Új Szó, 1956. december (9. évfolyam, 335-363.szám)

1956-12-28 / 361. szám, péntek

Néhány szó a nagymegyeri járás EFSZ-eiről A szövetkezeti nagyüzemi gaz­dálkodás egyre növekvő termelése tette lehetővé a hatodik árleszállí­tást. Ehh.íz a naovmegyeri járás szövetkezetei is lényegesen hozzá­járultak. Ha az idei termelési ered­ményeket összehasonlítjuk a tava­lyiakkal, úgy azt látjuk, hogy a tejtermelés több mint egymillió Il­lírrel emelkedett. A kulcsodi szö­vetkezetben 3, Ftissön 3. Csicsón és Bögellőn 1, Bogyán 1 literrel emel­kedett a napi fejéshozam tehenen­ként. így lényegesen emelkedett a szövetkezetek jövedelme is, ami járási méretben eddig 1 232 000 korona többletjövedelmet hozott. örvendetes jelenség az is, hogy a gazdasági állatok jobb gondozásá­val csökkent az áüatelhullás, éspe­dig a borjúknál hatról 5,5 száza­lékra, a malacoknál 3,8 százaiékos a csökkenés. Eryes szövetkezetek e téren is kimagasló eredményeket értek el. A nyáraddi szövetkezet 11, a tanyi 10, az alistáli 5 száza­lékos csökkenést muí t ki a szar­vasmarhák elhullásánál. Említésre méltó az is, hogy Balonvon 4%-ról 3%-ra, Bögellőn 16%-kal, Nagy­megyeren 8%-kal, Túzokon pedig 10%-kal csökkent a sertéselhu'lás. Ezek az eredmények visszatük­röződnek az állattenyésztés jöve­delmének növekedésében is. Járási méretben a szövetkezetek 3 133 000 koronával magasabb jövedelmet ér­tek el, mint tavaly. Nagyban elő­segítette ezt a kollektívák és egyé­nek között lefolyt szocialista mun­kaverseny. Például a tanyi szövet­kezetben az etetők csoportja egy hektár földterületre számítva eoy tehéntől háromnegyed év alatt "">17 liter tejet fejt, s ezzel már meg ­közelítették az 1 60. évre tervezett fejéshozamot. Ez a szövetkezet tejbeadási tervét 297%-ra teljesí­tette. Lipovcén az eredmény 1745 literrel ugyancsak kimagasló. A marhahús kitermelésében Koz­mér Kálmán, a kolozsnémai szövet­kezet állatgondozója halad az élen, aki 9 hónap alatt egy hektár me- < zőgazdasági földterületre számít- ; va 50 kg marhahúst termelt ki. Ez ; a szövetkezet 285 százalékra tel- ; jesítette a marhahús beadását, ; vagyis terven felül 12 285 kg-ot 1 adott be. Az izsapi szövetkezetben Csá­kány Rezső és Nagy János 107 kg sertéshúst termelt ki egy hektár ! földterületre számítva. Elsők let­tek a szocialista munkaversenyben. Szöveti ezetük a sertést úsbeadást 220 százalékra teljesítette és az eqész évi tervet 6352 kg-mal iépték túl. A gelléri szövetkezetben Szabó István 2 százalékos elhullás mellett! 100 tehéntől 80 bor.iút választ el, ! s az 1960-ra t -vezett 88 százalé­kot már jövőre eléri. Kopper János, Nagymegyer, A prešovi vasútállomással szemben egy új, négyemeletes épület emelkedik a magasba. Ez a Nálepka századosról elnevezett ruhagyár. Kora reggel, fél­hat órakor, amikor még szürkület bo­rltja a várost, kigyulladnak az üzem műhelyeinek neonfényei és a reg­geli vonatokkal bejáró munkás­nők élénk beszélgetés, nevetés közben igyekszenek az üzem kapuja felé. Fiatal lányok ajkán frissen hang­zik a „Jó reggelt". Száz és száz varró­gép, vasalódeszka, munkaasztal várja már az ügyes ke­zeket. Mire hat órakor megszólal a sziréna, már min­denki a helyén van és mintha gomb­nyomásra történne, oly egyszerre zúg­nak fel a varrógé­pek villanymotor­jai. Megindulnak a futószalagok, me­lyek minden há­rom percben egy teljesen kész öl­tönyt visznek a minőségi ellenőr elé. Az üzem, mely csak jövőre fogja ünnepelni fennállá­sának tizedik év­fordulóját, kilenc év alatt megnőtt, hatalmassá vált. Több száz dolgozó­nak ad ma munka­lehetőséget ás 1948 óta még há­rom új fióküzem is épült Bardejovban, Nagymihályban és Kassán. Ezek műhelyeiből kerülnek ki a vevőközönség által annyira kedvelt félgyapjú-szövetből készült gyermek­öltönyök, garbőanyagból varrt kabá­tok, hubertuszok 7—14 éves gyerme­keink számára. Köztársaságunk egész területén épp oly bizalommal és meg­elégedéssel vásárolják a Prešovi Ru­hagyár védjegyeivel ellátott gyermek­konfekciós ruhákat (annál inkább az aranyvédjegyeseket), mint a Prosté­jovi, vagy a Trenčíni Ruhagyárban készült öltönyöket. Az első emeleten hatalmas, kivilá­gított csarnok fogad, melyben a var­rógépek villanymotorjainak zúgása el­nyeli az emberi hangot, ötvenhat fia­tal lány és asszony hajol a varrógé­pek, szabóasztalok, vasalók fölé, hogy ügyes mozdulatokkal elvégezzék a ru­hadarabokon rájuk váró munkarészt. A varrógépek, asztalok között minden három percben négy 35—40 m hosz­szú futószalag indul el, hogy egy-két méterrel odébb vigye a kész ruhada­rabot. Nyolc óra alatt 136 öltöny hagy­ja el a műhelyt, ahonnan raktárakba, üzletekbe szállítják azokat. — A karácsonyi vásárra külön 102 fiúöltönyt készítettünk terven felül, megrendelésre. A magyarországi dol­gozók megsegítésére pedig 36 gyer­meköltönyt készítettek megtakarított anyagból műhelyünk dolgozói. Gyá­OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO' Az épülő Kelet-Szlovákia üzemeiben j Látogatás a Prešovi Ruhagyárban runk pedig összesen 655 készöltönyt küldött 16 800 korona értékben a ma­Bialíková Anna, az üzem kiváló dolgo zója. gyar gyermekeknek — ad felvilágosí­tást Pončák Rudolf, a műhely fiatal vezetője. írogatom ezeket az örvende­tes számadatokat, de közben az egész munkamenetet is figyelem Egy ma­gas, fejkendős lány mozdulataira le­szek figyelmes, aki krétával a kezé­ben gyorsan húzogat vonalakat az asz­talon levő kiszabott anyagra. Mikor néhány mozdulattal elvégzi ezt. egy körfűrészhez hasonló géphez lép és mas feladatok megkövetelik, hogy fo­kozottan biztosítsuk a pártdemokrá­cia érvényesülését sorainkban, s sza­kadatlanul vegyük igénybe a bírálat és'önbírálat fegyverét. Különösen nagy jelentősége van nálunk most, amikor a tagság megvitatja pártszervezeteink egész évi munkáját és újjáválasztja az alapszervezetek bizottságait. A kritika és önkritika széleskörű alkalmazása alapvető biztosítéka annak, hogy nap­világot lássanak a pártszervezetek kiküszöbölendő gyengeségei, hogy az új bizottságokba a legjobb, legrátermet­tebb kommunisták kerüljenek és ezzel pártunk még erősebbé, még szilárdab­bá váljék. Ezt a szerepet nem töltheti be akár­milyen bírálat. A kommunista bírálat mindig elvhű, éppen ezért nem lehet tekintettel egyesek „érzékenységére", baráti kapcsolatokra, egyéni sérelmek­re — csakis a párt, a dolgozó nép ér­dekeinek szolgálatára. A kommunista bírálat bátor és éles — határozottan és kérlelhetetlenül veti fel a hibákat. Nem huny szemet a „kényes kérdé­sek" felett, bátran szóváteszi és meg­bélyegzi az ingadozás, a nehézségek előtti megtorpanás, az opportunizmus minden megnyilvánulását, amely az el­múlt év küzdelmeiben egyik vagy má­sik bizottsági tagnál megmutatkozott. A pártszerű bírálat engesztelhetetlen az ellenséggel szemben, leleplezi az el­lenséget. Á pártszerű bírálat építő és nevelő hatású, kemény és igazságos, megalapozott és felelősségteljes — egyszóval olyan, amelyből az egész párttagság tanul, s amely a hibák el­követőit segíti munkájuk, magatartá­suk gyengeségeinek leküzdésében. A kommunista bírálat és önbírálat nem csupán