Új Szó, 1957. január (10. évfolyam, 1-31.szám)

1957-01-06 / 06. szám, vasárnap

Remarque, a Nyugaton a helyzet változatlan cí­mű világhírű háborús re­gény szerzője Az élet ideje és a halál ideje cím­mel regényt írt a német fasizmus összeomlásáról. A regényből részletet köz­lünk, amely az orosz fronton játszódik. Népművészeti szemle Losoncon yyj iieke tűnt fel négy orosszal. Két katona eletük, kettő mögöttük. Elü­kön az öreg, mögötte a nö, utá­na pedig két fiatal férfi. A négy efnber- minden felszólítás nélkül 'odasorakozott a négy sírgödör elé. A nö még egy pillantást ve­tett a magáéba, mielőtt hátat fordított neki. Piros gyapjú­szoknya feszült a derekán. Ek­kor lépett ki Müller hadnagy, az első szakasz parancsnoka, a századparancsnok szállásáról. Ö képviselte Rahet a kivégzésen. Nevetséges, de a formaságokat legtöbbször még most is szigo­nlan betartották. Lehet, hogy ez a négy orosz Itt valóban par­tizán, de az is lehet, hogy nem — ezt mindenki tudta; meg­rendeztek hát egy tárgyalás­félét és elítélték őket, anélkül persze, hogy vádlottjaiknak bár­milyen lehetőséget is adtak vol­na a védekezésre. Ugyan mi vizsgálni való akadt az ilyen üc,yön? Fegyverük volt — ezt állította a vád. Most hát, mert­hogy a szabály szabály, tiszt jelenlétében agyonlövik őket. De mit számit ez a kivégzen­döktiek? Semmit. Müller hadnagy huszonegy esztendős és csak hat hete jött a századhoz. Szemügyre vette az elítélteket s aztán felolvasta az Ítéletet. — A tehenet hagyjátok nekem — sziszegte Steinbrenner. Greber ránézett a rtóre. Piros szoknyájában nyugodtan állt a sírja előtt. Erőteljes, fiatal és egészséges teremtés volt, az isten is gyerekszülésre terem­tette. Egy szót sem értett ab­ból, amit Müller felovasott, de tudta, hogy a halálos ítéletét hallja. Tudta, hogy életének, ami most oly szilaj bővérüség­gel árad szét ereiben, néhány perc múltán mindörökre vége — mégis oly nyugalommal állt a helyén, mintha merő érdek­telenség lenne az egész világ és csupán a reggel hidege csipked­né kicsit a bőrét. Creber észrevette, hogy Mü­cke komoly képpel súg valamit Müllemek. — Nem csinálhatnánk meg utána? — kérdezte erre fejét jelemelve a hadnagy. — Jobb lesz most, hadnagy úr. Egyszerűbb. — Rendben. Tegye, ahogy jó­nak látja. Mücke előrelépett és a fiata­labbik fogolyra mutatva odaszólt az öregnek: — Mondjad meg neki, hogy húzza le a bakancsát. Megmondta. Halk, szinte éneklő hangon beszélt. A fo­goly, egy csupaideg fickó, elő­ször nem értette. — Gyerünk, hé — förmedt rá Miieké —, le azzal a bakancs ­csal! Az öreg is elismételte mon­dókáját. Erre már észbekapott a fiú és mint aki ráeszmél, hogy elhanyagolta a kötelessé­gét, amilyen gyorsan csak tud­ta, rántotta le a bakancsait. Egy lábon dülöngélt, amíg a másikról húzta. Mire ez a nagy sietség? — kérdezte magában Creber. Meg akarja tán rövidí­teni egy perccel az életét? A fiú kézbefogta a bakancsokat és túlzott udvariassággal nyújtot­ta oda azokat Miiekének. Jófajta portéka volt. Mücke valami pa­rancsfŐlét horkantott oda az oroszoknak és arrább a földre mutatott. A fiú odatette a láb­belit és visszalépett a helyére. Piszkos kapclban álldogált a havon. Rongyaiból k n~a~d ':í'ó sárga lábujjait zavarában egy­re mozgatta. kt ücke ezután a többit must­/yI rálta végig. A nőn egy pár vastag szftrmekesztyüt fe­dezett fel és odatetette vele a bakancs mellé. Egy pillanatra a piros szoknyán is megakadt a szeme. Sehol egy szakadás rajta, jó anyagból készült. Stein­breruier suttyomban elvigyoro­dott, de Mücke meghagyta a szoknyát az asszonyon. Talán attól tartott, hogy Rahe figyeli a kivégzést az ablakából, de lehet, hogy nem tudta, mihez kezdjen majd a szoknyával. Visszalépett a helyére. A