Új Szó, 1956. december (9. évfolyam, 335-363.szám)

1956-12-25 / 359. szám, kedd

Karácsonyi hangulat Budapesten Budapest (ČTK) — Vasárnap Budapesten megszakítás nélkül sűrű hó esett. A gyermekek örömmel vették elő szánkóikat. Reggeltől fogva élénk mozgalom volt a budapesti üzletekben és csarnokokban. Volt elegendő hús, baromfi, zöldség, alma és dió. A nagy áruházakban különösen játékokat, könyveket és ajándéktárgyakat vásároltak. A Csehszlovák Kultúrház helyiségeiben is nagy volt a forgalom. A vásárlók Különösen a gramofonlemezek, könyvek és gyermekjátékok iránt érdeklődtek. Közvetlen karácsony előtt kibővült a napi sajtó is. Vasárnap jelent meg első ízben az új „Esti hírlap" és az „Érdekes Üjság" c. képes hetilap. Nehru kanadai sajtóérfekezfete Ottawa (ČTK) — Dzsavaharlal Nehru indiai miniszterelnök az ottawai december 19-i sajtóértekezleten hangsúlyozta, hogy Ázsiában jelenleg nagy politikai, gazdasági és szocialista átalakulások folynak. Sok ázsiai ország kivívta függetlenségét és ezért ezen államoknak a Nyugathoz való kapcsolatában változás állt be. Nehru rámutatott arra, hogy gyakorlatilag a vi-i lág valamennyi országa elismerte a Kínai Népköztársaságot, mint a kínai nép egyedüli képviselőjét és hogy ezt a tényt előbb-utóbb el kell ismernie az ENSZ-nek is. Nehru a továbbiakban kijelentette, hogy India Izraelt már néhány esztendővel ezelőtt elismerte, azonban a két Nehru találkozik Adenauerrel Bonn (ČTK) — Bonnban hivatalosan megerősítették, hogy Dzsavaharlal Nehru indiai miniszterelnök Londonból hazatérőben szerdán, december 26án a düsseldorfi repülőtéren találkozik dr. Adenauer kancellárral. E róvid találkozás alkalmával Nehru és Adenauer megbeszélik Nehru Eisenhowerrel folytatott tanácskozásainak eredményét és a nemzetközi helyzetet. ország mindeddig nem cserélte ki diplomáciai kéDviselőit és India — tekintettel a közelmúltban lejátszódott közép-keleti eseményekre — nem szándékszik most sem a diplomáciai kapcsolatokat felvenni. Az egyiptomi agresszió 140 millió dollárjába került Nagy-Britanniának Kairó, (ČTK) — A kairói rádió közlése szerint egyiptomi katonai körök 140 millió dollárra, vagyis körülbelül 50 millió fontsterlingre becsülik azt az összeget, melybe a brit támadóknak a Szuezi-csatorna övezetében végrehajtott agressziója került. A Szovjetunió a magyar forradalmi munkás-parasztkormány kérésére 700 ezer tonna szenet szállít Magyarországnak. (ČTK) Olaszország egész területén megtartották december 22-én a földnélküliek harcának napját. A földnélküliek, akik életfeltételeik javítását követelik, a földműves központokban, falvakon gyűléseket, tüntetéseket és sztrájkokat rendeztek. (ČTK) Az ázsiai országok íróinak értekezlete Delhi (ČTK) — December 23-án Delhiben megkezdődött az ázsiai országok íróinak értekezlete. A konferencián megjelentek India, Burma, Ceylon, Pakisztán, Egyiptom, Szíria, Kína, Vietnam, Korea, Mongólia, Nepál, Japán, Irán és Indonézia írói. Megfigyelőkként részt vesznek a Szovjetunió, Nagy-Britannia, az USA, Finnország, Németország, Románia, Ausztrália, Magyarország, Svédország és más országok írói is. Chumajun Kabir, bengál író megnyitó beszédében hangsúlyozta, hogy a nyelvi különbözőségnek nem szabad ma már akadályt képeznie az ázsiai népek kölcsönös kapcsolataiban, amely népeket ma az emberiség szolgálatának és a világbéke megőrzésének közös ideáljai kapcsolnak össze. Emlékeztetett arra, hogy az írók