Új Szó, 1956. december (9. évfolyam, 335-363.szám)

1956-12-12 / 346. szám, szerda

PÁRTÉLET Äz évzáró taggyűlésre készülnek EGYÜTT vaqyunk, elvtársak, meg­kezdhetjük — mondotta Zetyák Ist­ván, a Rozsnyói Vasércbányák Szad­lovszky-bányája üzemi pártszervezeté­nek elnöke. A pártbizottság tagjai körülülték az asztalt. Előkerültek a jegyzetfüzetek, ceruzák. A pártbizottsági ülés napi­rendjén inén fontos kérdés szerepelt. Az évzárO taggyűlés előkészítése. A pártszervezet bizottsága nemsokára odaáll az évzáró taggyűlés elé, hogy beszámoljon egész évi munkájáról. A beszámoló előkészítésénél a párt­bizottság visszatekint a megtett út­ra, mely utat az évi terv határidő előtti, 11 hónap alatti teljesítése ko­ronázott. Mérlegelik saját munkájukat és az egész alapszervezet tevékenysé­gét, s igyekeznek világosan kijelölni a további feladatokat. Nagy munka és nagyon fontos feladat a beszámoló gondos előkészítése. A jó beszámoló lehetőséget ad majd a párttagoknak a véleménynyilvánításra, s arra, hogy az évzáró taggyűlés jól kidolgozhassa a további teendőket. A pártbizottság elsőrendű kötelességének tartja tehát, hogy részletes, előremutató, őszinte beszámolóval álljon a párttagok elé. AZ ÜLÉS kezdetén arra számí­tottak, hogy fél óra alatt végeznek az előzetes megbeszéléssel. De a félórá­ból két óra lett és még mindig azt fontolgatták, milyen kérdéseket ve­gyenek be a beszámolóba, hogyan ál­lítsák össze az egész évi munka során szerzett tapasztalatokat. Kétségtelen, nagy szükség volt erre a megbeszélés­re, és szükség lesz még továbbiakra is. Mert a beszámoló nem lehet csak az elnök beszámolója. A beszámolónak a szó szoros értelmében a pártbizottság beszámolójának kell lennie. A közös munka eredményeit és a fogyatékossá­gokat kell a tagság elé terjeszteni megvitatásra. Ezért a pártbizottság minden tagját megbízták, hogy saját munkájáról és munkaszakaszának hely­zetéről tegyen jelentést. Sőt, nemcsak a pártbizottság tagjait, hanem a párt­csoportokat is bevonták a beszámoló összeállításába. Arra számítanak, hogy a beszámoló így jobban, sokoldalúbban tükrözi majd vissza az alapszervezet életét, s emellett tevékenyebbek lesz­nek a párttagok, akik megbecsülésnek érzik, hogy bizonyos kérdésekben elő­re kikérik véleményüket. — A beszámolóban komolyan ele­meznünk kell a termelés pártellenőr­zésének, a műszaki vezetők munká­jának kérdéseit is — mondotta töb­bek között Sopkó elvtárs, a pártbi­zottság jegyzőkönyvvezetője. Nem akarják elhallgatni a nehézségeket és a bányászok még meg nem oldott jo­gos kívánságait sem. Pártunk és kor­mányunk sok jó gépet küldött a bá­nyába. Itt csak egyet említünk meg, a síneken járó szovjet gyártmányú ra­kodógépet, amely felszabadította a bányászokat a nehéz munkától, a la­pátolástól. De a gépek üzemeltetésé­hez több sűrített levegő kellene, hogy ne akadozzon a rakodás és a fúrás. A pártszervezet kezdeményezésére az igazgatóság már foglalkozott a veze­tékek kicserélésével. Most már csak a gyors valóra váltáson múlik az aka­dály nélküli fejtés, a rakodási idő le­rövidítése, a csillék körforgásának meggyorsítása, a termelékenység to­vábbi növelése. Persze a gépek jobb kihasználásának lehetőségével nemcsak több vasérc kerül felszínre, hanem a bányászok keresete is emelkedik. A termelés kérdéseit vizsgálva felme­rült az ereszke (felvonó) melletti lép­cső újjáépítése, és egyéb fontos kér­dések és javaslatok, amelyek meg­könnyítik majd a bányavasúton a for­galmat, és a felvonó működését. A PÁRTSZERVEZET munkájának javulása a párttagság növekvő akti­vitásában érezhető a legjobban. Az év első felében sokat küzdöttek a tagok közömbösségével, sokan nem végeztek pártmunkát, nem jártak el a taggyű­lésekre stb. Igaz, most sincs még min­den rendben, de amióta a pártbizott­ságban jobban érvényesül a kollektív vezetés, érvényesül a párton belüli de­mokrácia, egyre élénkebbek a taggyűlé­sek és pártcsoport-értekezletek. A kommunisták bátran bírálnak, nem rej­tik véka alá véleményüket, sok értékes javaslatot tesznek. És ahogy fokozódott a párttagok aktivitása, kezdeményezé­se, úgy nőtt az egész pártszervezet iránt a pártonkívüliek bizalma. Mióta a dolgozók látják, hogy szívesen fo­gadják megjegyzéseiket, elintézik ügyes-bajos dolgaikat, sokan fordulnak a pártbizottsághoz. Persze, még akad­nak olyan tagok, akik a határozatok következetes végrehajtásában nem elég önállóak. A beszámolóban részletesen elemzik majd ezeket a hibákat és a hibák okait is. Ezzel kapcsolatban, de egyébként is nagyon komolyan akar­nak az évzáró taggyűlésen foglalkozni a pártcsoportok munkájával, amelyek nagyon egyoldalúan, kizárólag csak a termelés kérdéseivel foglalkoznak. Keveset törődnek a jól előkészített, megszervezett agitációval. Most, az évzáró taggyűlésre készülve ezen is változtatni akarnak. Hiszen a pártta­gok nevelése nagymértékben a párt­csoportok munkáján múlik. Foglalkozni akarnak a beszámolóban a pártoktatással, amit az idén sokkal jobban készítettek elő, mint az előző években. A résztvevők száma is na­gyobb, az éjszakai műszak dolgozói­nak legnagyobb része is részt vesz a szemináriumon. A pártszervezet né­hány tagja azonban még mindig fél­vállról veszi a tanulást. Számíthatnak rá, hogy ezeket komolyan megbírálja majd az évzáró taggyűlés. Minden­esetre a pártbizottság legfontosabb feladatának tartja megértetni a párt­tagsággal, hogy a marxizmus-leniniz­mus rendszeres tanulmányozása min­den kommunista kötelessége. Sok más dologról is szó lesz a be­számolóban. A kommunisták szak­szervezetben végzett munkájáról, a tagjelölt- és tagfelvételről, és nevelé­sükről stb. Arra törekszik a pártbi­zottság, hogy a beszámoló jól tükröz­ze a pártszervezet életét és problé­máit. Vigyáznak arra is, hogy ne nyúl­jon tül hosszúra, de azért minden fon­tos kérdés helyet kapjon benne. Igye­keznek minél több, a mindennapi életből vett példával tarkítani a be­számolót, mert így a tagok jobban rá­ismernek saját problémáikra. A PÄRTBIZOTTSÄGI ülésen nem­csak a beszámoló összeállításáról, az évzáró taggyűlés előkészítéséről volt szó, hanem a mindennapi feladatokról, a jelenlegi munkáról is. Hogyan is lehetne ez másként, hiszen a pártbi­zottság és a pártszervezet tagjainak zöme a föld mélyén, a fejtéseken dol­gozik. A bánya kommunista és párton­kívüli bányászai nagy munkakedvvel tervezgetnek, készülődnek a követke­ző évi feladatok még sikeresebb tel­jesítésére. Ez a készülődés hangot ka­pott a pártbizottsági ülésen is. Jakab elvtárs például arról beszél, milyen fontos, hogy a bányászok, mindenek­előtt pedig a kommunisták nyitott szemmel járjanak a munkahelyeken. A minap ugyanis az egyik mellékfolyosón egy vízöblítéses fúrógépre bukkant, amely már évek óta heverhetett cít. — Ezért azt javaslom — mondotta —, hogy a pártcsoportok foglalkozza nak a szerszámok, gépek figyelmesebb gondozásának kérdésével, hiszen ez is egyik fontos eszköze a dolgozók tu­lajdonával való takarékosságnak, a termelési költségek csökkentésének. Szóba került még sok minden. Lát­szott, hogy a bányában nem regiszt­rálják a hibákat, hanem intézkednek, sokszor mindjárt a munkahelyen. Ko­moly eredményekről számolhat be te­hát a pártbizottság az évzáró tag­gyűlésen. Megdicsérheti a példamu­tató kommunistákat. JÖL DOLGOZIK a Mária- és a Ber­nardi-bányák üzemi pártszervezete is. Az évzáró taggyűlés előkészítése so­rán sem feledkeznek meg az egyéb politikai és gazdasági tennivalókról. Ennek eredménye, hogy ők is már a jövő évi terv teljesítésén dolgoznak. Nem mondhatjuk el ezt a vásércpör­kölő-részleg pártalapszervezetéről, amely az évzáró taggy.űlés megszerve­zése érdekében még az első lépéseket sem tette meg. Szükséges tehát, hogy az egészüzemi pártbizottság segítse őket ebben a felelősségteljes munká­ban. Erdősi Ede. Állandó segítséget keli nyújtani mezőgazdasági termelésünknek (Folvtatás az 1. oldalról) nek decentralizálására, a miniszté­rium irányító tevékenységének meg­javítására és szervezetének leegysze­rűsítésére vonatkozó határozatai el­ső részének teljesítéséről, s az igaz­gatási apparátus munkája minőségé­nek megjavításáról. Az iskolák és nevelőintézetek kör­zetében már 1956. szeptember 1-től megvalósították a decentralizálást a kerületi, járási és helyi nemzeti bi­zottságok végrehajtó szervei és az iskolaigazgatók jogkörének kiterjesz­tésével. Az Iskola- és Kulturális Ügyek Minisztériuma a jövőben a fő­iskolák főbb ügyeinek irányításán kí­vül csupán az iskolák és az iskolai berendezések alapvető irányításával, módszertani kérdésekkel és szak el­lenőrzéssel fog foglalkozni. A nemzeti bizottságok végrehajtó szervei fognak például dönteni kü­lönféle iskolák és iskolai berendezé­sek létesítéséről és megszüntetésé­ről, ezek irányításáról, tevékenységük anyagi biztosításáról, az iskolai al­kalmazottak felvételéről és elbocsáj­tásáról stb. A főiskolák számára a, jogkört a főiskolák rektoraira ruházták át a ta­nulmányi és pedagógiai jellegű ügyek­ben s a tudományos munka és ku­tatás kérdéseiben. A nemzeti bizottságok végrehajtó szerveinek jogkörébe helyezik át szá­mos kulturális berendezés igazgatá­sát, így például Prága főváros Köz­ponti Nemzeti Bizottságának tanácsa veszi át néhány további színház irá­nyítását. A brnói és ostravai állami színházak irányítása a kerületi nem­zeti bizottságok tanácsának jogköré­be fog tartozni. A hangverseny- és esztrádtevékenységet a kerületekben a kerületi nemzeti bizottságok taná­csai fogják irányítani szerveik köz­vetítésével, melyek átveszik a Cseh­szlovák Állami Filmvállalattól a ke­rületi filmkölcsönzők irányítását is. A kormány meghagyta az iskolai és kulturális ügyek miniszterének, tegyen intézkedéseket arra, hogy 1957. április 1-től a mozgóképszínhá­zak irányítását a városi és helyi nemzeti bizottságok vegyék át. Azokon a szakaszokon, melyeket eddig is a nemzeti bizottságok irá­nyítottak — főleg a népművelési be­rendezések terén — bővül a nemzeti bizottságok végrehajtó szerveinek jogköre. Az Iskola- és Kulturális Ügyek Mi­nisztériumának központjában szerve­zési intézkedéseket tesznek a munka irányításának megjavítására és az adminisztráció leegyszerűsítésére. Fő­leg a tervezés, a pénzügyek, a köny­velési nyilvántartás, a statisztikai ki­mutatások terén egyszerűsítik az irá­nyítást és egyharmadával csökkentik a minisztériumi dolgozók számát. Az iskolai és kulturális ügyek mi­nisztere saját hatáskörében 1957. áp­rilis 3-ig további intézkedéseket fo­ganatosít a munka megjavítására és egyszerűsítésére. IJ J SZÖ 1956. december 12. Megjelent a Pártélet 23. száma A folyóirat új száma „Jelentős ese­mény a párt alapszervezeteinek életé­ben" címmel vezércikket közöl az év­záró taggyűlésekkel kapcsolatban. To­vábbi cikkek: Klement Gottwald örök­ké élő hagyatéka, Őrködjünk éberen népünk vívmányai felett, Gondoskod­junk jobban mezőgazdaságunk terme­lési technikájának fejlesztéséről, A proletár internacionalizmus — a dol­gozók nemzetközi szolidaritásának ideológiája. Közli továbbá a CSKP KB határozatát az évzáró taggyűlésekről, a járási, városi és kerületi pártkonfe­renciákról. A Megjegyzések, Levelek és tudósítások című rovatban számos levelet és tudósítást közöl, Az SZKP tapasztalataiból című rovatban pedig megjelent A. Zlobinszkaja „Egy élen­járó szénbányában" című cikke. A sajtóalkalmazottak Szakszervezeti Szövetségének ülése Bratislavában a Szakszervezeti Ház­ban december 10-én tartották meg a Sajtóalkalmazottak Szakszervezeti Szö­vetségének III. szlovákiai értekezletét. A gyűlésen részt vett Szlovákia Kom­munista Pártja KB három tagú küldött­ségé Augustín Michaličkának, az SZLKP KB titkárának vezetésével, valamint a Szakszervezetek Szövetsége KB kül­döttsége Václav Boháčekkel, a szövet­ség Központi Bizottsága elnökével az élén. Az öregségi járadékot kérvényezők figyelmébe A szociális biztosításról szóló új törvény alapján az öregségi járadékot 1957 január elseje után mintegy 120 000 dolgozó kérheti. Az Állami Já­radékbiztosító Hivatal, valamint a nem­zeti bizottságok mellett működő szo­ciális gondoskodás tanácsai már ké­szülnek erre a rendkívüli munkára, melyet a folyó ügykör mellett végez­nek el. A kérvényezők és az üzemek megkönnyíthetik és meggyorsíthatják az egész akció menetét, ha már a kér­vények megírása előtt előkészítik a szükséges okmányokat a nemzeti bi­zottságok tanácsai szociális osztályai­nak utasításai alapján. Minden kérelmező, akinek 1957 ja­nuár 1-től igénye van az öregségi já­radékra, ettől a naptól kezdve kapja meg járadékát, ha erre irányuló kér­vényét az 1957. év folyamán benyújt­ja. Ezért főleg azon kérelmezők ese­tében, akik továbbra is alkalmazásban maradnak, nincs ok arra, hogy igé­nyüket sürgősen érvényesítsék és kér­vényük elintézését sürgessék. Ezzel csak fékeznék az egész akció folyama­tos lebonyolítását. A kínai vendégek meglátogatták a bratislavai Béke-üzemet Kedden, december 11-én a kínai parlamenti küldöttség és Peking váró? népi bizottságának küldöttsége Anež­ka Hodinová-Spurnának, a nemzetgyű­lés alelnökének kíséretében ellátoga­tott a bratislavai Béke-üzembe. A kínai vendégedet Michal Broska igazgató és az üzemi szervek funkcionáriusai üd­vözölték. Az üzem ifjú dolgozói virág­csokrokat nyújtottak át a kínai kép­viselőknek. A vendégek ezután meg­tekintették a viszkóza-osztályt, a fo­nodát, szövődét és más műhelyeket, Érdeklődtek a termelési folyamatok iránt és elismerésüket fejezték ki az üzem dolgozóinak, akik az év eleje óta 102,5 százalékra teljesítik a tervet és december 23-ig teljesítik ez évi feladataikat. A kínai vendégek megszemlélték á fafeldolgozó kísérleti intézetet, és a cellulóze ipar kísérleti intézetét, meg­tekintették az üzemviteli munkahelye­ket és a laboratóriumokat. A szakszervezeti dolgozók a szénfejtés biztosításáról tanácskoztak Hétfőn, december 10-én tartották meg a Központi Szakszervezeti Tanács üléstermében Prágában a szakszerve­zeti szövetségek és a kerületi szak­szervezeti tanácsck elnökeinek tanács­kozását, amelyen Josef Jonáš tüzelö­anyagügyi miniszter a széniparban mutatkozó helyzetről, Václav Koukal, a Központi Szakszervezeti Tanács tit­kára pedig a nemzeti bizottságokba való választásokról tartott beszámolót. A szakszervezeti szövetségeknek és a szakszervezetek kerületi tanácsainak elnökei a felszólalások során rámutat­tak, mit kell az egyes ágazatokban tenni, hogy a szénipar a dolgozók se­gítségével az elkövetkező időszakban megoldhassa gazdaságunk szénellátá­sának problémáját. Nemzeti és állami hajónk biztos révbe jutott A zt a sarkalatos igazságot jelen­tette ki Klement Gottwald, amikor 1943. december 12-én aláírták a csehszlovák-szovjet szerződést, mely lerögzíti az országaink közti ba­rátság, kölcsönös megsegítés és a háború utáni együttműködés alapvető pontjait. De nemcsak ez a nagy jelentőségű okmány fűz bennünket a Szovjetunió­hoz, hanem az igazi barátság, a test­véri összetartás és együttműködés számtalan elszakíthatatlan szála is. A szerződés valamennyi pontját a szerződő felek egyenjogúsága, nem­zetközi függetlensége elismerésének szelleme hatja át, ami jellem­ző a Szovjetunió külpolitikájára. Milyen más az a szellem, amely a kapitalista államok közötti szerződé­sekre jellemző, melyek az erősek jo­gát szentesítik. Csehszlovákia sok ta­pasztalatot nyert az 1938-as évben, amikor sokévi szövetségi szerződéseit (Franciaországgal és Angliával) szö­vetségesei megszegték és a müncheni csúfos diktátum idején országunkat egyszerűen cserbenhagyták. Ez a hit­szegés a szégyenletes és megalázó náci megszálláshoz vezetett, melynek következtében a köztársaság népei 6 évig éltek rabigában. A Szovjetunió viszont hűen és kö­vetkezetesen teljesítette a fenti szer­ződés minden pontját. A Szovjetunió szava, melyre mint sziklára lehet épí­teni, ma biztosíték nekünk, hogy München, fügetlenségünk sárbatiprása már nem fog megismétlődni. Nemze­teink, amelyek évszázadokon át har­coltak puszta létükért, nyugodtan nézhetnek az új, boldog jövő elé. A Szovjetunió szerződését vér­rel, 138 000 harcosa vérével és életével pecsételte meg. akik Cseh­szlovákia függetlenségéért és szabad­ságáért áltfozták fel életüket. Azért nyertük vissza nemzeti függetlensé­günket, mert a Szovjetunió hűen tel­jesítette szerződésbeli kötelezettségét. Hiszen a mindent eltipró német fa­sizmus halálra ítélte Európa összes népeit. Hitler „Mein Kampf'-jában megírt fenyegetéseit minden bizony­nyal beváltotta volna és kiirtotta vol­na éppúgy a szláv népeket, mint a franciákat, olaszokat, a magyarokat stb., ha a szovjet hadsereg súlyos harcok árán nem zúzza szét a fasiszta haderőket. Döntő jelentőségű, hogy a szovjet hadsereg szabadította fel köz­társaságunkat és a többi népi demok­ratikus országokat is. A Szovjetunió állandó baráti segítsége nélkül nem tudtuk volna kiheverni a háború sú­lyos következményeit és nem tudtuk volna újjáépíteni romokban heverő népgazdaságunkat. 1935-ben kötöttük meg az első csehszlovák-szovjet szerződést. Az 1943-ban életbe lépett szövetségi, ba­rátsági és együttműködésről szóló szerződés tartalmánál fogva már ma­gasabb fokon áll. A szerződés magá­ban foglalja a sokoldalú és szélesebb alapokra fektetett segélynyújtást nemcsak a fasizmus elleni győzelem éveiben, hanem a háború által elpusz­tított népgazdaság felújításánál is. Azonkívül elősegítette állandóan és gyorsan növekvő gazdaságunk békés fejlődését, s megvédte azt az eset­leges támadások ellen. A háború utáni 11 évben a szerződő felek a legna­gyobb készséggel, következetesen és kölcsönösen megadtak egymásnak minden segítséget. Az együttműködés alapját az egymásnak nyújtott ér­dektelen segítség képezte, mely a két ország népeinek szükségleteiből, vala­mint őszinte akaratából fakadt, egy­másnak segíteni és így további fejlő­dést elérni. A felszabadítás után a Szovjetunió minden irányú segítséget nyújtott nekünk. Az 1947. évi katasztrofális szárazság és rossz termés után a Szovjetunió hatalmas gabona- és élelmiszer-szállítmányai mentettek meg bennünket az éhhaláltól. Hitel­nyújtással, különféle szállításokkal segítette országunkat. örvendetes tény az, hogy a Szovjetunió Cseh­szlovákia külkereskedelmében az el­ső helyet foglalja el. Hosszúlejáratú kereskedelmi egyezményünk kereté­ben a Szovjetuniótól gabonát, takar­mányt és számos nagyon fontos nyersanyagot kapunk, minit pl. man­gán- és vasércet, rezet, bauxitot, ónt, ólmot, naftát, horganyt, gyapotot, gyapjút, szintéí.ikus kaucsukot, trak­torokat. Különösen a „szuezi konf­liktus" utáni időben, amikor a nyu­gati államokban a naftaellátást kor­látozták, a szocialista tábor államait ez nem érintette érzékenyen* mert a Szovjetunió pontosan teljesíti a szerződésben foglalt szállítási köte­lezettséget. C sehszlovákia viszont a Szovjet­uniónak Diasel-rendszerü személyhajókat, kazánokat, áramfej­lesztőket, f émmegmunkáló-g épeket, kotróhajókat szállít. Vállalataink szovjet tervek alapján gyártanak bá­nya berendezéseket, mezőgazdasági gépeket, az első atomreaktort és ciklotront. Ezenkívül főiskolásaink százai ta­nulnak a szovjet főiskolákon, hogy kiegészítsék tudásukat. A Szovjet­unió rendelkezésünkre bocsátja gaz­dag technikai és tudományos tapasz­talatait. A Szovjetunió súlyával és tekinté­lyével biztosan védi és elősegíti bé­kés építésünket. Továbbfejlesztve a csehszlovák-szovjet szerződési. 1955 májusában a varsói szerződésbeli 8 állam szövetkezett a béke védelmére. Az 1943. december 12-én kötött csehszlovák-szovjet szerződés közös ügyünket: a béke, haladás és a szo­cializmus megerősítését szolgálja. Egyik félnek sincsenek kiváltságos jogai a másikkal szemben, hanem egyforma kötelességei aktívan támo­gatni a gazdasági együttműködést a demokrácia és szocializmus országai között. A szerződésnek azonkívül védelmi jellege van, mert konkréten megjelöli a támadót, aki -ellen irá­nyul, azt a fasiszta Németországot, aimely fel akarná újítani agresszív törekvéseit, vagy más állam ellen, amely szövetségre lépne az ilyen Németországgal egy támadó- és rab­lóhadjáratban. Ennek megakadályo­zására született meg a varsói szer­ződés is. M i nagyon értékeljük a cseh­szlovák-szovjet szerződést, melynek egyik fontos megnyilvánu­lása a két ország között fennálló sokoldalú kulturális kapcsolat is. Nfepeink büszkeséggel emlékeznek meg e nagy jelentőségű okmány alá­írásának 13. évfordulójára. Minden erőnkkel azon leszünk, hogy tovább szilárdítsuk és fejlesszük baráti kap­csolatainkat a Szovjetunióval, mert mindazt, amit a szocializmus építé­sében elértünk, elsősorban ennek a barátságnak és szövetségnek köszön­hetjük. ÁlLaimuriik biztonságának, a béke ügyének kezessége ez a szer­ződés, egyben iránytű, amely biz­tos révbe juttatja államunk hajó­ját. fl-k

Next

/
Thumbnails
Contents