Új Szó, 1956. december (9. évfolyam, 335-363.szám)

1956-12-11 / 345. szám, kedd

A (SKP KB 1956. december 5—6-i ülésén elhangzott felszólalások Antonín Novotný elvtársnak „A felenlegi nemzetközi helyzet és pártunk munkájára vonatkozó következtetések"című beszámolójához RudoSf Strechaj elvtárs: Strechaj elvtárs a nemzetközi eseményekkel kapcsolatban föfigyelmét arra fordította, hogy a magyarországi .ellenforradalom támadásával szemben megszilárdult a cseh és szlovák nemzet, valamint egész köztársaságunk minden nemzetiségének egysége. Szlovákiában senkinek sem sikerült fasiszta irányzatokkal előhozakodni a cseh nemzet ellen — mondotta —, mivel a szocialista köztársaság testvéri építé-3 utolsó éveinek tapasztalatai meggyőztek minden szlovák embert arról, hogy csak a cseh munkásosztállyal együtt, hű barátságban a Szovjetunióval tehet kiépíteni hazánk boldog életét. Szlovákia dolgozói nem felejtették el azt, amit a cseh munkásosztály Szlovákia fejlődése érdekében tett. A cseh munkásosztály tettekkel bizonyította a szlovák dolgozók iránti őszinte és testvéri kapcsolatát. Strechaj elvtárs a magyar és ukrán nemzetiségű dolgozókról beszélve kijelentette, hogy ők is megállták a csehsz.ovák hazafiság próbáját. Szilárdan ál.

tak hazánk területén és mindenütt, ahol a párt fontos feladatok teljesítésére szólította őket, s azzal az elhatározással kezdtek munkához, hogy ezeket a feladatokat minél jobban és a legbecsületesebben teljesítsék. A továbbiakban rámutatott szilárd állásfoglalásukra, kötelezettségeikre és azokra a cselekedeteikre, amelyeket teljesítettek. Bizonyítéka volt ez annak — mondotta —, hogy nagyra becsülik a helyes nemzeti politikát, amit pártunk folytat. Szlovákia dolgozó népe hasonló lelkesedéssel állt ki a Szovjetunióval való megbonthatatlan barátság mellett. Strechaj elvtárs ezt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 39. évfordulója alkalmából rendezett manifesztációkkal és a csehszlovák-szovjet barátság hónapjának lefolyásával bizonyította. Amikor a párt felzárkózottságáról és arról beszélt, hogy a pártonkívüliek milyen szilárdan bíznak a kommunista pártban, kiemelte azt a tényt, hogy a Magyarországgal szomszédos nyitrai kerületben éppen a legsúlyosabb napokban számos munkás és dolgozó jelentkezett a pártba. A Csehszlovák Ifjúsági Szövetségbe is sok fiatal jelentkezett. Figyelemre méltó volt, hogy ezt a döntő lépést legnagyobbrészt a Magyarországgal szomszédos kerületek dolgozói tették, holott Magyarországban azokban a napokban az ellenforradalom pusztított. A továbbiakban rámutatott arra, mennyire megmutatkozott a dolgozók bizalma a párt és politikája iránt konkrét tettekben is. Az egyes üzemek munkasikereinek és kötelezettségvállalásainak egész sorát hozta fel. A falvakon is érezhető volt a népi kezdeményezés fejlődése. A magyarországi események hatására sehol sem következett be az EFSZ-ek feloszlatása, hanem ellenkezőleg, újabb szövetkezetek alakultak. Az ógyallai járásban, ahol túlnyomórészt magyar nemzetiségű polgárok élnek, két új EFSZ létesült. Ezenkívül a már meglevő szövetkezetekbe újabb tagok léptek be, éppen a magyar ellenforradalom napjaiban 305 földműves lépett be a szövetkezetekbe. Az utóbbi hetek eseményei újból megerősítették dolgozóinkat abban a tudatban, hogy a mi utunk, köztársaságunk szocialista építésének útja az egyedüli helyes út — mondotta befejezésül Strechaj elvtárs. A Szovjetunió oldalán, e hatalmas békeszerető ország példája nyomán megyünk tovább a közös cél felé. A Szovjetunió Kommunista Pártjában látják nemzeteink nagy tanítójukat, a Szovjetunió útja a szocializmus és kommunizmus felé állandó példaképük. Erről az utunkról senki sem téríthet le bennünket. Ahogyan nem sikerült megújítani az egykori szovjetellenes „cordon sanitaire"-t, ugyanúgy nem sikerült megtéveszteni nemzeteinket, amelyek már ismerik szabad munkájuk gyümölcseit és látják jobb, boldogabb jövőjüket. Augustín Michalička elvtárs: Michalička elvtárs felszólalásának bevezető részében népünk erkölcspolitikai egységéről beszélt. Rámutatott arra. hoqv népünk egysége éppen az utóbbi hetekben komoly próbánaK volt kitéve. Soha ezelőtt — mondotta — nem álltak a kommunisták és a dolgozók szemtől szembe a helyzet kialakulásának oly^n bonyolult és gyors ütemével, mint az utóbbi hetekben. Mindezek az események nagy igényeket támasztottak minden párttaggal s köztársaságunk minden becsületes polgárával szemben, ami a politikai szilárdságot, szocialista öntudatosságot és ideológiai fejlettséget illeti. Novotný elvtárs beszámolójában már kifejtette, hogy ebből a nagy próbából népünk túlnyomó része győztesen került ki, politikailag megszilárdulva, szorosan és aktívan csatlakozva kommunista pártunk programjához. Ez szemmellátható és megdönthetetlen tény, amire joggal lehetünk büszkék. Ha mélyebben elgondolkozunk e tény felett, iól megértjük, hogy belpolitikai helyzetünk ezen reményteljes állapota nem véletlen. Nem a véletlen körülmények torlódásával értük ezt el, hanem pártunk hosszú évekig tartó céltudatos, meggondolt politikájával, amely létezése óta mindig a dolgozók legfőbb érdekeit tartotta szem előtt, a legnagyobb kitartással. De Michalička elvtárs azt is hangsúlyozta, hogy ennek a vitathatatlan ténynek továbbra is arra kell bennünket ösztönöznie, hogy munkánkat minden szakaszon, minden téren kitartóan javítsuk és tökéletesítsük. Ezzel kapcsolatban kiemelte azt a tényt, hogy köztársaságunk magyar nemzetiségű polgárai állásfoglalása szilárd és helyes volt ugyanúgy, mint a szlovák nép állásfoglalása. Egyes külföldi rádióállomások olyan messzire mentek — mondotta —, hogy kitalálták a bratislavai diákság tüntetését s mindenféle nyugtalanító és hasonló dolgokat. Mint mindig, a gondolat szülője most is a kívánság volt. A valóságban a szlovák nép és magyar polgáraink túlnyomó része a cseh néppel együtt a szovjet népben bízva megállta szocialista nemzetközi érettlégíTnek nagyszerű próbáját és tántoríthatatlan állásfoglalásával újabb leckét adott a kispolgárok és a reakció próbálkozásainak. Ez az állásfoglalás abban a készenlétben is világosan megmutatkozott, ahogyan a kommunisták és pártonkívüliek készek voltak megsegíteni a magyar népet az ellenforradalom elleni harcában. Ez a segítség, melyet Magyarország dolgozói is pozitívan értékeltek, a közelfekvő magyar vármegyékben a haladó gondolkozású embereknek biztonságot adott és elősegítette a viszonyok rendeződését. De emellett voltak hiányosságok is. Michalička elvtárs rámutatott arra, hogy az értelmiség soraiból egyesek nehezen értették meg, hogy Magyarországon sem kezdődött minden mindjárt utcai lövöldözésekkel, hanem hogy ezt megelőzte a hosszú ideig tartó bomlasztó ideológiai folyamat a különféle pártellenes Vitákon, a sajtó hasábjain és különféle frakciók kialakulásában. Ezt a folyamatot sokan támogatták — bármilyenek is voltak egyéni szándékaik s hosszú ideig különféle zavaros nézetekkel és vitákkal támogatták. Felhívta a