Új Szó, 1957. január (10. évfolyam, 1-31.szám)

1957-01-18 / 18. szám, péntek

„J-4ázasodik" a negyedmillió / dösebb asszony lép a csalló­közaranyosi szövetkezet ,-ódájába. Közelebbről érdeklődik — úgy mondhatnák — belsőbb ügy­ből. Biztosan helybeli szövetkezeti tag. — Mennyi is az a búza? — Tizenkilenc mázsa — mond­ják neki. Közbe-közbeszól, úgylátszik, va­lamilyen levonásra számithat. — Tisztán tizenkilenc — nyug­tatják meg. Tizenkilenc mázsa gabonaféle — tondolom magamban, félesztendöre, — ez már valami. Itt pénznek is kell lenni... S csakugyan. Az egyik asztalnál százasokat számolgatnak. De, ahogy később bebizonyosodik, az még nem a számadás napja. A részesedés most „születik" Il­lés József keze nyomán. Már mint a papiroson, mert a valóságban meg­van már az. Amolyan kisebb titoktartás előzi meg a dolgot. Napközben többen is be-betérnek a szövetkezet irodájá­ba s csak úgy somfordálva oda­odahurtyoritanak Illés József felé, a papír fölé hajolnak. Számolgatnak még az irodán kí­vül is, vajon tíz lesz-e, vagy tizen­egy­Mert úgy van az ilyenkor, hogy még más szövetkezetből is érdeklőd­nek, telefonon, hogyan is álltok a zárszámadással, mennyi lesz? Nem mondom, tréfából ugratás is megkerül. De ahogy veszem ész­re, a csallóközaranyosiak óvatos emberek és inkább hisznek a szá­moknak, mármint a fehéren feke­tének, annak, ami kijön. Mert szép munka ez. Valóban szép és izgalmas. Gyorsan kész egy esz­tendő, s meglátjuk, mit csináltunk. lUés József, a könyvelő is ezzel fo­gad, s az előtte levő papirosokra mutat. — Most számolgatom, mennyi is jut majd. Közben bejött — többed magával — Horváth Péter, a szövetkezet el­nöke. — Hogy haladsz? — szól a köny­velő félé, olyan hangon, hogy még az idegen is megsejti, itt száműzték a gondot. — Ez éjszaka meglesz — válaszol a könyvelő. — így megy ez napközben — mondja a könyvelő felém fordulva. — Nem zavarják? — kérdem. — Nem. _ H á ő mindezt nem veszi zavarás­nak. Még azt sem, hogy közben me­gint csenget a telefon, ide-oda keV válastolgatni. — Szerdán jöhetett volna — mondja nekem. Ahogy az embereket figyeltem., beszélgettem velük, rám is tapadt valami a hangulatukból. Azt talál tam mondani: — Mutatkozik az már most is. Ö bólintott és a válasz kielégített Különösen azután, hogy már előző­leg hallottam, a takarékpénztárba a negyedmillióhoz még jó pár ezres kerül. Vagyis magyarán mondva, olyan száz-százhúszezer koronn megint jó helyre kerül. ázra, meg ki tudja mire? Mindenki maga tudja, mi lesz a legjobb. A negyedmillió „há­zasodik" és szaporodik, átalakul. Igy is, úgy ts. Ügy is, hogy ház lesz belőle. Már eddig is van vagy har­minc, a szövetkezeti tagoké. A pénzt rá nem Amerikában keresték. Ilyenkor az ember oldalát fúrja a kíváncsiság — megjegyzem — csak ha érdekli a dolog, hogyan 's kere­sik azt a sok pénzt? Milyen úton­módon ? A következtetésnél okkal-mőd­dal a Runa-család gabonajáruléká­ból indultam ki. Már csak azért is, mert 39 mázsa termény, az számot­tevő valami. Meg azért is, hogy ná­luk még jobbak is vannak, olyan értelemben, hogy több a munkaegy­ségük. És az évvégi mérlegelés iga­zolja a gondolatfejtegetést. Mert a növénytermelés jól kamatozott, 148 ezer koronával szaporította a szá­zasokat a szövetkezetesek számlá­ján. Gyors számvetés, s kijön, hogy a növénytermelésben hektáronként 671 koronával több anyagi értéket termeltek ki, mint ahogyan a terv­ben meghatározták. Lám, lám az ember nem is gon­dolná, miből lesz a csirke, honnan gurul elő a fillér, a korona. És a hétezer munkaegység, amit megta­karítottak, az is nyomott a laton. Számít ez a végösszegnél, annál a 138 ezer koronánál, amivel többet értek el a tervezettnél. Mert jó do­log a tervezés, de még jobb, ha a minusz ismeretlen valami az elszá­molásnál, minden termelési ágban. Pedig az állattenyésztés Csalló­közaranyoson is foghíjas. — Na­gyon gyenge volt az