Új Szó, 1957. január (10. évfolyam, 1-31.szám)

1957-01-06 / 06. szám, vasárnap

A kevéssé fejlett országok gazdasági fellendülése a tartós békétől függ Az ENSZ gazdasági bizottságának ülése New York (ČTK) — Az Egyesült Nemzetek Szervezetének gazdasági bizottsága a gazdaságilag kevésbé fejlett országok fejlődésének kérdé­sét tárgyalja. A szovjet küldöttség e kérdésben azt a javaslatot terjesztette elő, hogy nemzetközi gazdasági értekezletet hívjanak össze, amely megtárgyalná a nemzetközi gazdasági együttműkö­dés és kereskedelem további fejlesz­tésének problémáját, valamint nem­zetközi kereskedelmi szervezetnek az ENSZ keretében valő létesítése kérdését. Az általános vita során a csehszlo­vák küldöttség vezetője, J. Ullrich nagykövet beszédében rámutatott ar­ra, hogy a múlt évben tanúi voltunk a gazdaságilag fejlett és kevésbé fej­lett országok közötti szakadék továb­bi elmélyítésének, amiről tanúskodik például a távolkeleti helyzet, ahol az ipari termelés növekedett ug^an, de kisebb terjedelemben, mint a múlt évek során. A csehszlovák küldött hangsúlyoz­ta, hogy a Távol-Kelet országainak áldatlan gazdasági helyzete főképp a íjyarmatôsító politika következménye és utalt arra, hogy a kevésbé fejlett országok gazdasági fellendülése békés jellegű kérdés és hogy a fejlődés csak akkor érhető el, ha biztosítjuk a szilárd és tartós békét. Ullrich nagy­követ rámutatott arra a tényre, hogy azon gazdaságilag elmaradott orszá­gok fejlődése, amelyek nem vesznek részt katonai tömbökben, gyorsabban halad, mint azoké, amelyek valamilyen politikai vagy katonai feltételekhez kötött külföldi támogatást vesznek igénybe. A csehszlovák küldött beszédének tová-bbi részében' kiemelte, hogy ma már nem fér kétség ahhoz, hogy a gazdaságilag kevésbé fejlett országok iparosítása a mezőgazdasági termelés gépesítésével és fejlesztésével egyide­jűleg alapfeltételét képezi ezen or­szágokban a lakosság életszínvonala emelésének. Rámutatott arra, hogy az iparosítás megvalósítása terén értékes tapasztalatokat szerzett a Kínai Nép­köztársaság és India, amelyek mind­egyike saját útján meggyőzően igazol­ja, hogy a közelmúltban még vissza­maradt országok képesek arra, hogy megvalósítsák az iparosítás nagysza­bású terveit. Az ENSZ folytatja a koreai kérdés tárgyalását New York (ČTK) — Az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésének politikai bizottsága január 4-én a ké­ső éjszakai órákban folytatta a koreai kérdés tárgyalását. Az USA képvise­lője az ülésen határozati javaslatot terjesztett elő, amely Korea egyesí­tésének kérdésében gyakorlatilag semmi újat nem hozott és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság to­vábbi diszkriminációját jelenti. Az amerikai küldött beszédében ismételte szokásos koholmányait a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságról és a kommunista veszedelemről, amellyel a Koreai Népi Demokratikus Köztár­saság állítólag veszélyezteti a világ­békét és követelte, hogy az ENSZ-be a lehető legrövidebb időn belül fel­vegyék Dél-Koreát. Nagy-Britannia, Belgium, Kanada, Brazília és a Thaiföld képviselői tá­mogatták az amerikai javaslatot. Mi­vel további szónokok nem jelentkez­tek, a politikai bizottság tanácskozá­sát január 7-re halasztotta. A bonni hadügyminiszter bejelentette Nyugat-Németország totális újrafelfegyverzését Bonn (ČTK) — F. J. Strauss nyugat­német hadügyminiszter egy bonni saj­tóértekezleten a Nyugat-Németország gyors újrafelfegyverzésére irányuló legújabb terveiről beszélt. Most a „to­tális felfegyverzés" koncepcióját a Frankfurter Allgemeine Zeitung hasáb­jain Adalbert Weinstein volt náci tá­bornok fejtegeti. A bonni hadügyminiszter javaslata szerint Nyugat-Németországban sor kerül a hadkötelezettség további kiter­jesztésére a „szövetségi köztársaság védelmezésének kötelessége" cím alatt. Ennek