alkotó munkával foglalkoznak a veszedelmekkel telt időkben, amikor bizonyos erők új háborút szítanak. A küldöttek az értekezleten a következő kérdéseket tárgyalták meg. 1. Ázsia hagyományai, 2. A szabadság és az írók, 3. Az író és alkotása, 4. Ä kulturális értékek kicserélése. mmm FÜLÖP ENDRE: Grúzia fővárosában Utunk során sok dicséretet hallottunk Tbilisziről, mégis meglepett a város szépsége. Tbiliszi modern nagyváros, felveszi a versenyt, akármelyik hasonló nagyságú európai várossal. Rengeteg itt a park, az utcák is majdnem mind parkirozottak. Tbiliszi legszebb utcája kétségkívül a Rusztaveli út. Itt látható a legtöbb nevezetesség: a Grúz Nemzeti Színház, a Gruz Nemzeti Múzeum, közigazgatási épületek, a legnagyobb árúházak. Az utcát hatalmas platánok, gesztenyefák és fenyőfák szegélyezik, sok a virág is. Egy nagyvárosban sem szívtam olyan tiszta levegőt, mint Tbilisziben. A sok fa felfogja a port, a virágok illata pedig elnyomja a nagyvárosokra oly jellemző benzinbűzt. Estefelé megélénkülnek a parkok és a tarka neonfényekkel kivilágított utcák. Sétál a város apraja-nagyja. Grúz vendégszeretet Mi a turista központban szálltunk meg. Itt mikor megtudták, hogy külföldiek vagyunk, a legelőzékenyebben viselkedtek velünk szemben. Az igazgató minden pillanatban érdeklődött, hogy nem hiányzik-e valamink, nincs-e valami kívánságunk. A legjobb szobát kaptuk, ebédre, vacsorára két adagot kellett ennünk, hogy meg ne sértsük a konyhaszemélyzetet. Néhány nap múlva a tbiliszi Komszomolszkája Pravdában egy cikk jelent meg „Csehszlovákiai turisták Tbilisziben" címmel. A cikk mellett volt egy fénykép, mely a turista központ vendégkönyvének általunk teleírt lapjait ábrázolta. Tbiliszit grúzok, örmények, oroszok és azerbajdzsániak lakják. Temetés Egyik nap számunkra érdekes gyászmenettel találkoztunk az utcán. A koporsó fedelét a koszorúkkal együtt gyászlepellel letakart teherautó vitte a menet elején. Magát a nyitott koporsót a belekötözött hullával, majdnem állóhelyzetben, magasan a feje felé emelve, négy férfi vitte. Meszsziről látható volt a tömeg fölött himbálódzó halott. Udvariasság A grúz nép nagyon lovagias és udvarias. Egy kis példa: Garitól nem messze, egy hegyek közt rejtőző, régi sziklába vájt várhoz kirándultunk. Mikor visszafelé indultunk, eltévedtünk. Szerencsénkre találkoztunk egy velünk szembejövő fiatalemberrel, akit megkértünk, igazítson útba. A férfi útbaigazítás helyett megfordult és vagy két kilométert gyalogolt velünk viszszafelé egész addig, míg rá nem vezetett bennünket a városba vezető útra. A Fekete-tenger felé Tbilisziből a Fekete-tenger felé folytattuk utunkat. Útközben • megálltunk Goriban, Sztálin szülővárosában. Megtekintettük szülőházát. A kis házat klasszikus oszlopokon nyugvó tető védi az időjárás viszontagságaitól. Az egyhónapos bolyongástól teljesen kifáradva indultunk el Gágrába, egyik tengerparti fürdőhelyre, ahol egy hetet szándékoztunk tölteni és ki akartuk pihenni az út fáradalmait. Gágrában Gágrában nagyszerű strandidő fogadott bennünket. Néhány perccel érkezésünk után már a tenger hűs hullámaiban lubickoltunk. Nem bírtunk betelni a tengerrel. A távolban bukdácsoló delfinek a partra kivetett tengeri rákok és áttetsző medúzák, a nagy hullámok, a sós víz, mind újdonság volt számunkra. Késő estig fürödtünk, még az evésről is megfeledkezve. Így ment ez mindennap. Reggeltől estig a tengerparton voltunk, úszkáltunk