állatállomány — magyarázzák. Látni az összegezésnél is, ahol bizony jó 200 ezer koronával ke­vesebb a bevétel, mint amire szá­mítottak. Ha ez nincs, az elszámo­lásnál több jön ki. Pedig hát a hírnév is sokat szá­mít és sokat adnak rá az emberek Meg az a magabiztos kérdezősködés is, amikor olyan 55 év köriili ember a könyvelőtől megnyugtatást akar hallni, első kézből elégtételt sze­rezni arra, hogy még is jól mondtam én, jól számítottam. — Szerdán megtudjuk — vála­szolt a könyvelő. Nem akarok jós lenni. És ez a helyes „titkolózás" még­inkább csak fokozza a kedélyálla­potot. Ilyenkor szóbakerül egy és más. Szó esik arról is, ami évköz­ben történt, hogy a falu körül a földek jól élnek, a trágya nem ju­bilál az emésztöben, meg hogy nagy a határ, s bizony a távolabb eső parcellákra a szállítás nehézkes. De segít a traktor itt is. Kihordja az, csak legyen mit. Attól meg nem kell j élni, hisz jószág van, szép szám­mal, és még több is lesz? Így őrlődik az elmélkedés, köz­ben ki-be jönnek a szövetkezetesek, dolgukat végzik. Mert ha tél is van, elintézni való azért akad. Hol ez, hol az. Egy asszony éppen pénzt hozott betétre. Ha jól láttam, vagy ezer korona. Pedig még nem is fi­zettek. Dehát kerül. És idehozza, mert itt van, a szomszéd helyiségben a ta­karékpénztár fiókja. Jobb ez igy, mintha a kocsma volna közvetlen mellette. Igaz, az sincs túl mesz­sze. Dehát az vesse rá az első kö­vet, aki azt állítja, nem issza meg a jó bort, különösen ilyenkor, zár­számadás után. Jogos ez, kétszeresen is, hisz nem a medve bőrére megy. Dehát mennyi, mennyi mégis, — teheti fel a kérdést a kíváncsisko­dó. Több, mint amennyire tervezték. Hogy mennyi, a könyvelő nekem sem mondja meg, csak leírja, pa­pírra. Tfiosztanak 850 ezer koronát, /V egy-egy munkaegységre 11 korona jut. (Húszat terveztek, elő­legre tízet adtak.) A negyedmillió megint „házaso­dik". Lesz vagy 100 ezer korona a „hozomány". Gyarapodjanak! (—d—) ( Amíg a földim ogyoróból m argari n les z ) Látogatás a bratislavai növényi zsírkészítö üzemben "A bratislavai növényi zsírkészítö üzembe látogattunk el, hogy megér­deklődjük, miiyen utat tesz meg a napraforgómag, a földimogyoró, amíg olajjá, margarinná változik. Halgas­suk csak meg, mit mond erről Schmidt István elvtárs, a növényi zsírkészítö vállalat üzemvezetője. Budapest, Szófia, Moszkva , Peking Ennek a négy fővárosnak neve dí­szeleg azokon a hatalmas bálokon —, kezdte Smidt üzemvezető — amelyek­ben hozzánk érkeznek a margarin alapanyagai. Mert bizony a repcema­gon kívül Magyarországról, Bulgáriából és a Szovjetunióból „utazik" hozzánk e napraforgómag, míg az amerikai mogyoró néven ismert földimogyorót egyenesen a Kínai Népköztársaság szállítja részünkre. Ezekből a magok­ból készíti a bratislavai üzem az ola­jat. Ezeket az olajokat Nové Mesto nad Váhom-ba küldjük aztán, ahol margarinná dolgozza fel őket az ottani margarinkészítő üzem. A bratislavai üzem hatalmas kor­szerű automatagépekkel dolgozik. Ezekkkel a gépekkel préseljük ki az olajos magvakat és szilárdítjuk 36 fokra az olajok egy részét. A marga­rin készítéséhez ugyanis részint fo­lyékony, részint szilárd olajok szüksé­gesek. A folyékony és szilárd olajokat a Nové Mestó-i gyárban dolgozzák át asztali margarinná. Itt az a fő szem­pont, hogy a margarin tartalmazzon jninden olyan tápértéket, ami az igazi vajban feltaláhatő. Ezért sokféle anya­got kevernek az olajokból gyúrt masszába. Persze az elmondottnál sokkalta bonyodalmasabb v a margarin tényleges gyártása — fejezte be sza­vait Schmidt üzemvezető — millió meg milló kockát kell havonta gyártani, hogy kielégítsük az ország polgárai­nak keresletét. Hogyan dolgoznak a növényi zsírkészitők ? Erre a kérdésemre egy vidám és egy savanykás mosoly a felelet. A vi­dám mosoly gazdája Hercz Sándor üzemvezető, a savanyú mosoly tulaj­donosa maga a tervosztály vezetője Pafkó Pál