nő valamit hadart oroszul. — Kérdezd meg, mit akar — vetette oda Müller az öregnek. Sápadt volt a hadnagy. Először végeztetett ki embereket. Mücke kérdően fordult az öreghez, az meg így válaszolt: — Semmit se akar. Csak át­kozza magukat. — Micsoda? — üvöltötte Müller, aki a nő egyetlen sza­vát sem értette. — Átkozódik — ismételte hangosabban az orosz. Átkoz­za magukat, meg minden né­metet, aki orosz földre lépett. Átkozza még a gyermekeiket is! Abban reménykedik, hogy egy napon az ő gyerekei ugyan­így ölik agyon a maguk gye­rekeit, ahogy most őt maguk kivégzik. — Micsoda pimaszság! — bá­mult rá Mücke a nőre. — Két gyereke van neki — szólt az öreg. — Nekem is há­rom fiam. — Most aztán elég, Mücke — kiáltott fel idegesen Müller. — Nem gyóntatni vagyunk mi itt. Vigyázz! Az osztag vigyázzba vágta magát. Greber is megmarkolta a puskáját. Megint levetette a kesztyűjét. A jéghideg acél szinte hozzáfagyott a hüvelyk­jéhez meg a mutatóujjához. Hirschland állt mellette. Sápadt sárgán, de szilárdan. Greber úgy döntött magában, hogy a bal szélén álló oroszt veszi cél­ba. Eleinte, amikor kivégzések­hez vezényelték, a levegőbe lőtt. De csak eleinte. Ez ugyanis mit sem segített a kivégzendő­kön. Mások is ugyanígy érez­ték, és volt idő, amikor csak­nem mindenki szándékosan fél­relött. A sortüzet azonban meg kellett ismételniök s így volta­képpen kétszer végeztek a fog­lyaikkal. — Célra tarts! Célgömbjén át Greber meg­látta az öreg, szakállas, kék­szemű oroszt. A gömb kettévág­ta az éltes ember arcát. Lejjebb engedte a fegyverét. Legutóbb valakinek az alsó állkapcsát lőt­te szét. A mellkas biztosabb. Látta, amint Hirschland puská­jának csöve a magasba emelke­dik, hogy valahol majd a leve­gőt lyukassza át. — Mücke figyel. Célozz lej­jebb. Oldalt! — morogta neki. Hirschland lejjebb engedte a csövet. — Tűz! — hangzott fel a pa­rancs. ti intha a magasba emel­'kedett volna az orosz és elindult volna Greber felé. Akár valami vásári mutatvá­nyos bódé domború tükrében, úgy felpüffedt az alakja. Duz­zadt, duzzadt s aztán hátrazu­hant. Az öreg derekától felfelé vá­gódott bele a gödörbe. Kilógott a lába. A másik kettő álltó he­lyében rogyott össze. A mezít­lábas az utolsó pillanatban még védekezésül az arca elé kapta a kezét. Egyik keze cafat módián lógott az inain. Sem a szemüket nam kötötték be, sem a kezüket nem kötötték hátra. Feledé­kenységből. A nö előrebukott. Még élU\ Tenyerére támaszkodva, magas­ba emelt arccal bámult a ka­tonacsoportra. Steinbrenner ön­elégülten nézett szét. Egyedül ő célzott a nőre. Gyomron találtA. Steinbrennert jó céllövönek is­merték. Az öreg vergődött még eerg kicsit a gödörben: aztán el­csendesedett. Csak az asszony feküdt még félig feltápászko­dotlan. Széles arca rámeredt a katonákra. Sziszegett. Mivel az öreg már odaát volt a másvi­lágon, senki sem tudta lefor­dítani a szavait. A ligha vette észre, hogy " Mücke oldalról — un­dorral — közeledik feléje. Egyre csak sziszegett és csak az utol­só pillanatban látta meg a re­volvert. Oldalt vágta a fejét és belemart Mücke kezébe. Az altiszt elkáromkodta magát és * bal kezének egy csapásával ki-1 szabadította kézfejét az asz- ^ szony állkapcsai közül. Mikor • pedig a harapás felengedett,; tarkón lőtte a nőt. j — Micsoda pocsék lövés! — vetette oda fojtott dühvel Steinbrennernek Müller. — Hát maga nem tud célozni? — A nőre Hirschland lőtt, hadnagy úr! — jelentette ki Steinbrenner. — Ez nem igaz — szólt köz­be Greber. — Csend! — ordított tel Mücke. — Várja meg. amíg kérdezik! Ezzel Miillerhet fordult. A hadnagy holtsápadtan és moz­dulatlanul állt a helyén. Mücke lehajolt és végigvizsgálta az oroszokat. A fiatalabbik füle tö­vébe még elsütötte