Új Szó, 1956. december (9. évfolyam, 335-363.szám)

1956-12-01 / 335. szám, szombat

A magyar iskolák új fantervéről AZ ISKOLAÜGYI Megbízotti Hivatal az Iskolaügyi Minisztérium javaslata alapján új, kísérleti jellegű tantervet dolgozott ki a magyar tannyelvű isko­lák számára is. Ezt a tantervet a jö­vő évben egyes kiválasztott iskolákban mint kísérleti tantervet vezetik be és a szerzett tapasztalatok alapján eset­leg módosítva az 1960. évben összes iskoláinkban, mint véglegesített for­májú tantervet vezetik be. Az új tan­terv-javaslat kidolgozása a következő fő elvek szerint történt: 1. A magyar ifjúságnak a szlovák ifjúsággal teljesen egyenértékű műveltséget adni. 2. Biztosítani, hogy a magyar ifjú­ság alaposan elsajátítsa a szlovák nyelvet és így hazánk bármely szlovík tannyelvű harmadfokú­és főiskoláján folytathassa tanul­mányait. 3. A heti óraszámot nem emelni. A lenini nemzetiségi politika legtel­jesebb valóraváltásál tükrözi az a tény, hogy a magyar ifjúság cseh­szlovák hazánkban a többi nemzetisé­gekkel teljesen egyenértékű művelt­séget nyerhet nyolc- és tizenegyéves iskoláinkban. Nagyon helyes az új tanterv-javaslattal kapcsolatban azon elv hangoztatása is, hogy a magyar if­júság az iskolában alaposan sajátítsa el a szlovák nyelvet. Ennek szükséges­ségéhez nem fér kétség, világos vi­szont, hogy az eddigi módszerekkel megfelelő és tényleges eredmény nem érhető el. Nem egészen helyes, hogy az új tanterv a tizenegyéves iskolák legfelső három osztályában a szlovák nyelvű órák heti számát négyre csök­kenti az eddigi öt helyett. Pillanat­nyilag, amikor még Szlovákia-szerte csak az új tantervről vitázunk, nem tudhatjuk pontosan, elegendő lesz-e ez a négy óra a tanmenet által előírt tananyag átvételéhez, feltételezhető azonban, hogy a tananyag terjedelmét a heti óraszámokhoz fogják arányítani. Az új tantervvel együtt bevezetendő tanmenetnek feltétlenül sokkal jobb­nak, lényegesen másnak kell lennie, mint amilyen a jelenleg használatos tanmenet. A tananyag mennyiségének és minőségének, egyben tehát a tan­anyag mibenlétének meghatározásában abból a fő követelményből kell kiin­dulni, hogy az iskolai szlovák nyelv­oktatás legyen túlnyomóan gyakorlati jellegű. Ezt semmi esetre sém az Olyan tananyag előírása teszi majd lehetővé, mint pl. az idén kiadott „Módszertani megjegyzések" ú. n. „gyakorlati" nyelv elsajátítását szolgáló témái. Ezekben a témákban minden megtalálható, csak éppen a gyakorlatiasság nem. Vagy talán olyan nagyon gyakorlati jellegű­nek és a közbeszédben mindennap szóban forgó, témának tartható pl. a következő: A vegyiipar szerepe a gyó­gyászatban, ruhaiparban, hajtóanyagok és egyéb, az élethez szükséges anya­gok gyártásában. S ezt a nem éppen könnyű „gyakorlati" témát a 9. osz­tály számára javasolják a. „Módszerta­ni megjegyzések". MINDENT ÖSSZEGEZVE tehát: az űj tantervben megállapított heti óra­szám az egyes osztályokban szlovák nyelvből csak akkor lesz elegendő, ha a tantervvel egyidejűleg megfelelő — és hangsúlyozni kell, hogy az eddi­gieknél sokkal jobb! — tanmeneteket és tankönyveket is léptetnek életbe. Az anyanyelv heti óraszáma az új tantervben elegendő — a harmadfokú osztályok kivételével A legfelső osz­tályokban ugyanis csupán heti 4 óra van magyar nyelvből, ami szinte mi­nimálisnak tekinthető, hiszen csupán az irodalomtörténeti és olvasási órák­ra a legszűkebben méretezve is 2 órát kell fordítani. Az irodalomtörténet és irodalomelmélet oktatására elenged­hetetlenül nagy súlyt kell fektetni, hogy a magyar ifjúság kellő mérték­ben megismerje az irodalom valódi értékeit, az irodalmi müvek mondani­valójának lényegét, az irodalom jel­lem- és emberformáló erejét, társa­dalmi jelentőségét. Nem szabad meg­feledkezni az irodalomtörténet ikta­tása és az esztétikai nevelés közti szoros összefüggésről sem. Az irodalmi müvek elemzését, a művészi stílus szépségeit feltétlenül a tanulóifjúság szépérzékének fejlesztésére kell fel­használni. S ha már az esztétikai érzék ápolá­sáról szólok, megemlítem ezzel kap­csolatban az új tanterv egyik — vé­leményem szerint eléggé jelentős — hiányosságát. Az új tantervben nem szerepel a művészeti (vagy képzőmű­vészeti) nevelés elnevezésű tantárgy, és a rajztanítás is a 7. osztályban szerepel utoljára. A nyolcadik osztály­tól felfelé sem rajz, sem képzőművé­szeti nevelés nincs. Éppen akkor, ami­kor a serdülőkorú fiatalság szellemi képességei a normális testi és szelle­mi fejlődés törvényeitől vezetve kitá­rulnának a minden szép iránti fogé­konyság terén is, az iskola nem nyújt már semmit a fiatalság esztétikai ér­deklődésének és ez természetesen bi­zonyos nem kívánatos következmé­nyekkel jár. Manapság szeretjük han­goztatni, hogy iskoláink ne szigeteljék el magukat mindennapi életünktől, an­nak követelményeitől, s mégis ezen a téren valami nincs teljesen rend­ben. Népi demokratikus államunk meg­becsüli a művészetek valamennyi ágát, fejlődésüket messzemenően támogatja, ám iskoláink nem törődnek eléggé a művészeti pályák iránti érdeklődés felébresztésével, de még csak a mű­vészetek iránti laikus érdeklődés fét­rehozásával sem. Pedig nem lehet eléggé hangsúlyozni az esztétikai nevelés lehető legszéle­sebb skálájú megvalósításának fontos­ságát. A kellő mértékben megvalósított esztétikai nevelés lélektani visszaha­tásainak felülmúlhatatlan eredményei lehetnek a fiatalok alakuló jellemének legszebb vonásai kialakításában, hi­szen aki hisz a szépben, felismeri a szépet és örülni tud a szépnek, az egyben a humanizmus feltétlenül kí­vánatos kristálytiszta szemüvegén nézi és látja a világot. Vagy csak egy ki­sebb jelentőségű, de mégsem érdek­telen megjegyzés: A jampeces, nyu­gat-majmoló és minden ízlést kajánul megcsúfoló öltözködés az iskolák pad­jait elhagyó diákság egy részét rabjául ejti. Miért? Tényleg jampecek, vagy az öltözködésükkel rendszerünk ellen tüntető fiatalok ezek? Dehogy! Csupán — ízlésük nincsen. S miért? Mert az iskolában elhanyagoltuk az esztétikai nevelést. Igen sajnálatos tény tehát, hogy a kísérleti tanterv mellőzi a kép­zőművészeti nevelés elnevezésű tan­tárgyat, s így azzal a lehetőséggel kell számolni, hogy általános műveltséget nyújtani kívánó oktatásunk kissé hiá­nyos lesz. DE VAN AZ új kísérleti tantervnek egyéb hibája is. A harmadfokú osz­tályok kötelezően választható tantár­Saját erejükből Lubyban, köztársaságunk egyik leg­nyugatabbra fekvő községében van a Cremona Hangszerkészítő nemzeti vál­lalat. Évtizedes hagyományokkal ren­delkezik, kiváló hangszereit az egész világon ismerik és megbecsülik. A község egyik kis terén kőszobor: a cremonai hegedűs. Az az érzésem, mintha állandóan hegedülne. De nem: a helyi rádió közvetítésében Oistrach egyik hegedűkoncertjét élvezzük. A kis község lakosainak legnagyobb része — főleg németek — a hangszer­gyárban dolgozik. Nagyon szerethetik a művészi muzsikát, azért is készí­tenek olyan keresett hangszereket. Luby társadalmi és kulturális életé­nek központja Cremona üzemi klubja. Különösen eredményesen tevékeny­kednek a német nemzetiségű dolgozók együttesei. A szalonzenekar karmeste­re Anton Loos — egyébként pompás gitárok és banjók szakmestere, az első hegedűs Kari Neudörfer hegedűkészí­tőmester. A brnói hangszerversenyen az általa készített mesteri darabok a tiszta hangok versenyében megelőzték a híres Stradivári mintájára faragott olasz és más külföldi hegedűket. A szalónzenekar rendszeresen és szor­galmasan gyakorol, állandóan újabb és újabb műsorszámokkal lepi meg mű­értő közönségét. Most a népi alkotó­művészet járási versenyére készül, melyet az idén először Lubyban ren­deznek. Ugyancsak szép sikerekkel dicseked­hetnek a gitár és a vegyes énekkar tagjai. Műsorukon modern zeneszá­mokon kívül cseh és német klasszikus zeneszerzők müvei és Cheb környéki népdalok szerepelnek. A műkedvelő színészek együttese negyedévenként tart bemutatót. A nagy instrumentális zenekarban csehek és németek együtt játszanak. Természetesen ez csak elő­nyére van a közösség kulturális életé­nek. Ebben a zenekarban a bánjon Ka­rel Polák játszik, aki valaha Jaroslav Ježek, a világhírű cseh zeneszerző együttesében szerepelt. Műsoruk első kritikusai — és bátran hozzátehetem, hogy szigorú kritikusai — a Cremona nemzeti vállalat dol­gozói. Érthető ugyanis, hogy a lubyi muzsikusoknak igen igényes, műértő közönségük van. Csak ha műsorukkal otthon már megállták a helyüket, ak­kor mennek vendégszereplésre a kö­zeli Kraslice, Vejprty, Horni Slavkov német nemzetiségű polgárai közé. íme: saját erejéből és akaratából mire képes egy üzemi klub tagsága. Példát lehet venni róluk. Jó Sándor gyai között nem szerepel minden eset­ben a latin nyelv. A tanterv ugyanis megengedi, hogy a latin nyelv még a kötelezően választható tantárgyak kö­zül is kimaradjon, s helyette valamely élő nyelvet tanítsák. Ez az elgondolás meglehetősen helytelen. Kiindulhat­nánk talán abból, hogy már maga az a tény, hogy a latin nyelv nem minden tanuló számára kötelező tantárgy — csak bizonyos fenntartásokkal lenne elfogadható. Hiszen kissé fura állapot, hogy tizenegyéves iskoláinkban pilla­natnyilag is a latin nyelv csupán mint kötelezően választható tantárgy szere­pel és ezért a tanulók jelentékeny ré­sze — akik az ábrázoló mértant vá­lasztják latin helyett — le Is érettsé­gizik anélkül, hogy legalább a latin nyelv alapjaival megismerkedett volna. Nem fogadható el az az érvelés, hogy latinra csak a leendő orvosoknak, gyógyszerészeknek, jogászoknak, stb van szükségük. A latin nyelv elemi is­meretére és a római kultúra hagyo­mányainak ismeretére minden általá­nosan müveit embernek szüksége van. Ha tehát a latin nyelv az iskolában mint általánosan kötelező tantárgy nem kaphat helyet, legalább mint vá­lasztható kötelező tantárgy feltétlenül szerepeljen tantervünkben ugyanúgy, mint a szlovák tannyelvű iskolák tan­tervében, s ilyen formában legyen be­vezetve minden magyar tannyelvű ti­zenegyéves iskolában, hogy legalább az érdeklődők tanulhassák a latin nyelvet. Az idegen élőnyelv tanítását viszont nem kötelező tantárgy formájában kellene bevezetni, hogy így eqy további élő nyelv ne szorítsa ki teljesen tan­tervünkből a latin nyelvet. Megoldásra váró probléma ezzel kapcsolatban a szaktanárok képzése a magyar iskolák számára a latin nyelv és az idegen élőnyelvek (német, anqol, francia) oktatására. Pedagógiai fel­sőbb és felsőiskoláinkon mind a ren­des hallgatók, mind a távtanulási ta­gozatok hallgatói számára lehetővé kellene tenni az említett nyelvek ta­nulását és a szakképzettség elnyerését e tantárgyakból. Tekintettel arra. hogy a fentebb említett idegen nyelvek kö­zül a magyar fiatalság számára a német nyelv az, mely a legkönnyebben, még magánúton is elsajátítható, kívá­natos lenne a magyar tannyelvű isko­lákban is pártfogásba venni elsősorban az angol és francia nyelv oktatását, mert e nyelvek elsajátítása a megle­hetősen nehéz kiejtés és helyesírás miatt inkább megkívánja a tanulás szaktanár által vezetett iskolai formá­ját. VÉGEZETÜL NÉHÄNY megjegyzés az új tantervben meglehetősen mos­tohán kezelt orosz nyelvhez. Az új tantervben az orosz nyelv csak heti két órát kapott a tanrendben, s ez bizony talán a minimumnál is keve­sebb. A szlovák tannyelvű iskolák új tanterve szerint az orosz nyelv okta­tása a 4. évfolyamban kezdődik heti két órával, míg az 5.—11. osztályok­ban heti 3 orosz óra szerepel. Ezzel szemben a magyar tannyelvű iskolák­ban az orosz nyelv tanítása csak a 6. osztályban kezdődik s a 11. osztályig heti 2-2 órát kap az órarendben. Ez az összehasonlítás rávilágít arra, hogy a magyar tannyelvű iskolákban is az lenne a helyes és kívánatos, ha a szlovák tannyelvű iskolákhoz hasonló­an folyna az orosz nyelv oktatása. Az orosz nyelv ma világnyelv, ez közis­mert tény, illene tehát, hogy a magyar iskolák tanulói is legalább egy világ­nyelvvel, mégpedig a számunkra leg­előnyösebb világnyelvvel megismer­kedjenek. Nem engedhető meg tehát, hogy az orosz nyelvet mostohán ke­zeljük a magyar tannyelvű iskolákban. Kétségtelen, hogy ha be akarjuk tar­tani azt a fő elvet, mely az új tanterv alkotóit vezette: nem emelni a heti óraszámot, akkor problematikussá vá­lik az orosz nyelv heti óraszámának emelése is. Viszont abban az esetben, ha az óraszám nem emelhető, feltétle­nül a legszakszerűbb, á gyakorlatias­ság elvét mindenkor szem előtt tartó tanmenetet kell a magyar tannyelvű iskolák számára kidolgozni és életbe léptetni. A fentiekben néhány észrevételem­mel igyekeztem hozzájárulni az új, kísérleti tanterv megvitatásához, el­sősorban a nyelvoktatás és az esztéti­kai nevelés problémáinak szemszögé­ből. Igen helyes lenne, ha az új tan­terv alkotói figyelembe vennék a gya­korlati pedagógusok észrevételeit, ja­vaslatait, mielőtt a tanterv végleges formájában életbe lép. így lehetővé válna iskoláink pedagógiai munkájának stabilizálása, s a tantervvel logikusan összefüggő és megegyező tanmenetek és tankönyvek megszüntetnék végre a ma még gyakran előforduló tétovázást, bizonytalanságot és sokszor — valljuk meg őszintén — kétségbeejtő „egyé­nieskedést" az egyes tantárgyak olrta­tásában. S ez, úgy vélem, minden pá­lyáját szerető pedagógusnak őszinte és régi kívánsága. SÁGI TÖTH TIBOR OTHELLO O l TT a az ember előre tudja egy filmről, hogy az első díjat nyerte valamelyik fesztiválon, akkor gyakran megtörténik, hogy a film meg­tekintésekor csalódik, mert túlsókat, várt, és a várakozás nem állt arány­ban azzal, amit kapott. Nem vonatkozik ez Shakespeare Othello című hatalmas drámájának szovjet filmváltozatára, melynek ren­dezéséért Szergej Jitkevics első dijat kapott a cannesi nagy filmfesztiválon. Nehezen lehet szavaiba formálni azt az élményt, ami a film első képétől az utolsóig úgy fogva tartja a z embert, hogy lélegzetét is visszafojtja. Talán ott kellene kezdeni, hogy már maga a dráma, Shakespeare Othellója a világirodalom olyan gyöngyszeme, melyben elemi erővel hatalmas emberi indulatok törnek fel Viaskodik benne az élet minden nagy érzéie; a gátlás­talan szerelem és féltékenység, a leg­sötétebb ármány és ördögi gonoszság, az ártatlanság és a szépség. Itt a méltó tartalom méltó kereteI kapott. thello, a velencei doge hös mór hadvezére beleszeret Desde­monába, egy velencei főúr gyönyörű leányába. Desdemona viszonozza érzel­meit, és bo'dog házasságra lépnek. Szerelmük nem felhőtlen, mert Desde­mona apja nem nézi jó szemmel ezt a házasságot, és a titkos házasság utáni íelelősségreno ás a'ka míva' n szerel­mesek a doge előtt megindító sza­vakkal ecsetelik szerelmük történetét. Sokká' nagyobb veszedelem fenyegeti azonban ezt boldogság J a minden em­beri gonoszságot megtestesítő JágO, Othello főtisztje, részéről. Bosszxira szomjazik, mert Othello nem öt, ha­nem a becsületes Cassiusf nevezte ki helyettesének Pokoli tervet dolgoz ki, melynek főmotívuma őrjöngő félté­kenységet ébreszteni Othellóban. s egyúttal Cassiust is eltenni láb alól. Rossz szellemként hol Othello. hol Cas­sius fülébe súgja mérgezett szavait, a cselekvésnél azonban mmd'a sakkfigu­rákként tolja előre áldozatait, az os­toba Rodrigot, a hiszékeny Cassiust. sőt szerelmes feleségét is. Bosszúját betetőzi, mikor a féltékenységtől eszét vesztett Othello hosszas lelki tusa után megfojtja angyali szépségű, ártatlan Desdemonáját. Jágo felesége lelepfezi Othello szörnyű tévedését és bűnét. Othello karjába véve drága terhét, lel­kiismeretfurdalástól marcangolva tőré­vel halálra sebzi magát és imádott fe­lesége mellé dől. Színdarabot vagy regényt megfilme­síteni fokozottan nehéz feladat és a példák azt mutatják, hogy többnyire nem járnak átütőbb sikerrel, mert a színdarabból készített filmek filmsze­rűtlenül, merev színielőadás keretében mozognak. Szergej Jutkevics, a nagy orosz tör­ténelmi filmek világhírű rendezője, a szereplőkkel együtt remeket alkotott, mert Othellót válóban filmszerűen dol­gozta fel. Először is a shakespearei légkör tö­kéletes kialakítását és viharosan ka­vargó emberi szenvedélyek mesteri aláfestését kell kiemelni. Helyenként kis eszközökkel, jelképszerűen többet mond a szavak szazainál. Ilyen például az a jelenet, amikor Jágo a tengerpar­ton sétál Othellóval és cseppe.iként adagolja neki a féltékenység mérgét, mely kezd már gyökeret verni Othello szívében. Othello egymásután vonja félre a kezével a halászhálókat, de a végén mégis megakad az egyik há­lóban, az igazi halászhálóban és Jágo finom ármányhálójában. /^í thello szerepének felfogásában ó rendező mindenütt emberi vo­ríásďt domborítja ki, míg a régebbi rendezői felfogások túlmjomórészt az afrikai barbárt, és főleg a tébolyultan féltékeny férjet és nagy hadvezért mutatják. A filmben ezt háttérbe szo­rítva, a féltékenység kifejlődéséig a gyengéd szerelmes és emelkedett gon­dolkodású ember mutatkozik meg. A második fő alak, Jágo megrajzolá­sában a régebbi felfogásokkal szemben nem mutatja Jágot külsőleg is intri­kusnak, olyahnak, akiről messziről lerí, kicsoda. Ezzel ez az alak sokkal hite­lesebbé válik. A gyönyörű fényképezés és díszletek, a finom színek és Hacsaturjan zenéje méltóan egészítik ki ezt a filmet. Külön kell szólni Szergej Bondar­csuknak, Othello megtestesítőjének já­tékáról, A shakespearei indulatok szé­les skáláját valóban kimagaslóan, érett művészétté' érzékelteti. Szépen mond­ja és éli s J epét mind a végtelenül boldog szere. mes. mind pedig főképpen az őrületig felfokozott féltékeny férj ábrázolásában, mikor csak két kitágult szembogarában összpontosítja a fehé­ren izzó szenvedélyt. E valóban nagy színészi teljesítmény mellett a film hátrányára sokkal gyen­gébbek a töbi szereplők. A. Popov Jágo szerepében gyakran emelkedik felada­ta magaslatára, de játékát mégsem fiiti át az a belső erö és szenvedély, mely méltó lenne Bondarcsuk Othellójához és Jágonak a világirodalomban klasszi­kussá vált alakja érzékeltetéséhez. Ugyanez vonatkozik l. Szkobcevára is. Ami külső megjelenését illeti, valóban megeleveníti Desdemona tiszta szépsé­gét és báját, de mint fiatal művész sem deklamálásával, sem drámai ere­jével, kiforrottságával nem egyenrangú partnere Bondarcsuknak. A többi sze­replőnél is hasonló a helyzet, akik Othellóhoz viszonyítva nem emelkednek az átlagon felül. sszefoglalva azonban meg kell " állapítani, hogy ez a film a szovjet filmművészet kimagasló állo­mását jelenti, mely bizonyára olyan példaképül szolgál majd a világ fiatal filmrendezői és színészei számára, mint Eisenstein, Jutkevics, Vittorio de Sica és a töbi igazi nagy filmrendező ra­gyogó alkotásai. BREUER ILONA. DCôv áes Qitoáľi Ma rád gondoltam öreg Kovács István, míg künn az ősz könnye hull, nem fázol-é, megóv-é a dértől a szemfödő, ami rád borúi? Fáj-e még a szíved Pista bátyám? az a rossz szív, mely a sírba vitt, s odalenn az örök enyészetben vannak-e még merész álmaid? Amíg éltél, nagy vágyaid voltak; kicsit több föld s nem meddő tehén, ezért mentél ki az Újvilágba egy füstölgő hajó tetején. Nem nyerted el ott sem, mire vágytál, csak a szíved égette a gond, és egy asszony, ki mankóval jár már ez az asszony újra hazavont. Betegségen, gazok háborúján nem segített a borospohár, fogyott a föld, elfogyott egészen, de érďzted, hogy valami vár. Aki várt rád, megjött, Pista bátyám, s magával vitt nagyon messzire, szántó helyett egy kis gödröt kaptál az átölelő, néma semmiben. FECSÖ PÁL

Next

/
Thumbnails
Contents