az új „kötelességnek" alapján Nyugat-Németország egész agresszív katonai apparátusát több csoportra ta­golják. Elsősorban az úgynevezett „NATO mobil kötelékekről" van szó. Ezek a kötelékek a nyugatnémet szövetségi parlamentben a múlt év folyamán elfo­gadott hadkötelezettség alapján alakí­tott 12 hadosztályból fognak állni. Bonn továbbá újabb alakulatok felál­lítását tervezi „saját országunk védel­me" elnevezés alatt, azonban ezek a csapatok nem lesznek alárendelve a NATO-nak, hanem csupán a bonni ve­zérkarnak. Ezenkívül a bonni milita­risták megszervezik a saját „légelhá­rító nemzetvédelmet", amely szintén kívül áll majd az Északatlanti Tömb tanácsának hatáskörén. Végül az úgy­nevezett „polgári védelem" alakula­tait akarják felállítani „önkéntesség" alapján. Ilyen módon Strauss a Német Szövetségi Köztrásaságban több sa­ját rohamhadosztály felállítását tervezi. Az a tény, hogy Speidel bonni tábor­nok lesz a NATO közép-európai száraz­földi csapatainak főparancsnoka, nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy Bonn saját expanzív céljaira felhasználja a NATO nyugat-európai csapategységeit A szovjet nők küldöttsége az NDK-ban Berlin (ČTK) — Berlinbe január 4-én érkezett a szovjet nők kül­döttsége A. Grijnenkovának, a moszk­vai „Vörös Október"'-üzem igazgató­jának vezetésével. A küldöttség részt vesz a Német Demokratikus Köztár­saság nőbizottságának glachaui ér­tekezletén. Részvéttávirafok az Osztrák köztársaság elnökének halálára Prága (ČTK) „J. Raab űr öexcellenciájának, az Osztrák Köztársaság kancellárjának , Bécs Mély részvétellel fooadtuk a dr. Theodor Korner öexcellenciájának, az Osztrák Köztársaság elnökének el­határozásáról szóló hírt. Csehszlová­kia népe inagyrabecsüli az elhunyt elnök törekvéseit amelyeket, orszá­gaink baráti kapcsolatai érdekében kifejtett és őszinte részvéttel adózik annak a veszteségnek, amelyet az osztrák nép a kiváló államférfi el­húnytával szenvedett. Korner elnök minden erejét Ausztria független, demokratikus és semleges államként való fejlesztésének szentelte. Kérjük Önt, szövetségi kancellár úr, 'ogad­ja legmélyebb részvétünk kifejezését. Antonín Zápotocký, a Csehszlovák Köztársaság elnöke Viliam Široký, a Csehszlovák Köztársaság min-isziterel-nöke Dr. L. Figl öexcellenciájának, az Osztrák Köztársaság külügyminiszterének Bécs Tisztelt miniszter úr! Kérem, fogadja dr. Theodor Kor­ner öexcellenciájának, az Osztrák Köztársaság elnökének elhalálozása felett érzett mély részvétem kifeje­zését. Václav Dávid, a Csehszlovák Köztársaság külügyminisztere Szíria parlamentje bizalmat szavazott a kormánynak Damaszkusz (ČTK) — Szíria parla­mentje január 4-i ülésén a kormány­program csaknem ötórás vitája után bizalmat szavazott Sabri Asali új kor­mányának. A bizalom mellett 69, ellene 4 képvi­selő szavazott, 46-an tartózkodtak a szavazástól. Ez utóbbiak legtöbbje a Néppárt és az Alkotmánytömb na­gyobbrészt nyugati irányzatú pártjai­nak tagja. Angol kémeket ítéltek él Varsóban Varsó (ČTK) — A varsói helyőrségi bíróság január 4-én ítéletet hozott Tadeusz Babulszki, Edward Madziej­szki és Maria Bauer angol kémek fe­lett, ákik gazdasági kémtevékenységet fejtettek ki. Babulszkit 12, Madziej­szkit fi, Bauert 5 évi börtönre ítélték. Nagy-Britannia pénzügyi helyzete London (ČTK) — Az angol sajtó nagy figyelmet szentel a pénzügy­minisztérium beszámolójának az arany­és dollártartalékok állományáról. A Daily Herald azt írja, hogy az arany­és dollártartalékok eddigi színvonalát csakis azzal sikerült fenntartani, hogy a trinidadi kőolajtársaságot eladták az amerikaiaknak és hogy a nemzet­közi valutaalapból kölcsönt vettek fel. Budapest élete ismét normális mederbe kerül Budapest (ČTK) — Magyarország fővárosában a normális élet helyre­állításának további jelei mutatkoznak. Január 1-én megjelentek Budapest körútjain az első villamoskocsik. A Nemzeti Színháztól a Moszkva- térig ismét közlekednek a villamosok. A Rákóczi úton gyorsan folynak a vil­lamosvezeték javító munkálatai. Na­ponta bővül az autóbuszközlekedés is. Még 14 nappal ezelőtt az üzleteket naponta csak néhány óráig tartották nyitva és 13 óra után a dolgozók már nem vásárolhattak. Az elárusítóhelye­ket most már 16.30 óráig tartják nyit­va. A nemzeti tanácsok 8.30 órától 17­óráig dolgoznak. A budapesti gyógy­fürdők ugyancsak 17 óráig vannak nyitva. Az utcákról eltűnnek a romok és hamu hatalmas tömegei, amelyek már csaknem két hónapja akadályoz­ták a forgalmat. Az újévtől lényegesen fokozódik a széntermelés is. Amíg Magyarországon december 30-ig naponta 21 822 tonna szenet bányásztak, január 2-án a napi szénfejtés 27 361 tonnára emelkedett. Január 3-án a délelőtti műszakban 24 275 bányász vett részt, vagyis 2446-tal több, mint az előző napon. A magyar művészegyüttesek és egyes művészek az utóbbi időben több külföldi szerződést kötöttek. így pél­dául a Magyar Állami Népi Együttes Párizsba és más franciaországi váro­sokba utazik. A közeljövőben 82 ze­neművész, táncos és énekes látogat Franciaországba és Olaszországba. Si­mándy, a budapesti Operaház ismert tenoristája kétéves szerződést kötött a müncheni Operával, azonban az idény közepén Budapesten fog szere­pelni. A budapesti színházak, amelyek az utóbbi időben ideiglenesen csak szombaton és vasárnap játszottak, ugyancsak bővítik programjukat. Ja­nuár 9-től, elsőként, naponta fog ját­szani a budapesti Operettszínház, amelynek együttese tavaly Moszkvá­ban nagy sikert aratott. A 96 budapesti mozi közül 88 már megnyílt. Egyelőre naponta 3—4 előadást tartanak, az utolsó előadás délután 16 órakor kezdődik. A magyar szökevények helyzete Nagy-Britanniában London (ČTK) —- A brit sajtóban egyre több hír jelenik meg a magyar szökevények nagy-britanniai hely­zetéről. A brit hatóságok arra kény­szerítik a szökevényeket, hogy első­sorban az ipari és mezőgazdasági ágazatokban dolgozzanak, ahol rend­kívül súlyosak a munkafeltételek. A Birmingham Post azt állítja, hogy a brit szénipar vezetői a ma­gyar szökevényeket a „Cannock Cha­se" szénkörzet bányáiba küldik, ajiol a munkaerők csökkenése miatt ta­valy a szénfejtés 4,9 százalékkal csökkent. A növekvő munkanélküli­ségben ez azt jelenti, hogy az angol bányászok csupán azért kerestek ma­guknak más munkát, mert ezekben a bányákban nagyon rosszak a mun­kafeltételek. Jellemző az a kijelentés, amelyet Arthur Rucker, a magyar szökevé­nyek ügyeit intéző bizottság elnöke január 3-án tett egy londoni sajtóér­tekezleten. Rucker beismerte, hogy a magyar szökevényeknek több mint fele nem akar Nagy-Britanniában maradni és a bizottság csökkenti p számukra folyosított létfenntartási összegeket, hogy így munkára kény­szerítse őket. Az Ewening News hírt közöl arról, hogy a magyar szökevények egy csoportja, amelyet a London melletti Saint Albansba küldtek munkára, nem volt hajlandó a rendkívül ala­csony bérekért dolgozni. Crossman munkáspárti képviselő a Daily Mirrorban azt írja, hogy „a szökevények fele elégedetlen, sőt felháborodását nyilvánítja amiatt, hogy Nagy-Britanniába került." Brit hetilap a franc a kormány külpolitikájáról London (ČTK) — A Tribúne mun­káspárti hetilap legutóbbi számában Davidson, a lap állandó munkatársa cikket közöl, amelyben kiváltképp Guy Mollet francia miniszterelnök al­gériai politikájával foglalkozik. Hogy ne legyen kétség aziránt, milyen szemszögből tekinti ezt a politikát, mindjárt, a cikk bevezető részében kijelenti, hogy Mollet szégyent hoz Franciaországra és a szocializmusra. Davidson ezután rámutat arra, hogy Mollet valaha élesen támadta a ka­pitalizmust, a reakciót és az előző francia kormányok imperialista hábo­rúit. A cikkíró arra a megállapításra jut, hogy mindez csak demagógia