Új Szó, 1956. december (9. évfolyam, 335-363.szám)

1956-12-10 / 344. szám, hétfő

ACHÍLE GREGOR: AMERIKAI RIPORT John M. Prismuth az amerikai élet­formának hódolt, mert másféle élet­formáról nem is volt tudomása. Ez az életforma kielégítette, csak sok pénz kellett hozzá. Viszont éppen a pénz­nek anngira fogytán volt, hogy izgal­mában dolgozni sem tudott. írógépére már a második részlettel tartozott. Ebéd előtt befutott a fizetési felszólí­tás, hogy fizesse meg tartozását a sza­bónál és a házbérfizetés terminusa is rohamosan közeledett. John M Pris­muth kedvetlenül szürcsölte levesét és azon gondolkodott, miért nem adtak ki olyan rendeletet, hogy a számláK csak az ebéd elfogyasztása után kéz­I besíthetők. Határozottan elveszi az ember étvágyát, ha ebéd közben fel­szólító leveleket és számlákat olvas. Nincsenek tekintettel az emberre, a pokolba haramia tempójukkal. Ebéd előtt törnek az emberre, zavarják a nyugodt étkezést. John M. Prismuth elhatározta, hogy feltétlenül pénzhez kell jutnia. Ho­gyan? — arról még fogalma sem volt. Nem olyan könnyű dolog Amerikában kigondolni valamit, hogy pénzhez jus­son az ember. Munkával aligha, mert munkát csak ritkán kapni. Ha valaki olyan szerencsés, hogy munkát kap, akkor alig keres annyit, amennyi a megélhetéshez szükséges, még hozzá a legrosszabb amerikai életforma szerint. Valami mesét kellene írni és jó! el­adni, — gondolta John M. Prismuth — például: „A Marslakók támadása a Föld ellen." Izgalmas téma, érdekes felfogás. Bombazápor a világűrből, ha­lált okozó napsugarak, a láthatatlan ellenség és így tovább. Egy kicsit megcsiklandozza az idegeket, fel­izgatja a fantáziát. Hátha azonban megírta már valaki a Marslakóknak ezt a háborúskodását — nyugtalanko­dott John M. Prismuth, — mert az amerikai életforma szerint szabad a verseny, mint a vásár és a Marslakók háborúskodását sem szabadalmaztat­hatja senki a maga részére. John M. Prismuth megírta tehát „Háború a Marslakókkal" című elbe­szélését és rohant vele egy képeslap szerkesztőségébe. Mielőbb el akarta adni, hogy átutalhassa az írógéprészle­tet, kiegyenlíthesse a tartozását a sza­bónál és megfizethesse a házbért. Az irodalmi rovat szerkesztőjének szavai azonban nem nyugtatták meg. — Elbeszélésünk — mondta — van most elég. Egy egész sorozat és mind nagyon időszerű. A földöntúli élet, Egy filmcsillag vallomása, Alsóbbrendű fa­júak tábora, magasrangú SS parancs­nokának emlékiratai. Nagyon érdekes. Emléktárgyak emberi csontokból, te­tovált bőrből készült lámpaernyók — mindez kellemesen felizgatja az igé­nyes olvasót. A példányszám azonnal emelkedett. A fordítás jogát megvet­tük a szerzőtől az összes világnyel­vekre. Háború a Marslakókkal elvesz­tette a varázsát. írjon valami másról. Ami jobban érdekli az olvasót. — De mjröl? — sóhajtott fel bána­tosan John M. Prismuth. — Engedel­met az előbbi kérdésemért. De már nem telik tovább az amerikai életmód­ra! A szerkesztő a vállát vonta. — Mondok valamit — szólalt meg kisvártatva — Öt százalék, rendben van? Menjen az American World szer­kesztőségébe és ajánljon fel egy ri­portsorozatot a vasfüggöny mögötti országokból. Közvetlen szemtanú hite­les cikkeinek sorozatát ajánlja fel ne­kik. — Várjon — beszélt tovább, — amikor John M. Prismuth kinyitotta a száját. — Kössön