Új Szó, 1956. december (9. évfolyam, 335-363.szám)

1956-12-11 / 345. szám, kedd

Atiagyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes Központi Bizottságának határozata Budapest, december 9. (ČTK) — A Magyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes Központi Bizottsága december 3—5-én ülést tartott, melynek napirendjén a mai politikai helyzet értékelése és a párt jövőbeli feladatai szerepeltek. Az ülésen Kádár János elnökölt. A vitában 21 elvtárs szólalt fel, ennek alapján az ideiglenes Központi Bizottság a következő határozatot hozta: 1956 október 23 előzményei és okai A hazánkban október 23. után kialakult helyzet s az ezt előidéző okok pontos megvilágításához szükség van további anyag gyűjtésére. A fő okokat azonban már ma tisztán látjuk. Október 23-a csupán a tetőfoka volt mindannak, ami országunkban mér jóval azelőtt végbement. Az eseményeket előidéző hatásokat és okokat így jellemezhetjük: 1. A Rákosi—Gerő-klikk, mely vezető pozíciót töltött be és döntő befolyást gyakorolt a Magyar Népköztársaság kormányára és a párt Központi Bizottságára, 1948 után letért a marxi-lenini útról. Az államapparátusban, a pártéletben, életünk minden ágában a dogmatizmus, szektásság és bürokratizmus honosult meg. Olyan rendszert vezettek be, mellyel nem volt szabad szembeszállni. Ártalmas tevékenységük óriási károkat okozott, mind a pártéletben, mind az ország életében. Akadályozták a párt és a társadalmi élet demokratizálását, durván megszegték a szocialista törvényességet. Olyan gazdasági politikát folytattak, amely egyáltalán nem vette tekintetbe a magyarországi viszonyokat, a természeti adottságokat és gátolta a magyar dolgozók életszínvonalának emelését. Figyelmen kívül hagyva Lenin tanítását az önkéntességről, megbocsáthatatlanul kompromittálták a közös termelés gondolatát. A szovjet tapasztalatok gépies átvételével, a szovjetmagyar barátság helytelen értékelésével, a nemzeti érdekek háttérbe szorításával, haladó és történelmi hagyományaink meggyalázásával súlyosan sértették polgáraink nemzeti önérzetét. A Rákosi—Gerő-klikk antileninista és a kommunista párttal szemben ellenséges módszerrel szakadást és tökéletes felfordulást idézett elő a Központi Bizottság és tagjai, a párt és a munkásosztály, a munkásosztály és a dolgozó parasztság, a párt és a dolgozó értelmiség között. Aláásták és lejáratták a párt tekintélyét. Ez a vezető klikk hibáinak beismerésére és helyrehozására kényszerült, azonban még az SZKP történelmi jelentőségű XX. kongresszusából sem vonta le a tanulságot és figyelmen kívül hagyta a belőle eredő irányelveket. Még akkor is ragaszkodott vezető pozíciójához, midőn a Központi Bizottság többsége és a funkcionáriusok jelentős része 1956. márciusában szembehelyezkedett vele. A párt tagjainak többsége ekkor már szembe állott ezzel a klikkel, amely lényegében elszigetelt összeesküvő klikk volt. A pártegységre hivatkozva minden jogos követelményt és bírálatot frakciónak nevezett és megakadályozta a problémák és hibák párt- és demokratikus alapon való megoldását. A párt régi Központi Bízott ága szektás politikája idézte elő, hogy széleskörű demokratikus mozgalom született politikája ellen. E mozgalom kialakulása 1953. tavaszától számítható. Elsősorban a pártban és a legjobb kommunisták vezetésével a dolgozók széleskörű tömegeiben alakult ki. A súlyos és megbocsáthatatlan hibák miatt felette elkeseredett kommunisták és később nemzetünk demokratikus rétegei is harcoltak a hibák kiküszöböléséért, de hívek maradtak a kommunizmus alapelveihez, a szocialista rendszerhez, — a Magyar Népköztársasághoz. Az októberi eseményekben és a későbbi tragikus fordulatok során nagy szerepet játszott e csoport, amely az előző években alakult, küzdött a párt akkori módszerei ellen s vezérének Nagy Imrét és Losonczy Gézát szemelte ki. E csoport ténykedését pozitívan lehet értékelni mindaddig, amíg a pártban közösen harcolt Rákosi és Gerő módszerei ellen. 1956 tavaszán e csoportban változás állott be, s tevékenységét és fellépését lényegesen megváltoztatta. E csoport helytelen bírálatait, amelyek pedig csakis a pártfórum elé tartoztak, az utcára vitte és így lehetővé tette a reakciós elemeknek, hogy bekapcsolódjanak e mozgalomba. Akkor a bírálat nemcsak Rákosi és Gerő ellen, hanem a munkásosztály, a népi demokratikus rendszer ellen irányult, veszélyeztette pozícióit és aláásta a párt tekintélyét. Ez a csoport nem állt a párt elé a hibák kiküszöbölésének pozitív programjával, hanem támadta a pártot és nem szigetelte el magát a reakciótól. Viselkedésével felbátorította a reakciót és ezzel hozzájárult a reakciós erők kirobbanásához. Az októberi események vezető tényezője és szervezője a horthysta, fasiszta és nagybirtokosok ellenforradalma volt, amely erőit részben Magyarországon, részben Nyugat-Németországban összpontosította.. A reakció fő ereje Nyugat-Németországban volt, s ott készítette elő munkáját. Az ellenforradalom fő célja a kapitalizmus helyreállítása és a nagybirtokosok visszatérése volt. A magyarországi eseményekben természetesen nagy és döntő szerepet játszott a nemzetközi imperializmus is. Erről az az általánosan ismert tény tanúskodik, hogy a nyugati rádióleadók, Amerika Hangja és a Szabad Európa az elmúlt tizenkét év alatt uszító propagandát űztek és minden lehetőséget megragadtak arra, hogy támadják a szocialista rendszert Magyarországon. Erről tanúskodik az a tény is, hogy Nyugat-Németországban ellenforradalmi célokra már évekkel ezelőtt katonai csoportokat alakítottak, amelynek tagjai a háború után Nyugatra emigrált volt horthysta fasiszta tisztek, csendőrök és a fasiszta hadsereg maradványai voltak. Ezeket egyenruhába öltöztették, kiképezték, felfegyverezték és dollárban fizették zsoldjukat. Előőrseiket már hónapokkal ezelőtt Magyarországra küldték, hogy megkezdjék felforgató tevékenységüket. Az volt a feladatuk, hogy Európa területén új háborús tűzfészket létesítsenek. A határozat megállapítja továbbá, hogy az októberi események folyamán néha ellentétes jelenségek mutatkoztak. Ha egyes ellenforradalmi jelszavak, mint pl. „Le a vörös csillaggal" már a fegyveres felkelés előtt is elhangzottak, az ellenforradalom kezdetben óvatos volt és aktív tevékenységét csak október 30. után kezdte meg. Akkor kezdte gyilkolni a kommunistákat, fegyveres akcióit már kezdettől fogva megszervezte. Mindenki előtt világos, hogy nem a nyugodtan tüntető főiskolai hallgatók voltak azok, akik október 23-án tervszerű katonai akciókat hajtottak végre. Teljesen világos, hogy az ellenforradalom célja nem a hibák helyrehozása, hanem a népi demokratikus rendszer megdöntése és valamennyi szocialista vívmány elpusztítása volt. Arra a kérdésre, miről is volt tulajdonképpen szó október 23-án — forradalomról vagy nemzeti forradalomról — csakis azt lehet válaszolni, hogy egyik sem. Ez ellenforradalom volt. Ezt az igazságot meg kell mondani annak ellenére, hogy a harcosok között Magyarország sok becsületes fia, jó munkása és polgára volt ott, akik nem voltak