Új Szó, 1956. december (9. évfolyam, 335-363.szám)

1956-12-06 / 340. szám, csütörtök

rr TANUL, MŰVELŐDIK A FALU • • • itiiiiiiuii •iiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiniiiiiiniiiiwiiaiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiľ <ii»!i««»i«»«ii«iisiiiiiiuiHiiiiiiiiiiiii!iiuiiiiit«iiii«iiiuijiiiii!iiuKiiniuiuiiiiiii«iiiiniiuiiiu>'iiu"iiiiiiHiiiiiiíiiiniaíu C ok-sok szövetkezeti tag, ^ egyénileg dolgozó paraszt látogatta már a múlt években is a szövetkezeti munkaiskolákat. Azok, akik rendszeresen eljártak az előadásokra, s igyekeztek minél többet elsajátítani az anyagból, igen sokat nyertek. Sokat, mert a nagyüzemi szövetkezeti gazdálkodásban csakis jó szaktudással, az agro- és zootechnikai tudomány elsajátításával lehet szép eredményeket elérni. Az idén is országszerte megnyíltak már a szövetkezeti munkaiskolák kapui. Az iskolák látogatottsága arról tesz tanúbizonyságot, hogy a dolgozó parasztok megszerették a tanulást, szívesen járnak az előadásokra. Csupán a bratislavai kerületben 8804 szövetkezeti tag és egyénileg dolgozó paraszt jár a munkaiskolákba. A tanulás elmélyítése érdekében á munkaiskolákon kívül 80 érdekkört szerveztek a kerületben 1786 hallgatóval, valamint 24 agro- és zootechnikai kurzus működik, amelyeken 518-an vesznek részt. A tanulás utáni fokozottabb érdeklődés évről évre azt bizonytja, hogy a szocializmus* építésének időszakában a dolgozó parasztság sem akar lemaradni. Fejleszti szaktudását, tanul. Művelődik a falu. mm • >"iiiiiiiiiiiiaiiiiiuiiiiiiiliiiiiiiiiiiiiiiniiiiiitii«iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii{iiiii iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiinitiiuiiiiiniiii Érvényesítik a szövetkezeti munkaiskolában szerzett tapasztalatokat A Banská Bystrica-i kerületben 212 szövetkezeti munkaiskola működik, melyeket ,6208 szövetkezeti tag látogat. A zvolení járás legjobb szövetkezetéből, a Veľká Lúka-i EFS7.-böl negyvenketten tanulnak itt. Első képünk Pete*• Rizma agronömust mutatja be, aki a biológia-órán a lentermesztésről ad elő. — Második képünkön az iskola harmadik évfolyamának tanulóit láthatjuk a lentermesztésről folytatott vita közben. Újra a szövetkezeti munkaiskolában A SZILICF.I szövetkezetben már második éve folyik a tagok téli iskolázása. A 3 éves szövetkezeti munkaiskola hallgatói — akik a rozsnyói járásban a legjobbak között végezték el az első évfolyamot — újra itt vannak az iskolában, hogy további tapasztalatokkal gazdagodjanak. A második évfolyamot november 16án kezdték meg. Az iskola 28 hallgatója között 16 szövetkezeti tag van — 4 egyénileg gazdálkodó és 8 GTA dolgozó. Az iskolát Varjú József, a 8-éves iskola igazgatója vezeti. Elmondja hogy a hallgatók részéről ez idén még fokozottabb az érdeklődés, mint tavaly. Ez érthető, hiszen Szilicén ebben •z é "ben már sikerrel alkalmazták az iskolában tanultakat. — A második évfolyamhoz nagy reményeket fűzünk, olyanok a kilátások, hogy a hallgatók száma növekedni fog — mondja Varjú József igazgató. NeTöbbet akarnak tudni A szimői szövetkezet november 30ig teljesítette a sertés- és marhahús, tej, tojás és gyapjú beadását. Terven felül ez idén beadnak még háromszáz mázsa sertéshúst, 80 mázsa marhahúst, 18 000 tojást, 215 ezer liter tejet, 876 kg gyapjút. Jól állnak a tejhozammal is. Egy tehéntől 7 liter tejet adnak be. A fentemlített termékekért 900 000 koronát kapott a szövetkezet. A dicséret elsősorban az állattenyésztési és mezőgazdasági csoportok tagjait illeti. A szövetkezet vezetősége és Balog Sándor zoótechnikus is azon igyekeznek, hogy még többet termeljenek, ezért a télen sok szövetkezeti tag látogatja majd a szövetkezeti munkaiskolát, hogy egyre jobban elmélyüljenek a haladó mezőgazdasági tudományok kútforrásaiban. Kunovsky Mihály, Érsekújvár Az őszi szántásban a Banská Bystrica-i kerület traktorállomásai vezetnek Szlovákiában a traktorállomások az őszi szántás tervét 81,9%-ra teljesítették. November végéig 8073 hektárral többet szántottak fel, mint a múlt év ugyanezen időszakában. Az őszi szántásban a Banská Bv-strica-i kerület gép- és traktorállomásai vezetnek. Ez idén 89,1%-a teljesítették a tervet, tavaly pedig csupán 76,3%ra. A múlt évhez viszonyítva mintegy 4 ezer hektárral többet szántottak fel ez idén. hézséget okoz azonban, hogy a második évfolyam tananyagát eddig még nem kapták meg magyar nyelven. Remélik azonban, hogy ez is rövidesen megjön, s a tanítás minden fennakadás nélkül tovább folyhat. Szilicén is sokat jelent a szövetkezeti munkaiskola. Fodor Lajos, a növénytermesztés vezetője kiváló eredményeket ért el csoportjával, amit főképpen a tanulásnak köszönhet. A gépi munka gazdaságos kihasználásával, a vetésforgók és az agrotechnikai határidők pontos betartásával első ízben sikerült a 660 méter magasan fekvő fennsíkon cukorrépát termelni. A termés szép volt, hektáronként 326 mázsát adott. De ez még csak a kezdet — mondják a sziliceiek — lesz még ennél sokkal, több is. Ebben az évben termett Szilicén először őszirepce is, s ugyancsak az idén térnek rá a silótakarmányok nagybani termesztésére és silózására. FALUCSKA LAJOSNÉ, egyik legjobb hallgatója az iskolának. Itt szerzett tapasztalatait eredményesen hasznosította a cukorrépatermelésben. Falucskáné volt egyik leglelkesebb úttörője a cukorrépatermesztés bevezetésének. Ma már az eddig lehetetlennek vélt dolgokat is megvalósítják a szilicei fennsíkon. Ezen a véleményen van Váradi Sándor egyéni gazdálkodó is. ö is szorgalmas hallgatója az iskolának, s magában már a közös gazdálkodásra való áttérés lehetőségeit latolgatja. — ki — Kétszeresre emelkedett a hallgatók száma A szövetkezeti tagság téli iskolázása egyre fontosabbá válik mindenhol. Ezt bizonyítja a szobránIdőszerű mezőgazdasági kérdésekről Az állatok téli takarmányozása A fejlett állattenyésztés egyik alapját a jól megszervezett takarmányozás képezi. Nem elegendő csupán nagy mennyiségű takarmányt termeszteni, hanem annak okszerű felhasználását is biztosítani kell. Szakiszerű takarmányozással fokozzuk az állattenyésztés magasabb termelését, a növendékállatok erőteljesebb fejlődését és jó egészségi állapotát. Az állattartás költségeinek mintegy 70— 75 százalékát a takarmányozás költségei teszik ki, ezért a szakszerű takarmányozás megvalósításával az állattenyésztés önköltségét is nagymértékben csökkenthetjük. Elsősorban beszélnünk kell a takarmány összetételéről. A takarmányok az állati szervezet felépítéséhez, az állati termékek előállításához szükséges tápanyagot tartalmazzák. A takarmányok összetételét vegyvizsgálat útján állapíthatjuk meg, míg emészthetőségükről csak etetési kísérletek alapján nyerhetünk tájékozódást. A kifejlett állat az elfogyasztott takarmány tápanyagait szervezetének müködésbentartásához, létfenntartásához, mozgás, zsírfelhalmozódás (és új szervezetek létrehozásához), szaporodás, tejtermelés, a fiatal állat pedig szervezetének növekedéséhez használja fel. Víztartalom tekintetében takarmány és takarmány között igen nagy a különbség. A fölözött tej, a moslékok, a répaszeletek, a tök és a répa 90 százalék körüli vízmennyiséget tartalmaz, a szénák viszont ún. légszáraz állapotban vannak és víztartalmuk általában csak 10—16 százalék. A sok zöldtakarmányt, moslékot, répát fogyasztó állat a takarmánnyal is elegendő vízhez juthat, általában azonban az itatást zöldtakarmányozás vagy nagymérvű mosléketetés esetében sem szoktuk mellőzni. Ezért a téli etetésnél, amikor az állat nagyobb mennyiségű száraz takarmányt fogyaszt, több vízre van szükség. A takarmányok száraz anyaga ásványi anyagokból (szervetlen sókból) és ci járás is, ahol tavaly négy há- szerves anyagokból tevődik össze. Az roméves szövetkezeti munkaiskola I anyag<>

k nélkülözhetetlenek működött alig 100 hallgatóval, az idén ez duplájára emelkedett. Az 1956/57. iskolaévben 5 szövetkezetben és 2 egyénileg gazdálkodó községben működik hároméves SZMI, mintegy 194 hallgatóval. Jenkovcén és Horňán 75 egyéni gazdálkodó látogatja az iskolát. A szövetkezetekben működő iskolák közül a legszínvonalasabb a Blatná Poliankán és Blatná Revistián működő. Az előbbi helyen Palai József, az utóbbiban Petro Ján iskolavezetők sikeresen irányítják a tanítás menetét. A szobránci járásban mindig többen vesznek részt ezeken az iskolázásokon az egyéni gazdálkodók közül is, és a mezőgazdasági termelésben egyre sűrűbben alkalmazzák a haladó termelési módszereket. A szövetkezeti munkaiskolák szervezésében nagy érdeme van Šuchta Mihálynak, a járási mezőgazdasági osztály dolgozójának. (Tudósítónktól.) az állati szervezet számára, mert saját szöveteinek vagy a magzat testének felépítése, továbbá a tejtermelés stb. tetemes mennyiségű szervetlen sót igényel, amit az állat maga előállítani nem bír; ezt tehát feltétlenül a takarmányban kell megkapnia. A vitaminok a szervezet részére igen fontosak, mert hiányuk betegséget idéz elő. A vitaminok nem a szervezet táplálására szolgálnak, a szervezet vegyi folyamatában nem vesznek részt, hanem csak irányítják (gyorsítják vagy lassítják) azokat. Igen kis mennyiségben hatásosak. A teljes vitaminhiány az állat pusztulását idézi elő. „A" vitaminhiány esetén a fiatal állat fejlődésében zökkenő áll be. Jellemző tünete, hogy a bőrön, s eqyéb hámeredetű szerveken káros elváltozások következnek be. A gyakorlatban kisebb vagy nagyobbfokú A-vitaminhiány állhat elő aszályos nyarakon, ha állatainkat hosszú hónapokon át zöldtakarmány nélkül kizárólag a kiégett legelő növényzetére utaljilk. Előfordulhat továbbá a téli tartás végefelé, ha aszályos nyár után, amikor a szervezet nem gyűjthetett magának elegendő készletet, A TUDÁS FEGYVEREVEL A semsei szövetkezet tagjai közül az elmúlt évben 16-an látogatták a szövetkezeti munkaiskolát. Nagy érdeklődéssel figyelték az eladásokat, igyekeztek elsajátítani a mezőgazdasági termelés elméleti alapismereteit. Különösen érdekelték őket azok a gyakorlati kísérletek, amelyek a trágyázás jelentőségét bizonyították. A kísérleti parcellákon zabot vetettek és burgonyát ültettek. A legszebb eredményeket az istállótrágyával vagy a kéntartalmú trágyával trágyázott növényeknél érték el. A szövetkezeti munkaiskola ez idei szervezésével — tekintettel a szövetkezeti tagok részéről meglevő érdeklődésre — még november elején foglalkozott a falusi párt • szervezet. A párttagok úgy döntötték, hogy erre az évre sokkal több hallgatót toboroznak az iskolába. A közös gazdálkodás tagjainak s az egyénileg dolgozóknak megmagyarázták a továbbképzés nagy jelentőségét és előnyeit. A pártbizottság tagjai lelkesen vállalták ezt az agitációs munkát, hogy meggyőző szavakkal minél több hallgatót nyerjenek meg a továbbképzésnek. Varga elvtárs Patkó szövetkezeti taggal beszélgetett. Meggyőzte öt arról, mennyire hasznára válik, ha részt vesz a munkaiskola előadásain, s tapasztalatait elméleti ismeretekkel egészíti ki. Az egyénileg gazdálkodó Némethet Druzo elvtárs látogatta meg és nyerte meg a szövetkezeti munkaiskolának. Ugyanúgy agitált a szövetkezeti munkaiskola érdekében a pártbizottság többi tagja is a faluban. Nem volt könnyű munka. Eleinte mindenféle kifogásokkal éltek az emberek. Leggyakrabban arra hivatkoztak, hogy erre nekik nincs idejük. „Mert a téli hónapokban még hagyján, de ha eljön a tavasz, minden perc drága" — mondották. Csak egy dologról feledkeztek meg: jól gazdálkodni azt idővel éppen a munkaiskolában tanul meg az ember. De van ennél még fontosabb körülmény is, s ez a gazdaságosság kérdése. Mert a semsei szövetkezeti tagok éppen ezen a ponton követnek el hibákat, amint az a juhakól és sertésól építésénél is bebizonyult. Ahelyett, hogy a tagság saját erejéből jó munkaszervezéssel maga építette volna fel ezeket az épületeket, idegeneknek adták ki, ők dolgozták a szövetkezeti építkezésen s kerestek fejenként ezer koronát meghaladó összegeket. Pedig ez a pénz egy kis jóakarattal és a munka ésszerű beosztásával benn maradhatott volna a közösben, fokozta volna a tagság jövedelmét. Ilyen és ehhez hasonló érvek felsorakoztatása segítette az agitáció sikerét, hogy a szövetkezeti munkaiskola hallgatósága számban növekedjék, jelentőségével a falu minden dolgozója tisztában legyen. Nagy érdemük van ebben a munkában a semsei agitátoroknak, akik személyes meggyőzéssel segítik a szövetkezeti munkaiskolát, s igyekeznek minél nagyobb számú hallgatóságot biztosítani. A semsei párttagok nagyon jól tudják, hogy az itt szerzett elméleti ismeretekkel felvértezve sokkal biztosabban teljesíťk azokat a feladatokat, melyek a mezőgazdasági termelésben reájuk várnak. (m) csak rossz minőségű, karotinszegény, fakó széna, sőt esetleg csak szalma jut az állatok jászlába. Előfordulhat továbbá a mesterséges borjúnevelés keretében, ha a borjúkat kizárólag fölözött tejjel itatjuk. A tej A-vitaminja ugyanis a tejzsírhoz kapcsolódik, a fölözéssel tehát eltávolítjuk. A hiány pótlására nyáron jó legelőkre járatjuk az állatokat, télen pedig takarmánykáposztával, jól sikerült (zölden száradt) szénával vagy silótakarmánnyal fedezhetjük legcélszerűbben az állatok e nemű szükségletét. A D-vitaminhiány nem annyira takarmányozási, mint inkább tartási kérdés. Különösen a téli, télvégi időszakban szokott fellépni, amikor a szervezet már kimerült, a takarmány nem tartalmaz belőle eleget. Az állatokat nem éri napfény, ami a bőrben levő előanyagokat vitaminná alakíthatná. Minthogy a természetes téli takarmányozásnak a jó széna az alapja, mindent el kell követni táplálóanyagaink minél tökéletesebb megőrzése érdekében. Ezt szolgálják a korszerű szénaszárítási módok, amelyek sorában a szocialista nagyüzem szem

T pontjából legnagyobb jelentősége a hengeres szénaszárltásnak van.' A téli takarmányozás szempontjából igen fontos a szénaszárítás és a silózás. Mind a kettőre szükség van. Silózással olcsóbbá tehetjük a téli takarmányozást. Ha a gyakori szárazságok és rovarkárok miatt bizonytalanul termő takarmányrépa helyett silókukoricát vetünk, ezzel kereken 25—30 százalékkal csökkentjük a téli tartás költségeit. A takarmányrépa drága takarmány, mert termesztése a hoszszadalmas egyelés, a répabogár elleni védekezés miatt sok vesződséggel jár. Emellett éppen a szátaz évjáratban terem keveset, amikor zöldtakarmányból is kevés termett, s a téli szénakészlet is szűkös. A silókukorica tökéletesen helyettesíti a takarmányrépát. Minden állat szívesen eszi, ás kb. kétszer annyi tápanyagot tartalmaz. A silókukorica vagy csalamádé jól bírja a szárazságot, így kedvezőtlen időjárás esetében is többet és biztosabban terem, és termesztése kevesebb gonddal, kevesebb költséggel jár. A téli időszak november 1-től május 15-ig, tehát 180—200 napig tart. A téli takarmányozási időszakban a rendelkezésre álló takarmányokból a tehenek szabványos takarmányadagját úgy állítjuk össze, hogy a legmagasabb tejtermelést érjük el. Ezek a takarmányok a következők: A rétiszéna változatos ízénél fogva kedvelt takarmánya a tehénnek. Akkor jó, ha halványzöld színű s akkor kaszálták le, amikor a füvek virágzásban voltak. A lucerna, vöröshere, baltacím, bíborhere, bükköny szintén jó takarmány. Fontos, hogy mennyi a száron a levél s milyen a szár minősége, ami a kaszálástól függ. A kukoricaszár a gyenge szénával egyértékü takarmány, ha még szeptember—októberben levágjuk és olyan helyen tároljuk, ahol nem ázhat meg. Silótakarmánynak is igen jó, ha répával vagy répaszelettel felszecskázva besavanyítjuk. A nedvdús takarmány a tejtermelés alapja, mert az állandó és nagy tejtermelést csak a nedvdús takarmányok bőséges etetése biztosítja. Ne etessünk egyféle abrakot, hanem több abrakféle keverékből adjuk a teheneknek. A tehén takarmányának zömét télen is a szálas és nedvdús takarmányok alkossák. Az abrak csak a hiányzó táplálóanyagok pótlására szolgáljon. Ha a téli szálastakarmányok túlnyomó részét pillangós széna fedezi, abban az esetben a takarmányokat szénsavas mésszel szükségtelen kiegészíteni. Ha a téli szálastakarmány felét teszi ki a ió minőségű pillangós széna, akkor elegendő a tejelő pótabrakot kilogrammonként 1 dkg szénsavas mésszel kiegészíteni. A sószükségletet célszerű nyalósó alakjában biztosítani. A baromfiak eleségét változatos, ízletes takarmányokból állítsuk öszsze. Tengeri, árpa, zabdara, korpa, lucernaliszt, valamint hús- és vérliszt szerepeljen a baromfiak keverék-takarmányában. Nagyon fontos, hogv a lágy eleség ne legyen híq. hanem csak morzsalékos. A lágy eleséget mindig frissen elkészítve adjuk. Ha biztosítjuk állataink számára a téli takarmányozást, akkor megvédjük állataink egészségét és termelőképességét, emeljük az állattenyésztés hozamának hasznosságát. Gasparik Sándor. OJ S Z Ô 1956. december 8.