velük külön szerző­dést, hogy adi'.k ki könyvalakban is. Öt százalék az enyém. Tegnap talál­koztam a lektorukkal. Éppen ilyesmire volna szükségük. Menjen oda szapo­rán. — De — mondta meghökkenve John M. Prismuth — sohasem voltam még a vasfüggöny mögött! Igaz, hogy előt­te se! — Ki beszél most arról? — vála­szolt hangjában némi megvetéssel a képeslap szerkesztője. — Tud írni, vagy nem? — Már hogyne tudnék — felelte el­szántan John M. Prismuth .Hiszen ír­tam már elbeszélést a Marsról. Egy óra múlva már az American World szerkesztőségében Mac Untruth kiadóhivatali főnök előtt állt. Nagyvonalú alak ez az Untruth. Amerikai világnézet, amerikai élet­forma jellemzi. Az anyagi eszköz nem számít nála — csak a cél, az a fontos. — Igen, már telefonáltak, — intett a fejével — Ügy ajánlották be, mint sokoldalú férfiút — az ilyeneket sze­retem. trja meg tapasztalatait abból a vasfüggöny mögötti országból lapunk számára. Hiteles riportok sorozata, al­cím: — Külön tudósítónk jelenti. A fényképekről saját készleteinkből gondoskodunk. Igyekezzék, hogy meg­felelően kiszínezze a mondanivalóját: tömeges deportálások, a megbízhatat­lan személyek likvidálása, megrendítő események. Hogy milyenek? Azt éppen magának kell kitalálnia. — Ugyanis — szólalt meg John M. Prismuth. — Igen, rendben van a dolog. Száz dollár cikkenként, a csekket már is átnyújtom — mondta hideg tárgyila­gossággál Mac Untruth. — Mikor kezd hozzá, holnap? — Holnap — bólintott John M. Pris­muth. — Akkor megindítjuk a reklámára­datot — jelentette be elégedetten Untruth kvidóhivatali főnök és meg­nyomta asztalán a rádiofon gombját. A siker óriási volt. Még az amerikai életformához képest is. A közvéle­ményt egész lázba hozták. A közvetlen résztvevő megrendítő mondanivalója lefoglalta az egész első oldalt. Felcím: Egy szemtanú vallomása. Magát a cí­met az utca másik oldaláról is el lehe­tett olvasni: - A SZÖRNYŰSÉG VONUL VÉGIG CSEHSZLOVÁKIÁN — John M. Prismuth csodálatraméltó teljesítményről tett tanúbizonyságot. Tudása ugyan nem volt egy mákszem­nyi sem, de ezt a fogyatékosságot pó­tolta felelősségérzete. Végtére is le volt kötelezve mister Untruthnak és az American World című lapnak. Es felelősséggel tartozott e lap olvasóinak is, akik esténként szívesen olvasgatják az alsóbbrendű fajúak tábora magas­rangú SS parancsnokának emberi bőr­ből készült lámpaernyö fénye mellett írt emlékiratait. John M. Prismut nem tűrhette, hogy egy magasrangú SS tiszt lepipálja. Az ő tollát a százdolláros lelkesülés ve­zette. Ehinség — irta John M. Prismuth, gólod, ahogy a csehszlovákok kiejtik, mert a hivatalokban csak szovjet nyel­ven beszélnek, a gólod dühöng, a vá­rosok és falvak lakói kihalnak. Az emberek városaikból a falvakra mene­külnek. A falvakról viszont a városok­ba. Az Oroszországból érkező szállít­mányokról szóló hirek csupa blöff és arra szolgál, hogy megtévessze a nyil­vánosságot. A vaj- és liszt szállításokat abból a kifosztott országból az állo­másokon hátulról filmezik, hogy úgy lássék, mintha kiraknák. A nép szen­ved, a nemzeti kultúra pusztul, mert a vörös kiküldöttek csizmái tapossák-. A könyvkereskedéseket elárasztották Alexej Jirásek bolsevik agitátor vörös irataival. Az olyan gyönyörű olvasmá­nyok, mint Este a lámpavas alatt, vagy a NicK Carterek teljesen eltűntek a piacról és csupán a gyengéd emlékezés lehetősége van meg a demokratikus múltra ... — John M. Prismuth-nak nem esett nehezére beszámolni a csehszlovákiai viszonyokról. Ugyanazt a módszert al­kalmazta, mint amikor a Marsbeli el­beszélését írta. Csak a Csehszlovák Köztársaság térképét vásárolta meg, mivel a lehető legalaposabban meg akart ismerkedni ezzel az országgal. Megtalálta a maga emberét. Az American World kiadóvállalattal aláír­ta azt a szerződést, melynek alapján a vasfüggöny mögötti országokból írott további riportjait újságokban és könyvalakban fogják terjeszteni. A fel­cím: Egy szemtanú elbeszélése, cik­kenként száz dollár, öt százalék a ké­peslap szerkesztőjét illeti. Teljesítheti a szerződés feltételeit — megvásárolta magának Európa térképét. * * * Üjdivatú riporter. Komoly, lelkiis­meretes. Az amerikai életforma min­deh követelményének megfelel. Fordította: JÖ SÁNDOR W^tutiSűxdu hhxkŕ. • •i iiriiiillriiiiililriiiii iiiiiiii iiiiiiiiiiiiirrii r j i. A. Mojszejev beszélgetése az újságírókkal J ? Oénteken. december 7-én este a prágai és külföldi újságírók talál- § - JL koztak a Szovjetunió Állami Népi Táncegyüttesének vezető dol- i ? qozóival. A konferencián részt vett Igor Alekszandrovics Mojszejev, a i - Szovietunjó nemzeti művésze, az együttes művészi vezetője. A. T. Kon- § | sztantinov. az eqyüttes iqazqatóia és Sz. Galkorin. az együttes fő- " | karmestere. § ť I. A. Mo.i6zejev tájékoztatta íz újságírókat az együttes munkájáról I I és alkotási alapelveiről. Az együttes 1957 februárjában ünnepli fenn- | § állásának 20. évfordulóját. Ezen idő alatt a Szovjetunióban és 13 ál- 1 5 lamban rendezett művészkörútjai során összesen 400 000 kilométert i - tett meg. Csehszlovákiában harmadszor lépnek fel. Műsorukban 160 1 | szovjet és más népi tanc szerepel. Az együttesnek létesítésekor 30 tán- = 3 cosa volt, számuk ma 130-ra emelkedett. Saját iskolával rendelkeznek, | I melynek legtehetségesebb növendékeivel egészítik ki soraikat. | A szivélves légkörben lefolyt beszélgetés alkalmával I. A. Mojszejev | 1 tolmácsolta a csehszlovák néphez intézett meleg üdvözletüket. HttHIMIlilMl •i:llllill!)llll!l|rll^lllllllllll'll<lllllrllllllllllllbllll!ll!lllllllllllllll|ll||it|llll|Hinilll|l|il|M,Ii|||| l l|||||, l|| l l|,,,| l|^ Prágában ünnepélyesen aláírták a Lengyel Tudományos Akadémia és a Csehszlovák és Szlovák Tudományos Akadémiák közötti együttműködésre vonatkozó jegyzőkönyvet. : * * Nyitrán olvasókonferenciát rendez­tek V. Ovecskin szovjet író „Pre­chádzka po okrese" (Séta a járásban) című könyvéről. A konferenciának kétszáz résztvevője volt. * * • Pénteken a prágai Sláv-házban megrendezték a csehszlovák filmdol­gozók országos konferenciáját. * * • A csehszlovák-szovjet barátság hó­napjának keretében a prešovi Jonáš Záborszky Színházban csehszlovákiai körútján első ízben lépett fel az ung­vári 72 tagú Állami Kártpáukrajnai Népi Együttes. * * * A Bertranka, W. A. Mozart 1797 és ,1791 évi prágai tartózkodásának mél­tó emlékműve ünnepi gyűlés színhe­lye volt. A gyűlésen megemlékeztek a nagy zeneszerző halálának 165. év­fordulójáról, majd az államdíjas Sme­tana vonósnégyes és Vladimír fiíha professzor előadta Mozart A-dúr I quintettjét. * * * Bernáth Éva zongoraművésznő ti­zennégynapos turnéjáról visszatért Prágába. Bernáth Éva öt lengyel vá­rosban lépett fel, egyrészt zenekari, másrészt szőlóhangversenyeken, ame­lyeken cseh, francia, német és magyar szerzők műveit adta elő. A közönség és a kritika egyaránt magasra érté­kelte a zongoraművésznő játékát. * * * Pénteken az ostravai Állami Szín­ház Mozart Szöktetés a szerájból cí­mű vígoperájának előadásával befe­lezte a híres zeneszerző születésé­nek kétszázadik évfordulója alkalmá­ból rendezett Mozart-évet. A zágrábi Nemzeti Színház balett­együttesének tagjai a brnói Janáček Ooera színpadán újabb sikert arattak. Bemutatták Fraňo Lhotka cseh szár­mazású szerző Ördög a falúban című balettjét. • * • A prágai közönség körében nagy ér­deklődést váltott ki a Cseh Filharmó­nia pénteki rendkívüli hangversenye a prágai művészházban. Az estét Beethoven III. Leonóra nyitányával nyitották meg. L. van Beethoven III. zongorahangversenyét Szvjatoszlav Rihter, az OSZSZSZK nemzeti mű­vésze adta elő. A Cseh Filharmóniát Jaroslav K—mbholsc vezényelte. Az Indonéz-Csehszlovák Baráti Tár­saság öttagú küldöttsége szombaton ellátogatott az I -kola- és Kulturális Uqvek Megbízotti Hivatalába. Délután az indonéziai kulturális dolgozók küldöttsége megtekintette Bratislava nevezetességeit. Vasárnap a gottwal­dovi kerületbe utazott. A színművészet küldetése — a szocialista nevelés támogatása A kormány a napokban tárgyalja meq és ióváhagyás véqett a nemzet­gyűlés elé terieszti a színházakról szóló új törvényt. Az új törvény je­lentős határköve lesz a csehszlovák színművészet fejlődésének. A törvény hangsúlyozza, hoqv a csehszlovák szín­művészet küldetése a szocialista társa­dalom megszilárdításának, a lakosság kulturális színvonala emelésének és polgáraink szocialista nevelésének elősegítése. Ezért fontos, hogy a színművészet színvonala állandóan emelkedjék és hogy a színművészet hozzáférhető legyen a 'dolgozók leg­szélesebb rétegeinek. nyilvántartás lazulásával, a feladatok enyhítésével és a tartalékok eltit­kolásával cserélik fel. A decentrali­zálás — éppen ellenkezőleg, — ve­zessen a kezdeményezés és a íelelős­séa fokozására. hogy egvre rcbbet, jobbat és olcsóbban termeljünk. Az ipari nyerstermelésnek az ellen­őrző számok alapján 1957-ben 9, ľ szá­zalékkal kell növekednie. Ez a fejlcdés­növekedés alacsonyabb, mint az idei eredmények. Ennek ellenére a válla­latok. nemzeti bizottságok és minisz­tériumok azt követelik, hogy az álla­mi költségvetési kiadásokat 20 száza­lékkal növeljék, de az állami költ­séqvetési bevételeket csak 2 száza­lékkal akarják növelni. A munkatermelékenység és a bérek A munka termelékenységének az eredeti terv szerint 1956-ban 7,1 szá­zalékkal kellett volna növekednie, azonban utólagos követelések alapján 5.5 százalékra csökkentették. De a munkatermelékenység tervének tény­leges teljesítése túlszárnyalja még az eredeti tervet is és 7,3 szazaiékot tesz ki. A feladatok csökkentése eqv ter­melési szakaszon a bérfegyelem meg­szeqésére. a tervezett bérek túllépé­sére. általában a fegyelem lazulásá­ra vezet. 1956 eltelt kilenc hónapja alatt 860 millió koronával léptik túl a béralapokat. A túlórák az első ne­gyedévben a ledolgozott órák 6,1 szá­zalékát tették ki, a második negyed­évben pedig már 6,4 százalékra nö­vekedett a számuk. A munkaidőnek betegség címén történő ki nem használása is foko­zódik. noha az egészségvédelemre for­dított kiadások állandóan növekednek. A munkaképtelenség százalékszáma 1955 első felében 5,4-et tett kJ. míg az idén 5.7 százalékot. 1956 eltelt kilenc hónapjában iparunkban csupán a kimutatások szerint a nyolcórai munkaidőből 46 percet, azaz töb'o mint 9 százalékot nem használtak ká. a dolqozókat törvényesen megillető sza­badságon kívül. Ez az egyik oka an­nak. hogv a qépiparban a qépek na­pi 17 órára tervezett átlagos munka­ideiét csak 60 százalékban használták ki. ami azt jelenti, hogv a qépek csak 10 órát dolgoztak. Többmilliárdos értékek mennek így kárba. Ennyi értékkel kevesebb ke­rül a közös asztalra. Ezek a nr.lliár­dos károk apró károkból tetődnek össze, melyeket olyan egyének okoz­nak, akik könnyelműen azt hiszik, hogy eqvetlen korona, egyetlen óra, egyetlen kilogramm nem jelent ké­sőbb milliárdokat. Csupán a betegség és baleset kö­vetkeztében kihagyott munkanaook az idén 4 milliárd 500 millió korona veszteséget jelentenek a nyersterme­lésben. Ha a nyerstermelés költségein min­den koronán egy fillért megtakarítunk, az eqész népqazdaságnak ez többszáz millió korona költségcsökkentést eredményez. Az öt filléres költség­csökkentés pediq mát néhány mil­liárd koronát jelent. A prémiumok, melyeket cáak a feladatok teljesíté­séért és a iobb eredményekért oszt­hatnak ki jutalmul, qyakran jogtala­nul rövidítik meq közös asztalun­kat. 1956 második negyedévében pél­dául a nehézqépipari vállalatokban 40 esetben ioqtalanul és érdemtelenül ť'zettek ki prémiumokat. Az állami költségvetés anyaqi esz­közöket tartalékol az egyenlősch ki­küszöbölésére s envúttal a munkater­trelékenvséq qvorsabb növelésében való érdekeltséq fokozásához szüksé­ges Hjves bérmódosítások végrehaj­tására. Ezt a tartalékot azonb-m nem használták ki teljesen a denivePizációs intézkedések meqtételére hRnem e q ves ipari ágakban naq.vrészben a bérek jogtalan túllépésére. Az átlaqbérek túllépése kihat a iö­vő évekre, felemészti azokat az anya­gi eszközöket, melyeket a terv sze­rint az ártalmas egyenlősdi fokoza­tos kiküszöbölésére kellene felhasz­nálnunk a teljesítménynormák meg­szilárdítása és a bérszabályok töké­letesítése alapján történő jutalma­zásban. A munkatermelékenység elég­telen növelése és az átlagbérek túl­lépése akadályozza a munkaidő továb­bi rövidítését. A minisztériumok és a vállalatok azonban 1957-re sem biztosítják kel­lőképpen ezekef a fontos feladatokat. Az ellenőrző számok szerint a munka termelékenységének 1957-ben 7,7 százalékkal kell növekednie, azonban egyes vállalatok és minisztériumok alacsony tervjavaslatai eddig még nem biztosítják a munkatermelékeny­ség növekedését. A munkatermelé­kenység javasolt növekedése alacso­nyabb, mint a második ötéves terv tervezett üteme, ami azt jelenti, hogy a termelés növekedését 1957-ben az ellenőrző számokkal ellentétben a munka termelékenységének növeke­dése nem 84, hanem csak 64 száza­lékban, a munkaerők növekedése pe­dig nem 16, hanem 36 százalékban biztosítja. A munkatermelékenység növekedé­sének csökkentése és a keresetek globális növelése a termelés megfe­lelő növelése nélkül további néhány milliárd korona jövedelmet jelentene a lakosságnak anélkül, hogy ezt meg­felelő mennyiségű termék fedezné. Még mindig vannak törekvések a lakosság béreinek és egyéb bevételei­nek növelésére, noha érvényes a forqálomban levó pénz ma­ximális mennyiségéről szóló meg­szeghetetlen törvény, mely feltétlenül megköveteli, hogy a termelés és a keresetek fogaskerekekként illesz­kedjenek egymásba: máskülönben gazdaságunk gépezete nem tudna jól dolgozni. A nominális bérek tervszerűtlen nö­velése a termelés megfelelő növelése nélkül megnehezítené az árcsökken­tést, mivel ez növeli a lakosság vá­sárlóerejét és az áruszállítás további fokozásának feltételéhez van kötve. Használjuk ki egészen és fejlesszük tovább Cseh­szlovákia termelési lehetőségeit A szocialista rendszer létezése ma­gasabb színvonalon fejleszti és szi­lárdítja a termelési kapcsolatokat. El­mélyíti a kölcsönös együttműködés és segítségnyújtás kapcsolatait mind az állam belsejében, mind a szocia­lista rendszer egyes államai között. E tények döntően befolyásolják nép­gazdaságunk termelőképességének to­vábbi fokozását és a döntő tényező, a dolqozo tömegek fejlődését. Társadalmi rendünk objektív adott­sága, hogy a termelési kapcsolatok és a termelőerők fejlődésében fölényben van a kapitalista rend felett. Fölénye azonban nem automatiku­san érvényesül, s ezért fontos, hogy a szubjektív tényező — a dolgozó nép — érvényesíteni tudja fölényét. Az említett példák igazolják, hogy a Csehszlovák Köztársaság a tervfel­adatoknál naqyobb termelési lenetősé­gekkel bír. Ha tehát nem használjuk ki teljesen nagy gazdasági erőit, megszegjük a szocialista gazdálkodás alapvető jellegét. Mindnyájunk számára elvi kérdés, hogy pontosan teljesítsük és a fontos termékfajtákban s a termelés minő­ségi mutatószámaiban túlteljesítsük az 1956. évi tervet. 1957-ben is mindnyájunknak bizto­sítanunk kell az ötéves terv ellenőrző számaiban meghatározott minimális ütemet. Utat kell keresnünk a terv­teljesítés lendületének fokozására ott, ahol ezt a belső és nemzetközi szükségletek megkövetelik. Az 1956. évi feladatok túlteljesítése, valamint a Csehszlovák Köztársaság nagy és felelősségteljes szerepe mind a szocialista táborhan, mind a két világrendszer békés versengésében mindnyájunknak világosan megmutat­ja, hogy nincs ok feladataink csök­kentésére és tartalékaink ki nem használására: sőt ellenkezőleg, min­den okunk megvan gazdaságunk ere­jének még gyorsabb fejleszttésére. Államunk minden egyes dolgozójá­nak meg kell látnia a gazdasági ösz­szefüggést követeléseik és a népgaz­daság fejlesztése között. Látnunk kell mindnyájunknak, hogy az életszínvo­nal emelése nem valamilyen határo­zattól, hanem minden egyes dolgozó munkájától és gazdaságosságától függ. Nem szüretelhetjük le előre azokat a terményeket, melyeknek ter­mesztését még nem biztosítottuk. A szocialista termelési kapcsolatok fejlődésének jellemző vonása a köl­csönös együttműködés és a köl­csönös segítségnyújtás fokozása a termelésben, ami a dolgozók érdekei­nak egységét tartja szem előtt. Ezért váljék az alkotó kezdeményezés és kölcsönös versengés minden egyes dolgozó, mindnyájunk munkastílusá­vá. jellegzetes vonásává. A döntő tör­ténelmi tényező — a nép — aktivi­tásának és alkotó egységének teljes­fokú kifejtésében a kapitalizmus nem tudja felvenni velünk a versenyt. ÜJ SZÔ 1956 december 10 0

Next

/
Thumbnails
Contents