volt, mert a szocialista Guy Mollet jelen­legi tevékenysége semmiben sem különbözik a reakciós miniszterelnö­kök múltban elkövetett tetteitől. Davidson e szavakkal fejezi be cik­két: „Indokína, a német újrafelfegy­verzés, Szuez és Algéria — mindez enyhén szólva fájdalmas mérleg len­ne bármilyen francia politikusra néz­ve. Arra az emberre nézve, aki magát szocialistának tartja, ez még sajná­latosabb mérleg. Teljesen elkedvetle­nítő". Izrael Kommunista Pártja politikai irodájának határozata a közép-keleti helyzettel kapcsolatban Tel-Aviv (ČTK) — A Kol Haam kö­zölte Izrael Kommunista Pártja po­litikai irodájának a közép-keleti po­litikai helyzettel kapcsolatos határo­zatát. A határozat rámutat arra, hogy az EISENHOWER ELMÉLETE az amerikai világuralmi terv része Í p isenhower elnök a legutóbbi na­U pókban a Köztársasági és De­mokrata Párt vezető tagjaival megvi­tatta azon deklaráció javaslatát, ame­lyet a sajtó értesülése szerint a jövő hét elején személyesen terjeszt a kongresszus elé. Az okiratnak, amelyet ma már általánosan Eisenhower elmé­letének neveznek, nincs még végleges formája. Azonban feltételezik, hogy nagyobb változtatások nélkül megma­rad a két fő pont: Eisenhower elnök felhatalmazása az amerikai fegyveres erők felhasználására bármikor, amint azt szükségesnek tartja a Közép-Kelet állítólagos védelmére, az esetleges „szovjet agresszió" ellen, és e terület gazdasági segítségének programja. Az Eisenhower elméletében lefekte­tett politikát az USA azon törekvése irányítja, hogy biztosítsa „biztonságát és békéjét". Ezek ugyanazon irányel­vek, amelyeket a guatemalai demokra­tikus kormány erőszakos megdöntésé­nek esetében alkalmaztak. Tegnap Gua­temala, ma pedig a Közép-Kelet. Va­jon ezeket az elveket az USA melyik területre akarja majd holnap alkal­mazni? Első tekintetre nyilvánvaló „a saját biztonság" jelszavának lehetet­lensége, amelyet más országok szuve­renitásnak és biztonságának veszé­lyeztetésével akar biztosítani. Különös­képpen akkor, hogyha ezek az országok az USA-tól sok ezer kilométernyi tá­volságra vannak. Ennek a politikának semmi köze sincs az igazi béketörek­vésekhez, sőt ellenkezőleg, a nemzet­közi helyzetet még bonyolultabbá teszi. Nagy-Britannia és Franciaország régi gyarmati uralma romokban he­ver. A brit és francia gyarmatosítók a közelmúltban utolsó kísérletet tettek arra, hogy megakadályozzák a felbom­lást és a Közép-Kelet térségében egyes elvesztett pozíciókat visszaszerezzenek, amikor megtámadták Egyiptomot. Ma már nyilvánvaló, hogy az agresszió meggyorsította a bomlási folyamatot. Nagy-Britannia és Franciaország mö­gött becsapódott az ajtó. Az USA egyes befolyásos körei azt gondolják, elérkezett az idő arra, hogy az USA leüljön az üresen maradt szék­re és a régi gyarmatosítást a saját „korszerűsített" gyarmatosításával váltsa fel, hogy — saját szavai szerint — betöltse Közép-Keleten az állítólag keletkezett „űrt". Uralomra irányuló tervüket azzal igyekeznek álcázni, hogy „a szovjet agresszió" veszélye fenye­get. Ebben a mesterkedésben nincs semmi eredetiség. A történelem több olyan esetet ismer, amikor „a bolsevi­ki veszedelemmel" ijesztgettek és az­után háborút kezdtek Abessziniában, vagy pedig Kínában. Természetesen az USA-ban sem hiszik, hogy a Szovjet­unió megtámadná Egyiptomot, vagy más közép-keleti államot. Azonban a szov­jet agresszióval való ijesztgetésben lehetőséget látnak arra, hogyan nyissák ki a Közép-Keletre vezető utat és to­vábbi gazdag természeti forrásokat­szerezzenek. Nem a véletlen játéka, hogy az amerikai sajtó a napokban is­mét hangsúlyozza, hogy Közép-Keleten a kőolaj valamennyi készletének (a kapitalista világban) kétharmada lel­hető. deklaráció javaslatának kell le­hetővé tennie az arab országok belpolitikai kérdéseibe való beavatko­zást. A New York Times közlése szerint Dulles