Új Szó, 1956. december (9. évfolyam, 335-363.szám)

1956-12-10 / 344. szám, hétfő

ALSOLÁNC — így, meg amúgy ... Alsóláncon jó EFSZ van • A mintaalapszabályzat — belső törvény a szövetkezetben • Három nagy bajt azonnal orvosolni kell • Ne legyenek mostohagyermekei a járásnak • A kormány levele segítséget jelent Négyéves az alsólánci EFSZ. Három család kivételével valamennyi földműves közösen gazdálkodik már a faluban. Éspedig nem akárhogyan. 501 hektáron majd ezer állatot nevelnek (a baromfin kívül), köztük 40 fejőstehenet és 220 birkát. CSAK DICSÉRÖLEG íehet róluk beszélni mindenféle tekintetben. Ide jöhetnének tanulni azok a szövetkezeti vezetők, ahol rossz a munkaszervezés, a munkakedv és munkafegyelem. Meg is látszik a jó gazdálkodás eredménye. Eddig még nem volt esztendő, hogy ne lett volna részesedés a zárszámadáskor. Látszik, hogy valamennyi tag igazi földműves, józan gondolkozású parasztember, aki szereti a földet, az állatokat. Beadási kötelezettségeik teljesítésében is ők viszik a prímet a járásban. Az elsők között szolgáltattak be 860 mázsa gabonát a nyáron. Ez évi tej és hússzámlájuk is ki van már egyenlítve, s mindenből terven felül adtak s még adnak is az országnak. Őnáluk bizony nem csepegnek a koronák, hanem egyenesen csurog a pénz a közös „bugyellárisba". Hiszen a juhállományból például 70 ezer korona jövedelmet terveztek és százezren felül kaptak. Négy és fél kg gyapjút nyírtak le egy-egy birkáról. TÖBBET ÉSSZEL — MINT ERŐVEL mondták az alsólánciak és 10 hektár vörösherét meghagytak magnak. Lázongtak is ám a kocsisok, hogy — aszongya — úgyis kevés a takarmány az idén, de hiába, a lóval nem t'irődik senki, annak jó a csáté is. De bezzeg megváltozott a véleményük, amikor a köhögő masina 45 mázsa elsőrendű magot fejtett ki a 10 hektáron és minden eladott mázsáért 3l00 koronát és ráadásul még 270 kiló korpát kapott a szövetkezet. Megfiadzott ám a maghere sokszorosan — 87 000 koronát „kebeleztek" be érte. Cukorrépájuk is bevált. 13 hektárról 3200 mázsát takarítottak be a gyárba. A répaszeletből, kukoricaszárból 1000 m

3 ízletes silótakarmányt készítettek. Most bárki feltehetné a kérdést: Kinek, minek tudhatók be ezek az eredmények. Ezt nehéz lenne megmondani. Neveket, egyes embereket alig lehetne említeni. Minden tag érdeme ez. Valamennyien kiveszik részüket a becsületes munkából. Kicsi, nagy egyarán De főleg annak köszönhetik jó hírnevüket, hogy a mintaalapszabályzat meghonosodott náluk — igazi törvénnyé vált a szövetkezet belső életében. — Nem volt azonban ilyen rózsás a helyzet itt sem azelőtt. Főként a kapásnövények megkapálása, qondozása körül volt baj. Gyakori volt a civakodás, veszekedés, mért az egyik tag naponta járt kapálni, a másik csak néha jött ki. Ennek a- nem kívánatos jelenségnek Alsóláncon egy-kettőre véget vetettek. ÚJ, IGAZSÁGOS MÓDSZER szerint osztották szét a cukorrépát, kukoricát és krumplit. Kijelölték minden családnak az őt megillető 8—10 sort, amelyet tavasztól őszig az illető család kezelt, kapált. Igaz, eleinte ez az újdonság nem igen tetszett egyeseknek, d<j a többség helyeselte és azóta nincs vita a kapálás körül. Ki-ki ipa. kodott a saját parcelláját idejében rendbehozni és szinte versengtek a tagok egymás között. Mindegyik első akart lenni. (Az idén 40—40 ár cukorrépa jutott egy családra!) Az állatállomány körül is rendet teremtettek. Sőt itt már pótjutalomban is részesülnek az etetők, kezelők — ha túlteljesítik a normát. Helyes vezetés, irányítás s főleg igazságos jutalmazás — ez a titka az alsólánci szövetkezet eredményeinek. NINCSEN RÓZSA TÖVIS NÉLKÜL... — nincs szövetkezet baj nélkül — ilyenformán módosíthatnók e régi közmondást. Itt is megvannak a bajok. A „diagnózis" ugyan ismeretes, de a JNB orvosai valahogy nem akarnak segíteni. — Mindennek azonban az a szerencsétlen földnyilvántartás az oka. Azóta „szaporodott" a szövetkezet földje. Addig 290 hektár szántóföldjük volt (most is annyi van a gazdaságműszaki telekrendezés szerinti térképen), de ma 322 hektárt tart nyílván a JNB Szepsiben. Hiába tiltakoznak, rúgkapálódznak az alsólánciak. Nincs mentség, a járás hajthatatlan. Ragaszkodik a 322-höz, s így persze 32 hektárról követeli a kötelező beadást. A szövetkezeti gazdák teljesítik ugyan a nemlétező 32 hektár után is a beadást, de mennyivel jobban járnának, ha azt a . 40 mázsa húst és más egyebet — szabad áron adhatnák el. Ez a „kis konokság" csekély 80 000 koronával károsítja évente a szövetkezetet. Kik voltak a bábák a 32 hektár „szülésénél" — nem tudni... Ez volna az első számú baj. A MÁSODIK SZÁMÚ? Az az istállók körül forog. T. i. a község az ősszel villanyt kapott. Érzi is ennek a jóságos energiának a hatását mindenki. Még tán a kóbor éjszakai ebek is hálásak, hiszen a vígan világító villanyfény mellett kikerülhetik az utca sarát. Csak a szövetkezet épületei, istállói vannak villanýfény nélkül. Petróleummécsesek pislognak mindenütt és kézzel húzzák a vizet a rengeteg jószág itatásakor. Nem is csoda aztán, ha a tagok zúgolódnak s elítélik az ilyen tervezést, mondván: — Inkább a falu, a házak és utcák maradtak volna sötétségben, csak ide adtak volna villanyt. Igazuk van. Mert a drótnélküli csupasz oszlopok az istállók körül felkiáltójelként szomorkodnak haszontalanul. A HADMADIK BAJ mondja Szaszáz Bálint, az EFSZ elnöke — egyenesen égbekiáltó. Íme. Az alsólánci EFSZ 860 mázsa gabonát adott be ez idén. Ennyi volt az előírás. A szomszédos Felsőlánc azonban ugyanolyan területről csak 380,45 mázsát — tehát még a felét sem. Hol van itt az igazságos arány?! Komoly a panasz a Járási Építkezési Vállalatra is a csigalassúságú építkezési ütem miatt. Ez a panaszuk is jogos az alsólánciaknak. A magtár építése csak ímmel-ámmal folyik. Lassan akár a Luca széke. Tavasztól babrálnak vele, de födél alá aligha kerül az idén, hisz még egy emelet hiányzik. Esetleg majd a hó takarja be. Megértem Hangácsi bácsit, a szövetkezet zootechnikusát, hogy fáj a szíve az ilyen dolgok láttán és megvan az oka arra, hogy e bajok okozóit a pokol mélységes fenekére kívánja... A hosszú téli estéken gyakran összejönnek az alsólánci EFSZ tagjai. Tanácskoznak, tervezgetnek, számítgatnak. Akkor is együtt voltak valamenynyien, amikor a rádió közölte a kormánynak a földművesekhez és szövetkezetesekhez intézett levelét. Alighogy elhangzott az utolsó mondat, eleven vitába kezdtek. Komoly segítség ez nekünk — mondogatták. A 17 pár lovat lecsökkentik 10 párra (mégiscsak számítanak az ígért traktorra) és legalább 20 fejőstehénnel növelik az állományt. Szeretnék persze a lápos, mocsaras réteket is rendbehozni. Lecsapolni, hogy minél jobb termést hozzanak a jövőben. A juhállományt is növelni Szeretnék. Ej, csak a JNB jobban segítene — hajtogatta az a 22 tag, aki aznap este összejött az irodába. A KORMÁNY LEVELE nemcsak a földműveseknek van címezve. Az illetékes felelős vezető emberek címére is szól. Hiszen főleg őrajtuk múlik, hogy szövetkezeteink erősödjenek, gyarapodjanak, hogy minél több dolgozó paraszt találja meg bennük igazi otthonát, jövőjét. Ennek bizonyára tudatában vannak a járás felelős vezetői is Szepsiben és az alsólánci kisebb-nagyobb hibákat haladéktalanul orvosolni fogják. Bartók János, Kassa Újjászületett a szövetkezet Legenyemihályiban Nem hiába szokták mondani az emberek, ha életükben valami nem sikerül. „Ha még egyszer születnék, tudnám mit kellene csinálni!" Nem olyan eavszerú azonban a dolog. De a legenyemihályi szövetkezeti tajoknak mégis sikerült. Azok a kis- és középparasztok, akik már nem bírták nézni az öt év óta működő EFSZ kínlódását, elhatározták, hoov Ján Handurnak, a mostani szövetkezet elnökének vezetésével, Ján Čopko, továbbá Bogdán volt szövetkezeti tagokkal együtt, újból megszervezik a szövetkezetet, de most már egészséges alapokon. Ez év márciusában, a szövetkezet alapjainak másodszori lerakásakor áttértek a harmadik típusra. Tizenhét kis- és középparaszt lépett be a szövetkezetbe, akik földjükön kívül állatállományukat is magukkal hozták. Ezelőtt természetesen nem sokat tudtak elérni, mert az első típustól nem jutottak tovább, s talán csak abban volt közösnek nevezhető gazdálkodás, hogy közösen herdálták a szövetkezet vagyonát. Alig múlt el egy év és mennyivel más lett minden. Ez év márciusától már szép eredményt értek el. 140 sertés, 240 juh, 300 tyúk, 12 ló és 54 kacsa birtokosai. 150 hízott kacsát a szabad piacon adtak el. * Annak ellenére, hogy a legenyemihályiak is azok közé tartoznak, akiket az idén elemi csapás ért, minek folytán főleg a gabonatermésben keletkezett nagy kár, mégis szép gazdasági eredményekkel dicsekedhetnek. Csupán cukorrépából több mint két vagonnal adtak be terven felül. A kukaricatermésükért sem kell szégyenkezniük. A burgonyabeadást is jól teljesítették. Idei gazdasági bevételeik olyanok, hogy jó nevű szövetkezet is megirigyelhetné. Hiszen csupán a merinói juhgyapjúért 80 ezer koronát kaptak. 30 kosért további 130 ezer koronát, a lóherevetőmagért 70 ezer koronát, s a hízókacsákért több mint 7000 koronát kaptak. De ez még nem minden. A bankban 100 ezer koronás betétjük van. A szövetkezeti tagok hitelszámlája teljesen tiszta, a hosszúlejáratú beruházási kölcsön kivételével. Az ilyen gazdálkodás már valami! Ez meglátszik a munkaegységen is. A 16 korona mellé a szövetkezeti tagok a zárszámadáskor a természetbeni járandóságokon kívül körülbelül egy koronát kapnak. A Kassai testvérek 40 mázsa gabonát,> Michal Peško pedig 35 mázsát kapott. Maguk mondják, hogy valamikor nem jutottak hozzá ilyen gondatlanul. De a jólét meglátszik a tagság emelkedő életszínvonalán is. Kassai házat épít — Leško motorkerékpárt vett a fiának, bútort a lányának. Micsoda aránytalanság! Danko János egyénileg gazdálkodó földműves például egész évi munkájáért amit a gabonatermésre fordított, csak 600 koronát kapott. Érthetetlen, hogy eddig nem lépett be a szövetkezetbe, annak ellenére, hogy kommunista és a járási nemzeti bizottság tagja. A legenyemihályiak tudják, hogy a tagalap bővítése és a szövetkezet megszilárdítása a jövőben rájuk váró feladat. Erre irányul agitációs munkájuk is a pártszervezet és a helyi nemzeti bizottság segítségével. De az emberek nehezen hallgatnak rájuk,- amikor a Dankóhoz hasonló funkcionáriusok, mint például Lőrincz József,az ellenőrző bizottság elnöke csak ígérgetnek, de a belépést halogatják. Mit szólnak ehhez a funkcionáriusok. Hisszük, hogy nem sokáig váratnak magukra a gazdasági épület építésében, ahová a szövetkezet fokozatosan átköltözik, már ők is segíteni fognak. MARIA DVULíTOVA A msdziiaborcei traktorosoknál Tíz évvel ezelőtt még marha legelt ezen a helyen, a Laborca partján. Ma egy új, modern épület áll itt, a medzilaborcei traktorállomás épülete. Hegyes vidék ez, s a földek nagy részét mégis gépekkel művelik. Ma már nehéz elképzelni is, hogy a szövetkezeti földeken s az egyénileg gazdálkodókén ne traktorok, burgonyaszedők, kévekötők dolgozzanak. Mert hogyan is emelkednének a hektárhozamok, hogyan adhat több terményt, burgonyát és takarmányt a föld a gépek segítsége nélkül? Meglátogattuk mi is a medzilaborcei traktorosokat. Éppen künn voltak a határban, csak az igazgatót találtuk ott, aki akkor tért vissza Vyšná Radváňból, ahol a brigádközpont munkáját ellenőrizte. Kíváncsiak voltunk, mivel érdemelték ki a GTÁ dolgozói a kerület vándorzászlaját. — A vörös vándorzászlót még ez év második negyedében kaptuk meg — mondotta Mikola Pacsuta, a GTÄ igazgatója. — Ez a kitüntetés nagy lelkesedést keltett dolgozóinkban, s a harmadik negyedévben még nagyobb lendülettel dolgoztunk. Tervünket idejében teljesítettük, s a legszebb eredményt Vyšná Radvaň brigádközpontjának sikerült elérnie — 111 százalékot. Jól használták ki gépeiket, ha kellett, éjjel is dolgoztak. A szocialista és a takarékossági verseny is nagyban elősegítette eredményes munkájukat. A legjobb traktorosuk Mikola Hombár volt, aki lánctabas traktorán 368 százalékban szárnyalta túl a tervét. Ducar traktoros Skoda-30 jelzésű gépével is szorosan Hombár nyomában volt. Az idén sokkal jobban, eredményesebben dolgoztak a cséptésben, a vetőszántásban, eredményesebb volt az új munkamódszerek alkalmazása is. (o—f) 00000000000000000000000^^ „Szeptember utolsó napjaiban történt. Nagy volt a kavarodás a nagykaposi szövetkezetben. Egy nap több mint 63 tag jelentette be levélben kilépését... Ezek, a különben becsületes tagok nem gondoltak jövőjiikre, tanácstalanok | lettek, visszariadtak a kezdeti nehézségektől." H

árom évvel ezelőtt írtam le ezeket a sorokat, akkor, amikor igen válságos helyzetbe jutott a szövetkezet. Egy hétig tartózkodtam akkor Nagykaposon, láttam, átéltem azokat a nehéz napokat, melyek a szövetkezet vezetőinek vállára nehezedtek. A legjobbak, a legszorgalmasabbak ott akarták hagyni a közösséget. Jó néhány középparaszt, köztük a két Eszterhaji testvér, Kálmán és János is bejelentették a kilépési szándékukat. Kár lett volna ezért a két emberért, hiszen jaluszerte jóhtrü gazdáknak ismerték őket még a szövetkezetbe lépésük előtt. Olyan emberekről volt szó, akik kijárták az élet gyötrelmes iskoláját, megkóstolták a „küljöld" keserű kenyerét is. E két jó gazdának nem igen akadt párja Nagykaposon. Bizonyíték: amikor egynéhány kaposi földműves felvetette a szövetkezeti gondolatot, bizony addig, amíg a két Eszterhaji nem állt közibök, igen lassan szállingóztak a szövetkezetbe a gazdák. Nem úgy belépésük után ... Azt mondták a kaposi gazdálkodók, ha már az Eszterhajiak is jónak látják, nem lehet rossz a szövetkezés. S hogy ötvenháromban miért léptek ki, mi bántotta őket, mi nyomta szívüket, nem tudták megmondani. Ezt bizonyítják az akkori téli esti meddő beszélgetéseink is. Ez az, ami gondterheltté tette "kkor OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO0OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO termelt mennyiség után járó prémiumot, egységenként 60 dekát. Azt mondják a nagykaposiak, hogy meg van minden munkának a maga módja, s ha megadják a földnek, ami jár, az időjárás szeszélyeivel is szembe lehet szállni. Ha nagy a szárazság, sokszor kell kapálni, hogy megakadályoz.zuk a nedvesség elpárolgását a földből, így tették a cukorrépával is. Ezért nem isteni csuda, hogy a nagykaposi határban 400 mázsa cukorrépa termett hektáronként, míg a környező falvakban alig 200—250 mázsát tudtak betakarítani egy-egy hektár földről, pedig a nagykaposiak répájára sem hullott különleges eső ... VISSZATÉRÉS UTÁN 2 0 .1 SZO 1956 december 10 a szövetkezet vezetőségét, s persze azokat is, akik határozottan kiálltak a közös mellett. Már-már ilyetén gondolkoztak: Ha a két Eszterhaji marad, lesz szövetkezet, ha nem, a jó ég tudja... A két testvér néhánynapos tétová" zás után visszament a szövetkezetbe. Csakhogy most nem igen jött utána a többi, nem úgy, mint alakuláskor. Hej, de sok hajnalba nyúló gyűlés, beszélgetés volt abban az időben a szövetkezet irodájában. Mennyi gond emésztette az elnököt, a vezetőséget. A szövetkezetet féltő tagok sorában is lidércként kísértett a gondolat: a jövőnket tesszük tönkre, ha engedünk az ellenség nyomásának. A kommunisták azonban nem csüggedtek. Esténként el-eljártak a kilépni akarók otthonába, türelmes, baráti szóval magyarázgatták, mit jelent, ha a szövetkezet életre kap, hiszen ha összefog minden kaposi gazda, közös erővel még a hegyeket is képesek megmozgatni. Mert ilyen dolgos és szorgalmas nép lakja Nagykapos községét. Egynéhány kilépni szándékozó hallgatott az okos szóra, de a többség hajthatatlan maradt. A gond, a tépelődés továbbra is ott* vendégeskedett a kaposi szövetkezetben. Az erős akarat, a jövőt féltő aggodalom mégis bizalmat hintett a megmaradtak közé. Meg kell mutatnunk, — mondogatták, — hogy élni fog a szövetkezet, ýgy kell munkálkodnunk, hogy minden kételkedő két szemével lássa majd: a paraszt jövője a közösben van... És megmutatták. Erős elhatározásuk és a szívós, szorgalmas munka olyan életet teremtett Nagykaposon, hogy nemcsak a 63 kilépő ment vissza a közösbe, hanem úgyszólván megkétszerződött a tagok száma. SUi ost ezen a késő őszi estén újra I itt ülök a szövetkezet irodájában. Hej, mennyire más a hangulat. Ilye- \ tén lehetne összehasonlítani a két öszi I estét: a három év előtti, mintha temetés lett volna, s mostani olyan, mint lakodalom előtt. Mert éppúgy számolgatnak a csoportvezetők, a zootechnikus, az agronómus, hogy ebből ennyi van, abból annyi termett, mint a falusi lakodalomra készülő rokonság. Egy tyúk, öt csirke, tojás, vaj, tejföl, így számítgat a háziasszony. A szövetkezetben szintén összedugják a fejüket a „háziasszonyok", hiszen közeleg a zárszámadás napja, a mérleg a szövetkezet javára billent. Eszterhaji János (ma már raktáros), Bodnár Antal agronómussal dugja össze a fejét. Az asztalon szétszórt papírok, könyvek. Vajon mennyi lesz most egy munkaegység értéke? (Három éve 12 korona volt). Nem kell ezt már kiszámolni sem, mindenki tudja a szövetkezetben. Ügy beszélték meg az év elején és úgy is fektették le írásban is, hogyha mindenki szorgalmasan dolgozik, s az időjárás se tréfálkozik, akkor 20 koronáig futja. Kérdezzük hát meg, helyesen tervezgettek-e, számítgattak-e januárban? Jól csinálták a tervet és bizonyosan szorgalmasan dolgozott mindenki, mert még az időjárás huncutkodásai ellenére is meglesz a 20 korona egységenként. Ezt ugyan csak én állíthatom, de az asztal körül ülők másképpen mondják. — Huszonkét koronáig mehetünk — mondja az agronómus. Ez tehát annyit jelent, hogv iqész évi 10 koronás előlegen kv •zárszámadáskor minden em még tizenkét koronát kap a munkaegységeire. A pénz mellé még a természetbeni jutalom is jár. Ebből ilyenformán tudnak osztani minden egységre: búza 2 kg, 1 kiló szemestakarmány, négy kiló széna, 3 kiló szalma. A többit már az olvasóra bízom, hadd gondolkozzék el azon, érdemes volt-e visszalépni a két Eszterhajinak és a többieknek, megvan-e a jó élete a csaknem 1200 hektáron dolgozó 200 szövetkezeti parasztnak. A számolás könnyítésére felsorolok néhány nevet s azt, hogy október elsejei határidőig az illető mennyi munkaegységet szerzett. Eszterhaji János 500, Eszterhaji Kálmán 990, Kovács István fiával 1490 Kovács Antal 796, Szabó Endre 776, munkaegységre kapja a megérdemelt jutalmát. ij árom év nem hosszú idő, de a nagykaposi szövetkezet a válságos év után annyira összeszedte magát, hogy nemcsak a környező falvak dolgozó parasztjai beszélnek eredményeikről, hanem a kerületben is a legjobb szövetkezetnek ismerték el. A kerületi versenyzászló egész évben a nagykaposi szövetkezeti irodát díszíti. És joggal. Az időjárás szeszélyei ellenére is, habár nem termett annyi gabona, mint amennyire számítottak, a jó munka, a szakszerű földművelés mégis meghozta az eredményt. A beadással sem volt baj, a tagoknak is jut a munkaegységekre. Kukoricából meg olyan jó termést adott a föld, amilyenre a legkorosabb emberek sem emlékeznek. Morzsoltan 40 mázsát tesz ki a hektárhozam. A tervezéskor úgy határoztak, hogy minden hektáron 25 mázsát kell termelni. A négyszeri kaválás, a jó növényápolás nem volt hiábavaló. Most minden tag, aki a kukoricásban dolgozott, megkapja a túlA parasztember szorgalma, kitartó munkája ékes bizonyítékát adta Nagykaposon is, hogyha ez a szorgalom összefogással, összetartással párosul, s a közös gazdálkodásban jut kifejezésre, a szövetkezeti gondolat legyőzhetetlen. Talán úgy gondolkodik ma már a kaposi szövetkezet elnöke is, ha esténként leül az irodában asztalához. Ma már nem gyötrik azok a gondok, amelyek három évvel ezelőtt ólomsúllyal nehezedtek rá. Inkább azon töri a fejét, miként lehetne még gazdagabbá tenni a szövetkezetet, a tagságot. S ha kinézve az ablakon, látja a szövetkezeti tagok új, piros téglából épült házait, bizonyára azt gondolja, hogyha a jövőben is úgy megy a szövetkezetben, a tíz új ház mellé még tízet építenek a jövő esztendőbe/l. Egész bizonyos, hogy a szövetkezet tagjai is úgy akarják, s azok pedig, akik három évvel ezelőtt kiléptek a szövetkezetből, úgy mondják, mint ahogyan Eszterhaji János három évvel ezelőtt a visszatérése után: „A becsületemre mondom, amíg megvagyok és Eszterhaji a nevem, nem téveszt meg engem többé soha senki... És ezt mondja ma is! Méry Ferenc