Új Szó, 1956. december (9. évfolyam, 335-363.szám)

1956-12-25 / 359. szám, kedd

Kegyetlen ajándék lUt iért van az, hogy az életet "* minden mozzanatával a múltban átélt örömök vagy bánatok fátyolán át nézzük? Ha hintázó gyermekeket látsz, újra érzed azt a felszabadult örömöt, amit gyermekkorodban a hinta lendülése okozott. Ha hull a hó, vidám szánkázők, vagy a csendesen duruzsoló kályha mellett átélt esték örömmel töltenek el, és te akarva, nem akarva, félig a múlt emlékei között mozogsz. Hiába mondod: — Hagyjunk békét a múltnak. Az hívatlan vendégként újra és újra betolakszik jelenünkbe, hol örömet, hol bánatot hozva magával. A karácsony előtti ajándékváró és ajándékozó hangulatnak is megvan a maga kísértete. Annak nevezem, mivel száz és száz be nem teljesedett gyermekvágyat hord a tarsolyában, melyet a szegények Jézuskája sohasem tudott kielégíteni. Közöttük vannak az én vágyaim is. Ennek ellenére nekem most mégsem a csalódások, de egp karácsonyi ajándék emlékét idézi, me 7 több bánatot hozott az életembe, mint a beteljesületlen gyermekvágyak és álmok százai. Az emlékek néha 1933 karácsonyára vezetnek vissza. Lágyan hullott a hó, amikor az esti szürkületben a városháza nagytermébe igyekeztem. A hatalmas terem közepén óriási karácsonyfa sziporkázott. Erre néztünk csodára váró szemmel, vékony ruháinkban, mi a meghívottak — a város legszegényebb gyermekei. Álltunk ott egy csoportba verődve, mint a megriasztott báránykák. Szólt a „Mennyből az angyal" s a karácsonyfa mellől jóindulatú leereszkedéssel és saját jóságuktól megdicsőült arccal néztek felénk a város jótékonylelkü hölgyei. A polgármester magas, rengő hájától alig szuszogó felesége, az elegáns, karcsú jegyzőné és még sokan mások, akik nem utolsó sorban a finom szövetből készült, legújabb divatú ruhájukat jöttek bemutatni ezen az estén. Elszédülve a szokatlan pompától, a holdkóros botladozásával vettem át a nekem szánt csomagot, mellyel igyekeztem minél előbb újra kikerülni az utcára. Kissé megundorodva a kikényszerített alázatttól, még mindig ajkamon éreztem a kézcsókra felém nyújtott, ápolt és kölniszagú női kezek simaságát. Ő, hogy gyűlöltem akkor az egész világot, mely a jóindulat és jótékonyság nevében pellengérre vitte az emberek nyomorát, sárba tiporva mindent, mit emberi méltóságnak, vagy emberi büszkeségnek neveznek. Otthon a csomagból a cukorkán és narancson kívül darócszerű anyagból készült télikabát került napvilágra. Harmadikos elemista voltam. A kabát madárijesztő módjára lógott rajtam, beborítva bokámat is és ujjaim is csak néhány milliméterre lógtak ki a kabátból. Visszafojtott lélegzettel, könnyeim fátyolán át néztem új kabátom. Ez a daróckabát volt városunkban a szegény gyerekek egyenruhája. Ilyenben jártak az apátlanul, anyátlanul, menhelyen nevelt gyermekek. Ezen a karácsonyon a város urai jótékonycélú akciójuk keretében kiterjesztették ezt az egyenruhát a város többi szegény gyermekére is. Dacosan felszegett fejjel, visszaverve minden sajnálkozást vagy megaláztatást, cipeltem magammal a szegénységnek ezt a bélyegét kerek két esztendőt keresztül. Ebben a kabátban adtam át balllagáskor az iskola legjobb tanulójaként az elsősöknek az iskola zászlaját. Majd kitüntetéssel vizsgázva 15-éves koromban ott végeztem, ahol a többi hasonló kabátú gyermek — a gyárban. Első fizetésemért kabátot vettem. Olcsót, egyszerűt. Olyat, melyben feltűnés nélkül el lehetett vegyülni a tömegben. !Ut ilyen furcsa az ember. Körülöttem boldogan nyüzsgő, tervezgető és az ajándékoknak örülő emberek sokasága, s engem mégis a múltból előlépő sötét emlékek árnyéka rémít, ügy érzem, már azért is boldogok a mai fiatalok, mert nem hordják lelkükben az elmúlt világ sérelmeinek terhét. Gir. V. Dávid külügyminiszter visszatért az ENSZ közgyűléséről Vasárnap, december 23-án este viszszatért Prágába Václav Dávid külügyminiszter, valamint az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésének XI. ülésszakán részt vett csehszlovák küldöttség többi tagja. A prágai főpályaudvaron Václav Dávid minisztert, a küldöttség vezetőjét és a_ többi tagokat dr. Josef Plojhár egészségügyi miniszter, dr. Gertruda Sekaninová-Čakrtová, dr. Ladislav Šimovič és Karel Kurka, a külügyminiszter helyettesei, valamint a Külügyminisztérium és a Miniszterelnöki Hivatal vezető dolgozói fogadták. 1 ÚJ szó Világosságot a szálkái utcáknak Szálkán több mint egy évtizede kigyúlt az első villanyfény. A falu lakossága már régen örvend a villanyvilágításnak. Sajnos, az utcai lámpáknak nem lehet örvendeni. Két éve, hogy kialudt a fényük. Azóta sötéten bámulnak az estékbe és az éjszakákba. Üov látszik, az illetékesek nem törődnek azzal, hogy az emberek zúgolódva tapossák a sarat. Volt rá eset, amikor az esti autóbusztól hazaigyekvő munkások közül az egyik a sötétségben a híd mellé lépett és az árokba esett. Ha a pár méterrel távolabb levő lámpa világítana, ez nem történt volna meg. Ideie volna már, ha a helvi nemzeti bizottság intézkedne, hogv az új évben már világítsanak az utcai lámpák. Józsa Júlia, Szalka Szeptember 3-án országszerte megindult a tanítás az iskolákban. Így volt ez a mi falunkban, Ipolykéren is. Haladt is a munka szépen egészen mostanáig, amikor tüzelőhiány miatt — eddig is a tavalyról megtakarított tüzelővel fűtöttünk — kénytelenek voltunk az iskola kapuit bezárni és yerme kékről van szó Ez év szeptemberében községünkben nyolcéves középiskola nyílott meg. Igv iskolánk körzetéhez osztották be többek között a rimaszombati járáshoz tartozó Hegymea községet is. A tanulók zavartalan iskolalátogatása szempontjából szükségessé vált a Fülek— Guszona közötti autóbuszjáratnak Hegymeq községig való kibővítése. Ezért az ottani HNB. EFSZ és iskolánk igazgatósága kérvényt nyújtott be. melyben nyomatékosan megindokolta az autóbuszjárat szükségességét. A JNB mellett működő közlekedési osztály megíoérte, hogy ez év októberében megindul a kibővített iárat. A ČSAD kiküldötte Hegymegen októberben k'vizsgálta a helyzetet és kijelentette a HNB irodájában, hogy pár naj múlva az autóbuszjárat megindul. Autóbusz azonban még a mai napig sem közlekedik itt. A fenti helyről beiáró tanulók nPnonta négy kilométert gyalogolnak a gu^zonai autóbuszmegállóig. hogy iskolába jussanak. Még az is előfordul, hogyha az autóbusz nem veszi fel őket. akkor újabb négy kilométert ayalogolnak az iskola.g. Szeretnénk tudni, mikor kaDja meg Hegvmeg község dolgozó népe a kért autóbuszt. Jacsmenyík Frigyes, Magydaróc emiatt 65 diá'k tanulási előmenetele megállt. Hasonló a helyzet a kékkői járás más iskoláiban is, például a szomszédos Ővár községben. Kérdem, ki ezért a felelős? A tüzelőt még április hetedikén a Kékkőben megtartott igazgatói aktíván rendeltem meg a többi iskolaigazgatóval együtt. Júniusban személyesen sürgettem az illetékes irodákban. Mivel hozzánk autóval csak száraz úton lehet árut szállítani — mert az országút kilométerre esik a falunktól —, kértem, hogy tüzelőinket a szomszéd erdőben, Sósárban adják ki. Sősár három kilométerre van tőlünk és nagy mennyiségű száraz tüzelő volt ott készenlétben. Az elosztó az engedélyt kiadta. A Járási Erdészeti Hivatal engedélyünket elvette ígérve, hogy autójával a fát hazaszállítja. Máig is hiába várjuk. A szénnel is ez volt a helyzet. Májustól egészen október 16-ig hétről hétre ígérték, hogy elhozzák. Ekkor elfogyott a türelmem és elkértem a kiutalást, hogy közvetlenül a pótori szénbányáknál beváltsam. Sajnos, szén helyett azzal a válasszal tértem viszsza, hogy a kékkői szénraktár az évi szénmennyiséget már kimerítette, szenet csak a jövő évben adhat. Hatvanöt gyerek nem tanulhat fűtetlen iskolában, de ezek a gyerekek tanulni akarnak. Ki a felelős lemaradásukért ? . Cseri István tanító Kiarov Az internacionalizmus zászlaja alatt építik a szocialista országok népei a szocializmust Moszkva (CTK) — A moszkvai Pravda december 23-i számában közölte Azizjan „A proletár internacionalizmusról" című cikkét. A cikk így 'szól: A proletár internacionalizmus elvei egyre időszerűbbé válnak. Ezek az elvek a kommunista pártok és a szocialista államok közötti kölcsönös kapcsolatok alapját képezik. Ezeknek az elveknek helyes marxista-leninista felfogása a szocializmusért való harc tapasztalatainak alapján hozzájárul a dolgozók még szorosabb egyesítéséhez. M. Bibrowski közíró a varsói Nowa Kultura folyóiratban közölt cikkében felszólította a moszkvai Pravdát, hogy hasábjain világítsa meg a proletár internacionalizmus elveinek valóban fontos kérdését. A cikkíró emellett célszerűnek tartotta, hogy maga is megadja az internacionalizmus definícióját, amelyet idézünk: „A szocialista internacionalizmus ma a kommunista- és munkáspártok és a szocialista országok közötti helyes kapcsolatok megszilárdításában rejlik — írja Bibrowski — azon kapcsolatok megszilárdításában, amelyek az egymás mellett élés elveire támaszkodva minden hegemóniára való törekvés nélkül, a sztálinizmus, a konzervativizmus és reakció régi formái elleni küzdelemben és abban a harcban, amelyet a demokratikus forradalmi munkásmozgalom megújhodásáért, valamint abban a harcban, amelyet szabad baráti vita útján vezetnek." Mondjuk meg mindjárt, hogy ezzel a definícióval nem lehet egyet érteni, mert nélkülözi azokat a fő elemeket, amelyeket a marxizmus-leninizmus belefoglal a proletár internacionalizmus fogalmába. Ezenkívül ez a difinició több helytelenséget tartalmaz. Ha marxista beszél a proletár internacionalizmusról, elsősorban a Marx és Engels által több mint száz évvel ezelőtt kitűzött harci-forradalmi felhívás jut eszébe: „Világ proletárjai egyesüljetek!" Ez a harci jelsző kife2 s /O 1956. december 25. jezte és kifejezi a munkásosztály létérdekeit, amely osztály történelmileg hivatott arra, hogy törekvését nemzetközi méretben egyesítse, hogy kivívja a kapitalista társadalom átalakítását szocialista társadalommá. Ezt az általánosan ismert igazságot azért kell ismételni, mert egyesek már kezdenek megfeledkezni arról, hogy a kommunizmus kiépítése a fő cél, amelyre a proletárok, valamennyi ország dolgozói egyesítik törekvésüket. Sajnos a Nowa Kulturá-ban közölt definícióból a proletár internacionalizmus ezen fő elve hiányzik. Ez a kihagyás nyilvánvalóan nem véletlen. M. Bibrowski cikke utal Z. Florczak közíró cikkére, amelyet ugyanazon folyóirat ez év októberében közölt. Florczak cikkében azt igyekezett bizonyítani, hogy „Világ proletárjai egyesüljetek!" — elavult jelszó. A marxisták-leninisták természetesen nem érthetnek egyet ilyen állítással. Minél több sikert érnek el az egyes országok dolgozói a szocializmusért folyó harcban, annál nagyobb a lehetősége és égetőbb a szükségessége nemzetközi szolidaritásuk és egységük további megszilárdításának. Ismeretes, hogy a jelenlegi viszonyok között az imperialista reakció a dolgozók elleni, a szocialista országok elleni és a népek nemzeti felszabadító mozgalma elleni harcban mindenképpen arra törekszik, hogy elhintse az egyenetlenség magvát a kommunista pártok között, egymás ellen uszítsa a szocialista országokat, bomlassza a gyarmatosítás ellen küzdő nemzetek erőit. A nép fegyvere valamennyi ország nemzetközi szolidaritása és a dolgozók egysége. Ma a munkásosztály harci jelszava „Világ proletárjai egyesüljetek!" még időszerűbb és reálisabb mint száz esztendővel ezelőtt. A kapitalizmus korlátlan uralma idején a munkásosztály sziklaszilárd egysége és a proletárok nemzetközi szo'idarítása életbevágóan fontos volt a dolgozóknak a kizsákmányolók járma alól való felszabadításáról folyó küzdelmében. Miután a kapitalizmus egy országban megdőlt és a dolgozók hatalomra jutottak és aztán további országok egész sorában a proletár internacionalizmus elvei még nagyobb hatásra és jelentőségre tettek szert, kitűnt ezen elvek nagy alkotó szerepe az új szocialista élet építésében. A proletár internacionalizmus zászlaja alatt haladnak a kapitalista országok dolgozói a töke járma elleni harcukban. Az internacionalizmus lobogója alatt bontakozik ki a gyarmati és függő országok dolgozóinak szabadságharca. \z internacionalizmus zászlaja alatt építik a szocialista országok népei a szocializmust, kölcsönösen, testvérileg támogatják egymást, közösen védelmezik szocialista vívmányaikat az imperialisták ármánya ellen. A szocialista tábor erejét és hatalmát hatványozza valamennyi ország dolgozóinak egyre növekvő támogatása. •A különféle országok dolgozóinak kölcsönös segítsége a proletár internacionalizmus közvetlen megtestesülése. Valamikor a Szovjetunió volt az egyetlen szocialista ország. Abban az időben Lenin így írt: Jelenleg nem lehet csak tisztán beismerni vagy kinyilatkoztatni a különféle nemzetek dolgozóinak közeledését, hanem meg kell valósítani minden nemzeti és gyarmati felszabadító mozgalom Szovjetunióval való legszorosabb szövetségének realizálását. Meg kell határozni e szövetség formáit aszerint, hogy milyen a kommunista mozgalom fejlődési foka, minden egyes ország proletariátusa között, vagy milyen fokon áll a munkások és parasztok burzsoá demokratikus felszabadító mozgalma az elmaradt országokban és az elmaradt nemzetiségek között." Most, amikor az európai és ázsiai országok egész sorában a dolgozók kezébe került a hatalom, a Szovjetunió nincsen egymagában, de Lenin szavainak értelme időszerű ma is, és teljes mértékben érvényes az egész szocialista táborban. Ha a proletár internacionalizmus célja a szocializmus győzelme és megszilárdítása, vajon nem világos-e, hogy a világ bármelyik részén a proletár internacionalizmus politikája feltételezi minden ország dolgozó tömegeinek támogatását, azon országok védelmét, amelyek már a fejlődés szocialista útján haladnak? Ezért állíthatjuk, hogy például a népi demokratikus Lengyelország támogatása, amely a szocializmus útján halad, fontos része a proletár internacionalizmus politikájának. A különféle országok dolgozóinak forradalmi küzdelmébe szervesen bekapcsolódnak a hazafiasság és internacionalizmus gondolatai. „Vajon a Szovjetuniónak és a népi demokratikus országoknak, a nemzetközi munkásmozgalom e bástyáinak fennállása nem a legjobb kezesség-e a békének és a függetlenségnek minden nemzet számára? Éppen a Szovjetunió és a népi demokratikus országok azon reményeknek megtestesítői, hogy a nemzetközi kapcsolatokban minden ország jogai tiszteletben tartásának és valamennyi nép barátságának elvei győzedelmeskednek" — írta Maurice Thorez. M. Bibrowski mellőz egy további nagyon fontos elemet a proletár internacionalizmus definíciójában. Ez a proletariátus osztályharcának és a gyarmatok, valamint a félgyarmatok nemzeti felszabadító mozgalmának egysége az imperializmus elleni harcban. A proletariátus minden módon támogatja a gyarmatok és félgyarmatok elnyomott népeinek felszabadító harcát és több fronton közösen küzd a közös ellenség — az imperializmus ellen, a gyarmatosítás teljes felszámolásáért. A burzsoázia a proletariátus nemzetközi egységének állandóan növekvő erejétől szemtől szemben arra törekszik, hogy ezt az egységet széttörje. E széttörésre törekvésnek az imperialisták által használt egyik aljas módszere a nemzeti érzéssel való spekuláció. A burzsoázia ebben az alattomos politikájában az „oszd meg és uralkodj" (divide et impera) jelszót használja. Az imperializmus eszméinek hirdetői megkísérlik, hogy a nemzetiségi önzés szításával, a nemzeti elszigetelődés kitenyésztésével elhintsék az egyenetlenség magvait azon nemzetek között, amelyek felszabadításukért, a demokráciáért és a szocializmusért küzdenek. V. I. Lenin figyelmeztetett bennünket arra, hogy gyakran, a kommunisták között is találkozhatunk azzal a II. Internacionálé pártjait jellemző vonással. hogy az internacionalizmust szavakkal elismerik, de a gyakorlatban a polgári nacionalizmussal helyettesítik. Az ilyen kommunisták az internacionalizmusban csakis a népek egyenjogúságát látják és nem veszik észre a másik rendkívül jelentőségteljes oldalát: az egyenjogú nemzetek egységét, a szocializmusért, a kapitalizmus elleni harcra való tömörülésüket. ! Lenin „A nemzetiségi és gyarmati j kérdésre vonatkozó tételek előzetes : vázlata" című ismert művében az imternacionalizmus politikája alapkövének tartotta annak szükségességét, hogy leleplezzük a burzsoá politikusok ' hazugságait és álszenteskedéseit általában, de kiváltképp a nemzetiségi kérdésben. Lenin hangsúlyozta, hogy a burzsoá demokrácia teljesen absztrakt, formális értelemben fogja fel a nemzetiségi egyenlőségnek, valamint általában az egyenlőségnek kérdéseit. A nemzetek igazi egyenjogúsága csakis a következetes demokratizmus alapján lehetséges. A leninizmus azt tanítja, hogy a népek egyenjogúságáért folyó harcban mindig a dolgozó tömegek, a szocializmus érdekeiből kell kiindulni. Ezért a proletár internacionalizmustól való nemzetiségi elhajlás elleni harc jelentőségteljes láncszeme a szocializmusért, a népek szabadságáért és egyenjogúságáért folyó igazi harcnak. Lenin kérlelhetetlenül leleplezte azokat a reformistákat, akik magukat internacionalistáknak vallották, azonban a gyakorlatban elárulták a szocializmust és meghiúsították a különböző országok munkásainak fo.-rjdalnu eovségét. A Nowa Kultura idézett cikkében nem esett SJSS •> burzsoá nacionalizmus és reformizmus Ide j ógiája elleni harcról, nem veszi tekintetbe a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága VIII. plenáris ülésének irányelveit a nacionalista nanguUt szításának kísérletei elleni határozott harc szükségességéről. A Nowa Kulturában megjelent cikk írója a kommunista és munkást-.Irtok, valamint a szocialista országok közötti helyes viszony szükségességéről ír Ez természetesen vitathatatlan. Nem lehet azonban a cikk írójával egyetérteni azon „alap"-nak meghatározásában. amelyen javasolja e kapcsolatok megszilárdítását. A cikkíró nézete szerint a szocialista internact nalizmusnak a „sztálinizmus"' elleni küzdelemre kell támaszkodnia. Elsősorban meg kell mondanunk, nem isinerünk „sztálinizmus" nevű tanokat. Mindenki, aki otthonos a marxleninizmusban, ., világosan látja, hogy Sztálin nem hagyott maga után semmiféle saját tanokat. Jelentős marxis-