ellenforradalmárok. A becsületes dolgozók azon tömegeinek, amelyek részt vettek az októberi eseményekben, szembe kell nézniök azzal a keserű valósággal, hogy a népi demokratikus rendszer ellen az ellenforradalom oldalán küzdöttek anélkül, hogy ez szándékukban lett volna. Hasonlóképpen tudatosítaniuk kell ezt azoknak is, akik a fegyveres harc idején a népi demokratikus rendszer ellen Magyarországon sztrájkoltak és tüntettek; habár mind gazdasági, mind politikai követelményeik teljesen jogosak voltak, ezzel gyengítették a népi demokrácia erőit és támogatták az ellenforradalmat. Az októberi eseményekről beszélve, foglalkoznunk kell Nagy Imre elítélendő szerepével. Az ellenforradalmi erőket elősegítette e kormány tehetetlensége és engedékenysége. Ezt legjobban az olyan követelések elfogadása bizonyítja, mint Magyarország semlegességének kinyilatkoztatása, a varsói szerződés azonnali felbontása, az ENSZ beavatkozásának követelése, az ellenforradalom harcba szólítása a szovjet egységek ellen, a kimondottan reakciós pártok újraalakításának megengedése, és további nyilatkozatok. Nagy Imre kormánya, habár kommunista miniszterelnök állt az élen, a véres fehér terror napjaiban nemcsak nem lépett fel az ellenforadalmi erők ellen, hanem tulajdonképpen saját nevével fedezte őket és így lehetetlenné tette, hogy az ellenforradalom veszedelme teljes nagyságában lelepleződjék. A jelenlegi helyzet A jelenlegi helyzet jellemző vonásai a következők: Az ellenforradalom fegyveres támadása a Magyar Népköztársaság államhatalma ellen november 7-én és a következő napokban felmorzsolódott. Az ellenforradalom ezután visszavonult és ismét az előző taktikát kezdte alkalmazni. Azokat az ellenforradalmi jelszavakat, amelyeket október 30-tól november 4-ig nyilvánnosan hangoztatott és amelyek megvalósítását már meg is kezdte, most ismét álcázta és megkísérelte, hogy azokat a nép közé forradalmi, sőt munkásköpenybe burkolva becsempéssze. A dolgozókat sztrájkra és bojkottra szólította fel. Mihelyt azonban a sztrájk és bojkott a munkások, parasztok és a dolgozó értelmiség nagy többségének józansága miatt meghiúsult, mert a dolgozók a munka, a törvényes rend és a béke után áhítoztak, az ellenforradalom félretette ezeket a jelszavakat is és új harci eszközökhöz nyúlt: megkezdte a kommunistáknak a sztálinisták a Rákosi-klikk elleni harc ürügye alatt való üldözését. Ott mindenütt, ahol az ellenforradalomnak még lehetősége nyílik, a vállalatokból, a gyárakból és üzemekből igyekszik eltávolítani műiden kommunistát, a becsületes dolgozókat, parasztokat és értelmiségieket, valamennyi haladó embert. Ezek az emberek, akik ellen az ellenforradalom azon ürüggyel uszít, hogy Rákosi-pártiak és sztálinisták, jobbára igazi hazafiak, akik a Horthy-rendszer idején illegalitásban küzdöttek a munkásság és a parasztság felszabadításáért, akik a felszabadulás után a földreformért, a bányák, gyárak, bankok államosításáért, és a néphatalom megvalósításáért harcoltak. Ezen emberek többsége a régi pártvezetőség ellen volt és ha az a többség a múltban tévedett, az egész párttal együtt tévedett és a párttal egyetemben hozza helyre a múlt hibáit. Minden becsületes embernek meg kell értenie, hogy nem lehet forradalminak, munkásnak, demokratikusnak vagy nemzetinek tekinteni az olyan követeléseket, amelyek lényege kommunista-, demokrata- és szovjetellenes. Az ellenforradalom az elvesztett fegyveres és sztrájkharcok után sem mondott le a harcról. Most a népellenes provokációkra és a rémhírek terjesztésére