Új Szó, 1957. január (10. évfolyam, 1-31.szám)

1957-01-30 / 30. szám, szerda

PÄRTÉLET * Uj tagjelöltek felvételével erősítsék meg a pártszervezetet A Hydrostav bősi üzemében az üzemi pártszervezetnek mindössze négy taaia van. Az évzáró taggyűlésen mind megjelentek, még s kevesen voltak. Ilyen nagy üzemben, ahol nagy teliesítményü gépek alkalmazása mellett több mint félszáz ember dolgozik, nem elég, ha csak az üzemvezető, az üzen ' őr, egy hivatalnok és egy gépszerelő tagja az üzemi pártszervezetnek. Az évzáró taggyűlés részvevői a helyzeten új tagjelöltek felvételével akarnak változtatni. Helyes határozatot hoztak, hogy a példás dolgozók közül ebben az évben személyenként egy-egy elvtársat készítenek elő a pártba való felvételré. Ezenkívül van még egy megoldás. A tizennégy kilométeres munkaszakaszon a dunai gát megerősítésén dolgozó elvtársak között több párttagot és tagjelöltet is találhatunk. Mikes Szilveszter, Németh Géza, Horváth Dezső és még néhányan annak ellenére, hogy az üzemben dolgoznak, nem jelentkeztek még át a falusi szervezeteikből. Pedig ez is hiba. Ha az üzemi pártszervezet megerősödne, sokkalta nagyobb hatást gyakorolhatna a feladatok teljesítésére. Fontos az, hogy az üzemekben dolgozó kommunisták törődjenek falujuk fejlődésével, az ottani problémákkal, az egységes földművesszövetkezetekkel, de főleg azzal, amihez mélyebb kapcsolat fűzi őket -» a saját munkahelyükön felmerülő kérdésekkel. A komunistáknak elsősorban az Üzemükben kell pártmunkát kifejteni. A bősi Hydrostav-üzemben például a pártszervezet nem gyakorolhatja kellő mértékben az ellenőrzés jogát, mivel a termelésben dolgozó kommunisták nem tagjai az üzemi pártszervezetnek. így a taggyűléseken és az évzáró taggyűlésen a párttagok nem elemezhették alaposan valamennyi munkaszakasz kérdéseit. A Hydrostav dolgozóit jó munkára lelkesíti az a tudat, hogy nagy művet végeznek, amikor a dunai gátakat erősítik. Tavaly 103,8 százalékra teljesítették az évi tervet, ugyanakkor a munkatermelékenységben 114,4 százalékos eredményt értek el, és a nagy teljesítményű gépeket 129,7 százalékra használták ki. Látnunk kell itt, hogy ebben közrejátszott a munka szervezését végző elvtársak jó kapcsolata a pártszervezette

1, valamint a szakszervezettel; a vállalatban dolgozó elvtársak pedig, akik nagyobbrészt a környék lakói, helyesen fogják fel munkájuk jelentőségét. Hiba azonban, hogy gyenge a dolgozók körében végzett politikai munka. Az idei pártoktatási év keretében az üzemben egy nemzetgazdasági kört létesítettek, melynek 10 hallgatója van. Amellett, hogy az előadások nem folynak rendszeresen, még nyilvántartást sem vezetnek a részvételről. Az üzemben dolgozó kommunisták egy része, nemcsak az üzemi pártszervezetben nincs szervezve, de a pártiskolázást sem' látogatja. Kulturális téren jobbak az eredmények, A kultúrteremben hetenként kétszer mozielőadást rendeznek, és televíziós készülékük is van. Az üzemi k'hyvtárukban gazdag a könyvek választéka. Fontos lesz azonban, különösen a nemzeti bizottságokba való választások előtt összekapcsolni a kulturális tevékenységet a politikai munkával. De nemcsak az üzem keretén belül. A mozielőadásokra a szomszédos falvakból szövetkezeti tagok és egyénileg gazdálkodó földművesek is járnak. Ezeket az embereket nemcsak a mozi, hanem gazdasági, ,politikai és kulturális tárgyú előadások is érdeklik. Az üzemi pártszervezet tagjai erre is gondoltak az évzáró taggyűlésen. Határozatukban