vagy egyszerűen heverésztünk a forró homokban. Néhány nap alatt csokoládébarnára sültünk a tűző napon. Egyik este a turista telepen a nyaralókat meghívták az olajipari dolgozók üdülőjébe rendezett' ünnepélyes estre. Mi is elmentünk. Az estélyen valaki a turistatelepről elárulta, hogy csehszlovákiaiak vagyunk. Fiúk, lányok fogtak közre bennünket. Mint utunk során számtalanszor, most is kérdésekkel halmoztak el. Beszéd közben dicsérték a csehszlovák ipart, a lányok a textil és cipőipárunkról áradoztak, a fiúk a Tatra (3) gépkocsikról és a Jawa motorkerékpárokról. Mikor megtudták, hogy magyar nemzetiségű vagyok, az operettre, Kálmán zenéjére és a labdarúgásra terelődött a szó. A Kaukázus gyöngye Gágrából kirándultunk a 60 km-ré fekvő Rica-tóhoz, vagy ahogy sokari mondják, a „Kaukázus gyöngyéhez". A2 utat autóbusszal tettük meg. Kiránt dulókocsink vadregényes tájon robogott keresztül. Az út a Bzipi, majd a Jupsara folyók völgyében vezetett'. Alattunk a vadul rohanó tajtékos folyó két oldaláról meredek sziklafalak kí«: sértek bennünket egész a tóig. Néni egyszer kisebb hegyi patakok vízesést' képezve zuhantak a folyó mély med

ľ" rébe. Az út hol a balparton, hol a jobbparton kanyargott attól függően, melyik oldalon volt több hely a szűk szorosban. Néhol kitágult a szoros, ilyenkor borostyánnal befutott őstölgyek és fenyők közt haladtunk. Autóbuszunk megállott. Előttünk az óriási méretű szikla aljában csodálatos zöldeskés víztükör csillogott. Ez á Kék tő. Földalatti forrás táplálja ezt a 15—20 m átmérőjű tengerszemet. Ä sziklára hajolva az ember hallja a föld alól a víz zuhogását. Tovább haladtunk a Rica-tó felé. A sziklák méretei megsokszorozódtak. Lélegzetünk elállt a fenséges táj szemlélése közben. A fqlyó most két gigászi sziklafal között rohan. Nemsokára elhagyjuk a folyó völgyét. Szerpentinen kapaszkodunk felfelé, alattunk minden kanyarban elénk tűnik a folyó medrében száguldó víztömeg. Az utolsó kanyar után szemünk elé tárul a tó sötétzöld tükre. Megérkeztünk. A tavat hófedte hegyek veszik körül. Keletkezéséről több monda kering. Valószínű, hogy hegycsuszamlás következtében (hasonlóan a Szeván-tóhoz) bezárult a Jupsara folyó völgye, és a víz felgyülemlett a magas hegyektől körülvett völgykatlanban. Egész napot töltöttünk itt. Motorcsónakon körülhajóztunk egy közeli hegyet. Innen fentről nézve még szebb a tó, a környező hegyek pedig csodálatosak. (Folytatjuk.) ooooooexsooooo^ OOOOOGXDÖOGXDOOOOCXSO^ ta volt és tevékenységét a marxleninizmus tana irányította. A forradalmi mozgalom előtti érdemei általánosan ismeretesek. Azt is tudjuk, hogv a kérdések egész sorában mind elméleti, mind qyakorlati téren komoly hibákat követett el. azonban ezek a hibák nem képeztek a marxizmus-leninizmusban valamilyen külön irányzatot. E hibák lényegét és káros következményeit a Szovjetunió Kommunista Pártja az egész viláq előtt 1-átran bírálta több olyan okmányban, amelyek közismertek. Küzdöttünk és narcolni foaunk határozottan továbbra is a sztálini személyi kultusz káros következményei ellen. Azonban az úgynevezett „sztálinizmus,, elleni harc köpönyege alatt az imperialista reakció a munkásosztály legdrágább kincsére, a forradalmi világnézetre, a marxizmus-leninizmusra, a szocialista országok vívmányaira tör. A Nowa Kulturában közölt cikbben a proletár internacionalizmus definíciójából, amint láttuk, kimaradtak a leqfontosabb forradalmi jellemvonások: a burzsoázia elleni, a reformizmus, nacionalizmus elleni harc, a szocializmusért' a demokráciáért, a nemzetek népi felszabadító mozgalma győzelméért és a gyarmatok felszámolásáért folyó harc. A cikkíró a testvéri pártok közötti helyes viszony szükségességéről szólva fontosnak tartja „az egymás mellett élés" elvét. A kérdés ilyen szövegezésének a kommunistákban tiltakozást kell keltenie. Érthető volna, hogy ha a különböző társadalmi-politikai rendszerű államok egymás mellett éléséről volna szó. Itt azonban a kommunista pártokról van sző, amelyeknek azonos a világnézetük, a marxizmus-leninizmus, és amelyeket kölcsönösen a szocializmus építése iránti hűség köt össze. Hogyha a kommunista pártok közötti kölcsönös kapcsolatokat a Nowa Kulturában javasolt recept szerint építenénk, akkor ennek eredménye nem azoknak a forradalmi erőknek szilárd frontja volna, amelyeket egymással kölcsönösen a világnézet egysége, öntudatos fegyelem, önként elfogadott kölcsönös kötelezettségvállalások és közös cél kötnek össze, hanem ez olyan pártok összessége volna, amelyek mindegyike a maga útján halad. Hol van itt a nemzetközi kötelesség, hol vannak a kölcsönös támogatás és segítség eszméi, amelyek egymás kölcsönös tiszteletbentartásán alapulnak? Nem, a marxizmus-leninizmus nem tanít ilyen internacionalizmusra és a kommunista pártokat nem ilyen internacionalizmus vezérli. Ezzel kapcsolatban helyén való emlékeztetnünk Palmiro Togliatti elvtársnak e kérdésében tett kijelentésére: „A proletár internacionalizmus nemcsak a pártok és dolgozó tömegek szervezett erőihez intézett általános azon felszólításban rejlik, hogy a munkásosztály átveszi a hatalmat és megalkotja államát, hanem minden erejével törekednie kell ennek az államnak megszervezésére és védelmére... Most léteznek szocialista államok és a nemzetközi szolidaritást úgy kell értelmeznünk, mint szolidaritást mindezen államokkal és kormányaikkal. Habár tudjuk, hogy ezek mindegyikének a maga útján kell haladnia, azt is tudjuk, hogy mindezen államok egységesen haladnak és nekünk velük kell mennünk, mert ezek az országok és államok nem mások feletti uralomra törekszenek, nem azért küzdenek, hogy másokat kizsákmányoljanak, hanem új szocialista világ építéséért harcolnak. Azok a közírók, akik a Nowa Kultura folyóiratba írnak, nem állnak egyedül a proletár internacionalizmus sajátos magyarázatában. Kijelentéseik emlékeztetnek más külföldi cikkíróknak a proletár internacionalizmusról megjelent helytelen nézeteire. Olyan tétellel is találkozunk bennük pl., hogy nem csupán a szocialista államok népei közötti együttműködést kell gyakorolni, hanem meg kell szervezni minden ország együttműködését és hogy a szocialista államok népeinek azon törekvése, hogy egyesüljenek a közös feladatok megoldására — mint állítják — szektásság, amely gyengíti' a szocializmus erőit. Nyilvánvaló, hogy a kérdés ilyen szövegezése helytelen. Vajon akad-e valaki, aki ma azt tanácsolja, hogy a szocialista országok csak egymás között kölcsönösen működjenek együtt? Nem ismeretes-e, hogy a szocialista országok szorosan együttműködnek és egyúttal arra törekszenek, hogy baráti kapcsolatokat teremtsenek minden országgal és gyakorlatilag együttműködjenek velük? Közismert tény, hogy a szocialista országok népeinek, amelyeket egy cél, egy világnézet egyesít, létérdeke az igazi testvéri együttműködés. Minél szilárdabb egységük, együttműködésük és kölcsönös segítségnyújtásuk, annál biztosabban és gyorsabban haladnak a közös cél — a kommunizmus felé. És ellenkezőleg — minél csekélyebb az egységük — annál könynyebben győzhetik le a reakciós erők egyik szocialista országot a másik után. Az élet megkívánja a szocialista országok szoros és szilárd egységét. A közöttük fennálló helyes kapcsolatoknak a proletár internacionalizmus alapjain kell nyugodniok. Minden nemzetnek megvannak a maga hagyományai és szokásai, nemzeti kincsei, mindenikben benne vannak a nemzeti becsület és büszkeség mélyen gyökerező érzései. A szocialista népek proletár internacionalizmus alapelvein való baráti együttműködésének megteremtésében figyelmesen és kölcsönösen tekintetbe kell venni a nemzeti vonásokat. Ezért minél következetesebben tartják be a szocialista országok között az egyenlőség és kölcsönös tiszteletben tartás lenini elvét, annál szilárdabb ezen országok népeinek barátsága. Ebből kiindulva, a XX. kongresszus bírálta a Szovjetunió és a népi demokratikus országok kölcsönös kapcsolataiban mutatkozó hiányosságokat és a legnagyobb határozottsággal elítélte az ilyen hibákat és feladatul tűzte ki, hogy a Szovjetunió kapcsolataiban a többi szocialista országokkal következetesen tartsa be a népek egyenlőségének lenini elveit. A szovjet kormány 1956. október 30-i, a Szovjetunió és a többi szocialista államok közötti barátság és együttműködés fejlesztése és további megszilárdítása alapjairól szóló deklarációjában a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszua által kitűzött irányvonalat követi- és konkretizálja a szocialista országok közötti barátság további megszilárdításának feladatait. Ez a lenini irányvonal megnyilvánult a szovjet-lengyel és a szovjet-román tanácskozások közös nyilatkozataiban is. "A szocialista népek nagy társadalmának országait, amelyeket a szocialista társadalom építésének közös eszméi és a proletár internacionalizmus elvei egyesítenek, kölcsönös kapcsolataikat a teljes egyenjogúság elvén építik. Ez az elv megköveteli a területi sérthetetlenségnek, az állami függetlenségnek és minden nemzet szuverenitásának tiszteletben tartását, valamint a belügyekbe való kölcsönös be nem avatkozást. Ez nemcsak, hogy nem zárja ki, hanem feltételezi a szocialista országok szoros . testvéri együttműködését és kölcsönös támogatását gazdasági, politikai és kulturális téren. A szocialista országok a tapasztalatok kölcsönös kicserélésében minden olyan értékes dolgot felhasználnak, amit az egyes országok a szocializmus építésében országuk sajátossága szerint összegyűjtöttek. Az egész világ tudja, hogy a Szovjetunió következetesen érvényesíti a szocialista internacionalizmus politikáját és támogatja a népi demokratikus országokat több száz vállalat építésében,, hitelt nyújt nekik számukra előnyös feltételek mellett. A szociaista országok gazdasági együttműködése a teljes egyenjogúság és kölcsönös előnyök alapján fejlődik. Ezen együttműködés feladata a termelő eszközök növelése, a nép életszínvonalának állandó emelése, a szocialista rendszer megszilárdítása. A szocialista tábor országai közötti politikai és kulturális kapcsolatok és eszmecsere állandóan fejlődik és szilárdul. A szocialista államok kölcsönös kapcsolataikból következetesen mindent kiküszöbölnek, ami a legcsekél"ebb mértékben ellenkezik a proletár internacionalizmus elveivel. Csehszlovákia Kommunista Pártja és Nt'metország Szocialista Egységpártja Központi Bizottságaiknak e napokban közzétett közös nyilatkozatában helyeslik a Szovjetunió magyarországi akcióit, és hangsúlyozzák, hogy az ellenforradalom felett aratott qyőzelem a maqyar dolgozóknak a Magyar Szociálist-'. Munkáspárt vezetésével lehető, vé teszi, hogy szabad, független és demokratikus államban folytathassák a szocialista építést. A nyilatkozat hangsúlyozza, hoqy a magyar nép teljes megértésre és támoqatásra talál Németország és Csehszlovákia népeinél. Ebben a közös nyilatkozatban hangsúlyozzák, hogy a viláq szocialista rendszerének megszilárdítása .csakis a marxizmus-leninizmus alapján történhetik. amelyet mindkét fél szilárdan védelmez. Németország Szocialista Egységpártja és Csehszlovákia Kommunista Pártja határozottan visszautasítanak minden olyan kísérletet, amely a kommunista mozgalom más platformjának megteremtésére irányul. Minden szóbeszéd az úgynevezett „nemzeti kommunizmusról". — mondia_a nyilatkozat — ellenkezik a marxizmus-leninizmussal. Mindkét fél hangsúlyozza, hogv múlhatatlanul szüksége* az egész kommunista viláqmozqalom szilárd eqyséqe, hogy közöserj kell szembeszállni az imperialista nrovokációkkal. az opportunistáknak és a munkásmozgalom renegátjainak a szocializmus elleni mindennemű fellépésével. Rá kell mutatni arra, hogy a Lengyel Egyesült Munkáspárt vezető szervei és sajtója elítéli a szocializmus elleni fellépéseket és a szocialista országok közötti barátság és együttműködés megszilárdítására szólítanak fel. Az imperialisták azon kísérletei, hogy éket verjenek a szocialista orszá-i gok közé, kudarcot vallanak. A szocialista tábor országai magasra emelik a proletár internacionalizmus zászlaját és barátságukkal, együttműködésükkel a szocialista nemzetköziség elveinek nagy életképességét bizonyítják. A múlt évet a nemzetközi munkásmozgalom erőinek új hatalmas fejlődése jellemezte. 1956-ban voltak a Szovjetunió, Kína, Franciaország és Olaszország kommunista pártjainak — a legnagyobb kommunista pártoknak —' kongresszusai. E kongresszusokon vendégként részt vettek valamennyi ország kommunista pártjainak képviselői is. Ezek a kongresszusok megmutatták, hogy mily jelentőségteljesen kibővültek és megszilárdultak a szocialista pártok testvéri szövetségei a marxizmus-leninizmus alap'ján. A proletár internacionalizmus politikája, amely a szocialista államok kölcsönös kapcsolataiban vezérlő elvvé vált, bizonyítja hatalmas, életképes, progresszív erejét. Mao Ce-tung elvtárs a követkazőképpen jellemezte a szocializmus erőinek növekedését: „A Szovjetunió most olyan hatalmas erőt képvisel, a Kínai Népköztársaság olyan óriási győzelmet aratott, a népi demokratikus országokban az építés olyan nagy sikereket ért el, a világ nemzeteinek az elnyomás és agresszió elleni mozgalma olyan lendületet vett, a barátság és az egy-i s ég frontja annyira megszilárdult, hogy teljes joggal állíthatjuk, hogy nem ijedünk meg semmiféle imperialista agressziótól. Minden imperialista agressziót szétzúzunk, minden aljas provokációnak kudarcot kell vallania." A jelenlegi nemzetközi helyzet arról tanúskodik, hogy az imperialista reakció végre akarja hajtani a demokrácia és szocializmus elleni támadás széleskörű tervét. A dolgozók az imperialista reakció ilynemű akcióira erős és megbízható eszközzel válaszolnak, még jobban tömörítik erőiket a proletár internacionalizmus zászlaja alatt. OJ SZO 1956. december 25.