a hibák felfedését jelenti, ha-i nem enné! többet: alkotó cselekvést, valami újnak a megszületését. Ennek az önbírálatnak a szellemében élünk most, a XX pártkongresszus és a mi pártunk ;:^zfigos konferenciájának je­lentős időszakában. A pártszerű kritika és önkritika szel­lemében élni — ez egyszersmind azt is jelenti: bírálatra, önbírálatra ösztö­nözni és bátorítani minden egyes párt­tagot, az egész párttagságot. A legna­gyobb ösztönző erő: a párton belüli demokrácia fejlettsége. A pártbizottság munkájáról adott rendszeres tájékoz­tatás, a taggyűlési beszámoló, a párt­tag helyes javaslatainak, kezdeménye­zéseinek elfogadása és megvalósítása, az alapszabályzatban meghatározott jogok tiszteletbentartása, a tagság be­vonása a vezetésbe, rendszeres részvé­tele a párt előtt álló feladatok végre­hajtásában — mindez együtt alakítja ki és erősíti meg minden egyes kom­munistában annak tudatát, hogy fele­lős résztvevője a párt munkájának, a pártbizottságok újjáválasztásának, részt vesz annak eldöntésében: ki le­gyen és ki ne legyen tagja az új bi­zottságnak. A bírálat és önbírálat ösztönzésének elengedhetetlen feltétele a harc a bí-' rálát elnyomói, a párton belüli demok­rácia megsértői ellen. Az elért eredmé­nyekhez való kritikus viszony, a hibák és fogyatékosságok felfedése és felszá­molása, a bírálat és önbírálat előre­hajtó erejének szakadatlan érvényesü­lése viszi előre a pártot s teszi képessé arra, hogy céljai felé még szorosabb egységben magával vigye az egész dol­gozó népet. A párt legyőzhetetlen, ha nem fél a kritikától és az önkritikától, ha nem palástolja el a munkájában előforduló hibákat és fogyatékosságo­kat, ha kádereit a pártmunka hibáin tanítja és neveli, ha idejében ki tudja javítani hibáit. A kritika és önkritika széleskörű, pártszerű alkalmazása egyik legfőbb biztosítéka annak, hogy eredményesen oldjuk meg a pártbizottságok újjává­lasztásának feladatát, megjavítsuk a pártmunkát, szilárdabbá tegyük a kom­munisták és pártonkívüliek kapcsola­tát és ezzel meggyorsítsuk hazánk fej­lődését a szocializmus útján. JÖ SÁNDOR levágja a megjelölt ruhadarab szélét. Utána várakozóan néz munkatársaira. — Miért nem dolgozik tovább, ér­deklődöm Pončák elvtárstól. — Mert barátnői nem dolgoznak olyan gyorsan, mint ő. — De lépjünk talán közelebb, ismerkedjünk meg velük — kaptam választ a kérdésem­re. Bialíková Anna, az említett fiatal munkásnő kelet-szlovákiai tájszólás­sal megmagyarázza, hogy azért dol­gozik gyorsabban, mert újítási javas­latot adott be, amelyre maga jött rá. — Egyszerű az egész, — mondja mosolyogva. Közben megigazítja fej­kendőjét. Itt ez a zsilettpenge, mely­lyel szétvágom az összefércelt anya­got és így egyszerre tudom kivágni a vászonbetétet. Azelőtt külön kellett széjjelbontani, mind a két anyagot. A tizenkilenc éves munkásnő köz­ben újabb ruhadarabot vesz le a futó­szalagról és ügyes mozdulatokkal a gyakorlatban mutatja be új munka­módszerét. Megtudom, hogy az üzem egyik legkiválóbb dolgozója, aki a harmadik negyedévben 185 százalékra, novemberben pedig 179 százalékra teljesítette normáját. Már tizenhét hónapja állandóan a munkaverseny élén jár, pedig mindössze csak két éve dolgozik az üzemben. Azelőtt egy kis faluban, Malý Šarišban, szüleinél élt, ahol nem sok munka akadt a ház körül. — Mennyi a tiszta keresete? — fordulok hozzá újra. — Az a teljesítménytől függ, 1080.—, 1100.— korona körül, a töb­biel«iek pedig 850.—, 900.