Új Szó, 1957. január (10. évfolyam, 1-31.szám)

1957-01-15 / 15. szám, kedd

MIHAIL SOLOHOV; — mondja — ott maradtak a front túlsó oldalán, én neked nem vagyok az elvtársad, ne is könyörögj, ha kérdezni fogják, rád mutatok. Közelebb az ing. mint a kabát." venkettő májusában Lozoveny-: don megértetni vele, mit is iba!... Nem voltam valami jó! vadállat'" De ő csak tovább 1 f E! hal l2®í. ta lí', bet,n e, m c® a k, ú? y ka alatt estem fogságba. így jelent. í gyalogos, egy óra alatt ha meg-! tapogatta, nyomogatta és rám ' ? ífJ Ín™ 2' I i/UmnóLM —i, ..„i, 1 j ^ . laur a- ii'™i — monaom ma­! gamban, — nem engedem meg, mozott és egyik szézhuszonkét! kô7epes"''nľgy^gT német 'tank de hol jobbra húz valami, äldcw"' vá"í^li""ha"kérderfek: ! Sn^t^Sľ ^^ * milliméteres tarackutegunk u meUette m y hm ,w , parancsnokai. Ebből . maidnem teljesen muníció nél- ! , , „ ,, , J „ kül maradt; megrakták a kc^esseggel arrafelé, ahonnét a csimat lövedékkel, amennyire munIc,ova l elindultam... Ho­csak lehetett, magam is dol- S? 8" élhettem ezt túl? Az­goztam, hogy csurom víz volt | tá n ágyúvontatók következtek, a zubbonyom. Sietni kellett, tábori konyha, majd gyalogság, mert egyre közeledett hozzánk nem sokan, vagy egy század­a harc vonala; balfelől tankok nyian lehettek. Feléjük lesek dübörögnek, jobbkéz felöl lö- I a szemem sarkából, aztán me­történt a dolog: a német ak- Hát ahogy ott fekszem ) hal- ! tettem egy kilométert, sok volt. | förmedt: „Neked most __ _ kor igen nagy kedvvel rcha- | , o m. tanko k dübörögnek. Négy Képzeld csak, mennél is előre- dolgod, hogy hallgass. Csak (Második folytatás) Nézek vissza, elárvult gyere­keim összebújnak, a kezükkel integstnek, mosolyogni . akar­nak, de nem megy. Irina keiét keblére szorítja; az ajka kré­tafehér, valamit súg a gyere­keknek, néz rám, a szeme meg nem rebben, a teste előre ha­jol, mintha vad szél ellen fe­szülne ... így maradt meg az emlékezetemben egész életem­re: keblére szorított kézzel, halottfehér ajakkal, tágra nyi­tott, csupakönny szemmel... Ilyennek szoktam öt látni az álmomban is ... Miért löktem el őt akkor magamtól? Ha rá­gondolok, a szívemet még ma is mintha tompa késsel haso­gatnák ... Az alakulatunkat Ukrajnában, Belaja Cerkev alatt állították össze. Én egy „Zisz-5" típusú teherautót kaptam, így kerül­tem ki a frontra. A háborúról nincs mit mesélnem, magad is ott voltál, láttad, mi volt kez­detben. Az enyéimtől gyakran kaptam levelet, de csak ritkán válaszoltam. Csak annyit írtam, hogy minden rendben van, har­colgatunk, és noha pillanatnyi­lag visszavonulunk, hamarosan összeszedjük az erőnket s ak­kor majd befűtünk a fritzek­nek. Mi mást lehetett volna ír­ni? Nehéz időik voltak, nem levélírásra valók. Aztán meg azt is el kell ismernem, hogy én nem bírtam siránkozó húrokat pengetni, és ki sem álltam az olyan nyálasszájú fickókat, akik minden áldott nap, akár kel­lett, akár nem, levelet firkáltak az asszonyuknak vagy a szere­tőjüknek és telesírták a papi­rost. „Keservesen nehéz ez az élet, nem látjuk mi többé egy­mást, elpusztulok." Az ilyen gyászvitéz mást se tud, csak panaszkodik, sajnáltatja magát, csurog