Új Szó, 1957. január (10. évfolyam, 1-31.szám)
1957-01-01 / 01. szám, kedd
fMILVÄRO K AZ Oj ESZJEN DÖTÖI® Éarátságosan beszélgetünk Németh šamorínsky tstvánnal, aki — talán nem követünk el vele indiszkréciót — nemrégen ünnepelte 60. születésnapját. Fiatalos hévvel magyarázza a bratislavai zenei élet különféle problémáit. Arca felélénkül, amikor komoly pedagógiai munkájáról beszél, ~ melyet a Színművészeti Főiskola zenei fakultásán fejt ki annak hétéves fennállása óta. A zeneszerzés terén melyek legutolsó müvei és jövő évi alkotó tervei? — Legutóbb elkészült Zongoratriómnak sikere volt Prágában és most fejezem be Zongoraötös müvemet. Azonkívül nagy zenekarra alkalmas Szlovák rapszódiámat, melyet 1957 májusára kell befejeznem. — Mi a véleménye a népi zenéről? kérdezzük. — Nagy kedvvel foglalkozom a népi zeneművészettel. Bartók Bélának voltam egy évig tanítványa, és az ö befolyása alatt műveimben mindenütt alkalmaztam a népi zene moNémeti] S. István zeneszerző Bratislava Hulyuk János vasutas Likér Két ünnep pitvarába lápunk. Mindenki siet haza, mindenki a békés családi melegség élvezését akarja. S ezt a sietést, feltartóztathatatlan igyekezetet a vasutasok nem tehetik. A rimaszombati vasúti állomáson személyés tehervonatok futnak keresztül, ez az a munkaposzt a társadalomban, ahol egy percre sincs megállás, vonatok jönnek, vonatok mennek s egy sereg ember munkában. Hulyuk János Likéren lakik, harmincnyolc éve a vasútnál alkalmazott, de a fárasztó munkára csak most kapott kitüntetést: a vautasnapon előléptették a raktár vezetőjének. Tizenhárom emberért felelős. Kívánsága az új esztendőben az élelmiszerárak. újbóli csökkentése. S mikor ezt ilyen határozottan óhajtja, látni rajta, hogy ez nem csupán a kormány ügye, hogy ez az ő és az egész nép ügye. Ennek teljesülése mindanynyiunk munkájától függ. Az embernek két lánya férjnél, már unokáknak örülhet, egy fia otthon, tanul. Házát teljesen rendbehozni és bele egy szép rádiót venni — ez is szándéka az új esztendőben! Szándék, t érv, vágy találkozik az emberekben. Szép kívánság, jó akarat, ne maradj teljesítetlenül! Nagy Zoltán bányász Ostrava Dr, Makai Ferenc sebésztanár Bratislava — Mindenekelőtt le kell szögeznem, hogy az orvostudomány az utolsó években újból mérföldes haladást tett. Műtéteinknél sikerrel alkalmazzuk az antibiotikumok használatát, a vérát-i ömlesztést. Sokszor sikerült kilátástalan esetekben — amelyekre azelőtt még csak gondolni sem mertünk — megmentenünk a betegeket. — Mi a tervük, hogyan lehetne javítani az egészségügy, illetve a sebészet helyzetét Bratislavában? — Lehetséges, hogy azt mondják majd, hogy most megint „hazabeszélek." Néhány év óta elégtelen ütemben szaporodott Bratislavában a kórházi ágyak száma. Márpedig az ilyen rohamosan növekvő város szükségletet csak úgy lehet kielégíteni, ha a kórházi ágyak számát is a lakosság számával arányosan növeljük. — Mi a véleménye a békemozgalomról? — Mint sebész sok évtizedes gyakorlatom idején már sok vért láttam. A két világháború sebei még mindig nem hegedtek be. Ezt nemcsak átvitt értelemben gondolom, de mint orvos gyakran találkozom háborús sebesülések, sérülések következményeivel. Mint orvos és mint ember gyűlölöm a háborút. Király Emília háztartásbeli Bratislava tívumait. Az alkotó művésznek nem szabad elszakadnia a néptől. Milyen a zenészek utánpótlása? — Ámbár a konzervatóriumok és a főiskolák csaknem öntik a jó művészeket, mégis hiány van jó zenészekben és nagy szükség van jó zenepedagógusokra is. Az állam nagyon segíti a tanulóifjúságot, melynek minderi lehetősége megvan arra, hogy gondtalanul éljen. Nem úgy volt ez régen, amikor házitanítóskodással, vagy egyéb kisegítő munkával tengettük életünket. Ma a zeneszerzés és reprodukciós zeneművészet terén szépszámú fiatal kádert képezünk ki, amelyek kellőképpen képviselni tudják a csehszlovák zenekultúrát. Az országban azoké a legnagyobb érdem és megbecsülés, akik a föld mélyéből a fekete gyémántot felszínre hozzák. Röviden: a bányászoké. Ez alkalommal azonban nem olyan bányászt szólaltatunk meg, aki már több évtizedes múlttal rendelkezik, hanem fiatalabbat aki még csak most kóstol bele, milyen is az a bányászélet. Nagy Zoltánhoz kopogunk be. Az ostravai bánya egyik magyar munkása ő, aki több száz kilométerre utazik dolgozni szűkebb hazájából, a szépséges Gömörből. Messzire megy, messzire jön feleségéhez, tizenöt hónapos kisfiához és öreg szüleihez. Három éve bányászkodik ez a régebbi fiatal paraszt ember. És a beszélgetés azt mutatja, hogy egyre jobban tetszik neki ez az élet. — Hogyan szerette meg a bányát és a nagyváros Ostravát? — Dolgozni mindig szerettem. S munkahelyemen nagyon becsültek. Igaz is, még nem volt hónap, hogy csak száz százalékra teljesítettem volna a tervet. — S az új évben nincs szándékában munkahelyet cserélni? — Karviná lesz az új munkahely. Szénbánya az is. — Mi az óhaja az új esztendőben? — Az én óhajom? Feleségemet a költözködésre rábeszélni. Ha ez sikerül, akkor az új évtől nagyon sokat kapok! Bízunk benne, hogy sikerülni fog. Bár az asszony kemény dió! Az új évtől a béke megszilárdítását várom. Már hatvan éves elmúltam, de magas korom ellenére én is szívesen mennék dolgozni, ha szükség lenne rá, csakhogy megtartsuk félelem nélküli, nyugodt, békés életünket.1 Két világháborút éltem át. Nem szeretném megélni a harmadikat is. Továbbá szeretném, ha az emberek a jövőben jobban értékelnék mindazt, amit a mai rendszer nyújt. Ha mesélek a fiataloknak arról, hogy nekem gyermekkoromban korcsolyázásról, síelésről és más szórakozásról álmodnom sem lehetett, nem is akarják elhinni. Hiába, már nagyon távoli és ismeretlen számukra az a világ, amelyben mi idősebbek felnőttünk. A férjem gépész s én mint varrónő dolgoztam, hogy biztosítsuk a család kenyerét. Ma már a férjem nyugdíjban van, a lányom gyógyszerésznó, s a fiam a Szlovák Filharmónia tagja. Tehát mindnyájunknak biztosítva van a jövője, de ehhez elsősorban békére van szükség. Dudás Sándor A Nagykaposi Helyi Nemzeti Bizottság elnöke Dudás Sándor. Ha valaki beszélni szeretne vele, ne menjen a lakására, csak a hivatalában, vagy a faluban találja meg. Erre gondolunk, ehhez tartjuk magunkat, azért találkozunk. Persze, ha késünk néhány percet, már nem találjuk meg, távozóban volt. Sietünk hát beszélgetésre bírni az elnököt, hogy mondjon valamit akár az életéről, hisz régi munkása a mozgalomnak, akár az ezerkilencszázötvenhetes évről. Mit vár, mit nem vár tőle? — Mint régi pártmunkás, mit mond nekünk az 57-es választásokról? — A népképviseletekbe olyan emberek kellenek, akik valóban dolgozni akarnak. Éš akikkel a nép, az egyszerű emberek rokonszenveznek. Családos és Bratislavában lakik. Gyermekei már nincsenek a háznál. Feleségével él, mindketten dolgoznak. Felesége a Vesna alkalmazottja. Hiányt nem szenvednek semmiben. Van rádiójuk, gramofonjuk és többféle háztartási felszerelésük. Legutóbb egy 1400 koronás mosógéppel könnvítették a háztartási munkát. Még nem sokat beszélnek róla, de képzeletüket már az foglalkoztatja, hogy legközelebb távolbalátó készüléket vesznek. — Az új évtől sok mindent, de elsősorban békét kivánok. Békét és munkát. Mert hiába van minden; ha nincs béke, akkor semmi sincs. Ezt Gabron Béla szakmunkás Bratislava az utóbbi hetek eseményei a legjobban megmutatták. Ahol nincs békesség, ott még az élet is teher. Ezért várom és akarom cz új évtől elsősorban is a békét. Béke légyéi, hogy nyugodtan élhessünk és dolgozhassunk. Ha . az megvan, minden kívánságunk teljesUlhet. Greksza József traktoros Alsószecse Bábi Tibor Pihen már Greksza Józsi lánctalpas traktora. Nem mintha valami baja történt volna, csak éppen az alsószecsi határban elfogyott a szántani való az ekéje elöl. De azért, hogy ne kelljen semmittevéssel elütni a napot, el-eljárogat bátyja portájára. Van ott tennivaló bőven. Felépült a gyönyörű új lakás. Kerítés is kell hozzá. Mégpedig nem is akármilyen. Betonból, köböl lesz az alja, feljebb pedig drótból, szép zöldre festett drótból. Míg kezével a kőkockákat illesztgeti egymáshoz, agyában is apró, parányi elgondolásokból épül, tornyosodik a terv. Most a bátyja épít. Neki segít. Jövőre már fordítva lesz. Már a helyet is kiszemelte, meg is kapta. Igaz, az idén még csak a konyha szükségletére termett, de jövőre már szép új' ház lesz rajta. Szép, új, családi ház, mely a Greksza-családnak boldogságot teremt! Ha egy évvel ezelőtt tette volna fel ezt a kérdést, — mivel illatszertárban dolgozom — azt válaszoltam volna, hogy több fajta és jobb minőségű krémet és rúzst várunk a gyáraktól. Ebben az évben azonban ez a vágyam is teljesült. Sok az új és jó minőségű piperecikk és a csomagolásuk is sokkal ízlésesebb, mint azelőtt. A rúzsoknál például egy évvel ezelőtt nem lehetett felfedezni egy fémtokot sem, most mind ízléses fémtokba van csomagolva. A gyárak igyekeznek kielégíteni a háztartások igényeit is. így például őrölt szappant hoztunk forgalomba, melyet örömmel fogadtak a mosógéptulajdonosok. Mit kívánják tehát az új évtől? Mint családos asszony, talán azt mondhatnám, hogy további árleszállítást. Mint keSzabó Gyula festőművész Losonc Külvárosi a kép, lombtalan, derűs hajú ligettel. Losonci kis villa bejárójában csengetünk. Kapunyitáskor halkabbra fogjuk a hangot, mert művészember házába lépünk. A fogadószoba megrakva könyvekkel. A szomszédos helyiségben féltve őrzött kincs: festmények. A festmények jobb alsó sarkán szerényen odavetett kézjegy: Szabó Gyula. Egyet szeretnénk most hallani tőle: tni a terve az új esztendőben? Terve nincs. Jobban mondva, terve van, de ... ez titok. Senkinek nem beszél róla. A művészember előre soha nem tudhatja, milyen érzés szállja meg, milyen benyomás, élmény forrósítja majd tüzesre a szívét. Egyet azonban elárul. Az új esztendőben lesz ötven éves. Az új esztendőben szeretné műveit bemutatni Bratislavában. Távozásunkkor a mester Ady Endre egyik mélyen kifejező versének két sorát juttatja eszünkbe: Szeretném magam megmutatni, Hogy látva lássanak. Galan Boné kereskedelmi dolgozó Bratislava reskedelmi alkalmazott azonban meg kell állapítanom, hogy a drogériákban található árucikkeket olyan olcsón áruljuk, mint még soha. A 65 százalékos szappan ára például a legutóbbi négy év alatt az eredeti ár egyharmadára csökkent. A többi árunak is hasonlóan csökkent az ára. Nem maradt tehát más kívánságom, mint hogy a gyárak további új jó minőségű árucikk gyártásával örvendeztessék meg vevőinket. költő Szepsi Voltam kifutó, szolgalegény, minden voltam én, mindent próbáltam én —« mondja Bábi Tibor több szép vérié* ben. Csak egyre nem tett célzást soha, ami nem is a tegnapra, inkább a hol* napra vonatkozik majd, hogy még a Slovenská Kniha szepsi boltjában könyv elárusít ó lehet. A helyzet mégis az, hogy Bábi verseket ír és könyve• ket árul. Szepsin árulja a könyveket. A könyvesboltban keressük fel Bábit. Ünnep előtt nagy a forgalom, tgjj alig van ideje velünk szót váltani. Ar* ról szeretnénk tudni, mivel, milyen munkával készül az új évre? Terveiről, munkájáról nem siói. Halljuk, hogy regényt ír, hogy egy nagyobb lélekzetű elbeszélő költeménybe is belefogott, de a költő tiem akar nyilatkozni. Csak annyit jegyez meg, és ez az új esztendő kívánsága is lehet, hogy az elkészült verseket, regényeket gyorsabban jelentesse meg a kiadói Ennyi az óhaj, a vágy, s ha nem vagyunk türelmetlenek, Bábi Tibor még azt is elárulja, hogy az új esztendőben Bratislavában szeretne dolgozni. — Mi a feltétel? — Lakás és semmi több! — mottdqa szerényen a költü. Lengyel Ferenc színész Magyar Falujáró Színház Elsősorban az a vágyam — és ez megegyezik a testület többi tagjának kívánságával is —, hogy a falujáró színházat ne oszlassák fel a komáromi Magyar Területi Színház . megerősítése érdekében. Tudomásom szerint ugyanis erről már elég komolyan folynak a tárgyalások. Az a véleményem, hogy a falusi nép kultúrszomját egyetlen magyar nyelvű, s még hozzá állandó helyhez kötött színház nem tudja kielégíteni. Minden színésznek az a vágya, hogy kőszínházba jusson. Nekem most alkalmam lenne rá. Ennek ellenére a falujáró színház további működése mellett foglalok állást* mégpedig nem a saját, de a falusi nép érdekében. Egri Viktor 1 Űj kulturális hetilapunk, a Hét karácsonyi számában a szerkesztőség belsó munkatársain kívül 17 költő és irókollegánkat sikerült megszólaltatnunk. Nem a statisztika kedvéért említem ezt, hanem azért, hogy a szlovákiai magyar írás új lehetőségére és megnövekedeti felelősségünkre figyelmeztessek. Remélem, az - - - ,,-_- - • ...... r... eljövendő esztendőben sikerülni fog című új játékomat. A múlt köntösébe minden írónkat bekapcsolni a szer- öltve mondanivalómat a mához IáváA Hét főszerkesztője Bratislava kesztés munkájába, hogy új tápunk nok benne szólni. Örök emberi dolminden száma híven tükrözze hazánk gokról, örök emberi érzésekről, hűsééletét, elsősorban a szlovákiai magyar ges szívek szerelméről szeretnék benéietet. n e szólni az igazi humánum szaváEbben az új esztendőben szeretnék »<& ~ állani arról hogyan nemesíti • .... , .. meg a munka az embert, mit jelent az hasznos szerkesztőt munkát vegezm, £ barätsá a z együttérzés. Az örök a tehetseges, uj jelentkezők segítse- £ ng végs ö y kicse n™ sčvel az ôsszef o. gére tenni, olyan lapot adm az olvaso- gásnaki a népe k szolidaritásának kíván nak, amelyet örömmel fogad, magae- dráma i formában megirt éneke lenni, nak érez és amely hasznára válik. Két feladat ez, — többre nem vállalEgyelöre minden időmet igénybe kozhatom — de ha sikerül következeveszi a szerkesztés, de ha leküzdjük a tesen megoldanom őket, talán elmondmegjelenéssel kapcsolatos nehézsége- hatom majd, hogy az esztendő them ket és egyenesbe jövünk, remélem jut volt meddő, akár az, amely mögöttem idő arra, is, hogy megírjam Örök láng van.