— korona a keresete. — tts hogyan ér el ilyen kiváló munkateljesítményt ? — Ogy, hogy műhelyünkben a ha­ladó munkamódszereket alkalmazzuk, melyeket a helyi lehetőségek szerint még tökéletesítünk is. így például Ar­szejevova szovjet munkásnő módszere szerint műhelyünkben majdnem min­den munkásnő több munkafolyamatot sajátított el. Nemcsak a varrógépnél, de a szabászatban, á vasalásnál, a kézimunka-folyamatnál egyforma tel­jesítménnyel tud dolgozni. Ez külö-; nősen akkor fontos, ha valakit helyet­tesíteni kell. Csutkih és Korabelnyi-. kova módszerét is elsajátítottuk, melyek a munka minőségének megja­vítására irányulnak. Elgondolkozom a fiatal lány szak­szerű válaszán, aki csak nemrég hagy­ta el faluját, ahol az iparról nemcsak ő, de bizony szülei is keveset tud­tak ezelőtt. S ma pedig ez a fiatal munkásnő Kelet-Szlovákia fejlődő iparának egyik kiváló dolgozója lett. Végigmentünk a műhely valamennyi munkaszakaszán, a szabóktól kezdve, egészen a minőségi átvevőig, aki szi­gorú bírálattal osztályozza a kész fiúöltönyöket. — Ez pl. első osztályúnak van minősítve — akaszt le Gulyás István minőségi átvevő égy szépen vasalt öltönyt. — Megérdemli az aranyvéd­jegyet. Hasonló első osztályú arany­védjegyes öltönyt az idén már 54 642­tőt készített az üzem és ezzel a mi­nőségi tervet 100,1 százalékra teljesí­tette. Fent a második emelet 1432-es műhelyében hasonló kép tárul elénk. A különbség csak abban van, hogy itt öltönyök helyett fiúhubertuszokat, ka­bátokat varrnak az ügyes női kezek. Itt is, mint az egész üzemben, a mun­kásnők legnagyobb része parasztcsa­ládból származik. Lent az irodában még fülemben csengett a varrógépek zakatolása, amikor Goffa Jozef elvtárssal beszél­tem az üzemről. — Üzemünk dolgozói már december 20-ára teljesítették az egész évi ter­vet. Kötelezettségvállalásunkat tehát, melyet az Októberi Forradalom tisz­teletére tettünk, már teljesítettük. A fióküzemeink közötti versenyben most a nagymihályi került az élre, de összüzemi méretben, reméljük, hogy újra ki leszünk tüntetve, mint minden évben, ha nem is a minisztérium vö­rös zászlajával, de elismerő oklevél­lel. Jövőre pedig, ha majd felépül negyedik fióküzemünk is a Svidníken, ahol 300 dolgozó nyer alkalmazást, újra gazdagabbak leszünk. Ilyen távlatokkal örvendetes az új évet köszönteni. Horváth Sándor ĽJjra szép lesz a város h eben, a régi patinás városon néhány százéves létezése óta, sok háború vonult végig. A húszita háborúkban, a reformáció ideje alatt, a 30 éves háborúban, az örökösödési háborúban a régi gazdag város sokat szenvedett. De egyik sem ártott neki annyit, mint a második világháború. Amerikai repülők egyrészt a városra, de különösen a pályaudvarra rengeteg bombát dobtak le és a visszavonuló nácihadsereg folytatta a pusztítást. A történelmi város nagy piacterével, keskeny sikátoraival és düledező há­zaival már úgy látszott, hogy vég­pusztulásra van Ítélve. A mostani lakosság azonban, ami a lakáskultúrát illeti, nagyobb igénye­ket támaszt, mint amilyent a régi házak nyújtani tudnának. Államurak 1945-ben még nem tudott milliárdo­kat áldozni a régi házak tatarozására. Ezért természetesen előnyben része­sítették a bányászoknak szánt új, mo­dern települések építését Ostrovban, Sokolovban, Mostban, Litvinovban, Kladnóban, Ostravában és másutt. Hiába, nem felelnek meg dolgozó­inknak a romantikus, gótstílű erkély­ablakok, vagy fafestmények, a kapuk feletti régi címerek, ha a ház nem rendelkezik higiénikus berendezések­kel. A legszebb kézzel kovácsolt ka­pukilincsek, festett ablakok elvesztik varázsukat, ha a lakások nem korsze­rűek. Alaposan megrágta itt a régi házakat az idő vasfoga. öztársaságunk megerősödött, ipara virágzik és most eljött az ideje, hogy az értékes gótstílű épí­tészeti emlékeinket Cheb városában is rendbehozhassuk. Ez az akció a templomok restaurálásával kezdődött. Hiába uszítanak külföldön ellensé­•geink, az áruló Jaksch és Lodgeman hívei, megkezdték a történelmi épü­letek felújítását. Amiről a kapitalista háztulajdonosok egykor még csak nem is álmodtak, az most megvaló­sul. A renoválásnál nemcsak a régi patrícius házak homlokzatairól van szó, hanem ezeket a házakat átépítik, átalakítják, mégpedig olyan teljes­komforttal, amelyet ma egy korszerű lakás nyújthat. elépünk a Piac tér egyik házá­ba, melyet éppen most ad­nak át lakóinak. A fafaragással díszí­tett kaput és gyönyörű vaskilincset stílszerűen utánozták. A polgárház tágas előcsarnokában kézzel kovácsolt gyertyatartók függnek, melyekbe vil­lanyvilágítást vezettek be. Egy új, esztergályozott fakorlátos lépcsőn ke­rülünk az új lakásokba. Itt tényleg nem hiányzik semmi, amit egy modern lakástól ma megkövetelünk: parkett­padló, fehéren csempézett fürdőszoba gázkályhával, nagy, világos és száraz helyiségek, amelyeket egyelőre még szénnel fűthető kályhákkal fűtenek, Tatarozzák Cheb régi házait. később azonban központi fűtést ve­zetnek be a házba. A tágas erkélyek még növelik a lakás ke llemessé g ét. Megkérdezem kísérőmet, hogy kl fog itt lakni. Azt a választ kapom: egy bányászcsalád. Nemcsak a régi hagyományok, a művészi értékek megőrzésére való igyekezetet látni itt, hanem kifejezi ez az emberek iránti szeretetet is, akik ezekben az új háztömbökben fog­nak lakni. A régi városházban és a nemzeti bizottság hivatala épületében a kőornamentumokat, a templomok színes festett ablakait is felújítják. A város, melynek polgárai házában egykor Goethe és Schiller lakott, ma Közép-Európa egyik legérdekesebb vá­rosa a maga nemében, mert az ame­rikai repülők gondoskodtak arról is, hogy Nürnberget, Drezdát és más városokat úgyszólván eltüntessék a föld azínéről. Cheb ma újból feléled romjaiból. A város történelmi magját teljesen felújítják és az értéktelen, összedőlt házak egyrészét lebontják, helyükön szép parkok létesülnek. A sötét udvarok eltűnnek és a gyönyörű pázsiton vidám gyermekek fognak ját­szani. Hogy ez nem álom, arról ma mindenki meggyőződhet. A városban ebben az évben 250 lakásegységet ad­tak át rendeltetése céljainak. Ä nem­zeti bizottság még nagyobb célt tű­zött ki maga elé. Eddig 17 millió ko­ronát ruházott be a műemlékek és la­kások felújításába és további öt mil­liót fordít az olyan házakra, ahol hi­vatalok vannak elhelyezve. Sohasem oldották volna meg a német polgárok és háztulajdonosok az első Csehszlo­vák Köztársaság, vagy Henlein és Hit­ler idején a történelmi műemlékek felújítását ilyen nagyvonalúan. Visz­szaemlékezünk arra, amikor Karlovy Varyban lebontották azt a házat, amelyben Schiller lakott, mert állító­lag a forgalom útjában állott. Csak egy szocialista állam fordít annyi milliót arra, hogy Cheb régi házait az utókor számára megmentse. heb város nemzeti bizottsága jó és erős kezekben van. A funkcionáriusok mindent megtesznek, hogy a város újrafelépítése gyorsan haladjon. A kormány is minden támo­gatást megad. A legnagyobb építke­zési vállalat hatszáz alkalmazottja azon dolgozik, hogy a város történel­mi belső részét három év alatt rend­behozza. Nemsokára Cheb újból a ke­rület egyik fontos közigazgatási köz­pontja lesz. H. FRANK 0 J s / r­C 1956. december 14.

Next

/
Thumbnails
Contents