Új Szó, 1957. január (10. évfolyam, 1-31.szám)

1957-01-06 / 06. szám, vasárnap

Antonín Zápotocký köztársasági efnö

k a poFíčí villan/erőmű építkezésén Az itteni tapasztalatokat egész termelésünkben fel kell használni i (Folytatás az 1. oldalról) Ságot teljesen fel akarta forgatni annak ellenére, hogy a hibák mellett kétségtelen sikereket is elért. A nemzetközi reakciónak nem szívügye a magyar nép jóléte és szabadsága. A horthysta gyilkosok szabadságát akarta Mindszenty kardinális, a kapitalista kizsákmányolók és a nagybirtokos nemesség, gróf Esterházy és a magyar oép hozzá hasonló ellenségeinek szabadságát. A kapitalista imperialisták nem ismernek a szabadsághoz és demokráciához vezető más utat, csak a pusztító háborút, az anyagi értékek és emberéletek pusztításának útját, a hódító harcok és a kapitalista kizsákmányolás szabadsága megteremtésének útját. A háborús agresszió ezen útját hangsúlyozna ki Eisenhower elnök olyan jogának biztosítása, hogy az ázsiai és afrikai problémák megoldására katonai erőket használjon fel. A kapitalista világ mindazon kísérleteivel, hogy a világproblémákat háborús fenyegetéssel és pusztító erővel kell megoldani, szemben áll a Szovjetunió vezette béketáborhoz tartozó szocialista és népi demokratikus államok politikája, mely azt vallja, hogy a problémákat békés tárgya'ások és megegyezések útján kell megoldani, támadó háborúk kizárásával, főleg a tömegpusztító fegyverek használatának betiltásával. E békepolitikát hirdeti minden fenntartás nélkül a Csehszlovák Köztársaság is. Ezért tovább folytatjuk hazánkban a szocialista építés békés munkáját, nem veszítve egy pillanatra sem szem elől a háborús uszítók cselszövéseit és a békét zavaró törekvéseit. Tudjuk, hogy a békét nem lehet sem leimádkozni, sem kikönyörögni. A békéért kitartóan dolgoznunk kell és a döntő pillanatban meg is kell tudnunk védeni. Hogy a világban ma már elég erő létezik a béke megvédésére, ezt bizonyítja Anglia és Franciaország Egyiptom elleni háborús kalandjának teljes csődje is. Ezt bizonyítja a Szovjetunió hatékony és minden igazi szocialista részéről helyesen felfogott segítsége, melyet a magyarországi ellenforradalmi puccskísérlet felszámolására nyújtott. Most, elvtársak, újból visszatérek vinanye'-őTiűvekre. Azokról a nehézségekről, amelyekkel meg kellett birkózni ok és az elért sikerekről már beszéltek a miniszter elvtársak és az építésvezetők. Mit bizonyít szak-beszámolójuk és építkezésük egész története? Azt bizonyítja, hogy a szocializmus építésében sem tudunk hibák, fogyatékosságok és akadályok nélkül dolgozni. De egyszersmind bizonyítékát nyújtják annak, hogy a fogyatékosságokat és akadályokat le lehet győzni, a hibákat ki lehet javítani és ki lehet küszöbölni, ha elég erős akaratunk és elhatározásunk van ahhoz, hopy hibáinkból tanuljunk és ne csüggedjünk miattuk. Ehhez mozgósítani kell a párt, a szakszervezetek, a közéleti tényezők, a szakemberek és minden dolgozó erejét. A jól irányított szocialista építkezések nemcsak termelési csodákra képesek, hanem jó szolgálatot tesznek a nép átnevelésében is. A jó munkakörnyezet a henyéIőkbö' is a szocialista építés becsületes dolgozóit neveli. Nem akarok részletekbe bocsátkozni, csak annyit mondok: hogy „tisztelet jár mindazoknak, akiket az építkezés átnevelt." Második ötéves tervünk újabb évébe lépünk. Semmiképpen sem titkoljuk, hogy a terv teljesítése nagy erőkifejtést és munkát követel. Azt sem titkoljuk, hogy a legutóbbi nemzetközi események következtében, amelyek hatást gyakoroltak a mi gazdaságunkra is, gazdasági fejlődésünk tervét szintén módosítanunk és néhány irányban megváltoztatnunk kell. A kapitalista gazdaságtól eltérően pártunk és kormányunk e feszült helyzetben is szocialista módon oldja meg népgazdaságunk fejlődésének kérdéseit, vagyis gondoskodni fogunk róla, hogy a nép elért életszínvonalát ne csak megtartsuk, hanem tovább emeljük, amint ezt második ötéves tervünk irányelveiben és az 1957. évi eredeti tervjavaslatban kitűztük. Arról van szó, hogy nagy figyelmet fordítsunk a minőségi tervmutatókra, hogy az 1957-es évben népgazdaságunkban minőségi fejlődést érjünk el és Így megteremtsük a kedvező feltételeket második ötéves tervünk alapvető céljainak teljesítésére. Az 1957-es évre vonatkozó tervben ezért feltétlenül szem előtt kell tartanunk a következő szempontokat: 1. Lényegesen emelni kell a társadalmi munkatermelékenységet, biztosítani kell a termelési önköltség további csökkentését. 2. Anýagmegtakarításokat kell elérni és növelni kell a szükséges tartalékokat: 3. Emelni kell a népgazdaság irányításának, tervezésének és szervezésének színvonalát, az eddiginél jobban ki kell használni azokat a gazdasági kapcsolatokat, amelyek biztosítják a dolgozók anyagi érdekeltségét a minőségi tervmutatókban. 4. Biztoiítani kell a munkásosztály lényegesen nagyobb szerepét és részvételét a termelés irányításában és szervezésében. Ezek az alapvető irányok és irányzatok nem újak. Csak az az új, hogy életbeléptetésük ma sürgős kérdése népgazdaságunk további fejlődésének és az életszínvonal emelésének. Egy pillanatra sem szabad szem elől tévesztenünk, hogy az életszínvonal emelésének kérdése kizárólag szorgalmas munkánknak és a munkatermelékenység fokozásának eredménye lehet. Nem kétséges, hogy kiterjedt ép bonyolult gazdaságunkban elég tartalék és forrás áll rendelkezésünkre, amelyeknek gyors mozgósításával céljainkat biztosíthatjuk. Nem vitás, hogy rendelkezésünkre áll az, ami a legfontosabb és legértékesebbb, mégpedig a lelkiismeretes, politikailag fejlett, szakképzett és tapasztalt dolgozók sora a munkásság, földművesek és dolgozó értelmiség köreiből, akik képesek arra, hogy e célokat valóra váltsák. Ez az építkezés — és az itt szerzett tapasztalatok — példát mutathatnak ebben. Azt akarjuk, hogy azokat a jó tapasztalatokat, amelyeket itt a múlt év folyamán elértek, necsak öszszes építkezéseinken, hanem egész termelésünkben teljes mértékben felhasználják, hogy tovább terjesszék és minden téren alkalmazzák őket. A legnagyobb sikereket kívánom önöknek ehhez és termelésünk, valamint népgazdaságunk minden szakaszán összes dolgozóinknak. Befejezésül köszönetet mondok a CSKP és a Nemzeti Front kormánya nevében mindazoknak, akik a poŕíči II. villanyerőmű építésében, a jó munkasikerekhez és eredményekhez hozzájárultak, Egyszersmind további sikeres munkájukhoz és népgazdaságunk fejlődéséhez minden dolgozónak a legnagyobb sikert kívánom az új évben. Kísérje siker termelésünk fejlődését egész népünk életszínvonalának további emelkedését. A helyi gazdálkodás idei feladatairól Dr. h. c. Alexander Horák helyi gazdálkodási megbízott a helyi gazdálkodás múlt évi tevékenységének legfigyelemreméltóbb eredményeiről és az 1957. évi legfontosabb feladatokról ezeket mondotta a Csehszlovák Sajtóiroda tudósítójának: Népgazdaságunk más ágazataihoz hasonlóan az 1956-os év a helyi gazdálkodásban is szép eredményekkel járt. Nehéz lenne felsorolni e kiterjedt és nagyon sokrétű reszort minden ágazatának jó eredményeit. Példaképpen hozom fel, hogy a helyi gazdálkodásban 1956. november 30-ig 27 millióval több nyerstéglát és 19 millióval több égetett téglát termeltünk, mint a múlt év ugyanezen időszakában. Ezenkívül 8 millió cementtömbbel, 2880 tonna mésszel és 1 200 000 tetőfedőcseréppel többet gyártottunk, mint tavaly. Építészetünk az 1956. évi tervet már december 23-án teljesítette. 1956-ban a helyi gazdálkodás nagy sikerei közé tartozik, hogy megoldottuk a cement tetőfedőcserép gépi gyártását. örömmel közölhetjük, hogy elkészült tetőfedőcserép gyártásához szükséges gépek két prototípusa. Az egy'k Srámek elvtárs, a Jaklovcei Járási Ipari Kombinát újítója tervei alapján, a másik pedig Havranek mérnök, a Bratislavai Helyi Gazdálkodási Kutatóintézet alkalmazottja tervei alapján. Ezenkívül a Trnavai Járási Építészeti Vállalat dolgozói megoldották a beton-, bői készült háztető ötletes megszerkesztését, amelynek alkalmazása jelentős famegtakarítást jelent. Nagy sikereket érünk el az egyéni családi házak építéséhez szükséges előgyártott épületelemek gyártásában is. A városszépítés! akcióban egy és negyedmillió korona értékű munkát végeztünk, amivel teljesítettük és túlszárnyaltuk A. Zápotocký köztársasági elnöknek adott ígéretünket. Leggyengébb pontunk a közszolgálatok. Mi sem és a lakosság sincs megelégedve a szolgálatok miaőségével. Nagyon rosszul teljesítjük a lakosságnak nyújtott szolgálatokat A helyi gazdálkodásban fennálló helyzetet nagymértékben meg kell változtatni. A lakosságnak nyújtott szolgálatok: a javítások és a karbantartás elsőrendű feladatunk. A jövőben a legnagyobb súlyt a lakásalap karbantartására fogjuk helyezni. E célból szüntelenül hangsúlyozzuk építészeti vállalataink előtt a külön e célra szolgáló karbantartó csoportok megszervezésének szükségességét. Gyökeresen meg akarjuk oldani a gyors lakásépítés kérdését, beleszámítva az egyéni családi házak építését is. Ezért a legnagyobb gondot fordítjuk az építkezéshez szükséges anyagok termelésére. A helyi gazdálkodás célja, hogy megszépítse és kellemessé tegye lakosságunk életét. Személyszállító repülőgép elleni rablási kísérletéri bűnhődnek a tettesek és segítőtársaik •1 1 -.1 1 p r fi ll 1 ä I 1 ťC •: & i A CSISZ Központi Bizottsága a Csedokkal együtt 14-napos ifjúsági kirándulást rendez a Szovjetunióba. A CSISZ KB-ja közli, hogy a jelentkezési íveket 1anu4r 13-ig kell beadni közvetlenül a CSISZ KB nemzetközi osztályának, vagy pedig a CSISZ járási bizottságaihoz. A különvonat február 6-án indul. A kirándulás részvevői ellátogatnak Kijevbe, Moszkvába, Leningrádba és Lvovba. Az utazás ára 1650 korona. A Prága—Berlin között közlekedő motoros gyorsvonatok január 13-tól kezdődően egészen Bécsig fognak közlekedni. Ezzel gyors vasúti összeköttetés létesül a három város között. Berlinből Bécsbe az út 12,5 óráig, Prágából Bécsbe 5,55 óráig fog tartani. A Nyltrai Járási Nemzeti Bizottság tükörtermében szombaton, január 5én összegyűltek a nyitrai kerület .járási nemzeti bizottságainak elnökei és titkárai, továbbá a Nyitrai Kerületi Nemzeti Bizottság tanácsának szakoszátlyvezetői, hogy megtárgyalják a nemzeti bizottságok legsürgősebb feladatait a második ötéves terv második évében a nemzeti bizottságokba való választások előtt. A karvinái Csehszlovák Hadsereg Nagybánya üzemi bizottsága a KSZTvel együtt kétmillió koronát fordít a sziléziai Beszkidekben egy pionírvároska felépítésére a bányászgyermekek részére. A városkában 220 gyermek számára lesz szállás, ezenkívül játszótér és úszómedence is rendelkezésükre áll majd. A gyermekváros építését a Český Téšín-i járásban még az idén megkezdik. Pénteken, január 4-én ért véget a prágai kerületi bíróság előtt lefolytatott kétnapos per a prágai Fotografia szövetkezet tisztviselője, Libuša Albrechtova és a Prágai Tüzelőanyagkutató Intézet laboránsa, Ján Rejmon ellen a köztársaságból való szqkési kísérlet, rablás és külföldre való elhurcolás büntette miatt. Libuša Albrechtová és Ján Rejmon vádlottak már 1956 szeptember közepe óta foglalkoztak az illegális külföldi szökés gondolatával. Október 23-án a ruzyni repülőtéren beszálltak a Bratislavába induló csehszlovák személyszállító gépbe. Az osztrák határ közelében, Breclav légiterében Albrechtová pisztolyt szegezett az utasokra. Ján Rejmon arra törekedett, hogy a gép személyzetének tagjait az utasok részére fenntartott részbe csalja. Amikor Ladislav Kopaček fedélzeti mechanikus kilépett a pilótakabinból, Albrechtová pisztolyt fogott rá és azzal fenyegette meg, hogy elpusztítják a repülőgépet, ha a gép nem száll le Bécsben. Jifi Bílek, a repülőgép parancsnoka a géppel gyors manővereket végzett és így lehetetlenné tette a bűnösök céljainak elérését, úgyhogy a repülőgép a bratislavai repülőtéren szállt le. Albrechtovával és Rejmonnal együtt a vádlottak padjára került Ján Rejmon nyolc barátja és ismerőse, akiknek elmondotta tervét, hogy törvényellenes módon el akarja hagyni Csehszlovákiát. Az ügyész azzal vádolja őket, hogy bár tudtak a készülő szökésről, nem jelentették Albrechtová és Rejmon szándékát az illetékes szerveknél. A bíróság rövid tanácskozás után meghozta ítéletét, mely szerint Libuša Albrechtovát a vád értelmében bűnösnek ismeri el és hétévi szabadságvesztésre, állampolgári jogainak elvesztésére és vagyonának elkobzására ítéli. Ján Rejmont is a vád értelmében bűnösnek ismerte el, öt évig tartó szabadságvesztésre, állampolgári jogainak elvesztésére és vagyonának elkobzására ítélte. A többi vádlottakat: Miroslav Beránt, a prágai technológiai főiskola hallgatóját 10 hónapi feltételes szabadságvesztésre, Václav Chvála prágai zenetanárt és František Reichelt prágai zenészt hathónapi feltételes szabadságvesztésre ítélte el a bíróság. A feltétel időtartama egy év. Mindhárman azért lettek elítélve, mert idejében nem figyelmeztették az illetékes szerveket Albrechtová és Rejmon készülő tettére. A további öt vádlottat felmentették a vád alól, a bíróság azonban kioktatta őket, hogy durván megsértették azt a törvény által eiőírt állampolgári kötelességüket, hogy a bűncselekményeket az ügyészségnek be kell jelenteni. A társadalombiztosítás szakaszán dolgozó jugoszláv küldöttség Prágában Pénteken, január 4-én az esti órákban Prágába érkezett a négytagú jugoszláv küldöttség Živorad PetrovlCnak, a belgrádi Társadalombiztosító Intézet igazgatójának vezetésével. A küldöttség a csehszlovák-jugoszláv egyezményről és a szociális politikában folytatott kölcsönös együttműködésről tárgyal. A kommunistáknak sohasem volt kenyerük, hogy a mesebeli terülj meg asztalkám ígérgetésével nyerjék meg az emberek bizalmát. Pártunk sohasem kovácsolt tőkét magának és sohasem élősködött az emberek jóhiszeműségén és hiszékenységén. A kommunisták pártjától mindenkor távol állott és idegen volt, hogy a társadalom elnyomott és elmaradott rétegeit káprázatos délibáb csillogtatásával csalogassa zászlaja alá. A párt ereje, az emberek millióira gyakorolt hatása és azok bizalmának megnyerése mindenkor abban volt, hogy a való, a tényleges helyzet lehetőségeit tárta a dolgozók elé. így és csakis így nyerhette meg az emberek bizalmát, válhatott a társadalom Tezető erejévé és irányíthatja az emberek figyelmét, akarását és erejét az alapvető feladatok megoldására. S mert az emberek azt látják és azt tapasztalják, hogy a pártot, annak útmutatásait követve nem lázálmokat és lidércei kergetnek, hanem önnön éJetük sorsának alakulását formálják, a párt szavába és politikájába vetett hitük és bizalmuk egyre jobban elmélyül, s mind szilárdabbá válik a nép és a párt egysége, m,nA UJ szö FRÁZIS ES DEMAGÓGIA? 1957. január 5. den sikerünk és előrehaladásunk alapvető feltétele. De tévednénk, ha azt hinnők, hogy mindec az életben is oly egyszerű és gördülékeny, mint így röviden leírva. Egyáltalán nem az. Hisz nemcsak arról van szó, hogy az emberek bizalmát megnyerjük és meggyőzzük őket a párt mutatta út helyességéről, ami nem könnyű és nem történhet máról holnapra, hanem arról is szó van, hogy maga a reakció — mind a belföldi, mind a külföldi — sem nézi tétlenül életünk alakulását és a maga módján, a maga eszközeivel mindent elkövet, hogy utunkba akadályokat gördítsen. Semmi újat nem mondunk ezzel, ellenben egyre újabbak a reakció módszerei, amelyekkel például mostanában küzd. Mi ellen küzd, mire irányítja támadása fó tüzét? A legfontosabbra: az embereknek a párt szavába, a párt politikájába, a szocialista építésbe vetett bizalmára. Mivel támad a reakció? Szinte magától értődőnek és természetesnek kell mondani, hogy ha a oárt politikájának alapját a realitás adja, és az emberek bizalmát éppen a va'ôsáTfjal nyeri meg, akkor a reakció „ellensúlyoz". A realitással szem")3hslyszi az illúziót, az igaz szóval a demagógiát, a megfontoltsággal, a nyugodtsággal a hűbelebalázs módját, az okos, érvelő, a tényeken alapuló szóval a locsogó frázist. Hirdet és ígér a reakció olyan kánaánt e szomorú_siralom völgy helyett, hogy csurog az ember nyála utána. És van-e valami a világon, aki éppen most oly félőn aggódna a munkás, a nép sorsának alakulásán, mint éppen a reakció? ígéretekben mily nagylelkű, megértő és nagyvonalú tud lenni! Hogy fricskázza rendszerünk sikereit, a tényeket! A háryjánosok de nagyszavúak és gátlástalanok lettek! De ki hisz e demagógiának? Ki hisz a Iidércnek, a délibábnak? Ha csábító is, kérész életű remény ez. Kérész életű az a remény is, amelyet a reakció e lidércek kergetéséhez, délibáb illúzióinak csillogtatásához fűzött. Voltak, elmúltak, szétpukkantak, mint a szappanbuborék. Semmivé lettek, — demagógia. Ám mihez hasonlítsuk a reakciót ? Kaméleon, mely színét környezetéhez alakítja! Demagógia! — hangoztatja a reakció mostanában. — Igen, demagógia és frázis, de mi? Szocializmus — frázis? Miénk az ország, magunknak dolgozunk, — demagógia? Az életszínvonal emelése — frázis? Képviselni és védeni a párt ál'áspontjít, az eseményeket és jelenségeket a munkásosztály pozíciójából msgitélni — demagógia? Frázis? Demagógia? Mi a frázis? Az üres járat, a szócséplés! Szó, amely csak szö marad. Szó, amely nem testesít meg eszmét és elvet, szó, amelyet nem fed a tett, szó, amely nem válik valósággá. Szó, amely ámít és félrevezet. De ki meri mondani, ki meri állítani, ki tudja bizonyítani, hogy nálunk a szó üres járat, a szót nem követi a tett? Kinek az érdeke, hogy a szocializmust frázisnak csúfolja? Mi célt követnek, kinek az érdekeit szolgálják" azok, akik oly fölénnyel vetik oda: frázis, demagógia. Milyen eszméket, célkitűzéseket segítenek azok, akik számára a nép akaratát és állásfoglalását kifejező párt — vagy kormánymegnyilatkozás „csak" „hivatalos álláspont"? Mily rafinált és körmönfont mólja akar ez lenni az egység és a bizalom bomlás ztásának! De éppígy szólni lehet és szólni kell azokról is, akik számára „száraz" és „unalmas", ha az ötéves tervről, a a munkatermelékenység növeléséről, a begyűjtésről, a terv teljesítéséről, vagy a szocialista emberről hallanak. Mindez „unalmas" és „száraz"; dehát akkor mi volna számukra az „érdekes"? Micsoda? Ha arrő! hallanánk, hogy ismét ezrekkel nő a munkanélküliek száma, az árak emelkednek, a ^árak leállnak, a parasztot elárverezik? Lehet, hogy vannak embarek, akiknek ez „érdekes" volna, de a mi népünk nem kér az ilyen „érdekességekből". Fel kell figyelni ezekre a — ha csak szórványosan is mutatkozó — jelenségekre, és pőrére vetkőztetve le kell leplezni ez álszenteskedő demagógia igazi törekvéseit. Nem véletlenek ezek a hangok és nem ötletszerűek, hanem céltudatosak. Céltudatosak abban a nagy harcban, amelyet — minden fegyverzete és tartaléka bevetésével — a világreakció a szocializmus és a haladás erői ellen intézett. S lehet-e ellenségeink számára fontosabb célkitűzés, mint a párt és a nép egységét szétzilálni, kétkedésre és gyanakvásra változtatni a bizalmat és megingatni az emberek hitét eszméinkben és célkitűzéseinkben? Elhomályosítani az emberek tisztánlátását, megzavarni ítélőképességüket ? Helytelen lenne azt mondani és azt állítani, hogy e nézetek terjesztői mind tudatos ellenség. Nem azok, — lehetnek becsületes és jóMszemü emberek, akiket pillanatnyilag megzavarnak és félrevezetnek az ellenséges nézetek, bedőlnek azoknak. De éppen ez a körülmény figyelmeztet arra, hogy ez ellenséges propaganda, s annak legkisebb megnyilvánulása e"en Is a leghatározottabban fel kell lépni. Le kell leplezni a reakció nézeteit és törekvéseit, meg keli védeni a párt és a nép egységét, meg kell védeni az ország és az egész társadalom érdekeit. Határozottan és elvhűen, egy jottányit sem engedve! B

alázs Bálint, T

orna