ezen a téren konkrét feladatokat tűztek maguk elé. A bősi Hydrostavban eredményes volt az évzáró taggyű'és. A párttagok rámutatlak arra, hogy mik a jó pártmunka és a még nagyobb termelési eredmények elérésének előfeltételei. D. V. Az tlj Szó postájából Lehef-e szövetkezett munkaiskola a kosúti EFSZ-ben ? A szövetkezeti munkaiskola megalakításának kérdésével a Kosúti Egységes Földműves Szövetkezetben már a múlt esztendőben is foglalkoztunk. Sajnos, ebben az ügyben azóta sem történt semmi. Azt állítják, hogy a községben senkit sem érdekel a szövetkezeti munkaiskola. Ez azonban nem felel meg a valóságnak. Inkább azt állíthatnék, hogy Kosúton nincs aki megszervezné a szövetkezeti tagok oktatását. Ezért kell újból foglalkoznunk ezzel a kérdéssel. Kosúton nagyon sok tehetséges dolgozó lakik. Ezek vezethetnék és előadásokat is tarthatnának a szövetkezeti munkaiskolában. Csak hozzá kellene fogni a szervezéshez, s a munka ebben a községben is megindulna. A Kosúti Egységes Fötdművesszövetkezet e napokban tartja taggyűlését. Remiéljük, ezen a taggyűlésen megoldják ezt a kérdést és megszervezik a szövetkezeti munkaiskolát. Krajcsovics Ferdinánd, Galánta. Segíthetnénk a bajon ^„Szegénv gyerekek'" hangzik el a szó. "'<i csak arra gondolunk, hogyan utaznak a diákok Ekeiről Keszire. Péntekig -sal- megy ez valahogy, de szombaton elviselhetetlen. Ezért határoztam el magam az írásra. Tudják meg azok is. akik ezt intézik, hogy milyen „kényelmes" az utazás mifélén''. A" autóbusz Komáromból indul tele munkásokkal és más utasokkal. Mire Ekeire f.r. zsúfolásig megtelik..Ekelen pedig to -'bbi harminc diák száll fel. Mint heringek a konzervdobozban, úgy össze vannak lapítva a qyerekek. Lehetne ezen segíteni! Éspedig úgy, hogy legalább szombatonként küldjenek ' 'llön autób"=z+ a diákokért. Czita Béla, Veiké Kosihy n OJ SZÖ 1957. január 30. A bab fölösleges ? A füleki járásban sok egyénileg gazdálkodónak és az egyes szövetkezeteseknek is az a véleménye, hogy babot nem érdemes termelni. Ez a nézet azért terjedt el, mert a Füleki Begyűjtési Vállalat a babot nem vásárolja meg. Miért? Csupán a mi községünkben több mázsa bab van. Talán a bab fölösleges termék? Nem kell senkinek? Erre szeretnénk választ kapni! Simon Pál, levelező. Egyházbástya Bekapcsolódtak a munkába és a kulturális életbe Ipoilyhídvégen mintegy huszonöt cigánycsalád él. Mind, becsületesen dolgoznak. Egyesek a mezőgazdaságban, mások építkezéseken. Örömmel írhatom, hogy a kultúrából is kiveszik részüket. Alakítottak egy kultúrcsoportot, amely igen sikeresen szerepelt 1957. január 18-án. Sinka Eta népdalokat énekelt, a vonósnégyes pedig Liszt Ferenc és Smetana műveiből adott elő. A sikeres kultúrfellépésért dicséretet érdemel a kultúregyüttes minden t

:agja és Valkovics István tanító, akinek szívügye, hogy Ipolyhídvégen fellendüljön a kultúráiét. Benyó János. Ipolyhídvég. Új iskola épül Tornaiján Tornaiján a múlt év júliusában megkezdték e tizenegyéves iskola építését, mely a kerületben az egyik legnagyobb iskola lesz. Az építkezést 1958-ban fejezik be. Az iskola építkezésén jelenleg több mint hatvan munkás dolgozik. A munka jő megszervezése következtében télen ís dolgoznak. A betonozás és a falazás melegített kaviccsal történik. A dolgozók igyekezete arra irányul, hogy az iskola mielőbb felépüljön és így megkezdhessék benne gyermekeink oktatását. Kalas Zoltán, Tornaija. Szovjet filmbemutató Bratislavában A Csehszlovák Köztársaság