Új Szó, 1957. január (10. évfolyam, 1-31.szám)

1957-01-07 / 07. szám, hétfő

Eisenhower elnök bejelentette az USA közép-keleti fegyveres beavatkozásának tervét Washington (ČTK) — Dwight Eisenhover, az USA elnöke január 5-én az Egyesült Államok Kongresszusa két házának rendkívüli ülésén nyilatkozatot tett az Egyesült Államok középkeleti politikájáról. A nyilatkozat felvázolja az amerikai imperializmus katonai és gazdasági behatolásának tervét a közép-keleti térségbe. Felhívja a kongresszust, az elnököt hatalmazza fel arra. hogy «z amerikai fegyveres erőket a szerinte alkalmasnak tartott mértékben bevethesse a középkelet' térségbe. Eisenhower egész beszédét — amelyben kérte a kongresszust, hogy hatalmazza öt fel fegyveres agresszióra a Közép-Keleten — a békéről, jóakaratról és igazságról 6zóló frázisokba burkolta, jóllehet mindjárt nyilatkozata elején hangsúlyozta, hogy az USA-nak „készenlétben kell állnia és erősnek kell lennie". Ezután rámutatott arra, hogy „a Közép-Kelet hirtelen új és válságos stádiumba került". Ezzel kapcsalatban Eisenhower említést tett az Egyiptom ellen nemrégen elkövetett brit-francáaizraeli agresszióról. Eisenhower azonban nem ítélte el az agresszorokat, hanem ellenkezőleg, „olyan kormányoknak nevezte, amelyek tiszte'etben tartják az emberiség véleménvéľ". Sőt. annvira ment, hogy ezzel kapcsolatban a „nemzetközi kommunizmus"-'ra igyekezett hárítani a feleiősséget. Annak ellenére, hogy éppen JZ USA kezdeményezésére jött létre a KözépKeleten az agresszív bagdadi paktum, amely a Szovjetunió ellen .rányul, Eisenhower igyekezett bizonygatni, hegy az USA nem szándékszik a Közép-Keletet a.qressziós támaszpontként fe'használni a Szovjetunió ellen, t-zután Eisenhower elnók számos sér.ő rágalmat szőrt a Szovjetunióra. Eisenhower beszédének további részében rámutatott, mily fontos a Közép-Kelet, amelv „összekötő kapocs a keleti földtekén elterülő szárazfölddel" és azzal a térséggel, amely „a világ ielenleg ismert kőolaj-forrásainak mintegy kétharmadát tartalmazza". Ezzel kapcsolatban említést tett arról is. hogy a nyugat-európai országok a közép-keleti kőolajellátástól függnek. Az EgyesUlt Newizeŕek Szervezetében levő helyzettel kapcsolatban Fisenhcver azt mondotta, hogv „az Egyesült Államokon most nagyobb felelösséa nvugszik" és világosan tudomásul adta. az Egvesült Államok kisajátítják maau :nak azt a iogot, hoqy „erőpolitil-áiukkal" helyettesítsék az ENSZ tekintélyét. Javasolt programjának támogatására Eisenhower arcátlanul azt állította, hogv „az USA nem óhajtja más nemzetek oolitikai vagv aazdasági leigázását" és hogv „a közép-keleti nemzetek örömmel fogadják a szorosabb együttműködést az Egyesült Államokkal". Eisenhower elnök továbbá bejelentette, felkéri a kongresszust, hatalmazza fel az USA kormányát a középkeleti térségnek nyújtandó amerikai katonai és gazdasági „segítség" kibővítésére és e célra szavazzon meg 400 millió dollárt, mégpedig arra, hogy az USA fegyveres eróit a KÖzépKelefen a „nemzetközi kommunizftnus agressziója ellen'" alkalmazhassák. Eisenhower kifejezetten kijelentette, hogv a javasolt program célja nem az, hoqy megoldja a közép-kelet; térség olyan égető problémáit, mint az arabizraeli kapcsolatok kérdése, vagy pedig a Szuezi-csatornával kapcsolatban fennálló feszültség. Eisenhower elnök beszédének befejező részében