Új Szó, 1956. december (9. évfolyam, 335-363.szám)

1956-12-30 / 363. szám, vasárnap

A szovjet dolgozók üdvözük a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának határozatait Moszkva (ČTK) — Valamennyi szovjet üzemben és intézményben, a szakszervezeti, ifjúsági és egyéb szervezetek ülésein megtárgyalják a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága teljes ülésének határozatait. A Dinamo-üzem szakemberei ülésükön kijelentették, hogy intézkedéseket foganatosítanak a termelés további javítása, főképp a helyes tervezés és a műhelyek ütemes munkája érdekében. A Sarló és Kalapács kohóüzem kollektívája nagy érdeklődéssel vitatta meg a határozat azon részét, mely a szakszervezetek feladatáról szól. A leningrádi értelmiségiek képviselői kijelentették, hogy a határozat világos munkaprogramot nyújt nemcsak a párt, szovjet, gazdasági és szakszervezeteknek, hanem a tudományos dolgozóknak is, akik minden tudásukat és tapasztalataikat a népgazdaság további fejlesztésének szolgálatába állítják. A donbaszi Nezsdannaja-bánya dolgozóinak gyűlésén Sztepanov csoportvezető ezeket mondotta: „A kommunista párt rámutatott népgazdaságunk sikereire, foglalkozott azonban a fogyatékosságokkal is, kiemelte főként azt, hogy a szénipar még mindig kevés tüzelőanyagot szolgáltat. Ez vonatkozik fi mi bányánkra is. Határidő előtt teljesítettük ugyan az évi tervet és 15.000 tonna antracittal többet fejtettünk, azonban minden bizonnyal sokkal többet is bányászhatunk." A Szovjetunió minden táján a dolgozók gyűlésein , hasonló nézeteket vallanak. Az ipar, a közlekedés és az építészet legkülönbözőbb ágazatainak munkásai ígérik, hogy jobb munkájukkal hozzájárulnak a hatodik ötéves terv sikeres teljesítéséhez. Indonézia Kommunista Pártja főtitkárának nyiiatkozata Džsalkarta (ČTK) — A Hariah Rákját c. lap közölte Aiditnak, Indonézia Kommunista Pártja főtitkárának nyilatkozatát. Aidit az indonéz hadsereg volt tisztjeinek szumatrai eljárásával, valamint a reakciós politikusoknak azokkal a kísérleteivel kapcsolatban, hogy kikényszerítsék Szasztroamidzsözso kormányáliak lemondását, élesen bírálja a Maszjumi párt vezetőit és hangsúlyozza, hogy a jelenlegi nehézségeket szándékosan idézték elő, hogy bonyolulttá tegyék Szasztroamidzsozso kormányának helyzetét. A nyilatkozat továbbá rámutat, hogy a Maszjumi pártnak Szasztroamidzsozso kormánya megdöhtésére irányuló kísérletei durván sértik a demokrácia elveit, annál is inkább, mert a szumatrai összeesküvők eljárását e pártnak a kormányban résztvevő vezetői helyeselték. Aidit végül felhívja a lakosságot, támogassa a kormányt programjának teljesítésében és a Šzumatrán előállott problémák megoldásában. A Szovjetunió már 70 ezer tonna gabonát szállított Lengyelországnak Varsó (ČTK) — A Szovjetunió a november 18-i moszkvai egyezmény keretében megkezdte a gabonaszállítást Lengyelországnak. Lengyelország már 70 ezer tonna búzát és árpát vett át, bár az egyezmény megszabta, hogy a szállítások csak 1957-ben kezdődnek, Lengyelország kívánságára azonban a Szovjetunió a szállításokat meggyorsította. Januártól kezdve a Szovjetunió Lengyelországnak havonta 200 000 tonna búzát és 20 000 tonna árpát szállít. Az 1400 000 tonna gabonát, amelyet a lengyel-szovjet egyezmény alapján kell Lengyelországba szállítani, már a jövő év első hat hónapjában átadják. Lengyelország ugyanabban az időben még 5000 tonna kukoricát is kap, amelyre a lengyel gyógyszeriparnak van szüksége penicilingyártásra. A KOREAI NÉPI DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁGBAN 1956 végén a termelés kétszeresen felümúlja az 1949-es háború előtti év termelését. A közszükségleti árúcikkeket gyártó üzemeket korszerű berendezéssel és gépekkel Ittják el. (ČTK) Növekedeti a szovjet vízierőművek kapacitása Moszkva (ČTK) —. A