Új Szó, 1956. december (9. évfolyam, 335-363.szám)

1956-12-10 / 344. szám, hétfő

Akiktől tanulni lehet A csölösztői kertész Bélay elvtárs járási oktató hívta fel figyelmemet a csölösztői kertészre. — Kevés ilyen ügyes ember van a somorjai járásban, — dicsérte egészen nekilelkesedve, — valóságos aranybányát varázsolt szövetkezete kertészetéből. Már anekdotákat is mesélnek szorgalmáról. íme egyik mulatságos kis esete: — Még a gyáron történt, — kezdte a mesélést Bélay, — lakodalmas ebédre hívták meg a Veres házaspárt. Esőre álló vasárnapi nap voit, alkalmas arra, hogy még a szorgalmas kertész is elfeledkezzék kis időre paprikás, káposztás, paradicsomos birodalmáról. Annál is inkább, mert az előző napokban palántákat ültetgettek ki az ágyakba, márpedig tudni yaló, hogy ez effé e foglalkozás után jól esik egy kis gondtalan nyújtózkodás. Nagyszerű hangulatban kezdődött az ünnepi lakoma; a háziasszony kitűnő szakácsnő volt, még a püspök is megnya.hatta volna ujjait a finom csigaleves után. Csak éppen Veres Karcsi koma szürcsölte fészkelődve, nyugtalankodva a folyékony aranyat; tisztára úgy viselkedett, mintha szamárbogáncs került volna bele ünnepi pantallójába. Nem is várta be a következő fogást, hanem pár bocsánatkérő szót mormogva egy percre kiodalgott az udvarra. Még kacagtak is a lakodalmazók rajta, hogy nini a kertész koma úgy látszik még a csigalevest is el akarja ültetni. Pedig hát dehogy is akarta Veres Károly, annyi történt csupán, hogy léitájban aranyköpenye alá vette a nap a felhőket, s olyan sütkérezést csapott. hogy a derék kertésznek menten mehetnéke támadt tőle. Nem is tért vissza a lakodalmas házba esténél hamarább, amúgy pantallósan biciklire pattant, kikarikázott Somorjáról csölösztői palántái közé, és azokat takargatta, babusgatta egész .délután a nap tűző sugarai elől! Akad-e n sági ró ember, aki ilyen történet hallatára ne lenne kíváncsi, milyen is hát valójában ez az agyondicsért kertész? Hát bizony jó rmigam nem sokáig kíváncsiskodtam, hanem szőrére fogtam a sikoltozó decemberi szelet és faképnél hagyva Somorját, ballagtam a közeli Csölösztőre. Itt is egyenesen a maroknyi szövetkezeti irodába, ahol szófe-geteggel csaptam le régi ismerősömre, Pongrácz elnökre, — no most aztán adják pár szőra elő azt a Veres Károlyt. — Nehéz lesz az, elvtárs — dünynyögte mosolyogva a csölösztői szántóvetők feje, — kevés szavú ember ám a mi kertészünk, aztán meg kötéllé' sem lehetne Kit máma ide húzatni, traktorosok szántják a kertészet földjeit. Végül addig kérleltem Pongrácz elnököt, arniq hajlandó lett kikalauzolni az istállókon túli kertészetbe. $zántás közben nem halad gyorsan a traktor, de ha percenként kell utána rohangászni, bizony kiverejtékezik az ember homloka. Nos, ezt tettem én, vagy három órán keresztül, mert ez a fránya 33 év körüli kertész mindig akkor akart mondani valamit a traktorvezetőnek, amikor a legmesszebbre maradtunk el tőle. Olyan volt ez a fiatalember, mint egy sohase nyugvó ideges paripa, hol itt túrt bele a szántásba, hol ott volt valami utasítani valója, nem is hiszem, hogy nem szántszándékkal rohangászott ennyit, így akarván engem lerázni a nyakáról. — Hanem most már az egyszer emberére akadt bennem őkelme, mert ha nem is kenyere a dicsekedés, ha nem is barátja az újságban való szereplésnek, s ha rogyazodóvá fárasztotta is lábaimat, mégiscsak kicsaltam belőle sikereinek titkát. íme összegezem is, nem egy kertészeti vezető okulhat belőle: */eres Károly 1955. január elején lépett a csölösztői szövetkezetbe. Ekkor még olyan gyengén működött ennek a szövetkezetnek a kertészete, hogy 88 662 koronával hozott kevesebbet, mint amennyit a terv kiszabott rája. Ilyen állapotban vette át jövendőbeli birodalmát a somorjai jövevény, s ilyen előzmények után fogott a rendcsináláshoz. Mert legelsősorban is rendet kellett teremtenie. Kicserélte a hanyag embereket. Megkövetelte a munkafegyelmet, s hogy ebben nem ismer tréfát, ezt az is bizonyítja, hogy szigorú volt a hibákkal szemben, de bőkezű, ha dicsérni lehetett. Megszerettette magát, de nem tűrt fegyelemsértést. Azután a munkaszervezés terén csillogtatta meg tudását Veres Károly, az új kertész. Pontosan nyilvántartotta, mikor milyen munkát kell elvégezni, tudta, mikor milyen segítségre van szüksége, és igényeit már hetekkel hamarább bejelentette a szövetkezet vezetőségének. A munkát úgy osztotta be, hogy minél kevesebb munkaegység kelljen annak elvégzéséhez, a. talajelőkészítési munkák idejét soha el nem halasztotta, s minden dolgozót olyan munkára osztott be, ahol legjobban érvényesülhetett ügyessége. „Sohasem sietni, de soha el nem késni!" — az a jelszó Í2tt minden munkájuk irányítója, s az, hogy — tanítgatásai révén — még a legegyszerűbb munkás is mestere legyen annak a munkának, amit el kell végeznie. Hanem a legnagyobb sikert mégis annak a szabálynak önmagára való szigorú alkalmazásával érte el Veres kertész, hogy sohasem szabad automatikusan dolgozni. Nem csak szakember legyen a jó kertész, — mondogatta —, de tudnia is kell, hogy mit miért csinál. Attól függetlenül, hogy Veres Károly aiaposan ismeri a kertészkedés titkát, ma is szorgalmasan továbbfejleszti tudását. Eljárogat a szakiskolába, érdekli minden, megjegyez minden újabb módszert, tanul, figyel, tapasztal. — Äm az újabban tanultakat csak akkor valósítja meg, ha helyességükről saját félhektárnyi kísérleti kertecskéjében is meggyőződött. „Ami jó tíz kilométerrel arrébb, nem biztos, hogy éppen olyan jő minálunk is!" — ez is kedvenc mondása Veres elvtársnak, — s alaposan meg is fontolja, milyen terményeknek adjon helyet kertészetében. így állt elő aztán az a különös csölösztői taktika, hogy azokból az előírt terményekből, amelyek nem felelnek meg a helyi viszonyoknak, vagy nem eléggé gazdaságosak, éppen csak annyit tern -Inek, amennyiből a beadás kitelik. A „jó pénz hozókból" viszont százszor meg ezerszer. annyit. S így történt aztán, hogy az"' ezelőtt csak bukdácsoló csölösztői kertészet tavaly 139 639 korona bevétellel tetejezte az évi tervet, idén pedig már 168 000 koronával. A csö'.ösztői közösségnek kitűnő a pénzügyi mérlege, s a bevételek egyharmadát a kertészkedés jövedelme adta! . A kertészkedés nem felesleges munka, hiszen óriási jövedelmet hoz, csak hát egy kissé érteni kell a módját! Neumann János. „Nem szeretnék újból egyénileg gazdálkodni agneto un i ósnyárasdon t Kétezer literes fejési átlag Üzenet a dolgozó parasztoknak A járási közművelődési otthon- ven felül beadott tej után. Arra ban a megszokottnál nagyobb moz• törekszünk, hogy jól gondozzuk és galom tapasztalható. Egy, kettő, etessük az állatokat és minél több három, négy. Egy, kettő, há- tejet fejjünk ki. rom,... próbálják a magnetofont. A keskeny tekercs felfogta Do— Minden rendben van — je- manovsky t hénetető szavait, azolenti ki Szabó László elvtárs, az kat is, amelyek saját életére vootthon igazgatója. A műszert elhelyezik a híradós kocsiba. Irány a tósnyárasdi EFSZ. natkoznak: Mielőtt a szövetkezetbe léptem, négy hektáron gazdálkodtam. Én Domanovsky Márton, Szarka Ist- már soha többé nem akarok egyéván, Bogár János és Kocsis Gyula nileg gazdálkodni. Jobbcm érzem szövetkezeti tehénetetők a járás magam a szövetkezetben. Havonlegjobbjai közé tartoznak. Mindegyikük teljesítette évi tervét. Egyébként több mint 2 000 liter tejet fejtek ki. Szívesen elbeszélgetnek tapasztalataikról. Lassan mozgásba jönnek a magnetofon kerekei, s a keskeny tekercs felveszi Domanovsky Márton tehénetető szavait: — Tizenkét tehenet etetek, ápolok és fejek. A terv szerint évente minden egyes tehéntől átlag 2 000 liter tejet kell kifejnem. Ezt már el is értem. Október elején elértem a 2400 liter eredményt, ta 700 korona előleget kapok, néha többet is. Ez a kifejt tej mennyiségétől függ. A munkaegységek után gabonát és tejet is kapok. Van kenyerünk, takarmányunk is. Télen két jc hízót vágok. Járásunkban, de főleg Nádszegen, Felső- és Alsószelin akad még néhány egyénileg gazdálkodó paraszt. Mit üzen nekik? — hangzik a kérdés. — Ha jobban akarnak élni, akkor ne várjanak tovább. A szövetkezetben szükség van a jó taEs hogyan érhetett el ilyen gokra. Közösen, jobban és könynagyszerű sikert ? nyebben lehet gazdálkodni. Én — Jó takarmányt adok a tehe- azt mondom, hogy lépjen be minnkknek. Pontosan, s a megszokott den egyénileg gazdálkodó a szöidőben fejem és etetem a teheneket, napjában háromszor. A takarmányadagból nem hiányzik a vetkezetbe, ahogy 'beléptem én is, öt évvel ezelőtt. Így beszélt a többi etető is, siló, répafej, vagy széna, s egy- Szarka István, Bogár János és egy fejőstehénre egy kiló olajpo- Kocsis Gyula. gácsa is jut. Az olajpogácsát ellenszolgáltatásként kapjuk a terKrajcsovics Ferdinánd, Galánta. A bratislavai kerület vezet a kukoricabegyűjtésben A bratislavai és nyitrai kerületek közti versenyben az előbbi vezet a kuBARÁTI LÁTOGATAS A nnak lehet mondani á nagysuránnyi mezőgazdasági technikai iskola IV. B. osztályának látogatását az Alsó Óhaji Burgonyafeldolgozó Vállalatnál. Az iskola tanulói előtt nagy j eladat áll: érettségi vizsgát kell tenniök az idei iskolai évben. Ezt csak úgy lehet elérni, ha rendszeresen és tökéletesé 1 áttanulmá nyozzák az anyagot, nemcsák a tankönyvből, hanem gyakorlatban is. A fent említett üzem a naqysurányi járásban van, ezért a IV. B. osztály tanulói Slámečka tanár elvtárs vezetésével ezt az üzemet látogatták meg. Az üzemben végignézték a burgonya technológiai feldolgozását, egészen addig, amig keményítő lett belőle. Az üzem naponta körülbelül 5 vagon-burgonyát dolgoz fel keményítőnek. Az üzem dolgozói elmondták, hogy a burgonya rendszerint 16—18 százalék keményítőt tartalmaz. Az idén jó termés volt, az udvardi szövetkezet olyan burgonyát szállított, amely 24.80 százalék keményítőt tartalmaz, s emellett jól megnőtt. Félkilósak is termettek, sőt találtak 57 dekás burgonyát is. A tanulók végignézték a burgonya mosásával kezdődő feldolgozási folyamatot egészen addig, amíg a hófehér keményítőt zsákokba rakják. A keményítő hasznos termék: 17 fajta dextrin, többféle orvosság, szesz és egyéb árucikk gyártására alkalmas. A keményítőgyártásnál fennmaradó hulladékanyagot, mint , takarmányt használják fel. A tanulók az üzem dolgozóinak magyarázatát jól meniegyezték, megfigyeléseik hasznosak lesznék nemcsak a tanulásban, hanem jövőbeni munkájukban is. Búda Ferenc, koricabegyűjtésben és a 100 százalékos teljesítéshez csupán 9 százalék hiányzik. Versenytársa a nyitrai kerület 6 százalékkal marad le e fontos takarmány és ipari növény begyűjtési tervinek teljesítésében. A bratislavai kerületben Trenčín, Bratislava-környék, Szered, Szene, Dunaszerdahely. Pezinok, Nagymecjver és Skalica járások 100 százalékon felül teljesítették a kukoricabegyűjtési ter- ' vet. A nyitrai kerületben Galgóc. Surány. Tapolcsány és Nyitra járások értek el iö eredményeket. A kerületben a komáromi, lévai, verebéíyi és párkányi járások maradnak le 1 kukoricabegyűjtésben. Szlovákiában még 31 százalék hiányzik a kukor'cabegyűjtési ter/ száz százalékos teljesítéséhez. Legjobban a Banská Bystrica-i és prešovi kerület déli járásai maradnak le. Például a prešovi kerületbeli nagykaposi járás csupán nem egész 10 százalékra teljesítette kukoricabegyűjtési tervét, habár a szomszédos királyhelmec; járás már 105.4 százalékos teljesítést értei. Mennyit fordíthatunk az életszínvonal emelésére? írta: Július Ôuriš pénzügyminiszter Milyen gondolatok foglalkoztatnak bennünket, ha emelkednek a munkások és alkalmazottak bérei, ha emelkedik a parasztok jövedelme, ha emelkednek a nemzeti biztosításból eredő járadékok és juttatások, ha lerövidítik a munkaidőt, ha leszállítják a kiskereskedelmi árakat, ha további milliárdokat fordítanak az emberről való gondoskodásra az egészségügy, az iskola, a kultúra, és a többi nem közvetlenül fizetett fogyasztás szakaszán? — Rendszerint arra gondolunk, fogyasztásunkra többet fordíthatunk-e, s arra, mennyit fogyaszthatunk és mennyit tegyünk félre a népgazdaság további gyarapítására. Azon is elgondolkodunk, miből fedezzük ezeket az intézkedéseket és milyen gazdag az a forrás, amelyből merítünk. Természetesen, a gazda — még ha kellő eszköz is áll rendelkezésére — mindig gondosan számol. Tudja, mennyit fogyaszt és mennyit tesz félre és hogyan gyarapítja anyagi forrásait különösen most, midőn minden dolgozó döntő részt vesz a köztársaság gazdálkodásában. Milyen anyagi forrásokból merítünk a lakosság közszükségleteinek fedezésére és a népgazdaság további'gyarapítására? Világosan látnunk kell, hogy közös asztalunkra csak annyi kerülhet, amennyit egész évi munkánkkal kitermelünk. Ez a mi közös termékünk, dolgozóink törekvésének eredménye, s ezen kívül nem tudunk mit elosztani. Még egy koronát sem tudunk munka nélkül, valamilyen varázslattal előteremteni. önmagunkat csalnánk és meghamisítanánk a valóságot. Mennyit oszthatunk szét? Egész évi társadalmi termelésünk eredményeit nem fordíthatjuk teljes mértékben a lakosság közszükség .eteire és a további énítésre, mert lo kell még belőle vonnunk a tőketörlesztés értékét és az elhasznált anyagot. Csak az, ami ezután megmarad a nemzet közös asztalán, képezi a nemzeti jövedelmet, s fordítható a lakosság közszükségletére (fogyasztási alap), továbbá a termelés és a népgazdaság további kibővítésére, (felhalmozódás alap). t I S 7 Ô 1956 december 10 Ezért egyrészt növelnünk kell a termelést, másrészt pedig gazdaságosan kell termelnünk, hogy minél kevesebbet kelljen levonnunk társadalmi termelésünk eredményeiből nyersanyag, anyag-, és energiaszükséglet, továbbá gépkopás címén. 1956. eltelt kilenc hónapjában csupán a selejt 636 millió koronával csökkentette az elosztandó nemzeti jövedelmet. Most azonban arról a fontos kérdésről van szó, mennyi anyagi eszközt tegyünk félre (halmozzunk fel) és mennyit bocsássunk fogyasztási célokra. Változatlanul érvényes az a gazdasági törvény, hogy az életszínvonalat csak akkor emelhetjük, ha a munka termelékenységének és a technika kihasználásának fokozása útján növeljük a termelést. Ezt pedig nem érhetjük el másképpen, mint köztársaságunk eddigi hatalmas alapvető anyagi alapjainak maximális kihasználásával, majd további nagy anyagi beruházásokkal bányáinkban, korszerű nagyteljesítményű gépek beszerelésében, a mezőgazdaságban, a közlekedésben, a vegyészetben, lakás- és iskolaépítésben, s másutt. Ha csak a meglevőt tartanók karban, a többit pedig elfogyasztanók, megállnánk mai színvonalunkon, sőt az alapból élnénk. Noha a nemzeti jövedelemnek körülbelül 20 százalékát fordítjuk évente a további építésre és a termelés bővítésére, a vállalatok, nemzeti bizottságok és polgáraink további igényeket támasztanak az építkezésre. A további felhalmozódásra szánt anyagi eszközök levonása után a közös asztalon marad az elosztásra kerülő fogyasztási alap. Most felmerül a kérdés, tetszés szerint oszthatók-e el ezek az anyagi eszközök, vagy pedig valamilyen megszeghetetlen alapelveket kell e téren szemünk előtt tartanunk. A fogyasztási alapból eredő anyagi eszközöket aszerint oszthatjuk el, hogyan vette ki részét minden egyes ember a termelésből, ami a végzett munka mennyisége és minősége szerinti jutalmazás megváltoztathatatlan törvénye. Másként nem növekedhetne a termelés és nem emelkedhetne az életszínvonal. Gyorsabban növeljük a termelést és a munka termelékenységét A szocialista népgazdaság fölénye, hogy . a - dolgozók felszabadult alkotó erői lehetővé teszik a termelés s egyúttal a fogyasztás állandó fokozódását. Marx szerint a társadalmi rendszereket nem az különbözteti meg, mit termelnek, hanem hogyan termelnek. Ezért a termelés, a munka termelékenysége és a gazdaságosság fejlődésének nagy lendülete 'a szocialista társadalmi rend jellemző vonása. Csehszlovákiában sem elégedhetünk meg a termelés bármilyen nagyarányú fejlődésével, hanem az eddiginél sokkal szigorúbban kell biztosítanunk termelésünk minőségi mutatószámainak előtérbe helyezését, ami megkülönbözteti szocialista termelésünket a kapitalista termeléstől. Köztársaságunk minden gazdasági erejének ki nem használása és egyes alapvető gazdasági feladatok elégtelen teljesítése ellentmond a szocialista gazdaság jellegének Ha elemezzük idei gazdálkodásunk eredmén"eit s ezeket összehasonlítjuk gazdaságunk második ötéves tervben tervezett fejlődésének egy évi lendületével. megállapíhatjuk, hogy roszszabbodás következett be a fontos, minőségi mutatószámok egész sorában és leszűkültek az eredeti feladatok. Milyen képet nyújt termelésünk? Az eddig felhasználatlan erőforrások eltitkolása, a terv összehasonlításakor, valamint a feladatok megkönnyítése az év folyamán komolyan árt gazdaságunk fejlődésének. Az ipari nyerstermelésnek az eredeti tervjavaslat szerint 1956-ban 9 százalékkal kellett volna növekednie. A tervezett növelést azonban a vállalatok és minisztériumok utólagos követelésére 7,4 százalékra lazították. A termelésnek a múlt év azonos időszakával szemben elért tényleges növekedése azonban 10,3 százalékot tesz ki, ami azt jelenti, hogy körülbelül egyharmadával becsülték alá a termelés növelésének lehetőségeit. Nyilvánvaló, hogy egyes vállalatok, nemzeti bizottságok és minisztériumok azért szorgalmazták a terv lazítását, hogy könnyebben teljesítsék túl a tervet és ezért prémiumokat kapjanak. A feladatok csökkentése az eredeti tervh,ez viszonyítva 2 milliárd 950 millió koronával kevesebb nyereséget jelent. Helytelen volna azonban, ha megelégednénk csupán annak a megállapításával, hogy a termelés 10,3 százai lékkai növekszik. Miért? A termelés 10,3 százalékos növekedése mellett komoly hiányosságok mutatkoznak abban, hogy néhány olyan árufajtákat termelnek, melyek csak növelik készleteinket, noha sok fontos áru termelésének tervfeladatait nem teljesítik. A legfontosabb szakaszon, a gépiparban elégtelenül teljesítik mind a kiviteli alapokat. mind a beruházási építkezés céljaira gyártott fontos gépek termelési tervét. A vállalatok együttműködésük keretében ugyanazt a termelést több vállalatban számítják bele a termelés és a munkatermelékenység növelésébe, s meg nem engedett drágítással mesterségesen fokozzák a termelést. A kommunális vállalatokban a nagyobb és oazarló anyagszükséglet is „növeli"". a teljesítményeket. E fogyatékosságokról azért is kell szólnunk, mivel a decentralizálás s a vállalati igazgatók és a nemzeti blzottsáqok jogkörének bővítése folyamán néhol helytelen nézetek ütik fel a fejüket s a Centralizálást a tervezés, a fegvelr m, az ellenőrzés és a '