Új Szó, 1957. január (10. évfolyam, 1-31.szám)

1957-01-07 / 07. szám, hétfő

Nem lutrin nyert teherautó ' HÁROM VADONATÚJ TEHERAUTÓ 'állt a pezinoki Váraljai Mulató előtt. Először azt gondoltam, hogy a még későre maradt szilveszteri vendége­ket akarják hazaszállítani rajtuk. Csak később, hogy egy sofőrrel beszéltem, tudtam meg, ők bizony a gazdáikra várnak. — Nyerték őket — feleli, majd ar­ról értesít, hogy a tulajdonosok bent vannak. Nem kellett a körmömre lehelni, de azért csak csalogatott a meleg. Es bent barátságos kép fogadott. 'Az asztaloknál halk vitatkozás. Egy­egy hangfoszlány a fülemhez is elju­tott, hogy — no, majd meglátjuk. Ügy látszik, sok az esélyes és sokan szurkolnak. Nem telt bele sok idő, és a föld­müvelésügyi megbízott helyettese és a Bratislavai Kerületi Nemzeti Bizott­ság dolgozója szólásra emelkedtek. Röviden vázolták az összejövetel cél­ját. Megmondták, hogy Szlovákiában a legelök és rétek őszi gondozásánál, javításánál a bratislavai kerület ke­rült az első helyre, s így három te­herautót nyert. A három nyertes szövetkezet közül az első Pezinok, utána Dojč, majd Velíice következik. Amikor egy szövetkezet teherautót nyer, akkor illik valamit mondani is. Barca Jánost, a pezinoki szövetkezet elnökét nem is nagyon kellett biztat­ni. Röviden elmondta, mit is csináltak ők tulajdonképpen rétjeikkel és le­gelőikkel. Mert hát sokféle a „lutri", de legelőn bizony nem sokan nyertek teherautót. Esetleg szénát. Es itt a dolog veleje. De csak sor­jában, sorjában. Azt mondta Barca János, hogy: — 89 hektárt — rétet és legelőt — megtrágyáztunk. Egy hektárra 950 kg műtrágyát szórtunk. Műtrágya és műtrágya, akár nya­kon, akár pofon —, mondhatná valaki. De nem oda Buda. A pezinokiaknak van ám eszük. Először is megcsinál­tatták — szakértőkkel — a talajelem­zést. 65 helyen ástak le az anya­földbe, másfél méterre megnézették közelebbről, mit is óhajt. Ezután jött csak a műtrágya össze­állítása. De nemcsak úgy találomra. Először is megállapították a „fejada­got". Egy hektárra több mint 800 kg műtrágya, a következő összetételben: 160 kg Thomas-líszt, 200 kg mész­nitrogén, 225 kg kálium, 300 kg nyers foszfát. Aztán tovább 'folytatta az elnök. — Mészszegény a talaj, nem sajnál­tuk hát tőle. 450 mázsa finom mész­lisztet és 110 mázsa meszet szórtunk rétjeinkre, legelőinkre, A jelenlevők jegyezgetnek, az elnök folytatja. — Fortélya van a dolognak, elvtár­sak! Mi az első kaszálás után trágya­lével öntöztük a réteket, vagy 16 hek­tárt. A gyengébb réteket felszántot­tuk. Ügy látom, nem bőbeszédű, nem nagyon szeret dicsekedni, így hát én böngészem ki a jegyzeteimből, hogy a rétek ilyen istápolás után nem hálá­datlanok, mert jó egyharmadával több a fű, több a széna. A legelőkről se szóljunk rosszat, mert ott még egy­szer annyi a termés. MIG KATTOGNAK a fényképező­gépek, s tulajdonosaik villámgyorsan változtatják a helyüket, egy embert figyelek. Izeg-mozog, úgy látszik, őt sem a gólya költötte. Majd megszólal, megmondja a ne­vét, hogy ö Endrődi János, a perényi szövetkezet agronómusa. Ebben még semmi furcsaság nem lenne, de nagyon érdekesen kezdi: — Elvtársak, nem is éppen a ver­seny ... — s rövid lélegzetet vesz, majd arról beszél, hogy őket nem kizárólag a verseny serkentette a rétek és a le­gelők javítgatására, hanem az is, hogy mégis jobb a jobb, és több a több. Persze, ehhez ismerni kell a műhely­titkokat a szövetkezetben. Ugyanis 1955-ben 12 hektár legelőt műtrágyá­val szórtak meg, és míg azelőtt ezen a legelötáblán 24 számos jószág ha­rapta a füvet — ha volt —, tavaly nyáron 70 marha hadakozott a biigö­lyökkel. Es nem száradt a hátukra a bőr. Sőt, 110 kg súlygyarapodást értek el. ENDRODI JÁNOS a rétek felszán­tásáról is beszélt. Azt lehetett a sza­vából kivenni, hogy a gyenge rétet a felszántással meg is lehet javítani, hogy megint rét legyen belőle. Es hasznot húzni is lehet belőle, kétszer is egy évben. Először a tavaszi ta­karmánykeverékkel, majd a silóval. Egyébként a perényiek sem mara­diak a gazdálkodásukkal, rétjeikkel, legelőikkel. Vagy 340 hektár rét 'meg­kapta a szükséges műtrágyaadagot, vagy 90 hektárra meszet is szórtak. Még 100 hektár vár a sorsára. Vagy a tavaszi versenyre? Lehet, hogy nem, mért a perényiek verseny nélkül is szeretik a pénzt. Hogy az očovaiaknak is jól jött volna egy teherautó, azt Prizna elv­társ szavából érezni lehetett. Egyéb­ként a Banská Bystrica-iak — a ke­rületből — ugyancsak kardoskodtak. Talán irigyelték is, hogy Bratislava lett az első. A nyitraiakról nem is be­szélve. De hiába, a verseny értékelésénél a valóság beszélt. Sok, sok az očovaiak legelője, több mint másfélezer hektár. Es szép, di­cséretre méltó, amit tettek. 35 vagon mű- és mésztrágyát szórtak 617 hek­tár rétre és legelőre, meg 117 hektár lóherére. De milyen lóherére. Négy és fél va­gon heremagjuk termett. Szénájuk is. S ami a fő: látják is a különbözetet. Amíg a trágyázatlan réten az első ka­szálásból hektáronként 22 mázsa ter­mett, a trágyázotton 35 mázsa. A másodika kaszálásnál is számottevő a különbözet. A nem trágyázott réten 14, a trá­gyázotton pedig 18 mázsa termett. Vagy, hogy még világosabban lássuk, és Pezinoknak is megmutassuk az el­sőséget: a pezinoki szövetkezetben trágyázás előtt 113 vagon széna ter­mett, a trágyázás után pedig• 236 va­gon. MEGERDEMELTEK hát a teher­autót, és a résztvevők is a bort. Mert az új kocsik „egészségére" is lehet koccintani. Pezinokon pedig van mi­ből... ' (d) Az ez évi termelés sikeréért A múlt év utolsó heteiben üzeme­ink, bányáink százai, egész iparágak teljesítették túl tervfeladatalkat. Min­den öntudatos dolgozó erejének és képességeinek legjavát adta, hogy má­sodik ötéves tervünk eki éve népgaz­daságunk további fejlődésének alapját vesse meg. Második ötéves tervünk a legfonto­sabb feladatokra mozgósít, melyekből gépiparunknak is alaDOsan ki kell ven­n'e részét. Nem kis feladatok várnak a Prakovcei Gépgyárra sem. A ter­melékenységet évről évre növelniök kell, a második ötéves terv végén •mintegy a kétszeresét kell elérniök az 1955-ben elért eredményeknek. Az önköltséget 4 százalékkal • kell csökkenteniök. Ezeknek a feladatoknak elvégzé­sét műszaki-szervezési intézkedések­kel biztosítják. Még szeptemberben összeállították az önköltség csökken­tésének tervét, amely minden üzem­részleg számára előírja, hol kel! technikai és gazdasági újításokat foganatosítani. Ezek alapján az üzemrészlegeken megtárgyalták a ve­zetők, technikusok és gazdasági ve­zetők azokat a tématikus terveket, melyek a műszaki-szervezési intéz­kedéseket biztosítják és megoldják. A műszaki-szervezési intézkedések nagy segítséget nyújtanak az üzem­részlegek munkájában. Most még arra van szükség, hogy a termelésben jobban érvényesüljön a gazdaságos­ság, hogy a csökkentett termelési költségeket ésszerűen osszák el minden évnegyedre. Ez teszi lehető­vé majd a termelési költségek kiszá­mításának helyességét. A Prakovcei Gépgyár dolgozói tisz­tában vannak azzal, hogy üzemi ter­melésük sikere nagyban függ attól, milyen mértékben képesek biztosítani a műszaki-szervezési intézkedéseket. Egyik előfeltétele ez a sikernek. Ezért kell haladéktalanul hozzáfogniok azok I végrehajtásához. ' (m) c<sebkeyidők birodalma Vrchlabí mindig központja volt a 'rTjtUK^i zsebkendőgyártásnak. Évszázadok óta itt, és a környező falvakban gyártották a legjobb minőségű kézzel szőtt, lemből készült zsebkendőket. Ma is — a gépi gyártáson kívül — még több mint 200 kézi szövőgé­pen dolgoznak a házi szövők, akik kisipari termelőszövetkeze­tekbe tömörülve adják át készít­ményeiket a Vrchlabín székelő Mostex n. v.