Új Szó, 1956. december (9. évfolyam, 335-363.szám)

1956-12-11 / 345. szám, kedd

A magyar kormány határozata a budapesti úgynevezett Központi Munkástanács és kerületi szerveinek beszüntetéséről Budapest (ČTK) — Amint már közöl­tük, a magyar forradalmi munkás-pa­rasztkormány elhatározta, hogy decem­ber 11-én 18 órától kezdődő hatállyal Magyarország területén életbelépteti a rögtönítélő bíráskodást. Ezen intézkedés szükségességét de­cember 9-én este a budapesti rádióban közölt kormánynyilatkozat magyarázza meg. Az ellenforradalmi elemek és a munkásosztály ellenségei, amelyek fegyvereket rejtegetnek, a maguk ki­provokálta különféle manifesztációkat vérontásokra és a forradalmi munkás­parasztkormány diszkreditálására igye­keznek kihasználni. így történt ez pl. december 4-én Budapesten és Salgó­tarjánban a nők manifesztációja alkal­mával, amikor a provokatőrök követel­ték, hogy a biztonsági szervek bocsás­sák szabadon az államellenes tevékeny­ség miatt letartóztatott személyeket. Megállapították, hogy a salgótarjáni manifesztáció idején a provokatőrök a felvonulókkal szemben gránátokat és gépfegyvereket használtak; ez a provo­káció emberéletekben tett kárt és több sebesültje volt. Hasonló ellenforradal­mi provokációk voltak Tatabányán, Bé­késcsabán és a Bakonyban. A budapesti rádió továbbá közölte, hogy a magyar forradalmi munkás­parasztkormány elhatározta a budapes­ti úgynevezett központi munkástanács­nak és kerületi szerveinek hatályon kívül helyezését. Ennek az intézkedés­nek oka az, hogy az ellenforradalom a maga titkos céljaira akarta megnyer­ni a munkásszervezeteket és elsősor­ban a munkástanácsok közvetítésével igyekszik céljai megvalósítására. Né­hány héttel ezelőtt a forradalmi mun­kás-parasztkormány felszólalása elle­nére minden törvényes alap nélkül megalakult Budapesten az úgynevezett központi munkástanács és annak kerü­leti szervei. Ennek ellenére a kormány több ízben tárgyalt a központi mun­kástanáccsal, úgy vélekedve, hogy ez a szerv segíteni fog az üzemi munkás­tanácsoknak feladatuk teljesítésében. De a kerületi munkástanácsok megta­gadták ezt a segítséget. Ezenkívül a budapesti központi munkástanácsba ellenforradalmárok furakodtak be, akik többek között magukhoz akarták ra­gadni a biztonsági szervek hatáskörét és le akarták azokat fegyverezni. A néhány nappal ezelőtt összehívott illegális országos konferencián a köz­ponti munkástanács tagjainak többsé­ge uszító módon újabb vérontásra, fegyveres provokációkra és sztrájkok­ra törekedett. Mivel a központi mun­kástanácsban sok becsületes munkás van, a kormány elnéző volt e szervviil szemben. De mivel bebizonyult, hogy ezek a becsületes emberek kisebbség­ben vannak a központi munkástanács­ban, a forradalmi munkás-parasztkor­mány elhatározta, hogy azonnali ha­tállyal beszünteti a központi munkás­tanács és kerületi szervei működését. Egyszersmind felhívta az illetékes szerveket, hogy segítsenek az üzemi munkástanácsoknak feladataik leljesí­ében. A Szovjetunió és Csehszlovákia közötti tudományos-műszak: együttműködés fejlődése Kilenc évvel ezelőtt, 1947. december 11-én Moszkvában aláírták a Szovjet­unió és Csehszlovákia közötti tudomá­nyos-műszaki együttműködésre vonat­kozó egyezményt. 1948, az együttmű­ködés megkezdése óta annak intenzi­tása megtízszereződött. Míg az egyez­mény aláírásának első évében, 1948-ban Csehszlovákiának 19, a Szov­jetuniónak 20 kölcsönös követelménye volt, ez idén számuk már legalább tízszer annyi, — 200 és 183. Hasonló volt a helyzet a szakemberek cseréjé­vel is. 1948-ban 45 szovjet szakember jött Csehszlovákiába és 35 csehszlo­vák szakember ment a Szovjetunióba. Idén ez a szám 600-ra emelkedett. 1948 óta a két ország nagymennyi­ségű tervet, technológiai eljárást, terv­vázlatot, műszaki eljárást, stb. adott át kölcsönösen egymásnak. Ez Csehszlovákiának évente sok­milliós megtakarítást eredményez. Csu­pán a csehszlovákiai energetikai mű­vekben a Csehszlovákia további villa­mosításánál segédkező szovjet szak­emberek segítsége például több mint egy milliárd korona megtakarítást eredményezett. Az Orlík nad Vltava-i legnagyobb csehszlovák vízierőművön sokmilliós megtakarítást értek el a szovjet vízierőműépítők tapasztalatai­nak felhasználásával. A szovjet és csehszlovák kutatóin­tézetek is együtt dolgoznak már hosszú évek óta. Kölcsönösen kicserélik évi terveiket és munkájukat összhangba hozzák. Most tervezik a szerelő és ter­vező szervezetek közvetlen együttmű­ködését. Számos gép szerkesztésén dolgoznak, mint 'például a turbínalapá­tok gyártására szolgáló gép-, a gőz­és gázturbinák hengerberendezésének megoldásán, 'gőzkatlanok, nehéz pré­sek, vetélő nélküli szövőgépek, cipő­készítő és bőrfeldolgozó gépek, mező­gazdasági gépek, golyőscsapágyak és traktorok gyártására szolgáló automa­tikus futószalagok tervezésénél. Mi kommunisták büszkék vagyunk arra, hogy eszménk korunk vezető eszméje J. A. Furceva felszólalása az Olasz Kommunista Párt kongresszusán Róma (ČTK) — Az Olasz Kommunista Párt VIII. kongresszusát decem­ber 9-én Rómában Palmlro Togliatti, a párt főtitkára beszámolójának vi­tájával folytatták. Sereni, a pártvezetőség tagja rámutatott a kommunis­ta pártnak a tömegbefolyásért vívott harca fokozásának szükségessé­gére. Trivelli, az Olasz Kommunista Ifjúsági Szövetség főtitkára kijelentette, hogy az ifjúság körében a magyarországi eseményekről folytatott vita igazolta, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa és határozatai a fiatal nemzedék irányítása szempontjából döntő jelentősé­gűek. Felszólalt még Noberasco, Génua és Cavallari, Ferrara küldötte. A gyűlésen felolvasták a különféle pártszervezetek táviratait, amelyek tiltakoztak az ellen, hogy az olasz hatóságok megtagadták M. A. Szusz­lovtól a beutazási engedélyt Olaszországba. J. A. FURCEVA, a Szovjetunió Kommunista Pártja küldöttségének ve­zetője az ülésen a kongresszus résztvevőinek tolmácsolta a Szovjetunió Kommunista Pártjának üdvözletét, amely a többi között így hangzik: Drága elvtársak! A kommunisták és velük együtt a kétszázmilliós szovjet nép nagy ro­konszenvvel kíséri az olasz munkás­osztály és élcsapata, a dicső kommu­nista párt, valamint Olaszország vala­mennyi haladó erejének hősi küzdel­mét az olasz nép békés életéért, jobb jövőjéért és boldogságáért. Teljes szívből kívánunk további sikereket pártjuknak és valamennyi olasz har­cosnak, aki a szocializmusért, a de­mokráciáért és békéért küzd. Az Olasz Kommunista Párt a mun­kásosztállyal együtt Olaszország meg­újhodására irányuló küzdelmének elő­hadában mint megbízható és körülte­kintő vezető dicső hősi utat tett meg. Az önök pártja minden más olasz pártnál jobban ki volt téve a fasiszta terror csapásainak, amely több mint húsz évig garázdálkodott. A legsúlyosabb