államtitkár az Eisenhower-el­méletben figyelmeztetést lát a „szov­jet rendszernek olyan területre való kiterjesztése ellen, amely területen az USA nem akarja látni, hogyan kerül az USA kereskedelmével és ideológiájával ellenkező emberek és eszmék befolyása alá". Nem kerül nagy nehézségbe, hogy az USA — szükség szerint — valamelyik kormányt az „USA kereskedelmével és ideológiájával szemben ellenségesnek" minősítse. Minden nemzeti felszabadító mozgalomban és minden olyan dolog­ban, amely nincs az amerikai monopó­liumok ínyére — amint ismeretes —, Moszkva kezét látja. Azonban minden országnak önren­delkezési joga van, ami annyit jelent, hogy joga van olyan kormányra, amely, az amerikai monopóliumoknak nincs ínyére. Vagy talán a Közép-Keleten csak olyan kormánynak szabad létez­nie, amelynek az amerikai monopőliu-­mok bizonyítványt állítottak arról, hogy „baráti" kormánynak minősítik? A deklarációt még nem közölték, de az előkészítéséről szóló tudósítások egya^ arab országokban már erős el lenswnvet váltottak ki. Ez megerősí­ti azt a tényt, hogy az arabok nem kí vánják, hogy bárki is kitöltse náluk az „űrt". . Az USA avégett, hogy a tervet elfő gadhatóbbá tegye, elhatározta, hogy azt a gazdasági segítség ígéretébe burkolja. A gazdasági segítséggel — ha azt nem kötik politikai feltételek­hez — egyetérthetnek. Az USA tervei­ben azonban nincs szó ilyen önzetlen támogatásról. Ennek világos bizonyíté­ka az asszuáni duzzasztógát építésére szolgáló kölcsön elutasítása éppen azért, mert Egyiptom nem fogadta el a lealáz» feltételeket. Minden arra mutat, hogy az USA je­lenlegi ajánlata politikai célok elérésé­re szolgál. Hogy is lehetne másképp, amikor a segítségről szóló deklaráció előkészítésével egyidejűleg minden lé­pést megtettek az USA-ban aziránt, hogy egyes arab országok gazdasági helyzetét meggyengítsék. A sajtó be­számol arról, hogy az USA például nem hajlandó Egyiptomnak az USA-ban zá­rolt 40 millió dollárnyi saját köve­telését felszabadítani. Az USA ürügyül azt hozza fel, hogy a szuezi kérdés válságának megoldására vár. Minden tény arra mutat, hogy az arab országoknak a legnagyobb óva­tossággal kell eljárniuk a felajánlott támogatás megítélésében. Az arab vi­lág nagy és véres áldozatok árán le­rázta a brit-francia imperializmus igá­ját. Az arab nép aligha volna hajlandó arra, hogy új rabigába hajtsa fejét. P. T. I „a határozott álláspont", amelyet a Szovjetunió az agresszió ellen elfog­lalt, a hadikaland vereségéhez veze­tett és elhárította a háború elterjedé-. sének veszedelmét. Azonban a veszedelem még ne'in múlt el teljesen; példaképpen rá kell mutatni az amerikai imperialisták ter­vére, amelynek célja a Közép-Kelet nemzeteinek leigázása, valamint a brit és francia gyarmatosítók helyének el­foglalása. Izrael Kommunista Pártjának poli­tikai irodája a béke elérése érdeké­ben múlthatatlanul szükségesnek tart-' ja az izraeli haderők visszavonását a fegyverszüneti vonalra, valamint az agresszió minden következményének felszámolását. Az amerikai kőolajtársaságok keresnek az Egyiptom elleni agresszión Hauston (Texas) (ČTK) — A nyu­gati hírügynökségek jelentik, hogy az amerikai kőolaj utáni fokozott kereslet követkejzetében, amit a kö­zép-ktleti kőolajszállítmányok be­szüntetése idézett, elő, a „Humblo Oil and Refining CO." társaság a texasi nyers kőolaj árát barrelenként 35 centtel emelte. Egy nappal ké­sőbb a benzin ára is ugyanennyivel emelkeldett. A nyugati hírügynökségek tudósí­tásaiból kitűnik, hogy a többi kő­olajtársaságok hasonlóképpen eme­lik az árakat. A kőolajszakértők úgy vélik, hogy amennyiben az áremelke­dés kiterjed az egész USA területére, a fogyasztók a naftamonopóliumok­nak naponta mintegy 3150 000 dol­lárral többet fognak a benzinért és kőolajkészítményekért fizetni. OJ SZO 1957. január 6.

Next

/
Thumbnails
Contents