szovjet vízierőművek kapacitása 1956-ban több mint 2 millió kilowattal emelkedett. Amint Alexej Pavlenko, a villanyerőművek miniszterhelyettese a TASZSZ tudósítójával közölte, ez idéli több mint 190 milliárd kilowattóra villanyáramot termeltek, vagyis többet, mint amennyit a terv előír. Oj vízí- és hővillanyerőműveket helyeztek üzembe. A kujbisevi vízierőmű, amely a leglnagyobb Európában, a szovjet fővárosnak naponta 17 millió kilowattóra áramot szolgáltat. — A vízierőművek teljesítőképességének emelkedése lehetővé teszi — mondotta Alexej Pavlenko —, hogy a jövő évben több mint 8 millió tonna szenet takarítsanak meg a Szovjetunióban. Bővül a turistaforgalom a Szovjetunióban Moszkva (ČTK) — A szovjet „lnturiszt" Csehszlovákiával, Romániával és Bulgáriával a turistacsere további kibővítésének konkrét lehetőségeit érte el az 1957. évre. Az „Inturiszt" ki akarja bővíteni a turista-utak választékát a Szovjetunió európai részén kívül Közép-Ázsia szovjet köztársaságaiba is. Az „Inturiszt" . közvetítésével a Szovjetuniót 1956-ban 35 ország csaknem 30 ezer turistája kereste fel. Megtekintették Moszkva, Leningrád, Kijev, Harkov, Tbiliszi, Taskent és Alma Ata városokat. A külföldön ez idén mintegy 20 ezer szovjet turista volt. Felkeresték Csehszlovákiát és más népi demokratikus országokat, Kínát, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot, Libanont, Indiát, és Mexikót. Iráni képviselő elutasítja a megalázó kölcsönt Teherán (ČTK) — A teheráni rádió jelentése szerint az iráni parlament december 27-1 ülésén vita folyt arról a törvényjavaslatról, amely szerint Irán a Nemzetközi Banktól 75 millió dollár összegű kölcsönt kapna. Bechbechani képviselő a vita során feltárta az ilyen kölcsönök lényegét és kijelentette, hogy csupán az ország politikai és gazdasági elnyomását célozzák. Hangsúlyozta, hogy Iránnak nincs szüksége külföldi kölcsönökre, mert elegendő gazdag természeti forrásokkal rendelkezik gazdaságának önálló fejlesztésére. Az Egyiptom-ellenes imperialista összeesküvés újabb szakasza Kairó, (ČTK) — A kairói lapok december 28-án reggel híreket közölnek arról, hogy a brit és francia csapategységeket, amelyek kénytelenek voltak elhagyni Port Saidot, Ciprus-szigetén levő támaszpontjaikon való rövid tartózkodás után Izraelbe szállították. Az Al Gumhurija diplomáciai megfigyelője cikkében azt írja, hogy a brit és francia csapategységek összevonása Izraelben az imperialista hatalmaknak és Izraelnek Egyiptom és a többi arab országok ellen irányuló összeesküvése második szakaszának kezdetét jelenti. A brit és francia csapatok izraeli tartózkodásáról tanúskodnak azok a hírek is, amelyeket nemrégen közöltek az izraeli lapok azokról a szüntelen incidensekről, amelyeket brit és francia katonák követtek el Izrael te-: rületén. Ezzel kapcsolatban különös jelentőr séget nyernek Ben Gurion izraeli miniszterelnök nemrég tett kijelentései arról, hogy Izrael nem engedi az egyiptomi csapatokat visszatérni Gazába. Ezzel összefügg Nagy-Britannia, Franciaország és Izrael összeesküvése Szíria ellen. Ebben az összeesküvésben részt vesznek Irak és Törökország, az imperialista bagdadi paktum tagiai is. Az Al Gumhurija továbbá rámutat, hogy a megfigyelők nem zárják ki egy újabb esztelen kaland lehetőségét Nagy-Britannia és Franciaország részéről, melyhez a közép-keleti pozíciók megtartása érdekében folyamodhatnak. J. Gosnjak beszéde a szövetségi népi szkupstina záróülésén A Jugoszláv Szövetségi Népi Szkupstina jóváhagyta az 1957. évi szövetségi költségvetést. Az ülésen felszólalt Ivan Gosnjak nemzetvédelmi államtitkár is. A többi között foglalkozott a katonai segítség kérdésével ls. 1956-ban — mondotta I. Gosnjak — a Jugoszláviának nyújtott amerikai segítség az elmúlt évekből eredő megsegítési program keretében nem nagy mennyiségű hadianyagot foglalt magában. Hangsúlyozni kell, hogy Jugoszlávia a Szovjetunióval és más kelet-európai országokkal való kapcsolatainak normalizálása után sem a múltban, sem ez idén nem kért az 1956—1957. évekre az USA-tól katonai segítséget. Az USA kongresszusa ez idén elhatározta, hogy beszünteti Jugoszlávia katonai támogatását és egyidejűleg felhatalmazta Eisenhower elnököt, határozzon arról, vajon a hadianyagszállítást a múlt évekből eredő program keretében kell-e folytatni, vagy sem. Amint ismeretes, Eisenhower elnök határozata csak részben volt pozitív. Ezután beszüntették a fő anyagszállításokat, különösen a légierők számára, ami a nem teljesített szállítások 80 százalékát képezi. A segítség terjedelme 1956-ban az előző évekhez viszonyítva jelentős mértékben csökkent. összehasonlítva az 1954. évi szállításokkal, amikor a katonai segítség normálisan érkezett, 1956-ban az amerikai szállítások az 1954. évi szállításoknak csak 29 százalékát képezik. Erre való tekintettel — jelentette ki I. Gosnjak — terveinkben már nem számítunk erre a segítségre J és hadseregünk valamennyi szükség' letét saját eszközeinkből biztosítjuk. I. Gosnjak beszámolt arról, hogy Jugoszlávia hadseregének létszámát legalább 20 ezer fővel csökkenti. A nemzetvédelmi államtitkárság kiadásai 1957-ben az 1956. év színvonalán maradnak. Ez a költségvetés 9,99 százalékát teszi ki. I. Gosnjak rámutatott arra, hogy a hadiipar egyes üzemeit'közszükségleti cikkek gyártására alakítják át. A szövetségi népi szkupstina ülése december 27-én az esti órákban véget ért. Brit csapatok támadást intéztek a jemeni lakosság ellen London (ČTK) — Jemen londoni követsége december 28-án közölte, hogy brit csapategységek december 25-én támadást intéztek a Katava jemeni város közelében elterülő lakótelepek ellen. A polgári lakosság körében számos sebesült volt és sok helyen tűzvész keletkezett. A december 25-ről 26-ra virradó éjszaka brit csapatok ágyú- és gépfegyvertűz alá vették Katava városát és külvárosait. Több épület megsérült. Jemen londoni képv^elője tiltakozott a brit külügyminisztériumban a támadás ellen és követelte, hogy szüntessék meg a brit csapatok Jemen elleni ellenséges akcióit. OOOOOOOOOOOOO0OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO<0O^ OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO Megjegyzések a „Nasa sfvarnos!" jugoszláv el

méleti lap 10. számához HELYTELEN IRÁNYZATOK Ha a jugoszláv folyóiratokat lapozzuk, gyakran olyan cikkeket találunk, amelyekben az egyes szerzők revizionista nézeteket dicsőítenek és terjesztenek. A múlt revizionistáihoz hasonlóan a marxista módszereknek a mostani idők új jelenségeire való „alkotó" alkalmazása mögé rejtőznek. Természetesen nem beszélnek a párt, hanem csak a saját nevükben. A kettő között különbséget teszünk. Másrészt igaz az is, hogy nézeteik hirdetésénél az elméleti (gyakran párt) lapoknál is helyet találnak, amelyek minden szerkesztőségi megjegyzés nélkül közlik cikkeiket. És ez nem válik javára sem a jugoszláv elvtársaknak útjuk kérdései vizsgálatánál, sem a nemzetközi munkásmozgalomnak. Hiszen a gazdasági és más társadalmi jelenségek lényegének tanulmányozása nem elszigetelt tudományos-elméleti probléma, hanem nagy politikai jelentőségű dolog. Alapul szolgál a kommunista pártok stratégiája és taktikája helyes megállapításának, nevelő munkájuknak és szervező tevékenységüknek. Nem állja meg a helyét az az ellenvetés, hogy az újkori revizionisták müveinek terjesztése hozzájárul az alkotó tevékenységhez, hogy a marxistákat arra készteti, küzdjenek a helytelen nézetek ellen és ezáltal fejlesszék a marxizmust. Ilyen „szolgálatot" ugyanis az utóbbi időben kiadósan nyújtanak nekünk a burzsoá-ökonomisták és szociológusok, akik a nagytőke védelmezőinek pozícióiból nyíltan szólalnak fel. A revizionistákra jellegzetes, hogy a kapitalizmus nyílt híveivel való öszszehasonlításban elméletileg semmi újat nem hoznak és egyedüli „érdemük" abban rejlik, hogy utakat és módokat keresnek arra, hogy a munkásmozgalomba hogyan csempésszenek a M 0 J S Z ö 1956. december 30. burzsoáziára előnyös nézeteket és hogyan zavarják meg a szocializmus híveinek gondolatait. Ezt egyáltalán nem lehet „i tudományhoz való hozzájárulásnak" tekinteni. A revizionista értékelések és következtetések károsan befolyásolják a munkásmozgalmat és veszélyt jelentenek a szocializmus ügyének. Itt nincs szó a teoretikusok magánügyéről, sem pedig kizárólag a jugoszláv elvtársak dolgáról. Nézzük meg csak ebből a szempontbői a „Nasa stvarnost" folyóirat 10. számának két cikkét, mely lap a társadalmi kérdésekkel foglalkozik. „Változott-e a kapitalizmus?" című cikkében Az „Oj idő" szovjet hetilappal polemizálva a jelenlegi kapitalizmus egyes alapvető kérdéseivel foglalkozik. A cikkíró, aki R. I.-nek írja magát, a cikkben arra a nézetre jut, hogy nem kell elutasítani a kapitalizmusnak a szocializmusba való folyamatos átmenetéről szóló ismert revizionista tézist. Ellenkezőleg, amíg valaki nem ismeri el, hogy a kapitalista államok keretében is fejlődhetnek szocialista termelési kapcsolatok, állítólag ... „messze van a marxizmustól". Mit kell tehát az író szerint cselekednie a munkásosztálynak, milyen irányban kellene vezetnie a szocializmus győzelméért vívott harcát ? Az említett cikk egýes állításaibői könynyen következtethetünk a válaszra. A többi között így ír: „A termelési erők fejlődése kikényszerítette azt, hogy velük, mint társadalmi termelési erőkkel kell bánni és a megoldást a kapitalista típusú államokban keresik és találják meg ..." Ennek az államnak intézkedései „kiküszöbölik" a termelési erők fejlődésében álló akadályokat. Ezekkel a következtetésekkel a cikkíró „megoldotta a termelés kapitalista módszerének alapvető ellentétét" és ezzel felszámolta a szocialista forradalom alapvető, objektív feltételét. Ha ugyanis azt mondjuk: A kapitalista állam keretében a termelési erők fejlődésében mutatkozó akadályokat elhárítottuk, ezzel egyúttal azt is mondjuk, egyáltalán nem indokolt a kapitalizmusnak más társadalmi renddel valő felváltása. Marx — amint ismeretes — a munkásosztálynak, „a kapitalizmus sírásójának történelmi küldetését nem valami olcsó állításokkal támasztotta alá, mint ahogy azt a cikkíró teszi, hanem a kapitalista gazdaság tudományos elemzése alapján indokolja. Felfedezte a fejlődés törvényeit, amelyek egyúttal meghatározzák a kapitalista gazdaság pusztulásának távlatait is. Emellett e törvények alapja nem az emberek akarata, vagy az, hogy milyen a burzsoá állam formája és módja, amellyel funkcióját végzi, hanem a termelőeszközök kapitalista tulajdona. Hogyan „intézte el" a cikkíró ezeket a törvényeket? Ismét sajátságosan, a saját szájíze szerint. Ezeket írja: „Az állami kapitalizmus válságból nőtt ki, hogy a válságot leküzdje. Ezért meg kellett szüntetnie a kapitalizmus egyes törvényeit." A kapitalizmus gazdasági törvényeinek „megszüntetéséről" a cikk még két más helyén is szó esik. Az egyik helyen a cikkíró felháborodik amiatt, hogy egyesek kételkednek azon állítás helyességében, hogy „a burzsoá állam megváltoztathatja a kapitalista gazdaság törvényeit". Ez bizonyos értelemben emlékeztet a XVIII. század francia gondolkodóira, akik a haladás útját „a bölcs törvényhozóban — az uralkodóban" látták. Tévedésüket azonban már rég megdöntötte a tudomány és a társadalmi gyakorlat. Felfedezték az osztályharc történelmi fejlődésének hajtóerejét és ezzel feltárták az állam igazi feladatát, az uralkodó osztály egyszerű eszközének szerepét. Az uralkodó osztály a társadalmi fejlődés tudományos törvényeit nem vezeti be, nem szünteti és nem is változtatja meg. (Ha ugyanis az uralkodó osztálynak megvolna erre a hatalma, akkor sohasem egyezne bele saját pusztulásába). A marxista számára ezek a törvények kifejezik az osztályharc folyamatát és irányát (az ellentétes osztályok társadalmában) és ezért teljes lehetetlenség azt állítani, hogy az államnak — az uralkodó osztály egyszerű eszközének hatalma van ezeket a törvényeket megszüntetni. A cikkíró „a megszüntetett" törvények közé sorozza nyilvánvalóan az elosztásról szőlő törvényeket is. Szerinte ugyanis „... az állam mind nagyobb mértékben ura az akkumulációnak és a nemzeti vagyon mind nagyobb részét osztja szét..." (a jövőben nyilvánvalóan elosztja az egész nemzeti jövedelmet). Emellett állítólag „ ... két osztályhoz (a munkások és kapitalisták osztályához) való viszonyában az állam önállósítására és a társadalom fölé való helyezésére került sor," olyannyira, hogy megszűnik a kapitalista társadalom egy osztályának szerve lenni és megszűnik kizárólag ez osztály érdekeit visszatükrözni és védelmezni". A „Nasa tvárnosť' cikkírója szerint az állam tehát a burzsoázia és a munkásosztály javára osztja el a javakat. Sok egyében kívül az állam egyúttal „döntő tényezővé lett a beruházások tekintetében". Tudjuk, hogy e beruházások jő részét a lázas fegyverkezés kiadásai képezik. Vajon „az osztályfeletti" kapitalista állam itt is mindkét osztály, a munkások osztálya érdekeiben is cselekszik-e? A cikkíró itt akarva, nem akarva az imperialista propaganda platformjára kerül, amely éppen ilyen módon akarja meggyőzni a dolgozókat arról, hogy a lázas fegyverkezés „az egész nemzet" érdekében végrehajtott hazafias cselekedet. Ilyen helyzetben természetesen nagy probléma a munkásosztály számára versenytársat keresni. A cikkíró erről nem is ír terjedelmesebben és csak arra a megjegyzésre szorítkozik, amelyben hangsúlyozza a munkásosztálynak a nyereségben és az irányításban való részvételéért vívott küzdelme jelentőségét". * * * A „Változott-e a kapitalizmus!" c. cikkben nincsen tárgyilagos érvelés, hanem csupán általános állítások. A szerző ezekben az állításaiban az állami kapitalizmus feltételeiből indult ki, mintegy olyan semleges erőből, amely a társadalmi osztályok felett áll „az alapvető antagon osztályok, a burzsoázia és a proletariátus megközeiítőleges egyensúlyának feltételeiből". Az állam szerepének ehhez a felfogásához azért folyamodik a szerző, hogy megindokolja a szocializmusnak a kapitalizmusba való növekedése lehetőségét. A szerző számit arra, hogy ez a felfogás ellenállásba ütközik. Ezért bizonyos történelmi analógiákra hivatkozik a feudalizmusnak a kapitalizmusba való átmeneti időszakából, amikor erős abszolutisztikus államok alakultak a meggyengült feudális osztály és a még nem eléggé erős burzsoázia egyensúlyának alapján. De vajon ez a párhuzam ebben az esetben jogosult-e? Ismeretes, hogy már Engels rámutatott olyan történelmi időszak lehetőségére, amikor az államhatalom „látszólagos közvetítőként" létezik, s bizonyos idő tartamára valamelyes önállóságot nyer az antagon osztályokkal szemben. Erről beszél Lenin is „Az állam és forradalom" című müvében. És nem véletlen, hogy erről éppen abban a fejezetben ír, amelynek „Az állam az elnyomott osztály kizsákmányolásának eszköze" címet adja. Az állam egész marxista felfogásából teljesen nyilvánvaló, hogy ezek a kivételes körülmények, amelyekben az erők bizonyos egyensúlyban vannak, semmiképpen sem zavarják meg az államnak, mint az uralkodó osztály eszközének lényegét. Vajon a szerző milyen tények alapján hasonlítja össze az állami kapitalizmus korszakát, amikor a monopóliumok irányították az állami szerveket és intézményeket az abszolút monarchiák időszakában. Nem sorol fel egy tényt sem. De vajon egy általános pár-