helyzetben a párt nemcsak megállta helyét, hanem meg­edződött a harcban és a nép erőinek aktív szervezőjévé vált a fasizmus el­leni felszabadító háborúban. A kommunista párt elnyerte a dolgo­zó tömegek sokoldalú támogatását, bizalmát és mély szeretetét. Ezt bi­zonyítja maga az a tény is, hogy csaknem két és fél millió férfi, asz­szony és fiatal kapcsolta össze sorsát a kommunista párt sorsával és az Olasz Kommunista Ifjúsági Szövetség­sorsával. A parlamenti és községi választásokon több millió választó sza­vaz a kommunista pártra. Az Olasz Kommunista Párt sokat tett sorainak szervezeti és ideológiai megszilárdítására, a párt egységének megerősítésére, a káderek nevelésére és a párton belüli demokrácia fej­lesztésére, vagyis mindenért, ami a párt életét jelenti. Mi, szovjet kom­munisták megértjük az önök jogos büszkeségét, amely abból ered, hogy képesek voltak tömegpártot létesíteni, mmmms A NATO tanácsának évzáró ülése a nagy válság árnyékában Duiles új „tervvel" áll elő — A „bölcsek tanácsa" leégett MA KEZDŐDIK PÄRIZSBAN a Chail­lot-palotában, az Északatlanti Tömb (NATO) állandó székhelyén a NATO tanácsának évzáró ülése. Ezen az ülé­sen részt vesznek a tagállamok kül­ügyminiszterei, honvédelmi és pénz­ügyminiszterei. Egyes országokat, így pl. Törökországot miniszterelnökei kép­viselnek. A NATO tanácsának évzáró ülésein szokás szerint értékelik a tömb szervének évi tevékenységét és megvi­tatják a jövő évi működési tervet. Vázlatosan ez lesz az ez idei tanács­kozás tárgya is. ­Az ez idei ülést a támadó jellegű Északatlanti Tömb több éves válságá­nak és a legutóbbi viharos nemzetközi események árnyékában kezdik, ame­lyek a NATO válságát még jobban elmélyítették. * A NATO-nak már múlt évi évzáró ülése a tagállamok azon komoly kíván­ságának jegyében folyt, amely a hi­degháború enyhítésére és a Nyugat­Kelet közötti egyezmény elérésére irá­nyult. Dullesnek tavaly bizonyos mér­tékben sikerült ezeket az óhajokat letompítani a háromtagú „bölcsek ta­nácsa" megalakításával, amelyben Kanada, Olaszország és Norvégia kül­ügyminiszterei vesznek részt. E taná­csot utasították, hogy tanulmányozza „a NATO nem katonai tevékenységé­nek" lehetőségeit és az ez idei ülés elé terjesszen jelentést és javaslatokat. Az „atlanti" kényszerzubbonyból való kiszabadulás óhaját azonban nem sike­rült a „bölcsek tanácsára" szorítani. A tagállamok egész sora — Dánia, Norvégia, Nagy-Britannia és Francia­ország külön utat kerestek a közöttük ÜJ SZÔ 1956. december 11. és a Szovjetunió között levő mestersé­ges gátak kiküszöbölésére. Ezzel, vala­mint az egyezmény fő imperialista partnerei között fennálló ellentétek további kiéleződésével kapcsolatban a NATO válsága az elmúlt 12 hónap során még jobban elmélyült. AZ EGYIPTOM ELLEN intézett an­gol-francia agresszió, ennek kudarca és az ezt követő ismert körülmények a NATO országai közötti kölcsönös kapcsolatok további elmérgesedését idézték elő. A NATO tanácsának évzáró ülése a jelenlegi bonyolult helyzet megoldása előtt áll. A nyugati hírügynökségek közlése szerint az amerikai küldöttség Dulles vezetésével a NATO-nak a régi viszo­nyok közötti újjáépítését ajánlja. Mar­tino olasz külügyminiszter, a „bölcsek tanácsa" tagjainak egyike, a Times levelezőinek november 4-én interjút adott, amelyben a NATO országai ka­tonai együttműködésének megszilárdí­tására irányuló felhívásokra