revolverét. Rángott egyet s aztán mozdu­latlanná meredt a fej. Mücke visszatette tokjába fegyverét és végignézett a kezén. Elővette a zsebkendőjét és bebugyolálta jobbját. — Tegyen rá jódot — figyel­meztette Müller. — Merre van itt a kötözöhely? — Jobbról a harmadik ház­ban, hadnagy úr. — Indulás oda, de azonnal. Mücke elment. Müller végig­jártatta szemét a holtakon. A nö előregörnyedve hevert a ned­ves földön. tüntette ki. BEVALLJUK, bet vártunk a népművészeti valamivel töb­kassai kerület csoportjaitól. A garamszentgyórgyi helyi csoport a Kukoricafosztás cimu népjátékot adta elő. A CSEHSZLOVÁKIAI Magyar ellen hadakozni — meddő szél- nisztériuma hosszúéves műked­Dolgozók Kultúregyesületének malomharc De felette helytelen velői és a kulturál's szervező országos népművészeti szemléje velna az is, ha veszendőbe tevékenységéért aranyéremrrtel — bátran állíthatjuk — sikeres hajynók a nép kulturális orök­volt. Örvendetes jelenség, hogy ségét, ha nem mentenők át új közvetlenül Szilveszter előesté- vlsronyainkba mindazt a szépet, jén Szlovákia minden tájáról a amit a nép tehetsége hívott hosszú évszázadokon keresztül életre. Ennek érdekében kell figyelmet szentelni a falusi kultúrmunka fontos szakaszá­nak — a népművészeti örökség felelevenítésének és továbbfej­lesztésének. A losonci szemlén számos csoportnál láttuk ezt a törek­vést, és ez volt az országos be­mutató legnagyobb pozitívuma. Lehetetlen, hogy minden egyes műsorszámmal foglalkozzunk és így csak a legfölfigyeltetőbbe­ket említjük. A tarduskeild: Kopasz Csilla székely népballadát szaval Csemadok népművészeti cso­KÉTSÉCTELENÜL a nyitrai kerület Csemadok csoportjai szolgáltatták a legtöbb kellemes meglepetést. A pálmát a tar­doskeddiek vitték el. Tánc­együttesük egy igen kedves népszokást, a „Tardoskeddl fo­nót" mutatta be. Az Ötletes népi játék hatásosságát meg­portjainak több mint 400 tagja sokszorozta az ízes, sallang­jött el Losonca, hogy bemu- mentes előadás. Bámulatraméltó tassa tudása legjavát. De ezen volt az 59 éves Bözsi néne fia­tűlmenően még sokkal nagyobb tatokat is megszégyenítő tem­eredménynek könyvelhetjük el Peramentuma és tetszett Csányi = kétségbevonhatatlan minőségi ?< ataI i™ magabiztos elbájoló közvetlensége is. Szép volt, hogy a tardoskeddiek megszó­A terbegeci Kovács Béla furulyaszólója Egyedüli kiemelkedő számuk 5 nagykaposi dr. Szakáll István szavalata volt O Plavka: Én 8 félkezü Jassó József című versét adta eló álpátosztól mentesen, nagyon szép hangsúlyozással Kostyanszki Katalinnak, a kassai szfnvo- [altatták a clterát is, ezt a'régi, ab- „ m a„Hni,n honn-iaíra omisJr. legfskolázottabb, legtömörebben felszabadulás I utáni években rohamos fejlő­Hirtelen harag kapta el, de ^ désen ment keresztül Ez a t o_ sejtelme sem volt miért. f lyamat talán éppen a falun a 1.., . ..... r T Jensrpmhpsgniffthh Ki ne látná azt, hogy a város és a falu köz­ti határvonal kezd elmosódni, közelebb kerülnek egymáshoz. A faluba beköltözött a rádió és fejlődést. Miben láttuk ezt a nalemelkedést? Elsősorban ao- a m andolin hangjaira emlékez- , , ... u. .. .. ban. hogy a műsoron szereplő tető nép i hangszert, de enné! is é s legerőteljesebben csengő volt számok túlnyomó többsége a sokkalta szebb - Kopasz Csilla szo ,. ó é" e k^' hazai föld népművészeti kin- mélyen áté rzett szavalata. Aj- " Ó1 k ö u zuL Inkáb b a rendezés h :" cseit. a szlovákiai magyar falu ká n varázslatos erővel elevene- baj a' , h o?.y a népművészét kere­számunkra oly értékes hagyaté- dett meg a Budai Ilona című í, el n °Pf ra a^f. 15 ej" kát tárta fel, vagv legalábbis székely népballada. hangzott előadásában. Ehsmero­tri-ot, a* hot í* st t-uu I e9 nyilatkozhatunk a szinai kevesebb sikerré A szereplök Az egerszegi ének kar Balkó táncegyüttes Virágszedés című zöme igyekezett hamisttat- •, > lanul visszaadni a népi tánc, ^H dal, ritmus és zene szépségét, 9H JlaHfiflH^^^^^^^^^H^^Eý \ ízét és zamatát, kerülve a di­lettanttzmust és a másik vég- É*i§b^mShUHB UNHkIÜII letet is — a hivatásos, profesz- * W* ^mW^MmWBBí jäľ^ÉpyíA:^ szionaiista népművészeti szín- ^^HMykJl^A Jsf~HL t^mty'' ä iJ? "íll- * vonal erőszakolását, minden H^HpKÉi^Aál, íjjá* wk, ' ? ?