figyelmet arra, hogy hasonló téves nézetek nálunk is felütötték fejüket. Ezt bizonyította például Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága dolgozóinak és a Szlovák írók Szövetsége pártcsoportjának beszélgetése. De mindennek ellenére meg kell mondani, hogy íróink között is, a főiskolai ifjúság és értelmiség többi rétegei között is, ahol különféle hangulatok és nézetek ütötték fel fejüket, a helyzet az események fejlődésének hatására változott... Annak ellenére, hogy kezdetben akadémiai viták folytak arról, hogy Magyarországon ellenforradalmi fordulat kísérletéről, vagy pedig úgynevezett népi mozgalomról van-e szó, a fasiszták bestiális tettei az értelmiség minden becsületes és haladó gondolkozású tagjának bizonyos mértékig felnyitották a szemét... Bebizonyosodott és ezt minden hamis illúzió nélkül állíthatjuk, hogy értelmiségünk soraiban most már nincsen sok vitás és tisztázatlan vagy zavaros kérdés és helytelen nézet. És bebizonyosodott az is, és ezt főleg Tito beszéde után akarom hangsúlyozni, hogy ezen a téren a problémák tisztázásának leghatékonyabb módszere az elvtársakkal való szüntelen személyes kapcsolat. Er.n~k segítségével lehet a legjobban a marxi-lenini szempont szem előtt tartásával megmagyarázni a vitás kérdéseket, így lehet legkönyörtelenebbül harcolni a helytelen nézetek ellen és semmilyen esetben sem szabad megengedni azt, hogy elterjedjenek, Befejezésül Michalička elvtárs érté-, kelte azt a rugalmasságot és felkészültséget, mellyel a pártfunkcionáriusokat tájékoztatták az eseményekről. Václav Kolár elvtárs: Felszólalásában számos példával bizonyította a pártszervezetek aktivitását és felzárkózottságát, dolgozóink bizalmát kommunista pártunk iránt. Kijelentette, hogy a legutóbbi események a pártkáderek marxista érettségének nagy próbái voltak. A legnagyobb felelősséggel állithatja, hogy ebben a próbában pártunk becsülettel helytállt. A továbbiakban arról beszélt, hogy ellenségeink nagyon bíztak a nemzetiségi uszítások szításában, de éppen Ostrava vidékén, amely vegyes nemzetiségű, bebizonyult, hogy a munkások ebben az irányban teljesen világosan látnak. Kolár elvtárs a tudósításokról és a sajtó munkájáról ezeket mondotta: Még igen gyakran megkövetelik, hogy sajtónk bármely országban elhangzott minden beszédet közöljön. Még nálunk sem hagytak fel azokkal a követelésekkel, hogy sajtónk szenzációsabb formában tudósítsa a nagyközönséget, mint ahogy azt teszi. Sajtónk védelmére szeretnénk kijelenteni, hogy tudósításai lényegesen rugalmasabbak voltak, mint bármikor azelőtt, hogy nagyon értékes és áttekinhető anyagot közölt, ami a nemzetközi kapcsolatok problémáit illeti. Talán néha hiányzik a dolgok összegezése és ismertetése oly módon, hogy a problémák áttekintése még világosabb legyen. De határozottan elutasítjuk az olyan követeléseket, hogy dolgokat közöljünk sajtónkban, amelyek nem szolgálják sem a munkásosztály érdekeit, sem a nemzetközi proletariátusnak vagy a szocialista országok egységének érdekeit. Kolár elvtárs hangsúlyozta, hogy az utóbbi napokban nemcsak a pártaktíva, hanem dolgozóink érettsége is bebizonyosodott. Példákkal bizonyította, hogy dolgozóink milyen helyesen tudják megmagyarázni a nemzetközi munkásmozgalom bonyolúlt kérdéseit. Közben rámutatott arra, hogy propagandamunkánk éppen a nemzetközi kapcsolatok terén még komoly fogyatékosságokkal küzd. Kijelentette, hogy a nemzetközi kapcsolatokat és problémákat olykor nagyon leegyszerűsítjük, túlnyomó részben felületes ismereteink vannak a dolgok állásáról, állásfoglalásunk a nemzetközi kapcsolatok kérdéseiben többé-kevésbé agitációs jellegű és nem megy a dolgok gyökeréig. Ennek megvan az oka. Legalábbis a mi kerületünkben nagyon sántikál a nemzetközi kapcsolatok szakaszán kifejtett propaganda. Úgy véljük, hogy ebben az irányban meg kell feszíteni erőnket és a fogyatékosságokat ki kell küszöbölnünk. Annak ellenére, hogy a Rudé právo már jobban tudósít, annak ellenére, hogy a vezető aktíváról, főleg a KB tagokról és a kerületi aktíváról jól gondoskodnak, ami a nemzetközi eseményekről való tudósításokat illeti, mégis az a véleményem, hogy terjedelmük nem megfelelő és hogy csupán az emberek szűk körére korlátozódik. Érdemes lenne mérlegelni azt, hogy ebben az irányban ne menjünk-e tovább a Rudé prá- vo, Nová mysl, vagy a Pártélet jobb kihasználásával, hogy a széles pártaktíva minél többet tudjon meg a nemzetközi életről, de főleg a többi testvéri kommunista pártok életével kapcsolatos egyes kérdésekről. A továbbiakban Kolár elvtárs az ifjúság körében végzett politikai nevelőmunka kérdésével foglalkozott. Figyelmeztetett azokra a hibákra, amelyek a középiskolai tanulók kiválasztásában és a tanítók munkájában előfordulnak. Mindenekelőtt azt követelte, hogy fokozzák a pártbefolyást a középiskolai tanulók kiválasztásában. Majd röviden nyilatkozott a szocialista demokratizmus kérdéséről és kijelentette, hogy ez a kérdés teljesen világos munkásaink és munkásosztályunk előtt. Ez a kérdés alaposabb magyarázatot követel elsősorban az értelmiség körében. Mindazon sikerek ellenére, amelyeket a párt az elmúlt napokban elért — mondotta befejezésül —, a belpolitikai munkában még sok fogyatékosság mutatkozik. Ezért az a véleményem, hogy ebben az irányban is több önbírálatra lesz szükség és óvakodni kell az önelégültségtől. František Dvorský elvtárs: Dvorsky elvtárs részletesen foglalkozott a magyarországi események egyes tényeivel és rámutatott, hogy ezekből az eseményekből milyen tapasztalatokat merített a kassai kerületi pártszervezet. A Magyarországgal közvetlenül szomszédos kerület pártszervezete megfelelő áttekintésre tett szert a magyarországi eseményekről és a magyar elvtársakat az ellenforradalom elleni harcukban segítette. Dvorsky elvtárs tényekkel bizonyította, hogy Magyarországon nem volt szó a munkások tömeges felkeléséről. Például a miskolci hatalmas kohászati üzemben a munkások azt az utasítást kapták a szakszervezettől, hogy úgynevezett ülősztrájkot kell folytatniok. Ez azt jelentette, hogy csak az kap fizetést. aki munkahelyén gépe mellett fog ülni. Ezzel akarták megakadályozni, hogy a munkások az utcákon pusztító ellenforradalommal leszámoljanak. Ugyancsak megmutatkozott, hogy a mindenféle demagógikus követelmények és kiáltványok nem ragadták el a tömegeket, hanem az emberek azt akarták, hogy kielégítsék apróbb követeléseiket is. Nagy tragédia volt, hogy szétesett a pártapparátus, mint például Miskolcon, hogy az alapszervezetek megszűntek működni — ezzel a fasiszták előtt szabaddá vált az út. Dvorský elvtárs a továbbiakban rámutatott arra, hogy az ellenforradalom szándékosan zűrzavart idézett elő az országban, hogy ebben a káoszban előkészítse a fasiszta hatalom uralomrajutását. A reakció az ellenforradalmi fordulatra sokáig készült. Ez már abból is látható, hogy egy volt horthista kapitány kijelentette a gyűlésen: „Polgárok, ne féljetek, azokkal a fegyverekkel védelmezünk meg titeket, amelyeket 12 évvel ezelőtt elástunk." A kassai kerületi pártbizottsáq egész pártunkhoz hasonlóan teljesítette nemzetközi kötelességét és segítette a magyar népet az ellenforradalom elleni harcában. Dvorský elvtárs hangsúlyozta, hogy éppen ebben az irányban bizonyult be népünk odaadása a párt iránt, valamint a pártszervezetek felkészültsége és önállósága. Dvorský elvtárs a továbibakban hangsúlyozta, hogy a magyarországi tapasztalatok megmutatták, hogy az ellenforradalom az úgynevezett sztálinisták elleni harcról kiabált, de valóságban a kommunista párt megsemmisítése volt a cél. Ezt a hazugságot népünk már átlátta és visszautasítja. Amikor Dvorský elvtárs a kassai kerület polgárainak szilárd állásfoglalásáról beszélt, rámutatott arra is, hogy ott a magyar ellenforradalom kezdetének napjaiban voltak olyan elemek is, amelyek azt hitték, hogy felragyogott az ő napjuk. Például az egyik nemzeti bizottságra elment a helybeli kulák fia és ezt mondotta a titkárnak: „Most már én vagyok itt az úr!" De a helyi nemzeti bizottság titkára nyakonragadta és majd megfojtotta. A biztonsági szeneknek volt dolguk, hogy a kulákfiőkát kiszabadítsák kezéből. Dvorský elvtárs éppen ezzel a kis példával bizonyította, milyen roszszul számítottak azok, akik kimutatták fullánkjaikat. Beszéde befejező részében Dvorský elvtárs a hatodik árleszállítással kapcsolacban a polgárok öröméről beszélt. „Mindezek az események — mondoti ta — megmutatták, hogy a dolgozó nép valóban felzárkózott a párt Köré. Meggyőződésem, hogy ha ezt a íelzárkózottságot továbbra is szilárdítani fogjuk, biztosítéka lesz nagy erőinknek és hazánk további sikereinek." Bruno Köhler elvtárs: Hozzászólásának első részében azokról a problémákról beszélt, amelyek a testvéri kommunista és munkáspártok közötti együttműködésre vonatkoznak az egység és szolidaritás szempontjából a fontos nemzetközi kérdések megoldásában és országainkban a szocializmus felépítésében. Az egységben és szolidaritásban van a mi erőnk — mondotta. Az egység és szolidaritás a testvéri pártok eljárásában megsokszorozza minden egyes párt erejét és valamennyiünket valóban legyőzhetetlenné tesz. Így volt ez a múltban is és így van most is. A forradalmi mozgalomban az egység soha sincs megadva előre. Soraink egységéért mindig újból és újból harcolni kellett, ahogyan ezt a testvéri pártok történelme mutatja. Ennek több oka van; elsősorban az, hogy az élet szünteleríül új problémákat állít eiénk, hogy a világhelyzetben nagy változások, a politikában pedig fordulatok következnek be, amelyek megkövetelik, hogy a párt helyesen orientálódjék az új feladatok legyőzésére. Most is éppen ilyen helyzetben vagyunk. Az SZKP XX. kongresszusa értékelte azokat a nagy változásokat, amelyek az utóbbi években a világban bekövetkeztek, levonta belőlük az új tanulságokat, orvosolta a múlt hibáit, kitűzte az új, nagyobb feladatokat és a további haladás irányát, amely megfelel az új helyzetnek. Az, ami a múltban a nagy politikai fordulatok idején történt, megmutatkozik ma is — az egész világon a szocializmus és béke erőinek hatalmas felsorakozása és fejlődése mellett egyes körökben néhány új probléma helytelen megértése és olyan ingatagság mutatkozik, amely zavarja a szolidaritást és olyan nehézségekre vezet, amilyeneknek ma tanúi vagyunk. Nem szabad elfelejtenünk, hogy nem vagyunk magunk a világon, hogy itt vannak az imperialisták és hogy országunk belsejében az osztályellenség erői is Mteznek Ezek az ellenséges erők igyekeznek zavart okozni sorainkban, befolyásolni a lakosság ingadozó rétegeit és ezzel előkészíteni a talajt a közvetlen támadásra, ahogyan ezt tipikusan megmutatták a magyarországi események. Ebből ered, hogy kitartóan harcolni kell sorainkban az egység és szolidaritás feltételeinek megszilárdításáért. Az egység és szolidaritás feltétele, hogy küzdelmünk alapvető kérdéseiben helyes pozíciót foglaljunk el. Helyes pozíciót elfoglalni azt jelenti, hogy a békéért, az elnyomott gyarmati népek nemzeti felszabadításáért folytatott harcunkban és természetesen a népi demokratikus országokban a szocializmus építésében is a proletár osztályszempontból induljunk ki. Az pedig, hogy a kommunista és munkáspártok politikájában a helyes osztályszempontból indulunk ki, a marxizmus-leninizmus érvényesítését követeli minden politikai probléma megoldásában. Ha mindenütt és mindenben helyes marxista-lenini pozíciót foglalunk el, akkor egységesek vagyunk. Ne feledkezzetek meg, elvtársak sohasem a munkásmozgalom legszörnyűbb példájáról, amikor a jobboldali szocialista vezetők egymás után adták fel proletár osztályszempontból foly» tátott politikájukat, ami arra vezetet^ hogy az első világháború idején a vezetők mindegyike az imperialista hatalmak császára, királya vagy elnöke után ment ahelyett, hogy egységesen és szolidárisán harcoltak volna az imperialista háború ellen. Ezt a példát azért hozom fel, hogy állandóan tudatában legyünk ama gigantikus munka hatalmas jelentőségének, amelyből merítenünk kell, amit Lenin azáltal teljesített, hogy megtisztította a marxizmust az opportunizmus és revizionizmus salakjától és romlásától, olyan marxizmust alkotott, amely megfelelt az újkori imperializmusnak és a szocialista világforradalomnak. Lenin ezzel a gigantikus munkával megteremtette a forradalmi munkásmozgalomban az egység és a szolidaritás soha nem látott fejlődését; ezt a lenini elveken alapuló egységet totovább fejlesztjük korunkban. Ezt senki által sem szabad engednünk megzavarni. Novotný elvtárs már elvetette az emberi társadalomnak a szocializmusba való átváltozása és megérése általános folyamatának elméletét, mint revizionista teóriát. Az SZKP XX. kongresszusa elemezte a kapitalista gazdaság további változását, amely — amint eire Lenin rámutatott —, hovatovább megteremti a szocialista társadalom előfeltételeit. De a XX. kongresszus — Leninhez hasonlóan — nem hirdeti, hanem inkább cáfolja az olyan elméletet, mint „az emberi társadalom szocializmusra való átváltozása". A XX. kongresszus rá-i mutatott az egyes kapitalista országokban az osztályharc különféle formáira, amire szükség van a hatalom megszerzéséhez és a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenethez, de nincs szükség a kapitalizmusnak szocializmussá való átalakulásához. Az átalakulásról, a kapitalizmusnak szocializmussá való fejlődéséről szóló teóriákat Bernsteinék, Hilferdingék, a legreakciósabb szociáldemokrata vezetők hirdették és csatlakozott hozzá az ismert Bucharin is. Annak ellenére, hogy ezek az elméletek több évtizeddel ezelőtt születtek, még sohasem fordult elő olyan csoda, hogy a kapitalizmus magától szocializmussá alakult volna át. Hogy milyen káros az ilyen elmélet, főleg azok a következtetések mutatják, amelyek ebből erednek. Ha a kapitalizmus magától formálódik és szocializmussá fejlődik, akkor nem szükséges szervezni és vezetni az osztályharcot, nincs szükség forradalmi (Fnlvtatás o « -iMalon.) o J sz r1956. december 11. ^