Új Szó, 1957. január (10. évfolyam, 1-31.szám)

1957-01-01 / 01. szám, kedd

vaja jovo Tekintsünk a közeljövőbe. A lakosság évi szaporodásának alapján kiszámították, hogy 1970-re Bratislava harmincháromezer lélekkel gyarapodik, ami azt jelenti, hogy Szlovákia fővárosának 500 ezer lakosa lesz. Építészeink előtt tehát nem kis feladat áll. 1960-ig 12 500 lakást építenek. Ebben az időszakban azokat az üres telkeket építik be, ahol már van út, villany, csatornázás stb. Ez a város délkeleti részén történik. A tervek szerint az építkezés második szakaszában 1965-ig a város keleti részén végeznek összpontosított építkezést. Végül az építkezés harmadik szakaszában, 1970-ig a Bratislava keleti részén fekvő üres helyeket építik be. Ezzel egyidejűleg elkészül a vároá központjának az átépítése is. Ez a rövid beszámoló korántsem teljes. ÜjjáépUl a Vár. Alatta szép emeletes házakat emelnek, befejezik a Kultúra és Pihenés Parkjának építését és sok minden mást... Bratislava — Szlovákia fővárosa napról napra szépül. Középületek, emeletes lakóházak épülnek — egész városnegyedek bújnak ki a földből. Sok-sok munkáscsalád új otthont kap. A következő négy év alatt újabb 12 500 lakást építenek fel. A város közepén az üres telkeken 1500 lakás épül fel, s ezzel az utcák is rendeződnek. A legnagyobb települések a Februári győzelem, a Košická utcán és a Miletič utca környékén lesznek. Bratislava büszkesége, a Steiner Gábor utca reprezentációs jelleget ölt. Az épületek földszintjét üzletek és társadalmi intézmények foglalják le. A Košická utcai települést — képünkön a település részletmodelljét láthatjuk — a Prievozská, Novohradská, Trenčianska, Miletiéová, Kuliškova, Kvačalova, Velehradská, Svätoplukova, PáriOcova és Košická utcák határolják el. Ezt a városnegyedet két szakaszban építik fel és 1200 lakó költözhet majd a modern lakásokba. Emellett nem feledkeznek meg a középületekről sem. A városnegyedben 23 osztállyal középiskolát, 550 férőhelyes mozitermet, óvodákat és több üzlethelyiséget építenek fel. Ezenkívül a személyautók számára autógarázst létesítenek, mellyel részben kielégítik a személyautók tulajdonosainak igényeit. Építészeink 1957 végén 200 lakást adnak át itt rendeltetésüknek, az egész városnegyed építését pedig 1959 végén fejezik be. Egy másik városnegyed felépítését a Kuliškova, Budovateľská, Súťažná, Páričkova utcák és a Bratislava—Nové mesto állomás között tervezik. Itt 468 lakás építését veszik számításba, melyből kétszázat 1957 végén fejeznek be. Az egész városnegyedet 1958 végén adják át a használatnak. A tizenöt új lakónegyedből csak kettőt említettünk meg. Azonban már a többi negyedben is megkezdték, vagy a közeljövőben inegkezdik a munkálatokat. Bratislavában az 1957-es év végén mintegy 2011 lakást adnak át a lakosoknak. ok ember megfordul egy ^S nap alatt Királyhelmecen ^ a járási nemzeti bizottság épületében. 1 önnek-mennek, tán tgy percig sincs nyugta a -főbejárat ajtajának. Benn az épületben aztán ki az egyik osztályra, ki a másikra megy ügyét intézni, mert aki idejön Bácskáról, Szentesről, avagy Vékéról, annak biztosan van elintéznivalója. Van akinek sertésvágási engedély kell, mások házépítéshez kérnek anyagot, olyan is akad, aki panasszal fordul az illetékes osztályhoz. Ha sokáig elnézed ezeket a ki- és bemenő embereket, úgy fest ez a kép, mintha egy nagy áruházban lennél. Ide menjünk, itt jobb az áru — képzeljük magunkban, amint az egyik osztályról a másikra mennek a téliesen öltözött, szőrcsizmás, kucsmás emberek. A sok „áruból" most talán mégis a legjobbat a mezőgazdasági osztályon mérik, hiszen itt úgyszólván egymásnak adják a kilincset az emberek ... Mi történt hát, miért ez a nagy sürgés-forgás. Elárulom. A szövetkezetek nagy munkában vannak. Elkészítették az ötéves távlati tervet és eljöttek a járásra, hogy megbeszéljék, helyes-e, reális-e. A szövetkezetek bíznak a járásiakban, érezték eddig is a sok segítséget, a támogatást, amit a járástól kaptak és úgy gondolják most is, a jó szó, az okos baráti tanács aranyat ér. Mert nem olyan könnyű dolog ám ezeknek az embereknek, akik néhány évvel ezelőtt egy-két holdon gazdálkodtak, négyszáz vagy ezerhektáros gazdaságnak a tervét négy évre elkészíteni, úgy, hogy minden tag elégedett legyen s az állam se károsodjék ... /

tt ismerkedtem meg Géresi Istvánnal, a kisgéresi szövetkezet elnökével. Ez a köpcös, erős, faluja nevét viselő ember őszintén a szívért viseli a közösség, a szövetkezeti gazdálkodás sorsát, ami úgy értendő, hogy nemcsak a kisgéresiekre gondol, amikor á szövetkezeti mozgalomról fűzzük a beszélgetés fonalát, hanem képzelete egyben a csallóközi rónaságra is elszáguld. Azért a csallóközire, mert egy évig tartózkodott ezen a vidéken és jól ismeri ezt a tájat. A komáromi mezőgazdasági iskolán töltött egy év alatt megismerkedett néhány Szövetkezeti elnökkel, köztük Lelkes elvtárssal, a felsőpatonyi szövetkezet elnökével. Ismeri a cséfai szövetkezet elnökét is (dunaszerdahelyi járás), de amint ottlétemkor mondotta, ha agyonütnék, se tudná elárulni a nevét. Elfelejtette, a jegyzeteiben ugyan megtalálná, de azt nem hozta magával. — Sebaj — mondom. Neki ellenkező a véleménye: — Mégis jó volna, ha eszembe jutna a név. Arra kér, hogy alkalomadtán adjam át neki is meg Lelkes elvtársnak is üdvözletét. S mivel ez a 35 év köriili pirospozsgás, megtermett ember ezekben a pillanatokban, ahogy visszagondolt az iskolában eltöltött időre, szinte gyerekesen, diákosan kérte, hogy ne felejtsem átadni jókívánságait, no meg azt mondja, sokat tudna beszélni még a szövetkezetükről is, meghallgattam öt és megígértem, mindent élkövetek, hogy átadjam az üdvözletet, a jókívánságokat. Nem futotta az időmből, hogy év végéig elmenjek Patonyba, vagy C séf ár a, így most ezúton írom le levél formájában beszélqetésünk főbb részeit, s így küldöm az üdvözleteket Géresi elvtárs nevében. A mióta elbúcsúztunk és elZi hagytuk az iskola padjait, semmit sem tudok rólatok. A felsőpatonyi szövetkezetről ugyan olvastam az újságban és örülök, hogy a szövetkezet jól hajtja a munkát. A cséfaiakról nem tudok semmit. Azt sem tudom, hogy volt iskolatársam elnökösködik-e még. Ha olvassátok az újságot és módotok van rá, írjátok meg, hogyan éltek, egészségesek vagytok-e, miként hasznosítjátok az iskolában tanultakat. Nekem sokat segített az iskola. Sok nehéz dolgot megoldottam már az ott tanultak felhasználásával. Igaz, azóta sem lettem hűtlen a tudományhoz, s bizony nézegetem a mezőgazdasági szakkönyveket. Nektek is azt üzenem: tanuljatok minden nap, hiszen nagy szükség van arra, hogy a mezőgazdaságot, a szövetkezetet előbbrevigyük. Egyben azt a tanácsot adom minden szövetkezeti tagnak, járjanak el a munkaiskolába, mert amit ott tanulnak, annak nagy hasznát vehetik. Hogy mit jelent, ha a parasztember nemcsak az apjától elsajátított gyakorlattal, hanem szaktudással is rendelkezik, azt elmondom a mi falunk, a mi szövetkezetünk esetévél... Nálunk Ősi szokás leginkább gabonát termelni. És bizony a szövetkezet megalakulása után néhány évnek kellett eltelnie, hogy megértsék a faluban: a gabonára szüksége van a parasztembernek, meg az államnak is, hiszen abból van a mindennapi kenyér, de ha okosan cselekedünk és a gabonafélék mellett egyéb növényeket is termesztünk, több lesz a haszon, kevesebb munkával több értéket tudunk kihozni egy-egy hektár földről. Amikor így beszélgettem a gyűléseken, kezdetben bizony nem nagy megértésre találtak szavaim. „Azelőtt jó volt, megélt a falu, most is jó lesz" — mondogatták. Nem akartak hinni addig, amíg kézzelfoghatóan meg nem győződtek róla. A múlt év őszén elhatároztuk, hogy tíz hektár földet cukorrépával vetünk be. Igaz, a répa gondozása sok munkát igényel, de ez nem okozott gondot. Van elég munkaerő a szövetkezetben, anynyi, hogyha a dupláját vetettük volna, akkor is bírtuk volna a munkát. A sok huzavona után az egyik gyűlésen az egész tagság beleegyezését adta. „Jól van, próbáljuk hát meg" — volt az egyhangú válasz. Elmondom azt is, hogyan munkáltuk meg a földet, hogyan sikerült a 10-hektáros táblán hektáronként 540 mázsás termést elérnünk ... Az őszön jól megtrágyáztuk és felszántottuk a földet (ezt azért hangsúlyozom, hogy ősszel, mert volt tavaszi szántásunk is, de szégyellem bevallanni hogy alig 140—200 mázsa termett csak rajta hektáronként), tavasszal azután jól elkészített földbe került a mag. Vetés után szétosztottuk a tagoknak megmunkálásra. Mindenki igyekezett a saját területén a legjobb munkát adni a földnek. Sokszor kapáltunk. A sorokat trágyalével öntöztük. Mütrágyáztuk a talajt. Bizony a jó münka gazdag gyümölcsöt hozott. Volt olyan tag, aki 600 mázsát iš betakarított egy hektárról. Eszenyi András 18 áron 126 mázsa cukorrépát termelt. Kerestek is szépen azok, akik répával dolgoztak. Most már úgy fest a dolog, s azt mondják az idősebbek is, hogy ők nem bánják, ha akár 40 hektáron is, — de a cukorrépából nem engednek. Persze ebbe a járás is beleszól, s azt mondják, hogyha túlméretezzük, ez nem lesz összhangban a járási tervvel. Nem tudom, hogyan lesz majd, de a távlati tervet már úgy állítjuk össze, hogy olyan terményt fogunk leginkább termelni, amiből több a haszon, persze arra is gondolunk, hogy az országot, a mi államunkat, a murikások és a parasztok államát meg ne károsítsuk. Nem szeretek kérkedni, de nagyon büszke vagyok erre a szép eredményre és csak azért mondtam el, hogy ezzel is megcáfoljam azokat, akik — ha meg is vannak a helyi adottságok — vonakodnak a növénytermeléstől, pedig az kifizetődik, csak a cukorgyárral kell megteremteni a \ A bőséget termő i föld ä

Nincs tévedés a dologban, mert valóban olyan földről lesz szó, . amelynek a jövőben többet kell tet remnie, mint eddig. Nem egy doli gozó paraszt döntött igy. Az 1956? os esztendőben a tél beálltáig csuí pán Szlovákiában 8503 mezőgazda? sági üzem gazdája mondta ki az | ítéletet a kistermelés felett és a | szövetkezeti nagytermelésnek a ! nagyobb bőséghez vezető útját vá| lasztotta. E nagy elhatározás folyi tán 164 új szövetkezet létesült és f 50 447 hektárral bővült az EFSZ-ek | földterülete. Az egész köztársaság• ban összesen 1300 új szövetkezet 1 alakult, 200 000 hektár földdel és i 50 000 taggal. f Joggal mondhatjuk tehát, hogy | bőségre lett „ítélve" az az ötvenezer hektárnyi föld, melyet a szövetkezetbe belépő dolgozó paraszt tok hoztak a nagyüzemi gazdálkoI dásba. Hogy ez így van, a konkrét f példák százait említhetnénk meg. Az ipolyviski szövetkezetesek évről évre 26—32 mázsás hektárho= zamot érnek el búzából, 360—420 í mázsa cukorrépatermést hektáronf ként, szemeskukoricából már 50 ! mázsát is betakarítottak hektáront ként és bizony megszokott dolog | már, hogy a sertésgondozók 15—, J 16 malacot választanak el egy-egy | anyasertéstől, s 60—75 dkg súlygya- i f rapodást érnek el naponta a hízö| disznóknál. Épp úgy a kalondai f szövetkezetesek, a zsélyiek, nyá| rasdiak, tompaiak, nagykesziek és f más szövetkezetesek évről évre bef bizonyítják, hogy egyre többet te? rem a közös föld. Zsélyen az 1955.! • évi 60 000 literes tejtermelést Í

T 1956-ban jobb takarmányozással 120 000 literre emelték. Kalondán 1955-ben 360 mázsa cukorrépa; 4 termett hektáronként, míg 1956-ban i a kedvezőtlen időjárás ellenére is 1 420 mázsára duzzadt a cukorrépatermés minden egyes hektáron.

1 Értékes anyaggá, nagyobb pénzf összeggé vált a gondos munka. " íme, ilyen jövő előtt áll az az | ötvenezer hektárnyi föld, amellyel ? az elmúlt esztendőben gyarapodott | a szövetkezeti földterület. Ez két-t j ségkívül örvendetes tény, de még I nem minden. Még sok feladat vár I megoldásra a legközelebbi jövőben | a szövetkezetek tovább fejlesztése f terén. Az egyik legfőbb feladat az, ! hogy gondos figyelmet fordítsunk i a középparasztok szövetkezetbe t való megnyerésére. Mégnyerni az I egész középparasztságot a szöf szövetkezeti gazdálkodás számára ! annyit jelentene, mint további i 670 000 hektárnyi területtel bőví| teni a közös gazdaságokat. Ez vaf lóban szép feladat, hiszen arról van | szó, hogy tapasztalt emberekkel f erősödnének a szövetkezetek és I sokkal, de sokkal gazdagabban ju§ talmazhatná ez a több mint félf millió hektárnyi földterület a be-; I csületes és dolgos parasztok mun-' | k

a*

Í

d' MIKLYA JÄNOS t íme, az üzenet. Géresi István újévi üzenete iskolatársainak, a „vén" diákoknak. Lehet, hogy Géresi István még többet írt volna, mert ahogy elbeszélgettem vele, jóval többet mesélt a faluról, az új életről, a szövetkezetről, de azt hiszem Géresi elvtárs nem haragszik meg, ha valami esetleg kimaradt az üzenetből, hisz amint szó volt róla, jóllehet a III. szövetkezeti kongresszuson találkoznak és amit nem mondanak el ott a tárgyaláson, esténként majd beszélnek sokat, ki-ki a falujáról. Végezetül még ennyit: — Az egész serkesztóség nevében én is csatlakozva Géreii István jókívánságaihoz, békés, boldog új esztendőt kívánok minden szövetkezeti elnöknek, szövetkezeti tagnak és minden becsületes dolgozó parasztnak. Sok sikert, jó egészséget az eljövendő év munkáihoz! MÉRY FERENC Az állam, a mi rendszerünk minden segítséget megad ahhoz, hogy sikerrel munkálkodjunk s most már csak az a fontos, hogy béke és egészség legyen. S ezt kívánom nektek is. Kár, hogy nem lehetünk együtt, s ha eljönnétek hozzánk, Szilveszter estéjén a békére és a boldog jövőre, a szeretetre, a megbecsülésre emelnénk a Géresi hegyoldalon termett borral telt poharainkat... Sikeres új esztendőt'. * * * jó viszonyt, mert bizony az idén nekünk is összeakadt velük a bajszunk. No, de ezt hagyjuk máskorra. Most még azt szeretném elmondani, hogy nálunk 10 koronát adtunk egy egységre előlegül. A zárszámadáskor még 6 korona jut minden egységre. Általában járásunk minden (34) szövetkezete jól áll, s ha mindegyikben nem is jut 6 korona az év végén, van olyan is, amelyben 8, esetleg 10 koronát is tudnak majd osztani, okat tudnék még mond.ani, ^S de azt hiszem, lesz még arra alkalom, hogy találkozunk. Az új esztendőig, mert már rövid az idő, ebből nem lesz semmi. Ezért azt kívánom, iskolatársaim, hogy a jövő évben még jobban dolgozzatok. Óvjátok a közös vagyont, munkálkodjatok úgy, hogy a szövetkezet erősödjék, fejlődjék, a tagság elégedett legyen s épüljön, viruljon a falu. Ne feledkezzetek meg egy pillanatra sem arról, hogy az ország sokat vár a falutól, a mezőgazdaságtól és mi, szövetkezeti elnökök, sokat tehetünk a szövetkezetért...