szorítko­zott. Ebből, valamint más jelekből is következtetni lehet arra, hogy a „böl­csek tanácsa" a „NATO tevékenysége nem katonai formáinak" keresésében leégett és hogy ott ismét túlsúlyba ke­rült az egyezmény ismételt összetáko­lásának amerikai irányvonala az el­avult „kommunistaellenes" szellemben. Norstad tábornok, a NATO új főpa­rancsnoka valamennyi legutóbbi beszé­dében kitartóan hangsúlyozta „a NATO szükségszerű felkészülését az atom­háborúra." AZ AMERIKAI PROPAGANDÁNAK azonban hiányoznak olyan érvek, ame­lyek bizonyítanák a NATO keretében fennálló „ellentétek" bárminemű eny­hülését. A megfigyelők tanácsa nem titkolja annak megállapítását, hogy Dulles még nem határozta el, hogy kü­lön tanácskozásokat folytasson-e tel­jesen diszkreditált partnereivel, Lloyd­dal és Pineauval. Figyelemre méltó, hogy Eisenhower semmi lelkesedést nem mutatott a nyugati „nagy hármas" összejövetel iránt, amelyet mind Eden, mind Mollet már hetek óta sürget. A NATO ÉVZÄRÔ ülésének a többi között meg kell tárgyalnia a bonyolult Közép-Kelet kérdését. Ügy látszik, hogy az amerikai irányvonalat itt szo­kás szerint a török küldöttség fogja képviselni, amely állítólag a NATO-nak a bagdadi egyez­ménnyel való kapcsolatára vonatkozó tervével áll majd elő. Norstad a gyű­lésen állítólag felveti annak a 600 000 katonának kérdését, amely hadsereget Franciaország Észak-Afrikában tart fenn és ezzel a hadsereggel „adós ma­radt" az atlanti parancsnokságnak. Tárgyalni fognak arról is, hogy Nagy­Britannia csökkentette haderőinek lét­számát Nyugat-Németországban. Fran­ciaország és Nagy-Britannia azzal vá­dolják a bonni kormányt, hogy az újrafelfegyverzés ütemét nem tartja „a kívánatos színvonalon". A New York Herald Tribúne közölte, hogy az ameri­kai küldöttség a NATO megszilárdításá­ra irányuló felhívásait főképp a magyar­országi eseményekre való utalással kí­vánja indokolni. TÖBB HÍRMAGYARÁZÓ szkeptiku­san nyilatkozik arról, hogy Dulles Pá­rizsban nagyobb sikert érhetne el „tervével". „A kommunista veszede­lem" rögeszméjének az Északatlanti egyezmény keretében mind csekélyebb hatása van és nagyon kevés azoknak száma, akiknek kedve volna visszatérni a NATO fennállása első éveinek költsé­ges politikájához. melybe gondosan kiválogatták a meg­bízható tagokat. Megteremtették az olasz dolgozók legbefolyásosabb párt­ját, amelyet a harcias és egységes központi bizottság vezet, Palmiro Tog­liattival, a kommunista és munkás­mozgalom kiváló dolgozójával az élen. Az olasz kommunisták kitartóan küzdenek mindkét munkáspárt, a kommunista és a szocialista párt ak­cióegységéért. Nem fér kétség ahhoz, hogy az akcióegység hozzájárul mind­két párt befolyása növeléséhez és előnyére szolgál az egész olasz mun­kásmozgalomnak. Az olasz munkás­osztály sohasem feledkezik meg a múltból merített súlyos tanulságokról, amikor a munkásosztály soraiban mu­tatkozó egyenetlenség elősegítette a fasizmus győzelmét. Áz olasz, francia és más kommunista pártoknak a munkásmozgalom akcióegységéért folytatott harcából eredő gazdag ta­pasztalatok elősegítik a munkásosztály egyes pártjai és szervezetei közötti kapcsolatok fejlesztését. Természete­sen ellentétek is előfordulnak kivált­képp abban a kérdésben, hogyan kell a nagy problémákat megoldani; azon­ban mi azt reméljük, hogy a különféle országok kommunista és szocialista pártjainak szempontjai továbbra is kö­zelednek egymáshoz, és hogy ez a fo­lyamat minden országban kedvező visszhangra talál, és hozzájárul a munkásosztály és valamennyi dolgozók egységének további erősítéséhez. Az imperialista reakció és mindazok, akik a történelmi események fejlődé­sét vissza akarják fordítani, vagy leg­alább meg szeretnék gátolni, minden eszközt igyekeznek felhasználni arra, hogy akadályozzák a munkásosztály egyesítését, bomlást idézzenek elő so­raiban, eltorzítsák, vagy hamis világí­tásba helyezzék a béke, a demokrácia és a szocializmus harcosainak céljait, különösen a kommunisták céljait és tetteit. Másrészt azok a tömegek, ame­lyek egyesítésére törekszünk, békét, a nemzetek közötti barátságot és együttműködést, valamint országaik­ban a dolgozók életszínvonala emelé­sének érdekében a demokratikus és szocialista fejlődést óhajtják. Azonban ezek a tömegek naponta és óránként a reakciós propaganda nyomásának vannak kitéve, amely propaganda ra­finált rágalmazással és csalással két­séget támaszt a Szovjetunió, a népi demokratikus országok és a kommu­nista pártok politikájának őszintesége iránt és egyúttal megkísérli, hogy az imperialistákat a szabadság és de­mokrácia védői színében tüntesse fel. Azon hiányosságok és hibák körül, amelyeket a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusán leleplez- j tünk, ellenségeink nagy zajt csaptak, természetesen nem azért, mintha azok kiküszöbölésére törekednének. Ez nem áll érdekükben. Ellenkezőleg,- érdekük­ben áll és minden erejükkel arra tö­rekszenek, hogy a szocialista orszá­goknak és kommunista pártoknak mi­nél nagyobb nehézségei és fogyaté­kosságai legyenek. Komolyan nyugta­lanítja őket az, hogy a Szovjetunióban és a népi demokratikus országokban határozottan felszámolják a személyi kultusz káros következményeit, meg­szilárdul a törvényesség, fejlődik a szocialista demokrácia és növekszik a tömegek munka- és politikai aktivi­tása. Egyáltalán nem szolgál örö­mükre, hogy a kommunista és mun­káspártok a pártélet lenini normáinak következetes megvalósításával és a kollektív vezetés elvének szigorú be­tartásával szilárdítják egységüket, fo­kozzák aktivitásukat és szervezettsé­güket. A szocializmus ellenségei lár­más és hazug kampánnyal „a sztálini hatás alól való megszabadulás" körül részint arra törekszenek, hogy elterel­jék a munkásosztály és pártjai fi­gyelmét a békéért, demokráciáért, a szocializmusért és a munkásosztály egységéért folytatott harc fő felada­tairól, másrészt arra törekszenek, hogy a bizonyos történelmi időszakban el­követett egyes hibák bírálatából a szocialista országok, valamennyi ha­talmas vívmányának hibás voltára kö­vetkeztessenek és be akarják szeny­nyezni ezen országok társadalmi és állami berendezését és a szocialista demokratizmus elveit is, árnyékot akarnak vetni a marxizmus-leninizmus nagy eszméire. Elvtársak! A Szovjetunió kommu­nistái örömmel fogadják, hogy az Olasz Kommunista Párt szolidáris a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának határozataival, hogy azokat mint olyan okmányokat érté­keli, amelyek a munkásosztály vala­mennyi pártja akcióegységének új távlatait nyitja meg a béke megvé­déséért, a dolgozók érdekeiért foly­tatott harcban. A programokmányok, valamit Tog­liatti elvtárs tartalmas és mély be­számolója, amelyet a kongresszus megvitatott, arra mutatnak, hogy az Olasz Kommunista Párt alkotóan tö­rekszik Olaszországban a szocializ­musért való harc útjának és formái­nak kidolgozására. Elvitathatatlan, hogy a harc ezen útjainak és formái­nak megállapításában nagy jelentősé­ge van a munkásosztály politikai ha­talmáról és élcsapata vezető szerepé­ről, a munkásosztálynak a paraszt­sággal és a dolgozók más rétegeivel kötött szövetsége megszilárdításáról, az ország gazdasági életében beállt szocialista átalakulásokról, a munkás­osztály vívmányainak a kizsákmányo­ló osztályok támadása ellen való vé­delméről szóló marxista-leninista el­vi tanoknak. Egyidejűleg határtala­nul fontos tiszteletben tartani az or­szág és a nép nemzeti sajátosságait, gazdasági, politikai és szociális vi­szonyait és történelmi hagyományait. Nem fér kétség ahhoz, hogy az Önök VIII. kongresszusának határoza­tai az Olasz Kommunista Párt tevé­kenységének új fellendülését idézik elő a nép nemzeti függetlenségéért és demokratikus jogaiért, a társada­lom megújhodásáért folytatott har­cában. Ezután rátért a világpolitikai hely­zet elemzésére. A béke és demokrácia ellenségei minden erejükkel arra törekszenek, hogy meggyengítsék a békeszerető ál­lamok és népek ellenállásának erejét, előidézzék a nemzetközi helyzet ki­éleződését és ezáltal új háborús ka­landok számára előfeltételeket te­remtsenek. Ezért ismételten kialakít­ják a hidegháború légkörét, új ke­resztes hadjáratot szerveznek a "kom­munista és munkásoártok ellen, meg­kísérlik, hogy a demokratikus és szo­cialista erők soraiban egyenetlenséget és zűrzavart keltsenek. A kommunista mozgalom elleni harcban a legrafináltabb eszközöket használják fel — az opportunisták és frakciósok bomlasztó akcióit, az épü­letek fasiszta megtámadását és fel­gyújtását, a sztálini hatás alól való felszabadulás körüli álszenteskedő lármát, a kommunisták elleni rágal­mazást és uszítást, a rendőri meg­torlásokat és a reakciós elemek fegy­veres akcióinak szervezését. Nem ne­héz észrevenni, hogy mindezen akció a nemzetközi reakció ugyanazon ter­vének részét képezi, amely a béke, a demokrácia és szocializmus erői­nek gyengítésére és megbénítására irányul az egész világon. Ezután Furceva elvtársnő, a Szov­jetunió építő sikereiről szólt. Ismer­tette az ipar és mezőgazdaság fejlő­dését és a kulturális felemelkedés nagyszerű eredményeit. Elvtársak! A Nemzetközi kommu­nista mozgalom hatalmas erővé vált. A háború előtti időszakkal összeha­sonlítva, a kommunista pártok tag­jainak száma az egész világon csak­nem nyolcszorosára emelkedett. Mi, kommunisták büszkék vagyunk arra, hogy a mi eszméink — a szocializ­mus eszméi — a jelenlegi korszak vezető eszméivé váltak. Ezek az ide­ák konkrét kifejezést nyertek a szo­cialista országok világrendszerének megalkotásában, a kapitalista orszá­gok több millió dolgozójának tudatát uralják és a gyarmati népeket a gyarmatosítás valamennyi formái el­len irányuló harcra serkentik. A kommunisták a nemzetek közötti barátság terjesztésének és megszilár­dításának, a népek közötti együtt­működés fejlesztésének hívei voltak és ma is azok, tekintet nélkül az államok társadalmi berendezésére. Ezen az úton nagy sikereket értünk el. A Szovjetunió Kommunista Párt­ja a jövőben is minden lehetőt meg­tesz arra, hogy a szovjet nép baráti kapcsolatait kibővítse a világ minden nemzetével. Furceva elvtársnő ezután felolvasta az SZKP Központi Bizottságának üd­vözlő levelét.

Next

/
Thumbnails
Contents