küldöttségének a Szovjetunióban tett hivatalos látogatása alkalmából V. D. Karjakin, a Szovjetunió bratislavai fökonzula és Ernest Sýkora, az iskolai és kulturális ügyek megbízottja január 28-án a bratislavai Slovan moziban két új szovjet film bemutatóját rendezte a meghívott vendégek részére. „A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 39. évfordulója" és „Karnevál éjszaka" című színes filmeket mutatták be. A szovjet filmeknek nagy sikerük volt. Népünk szava Jozef Horák író 50 éves Jozef Horák államdíjas író január 30-án tölti be 50. életévét. A Szilovák Írók Szövetsége az Írószövetség jubiláló tagjának üdvözlő levelet küldött, amelyben értékeli hosszúéves irodalmi ténykedését, külön értékeli regényeit, elbeszéléseit és a bányászéletből vett témáit, amelyekkel új tárgykörrel gazdagította a szlovák irodalmat és az ifjúsági irodalmat. Ülésezett a Csehszlovák Nőbizottság szlovákiai bizottságának elnöksége Január 28-án Bratislavában ülésezett a Csehszlovák Nőbizottság szlovákiai bizottságának elnöksége. Az ülésen részt vettek Pavol Majling, a Megbízottak Testületének első alelnöke, Emília Muríňová, a Szlovák Nemzeti Front Központi Bizottságának vezető titkára és Táňa Túmová, a Csehszlovák Nőbizottság prágai titkára. Az elnökség megtárgyalta az 1957. február 23—24 napjaiban tartandó szlovákiai nőkonferencia előkészítését. A felszabadulás dicső napjainak emlékére Január 28-án volt 12 éve annak, hogy a 2. ukrán front hős szovjet hadserege felszabadította Tisovec városát. A város polgárai e jelentőségteljes évfordulót vasárnap délelőtt ünnepelték meg a Szlovák Nemzeti Felkelés emlékművének leleplezésével. A művészi alkotás Alfonz Groma akadémiai szobrász terve szerint készült. A ČKD Stalingrad üzemben január 26-án és 27-fü rSegíáStSS pártkonferencia résztavevői a következő táviratot küldték Moszkváb^ a Csehszlovák Köztársaság küldöttségének: A prágai ČKD Stalingrad üzeméből a CSKP üzemi konferenciájának &0ÍS döttei elvtársi és harcos üdvözleteiket küldik Önöknek. Meg vagyunía győződve arról, hogy a Szovjetunió küldöttségével folytatott tárgyalásaik; még jobban hozzájárulnak a szocialista tábor, a nemzetközi munkásmozgalom eszmei egységének és a proletár nemzetköziség elveinek megszilárdulásához. A tárgyalásokhoz a legnagyobb sikert kívánjuk. Kérjük Önöket, hogy adják át legőszintébb üdvözleteinket az egész szovjet nép* nek. A Szovjetunióval örök időkre* A ČKD Stalingrad üzemi pártkonferenciájának küldötte!. A surányi cukorgyár dolgozóinak felhívása : adjunk több cukrot az országnak A surányi cukorgyárban ez idén 58 843 mázsa cukorral kell többet termelni mint tavaly. De ehhez 448 930 mázsával több cukorrépára van szükség. Ezért a surányi cukorgyár munkásai, technikusai és vezetői ezzel a feladattal már most foglalkoznak. Arra törekszenek, hogy ősszel, amikor véget ér a kampány, büszkén és elégedetten kijelenthessék: kötelességünket teljesítettük. A múlt évi eredmények megmutatták, hogy bár az előző évekhez viszonyítva 46 ezer mázsa cukorral többet termeltek (a cukorgyárban ez a legmagasabb termelési eredmény az utolsó 35 évben) és egy munkásnál 44,5%-kal magasabb munkatermelékenységet értek el, a tervet mégsem teljesítették. A cukorgyártás terve nem teljesítésének oka főleg a cukorrépa tervezett területeinek és hektárhozamainak be nem tartásában volt. A surányi cukorgyár dolgozói csatlakoztak a nyitrai kerület 54 vállalatának felhívásához és felhívják a cukorgyárakat, hogy