&ÉSBt ehhez szükséges feltétel híján. ' " " És e ponton akarva-akarat- ^H^^^Hj lanul felötlik a kérdés: Mi célt követünk az ilyen és hasonló népművészeti bemutatókkal s általában az ilyen irányd kultu­rális munkávai? , Hazánk Az egerszegi énekkar Balkó István vezetésével elő. népdalokat ad István vezetésével mutatkozott , , .„ , . be. E kórus zöme középkorú a mosógép, a v.Ilany, a könyv, férfiakből > parasztokból és az ujsag, a mozi, meg a nylon- mu nkásokból tevődik össze, harisnya. Kulturális téren a e nekük még ne m tökéletes, he­lyenként — különösen a tenor­ban — kicseng egy-egy hang, megbontva a szólamok tömör, harmonikus egységét, de a hanganyag jó, tiszta a szókiej­tés és* a karmestert feszült figyelemmel követő szemek el­árulták, hogy lelkes odaadásban, cselekménj'táncáról Is. A többi szám színvonala sajnos nem ha­ladta meg az átlagot — kivéve a rozsnyói vegyeskart, amely tavaly ünnepelte fennállásának 90. évfordulóját. A bratislavai kerületből a po« zsonypüspökiek nyújtottak ki­emelkedő teljesítményt. Népi zenekaruk nem törekszik hatás­vadászatra, táncegyüttesük len­dületes dinamikával adta eló a Szól a nóta, áll a tánc. népdal, a népi tánc, a népvise­let. a régi szokások és hang­szerek már nem „konkurrencia" mentesek, mert itt van és teret hódít a mozgalmi dal, a mo­dern tánc, a városi ruha, az új falusi kultúráiét. Ezt a fejlő­dést nem lehet fékezni és meg- aru.taK, nogy ™ nehéz e, emekkel mtett C J ^ akadályozni mert toronyszerű szorgalomban nmes Mta* Ez ^^ m^ orszá m a aíl <­jg következménye az éle anyagi pedig meghozza gyümölcsét ^ ^^ ^ körülményei változásnak. Ez feltétlenül meg kell említem tartoz n^ A a Komáromi Cibulka Gabriellát, zsonypüspökje k szólóénekese, aki megrázóan szavalta el Isza­kovszkij: Dal a békéről című versét és a garamszentgyörgyi táncegyüttes Kukoricafosztás című népi táncjátékát. A besztercebanyai kerület műsorszámai közül legjobban a A pozsonypiispöki népi zenekar csárdásokat játszik Tóth András is tehetséges, jó a hanganyaga és tisztán intonált. A somorjai táncegyüttes meg-* lepetéssel szolgált: mind a négy táncosa cseh nemzetiségű kato­na. de ha a konferáló ezt nem jelenti be, a kozönséq észre sem rimaszombati Oskó Maria tet- veszi, olyan jói ropták a szírt­szett. A határozottan tehetséges magyar táncokat A cseh fiúk szólóénekesnö fellépése, a ter- megérdemelték a vastapsot, de begecl. Kovács Béla furulya- és hol vannak a somorjai legények? citeraszólója, és a rimaszombati BEFEJEZÉSÜL újra hanqsú­táncegyüttes Gömöri Leánykérő [ yozzu k. ha volta k . s a losoncJ elmu nepi jateka megérdemelt szemlének hiányosságai, mégis sikert arattak. Kedves és hu- biztató, eredményes volt Hisz­moros volt a losonc'ak Pórul járt s zü k, hogy a Csemadok-osopor­legény című tánca, de kisebb tok a népművészst fejlesrtésé­hibáktól eltíkintve dicséretet ne k helyes útját járva a jövő­érdemei a fülekf-űspö'dek Gyer- ben még nagyobb sikereket ér­tyástánca és a tornaljaiak Szé- nek el. Mert az egészséges ver­kes tánca is. Örömmel fogadtuk, sengés az országos szemle után hogy a rimaszombati Dropka is folytatódik. Gézát a Kulturális Ügyek Mf- Gály Iván

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents