Új Szó, 1956. december (9. évfolyam, 335-363.szám)
1956-12-01 / 335. szám, szombat
Uránunk a békét szolgálja IPÁRTÉLET w A vörös zászló birtokosai Mcm egy értékes ásvány rejlik a föld mélyében hazánk területén. Köztük az uránérc is. Ez már maga elegendő ahhoz, hogy a mai világban érdeklődést és irigységet ébresszen. Ezenkívül szándékosan koholt és terjesztett fantasztikus elképzelések születnek, amelyekben alig van mákszemnyi igazság. Ezért mindjárt az elején beszéljünk a legfontosabbról: Miénk a Csehszlovákia területén található egész urán. Miénk, mint köztársaságunk egész gazdagsága egyik határszéltől a másikig. Az uránércet saját magunk termeljük ki és különösen előnyös feltételek mellett adjuk el a Szovjetuniónak. És sokkal többet kapunk érte, mint a világpiaci ár — köztársaságunk biztonságát, a csehszlovák tudomány gyors fejlődésének lehetőségét kapjuk érte, és ami a legfőbb, a békét kapjuk érte, mi, mások az egész emberiség. Uránércünk segítségével sikerült letörni a/ amerikai imperialisták atommonopóliumát. Segített megváltoztatni a világhelyzetet, valóraváltani az atomenergia békés kihasználását. Elmúltak azok az idők, amikor a szabadság erős, porkolábjai, a mostani dolláremberek önzőén és félelem nélkül akartak zsarolni az atomfegyverekkel. A Szovjetunió is ismeri már régen az atomfegyvereket és legalább olyan jól mint ők. És a tapasztalat azt mutatja, hogy csak az, aki ért a dolgokhoz, képes megakadályozni a yeszélyt. Igen, a Szovjetuniónak adjuk el uránércünket. Mert hiszen nagyon furísa és valósággal gonosz felelőtlenség volna, ha az imperialistáknak szállítanánk. Széles munkafronton indulni a föld mélyébe az uránérc keresésére, átépíteni és kibővíteni a régi bányákat, felszerelni az újakat, szóval megindítani az uránérc nagybani termelését i— nem volt könnyű és olcsó mulatság. Hatalmas eszközöket és számtalan szakembert követelt. A háború utáni szűkös esztendőkben nem rendelkeztünk elegendő mennyiségben sok mindennej. Ezért megegyeztünk a Szovjetunióval, amely mint szocialista ftagyhatalom rendelkezésünkre bocsátott minden szükségeset és szakembereit is elküldte. Egyszóval úgy történt, hogy a Szovjetunió megindította, kifejlesztette hazánkban az uránérc termelését a szükséges mennyiségben. Talán helytelen, igazságtalan, vagy kedvezőtlen az ilyen megegyezés? E lég há megmondjuk, hogy ha ez nem így történik, akkor ma távolról sem termelnénk annyi uránt, amennyit termelünk. És közben fejlődtek saját szakembereink, megtanulták ezt a munkát a mi embereink is. Előnyös volt ez számunkra és a Szovjetunió számára is, megfelelt az egész szocialista tábor érdekeinek. Külföldi kapitalista ellenségeink és bábjaik a „Szabad Európában" még mindig nem szűntek meg hangoskodásukkal, hogy — mint állítják — a jáchymovi bánya nem a miénk, hogy — mint állítják — „az oroszok elvették" tőlünk. De ez csak egyike hazugságaiknak, amelyeket nagyon szívesen ismételgetnek. Például általánosan ismert tény, hogy a jelenlegi időszakban a Szovjetunió India területén hatalmas acélüzemet épít. Hát emiatt az az üzem már nem lesz Indiáé? Vagypedig — mit Sfeólnak ahhoz, ha dolgozóink csoportja elmegy Kínába, berendez és üzembehelyez egy villanytelepet. Akkor is kínai villanytelep marad az. S így van ez a Szovjetunió segítségével és uránérc termelésünk fejlesztésében való részvételével. Ez semmit sem változtat azon, hogy a jáchymovi urán a miénk, a jáchymovi bánya a miénk, csehszlovák bánya. Teljes joggal írják a bánya neve után az n. v. rövidítést. Mindannyiunk nemzeti vállalata ez. És hogy ma állandóan érkezik a Szovjetunióból a sok gabona, nyersanyag, mindaz, amire feltétlenül szükségünk van, és hogy soha azelőtt nem hozhattunk be annyi árut, mint most, akkor az természetesen uránércünknek is köszönhető, amiért ellenszolgáltatásul .kapjuk mindezt. Q óbbal nem lehet verebet fogni... mondja a közmondás. Legegyszerűbb és leghelyesebb magyarázata ez a határokon túli minden hangoskodásnak és itthon a sok suttogásnak, hogy talán jobb volna és előnyösebb volna, ha az imperialistáknak adnánk el az uránt. Nem egészen két hónappal ezelőtt a brazil kormány elhatározta, hogy felbontja az Egyesült Államokkal kötött szerződést és Brazília nem szállít többé uránércet az Egyesült Államokba. ... Miért ? Nem olyan régen a i s / r> 1956. december 1. tengerentúlon megjelent egy brosúra, amelyben a szerzők előre óvják Mexikót attól, hogy az atnerikai monopóliumokkal bármilyen szerződést is kössön az urán szállítására ... Mi ennek az oka? Azokban az országokban, amelyek valamilyen módon arra kötelezték magukat, hogy Amerikának adják uránércüket, elkeseredett és felháborodott panaszok hangzanak... Miért ? Azért, mert mindenütt, ahová az amerikai monopóliumok keze elér, ahol turkálhatnak az uránérc külföldi lelőhelyein, vagy legalábbis megvásárolhatják azt, a másik felét a lehetőség szerint megrövidítik és igyekeznek minél nagyobb mértékben hatalmuk alá hajtani a gyöngébb partnert. Nincs semmi ellenvetésünk a kapitalista országokkal való kereskedelem ellen. Bővítjük kereskedelmi kapcsolatainkat mindig, ha valaki okosan akarja kicserélni árucikkeit äz egyenlőség alapján. De a valóság az, hogy az amerikai imperialisták még mindig tiltják — mégpedig más nyugati államoknak is — hogy Csehszlovákiába nyersanyagot és másfajta árut szállítsanak. S mindezért még kínálgassuk nekik az olyan nyersanyagot, mint a jáchymovi érc? Még ha csak gazdasági kérdés volna ez — de nemcsak az — csak is veszíthetnénk rajta. Ami az uránt illeti, számunkra határozottan előnyösebb — már azért is, hogy biztosabb és biztonságosabb — ha szovjet barátainknak adjuk el. Nemcsak, hogy nem veszítünk rajta, hanem többet nyerünk rajta, mint ahogyan ezt általában tudatosítjuk. A kétoldali előnyök mellett saját jövőnket is építjük az atomkutatás terén. Ezekről a dolgokról gondolkozva ™ nem felejthetjük el, az uránból készítik az atombombákat. És mi tudjuk, az imperialista államok élén még sok olyan ember van — főleg Amerikában — akik kedvüket lelnék a veszélyes atombombázásban. Megemlítjük, hogy Amerikában az újságok a nyilvánosság tudomására hozták azokat a javaslatokat (a hozzájuk csatolt tervekkel együtt), hogy hogyan dobják le az atombombákat a Szovjetunióra, új szocialista világunkra, hazánkra. Sohasem felejtjük el, hogy az előző években akadtak olyan gondolkodók, tábornokok, államférfiak, szenátorok Amerikában és más imperialista államokban is, akik az atomháborút javasolták. ' És ilyen körülmények között szállítanánk a csehszlovák uránt a másik félnek? Az imperialistáknak? Elég ha egy kicsit gondolkodunk és mindenki megérti, hazánk földjének részecskéit egészen más formában kapnánk egyszer vissza! Fölülről, a felhők közül. Meg vagyunk győződve arról, hogy az emberiség semmi hasonló dolgot nem enged meg az atom-híveknek. De nem leszünk olyan őrültek, nem követhetünk el olyan gonosz felelőtlenséget, hogy magunk segítsük a felfegyverzésüket. Ezt senkisem kívánhatja tőlünk, e? azt jelentené, hogy saját magunkat áruljuk el. De az embernek más dolgok is eszébe jutnak. A Csendes-óceánon fekszik Rongelap szigete. Közelében dobálják le állandóan az amerikai kísérleti bombákat. A rádioaktív sugárzás hatással volt a bennszülöttek szemére és bőrére, bomlásnak indult a vérük. Ezek a bennszülöttek a valóságban kísérleti nyúlak. Nem hiszem és sohasem fogom hinni, hogy közülünk valaki is akarná, hogy a mi uránunk részecskéi valaha is azokkal a részecskékkel keveredjenek, amelyek megmérgezik a csendesóceáni szigetlakók életét és néhányszor Japánba is ellátogattak. A z imperialisták rendszerint rá^^ mutatnak arra, hogy a Szovjetunió is kísérletezik az atom- és hidrogénfegyverekkel. Ez igaz. Csakhogy saját területén és olyan magasságokban, ahol ez senkit sem veszélyeztet. Különben már néhányszor javaslatot tett és most újból nagyon erélyesen indítványozza e kísérletek beszüntetését mindkét részről. Ehhez nincs szükség semmilyen ellenőrzésre, mivel az atombombarobbantásokat nem lehet eltitkolni. A mérőeszközök azt az egész világon azonnal feljegyzik. Elegendő lenne ha az amerikaiak és angol ENSZ-beli képviselői egyszerűen kijelentenék: „beleegyezünk". Nem lenne szükség semmi másra, csupán érthetően „igent" mondani, ők azonban még mindig nem akarják ezt tenni. És éppen így már hosszú évek óta mindenképpen mesterkednek, manővereznek, visszautasítják az atomfegyver betiltását, az atomfegyverek gyártásának beszüntetését és a kész fegyverek megsemmisítését. Hogyan hihetünk ezután nekik ? Valaki mindennek ellenére azt mondhatná talán, hogy túlozunk, hogy talán mindenki meggondolja az atombombák felhasználását. Igen, mi szintén azt hisszük, hogy meggondolják — éppen azért, mert már a Szovjetunió is hosszú ideje ismeri az atombomba gyártási titkát. Egyúttal azonban azt is tudjuk, hogy már egyszer atombombát dobtak, 11 évvel ezelőtt. Egy amerikai hadirepülőgép dobta le Hirosimára. Ez 1945. augusztus 6-án történt, amikor a háború sorsa már világosan eldőlt. Bármilyen szörnyen hangzik, már nem a háborúról volt szó, „csupán" a jövendő propagandáról. És néhány nap múlva egy újabb atombomba robbant, és újabb több tízezer békés polgárt ölt meg Nagaszakiban. Valóban, hogyan hihetünk azoknak, akik ilyen szemléltetően megmutatták az egész világnak, hogy mire képesek! Ezek soha sem kapnak egyetlen láda uránércet sem tőlünk. Az egész nemzetközi munkásmozgalom, a világ minden dolgozója előtt kötelességünk az emberi történelem döntő időszakában, hogy az egész csehszlovák uránmennyiség teljes mértékben a szocializmust, a népek szabadságát és a békét szolgálja. Teljesítjük e kötelességünket és a jövőben is teljesíteni fogjuk minden ingadozás nélkül. Igaz, az uránérc nagy gazdagságot jelent. De igaz á*z is, hogy fejtése éppen elég pénzbe kerül. Bizonyára mindenki megérti, ha azt mondjuk, hogy minden nagy vállalkozás először nagy költségeket igényel. Ez a válaszunk annak az olvasónak, akit befolyásolt a suttogó propaganda és levele szerint úgy látszik elhitte, hogy az után .valamilyen varázsvesszőt jelent, ' amellyel azonnal minden fáradság és befektetés nélkül megszerezhetünk mindent, amit akarunk és amire szükségünk van. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy idővel nem kerül sor erre. Prága közelében már szerelik első atomreaktorunkat. Lesz saját cyklotronunk is. Nem csupán fejtjük az uránércet, hanem mi magunk is megkezdjük feldolgozását. A rádioaktív sugárzásnak az orvostudományban, a technikában való felhasználása mellett előrehaladunk magában az atomenergia termelésében, az ember szolgálatára való felhasználásában. Csakhamar a mi éjszakáinkban is felragyognak a civilizáció új, eddig ismeretlen ereje által felnyitott villanyszemek. Habár hazánk a lakosság számát tekintve nem tartozik a világ nagy országai közé, ennek ellenére békés atomnagyhatalom lesz. Ezt erőnknek és gazdaságunknak és annak a Szovjetuniónak köszönhetjük, melyet közös ellenségeink tudatosan annyira mocskolnak és rágalmaznak. C z a helyzet a mi uránunkkal. ™ Nem azoknak adjuk az uránércet, akik a történelemben először gyilkoltak atommal, hanem azoknak, akik először kényszerítették az atomot világításra és gépek hajtására. És mi magunk mindinkább felhasználjuk e kincsünket hazánkban. Uránunk bennünket, országunkat és a Szovjetunió vezette egész szocialista tábort szolgálja most és a jövőben. A mi uránunk a béke uránja. Jirí Franék HÍREK A TECHNIKA ÉS TUDOMÁNY VILÁGÁBÓL I A legkorszerűbb ultrahangú mosógépek fél—egy percen belül kimossák a fehérneműt. Egyelőre nem lehet fokozni gyártásukat, mert túlságosan drágák (húszszor annyiba kerülnek, mint a közönséges villanymosógépek) Eddig nem sikerült ugyanis megoldani a generátorok olcsóbb gyártását. * * » Egy dél-walesi cég legfrissebb újdonsága a levegőből készített ház. A ház egy nagy sátor, melyet gumicsövek bonyolult rendszerével feszítenek ki. A gumicsövek felfúvása után a sátor elnyeri a szükséges szilárdságot. Harminc ember fér be a házba, és egyetlen személy három perc alatt felállíthatja. Nyugat-Németországban nemrégen befejezték a „Libella" nevű helikopter szerkesztését. A hollandiai típustól háromszárnyas légcsavarjával különbözik; a helikopter reaktív motorja petróleum vagy benzínhajtású. A légcsavar váza bambuszbői, a pilóta kabinja plexi-üvegből készült. A gép 50 kilogrammot nyom, maximális órasebessége 105 kilométer. Hollandiában és a Német Szövetségi Köztársaságban a helikopterek sorozatos gyártására készülnek. * * * Egy feltaláló olyan szerkezetet készített, amely a virágállványra erősítve jelzést ad akkor, ha a virágnak vízre van szüksége. E FELSOROLNI sem könnyű, hát még E valóra váltani azt a sok feladatot, E amelyekről a bratislavai „Orava" autósjavítóüzemben az év elején megtartott ^nyilvános párttaggyűlésen tárgyaltak. S Az ott elmondottakból ez a mondat E vésődött legjobban az üzem dolgozóidnak emlékezetébe: „Előre a kormány = és a Forradalmi Szakszervezeti MozEgalom vörös zászlajáért!" 5 — Gyalog is elmegyünk a zászlóért E — jelentették ki tréfásan, de eltökélEten a dolgozók. Ezekben az egyszerű s szavakban sok ember akarata, lelkeseEdése, a párt és kormány iránti bizalma ^nyilvánult meg. A vezetők, a szakmunEkások, a segédmunkások, az üzemrészs legek összes dolgozói versenyeztek. ™ Nemcsak a terv teljesítéséért, hanem E a jó minőségért és az önköltség csökEkentéséért is. A sokszor csak pár fii— Slér értékű csavarok, értékes szerszáHmok gondozásával, a munkaidő minden percének kihasználásával több mint -másfél millió koronát takarítottak 2 meg az idén. Persze az önköltségcsökEkentéshez jelentősen hozzájárultak az E újítók, közöttük Ján Pecník öt újítáEsával, amelyek közül legértékesebb a s golyóscsapágy biztosításához készített ~ alátét. Vajda Antal újítása is jelentő~ sen megkönnyítette és lerövidítette a E széj jelszerelési munkákat. Sok hasznos s javaslatot tettek Štefan Macenka, EHammerlík, Toma Károly és mások. E Az üzem dolgozóinak összefogása E meghozta a várt eredményt. KibontaEkozott a dolgozók versenylendülete, E alkotó képessége, melyet az üzemi E pártszervezet hathatósan támogat. EnEnek köszönhető, hogy az autójavítóE üzemek országos versenyének az élére E kerültek és az elmúlt napokban elE nyerték a kormány vörös zászlaját. E Olyan dolgozók versenyeznek itt a E zászló megtartásáért, mint Megy esi = György autóvillanyszerelő, Viliam RohE líček és Hajdú Imre autómechanikusok, E Miloslav Šnájder kovács, Ján Janik E autókárpitos és a többi szorgoskezű Etechnikus, munkás és segédmunkás. S Ilyen emberek kezéből bizony nem Elesz kis feladat más üzem dolgozóinak E elnyerni a vörös zászlót. E VAJDA ERNŐT, a vállalat legjobb E hegesztőjét az üzemrészleg egyik haEtalmas csarnokában találjuk; szalagE munka bevezetéséhez szükséges alkats részeket készít. Hogy hegesztő piszEtolyának fénye ne rontsa a többi dolEgozők szemét, védőfal mögött végzi Emunkáját. A hegesztőkóllektíva jól E megállja helyét a munkában. Pedig E vannak közöttük egészen fiatal munkáE sok is, de az idősebbek, a tapasztalEtabbak szívesen és rendszeresen tasnítják őket. Régi vasmunkás-szokás Eszerint tíz óra tájban felülnek a munEkapadra és így falatoznak. Persze közE ben jól esik a beszélgetés. Ilyenkor E tárgyalják meg a világ eseményeit, az E üzemben történt szervezési, vagy sze= mélyi változásokat. Beszélgetés közben E mindenki elmondja véleményét. Az s idősebbek a múlt nehézségeiről, fiatalEságukról beszélnek. Vajda elvtársat E ugyancsak nemrég vették fel tagjelöltE nok. Korára nézve is fiatal, ez azonban Énem tűnik ki beszédjéből; az édesapE j ától hallottakból nagyon jól ismeri a E múlt keserűségeit, szorgalmas tanulásE sal pedig nemcsak szakmai, de politikai = látóköre is egyre jobban szélesedik, és E így alig van kérdés, amelyre ne adna E kielégítő választ munkatársainak. Egy E kérdéssel azonban mégis sokat foglal= kőzik és nem tud zöldágra vergődni. E Az üzemi pártszervezet szociális öszEszetételét nem látja helyesnek. Kevés E benne a magafajta munkásember. BárE mennyire fontosnak látja az irodai munE kát. a jólét 60.rsa mégis a munkapadEnál dől el. Tehát ott van szükség jó agiEtátorokra, kommunistákra, hogy a jaE vitásoknál, a gépeknél dolgozó kommuEnisták bevonásával teljes mértékben E érvényesüljön a termelésnek, a gazdaEsági vezetésnek a pártszervezet által E történt ellenőrzése. Vajda elvtárs E örömmel beszél a kormány vörös zászE Iájának megszerzéséről, de tudja azt E is, hogy ennek megtartása újabb f előadatok megoldását, a munka még jobb E megszervezését követeli meg. HelyteElen lenne tehát ha az üzemi pártszerE vezet bizottsága most, a jó gazdasági "eredmények elérése után babérjain pi__ henne, hiszen vannak még megoldásra E váró feladatok. AZ ÜZEMRÉSZLEGEKEN, műhelyekben járva azt tapasztaltuk, hogy az üzemi pártszervezet csupán a termelési feladatok teljesítésére mozgósít. Az üzemi pártszervezet működésének elősrangú tényezője ez, de emellett nem lehet elhanyagolni a dolgozók politikai nevelését, a tömegpolitikai munkát. Már pedig az üzemben ezt elhanyagolják. Misem igazolja jobban ezt, mint az, hogy Heribán elvtárs, az üzemi pártszervezet elnöke azt sem tudja, kik állnak a pártcsoportok élért. Már pedig az ő feladata lenne segíteni és irányítani a pártcsoportok munkáját. Idestova négy esztendeje annak, hogy a CSKP országos konferenciáján elfogadott pártalapszabályzat leszögezte a pártcsoportok munkaszakaszonként való megszervezését. Az üzemben bizony még ezt sem váltották valóra. Nem helytálló az az érvelés Sem, amit a 04-es üzemrészleg vezetőjének irodájában mondott az egyik elvtárs, hogy a 10-es csoportok előnyösebbek, mert a hivatalnokok és munkások így közelebb jutnak egymáshoz. Hiszen a pártcsoportok, illetve szerintük a 10-es csoportok egy értekezletet sem hívtak egybe az idén, mert egybehívásukat megnehezíti az a tény, hogy a csoport tagjai nem egy műhelyben dolgoznak. Megérné a fáradságot, bizonyára jól gyümölcsözne, ha az üzemi pártszervezet bizottsági tagjai alaposabban megismerkednének pártunk alapszabályaival melyekben a párt törvényei, a párt harci tapasztalatai vannak ösz-: szefoglalva, hogy felismerjék a párt* csoportok nagy mozgósító és nevelő erejét. A pártcsoportok a legtöbbször kis kollektívák, melynek tagjai egymás mellett dolgoznak, állandó kapcsolatban állnak egymással, könnyen össze-! jöhetnek megtárgyalni a munkában felmerülő problémákat, kicserélhetik a termelésben szerzett tapasztalataikat. Tehát egy műhelyben, egy munkapadnál dolgoznak a pártonkívüliekkel. Fegyelmezett jó munkájukkal, példás magatartásukkal, a dolgozók iránti figyelmességükkel éppen a pártcsoportok erősíthetik pártunknak a tömegekkel való kapcsolatát. A pártcsoportbizalmi a dolgozók között él, ismeri minden egyes párttag és pártonkívüli munkáját, magatartását, gyorsan válaszolhat minden vitás kérdésre. A mostani napokban különösen nagy szükség van erre. Valamennyi dolgozónak világosan kell látnia a külpolitikai eseményeket, a párt és kormány intézkedéseinek jelentőségét. Vitathatatlan tehát, hogy a pártcsoport egyik legfontosabb feladata gondoskodni arról, hogy minden párttagnak legyen megbízatása pártmunkára. Hogy az üzemrészlegeken a pártcsoportok még nem töltik be ezt a feladatukat, ennek legfőbb oka, hogy a pártélet belső törvényét, a pártalapszabályokat nem alkalmazzák még teljes egészében. Nem kielégítő a pártcsoportok irányítása sem. A pártszervezet elnöke nem tart értekezletet a bizalmiakkal, ahol ismertetné a pártbizottság határozatait, a pártcsoport bizalmijai pedig beszámolnának munkájukról, tapasztalataikról és javaslatokat tennének a termelésben, de mindenekelőtt a pártmunkában felmerülő fogyatékosságok megszüntetésére, hogy minden kommunista aktív' harcosa legyen pártunknak. Mivel ez még nincs így, helytelen lenne letorkolni olyanokat, vagy büntetésből más munkahelyre helyezni — mint például Jachimovskát, az üzem egyik pártonkívüli dolgozóját — csak azért, mert felismeri a passzív tagokat (szavával élve: a papirostagokat), hanem javítani kell a pártmunkát, csakis így lehet az ellenkezőjét bebizonyítani. KÜLÖNÖSEN NAGY FELADAT hárul most a pártcsoportokra a küszöbön álló évzáró taggyűlések megszervezésében. Már a pártbizottság beszámolójának előkészítésében is segítséget, tanácsot kell adni a pártcsoportoknak, és elsősorban ezek bizalmijainak. Nagy munkát kell végezniök azért, hogy minden párttag gondosan felkészülve menjen a taggyűlésre és javaslataival, bírálatával járuljon hozzá annak sikeréhez, olyan pártbizottság megválasztásához, amely az egész üzem dolgozóinak bizalmát élvezni fogja. Erdősi Ede