indítsanak szocialista munkaversenyt a tervezett cukorrépa mennyiség jó betakarítás sáért, és a termelési terv teljesítés séért, mivel ez a sikeres tervteljesítés legfőbb feltétele. Felhívásukban főleg a tervezett cukorrépa területele vetésterületének kibővítésére helyezik a súlyt, továbbá a cukorrépái termesztésében a pmineci mozgalomra, az agrotechnikai határidője betartására, a tervszerű begyűjtési re és betakarításra, a költségek csökkentésére és arra, hogy minden hektáron legalább 340 mázsa cukor4 répát termeljenek. A surányi cukorgyár mellett működő cukorgyári gazdaságok dolgozói pedig a szövetkezetekhez, állami gaz> daságokhoz és földműves gazdaságok4 hoz fordulnak, hogy a tervezett ho-J zamokat 12%-kal, a vetésterületet 25%-kai, az öntözést 40%-kai emeljék és szervezzék meg a cukorrépa folyamatos begyűjtését és betakarH tását. Eddig a surányi cukorgyár é® á cukorgyári gazdaságok felhívását 3 lévai, trnavai, nyitrai állami gazda* ságok, a surányi, hurbanovói, érsekújvári, komáromi, vágsellyei, vráblei* Zlatá Moravce-i és chrenovai traktorállomások fogadták el. Kétezer méter mélységben a kőolaj után (CTK) — A csehszlovák kőolajbányák nagymihályi fúróüzemének dolgozói szorgalmasan dolgoznak a zempléni síkságon végzett fúrásoknál, ahol a geológusok kőolajlelőhelyet feltételeznek. Horovec község mellett, 2000 méter mélységben vízre és földgázra bukkantak, ami általában kőolajlelőhely vagy pedig földgázforrás előhírnöke. A Trhovište község határában végzett fúrásnál a föld felszíne közelében gázrétegre bukkantak. Itt tovább folytatták a fúrást. Malčice köz-: ség közelében a kőolajkutatók vá-< ratlan- akadályba ütköztek. 1300 mélységben igen kemény kőrétegre akadtak, amelyet az általában használt fúróval nem tudnak áttörni és ezért különleges fúróberendezésekre várnak. A nehéz munkafeltételek közepette a nagymihályi üzem kőolajkutatói az év eleje óta 360 méter mélységű fúrást végeztek. (2áhgctlás ^Shígyier ^jávios birodalmában R' ozsnyón járva elhatároztam, hogy meglátogatom Strígner Jánost, a rostári EFSZ sertésgondozóját. Az utóbbi időben oly sok szépet és jót hallottam munkásságáról, hogy személyesen akartam megismerni munkahelyén ezt a kiváló szövetkezeti tagot. Ahogy a dimbes-dombos vidéken Roštár jelé közeledtünk, egy hatalmas, erős, energikus embert képzeltem magam elé, aki minden nehézséget könnyen legyőz. Az ember nagy dolgok megvalósítását rendszerint olyan embertől várja, aki hatalmas testi erővel, nagy harckészséggel és igen sok energiával rendelkezik. Míg gondolatban kialakítottam Strígner János képét, beértünk a rostári szövetkezet gazdasági udvarába. Emberünket nem kellett sokáig keresni. Erre utalt Strígner Márton könyvelő is következő megjegyzésével: — Ugyan hol lehetne öt máshol megtalálni, mint a sertések mellett. Ahogy a gazdasági udvar végében meghúzódó sokablakos modern istálló felé közeledtünk, erőt vett rajtam a kíváncsisággal vegyes izgalom. Azt mondták róla, hogy még szabad idejében sem tud megválni az istállótól, amiről rögtön meg is győződhettünk. Ételhordót fedeztünk fel a mellékhelyiségben, amelyben még ott volt az ebéd maradványa. Emberünk már nem volt ott, de az idegen hangra csakhamar előkerült. — Szívből örülök, hogy meglátogattak — mondotta halkan —, kerüljenek hát beljebb s tekintsék meg sertésállományunkat. Bevallom, meglepetésem óriási volt. Elképzelésemnek teljes ellentétét találtam ebben a közepes magasságú, halkszavú, 50 év