-nak, ahol a zsebken­dőket kikészítik, vasalják és cso­magolják. Az üzem már 1870 óta dolgozik. Jelenlegi vezetője Vác­lav Jon. Ismerkedés Amint megered a beszékl fonala és összebarátkozunk, sok mindent megtudunk tőle. Az ember nem is gondolná, hogy mi minden rejlik ebben a komoly, erősen őszülő férfiben. Jónevű és eredményes sielőnk, aki 1924-ben a chamo­nii olimpián képviselte Csehszlo­vákia színeit. Büszkén mutogat­ja igazolványát és különféle ér­meit. Még ma is szívesen hódol a fehér sportnak. Hol volna erre több lehetősége, mint itt az Öriás­hegységben ? — Nagyon érdekelne bennün­ket a zsebkendők exportja. Meg­nézhetnénk azt az osztályt? —• Az nincs nálunk, hanem né­hány utcával távolabb, szívesen elkísérem Önöket — -mondja. Hatalmas raktárépület elé érke­zünk. A széles kapu előtt emelőszerkezettel ládákat rak­nak fel a teherautóra. A lá­dákon különféle feliratokat lá­tunk: Made in Czechoslovakia, Rangoon, Cairo, Pirée, Rjeka, Singapoor, Santiago de Chile. Te­hát jó he 1 yen járunk. Itt a Cen­trotex fiókvállalata, mely csupén zsehke nd őki vi tel le 1 f og lal kőzik. 67 országba BemutatkozÄk a vezetőnek: Stefek elvtársnak. Körülbelül 30 éves, élénk ember. Éppen utasí­tásokat ad az expedíció jól ösz­szeforrt kol'ektívájának. Nagy rendelést szállítanak ma el. Szi­gorú 'tt a fegyelem, nagycm ügyelnek minden rendelésre, hisz i'tt nem „babra megy", köztár­saságunk jó hírnevéről van szó. Minden egyes zsehkendőt a cso­magolj előtt még átnéz Sed­láček bácsi, ő felel a minőségért, a rendes csomagolásért, a szám­szerűségért. 0 az úgynevezett export-felelős. Helyesen bízták meg őt ezzel a fontos funkció­val, hisz már 40 éve ebben a szakmában dolgozik. Ismeri min­den csínját-bínját. Nemrégen voit 67 éves. Nem tud megválni ked­ves zsebkendőitől. Sedláček bács' ismeri az összes export-előíráso­kat, a vevők és az egyes országok szokásait!. Minden tucatban há­romféle színű zsebkendőt csoma­golnak. Vannak államok, ahova vámtechnikai okokból csak egész, szét nem vágott, varratlan, és szegélyezetten zsebkendőket szál­lítanak. Ezeket a külföldi vevők maguk varrják, szegik és csoma­goljiák. Például Mexikóba biizo­nyos okokból nem szállítunk kész zsebkendőket. Ezért más dél­amerikai állam importőrje szál­lítja őket Mexikóba. Ahány nép, annyi ízlés Látni itt a színek szimfóniáját, a minták és csomagolások tö­megét minden variációban. Nem csoda, hisz 67 országba visszük ki a zsebkendőket. Grek ImrC ftP 0 OGOOGOOOOOOOOOOOOOGOOOOQOOG^ A ttól az időtől kezdve, amióta eldördült az első ágyúlövés az Aurórán, győztesen terjed a vi­lág dolgozói között a proletár nem­zetköziség, a világproletariátus egysé­gének gondolata, önbizalmat adott, ösztönözte a dolgozók millióit, erejük egyik fő forrásává vált. De ugyanakkor a proletár internacionalizmus a világ­reakció rendszeres támadásainak és alattomos intrikáinak célpontja lett. A reakció hamarosan megértette, hogy a munkásosztály nemzetközi egysége el­len nem uralkodhat és nem valósít­hatja meg kizsákmányoló céljait. A reakció különféle fegyverekkel harcol. Felhasználja a legszemérmetle­nebb rágalmazás, a hamis, kiagyalt ál­lítások, a befeketítés és a kommunis­ta pártok elleni leplezetlen uszítás minden fegyverét. Főleg a nemzetközi munkásosztály élcsapata, a Szovjetunió Kommunista Pártja ellen harcol min­den eszközzel. De végeredményben mindez teljesen hatástalan. A kommu­nizmus gondolata már szilárdan gyö­keret vert a dolgozók körében. Ezért a reakció új módszereket keres, új jel­szavak után kutat, amelyeknek inkább bedőlnének az együgyű emberek. Ilyen jelszó, amellyel a reakció el akarja érni fő célját — a munkásosz­tály nemzetközi egységének meggyen­gítését — a „nemzeti kommunizmus" jelszava. Lám, milyen fordulat! A kapi­talizmus ideológusai, a megvásárolható firkászok, a nyugati rádiók dollárral fizetett uszítói, akik még nemrégen is nagy igyekezettel azt bizony­gatták, hogy a kommunizmus az embe­riség szerencsétlensége, és óva intet­ték tőle a népet, ma maguk ajánlják ezt a dolgozóknak! Természetesen az­M ÚJ SZO FABOL VASKARIKA B ! 1957. január 5. zal á feltétellel, hogy az új „kommu­nizmus" — nemzeti legyen. Bármilyen bámulatra méltó is a reakció propa­gandájának pálfordulása, kilóg belőle a lóláb. Már milyen is lehet az a „kom­munizmus", amellyel a Szabad Európa urai is egyet értenek, sőt ajánlják azt? Ugyan kinek az érdekeit szolgálja ez a „kommunizmus" ? e ha már egyszer ilyen csillogó a csomagolás, nézzük meg, mi­lyen benne az áru? A „nemzeti kommunizmus" reklám­prospektusában erősen hangsúlyozzák, hogy ez a rendszer függetlenséget biz­tosít annak az országnak, amely beve­zeti azt. Ez igen szép és csábító dolog. De akkor miért nem ajánlják ezt a nagyszerű rendszert például azoknak az államoknak, amelyek teljes mérték­ben az Amerikai Egyesült Államoktól függnek? Miért nem szabadítja fel ez a rendszer ezeket az országokat is a függőségből ? Miért ajánlják éppen ne­künk és a többi népi demokratikus ál­lamoknak? Egyszerűen azért, mert gyengíteni akarják ezen országok egy­ségét és főleg éket akarnak verni a népi demokratikus országok és a Szov­jetunió közé. A „nemzeti kommuniz­musra" és még ki tudja milyen kommunizmusra való felosztások eze­ket az országokat a szocialista építés marxista-leninista alapelveivel és a proletár internacionalizmus alapelvei­vel akarják szembeállítani és megmér­gezni igyekeznek viszonyukat a Szov­jetunióval és a többi szocialista orszá­gokkal. Tény az, hogy a Szovjetunióban és a népi demokratikus országokban a társadalmi rendszer a termelőeszkö­zök magántulajdonának, az embernek ember által való kizsákmányolásának megszüntetésén alapszik. A politikai és a gazdasági hatalom a munkásosztály kezében van. Közismert tény, hogy az állam belső és külső politikájának irá­nya attól függ, hogy ki van hatalmon. Ahol a kizsákmányoló burzsoázia ural­kodik, ott a belpolitikát a dolgozóknak az uralkodó burzsoázia által való el­nyomása jellemzi, a külpolitika pedig agresszív, elnyomó és más országok és népek kizsákmányolására irányul ugyancsak az uralkodó burzsoázia ér­dekében. Az USA-nak a többi kapita­lista államokkal, de főleg a kevésbé fejlett országokkal szembeni politikája egészen kézzel foghatóan bizonyítja ezt. Logikus, hogy abban az államban, amelyben már megszűnt a termelő­eszközök magántulajdona, ahol a mun­kásosztály van hatalmon, szó sem lehet más országok gazdasági és politikai' le­igázásáról. A Szovjetunióban nincse­nek kőolajkirályok, akik kihasználhat­nák mondjuk más népi demokratikus országok kőolajhiányát. A Szovjetunió­ban nincsenek szénbárók, akik meg­gazdagodhatnának a szocialista tábor szénszükségletén. Nincsenek bankárok sem, akik pénzügyletekkel magánva­gyonokat harácsolhatnának össze. Ilyen elemek ott nincsenek, de van erős munkásosztály, amely a szocializmus győzelmének érdekében segíteni akar — a világreakció minden gyűlölete és dühe ellenére is — a népi demokrati­kus országok munkásosztályának ha­zájuk szocialista építésében. Igaz, hogy a múltban szórványosan előfordult, hogy megsértették a szo­cialista együttműködés egyes alapel­veit. Mint ismeretes, az SZKP ezeket N' az eseteket maga leplezte íé és hozta helyre. E hibák megszüntetése magá­ból a szovjet rendszer belső lényegé­ből fakadt, mert ezek ellentmondanak a szocializmus alapelveinek. ézzük meg azonban az érem másik oldalát. A kapitalista ál­lamok között megszokott je­lenség, hogy egyik állam a másik állam kárára igyekszik meggazdagodni. Az USA Nyugat-Európa jelenlegi kőolaj­hiányát használja ki. Beszélhetünk-e azonban ilyen ese­tekben hibákról? Fordék, Morganék, Duponték, Rockefellerék és mások hangosan kacagnának, ha valaki a megfelelő helyzet ilyen „ügyes" ki­használását, vagy ilyen kedvező hely­zetnek saját érdekükben való előidézé­sét hibának bélyegezné. Logikus, hogy még nevetségesebb lenne, ha valaki elvárná, hogy beismerjék ezeket a „hi­bákat" és helyrehozzák azokat. Ez me­rőben ellentmondana a kapitalizmus lényegének. Tény az, hogy a szocialista tábor or­szágai minden alapvető kérdésben egy­séges álláspontot foglalnak el. Vajon azért van ez, mert a Szovjetunió kény­szeríti őket erre? Vajon kényszeríteni kell-e bennünket arra, hogy egyetért­sünk a lefegyverzés, a békés együtt­élés, Németország demokratikus alapo­kon való békés egyesítésének követel­ményeivel? Vajon kényszeríteni kell-e bennünket arra, hogy rokonszenvez­zünk a gyarmati országok nemzeti fel­szabadító harcával, hogy fellépjünk az agresszió bárminemű formái ellen? Kényszeríteni kell-e bennünket arra, hogy elítélő álláspontot foglaljunk el a fasizmus felélesztésével szemben, mondjuk a szomszédos országokban? Sem bennünket, sem a többi népi de­mokratikus országot senkinek sem kel ilyesmire kényszerítenie, miután ez a közös, egységes eljárás Iegsajátabt nemzeti érdekeinkből fakad és a szo­cialista tábor országainak társadalm rendszeréből adódik. A „nemzeti kommunizmus"-t kínál­gatóik általános szavakkal: „szabad­ság!", „egyenlőség", „új irányok" „rugalmasság", „demokrácia" stb. jel­lemzik. Kellőképpen értékeljük ezeke­a fogalmakat. De a szavak csak szaval maradnak, ha nem töltik meg azokai tényleges tartalommal, szocialista tar­talommal! Mert a népi demokratiku; országok a szocializmust építik. V együk csak a „szabadság" szót, Ezzel összefüggésben első kér­désként fel kell tennünk: kinek a részére szabadság ? Hiszen a fő cél a fő feladat a szocializmus építése amely tényleges, anyagilag alátámasz­tott szabadságot jelent a dolgozók tö­megeinek, vagyis azt, hogy szociálist; termelési viszonyokat valósítunk met életünkben és csupán ezeket ismerjül el helyesnek. A nyugati kapitalista urak új trója falovat kínálnak nekünk. Mi azonbat már tanultunk a történelemből és í jelenből is tanulunk — ezért köszö­nettel visszautasítjuk ajánlatukat, f „nemzeti kommunizmus" kapitalisti áru, rossz áru, még ha szépen csoma­golják is azt. Igazi „nesze semmi, fogc meg jól". Amit az úgynevezett „nemzeti kom­munizmus", ennek a fából vaskarikí segítségével Ígérnek „megoldani", az mi igazi kommunizmussal oldjuk meg lenini kommunizmussal. Ez azonban természetesen, nem a reakció hamis­pénze, hanem a dolgozókat szolgálj; és ez a döntő. Balázs Bálint, Torna

Next

/
Thumbnails
Contents