tért át, hogy ismét megbontsa a már helyreálló nyugalmat, a megkezdett munkafolyamatot és a szilárduló törvényes rendet. Az ellenforradalom arra törekszik, hogy súlyosbítsa az ország már amúgyis súlyos gazdasági helyzetét, hogy gátolja a politikai kérdések demokratikus megoldását és arra, hogy legalább helyi összetűzéseket provokáljon ki. Ezen kísérletek közé tartoznak azok a provokációk, amelyeket e napokban folytattak a többi között azzal, hogy bizonyos ellenforradalmi célok, érdekében felhasználták a félrevezetett nőket. Ide tartoznak az illegális röplapok is, amelyekkel új, fegyveres harcokkal ijesztgetik a békés lakosságot. A békére és nyugalomra vágyó lakosság mind világosabban meggyőződik arról, hogy ezek a provokációk csak gátolják belpolitikánk és nemzeti függetlenségünk valamennyi kérdésének megoldását és ezért mindinkább eltávolodik az ellenforradalmi erőktől, sőt egyre jobban a fegyveres rendfenntartók mellé áll e provokációk elleni küzdelemben. A közelmúlt tragikus eseményeinek szemléleténél tudatosítjuk, hogy a magyar népnek az ellenforradalom és a nemzetközi imperializmus magyarországi fellépéséből nagy tanulságokat kell levonni. A legnagyobb tanulságok egyike annak felismerése, hogy az ellenforradalom álcázottan lép fel. Az ellenforradalom a nemzeti függetlenség jelszavával befészkelődött a tömegek közé, csalja és becsapja a népet. A határozat a továbbiakban a párt tevékenységének elméleti és politikai alapjairól szól. Hangsúlyozza, hogy a Magyar Szocialista Munkáspártot tevékenységében a nemzetközi munkásmozgalom elmélete, a marxizmus-leninizmus Irányítja. A párt elszánta magát, hogy véget vet mindennek, ami a múltban rossz és helytelen volt. A párt az 1948. évi kongresszuson jóváhagyott történelmi nevezetességű határozatok alapjain épült. A pártvezetőség szervezeti módszereiről szóló részben a határozat hangsúlyozza, hogy a Magyar Szocialista Munkáspártnak tiszta és igazi munkáspártnak kell lennie, és hogy csak azokat vehetik fel a pártba, akik szilárdan és rendíthetetlenül védelmezik a szocializmus ügyét. A pártszervezeteknek, amelyeket megalakítanak, a lenini elvek szerint kell működniök. A határozat kimondja továbbá, az ideiglenes Központi Bizottság szükségesnek tartja, hogy a legrövidebb időn belül kidolgozza a párt programját és alapszabályait és előkészítse a pártkongresszust. A párt legfontosabb feladatai 1. A pártnak elsősorban türelmes politikai tevékenységgel, meggyőzéssel, leleplezéssel és az ellenség politikai elszigetelésével, és ha szükséges, fegyverrel kell küzdenie az ellenforradalom veszedelme ellen. A jóakaratú embereknek meg kell magyarázni, hogy az, aki gátolja vagy zavarja a termelést, nemcsak anyagilag károsítja meg a dolgozókat, hanem egyszersmind gyengíti a munkáshatalom gazdasági és politikai alapját. Meg kell nekik magyarázni azt is, hogy a kommunisták megfélemlítésére irányuló kísérletek és a kommunistáknak a munkástanácsokból való kizárására irányuló törekvések reakciós támadások, amelyek veszélyeztetik az egész munkásosztályt és végül a dolgozók hatalmát. Szét kell zúzni az ellenforradalomnak arra irányuló kísérleteit, hogy a munkástanácsok segítségével az államhatalom törvényes szervei kezéből kiragadják a hatalmat, részint csalással, részint azon emberek segítségével, akik befészkelődtek a munkástanácsokba. 2. A kommunisták azzal a tudattal végezzék munkájukat, hogy a munkástanácsok a munkásosztály fontos szervei és hogy a jövőben is azok maradnak. Erre való tekintettel nagy figyelmet szenteljenek a munkástanácsok politikai munkájának. Segítsenek, hogy a munkástanácsok mielőbb teljesítsék feladataikat. Az üzemekben a munkástanácsok közvetítésével érvényesüljön a munkásság önrendelkezési joga. Ennek érdekében a munkások legszélesebb rétegeit be kell kapcsolni a munkástanácsok hatáskörének legrészletesebb kidolgozásába, segíteni kell a munkástanácsok tagjait, hogy megszerezzék a feladataik teljesítésére szükséges ismereteket. Támogatni kell a dolgozókat az üzemekben abban, hogy munkástanácsaikat megtisztíthassák a demagóg, a deklasszált és néhol a fasiszta elemektől, amelyek nem valók a munkástanácsokba. 3. A kommunistáknak minden becsületes dolgozót mozgósítaniok kell a szakszervezetek védelmére, amelyek a munkásosztály érdekeinek hagyományos védelmező szervei az osztályellenség támadása ellen. Szükséges minden segítséget és támogatást megadni, hogy a szakszervezetek kiküszöbölhessék tevékenységükből a múlt bürokratikus vonásait, és hogy a szakszervezetek a dolgozók érdekeinek igazán hatékony védelmezőivé és képviselőivé váljanak. 4. Az ideiglenes Központi Bizottság úgy véli, hogy az illetékes államhatalmi szervek és a legjobb gazdasági szakemberek segítségével a lehető legrövidebb időn belül ki kell dolgozni az új helyzetnek megfelelő gazdasági politikát. Gazdasági politikánknak azonban minden irányban meg kell felelnie az adott gazdasági helyzetnek és különleges sajátosságainknak. Politikánknak széleskörűen támogatnia kell a kezdeményezés és az egyesek szakismereteinek érvényesítését. A népgazdaság érdekeivel összhangban minden téren be kell vezetni a mozgósító prémiumok rendszerét, a többi között a szakképzettség fokozására, a termelés minősége javításának, a termelési költségek csökkentésének és a munkatermelékenység emelésének érdekében. A tervezés jelentősége nem csökken, meg kell azonban változtatni hatáskörét. A tervezésben a figyelmet elsősorban a népgazdaság fejlesztése legfontosabb arányainak és irányának kitűzésére kell összpontosítani és ott, ahol ezáltal nincs veszélyeztetve a szocializmus építése, lehetővé kell tenni a magánszektor fejlődését is. Gazdasági politikánk fő kérdése, hogy nemzeti jövedelmünk elosztásánál és gazdasági beruházási terveink kidolgozásában a fő szempont a dolgozók életszínvonalának fokozatos emelése legyen. 5. A Magyar Szocialista Munkáspárt fő feladatai egyikének tekinti a munkás-paraszt szövetség, a népi államhatalom alapjának állandó szilárdítását. Kormányunk mezőgazdasági politikájának szintén ezt az alapcélt kell szolgálnia. A dolgozók életszínvonala emelésének érdekében támogatni kell a mezőgazdasági termelés lényeges fokozását mind a magánszektorban, mind a mezőgazdaság szociális szektorában. A kormány éppen ezt akarja elősegíteni az eddigi begyűjtési rendszer megszüntetésével, valamint a szövetkezeti és állami begyűjtés kibővítésével. 6. A szocializmus építésének tudományos alapokon és tudományos módszerekkel kell történnie. Mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a tudomány fejlesztésére a legkedvezőbb előfeltételek létesüljenek, beleszámítva a szabad vitákat, a kommunista és nem kommunista tudósok együttműkö'-; dését, a szocialista és a nem szociális-: ta országok tudományos eredményeinek ismeretét a külföldi utazások és az értekezleteken való részvétel igénybevételével is. Az irodalomban és mű^: vészetben érvényesíteni kell nemzeti hagyományaink ápolását és fejlesztését. A szocialista realizmus művészi irányának támogatásán kívül biztosítani akarjuk valamennyi haladó irányzatot és minden egyes haladó alkotó érvényesülését. A legkülönbözőbb szakok terén dolgozó tudósainknak, művészeinknek és az értelmiség tagjainak megfelelő szervezeti formák létrehozásával lehetővé kell tenni, hogy saját hatáskörükben a lehető legjobban érvényesíthessék tudásukat és képességeiket. A Magyar Szocialista Munkáspárt minden szükségest megtesz arra, hogy a magyar tanulóifjúság visszatérhessen az iskola padjai közé, hogy tanítási rendszerünk megtisztuljon a múlt hibáitól. 7. A jelen helyzetben az ellenforradalom veszélyének elhárításában rendkívül fontos feladat az erős és demokratikus fegyveres erők megteremtése és később az üzemi múnkásmilícia megszervezése. Az öntudatos kommunistáknak és a régi, szervezett munkások ezreinek helye ma a fegyveres erők között van, mert a nemzetbiztonsági szervek és a honvédők erős és szilárd ezredei a népi hatalom és a szocializmus vívmányainak védelmezői minden ellenforradalmi kísérlet ellen. A Magyar Szocialista Munkáspártot a proletár internacionalizmus eszméje vezérli, amikor külpolitikáját a Szovjetunióval és a népi demokratikus országokkal való szoros barátság és együttműködés alapján, a teljes nemzeti függetlenség, önállóság és szuverenitás elvein építi. A párt politikája elsőrangú feladatának tartja, hogy a lehető leghamarabb megkezdje a tárgyalásokat a Szovjetunió Kommunista Pártja a Magyar Szocialista Munkáspárt, valamint a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság kormányai között, amely tanácskozásokon rendeznék a két ország közötti kapcsolatokat, a kölcsönös be nem avatkozás, a függetlenség, valamint a szocialista országok közötti teljes egyenjogúság elvei alapján. Az ideiglenes Központi Bizottság égetően sürgős feladatának tartja és javasolja a kormánynak, hogy november 4-i nyilatkozatával összhangban dolgozza ki a fő politikai és gazdasági kérdések megoldására irányuló tervet, és az általános fejlesztés programját a nemzet haladó erőinek egysége, valamint a szocialista demokrácia további fejlesztésének alapján. Elvtársak! Mi, kommunisták nem egyszer álltunk olyan súlyos és bonyolult feladatokkal szemtől szembe, amelyek a mai feladatokhoz hasonlítanak. Mi a munkásosztály legyőzhetetlen erejére támaszkodunk és a dolgozó parasztsággal való szövetségben, a haladó értelmiséggel karöltve most is legyőzzük az ellenforradalmat és megteremtjük a független, szabad, demokratikus és szocialista Magyarországot. A Magyar Népköztársaság kormányának a béke és a rend biztosítására irányuló határozott intézkedései Budapest (CTK) — Tekintettel arra, hogy a felelőtlen elemek, köztük az ellenforradalmárok, a gonosztevők és hivatásos provokatőrök fegyvert rejtegetnek és mivel szükséges véget vetni minden becsületes dolgozó biztonságát veszélyeztető támadásaiknak, amely becsületes dolgozók az ország rendjének helyreállítására törekednek, Magyarország forradalmi munkás-parasztkormánya elhatározta, hogy 1956. december 11-én 18 órától kezdve Magyarország területén statáriális bíróságokat létesít. E bíróságok ítélkezni fognak az állam biztonsága ellen irányuló bűntettek, politikai gyilkosságok, rablások, gyújtogatások, szabotálás és uszítás valamint más akciókat elkövető egyének felett. Egyben elrendeli, hogy mindenki, aki illegárisan fegyvert és lőszert rejteget, azokat az illetékes hivataloknak 1956. december 11-én 18 óráig szolgáltassa be. A statáriális bíróságok a katonai bíróságok hatáskörébe tartoznak. QJ sz

o o 1956. decmber 11. ^