körüli férfiban. Ez volna hát az a híres sertésgondozó, akit kitüntetésre terjesztettek elő? Barátságosan beszélgettünk, miközben észrevette, hogy pillantásunk az ételhordóra esik. — Bizony én ebédre sem járok haza — mondja, ránézve az éppen belépő asszonyra — így van-e Zsuzsa? Megtudjuk, hogy Zsuzsa asszony a felesége, akivel közösen gondozzák a 140 sertést. Zsuzsa asszony délelőtt hazaugrik ebédet főzni s elhozza férjének, aki egy percre sem hagyná el az istállót. Az asszonyra tekintünk s ahogy a hangját halljuk, mindjárt megállapíthatjuk, hogy ez a két ember a házasságban igen egymásra talált. Amilyen szerény az ember, ugyanolyan Zsuzsa néni is — de persze beszédesebb, mint minden asszony. Megtekintjük a sertésállományt s megállapítjuk, hogy nemcsak minden egyes darabot jól ismer, hanem még az anyakocák jó és rossz tulajdonságaival is tisztában van. Szemlélődésünket keserves kismalacvisít ás zavarja meg. Strígner elvtárs már ott is terem az egyik fjükében. — Nete ne — szól a kocára inkább kérlelve, mint haragosan — még megtiporja a szegény párát! O

damegyünk mi is és 11 darab, alig egy napos kismalacot látunk anyjukkal. Strígner elvtárs mihamar igazságot tesz közöttük. Elrendezi őket s a 11 kicsi állatka megbékélten szívja tovább anyja emlőit. Még egy-egy szerető pillantást vet rájuk, mintha figyelmeztetné őket: de most már jól viselkedjetek ám! Eddigi eredményei iránt érdeklődünk, mire elgondolkozva röviden csak ennyit mond: — Szeretem a rám bízott állatokat és szívesen gondozom őket. Ebben nem is kételkedünk. A tisztántartott, jó húsban levő sertések ékesen bizonyítják gondozójuk becsületes munkáját. A napi 80 dekás súlygyarapodása hízók békésen hevernek a száraz szalmában. A kismalacok nevelésénél a tervezett 11 darab helyett kocánként 14- et nevelt fel a múlt esztendőben. A sertésállomány a legnagyobb jövedelmi forrása a kis szövetkezetnek. Tavaly 160 mázsa sertést adtak el szabadpiacon. Összesen 192 ezer 87t) korona volt a bevételük sertéseladásból, ami 40 százalékát teszi ki az egész évi bevételnek. Ez főképpen a Strígner házaspár érdeme. Becsületes munkájuk meghozza a maga gyümölcsét. Az elmúlt évben 1441 munkaegységet dolgoztak le, melyért 17 ezer 292 korona készpénzt, 42 mázsa terményt és egy süldót kaptak. Ez szép, de mennyivel szebb volna, ha itt is — mint sok más szövetkezetben — legalább 20 korona volna a munkaegység pénzbeli értéke 12 korona helyett. — Mi még „kicsinyek" vagyunk — jegyzi meg Strínger elvtárs —, de reméljük, hogy most, amikor már vannak közös istállóink, nálunk is emelkedni fog a jövedelem. Ezt el is hisszük neki, mert az új istállók még csak egy éve vannak készen s ugyancsák az első év volt, amikor 100 százalékos értékét fizették ki a munkaegységeknek, Ami pedig a megelégedést illeti, arra nézve Zsuzsa asszony nyilatkozik: — Megvagyunk jól, mindenünk van, pénzünk is, azonkívül tehén, egy növendék és 4 sertés — sorolja fel javaikat. Azt is elmondják, hogy egy 200 kilós hízót levágtak, s másik kettőt szabadon értékesítettek. Végül elárulják tervüket is: új házat akarnak építeni. — A részesedésből fedőanyagot és egyéb építőanyagot veszünk — dicsekszik Zsuzsa asszony —, meg a mosógép is tervben van! rfgy belemerültünk a nagy beszélgetésbe, hogy észre sem vettük, hogy ránk esteledett. Búcsúzóul még utánunk szólt a két kedves ember: — Aztán az évzáró gyűlésre eljöjjék ám! Először kapunk részesedést, örüljön maga is velünk! Kaszonyi István Ú< /