főtervező. Hercz Sándor ugyanis a múlt év tervteljesítéséről számol be, Pafkó Pál pedig az 1957-es év első hónapjának első napjairól. A két beszámoló között pedig annyi a különbség, hogy amíg az üzem a múlt év összes feladatait már decem­ber 14-re 102,9 százalékra teljesítet­te, addig január első tíz napjának tervteljesítése bizony jóval száz-szá­lékon alul van. Az olajszilárdítás ter­vét 101 százalékon felül teljesítették ugyan, de a nyersolaj gyártásban 95,2 százalékban kullogtak az előírt terv mögött. Az elmaradást géphibák okozták, de az üzem dolgozói elhatározták, hogy elmaradásukat minden áron behozzák. Kiszámítják mennyivel kell többet termelni az elmaradás behozására, el­osztják az ebből eredő feladatokat, minden egyes részleg többet gyárt és így minden remény megvan arra, hogy az első negyedév tervét hiánytalanul teljesítik. Lesz-e több margarin 1957-ben ? Természetesen ha már megkérdez­tem hogyan gyártják a margarint, azt a kérdést sem hagyhattam el, vajon növekszik-e a margarin gyártása a má­sodik ötéves terv második esztendejé­ben ? Nos, erre a kérdésre igen biztató választ adott Schmidt István üzemveze­tő. Csak a bratislavai növényi olajké­szítők 4,7 százalékkal több nyersolajat gyártanak ebben a negyedévben, mint az előző év első negyedében. Csupán napraforgó magból 5 ezer kilóval pré­selnek ki naponta többet mint az 1956-os esztendőben. (—s) Ht MI MM It mi MmtWWHW Mt H Mt m HW Szlovákia már több mini 24 ezer kilométer autóbusz vonallal rendelkezik Szlovákiában a München előtti köz­társaság idején 36 autóbuszvonal mű­ködött s az autóbuszvonalak hossza alig haladta meg a 100 kilométert. Az autóbuszvonalak száma ma már 924-et tesz ki és hosszuk meghalad­ja a 24 ezer kilométert. Csak a múlt évben 85 vonalat helyeztek üzembe. Szlovákia községeinek 86,5 százaléka autóbuszmegállóval rendelkezik. Ta­valy az autóbuszokat 228,5 milüő utas vette igénybe. A vonalakon sok száz korszerű gépkocsi közlekedik. Ez idén Szlovákia három úgynevezett szuper-buszt és 18 korszerű luxus­autóbuszt kap. 1960-ig Bratislavában modern autóbuszállomást építenek. Mégis én voltam az erősebb Ezt fejezi ki a ha­ott tekintete, miközben kiömlő vére összevegyül i zápor áztatta köveze­ten folydogáló erecske -izével... Így végződik Gusztáv "íavrin jugosz'áv rende­• filmje, mely a jugo­szláv nép XX. századbeli történetének, nemzeti állami fH"»etlensége elvesztésének. a náci rémuralomnak napjait örökíti meg A nemzet legnagyobb fiainak el­lenállási ha- , út tárgyal­ja. A hegyekbe szorult partizánoknak kötszerre és orvosságra van szük­ségük sebesültjeik ápo­lására. Gyanútlan asz­szony tölt'eti csak be az összekötő szelepét, hogy a partizánokkal együttműködő gyógy­szerésztől elhozza a gyógy szerszállítmányt. ... Egyszerű asszony indul útnak fe'adata tel­jesítésére ... Vajon tel­jesíti-e? Senki sem sejti, hogy a parasztos öltözet egy fővárosi or­vosnőnek a párt hü lá­nyrtnak kilétét rejti. A dráma a városon be'ül, az oroszlánbar­angban bontakozik ki. Rájönnek kilétére. ígér­nek szabadságot, fenye­getik kínhalállal, de ô kitart sőt az életére törő hetman gyermekét .s megmenti a haláltól. Érzi, hogy az ellenség szavában nem bízhat mea, s ha ki is csikarta tőle a szabad eltávozás jogát, mindenütt ár­mány leselkedik rá. Mégis útnak indul a se­besültek százainak meg­mentésére, Szent cél ve­zérli. Végzete azonban nyomon követi. Nyílt harc. Az egyik rendőr­kopó holtan terül el a földön de a másik go­lyója a hős asszonyt leteríti. Ekkor is csak küldetésének eredmé­nyességéért reszket, míg élete lángja utolsót nem lobban. • A film mentes a fe­lesleges pátosztól, frá­zistól, Nem idealizálja túl nőseit, mélységesen emberiek ők, de érez­zük, hogy a hos mögött áll a párt, ö ad erőt, támaszt a gyenge asz­szonynak. A rendezésben kifogá­solható a drámai je­lenetek vontatottsága, ami lerontja a film ha­ta át. Szava Szeverova mé­lyen beleéli magát sze­repébe, kitűnő a drámai jelenetekben, csak a rendező ügyelt volna jobban a jeUnetek ösz­szehangolt ságára. Mira Sztupicova a hetman feleségének szerepében élethű alakítást nyújt: fittyet hány férje poli­tikai érveinek. csak gyermeke életéért ag­gódik, anya marad. Po­porics és Ognjanovics ts jól alakítja szerepét. A filmben kidomborul a harcos kommunista asszony erkölcsi győzel­me az aljas módszerek­től sem idegenkedő fa­siszta önkényurak és árulók fölött. Riadalom Kappeshausenban Defa- alkotás. film­szatíra a bürokráriá'ól. G. Reisch rendező filmjében a begubózott, az erdőtől a fákat nem látó típusokat pécézí ki. Egy terménybegyűjtő vállalatban játszódnak le az események. Nagy félfordulást, zűrzavart okoz a vállalatigazgató bürokratikus módszere, pedig ésszerű gondolko­dással, a bürokratikus „irányelvek" mellőzésé­vel és az ember jogos követelményeinek kielé­gítésével rendet, nyu­galmat tudnának terem­teni. A riadalmat egy -úg­játékíró megjelenése kelti. Anyagot kíván gyűjteni készülő darab­jáhjz a mezőgazdaság, illetve a begyűjtő vál­lalatok munkájából. Té­vedésből minisztériumi ellenőrnek tartják és érkezésének híre nagy lázban tartja Kappes­hausent, elsősorban Aman válla'atigazgatót, Mire rájönnek tévedé­sükre és felocsúdnak rémületükből, már meg­kezdődött, egy egészsé­ges reformfolyamat a múltbeli hibák és sérel­mek orvoslására. Ma­gának a burokráciának meg testesítő 4 i — Aman is rájön arra, hogy bü­rokrácia nélkül is lehet élni, illetve csak így lehet jól dolgozni. A film vidám jelene­tekben leplezi le éle­tünk visszásságait és vígjáték formájában törekszik nevelni az embereket. -N— Csaknem két hónappal 90. szüle­tésnapja előtt halt meg New Yorkban Arturo Toscanini, a világ egyik legnagyobb karmestere. A. Toscanini 1867. március 24-én született Parma olaszországi vá­rosban. Apja szabó volt és forra­dalmár, Garibaldinak követője. Ar­turo már 9 éves korában a pármai konzervatóriumra került, ahol előbb gordonkán játszott. Iskola­társai tudták róla, hogy idejét nem szenteli csupán hangszerének, hanem sokat zongorázik és titok­ban komponál A konzervatórium elvégzése után 18 éves korában mint gordonkás lép fel Rio de Ja­neiróban és Sao Paolóban. Rio de Janeiróban tőrtént a sze­rencsés fordulat Toscanini életé­ben, amikor az olasz színházi zene­kar nem volt megelégedve brazil karnaovával. Ekkor ugrott be he­lyette Toscanini. Először vezényelt életében. Az Aida előjátéka után a közönség, mely előbb türelmetlen és elégedetlen volt, egyszerre csodálatában tombolni kezd. Meg­nyerte a temperamentumos dél­amerikai közönség tetszését és igy megalapította szédületes karnagyi karrierjét. 1887-ben'tér vissza Európába és végigjárja Olaszország nagyobb városait. 1898-ig, azaz 11 évig tartanak „vándorévei". Majd kar­nagyi állást vállal a Teátro del Vermeben, Milanóban, ahol Verdi és Wagner zenéjével foglalkozik Sikerei után meghívják a híres New York Philharmonic Symphony zenekar élére. 1930-ban megy európai diadalmas körútjára, Koppenhágában vezényel, majd 1937-ben először vezényli az ame­rikai nagy rádiózenekart (National Broadcasting Company Symphony). A fasizmussal sehogy sem tud megbékülni és ezért elhagyja Mussolini Olaszországát, hogy vég­képp az USA-ban telepedjen le. A háború után rövid időre visszatér Olaszországba, azonban ez alatt az idő alatt híres zenekara szétesik. Nagy port ver fel ez az eset és élesen bírálják, hogy ugyanakkor, amikor a fegyverkezésre tízmil­liárdokat költenek, ilyen fontos kultúrintézmény fenntartására nincs pénz. Toscanini csaknem hetven éven keresztül nagy szerepet játszott a világ zenei életében. Egyike azon kevés zeneművészeknek, aki méó életében óriási dicsőséget szerzett Halálával az egész zenei világ nagy veszteséget szenvedett. (g-k)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents