Új Szó, 1956. december (9. évfolyam, 335-363.szám)

1956-12-25 / 359. szám, kedd

Egy televíziós adás — és ami mögötte van Nem tudom más is úgy van e vele, de én már gyer­mekkoromban sem örültem addig egy­egy új játéknak, amíg a hasába nem néztem, mitől sza­lad például a fel­húzás autó, vagy miért mondja kéz­nyomkodásra a mackó, hogy e-e-e? Ügy látszik ez a gyermekes kíván ­csiskodás öreg ko­ráig is elkíséri az embert, hiszen leg­utóbb is csak azért nem tudtam élvezni barátom televíziós készülékértek kép­csodáit, mert az egész műsor alatt az a kérdés marcangolta belsőmet, hogyan láthatom én azt, amit Sok kilométerre tőlem adnak elő a művészek? Sajnos a televíziós készüléket jelen esetben nem engedte szétboncolni irigy barátom, ezért történt aztán, hogy jobb lehetőség híján Csajkovics mér­nöktől, a televízió egyik vezetőjétől kértem engedélyt, hadd nézhessem vé­gig legközelebbi közvetítésük műhely­titkait. Alexander Fredna: Dámák és huszárok című vígjátékának közvetí­tése volt az a legközelebbi alkalom — nos kísérjenek hát el felfedező utamra önök is kedves olvasók! Fél nyolc sem volt még. amikor autóbuszaink odaérkeztek a kultúrpark esztrádtermének bejárata elé. Itt talál­koztunk a televíziós adás előkészítői­nek másik csoportjával, a díszletezők­kel, színészekkel és a bonyodalmas munka legfőbb irányítójával, Rehák Já­nos rendezővel. Nos hát, amit ez az ember véghezvitt ezen a napon, azt még nézni is rettentő volt, nemhogy végigcsinálni. Irányította a technikai osztály szerelési munkáját, kijelölte a három felvevőgép felállításának helyét, kiigazgatta a színpad díszleteit, kije­lölte a hangfelvételhez a mikrofonok helyét és aztán — csupán csak a szín­pad előtt felállított televíziósgép ké­peit figyelve, — órákon és órákon ke­resztül próbálgatta, javítgatta a szín­darab fontosabb jeleneteit. Hej, izzadtak ám ezen a napon nem­csak a színészek, nemcsak a próbafel­vételeket végző fiimezők meg monito­rosok, de még maguk a felvevögépeket ide-oda tologató egyszerű segédmunká­sok is. Szinte csoda volt, ahogyan ez a mozdulatlan arcú cvikkeres férfi rá sem pillantva a színpadon nyüzsgö­mozgó színészekre, óraműpontossággal összehangolta a színpad, a felvételezők és az autóbuszban dolgozók technikai munkáját! Késő délutánra fordult már az idő, amikor befejeződött végre a főpróba és elkezdődött az esti közvetítés előtti utolsó szünet. Bármennyire is pihenés­re szorult ez az óriási idegmunkát végző rendező, mégsem állhattam meg, hogy el ne csípjem egy pár percre: — ugyan beszéljen már egy keveset mun­kájáról s e munka előzményeiről. Így tudtam aztán meg, hogy Rehák János konzervatóriumot végzett, dolgozott már a bratisiavai Nemzeti Színháznál, meg a filmnél is, sőt szerkesztő is volt, mielőtt a televízióhoz került. Amikor már „élesre" mennek a felvételek. Két hónapja dolgoznak már a mai előadás előkészítésén és tizenöt próbát tartottak eddig. Egy üyen színdarab televízióra váló rendezése sokkal bo­nyodalmasabb egy színházi rendezés munkájánál — vettem ki a rendező szavaiból. Nemcsak azért, mert a tele­víziós rendező tulajdonképpen a film, a rádió és az élöjáték technikáját is irányítja egyszerre, hanem azért is, mert pl. még ilyen színdarabot is, amelyet már isten tudja hányadszor játszott a színészgárda, teljesen más szemszögből nézve kell újból betaníta­ni. A televíziós rendezőnek meg kell változtatni, újjá kell írni a szövegkönyv egyes mondanivalóit, teljesen új dísz­leteket kell terveztetnie, számításba kell vennie a fépy és hang egészen kü­lönös hatásait, s külön ki kell válogat­nia a mikrofonra és fényképszerűségre legmegfelelőbb művészeket. S ami a legnagyobb nehézség, az az, hogy a te­levíziós adások rendezője tulajdonkép­pen még gyakorlattal sem igen rendel­kezhetik. Hiszen a televízió nálunk még olyan újdonság, amelynek munkájában csak az elkövetkező évek hozhatják meg a tényleges tapasztalatokat! Este nyolc éra voit. A Duna túlsó partja felől apró fénygyémán­tocska csókolt bele a szuroksötétségbe. Talán egy távoli családi ház csillogó ablakszeme, melyen keresztül egy tele­víziós készülék lámpája hívogatta elek­trón vendégeit az éter hullámaiból. Este nyolc óra volt. Ojból felgyul­ladtak a Kultúrpark esztrádtermének színpadi lámpái, intett a színpadfel­ügyelö, kezdetét vette a közvetítés. Az esztrádterem előtti kontrolkocsi­ban szinte átforrósodott a levegő. Sá­padt, idegfeszültségtől remegő arcok meredtek a monitorok gyorsan válta­A „monitor", 'tt ellenőrzik a tech­nikusok a képek élességét, tisztasá­gát és innen sugá­rozzák a felvett képet a kolibai stúdióba, onnan pe­dig felerősítve eljut vevőkészülékeink­be. kozó képei felé, ideges ujjak csavar­gatták az apró ebonitgombokat. Szinte látni lehetett a két monitoros meg a képnyírónő szíve dobbanását. Csak egy ember volt nyugodt a kocsi kísérteties félhomályban. R hák János rendező, aki fülén kagylóval szája előtt mikrofonokkal irányította az adás me­netét. — Kettes! — Hármas! — Egyes! — dirigálta a hŕrom monitor három kü­lönböző képe közül az adásba menő legjobb képet, — halló, hangkeverő, a négyes mikrofont erősítse! halló stú­dió! — gyorsabban élesíteni' halló szín­padi ügyelő, huszárt balról indítsd! És így folyt ez a lélekzet elállít ó mun­ka két óra hosszán keresztül. Folyt a játék a színpadon, ide-oda gördültek a felvevőgépek, képeket tisztítottak a monitorosok, % gyengített, erősített a kocsi elején dolgozó hangtechnikus, parancsokat vett és továbbított a Rehák János rendező vevőgépen nézi a sz ;hpadot. technikai osztály vezető mérnöke, utasí­tásokat hajtott végre a koliba' stúdió személyzete, — s mindezek az utasí­tások egyetlen embertől indultak út­nak, n kocsiban mozdulatlanul álló rendezőtói, — aki figyilt, lehallgatott, dirigált, s mindezt úgy cselekedte, mintha nem is százak sok hetes mun­kájának sikere függne egy-egy mondott szavától. Hát ilyennek-1 itta- én „A dá­mák és huszárok" című vígjáték tele­víziós közvetítését kedves olvasó, ha­nem amikor végére értem az utolsó jelenetnek, bizony mondom — két asz­pirint is be kellett vennem egyszerre! Neumann János fényképezte: Sluka József A hatvannyolc éves szövetkezeti elnök büszkesége SZALÖCTÖL mintegy két kilomé­terre fekszik a felsői ámori tanya. Ide igyekeztünk, hogy otthonában látogas­suk meg Zsudel Benjámint, a szalóci EFSZ 68 éves elnökét. Fiatal asszonyka nyit ajtót s bel­jebb tessékel Zsude 1 elvtárs szobájá­ba. A barátságos kis helyiségben ira­tok fölé hajó va dolgozik Zsudel elv­társ. Meglepődésünk igen nagy, s ha nem tudnánk, el sem hinnénk, hogy a 68 éves Zsudel Benjáminnál állunk szemben. Szinte árad belőle az egész­ség, az értelem és a rugalmasság. — Helyezze mágát kényelembe csak úgy, mint ctthon — tavitál baráti hangon. Nem kéretjük magunkat, s a vasár­nap délutáni családi körben bensősé­ges hangulat alakul ki. A szó a szö­vetkezetre terelődik. A régebben működő szövetkezet két esztendő alatt a rozsnyói iárás legjobbjai közé küz­dötte fel magát. A 48 család, akik a közösben vannak, nem cserélne a még kívül álló tizenkettővel. Évi beadási kötelezettségüket teljesítették s ezért járási méretben a versen • keretén be­lül második helyre ker i.tek. Ugyan­csak második helyezést értek el pél­dás könyvelésükkel, amiben nagv ér­deme van Lőrincz Borbála könyvelő­nek , A tervezett évi 922 ezer korona jö­vedelmet movemDer végéig túlteljesí­tették — az eddigi eredmény 947 ezer korona. Az előrelátható bevételek ar­ra mutatnak, hogy a tervezett 20 ko­ronás munkaegység pénzbeli értékét év végéig 24 koronára emelhetik. — Az eredmények elérésében sokat segített a szocialista verseny — mondja Zsudel elvtárs. A továbbiak során megtudjuk, hogy Szalóc a pelsőci szövetkezettel áll versenyben. Az első félévben bizony a pelsőciek voltak jobbak, de a má­sodik félév változást hozott. A szor­galmas, munkaszerető szalóci nép nem egykönnyen hagyta magát — buzdí­ki- I totta őket a verseny láza. Ma, amikor a mezei munkák már megszűntek, elégedetten gon^lnak vissza egész évi fáradságos munkájukra. — Érdemes volt versenyezni, kifizetődik a szor­galmas, odaadó munka — vélekednek a tagok. A SZÖVETKEZET mezőgazdasági területe nem nagy, mindössze 362 hektár, ebből i51 hektár szántó. Szép állattállomány ' van. A 164 szarvas­marha, 215 sertés, 374 birka, 11 lő, 698 baromfi biztos alapot nyújt a szö­vetkezet felvirágzásához. Csúnyó István, a mezei munkacso­port vezetője egyik legpéldásabb tag­ja a szövetkezetnek, s Zsudel elnök helyettese mindenben. Ugyanígy be­szélhetnénk a kis EFSZ valamennyi vezetőjéről. De r taguKról sem feled­kezhetünk mt g. Tömör Lajos, Osvalt Lajos és Lőrincz Béla a legjobbjai a szövetkezemen. Ki kell emelnünk Laboda Istvánt, a szövetkezet kertészét is. Szalócon csak 4 hektáron termesztettek zöld­séget s, bár még csak most tanulják a konyhakertészet tudományát, ezen a nyáron mégis fényes eredményt ér­tek el. A tervezett 85 ezer korona helyett november végéig 180 ezer ko­ronüt bevételeztek, vagyis 45 ezer koronát minden hektárról. De még mindig v<m eladni valójuk. Laboda István becsületes munkájának gazdag a gyümölcse. Jól keresett, s a szövet­kezetben másodiknak vásárolt Spartak személyautót. A melegházakban mint. féltett kincset őrzi és 1 pol ja a növé­nyeket. Nem hallgathatjuk el azokat az eredményeket sem, amelyeket az ál­latállomány h sznosságában értek el. Míg azelőtt alig <3 liter volt az átlagos tejhozam tehenenként, ma egész évi átlagban 5,50 litert mutatnak ki. A sertéseknél is elérték az átlagos 46 dekás napi . űlygyarapodást, hízóknál pedig a napi 98 dekát. Ezek a szép eredmények dolgos ke­zük munkájának s szeretetüknek a közös iránt köszönhetők. Barbarics Andor például nyáron a mezőn, most a növendékáll: toknál dolgozik. Szor­galmának itt is gazdag jutalom a gyümölcse, ö is beadta autóvásárlási kérvényét s nem kétséges, hogy a ko­csit rövidesen meg s kapja. Példáját mindenben követi Lőrincz Zoltán traktoros, aki ió munkájáért köz­szeretetnek örvend. A faluban negye­dik, aki személyautót kérvényez. BESZÉLGETÉSÜNK végeztéve 1 csu­pán ennyit mond Zsudel e.vt&rs. — Büszke vagyok a falumra, a szövet­kezetre. (-Ki-) Újra a nagykaposi EFSZ a kerületi verseny győztese A szövetkezetek közö'ti versenyben ismét a nagykaposi EFSZ lett az elsí a prešovi kerületben. A verseny értékelésén megállapí­tották, hogy a leg zelb eredménye­ket a nagykaposi EFSZ érte el, ígv továbbra is a kerületi versenyzászló tulajdonosa maradt. Nem hiába Ígér­ték a nagykaposi szövetkezetesek, hogy minden igyekezetükkel meg­tartják az elsőséget továbbra is — szavukat betartották. A szövetkezet az -dén 23 taggal bővü't s földterü­letük 1283 hektár lett. Kiváló ered­ményeket értek el a termelési ered­mények teljesítésében. A tejterme­lést például már novemberig 107 szá­zalékra teljesítették. A versenv érté­kelésénél 3000 korona pénzbeli 1u­talomban is részesültek a KN3 ré­széről. A kerületi verseny, második győz­tese a melzilaborcei járásban fekví haburai szövetkezet lett, míg a har­madik helyezést a michalovcei járás­ból a vinnai EFSZ nyerte el. Vala­mennyien jutalomban részesültek. helyi gazdálkodás hatáskörébe tartozó vállalatok közismertek. A kommunális szolgáltatás, a helyi forrásokat egyre nagyobo mértékben kihasználó úgynevezett helyi ipar gyakran képezi megbeszélés tárgyát a lakos­ság körében. Ez helyes és természetes is. Mert hiszen senkinek sem mindegy, hogy a ruháját jól tisztítják-e ki, vagy benne marad-e a folt, hogy van-e a faluban borbély, hogy lak­helyén milyen a közlekedés stb. Ilyen és ehhez hasonló, az embereket egészen közelről érintő kérdésekkel foglalkozik a prágai Helyi Gaz­dálkodás Kutatóintézete. De nézzük csak meg közelebbről az intézet felépítését és problémáinak széles skáláját. A négy csoportra és több alosztályra osztott kutatóintézet feladatai közé tartozik a helyi gazdálkodás ökonómiájának, az építés- és la­kásgazdálkodásnak, a kommunális szolgáltatás­nak, várostisztításnak és díszítésnek, közle­kedésnek, az építészeti és vegyi technológiai folyamatok kutatásának, a közszükségleti ipar­cikkek korszerűsítésének és fejlődésének, a hulladékanyagok felhasználásának, cipő- és gumijavításának a lakosság legteljesebb meg­elégedésére történő megoldása feladatok általános felsorolása azonban nem elegendő ahhoz, hogy világosan lássuk, milyen eszközökkel segít a 'kutatóinté­zet a helyi gazdálkodásnak a mindennapi élet apró gondjait kiküszöbölni. Vegyünk hát konkrét példákat. Az utóbbi időben divatba jöttek a nyersgumi- és mikroporózus gumi­talpú cipők. Azelőtt ezeket a cipészek nem tudták megjavítani. A kutatóintézet gottwaŕ­dovi javítóüzemében kidolgozták a legegysze­rűbb munkamódszert és ma már mindea Ob­novában kitűnően javítják az ilyen aipőket Jelenleg a gottwaldovi üzemben a pneumatík nélküli autógumik javítását kémlelik. A kül­földi autókon gyakori a oneumattk nélkül' gu­mi, őzért fontos, hogy javítóüzemeink ne áll­janak tehetetlenül ezek megjavítása előtt és zökkenő nélkül végezhessék munkájukat. Az intézet vegyészeti laboratóriumában a LÁTOGATÁS A HELYI GAZDÁLKODÁS KUTATÓINTÉZETÉBEN feledkezzünk meg, eláruljuk, hogy itt terve­zik a legtöbb divatszalonban láthitvatlapot. tisztítás és festés módszereit igyekeznek tö­kéletesíteni. Különösen fontos ez azóta, amióta sok a szintetikus anyagból készült ruhadarab. Hogyan reagálnak a -zinteti'kus anyagok a vegytisztításra és a festésre, azt eddig nem tudhatták, mert nemrégen gyártják őket. Az új anyagok felfedezésével lépést kell tartaniok a tisztítóknak is. A laboratórium felszerelésé­hez egy mikrokonspektor nevű új műszer tar­tozik, amellyel pontosan megállapítható, ho­gyan viselkednek egyes fonalak a festékanyag magábaszívására. A laboratórium munkatársai az eredményekről továbbképzés formájában tájékoztatják a tisztítók alkalmazottait és egyúttal kidolgozzák számukra az újfajta anyagok tisztításánál és festésénél alkalmazan­dó technológiai eljárást. Fontos feladata a helyi gazdálkodásnak a közlekedés megoldása. A kutatóintézet vizsgál­ja a villamossal rendelkező városokban a sín­hálózat modernizálásának, új villamosvonalak és trolibuszvonalak építésének lehetőségéit. Ugyancsak nagy jelentőségű a helységek csa tornázásának, tisztításának, parkok létesítésének kielégítő rendezése, lakóházak javítása, ker tészetek és zöldségtermelő kommunális vál­lalatok létesítése. kutatóintézetnek új közszükségleti cik­kek bevezetése és terjesztése is a fel adata. Az erre a célra szolgáló kísérleti mű­helyekben készítik el az első prototípusokat és amennyiben beválnak, a sorozatgyártást a helyi gazdálkodás üzemei végzik. Előállítottak például egy kézi elektromos mixert, amely habot ver, krémet, tésztát kever, kávét, diót, mandulát darál stb. A mixer igen sok fárad­ságtól megkíméli a háziasszonyokat és lénye­gesen meggyorsítja munkájukat. Ha már a há­ziasszonyoknál tartunk, a mellékelt képen lát­ható, hogyan képzelnek el egy ideális konyha­berendezést. A kutatóintézet tervezői, figye­lembe véve a már régen hangoztatott óha.it, hogy olyan konyhabútort gyártsanak, amely kis konyhába is elfér, hosszú fontolgatás után ezt a modern és esztétikai szempontból is tet­szetős konyhaberendezést ajánlják. A proto­típus elkészült és a helyi gazdálkodás, vala­mint a Hybern-csarnokban nemrégen rende­zett „A holnap háztartása" című kiállításokon igen nagy sikert aratott. Ha gyártásukat rög­tön meg lehetne kezdeni, az eladás nem volna probléma, sőt. Mivel azonban a fát nagyrészt plasztikus anyaggal pótolták és ennek előállí­tása még nehézségeket okoz, a sorozatgyár­tással egy ideig várni kell. Kedvezőbb a hely­zet az ugyancsak a képen látható garzonszoba­berendezéssel. A Bílá Labuť áruház máris né­hány ezer darabot rendelt és a kiállításokon elért sikerből ítélve, az emberek kapni fog­nak utána. Hogy a kutatóintézet textil-osztályáről se ^ kutatóintézet munkatársii szorosan együttműködneK a kerületi és iárás: nemzeti bizottságokkal és mint tanácsadók se­gítenek megoldani a helyi forrásokai kihasz­náló helyi ipar megszervezését. A nemzet, bi­zottságokra éppen e téren mind nagyob" fel­adat hárul és ezért fontos, hogy bátran for­duljanak tanácsért a kutatóintézethez. A Helyi Gazdálkodás Kutatóintézete a követ­kező esztendőkre kitűzött tervek összeállításá­nál, még nagyobb mértékben, mint eddig te­kintetbe veszi a lakosság kívánságait. A helyi gazdálkodást érintő kérdésekhez valamennyien nyugodtan hozzászólhatunk. A legjobban min­denki a saját háza táját ismeri. Ne hal gas­suk el tehát se a kritikát, e a jó tanácsot, hadd tudjá'í meg a nemzeti izottságokban és a kutatóintézetben, mit aka. jnk és mire oina szükségünk. Ez is egy út a megelégedé- felé. K. I.

Next

/
Thumbnails
Contents