a nyála, de azt nem éri föl ésszel, hogy azoknak a szerencsétlen asszonyoknak és gyerekeknek ott hátul sem­mivel se könnyebb a sorsuk a miénkénél. Az egész ország ter­he az ő vállukat nyomja. Mi­csoda válluk kellett hogy le­gyen ezeknek az asszonyok­nak meg gyerekeknek, hogy ne roskadjanak össze alatta?! És nem roskadtak össze, kibírták! Az illyen nyíroslelkü kukacok pedig siránkozó leveleket írnak — ha elolvassa az asszony, aki sdahaza éjjel-nappal minden erejével dolgozik, olyan utána, mintha a lelkét vették volna el, az erő kifogy a kezéből, hiába igyekszik, nincs látszatja a munkának. Nem, mondtam ma­gamban, azért vagy férfi, azért vagy katona, hogy kibírj, el­:űrj mindent, ha már rászorí­ott a szükség. Ha pedig több tenned az asszonyi természet,! mint a férfias, akkor húzz ma- j jadra pruszlikot meg szoknyát, takard el veie a nehéz fene­kedet, hogy legalább hátulról asszonyhoz légy hasonlatos s ] nenj haza répát kapálni vagy ;eheneket fejni, de a fronton lincs rád szükség, ott nélkü­ed is elég a búz! Alig egy évig katonáskod­tam ... Ezalatt kétszer is meg­sebesültem, de mindkét eset­Den csak könnyen. Először a karom húsába ment puskago­lyó, másodszor a lábamat ta­lálta el egy gránátrepesz. Az autómat felülről is, oldalról is össze-vissza lyuggatta a német, de azért működött a masina, ment, mint a villám. Ment, ment, amíg lehetett... Negy­völdöznek, előttünk is lövöl- | gint a földhöz szorítom az ar­döznek, éreztük, hogy forró a |com, lehúnyom a szemem: ne­héz volt rájuk néznem, nehéz volt a szívem. Azt hittem, mind elmentek már, fölemelem a fejem — hat géppisztolyos katonát veszek észre vagy száz méterre tőlem. Látom, letérnek az országútról, jönnek egyenesen felém. Egy szót nem szólnak. „Jön a ha­lál" — gondolom. Fölültem, nem Akartam fekve meghalni, aztán felálltam. Az egyikük. hol balra ránt, úgy botorkálsz Szedd össze magad, most még J" 1""-"" 1*" 1 az országút mindkét oldalán, I job ban fog fájnV Ezzel úg^' ^ Ä ZZ ™ í' 9 ™ 9ra m° tt a, a keze m' h09y v a- l látom: mellettem egy széles po­ľZ™ T gólért egy ósággal szikrázott a szemem a, f feks 7^ a hJ á n fogolycsoport, a miéink, abból kíntól. k g J z e " * j meílette eQ V a hadosztályból valók ahová én I Aztán eIengedett s é n meg-| szál ingb e J n eg y 'vékonydongájú is tartoztam. Vagy tíz nemet , kérdeztem: Mi t - ^ » a föld lábunk alatt... A gépkocsizó századunk pa­rancsnoka megkérdi: „Oda­mész, SzOkolov?" Nem volt mit kérdezni. Ott elől a bajtársaim elpusztulnak, ha nem megyek, hát mit húzódoznék? „Micsoda beszéd ez!" válaszolom; — „mennem kell és kész" „Hát akkor, — mondja, — eridj! Szorítsd ahogy csak lehet!" Hát én szorítottam is. Éle­temben nem hajtottam úgy mint akkor! Tudtam, hogy nem j mikor csak néhány lépésre volt krumplit fuvarozok, az ilyen ra- tőlem, megrándította a vállát, kománnyal óvatosan kell haj­tani, de ki gondolna óvatos­ságra, amikor ott elől a gye­rekek puszta kézzel vereked­nek, aztán meg az országutat kezébe vette a géppisztolyt. És látod, micsoda furcsa teremtés » i * ... .. . i csinálsz, t° : piszeorrú fiatalember kuporog, gépp^ztolyos terelte okét. Az, atkozott