a szlovákiai magyar ges szívek szerelméről szeretnék ben­éietet. n e szólni az igazi humánum szavá­Ebben az új esztendőben szeretnék »<& ~ állani arról hogyan nemesíti • .... , .. meg a munka az embert, mit jelent az hasznos szerkesztőt munkát vegezm, £ barätsá a z együttérzés. Az örök a tehetseges, uj jelentkezők segítse- £ ng végs ö y kicse n™ sčvel az ôsszef o. gére tenni, olyan lapot adm az olvaso- gásnaki a népe k szolidaritásának kíván nak, amelyet örömmel fogad, magae- dráma i formában megirt éneke lenni, nak érez és amely hasznára válik. Két feladat ez, — többre nem vállal­Egyelöre minden időmet igénybe kozhatom — de ha sikerül következe­veszi a szerkesztés, de ha leküzdjük a tesen megoldanom őket, talán elmond­megjelenéssel kapcsolatos nehézsége- hatom majd, hogy az esztendő them ket és egyenesbe jövünk, remélem jut volt meddő, akár az, amely mögöttem idő arra, is, hogy megírjam Örök láng van.

Next

/
Thumbnails
Contents