azt mondotta, hogy az USÁ-nak világosan kifejezésre kell juttatnia azt, hoqy „készen áll teljesen és szabadon együttműködni közép-keleti barátaival", vagyis az agresszív bagdadi paktum országaival és Izraellel. Bejelentette, hogy Közép-Keletre azonnal külön bizottságot akar küldeni javasolt programjának megvilágítása céljából. Végül beismerte, hogy „ez a politika bizonyos terheket, sőt kockázatot rejt magában az USÁ-ra nézve. E kockázat jellegét világosan megmagyarázta Drummond, a New-York Herald Tribúne befolyásos amerikai lap kommentátora, aki az Eisenhower beszéde előtti napon azt írta. hogy „kétségtelenül a háború kockázatával játszunk". Az amerikai terv alapvonása, amelyet „Eisenhower és Dulles elméletének'" neveznek, már néhány nappal ezelőtt ismeretes volt és éles bírálatot váltott ki az amerikai kongresszus tagjainak körében is. A tervet többször átdolgozták és Eisenhower nyilatkozatát. amelyet eredetileg január 4-én kellet volna előadnia, egy nappal el kellett halasztani. A Francé Presse jelenti. a kongresszus tagjainak többsége elhatározta, hogy Eisenhower és Dulles tervét részletesen felülvizsgálja. A külföldön levő amerikai laptudósítók egyértelműen beismerik, hogy ez az „elmélet" határozott ellenállást váltott ki az arab Kelet és Azsla népeiben, amelyek e tervben kísérletet látnak arra, hogy az USA durván beavatkozzon szuverén országok belügyeibe és felállítsa az amerikai qyarmati rendszer uralmát ott, ahonnan a brit és francia gyarmatosítókat egyszer s mindenkorra kiűzték. Az algériai kéľdés az ENSZ-beli megtárgyalás előtt Párizs (ČTK) — Pineau francia külügyminiszter január 6-án repülőgépen az USA-ba utazott, hogy „lélektanilag és taktikailag" előkészítse a talajt az algériai kérdés megtárgyalása előtt az ENSZ közgyűlésén. Amint a Francé Presse jelenti, e kérdéssel kapcsolatban a francia kormány terjedelmes elaborátumot dolgozott ki, amelyben igyekszik kiemelni Franciaország „érdemeit" Algéria gazdasági és kulturális fejlődésében. A francia diplomácia aztnban nem bízik csupán ezekben az érvekben, hanem lázas tevékenységet fejt ki. A miniszterelnök január 4-én" és 5-én tárgyalt Lacoste Algériában székelő miniszterrel, valamint Pineau miniszterrel, hogy mit tehetnének még az utolsó pillanatban Algériában, hogy sz ENSZ-ben kevesebb panasz hangozzék el Franciaország ellen. Maurice Faure külügyi államtitkár január 7-én Tuniszba utazik, hogy elérje, Tunisz és Marokko a közgyűlésen „ne lépjen tel nagyon élesen" Franciaországgal szemben. Biztosra vehető tehát, hogy a francia küldöttség a közgyűlésen különféle mesterkedésekkel arra fog törekedni, hogy meghiúsítsa azt, hogy kétharmados többség ítélje el Franciaország algériai politikáját. Párizsi körök hangoztatják, hogy „az USA kész Franciaországot támogatni." Az USA kudarca a koreai kérdés vitáján New York (ČTK) — Az ENSZ közgyűlésének politikai bizottsága január 4-i ülése újból megerősítette, mily meddő a koreai kérdés vitája, amit a bizottságra az USA küldöttsége „elsőrendű fontosságú" kérdésként kényszerített rá. Amint már jelentettük, a Szovjetunió, Lengyelország, India és számos más ország küldöttségei kitartottak amellett, hogy elsősorban olyan kérdéseket tárgyaljanak meg, amelyeket a világ közvéleménye sürgősnek tart, mint a leszerelés kérdését, az algíri és a ciprusi kérdést. Az USA