fasis2ta? Eltört a k e £ ottsápadt. „Hát ez amelyik a menetoszlop élén ha- te meg rénfl atod!" Hallom,' ladt, amikor mellém ért, szó; hogy cse ndesen elneveti magát nélkül fejbe vágott a fegyvere 1 és így szól : , :Már azt hittem agyával. Ha elesek, belém ereszt hogy"" a jobb kezeddel kupán egypár golyót és végem, de a j vágsz, de látom, békeszerető miéink estemben elkaptak, ma- i legény vagy. A kezed pedig nem guk közé vettek s vagy fél j tört el, csak kificamodott, most óráig karon fogva cipeltek, ve- ' rántottam helyre. Jobban érzed zettek. Mikor végre magamhoz ! magad?" S valóban, érzem, hogy tértem, egyikük a fülembe súg- j kiszállt a testemből a fájdalom, ta: „Isten őrizzen meg attól, 1 megköszönöm a jóságát, ő meg hogy elessél! Az utolsó erőd­ből is menj, állj a lábadon, különben lelőnek." Bennen va­lóban nem maradt már más, csak ahogy mondják, az erőm utolsó maradéka, de mentem. Napszálltakor a németek megerősítették az őrséget, egy teherautón még vagy húsz gép­az ember: abban a percben nem : pisztolycls érkez (£ t és gyorsí éreztem félelmet, a szívem se! tott menetb en hajszoltak tó­vert sebesebben. Csak nézek ! vább. Súlyos sebesültjeink nem tovább megy a sötétben és halk szóval kérdezi: „Van köztetek sebesült?" Ilyen az igazi orvos. Még a fogságban, a sötétben .s a hivatására gondol, segíteni akar az embereken. Nyugtalan éjszaka volt. Az istenért nem engedtek volna ki, hogy félremehessünk, meg­mondta ezt az osztag parancs­noka már akkor, amikor páro­sával behajtottak a templomba. na, meg akartam mosni a ke­a gyerek bizony nem bír egy ilyen liszteszsákkal. Nekem kell itt rendet teremteni", — gon­dolom. Meglököm a piszeorrút, súgva megkérdem: „Te szakaszpa­rancsnok vagy?" Nem válaszol, szótlanul bólint. „Ez az ember akar téged föladni?" mutatok a szomszédomra. A másik me­gint csak bólint. „Fogd csak meg a lábát, — mondom, — hogy ne rugdalózzon! Erősebben!" — s ezzel rávetettem magam a legényre, ujjamat a torkába mélyesztettem. Kiáltani se bírt. Néhány percig feküdtem rajta, szorítottam a nyakát, aztán föl­álltam. Vége volt az árulónak, oldalvást lógott ki a nyelve a szájából! , Nem jól éreztem magam utá­is belőtte már a német tüzér- j ra s azt gondolom: „Most majd bírtak lépést tartani a töb- | Volt köztün k' e9y templomjáró zem, mintha nem is embert, ha­ség. Egy-kettőre magam mö- j egy rövid soroza tot ereszt be- j biekkel. ott lőtték őket anvrn ! istene s ember, éppen arra jött j ne m mérges kígyót fojtottam gött hagytam hat kilométert, , ém> de hova [<jg cé k, zni? A biekkel, ott lőtték őket agyon ! az úton. Két ember megpróbált j j rá a baj, nem győzte vissza-, volna meg... Életemben elő­b fĽf fiíiussak T feJe,nre V39y 3 me!1&mre ?"j szökni, de arra nem gondoltak, szorítani. „Nem szentségtelent- Ször öltem embert, akkor is szakadékhoz aľol az tteq álľ ' Mintha nem volna iflazán e9 y" hogy holdvilágnál jól látni őket hetem m e9 az isten házá t' " e9 yet a miéink közü l••• A mi KöSézek - jLLos szüő- hol lyuggatja át a tes- a fö!deke n, persze öket 1S ! e_ siránkozott. - Hívő ember va- emberünk lett volna? Rosszabb KorumezeK josagos ; temet. | lötték Éjfé !. kc>r egy félig ! e_ gyok. keresztény! Mit tegyek,, volt az idegeiméi, áruló. Fel­Fiatal legény volt, jóképű, í égett faluba érkeztünk. Éjsza- ' testvérek, segítsetek rajtam!" állok s azt mondom a szakasz­fekete hajú, az ajka keskeny, j kára az összelőtt kupolájú Tudod, miféle fajta a miénk, parancsnoknak: „Gyerünk el cérnavékony, a szeme hunyor- i templomban helyeztek el' Vol tak, akik nevettek, máson i innen, bajtárs, nagy a templom." gó. „Ügy lelő téged, hogy meg j bennünket. A kőpadlóra egy káromkodtak, megint mások j Amint az a Krizsnyov éjsza­se gondolja, mit tesz." — el- j maréknyi sz a; mät se d obt ak, i mindenféle mókás tanácsokkal ka mondta, reggel mindnyájun­mélkedem magamban. így is mj mgg mjnd köpen y. nélk üj látták el a cimborát. Annyi biz- 1 kat felsorakoztattak a templom volt: rám fogta a géppisztolyt, voltu n, k> zu bbonyban meg nad- j tos, hogy pár percre megfeled- j mellett, géppisztolyos német ká­én egyenest ji szemebe ne- j rág;ba i^ nem v oj t mib öj deré k_ , keztünk a ránk szakadt bajról,' tonák vettek körül és három , a. lgato , — e egy má-1 teriten j olyan is akadt i jókedvünk támadt, nevettünk, j SS-^iszt kezdte kiválogatni az köztünk, akin zubbony se volt, j D e a tréfa igen szomorúan vég- I embereket. Megkérdezték, ki zek, sik katona, frájter vagy micso­da, öregebb volt nála, úgy is mondhatnám éltes ember, hír­telen rákiáltott, félretolta, az­táij hozzám jött, gagyogott va­lamit a maga nyelvén, könyök­ben behajtotta a jobb karomat, próbálgatta a muszklimat. Az­anyám — a gyalogságunk az országúttól jobbra meg balra is özönlik visszafelé a szomszédos földeken és záporoznak rájuk az aknák. Mit csináljak? For­duljak vissza én is? Mindent egy kártyára teszek föl! Az üteghez alig egy kilométernyi utat kellett megtennem, már betértem a mezei útra, de bi­zony nem sikerült eljutni a miéinkhez, testvér ... Aligha­nem egy messzehordó üteg lö­vedéke csapódott be közvetle­nül a kocsim mögött. Nem hal­lottam én se robbanást, se pukkanást, csak mintha fejbe­vágtak volna, többre nem em­lékszem. Magam sem értem, hogyan maradtaim akkor élet­ben, azt se tudom, mennyi ideig feiküdtem vagy nyolc méterre az autómtól. Felocsúd­tam, de nem bírtam lábra állni, a fejem sajog, minden tagom reszket, mintha a másodnapos hideglelés jött volna rám, a szemem előtt sötétség, a bal váliamban valami recseg és csi­korog, egész testemben akkora fájdalom, mintha két napig egyfolytában ütöttek-vertek volna. Sokáig hason kúsztam a földön, aztán végre nagy­nehezen talpra álltam. Nem tud-I tán azt mondta: ó! ­tam. hol vagyok,, mi történt! országútra mutatott, csak durva kincstári ing. Ezek j ződött: az istenes cimbora dö- t kommunista, ki tiszt vagy ko­túlnyomórészt alacsonyabb ran- . rombolni kezdett az ajtón, jaj- miszár, de bizony nem jelent­gú tisztek voltak. A zubbonyu­kat levetették, hogy ne külön­böztethessék meg őket a köz­katonáktól. Az üteg legénysé­és az nyugat velem. Az emlékezetem töké-' felé. „Eredj, úgymond, igavonó letesen elborult. Nem mertem barom, dolgozni a Reichünkért." visszafeküdni a földre, retteg- Már a gazdámnak érezte magát tem, hogy többet nem állok fel az ebszülte! A feketehajú a csizmámra pillantott, úgy látszik, megtet­és ott pusztulok. Állok és haj­ladozok jobbra, balra, mint nyárfa a viharban. Amikor úgy ahogy magam­hoz tértem, körülnéztem, — a szivemet mintha satuba szorí­tották volna: mindenfelé ágyú- ' kezemből, a kapcámat is lete­töltények hevernek, amilyenek- kertem, odanyújtom neki és kel a kocsimat megraktam, nem I nézek rá alulr61 föl íe'é. De a ge is zubbony nélkül maradt, egy ingre vetkőzve izzadtak az ágyú mellett, úgy is estek fog­ságba. Éjszaka olyan erősen esett, gatott, hogy eresszék ki. Nem kezett senki. Egy bitang sem rimánkodott hiába: a fasiszti Ukadt, aki hajlandó lett volna el­az ajtón keresztül megeresztett | árulni őket, hisz az egész cso­egy hosszú sorozatot, agyonlőtte az ájtatos keresztényt, meg még három embert, a negyedik sú­lyosan megsebesült, reggelre az is meghalt. Egy helyre raktuk a halot­takat, mi többiek leültünk ki itt, ki ott. hallgattunk és töprengtünk: nem kezdődött valami biztatóan a fogságunk ... Nemsokára félhangon, suttogva beszélgetni kezdtünk: ki honnan való, melyik vidékről, hogyan esett fogságba; a sötétben az egy szakaszból való bajtársak, ismerősök elvesztették egymást, most csendesen szólítgatták, hívták a társaikat. Mellettem két ember beszélgetett. Az egyik azt mondja: „Ha holnap reggel, mielőtt útnak indítaná­nak, sorba állítanak majd ben­nünket és kiválogatják a ko­miszárokat, a kommunistákat messze megpillantottam az au tómat, cafatokra tépve, ami megmaradt belőle, az felfor- m e9 int csa k rámfogta a gép hogy mind bőrig áztunk. A templom kupoláját nehéz ágyú- meg a zsidókat, nehogy eszedbe lövedék vagy repülőbomba tör- 1 jusson meglapulni, szakaszpa­szett neki, mert a kezével mu- j te be, a repeszdarabok szitává I rancsnok! Ogyse használna. Azt tatta: „Húzd le!" A földre ül- ; lyuggatták a menyezetet. így hiszed közkatona lettél, mert tem, lehúztam a csizmát, oda- j aztán az esőben egy tenyérnyi lehúztad magadról a cifra zub­adtam. Valósággal kitépte a száraz helyet sem találtunk, j bonyt? Nem úgy van! Éin nem még az oltár mögött is meg- í vállalok felelősséget érted. Én áztunk. Ogy töltöttük ezt az leszek az első, aki rád mutatok! éjszakát a templomban, mint a j Jól tudom, hogy kommunista \ táborban végre megvolt a jő birkák a sötét akolban. Egy-! vagy, engem is megagitáltál, alkalom, május végén néhá­német rám üvöltött, a maga módján káromkodni kezdett s portnak több mint a fele kom­munista volt, tiszt is került szép számmal és persze komi­szár is. A közel kétszáz ember­ből mindössze négyet választót, tak ki. Egy zsidót s három orosz közkatonát. Az oroszok azért kerültek bajba, mert, mind a háromnak göndör fe­kete haja volt. Odamennek az ilyenhez, megkérdik: .,Jude?" Azt feleli, hogy orosz, de oda se hallgatnak. ..Kilépni" — s el van intézve. A négy szerencsétlent agyon­lőtték, bennünket tovább hajtot­tak. A szakaszparancsnok, akivel elintéztük az árulót, egész Poznanig mellettem maradt, az első nap menet közben egyre csak a kezemet szorongatta. Poznanban aztán olyasmi történt, ami elszakított egymástól. Tudod testvér, az úgy volt, hogy a fogságom első napjától kezdve egyre csak azon törtem a fejem, hogyan juthatnék el a miéinkhez. De biztosra akar­tam menni. Poznanig, ahol igazi fogolytáborban helyeztek el ben­nünket, egyszer se nyílott a szökésre lehetőség. De a poznani szerre csak érzem, hogy valaki j hogy lépjek be a pártba, most megfogja a kezem, kérdi: „Nem aztán felelj magadért." Ezt a ďítva' hever az "úľ "szélén,' a'tü- P'^ztolyt. A többiek röhögtek. 1 sebesültél meg, bajtárs?" Azt i baloldali szomszédom mondta, zelés pedig, a csatazaj már E zze! aztán békességben el is' válaszolom: „Mi bajod vele,' s a második oldalon mellette messze mögülem hallatszik... mentek. De az a feketahajú , testvér?" ö meg így szól: „Ka- , egy fiatal hang válaszolt: „Min­Mit tagadjam, a lábam meg-' ne m nyugodhatott, amíg az út- ! tonaorvosvagyok^talán segít- dig gyanítottam, hogy nem vagy roggyant, úgy zuhantam a föld- hoz érte k' háromszor is vissza- I hetek rajtadľ re, akár . a kidöntött fa, meg-I fardu, t- a szeme villogott, mint n? 9y a Elpanaszoltam | jó ember, Krizsnyov. Fölei; bal vállam fáj amióta azzal az ürüggyel nem értettem, hogy az ellenség gyűl, a dühöngött, csak azt j * 1 T^L^ JL^ h°? y .... , ... - ... , i „„, t„j to m „^A-t-j rto. ' n e benne valami." Határozottan; nem tudsz írni-olvasni. De soh* rujébe kerültem, jobban mond- , nem tudtam, miért? Ugy tet t-1 r á, msz ôi- Vesd le a zubbonvo­va, a fasiszták fogságába. Lá- n,i T" rt ,° Ä n •>«•»»<>«" <«On<> u — " " tod, ilyesmi is megesik a hábo­rúban ... Hej, testvér, nem könnyű be­letörődni, hogy nem vagy már a magad ura, hogy fogoly vagy. Aki ezt nem próbálta meg a maga bőrén, annak nehéz meg­magyaráznod, nehéz emberi mó­mintha én húztam volna te az ő csizmáját, nem pedig ő az enyémet. Nem volt hová tekerednem, testvér. Visszamentem az or­szágútra, küldtem egypár amo­lyan igazi voronyezsi áldást a feketehajú után, aztán elindul­tam nyugat felé, a fogság­dat, az ingedet is." Levetkőz­tem, ő meg vékony ujjaival megtapogatta a vállamat, de olyan erővel, hogy ekkora fáj­dalmat még életemben nem éreztem. A fogam csikorgatom, úgy mondom: „Lódoktor vagy te, nem orvos. Mit babrálod a sebemet, mit nyomorgatod, te nem hittem volna, hogy áruló le­szel. Ha jól tudom, elvégezted a hétosztályos iskolát?" A másik lassú szóval mondja: „Elvégez­tem, elvégeztem, mi közöd hoz­zá?" Sokáig hallgattak, aztán a szakaszparancsnok halkan szólt: „Ne ' árulj el engem, Krisznyov elvtárs." A másik el­nevette magát. „Az elvtársak, nyunkat elküldtek a szomszédos kis erdőbe, hogy sírt ássunk ha­lót": hadifogoly társainknak, akko­riban sok bajtásunk pusztult el _ vérhasban; ásom a poznani agyagot, körülnézek s egyszer­re csak észreveszem, hogy az őreink közül kettő leült ke­nyerezni, a harmadik meg el­szundított a napon. Letettem a lapátot és óvatosan félre­vonultam egy bokor mögé .. .­Aztán nyakamba kaptam a lá­bam és futottam, ahogy csak tírtam, egyenesen napke'et felé ... Fordította TÖTH TIBOR Illusztrálta MILAN KOPŔIVA (Folytatása következik)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents