Új Szó, 1956. december (9. évfolyam, 335-363.szám)

1956-12-11 / 345. szám, kedd

A CSKP KB 1956. december 5—6-i ülésén elhangzott felszólalások Antonín Novotný elvtársnak „A jelenlegi nemzetközi helyzet és pártunk munkájára vonatkozó következtetések" című beszámolójához (Folytatás az 5. oldalról.) pártra, mivel mindaz, amire a szocialista társadalom megteremtéséhez szükség van, önmagától létrejön. És valóban, ilyen következtetéseket von le Todorovics elvtárs. Bár groteszk jellege van, szó szerint ezeket írja: „A társadalomnak kapitalizmusból szocializmussá való átváltozását ma emberek, nemzetek, emberi társadalmak valósítják meg tekintet nélkül arra, hogy tudatában vannak-e és milyen mértékben ennek hogy tudják-e vagy nem tudják, mi a szocializmus, lelkesedftek-e érte, sőt végeredményben akkor is, ha nem óhajtják." Hát nem a marxizmus-leninizmus revizionizmusának világos példája ez? Lenin tanításának az osztályharcról és a szocialista forradalomról, a forradalmi pártok szerepéről, stb. eszerint érvényét kellene vesztenie. Ezért van Todorovics elvtárs az ellen is, hogy Jugoszlávia a szocialista táborhoz tartozzék, amiről azt mondja, hogy tömb, mivel ilyen tömbben — amint írja — érvényesülhetnének más nézetek vagy rájuk kényszeríthetnék őket és ezáltal ők korlátozva lennének abban, hogy hirdethessék a világ előtt „a szocializmus új irányát". Ügy gondolom, nem szükséges sokáig bizonyítani, hogy ez az új „irány" nem szolgálja testvéri pártjaink között sem az együttműködést, sem az egységet, ezen túl kell tennünk magunkat, hogy jugoszláv elvtársainkkal az együttműködés és egységünk megszilárdulják és kellően fejlődjék. Felszólalása második részében Köhler elvtárs a lengyel sajtó néhány ideológiailag hibás cikkével, valamint a burzsoá nacionalizmus és sovinizmus egyes korikrét megnyilvánulásaival foglalkozott és rámutatott, hogy pártunk mily tántoríthatatlanul kitart a proletár nemzetköziség vezérelve mellett. Pavol Tonhatiser elvtárs: Polgáraink tisztelik a CSKP Központi Bizottságát és kormányunkat, mert tudják, hogy sohasem vezetik félre őket. Polgáraink így vélekednek: Široký elvtárs 20 évvel ezelőtt a Banská Bystrica-i kerületi konferencián kihirdette a CSKP programját, Szlovákia iparosításának tervét. Ma valósággá válik az, amit akkor a koalíciós pártok és a ludákok illúziónak neveztek. Polgáraink látják ezt a tényt, és ez befolyásolja magatartásukat és nézeteiket. Nemcsak új ipari üzemek épültek, és megszilárdult köztársaságunk, hanem új emberek is fejlődtek, akik kedvvel építik a szocializmust. A magyarországi események különösen érintették kerületünk lakosságát, ami érthető is, mert szomszédosak vagyunk a Magyar Népköztársasággal. A pártaktíva, a párttagok és a pártonkívüliek egyéni beszélgetései a munkahelyeken és a nyilvános gyűléseken igazolták, hogy először: lakosságunk nemcsak rokonait, hanem Magyarország népi demokratikus rendszerének sorsát is félti, másodszor nem hisz abban, hogy valami hasonló nálunk is előfordulhatna. Ezt úgy megindokolhatnánk, hogy pártunk ideológiailag szilárd, harcedzett, gazdag forradalmi tapasztalatokkal rendelkezik; harmadszor, népünket az a szilárd elszántság hatja át, hogy védelmezi és megvédi népi demokratikus hazáját és vívmányait; negyedszer bízik pártunkban és kormányunkban és elismeri a CSKP KB bölcs vezetését és helyes eljárását az SZKP XX. kongresszusa után; ötödször: népünkben fokozódik a nemzetközi szolidaritás érzése. Tonhauser elvtárs a továbbiakban a CSKP KB és Banská Bystricai-i kerület bizottságának és pártszervezeteinek munkájáról beszélt, és több példát hozott fel a kommunisták és pártonkívüliek, különösen a magyar nemzetiségű csehszlovák állampolgárok áldozatkész munkájára. Például az ipolynyéki, palásti és ipolyviski EFSZ-ben á* magyar elvtársak kezdeményezően őrszemeket állítottak fel a szövetkezeti tulajdon esetleges védelmére. Ebben az időben nem volt nehéz rendkívüli gyűléseket vagy funkcionárius-aktívákat összehívni. Miért viselkedtek így magyar nemzetiségű polgáraink? Mindenekelőtt azért, mert pártunk Központi Bizottsága és köztársaságunk kormánya helyes nemzetiségi politikát folytatott, a proletár nemzetköziségnek és a Szovjetunió szeretetének szellemében nevelte népünket. Példákat említhetünk egyének kiváló munkájáról. Bagó elvtárs, a füleki Kovosmalt dolgozója járt a Salgótarjáni Fémipari Üzemben, és felszólalt ott az üzemi gyűlésen. Vele együtt volt még két más elvtárs is. Az ottani munkások azt mondták: „Ügy szeretnénk élni, ahogy ti éltek Csehszlovákiában." Bagó elvtárs így válaszolt: „Élhettek, de úgy kell dolgoznotok, ahogyan mi." Erre a magyar munkások: „Mindenféle módszereitek vannak, melyek befolyásolják kereseteiteket, például mindig a hónap végén elért gazdasági eredmények szerint dolgozzátok ki a fizetési íveket és osztjátok szét a nyereséget." Az elvtársak megmagyarázták nekik, hogy ez nem igaz, és mindenki munkája eredménye szerint • kapja meg jutalmát. Egyes elvtársak a bánrévei vasútasokkal jöttek össze. Megkérdezték az egyik mozdonyvezetőt, miéct nem dolgozik. Azt válaszolta: „Sohasem volt ilyen fizetésem, mint most. Megkapom a rendes fizetésemet és még 500 forint sztrájksegélyt." — Ezek voltak azok az okok, melyek miatt aránylag hosszú ideig nem sikerült konszolidálódriiok a viszonyoknak az egyes üzemekben és a vasutakon. Lakosságunk helyesen értelmezte a mostani politikai eseményeket. A kommunista párt és a Szovjetunió elleni legnagyobb uszítás idején, a megrendítő magyarországi napok és az Egyiptom ellen intézett támadás idején kerületünkben 139-en kérték felvételüket a pártba, 744-en pedig a CSISZ-be. Hozzá szeretném még fűzni, hogy városainkban és falvainkon még sohasem zajlottak le olyan hatalmas és lelkes manifesztációk, mint a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 39. évfordulója alkalmából. A párt járási bizottságai, a CSISZ és a CSSZBSZ járási vezetőségei a csehszlovák—szovjet barátság hónapjában csomag- és levélakciót szerveztek a magyarországi szovjet katonák számára. A Salgótarján—Balassagyarmat vonalon 674 csomagot és 2030 levelet adtak át a szovjet elvtársaknak. Bátran kijelenthetem, hogy népünk forró szeretetet táplál a Szovjetunió iránt, és aki a Szovjetuniót sértegeti, egyszersmind a mi érzelmeinket is sérti. Václav Kopecký elvtársi Felszólalásában Novotný elvtárs beszámolójának Jugoszláviával foglalkozó részére kapcsolt rá. Hangsúlyozta Jugoszláviában és országunkban a sajátos viszonyok különbözőségét és annak az álláspontnak helytelenségét, hogy ma a szocializmushoz vezető úgynevezett jugoszláv utat általános érvényűnek fogadjuk el országunk számára, amelynek széleskörű együttműködést kívánó ipara, fejlett mezőgazdasága van és ahol a "nép életszínvonala magas. Azt a rendszert, amelyet a jugoszláv elvtársak az ipari termelés szervezésében bevezettek — mondotta —, csupán átmenetinek tekinthetjük, szem előtt tartva Jugoszlávia általános gazdasági fejlődésének fokát, ahol az ipari termelés csak most indul a szélesebb centralizálás útján és a nagyvonalú tervezés lehetőségei felé vezető úton. Mi a szocializmus építésében Marx, Engels tanításainak tudományos elveihez és ismereteihez, valamint Lenin tanításához igazodunk és fogunk igazodni állandóan. Minden országra érvényes a szociaFK 0 J S z ô 1W>6. december 1?1. lizmushoz vezető lenini út, minden szocialista országra érvényes, hogy sajátos történelmi és társadalomgazdasági feltételei mellett a szocialista iparosítás megvalósítására kell törekednie a szocialista termelési és gazdasági rendszer és a magasabb fokú szocialista életforma olyan nagyvonalú felfogása mellett, amilyenről a tudományos szocializmus hirdetői mindig álmodtak és amilyen a Szovjetunióban valóra vált. Csak az, aki be akarja az embereket csapni, magyarázhatja a dolgokat úgy, mintha összefüggne az, hogy Lengyelországban és Magyarországon megállt a szocializmus építése, hogy a szocializmushoz vezető út, amiben a Szovjetunió mutat példát, ezekben az országokban talán nem vált be és hogy ezeknek az országoknak fel lehet kínálni a jugoszláv utat, mint megfelelőbbet és eredményesebbet. Ezután Kopecký elvtárs rámutatott azokra a hibákra, amelyeket a szocializmus megvalósításában Magyarországon és Lengyelországban az elvtársak elkövettek és azt mondotta, hogy káros meghátrálást jelentene, ha egyes népi demokratikus országokban a szocializmushoz vezető saját üt címén lemondanának a szocialista iparosítás felfogásától, ha lemondanának a szocialista mezőgazdasági szövetkezeti nagytermelésről, ha a szocialista gazdaságban visszatérnének a kistermelői viszonyokra. Szilárdan hisszük, — mondotta a továbbiakban —, hogy ez nem következik be. Hisszük, hogy a szocializmushoz vezető fejlődés útját éppen a legutóbbi idők tapasztalatai folytán egyre tisztábban látja majd Jugoszlávia dolgozó népe is. Az elmúlt napokban látogatáson járt Csehszlovákiában az atomenergia szakaszán működő tudományos dolgozók jugoszláv küldöttsége és e napokban tárgyalnak a tudományos-technikai együttműködésre vonatkozó csehszlovák—jugoszláv egyezményről. Mindenki világosan látja, milyen ellentmondás van abban, hogy akkor, amikor az atomkor kezdetén állunk, amely óriási ipari technikai forradalmat jelent. új irány címén ajánlják a szocialista országoknak a felaprózott és tervszerűtlen szocialista gazdálkodás jugoszláv példáját. Felszólalásának további részében hangsúlyozta azokat az óriási sikereket, amelyeket a szocializmus építésében a Kínai Népköztársaság és más szocialista országok elértek, amelyek a lenini úton haladnak; kiemelte a szocialista országok mint egységes szocialista rendszer társadalmának nagy jelentőségét főleg a kapitalista rendszerrel való gazdasági versenyben. Rámutatott, hogy amikor élesen visszautasltjuk a Jugoszláviából érkező egyes revizionista „teóriákat", érdekünk és arra fogunk törekedni, hogy Jugoszlávia szocialista rendszerünk valóban szilárd részévé váljék. Hangsúlyozta, hogy ezt elsősorban úgy lehet elérni, ha mindig elvi állásponton állunk és egy lépést sem hátrálunk a marxizmusleninizmus pozícióiból és szem előtt tartjuk a nemzetközi munkásmozgalom általános érdekét. Igaz — mondotta befejezésül —, hogy pártunk tekintélye — tekintettel a legutóbbi időkben bekövetkezett események során bebizonyult szilárdságára — nagyott nőtt. Népünk meggyőződött arról, hogy pártunk politikája helyes, bölcs, előrelátó volt és ezért ma még szilárdabb egységben áll pártunk mellett és még nagyobb bizalommal tekint rá. Pártunk iránt még nagyobb rokonszenvvel viseltetnek ma más országok testvéri kommunista és munkáspártjai is, és mindenki, aki ma a Szovjetunióból visszatér hazánkba, bizonyítékát adja annak, milyen megbecsülésnek örvend pártunk a szovjet nép körében és a Szovjetunió Kommunista Pártjában. Becsüljük meg ezt és dolgozzunk még áldozatkészebben, hogy szeretett pártunkat, amelyre olyan büszkék vagyunk, további új, győzelmes sikerekre vezessük. Miroslav Vecker elvtárs: A magyarországi népi demokratikus rendszer ellen intézett ellenforradalmi támadás és az imperialisták Egyiptom elleni akciója mély felháborodást keltett népünkben. Az ifjúság is nagy érdeklődést tanúsított a politikai kérdések magyarázata iránt. Számunkra tanulságot jelent az a tény, hogy milyen szomorú szerepet játszott Magyarországon főként az ifjúság. A reakció nálunk is számított az ifjúságra, de elszámította magát. Az ifjúság általában, s főként a munkásifjúság szilárdan a párt köré tömörült. Miért ? Azért, mert pártunk szilárd és egységes, mert pártunk éberen őrködik, s nem engedi meg, hogy különféle hordószónokok népámító jelszavakkal félrevezessék a kevés politikai és élettapasztalattal rendelkező ifjúságot. Ifjúságunk és tanulóifjúságunk is megállta a helyét. Megbocsáthatatlan hibát követnénk azonban el, ha nem vennők észre, hogy ez a megállapítás ifjúságunk nem minden tagjára vonatkozik, különösen nem a diákok körében. A szónok ezzel kapcsolatban beszámolt a CSISZ gyűléseken és konferenciákon szerzett tapasztalatokról. Egyes gyűléseken megállapították, hogy a CSISZ tagjainak egy része helytelenül magyaráz különféle kérdéseket. Miért? — folytatta. Mindenekelőtt sok CSISZ-szervezet rossz munkájából és gyakran apolitikus tevékenységéből kifolyólag. A politikai nevelésben gyakran arra támaszkodtunk, hogy a marxizmus-leninizmus oktatása az iskolákban elegendő biztosíték a politikai öntudatosításra. Ez azonban nem elég. Nem elég különösen akkor, ha nem áll vele összeköttetésben a párt és CSISZszervezetek mindennapi politikai öntudatosító tevékenysége, amelynek abban kell megnyilvánulnia, hogy a kommunisták és a CSISZ-tagok nap mint nap küzdenek a helytelen és ellenséges nézetek ellen, a kispolgári radikalizmus, a nacionalizmus, a kasztrendszer és a különféle elemekkel vállalt hamis szolidaritás ellen. Említésreméltó, hogy a tanítók és tanárok is nagy befolyást gyakorolnak a diákokra. A diákoknak különféle kérdésekkel kapcsolatban elfoglalt álláspontja a tanítók és tanárok álláspontját tükrözi. Ha már az iskolákról beszélünk, tekintetbe kell vennünk a diákok, különösen a főiskolások szociális összetételét. Általánosan ismert tény, hogy ez eddig nem kielégítő. A munkás és parasztcsaládokból származó diákok a főiskolásoknak csak 43 százalékát képezik. Jelentős különbség mutatkozik az egyes fakultások között. Az építészmérnöki fakultáson például 1953ban a diákok 42 százaléka munkások és parasztok soraiból származott. 1955 -1956-ban már csak 23, az idén pedig már csak 19 százalékuk munkás- és parasztszármazású. Még rosszabb a helyzet a matematikai és fizikai fakultáson, ahol a diákoknak csak 15 százazaléka munkás- és parasztszármazású. A diákok szociális összetétele tehát lakosságunk számbeli rétegeződésének sem felel meg. A munkásosztály és a parasztság a nemzetnek több mint 43 százalékát képezi. Nem szorítkozhatunk csupán erre a megállapításra. Változtatnunk kell ezen a helyzeten, éspedig elsősorban azzal, hogv az ifjúságot és munkás-parasztszüleiket az a meggyőződés fogja áthatni, hogy a tanulás osztályérdekük s ennek ügyét kell magukévá tenniők a CSISZ szervezeteinek, a szak- és pártszervezeteknek. Ifjúságunk élénk figyelemmel kíséri más országok ifjúsági mozgalmát. Látjuk például, hogy Magyarországon az ifjúsági tüntetés napján összeült a DISZ központi bizottsága, mely több ifjúsági szervezetre akarta feloszlatni az egységes szervezetet. Ahelyett, hogy nagyobbfokú tömörültségre, egységes fellépésre törekedett volna, helyt adott a szétforgácsoló kísérleteknek. Fülünkbe jutnak olyan hangok is, melyek a Demokratikus Ifjúsági Világszövetségben és a Nemzetközi Diákszövetségben tömörült haladó szellemű demokratikus ifjíság egységét támadják. Vecker elvtárs ezután a lengyel ifjúsági sajtóban megjelent néhány cikkről beszélt, melyeknek szerzői kijelentették, hogy az ifjúsági szervezet független a párttól. Igen, az ifjúsági szervezet önálló pártonkívüli szervezet, — folytatta — de ez nem jelentheti azt, hogy az ifjúsági szervezetekben dolgozó kommunisták is függetlenek legyenek a párttól. E cikkek ennél a megállapításnál továbbmentek. További variációkban fejtegették a függetlenség fogalmát. A Szovjetunióval való barátságot és néha a többi szocialista országok iránti barátságot is függőségnek minősítették. Hirdették a sajtó függetlenségét és egyebeket. E nézetek megvalósítása csak zsákutcába vezetne, örülünk, hogy a lengyel elvtársak ezt látják. Vecker elvtárs felszólalása végén a Moszkvában tartandó VI. világifjúsági találkozó előkészítésével kapcsolatos feladatokról szólott. A VIT kampányában főként arra törekszünk, hogy az ifjúság a köztársaság érdekében végzett munkájával ünnepelje meg a VITet, és hog.y ez a kampány igazolja a proletár nemzetköziség egyre mélyülő érzelmeit és tudatát ifjúságunk körében, igazolja ifjúságunk ragaszkodását, hűségét és szeretetét a Szovjetunió és dicső ifjúsága iránt. Qtakar Šimúnek elvtárs: Šimúnek elvtárs felszólalása bevezető részében gazdaságunk néháhy nehézségével foglalkozott, melyek a mai nemzetközi eseményekkel Ikapcs- latban merültek fel. E nehézségeket más belső problémák is fokozzák, főként az, hogy a minisztériumok által btterjesztett 1957. évi tervjavaslatok általában nem adtak jó alapot a népgazdaság 1957. évi összehangolt tervének összeállítására. Ez mindenekelőtt az anyagi-műszaki é'űátásra vonatkozik. E téren a w misztériumok például 2.4 - millió tonna kőszénnel és 700 000 tolnna hengerelt anyaggal többet követeltek, mint az ellenőrző számok által feltételezett mennyiség volt. A gazdasági dolgozók igyekszenek egyszerre megoldató valamennyi ellátási nehézséget, és nagy fogyasztási és készlettarta' lékokkal igyekeznek ellenük védekezni. A decentralizálás elvét néha helytelenül értelmeztek, úgy, hogy nem kell feliilv zsgálni a vállalatok követelményeit, nem kell szorgalmazni a takarékosságot és az anyagszükségletben a gazdaságosságot. Tudatosítanunk (kell, hogy az anyagellátás bírálata az országos pártkonferencián az anyagellátásban és megszervezésében felmerüiő rendetlenslégek, a választékok szerint történő szállítások teljesítésében mutatkozó rendetlenségek ellen irányul Ez irányban kell elsősorban jav ílást elérnünk, s nem szabad engedékenyen meghátrálnunk a problémák előtt. Šimúnek elvtárs a továbbiakban a hehézségek megoldásának alapelveivel foglalkozott. Semmi esetre sem fogjuk a nehézségeket a baráti országokra hárítani, mondotta, hanem minden erőfeszítést megteszünk a kereskedelmi szerződésekből és a kölcsönös gazdasági segélynyújtási tanács javaslataiból eredő kötelezettségeink teljesítésére. Pártuink és korfmányunk abból a meggyőződésből indul ki, hogy a szerződések biztossága és betartása a nemzetközi kapcsolatoknak fontos alapja, a nemzetközi szocialista szolidaritás parancsa. A Szovjetunió saját nehézségei árán is nemcsaik pontosan megköveteli és teljesíti kötelezettségeit, hahem további nagylelkű segítséget nyújt a baráti országoknak, mint ennek az elmúlt napokban Románia és Lengyelország esetében tanúi voltunk. A Szovjetunió ezért e kapcsolatokban példát mutat nekünk is. Másodszor maximális mértékben saját erőnkkel, belső anyagi eszközeink és tartalékaink mozgósításával akarunk megbirkózni a külső befolyásokkal és a belső nehézségekkel. Ezen az úton sikerült már imegoldanunk az 1957. évi terv problémáinak egész sorát, melyek első tekintetre megoldhatatlanoknak látszottak. Harmadszor problémáink megoldásában jelentős szerepet játszott gazdasági együttműködésünk a Szovjetunióval. Ennek segítségével sikerült nagy részben megoldatnunk a szén-, a kohászati anyag-, a nafta- £s színesfémellátás problémáit. A viszontszolgáltatás elvei pedig megteremtik a feltételeket a kölcsönös árucsere lényeges bővítésére, a közszükségleti árucikkek é6 egves gépipari termékeink kiszállításának fokozására. Ügy vélem, hálával és csodálattal adózhatunk a szovjet elvtársaknak, akik tudatosítják, milyen nagy igényeket támaszt a szovjet gazdasággal szembein a baráti,országok egész sorának megsegítése. Ez a tény szigorú gazdaságosságra és a legnagyobb erőfeszítjésre kötelez bennünket. Gazdaságunk problémáinak egész sora még nyílt kérdés. Komoly, külkereskedelmünkkel és gazdaságunk belső hiányosságaival összefüggő minőségi problémákról van szó, melyeknek következtébel.n eddig m|ég nem tudtuk lezárni az 1957. évi tervet. A minisztériumok eddig csak 1957. első negyedévére tudják előírni az üzemek feladatait. Šimúnek elvtárs a továbbiakban hangsúlyozta a szocialista rendszer államai közötti gazdasági kapcsolatok további kibővítésének szükségét. Törekednünk kell — mondotta —, hogy magasabb színvonalra emeljük a baráti szocialista országok gazdaságának koordinálását. Eddig már megtörténtek az ez irányú első lépések, de még nem Vüzdötték le gyermekbetegségüket. A koordinációval szemben támasztott igényeinkben azonban nem állhatunk elő fantasztikus, maximális követelésekkel. Látnunk kell azonban, s erről meg kell győznünk a baráti szocialista országokat, hogy a nemzetközi gazdasági együttműködés keretében |nem elégedhetünk meg állandóan a szükségletek és források puszta mérlegelésével. Végre kell hajtanunk a neimzetközi munkamegosztást, mert csak összpontosított törekvésünk tudja megsokszorozni a sz- cialista országok erőfeszítéseit. Šimúnek elvtárs felszólalása végén hangsúlyozta: mindéin erőnket meg kell feszítenünk egyes égetően sürqős feladatok — a szénfejtés növelése, a hengerelt anyag-termelés, főként a választékok megjavítása stb. — megoldására. Július Ďuriš elvtárs: Pártunk az SZKP XX. kongresszusa után komolyan és felelősségteljesen elemezte hibáinkat, melyeket a lenini alapelvek megvalósításával munkánkból következetesen kiküszöböl, mondotta felszólalásában Ďuriš elvtárs. Pártunk ezen általános törekvésének eredményei és népünk nagyfokú öntudatossága, mely a magyar eseményekkel kapcsolatban tanúsított magatartásában nyilvánul meg, igazolják a XX. kongresszus irányvonala rendszeres megvalósításának nagy jelentőségét. Ďuriš elvtárs a továbbiakban rámu(Folytatás á 7. oldalog