küldöttsége azonban követelte, hogy elsősorban éppen a koreai kérdésről tárgyaljanak és azt állította, hogy ez a kérdés halaszthatatlan. Hogy az USA milyen irányba akarta terelni a koreai I kérdés vitáját, azt világosan megmutatta többek között az a tény, hogy az amerikai küldöttség elutasította azt az indiai javaslatot, hogy a koreai kérdés megtárgyalására hívják meg Korea mindkét részének képviselőit is. A rendelkezésére álló többség segítségével az USA elérte, hogy csupán DélKorea képviselőit hívták meg. Az amerikai küldöttségnek azok a kísérletei azonban, hogy a koreai kérdés vitáját propaganda céljaikra használják fel, kudarcba fulladtak. A január 4-i ülésen csak Greenbaum, az USA képviselője szólalt fel és azt javasolta, hogy az ENSZ főtitkárát bízzák meg azzal hogy a koreai kérdést a közgyűlés jövő 12. ülésszakának előzetes napirendjére tűzze. Az amerikai küldött beszédében rágalmazta a Koreai Népidemokratikus Köztársaságot és igyekezett hamis fénybe beállítani a koreai eseményeket. Az amerikai küldöttön kívül a délelőtti ülésen senki sem óhajtott felszóla'ni. Ezért a bizottság elnöke zavartan bejelentette, hogy kénytelen az ülést berekeszteni. A bizottság délutáni ülésén Nagy-Britannia, Belgium, Brazília.. Kanada és Thaiföld képviselői ugyan támogatták az amerikai álláspontot, beszédeik azonban nagyon rövidek voltak és semmi újat nem hoztak a koreai kérdés megoldáséban. Kanada küldötte kénytelen volt elismerni, hogy szükséges a Koreai Népidemokratikus Köztársaság és a Dél-Korea közötti tárgyalás megkezdése. Horváth Imre sajtóértekezle

te Magyarország válasza az időszerű kérdésekre Budapest (ČTK) — Horváth Imre, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere a január 5-én Budapesten tartott sajtóértekezleten bejelentette, hogy a magyar kormány a legközelebbi' napokban nyilatkozatot tesz közzé, amelyben áttekintést ad a múlt eseményeiről, a magyar kormány eddigi intézkedéseiről és a magyarországi helyzet megjavításának tovább kilátásairól. Ami a kormány kibővítését illeti, Horváth Imre rámutatott, hogy eddig még nem kezdtek tárgyalásokat semmilyen politikai! tényezótókel. E tárgyalásokhoz elvi alap szükséges és ez lesz éppen a kormánynyilatkozat. A magyar kormány kibővítésére azonban még ebben a hónapban sor kerül. Ami Nagy Imrét illeti, a kormány nem tart fenn sem vele, sem csoportjával semmilyen kapcsolatot. A magyar nép úgy véli, hogy Nagy Imre a mozgalmas események id-jén akarva, nem akarva hazaárulásnak megfelelő tevékenységet fejtett ki. Arra a kérésre, vajon a más politikai csoportok képviselőivel folytatott tárgyalásokban nem okoznak-e nehézséget, majd a varsói szerződésből eredő kötelezettségek, a külügym.niszter azt válaszolta, hogy a magyar kormány nem gondol a varsói szerződésből való kilépésre. A szökevények kérdéséről Horváth Imre azt mondotta, hogy az ellenforradalom idején és később Magyarországot mintegy 150 ezer személy tagyta el. E kérdésről tárgyalások folytak az ENSZ-ben Is és Magyarország ellenségen megkísérelték ezt a tényt felhasználni a Magyar Népköztársaság ellen. Az ellenség — azelőtt éppúgy, mint most is — igyekszik a magyarokat minél távolabb elhelyezni hazájuktól, olyan helyekre, ahonnan nehéz a hazatérés. Horváth Imre bejelentette, hogy mintegy 10 ezer személy már visszatért hazájába. Amikor Horváth az ENSZ-ből hazajött Magyarországra, a londoni és a brüsszeli követségeken találkozott a szökevényekkel, akiknek külseje nagyon megriadt és ápolatlan volt és úgy festettek, mintha több napot a rendőrségen töltöttek volna. Sokan közülük azt sem tudták megmondani, miért hagyták el hazájukat. A szökevények, akikkel találkozott, mind arra kérték a kormányt, tegye lehetővé számukra a hazatérést. Horváth miniszter a továbbiakban az ENSZ munkájáról beszélt. Felhívta a figyelmet arra, hogy bizonyos körbk az ENSZ-ben új támadásokat akarnak indítaná a Magyar Népköztársaság ellen. „Álláspontunk továbbra is az — mondotta Horváth Imre —, hogy a magyar kérdés nem tartozik az ENSZ elé, mert Magyarországon valóban megsemmisítettük a fegyveres ellenforradalmat, ami tisztán Magyarország belügye volt." Ezzel kapcsolatban a miniszter rámutatott, hogy a magyar nép egyre világosabban látja, hogy nemcsak Magyarországról volt szó, hanem hosszasan előkészített fegyveres akcióról, amely kezdetét jelentette volna a Csehszlovák Köztársaság és Románia, valamint a Szovjetunió elleni háborúnak, kiinduló pontja lett volna egy harmadik világháborúnak. A magyar küldöttségnek számos anyag áll rendelkezésére, amelyre az USA-nak a népi demokratikus országok belügyeibe való beavatkozása kérdésének megtárgyalásánál hivatkozik. Az USA közép-keleti terveinek kedvezőtlen visszhangja P á r i z s — A francia jobboldali sajtó az USÁ-nak a középkeleti ügyekbe való beavatkozására irányuló terveit egyre tartózkodóbban fogadja. A Populaire de Paris, a Francia Szocialista Párt lapja igyekszik ugyan azzal mentegetni az USA beavatkozását a Közép-Keleten, „hogy szükség van a keletkezett űr betöltésére" és különféle szovjetellenes koholmányokat hangoztat, de kénytelen beismerni, hogy az amerikai tervek megvalósítása semmiképpen sem segíti elő a feszültség enyhítését e térségben. A lap egyben kénytelen megállapítani, hogy az amerikai terv heves ellenállást vált ki a középés közel-keleti népek körében. Hasonlóképpen ír a Combat is. A lap hangsúlyozza, egyes közel-keleti országoknak az a véleménye, hogy „Eisenhower terve csupán azt célozza, hogy az USA lépjen a francia és brit gyarmatosítók helyébe." Washington. — Azt a nyilatkozatot. amelyben Eisenhower elnök január 5-én a kongresszustól különleges felhatalmazást kért, hogy az USA kormánya közvetlenül beavatkozhasson a Közép-Kelet ügyeibe, lényegében ugyan már megbeszélték a két párt kongreszszusi vezetőivel, de mégis a kongreszszus számos tagja vegyes érzelmekkel Eisenhower szabadságról! függetlenségről és vallásról beszél, de a kőolajra gondo! Eisenhower szombaton — mlht várható volt — felhatalmazást kért a kongresszustól, hogy az USA fegyveres erőit felhasználhassák a közép-keleti országok „területi sérthetetlenségének és politikai függetlenségének megvédésére", „a nemzetközi kommunizmus részéről történő esetleges fegyveres agresszió" esetén. Ajánlotta továbbá, hogy ezeknek az országoknak katonai, gazdasági segítséget nyújtsanak. Beszédében sok szó esik a szabadságról, a függetlenségről és a vallásról, de lényegében egy dologról van szó csupán: a kőolajról. Honnan fenyeget a „veszély ?" Az esetleges amerikai intervenciónak és a felajánlott gazdasági segítségnek indokolása egészbenvéve azon alapul, hogy a közép-keleti országokat agresszió fenyegeti a Szovjetunió részéről. Ez az állítás oly hihetetlenül hat, hogy még az amerikai sajtó sem fogadhatja el. „Senki sem hiheti komolyan — írja január 2-án a New York Herald Tribúne —, hogy a Szovjetunió ejtőernyős támadást szándékszik indítani, mondjuk Irak ellen ... tény az, hogy a Szovjetuniónak nincs oka arra, hogy nyílt agresszióhoz folyamodjon a Közép-Keleten." Az amerikai sajtó megelégedéssel kommentálta Eisenhower nyilatkozatának „határozottságát és világosságát." Felmerül a kérdés, vajon az Egyesült Államok miért nem lépett fel ugyanilyen „határozottan és világosan" akkor, amikor valóban nagy szükség volt erre. Miért nem lépett' fel így akkor, amikor minden egyes óra számított, hogy az agressziót idejében megállítsa. Akkor — mint ismeretes — a Szovjetunió közös eljárást javasolt az Egyesült Államoknak, a fegyveres erők közös bevetését abban az esetben, ha az agresszorok bizonyos időpontig nem szüntetik be tevékenységüket. Az Egyesült Államok az ajánlatot elutasította. A Szovjetunió kormányának nyilatkozata mégis nagymértékben elősegítette az agresszió megszüntetését — amint azt többek között Douglas Dillon, az USA franciaországi nagykövete is megerősítette. „Abban, hogy a franciák és a britek elhatározták az egyiptomi fegyverszünet elfogadását, nem az ENSZ, vagy az Egyesült Államok politikája volt a döntő, hanem a Szovjetuniónak az a fenyegetése, hogy erőt alkalmaz" — jelentette ki Dillon a New York Herald Tribúne szerint. Támadás a kőolajforrások megszerzéséért A szovjet veszélyről keltett híresztelések nem öncélúak. Az USA ezzel akarja leplezni igazi céljait nemcsak az arab országok előtt, hanem NagyBritanniával és Franciaországgal szemben is. Ezek az országok fogcsikorgatva egyeznek bele abba, hogy az amerikai imperializmus lépjen előző pozícióikba. Az állítólagos szovjet veszélyben az Egyesült Államok ürügyet keres arra, hogy általános támadást indítson a kőolajforrások megszerzéséért. Eisenhower elnök beszédében ismételten hangsúlyozta, hogy a közép-keleti országok a világ kőolajkészletének (a szocialista országokon kívül) kétharmadával rendelkeznek. Ebből lényegében a következő következtetést vonja le: az arab kőolajra szüksége van az atlanti koalíciónak katonai céljaira és ipara számára, és ezért e kőolajat meg kell szereznünk. Az USA katonai céljai Jóllehet Eisenhower elméletében a katonai célok nem az első helyen állanak, mégis mérhetetlenül fontos szerepet játszanak. Az USA arra akarja kényszeríteni a közép-keleti országokat, váljanak összekötő kapoccsá az Északatlanti Tömb és a SEATO között. A bagdadi paktum ezt a szerepet már nehezen láthatja el. Míg azelőtt volt valamelyes remény erre, most a brit-francia agresszió végleg eltemette e reményeket. Az a kérdés, hogyan csalják lépre a madarat. Az Egyesült Államok gazdasági segítség útján igyekszik megvalósítani céljait, ezzel akarja előkészíteni a későbbi katonai csoportosulás megteremtésének talaját. A gazdasági segítség előzné meg a katonai szerződést éppúgy, ahogy a Marshallterv megelőzte a NATO megteremtését. Azt is számításba veszi, hogy gazdaságilag elmaradott országokról van szó, amelyeknek szükségük van a segítségre, és országépítésük terén még jobban függenek az USÁ-tól, mint az Északatlanti Tömb fejlett iparú országai. Ma már nem titok, hogy a legtöbb arab ország nem megy lépre. Az amerikai sajtó utal arra, hogy az Egyesült Állaimok nem bánja, ha egyes esetekben elutasítják ajánlatát. Nyilvánvalóan az USA arra számít, hogy sikerül megbontania az arab világ egységét, amely nagy nemzeti-felszabadító, imperialista ellenes erőt képez. Amikor az amerikai külpolitika terveiről beszélünk, helyénvaló, hogy megnézzük, mit mondanak azok, akikre a tervek közvetlenül vonatkoznak. Eisenhower javaslata kedvetlenséget és bizalmatlanságot beit „Eisenhower kongresszusi nyilatkozata — írja a New York Times január 5-i számában — kedvetlenséget és bizalmatlanságot keltett az egész Közép-Keleten ..." Egyiptom, Jordánia és Szíria természetesen ellenséges álláspontot foglal el az egész elképzelésben. Ez megfelel nyugatellenes beállítottságuknak. Az a nézet uralkodik, hogy Szaúd-Arábia is velük tart. Ez eléggé világos beszéd. Vajon ebben az esetben nem olyasmiről van-e szó, amit nálunk úgy neveznek, hogy gazda nélkül végezték számításaikat. Ez a gyakorlat ma már véglegesen a múlté. P. T. és kikötésekkel fogadta e tervet. A köztársasági párt egyes tagjai aggodalmukat fejezték ki e tervvel kapcsolatban. Többek között Richard Neuberger oregoni szenátor rámutatott arra, a kormánynak az a szándéka, hogy most fegyveres akcióba bocsátkozzék a Közép-Keleten, ellentétben áll azokkal az ígéretekkel, amelyekben az elnök a választási kampány idején kötelezte magát, hogy az USA nem avatkozik be a Közép-Kelet ügyeibe. Ralph Harrls, a Reuter hírügynökség kommentátora a következőket írja: „Eisenhower és Dulles elmélete" az „újkori" amerikai koloniaüzmus jsllc-gzetes vonásait mutatja, azt a szándékot, hogy leigázzák a közép-keleti független országokat katoriai és gazdasági „segélynyújtásuk" útján, valamint fegyveres beavatkozással azokon a területeken, ahol az amerikai monopóliumoknak fontos érdekeltségeik vannak. Eisenhower nyilatkozatából, valamint a vele kapcsolatos kommentárokból kitűnik: arról van szó, hogy az Egyesült Államok most, amikor a Közép-Keleten az Egyiptom elleni agresszió után mérhetetlenül meggyengül a brit-francia befolyás, az Egyesült Államok elmélyíteni törekszik az amerikai imperializmus katonai és gazdasági behatolását a Közép-Keletre. E szélesen megalapozott és megfontolt akcióinak az a célja, hogy az amerikai monopoltőke által újból leigázza a közép-keleti országokat. Nyilvánvaló, hogy „Eisenhower és Dulles elméletének" megvalósítása a közép-keleti helyzet újabb súlyos kiéleződéséhez vezetne. Magyarországon emelkedik a szénfejés Budapest, (ČTK) — Január 3-án a magyarországi bányászok október 23-a óta a legmagasabb szénfejtést érték el — 34 783 tonna szenet hoztak felszínre. Növekedett azon bányászok száma is, akik január 4-én leszálltak a bányákba. Mindezek az eredmények azonban még mélyen a normális fejtés alatt állanak, nem érik el az 1956 szeptemberi színvonalat. A Komárom megyei Tatabánya bányászai azzal feleltek, a felelőtlen elemek uszítására és rágalmaira, hogy növelik munkateljesítményüket. Szerdán 343, csütörtökön pedig már 520 vagon szenet bányásztak. Amint a magyar lapok jelentik, a szénbányászati minisztérium kidolgozta az 1957. évi széntermelési tervet, amely szerint januárban több mint egymillió tonna szenet bányásznak kí. A legközelebbi időben a minisztertanács elé terjesztik a bányák műszaki dolgozói új bérrendezésének javaslatát is. O J sz 1957 január 6.