Új Szó, 1956. december (9. évfolyam, 335-363.szám)

1956-12-22 / 356. szám, szombat

A BIRTOKVISZONY Nem magyarszakos hallgatóimnak egyszer azt akartam megmagyarázni, mi a különbség a részeshatározó és a birtokos jelző ®>zött. Ebből a példá­ból indultunk ki: Füle van a falinak. — Az egyik jelölt szerint a falnak szó birtokos jelző, hiszen a birtokos szerkezet jele, a birtokrag, ki is van téve a füle sző -e hangjában. Aztár fölényesen rátekintett arra a társára, aki azt állította, hogy a falnak kife­" jezést részeshatározónak kell tekin­teni, s így szólt: Mert kié a fül? A íálé! Erre kitört a teremben a kacagás, mégis alig tudtuk az illetőt meggyőzni tévedéséről. A dolog Uhát nem olyan egyszerű, mint ahogv első tekintetre látszik. Nem mindig könnyű megálla­pítani, hogy a -nak, -nek ragos mon­datrész mikor birtokos jelző, mikor részeshatározó. Próbálju!: meg a köztük levő kü­lönbséget megállapítani! Először fi­gyeljük meg a birtokos szerkezetet! íme néhány ->éldi: Ha ezt mondom: A tanuló(nak- a) kalapja, Erzsi(|nek a) füzete, ezekkel a szólásokkal, szó­szerkezetekkel azt feje-em ki, hogy a kalap a tanulóé, a tanuló birtoka, a füzet pedig Erzsié. A szószerkezet el­ső tagja ~ birtokost (nevezi meg: ta­nulóínak e). Erzsi(nek a), a második peďg a birtokát: kalap-ja, füzet-e Példáinkból azt látjuk, hogy a birto­kost jelentő szóhoz nem kell feltét­lenül .ragot termi (tanuló, Erzsi), de raggal is megjelölhetjük a birtokost (tanulónak, Erzsinek), a birtokszón azonban megjelöljük a birtokviszonyt: kalap-ja, füzet-e. Sokszor a leggyakorlottabb író sem tudja biztosan, mikor van szükség a birtokost megnevező szó -nak, -nek, rágjára azért e.ről egy kissé bő­vebben kell szólnul.'k. Ragtalan a birtokos jelző a követ­kező közmondásokban: Nem lyukad ki a rosta feneke. — A nagy pompa erszény koporsója. — Vén ember ta­nácsa jobb, mint ifjú gáncsa. — Pe­tőfi is így mondta: Al.iyám tyúkja, s ezzel azt akarta mondani, hogy nem akárki tyúkjáról van szó, ez a tyúk az édesanyjáé, az ó anyjának elké­nyeztetett, kedves állat, ez a tyúk. Az anyám tyúkja szószerkezetben az anyám szó va|.n kiemelve, mint a rosta feneke kifejezésben a rosta szó mert ezen van a hangsúly. Ha tehát a birtokost jelentő szót emeljük ki. ak­kor nem tesszük hozzá a -nau, -nek ragot. ' -'•'•' ­Ha a birtokost jelö'lö'sző hangsú­lyos, ezt .így fejerzzük ki: FQrdik a holdvilág az éj tengerében, Méláz a haramja erdő sűrűjében (Petőfi). — Ezekben a kifejezésekben: szellők lágy ölében, a vár fényes csarnokában, a ház egész falát, a szomszéd két tehenét — a birtokos és birtok nincs közvetlenül egymás mellett; a lágy, fényes tulajdonságjelző, az egész és a két száimjelző áll a szerkezet két tagja között. Ilyenkor is ragtalan szokott maradni a birtokos jelző. Ha a birtokos szerkezetből össze­( tett szó lesz. akkor a birtokos meg a j birtok is jelöletien jogtalan (szokott) maradni: faág, háztető, tengerpart; néha a birtokot mégis megjeleljük: ládafia, községháza, j Némelykor azonban az értelem I megkívánja a birtokos jelző -nak, -nek ragjának használatát. Ha ezt mondom: Hazánknak a füstje is ked­vesebb, mint idegen országnak a tüze — itt a füst meg a tűz, tehát a birtokos szerkezet második tagja, a birtok szó van egymással szembeál­lítva, ezeken van az értelmi nyoma­ték, a hangsúly. Ilyenkor ki kell ten­ni a birtokost jelölő szóban a -Inak, -nek rag^t. Tehát: A fának gyü­mölcsét kell nézni, nem a magassá­gát. — Anyjának csak az erényeit örökölte. — Sőt ha a birtoknak hang­súlyos jelzője van, akkor is kitesz­szük a birtokos -nak, -l.iek ragját: Fájdalom a boldogságnak egyik al­katrésze. A háromféle jelző mindegyik faja. tehát a birtokos jelző is a jelzett szó előtt ál"; (magas ház, két ember) a ház fala; megtörténik azonban az.is, hogy a birtokszó megjlőzi a birto­kost: Merre zúgnak habjai Dunának, Tiszának (Kölcsey). — Mo~t van a dandárja réten a munkálnak. — Ez hát a jutalma száz meg száz élet­nek? (Arany) Ilyenkor tehát a bir­tokosnak -nak, -nek ragja van. Ha a birtokos jelző birtoka egy másik szónak, az utolsi birtokos jel­zőnek a ragját nem s nbad elhagyni: Kertünk fáinak termése, a madár tol­lának s^íne. — Ezekben a kifejezé­sekben a termés szó t'rtoka a fáinak, s ez ugyancsak birtoka a kertünk ki­fejezésének: a madárnak tolla van, a toilnak pedig színe. Éppen így: a község iskolájának udvara, a szomszéd házának teteje; a községé az iskola, az iskoláé az udvar, a szomszédé a ház, a házé a tető. Ilyenkor tehát a második birtokos ragiát ki kell tenni. Akkor is ragos a birtokos jelző, ha a birtokos szerkezet kéí-^tagja kozott más sző áll, mint tulajdénság — v. számjelző: Édesapámnak ; Is haliám vitézségét. — Itt az édesapám a bir­tokos, i vitézségét szó pedig a birtok; köztük ezt találjuk: is haliám, ez pe­d'g sem tulajdonság-, sem számjeizö, azért ki kell tenni a birtokos jelző ragját. — Akkor is barmoknak tize­delve nyáját, Megkíméli mindég a mapa fajtáját (Aranv). Ebben a mon­datban a barmoknak szó a birtokos jelző, birtoka pedig a nffáját. Ha a szerkezei két tagjáj nem választaná szét a tizedelve szó, így mondhatnók: a barmok nyáját. Ilyenkor nem volna •szükség a -nak ragra. A birtokos jelzőinek és a birtoknak a kapcsolata olyan legyen, hogy mon­datbeli értelmét első tekintetre is' vi­lágosan lássuk! Ebben a mondatban: A szomszéd feleségét keresi — a szomszéd szó alany is lehet meg bir­tokos jelző is, tehát jelentheti azt is, hogy a szomszéd keresi a felesé­gét, de azt is, hogy valaki • keresi a szomszédnak a feleségét. Amint látjuk, az egyik esetben a -nek raggal, a másikban pedig az a névelővel szüntettük meg a kétértel­műséget. így beszlálünk: a kémények füstje, a házak teteje, az emberek szíve; a színházba az émberek feleségükkel együtt mennek, télikabátjukat a ruha­tárba teszik. Ha télikabátjalkat ten­nék a ruhatárba, ez azt jelentené, hogy egymás fölé több télikabátot is húztak s ezeket tették a ruhatárba. — Ha tehát több birtokosnak külön­külön csak egy birtoka van, akkor a birtokszón nem jelöljük meg a több­séget. Most még arra kell felelnünk, ho­gyan különböztetjük meg a birtokos jelzőt a részeshatározótól, Arany így írta: Zúg az éji bogár, neki megy a falnák; itt a falnak szó bizonyosan részeshatárezó. A Toldiban is- így mondja a költő: Volt a két fiúinak fegyvere, páncélja. Többes számban így mondta volna: Volt a fiúknak fegyverük, páncéljuk. A -nak ragos szó helyébe itt kitehetjük a neki, ne­kik szót. Éppen így mondhatom eze­ket a mondatokat is: A tanulóknak ma rendes tanításuk van, NaavéknuK kicsi a szerencséjük, füle van a fal­nak (nekik ma rendes tanításuk van, nekik kicsi a 'szerencséjük, van neki füle), itt a -nak, -nek ragos szók te-­hát részeshatározók. Nem tehetjük be a -nak, -nek ra­gos szó helylébe a neki, nekik kifeje­zést pl. ezekben a szószerkezetekben: A kaszának a nyele, kéményeknek a füstje; ezek tehát birtokos szerkeze­tek. A kétféle szerkezet megkülön­böztetése tehát Inem is ejlyan nehéz. Orbán Gábor EGY HARCOS ÉLET EMLÉKÉRE 1938 ősze. Zord, vészjósló fellegek tornyosulnak köz­társaságunk egén. A germán sas kiterjesztett szár­nyakkal vár a lecsapásra. Lel­kesen indulnak, otthonukból a fegyverkénes férfiak, logy megvédjék a köztársaságot. Mo­dern haditechnika,, betonerődök állnak rendelkezésükre, s ami a fő, a harci lelkesedés sem hiányzik. Mégis érzik, hogy rejtélyes, gonosz árulás árnya ltleg felettük egymás után adják fel harc nélkül pozícióikat. Szívfacsaró látvány a menekülők oszlopa úton­útfélen: hát rincs, ki megvédjen ben­nünket, ül tekintetükben a kérdés. A megalkuvásnak is van határa. Mi­re képes a 'lazaszeretet... ezt tár­gyalja Jirí Sequens rendező Legyőz­hetetlenek című filmje, mely Milan Jaríš államdíjas azonos című drámá­jábö' készült. Hősei egyszerű embe­rek, cseliszlovák katonák, akik elha­tározzák, nem adják fel kaszárnyáju­kat, és ellenszegülve az áruló vezér­kar utasításainak az utolsó töltényig, az utolsó emberig harcolnak, hogy megemlegessék a nácik: husziták föld­iére törtek be. Sequens ügyesen oldotta meg a nagy po'.itikai és szaktudást igénylő film problémá t. Sikerült ferdítés nél­kül, élethűen és a történelmi valóság­Legyőzhetetlenek nek megfelelően olyan eseményt vinnie vászonra, mely két fellázadt cseh­szlovák alakulat hiteles története alap­ján íródott. Élethűen kifejezi az egy­szerű cseh emberek mentalitását, po­litikai'ag felvilágosulatlan emberek rádebbenését a köztársaság népén el­követett árulásra, másrészt megmu­tatja a kommunisták szorgalmas, m'n­dennapi agitációs munkáját, mely eredménnyel jár, mert igazat monda­nak, mert határozott kommunista magatartásukkal, éleslátásukkal meg­nyerik a többiek bizalmát. A katonák az átlagembernél többet látnak a kommunistákban, látják bennük a ha­zafit. A kommunistákat méltóképpen képviseld ftíha tizedes, ak : megma­gyarázza a helyzetet katonáinak és jő lélektani hatást tud elérni. Tiszteletet és szánalmat kelt Rich­ter törzskapitány alakja, aki végtele­nül szereti katonáit, szigorú tiszt, becsületes hazafi, fáj neki az árulás, nem tudja megérteni a felsőbb pa­rancsnokságok tétovázását, majd nyí't árulását, de lelke mélyén küzdelem folyik a katonai szabályzat iránti kötelesség és lel­kiismerete között s ez a belső viszály pozitív eredmény helyett öngyilkos­ságra vezet. Rokonszenves szerep jutott G. He­verienek, a kommunista ftíha tizedes alakításában. Mélyen átéli szerepét úgy, hogy a kommunista eszmény igazi megtestesítőjét l*tja, benne a néző. L. Chudík Richter törzskapitá­nya megnyerő alakítás. Természetes alakításukért elismer is i'leti J. Mareš államdíjast (Pepik Blá- ha katona) ifj. Jozef Deylt, Jana Dí­tétovát és másokat. Martin Rúžek, az áruló Žváček főhadnaqy szerepében hitelesen ábrázolta a beneši korszak cinikus, önző egyéni érdekeit Követő, a haza sorsa iránt közönibös burzsoá t'sztjeinek típusát. M. Nedbal a né­met őrnagy szerepében szintén meg­vetést és gyűlöletet vált ki a né­zőben. A Legyőzhetetlenek című film di­csői azokat a Ivcsületes hazafiakat, akik a megszá'lás első napjaiban, te­kintet nélkül politikai meggyőződé­sükre, sok áldozatot hoztak, sőt éle­tüket adták a haza szabadságáért. (in) A polgárháború, az első szo­cialista állam létéért folyó dicső küzdelmek korszaka megteremtette a maga íróit, művé­szeit, a forradalmi harc ihlete ki­bontakoztatta simtalan tehetsé­ges ifjú művészi képességeit. Lel­kes művészetükkel, a szó erejével buzdították az élethalálharcot vívó orosz proletariátust. N. A. Osztrovszkij a polgárhábo­rú írója volt. Harcos életet élt: előbb a csatamczőkön fegyverrel kezében, majd a gyilkos kórtól megrokkanva tollával hadakozott az új emberért, a szocialista tár­sadalom építőjélért. 1904. szeptember 29-én született a volhíniai Vilija községbein. Apja szegény munkás, anyja mosással, varrással tartotta fenn a családot, A betűvetést nővéreitől tanulta meg. A 12 éves Osztrovszkij már maga kereste kehyerét egy vasúti vendéglő edénymosogatójaként. A kizsákmányolást, elnyomást már a család nyomorúságos hely­zetén megérezte, a munkahelyén pedig alkalma volt közelebbről megismerni és meggyűlölni a pöf­feszkedő kispolgárok lealázó vi­selkedését a szegényekkel szem­ben. A forradalom és a polgárháború kitörése őt is magával ragadja. Már mint fiatal fiú a vörös kato­nák soraiban harcol. Megsebesül és hosszantartó felépülése után már harcképtelen. A lappangó gyilkos kór azonban nem sokat várat mágára. Sebesü­lésének következményei csakhamar jelentkeznek: reuma, hátgerinc­sorvadás náraoódzik .el a tes­tén, végül gyöngül a látása, majd teljesen megvakul. Nagy lelkierő kell ahhoz, hogy ne veszítse el életkedvét. Osztrov­szkij élni 'ker: az életért harcolt, nem veszhet mindéin kárba, mert „az élet az ember legdrágább kin­cse." Nem érzi egyéni fájdalmait, annak nyomasztó érzését, hogy naojai meg vannak számlálva, a társadalomért él, s fáj, hogy nem segíthet teljes erővel az új épí­tésében. Tehetetlenül ágyonfekve kezébe veszi a tollat, s amikor már azt sem tudja, tollbamcndja gyönyörű regényét, Az acélt meg­edzik-et és megörökíti a szocialista társadalom születésének dicső, vi­haros napjait. Az a tudat, hogy az író tollával is sokat tehet a tár­sadalomért, elfeledteti szerencsét­lenségét, „A szörnyű tragédia megszűnt és egész életemet az al­kotáf mindenen diadalmaskodó örömérzete hatja át." Az acélt megedzik Pavel Kor­csaginja, ^kiben az ifjú Osztrov­szkijra ismerünk, követendő pél­dakép ifjúságunknak is. Korcsagin története nem egyszerű önélet­rajzi regény, hanem Osztrovszkij harcos életének felvázolása, a for­radalmi eseményekkel való össze­függésének művészi erejű szem­léltetése, amivel nevelő célt követ. Osztrovszkij szoros kapcsolatot tartott fenn az ifjúsággal, a Kom­szomollal. Fő problémája az új nemzedék nevelése, 'és regénye is forradalmi mintaképeket állít az ifjak elé: legyetek ilyenek. A harc­cal és a neveléssel szoros össze­függésben látja az író munkáját: „Az ifjú ember csak akkor növek­szik. ha emberként, harcoskén;, az egész országgal • egyetemben fejlődik. Egyedül akkor alkothat igaz, izgalmas és lelkesítő könyvet, ha az élharcosok soraiban küzd, ha a harc tüze lelkesíti, ha gyötrik a vereségek, ha a néppel együtt örül a győzelemnek". Méltó emlékművet állít regé­nyében a polgárháború hőseinek, hogy az utánuk jövő nemzedékek tanuljanak életükből. A vihar szü­löttei is forradaln.i tárgyú re­gény a fehérgárdisták ellen vívott harcok hőseiről. Az író legyen elsősorban harcos, másodszor tanító, Végül pedig min­den helyzetben a párt hú fia — ez volt Osztrovszkij írói hitvallása. Hivatásának célját első nagy regényével kapcsolatban így fejezte ki: „Akarom hogy könyvem, ol­vasásakor a leggyönyörűbb érzelem, — a nagy pártunk iránti hűség érzete hassa át az olvasót". H úsz évvel ezelőtt 1936. de­cember 22-én oltotta ki a gyilkos kór Osztrovszkij ifjú, harcos életét. Lőrincz László mutűucáih íaloldal" képünké- eg> jelenetet láthatunk a Faze'«> bál című nagysikerű legűj.ibb Dusík-operett első l'elvo násából. JobbolJ II kénünkön a žilinai művészi könyvkei tés kiállításának látogatói. A SĽUK Bombayban — December 18-án 20 órakor szállt le a bombayi repülőséren a csehszlo­vák kulturális küldöttséget szállító repülőgép. A küldöttség magvát a SĽUK szlovák ének- és tánc együttes 40 tagú művészcsoportja al kotja. A küldöttséget a repülőtéren a társadalmi és kulturális élet kiváló képviselői fogadták. A bombayi művészek és újságírqk a csehszlovák kulturális küldöttség tiszteletére a Westend szálló teraszán fogadást rendeztek. A Szachalko Ganatlema (Népmüve­lődés) című grúz hetilap közölte D. Lordkipanidze professzornak, a grúz SZSZK pedagóg ai kutatóintézete igaz­gatójának J. A. Komenskýról Klasszi­kus cseh pedagógus'" címmel írt cik­két. • * * A berlini Dietz könyvkiadó német fordításban kiadja Katarína Lazarová Darázsfészek címú regényét. * * • J. Kvapil, V. Petrželka, Fr. Schäf­fer, O. Chlubna és V. Kaprál zene­szerzők legújabb szerzeményeiket VI. Novák bi női sebészprofesszornak aján­lották fel 65. születésnapja alkalmá­ból. « * « Az Észt SZSZK 1416 könyvtárában mintegy 5 434 000 kötet áll az olvasók rende'kezésére. 829 munkásklubban, népművelődési otthonban 6910 ama­tőr kör fejti ki tevékenységét. Az ön­képzőkörökben 90 000-en foglalkoz­nak műkedvelői művészi munkával. A Mladá Fronta könyvkiadóban cseh nyelven megjelenik Svlvia Magg! Bonfanti Spermza olasz írónő regénye és Wells A láthatatlan ember című fantasztikus regénye. # * * A művészeti és kulturális dolgozók szakszervezeti szövetsége a bolgár kul­túrközponttal karö'tve a prágai ka­maraszínházban megünnenJte a bol­gár színház fennállásának századik évfordulóját. * * * A moszkvaia" megünnepelték Diego Rlvéra neves mexikói művész 70. szü­letésnapját. A jubiláns tiszteletére a VOKSZ a Szovjetunió Művészeti Aka­iénv'ájával és a Szovjtt Építőművé­szek Szövetségével karöltve ünnepi estét rendezett az Építőművészek Házában. Martin Egelkraut, a Kari Marx­Stadt-i városi színház zenei főig gatója Bratisllavában a Szlovák Fil­harmóniát vezényelte. A Szlovák Fil­harmónia előadta Bruckner IV. szimfó­niáját és Richard Strauss A halál és | megváltás című romantikus szimfoni­kus költeményét. * • » Az UNESCO 300 oldalas könyvben ismerteti Komenský életmüvfét. A könyv 2—3 ezer példányszámban an­gol és francia nyelven fog megjelenni. * » # A Szovjet írók Szövetségének el­nöksége A. Kornyejcsuk elnökletével ülést tartott, melyen megvitatta a' szovjet irodalom XX. kongresszus utáni fejlődésének egyes kérdéseit és újabb tagokat vett fel az írószövet-! ségbe. • * * Dr. František Kahuda, az iskola és kulturális ügyek minisztere fogadta Szvjatoszlav Rihtyer neves szovjet zongoraművészt, akit M. N. Mjaszo­jedov, a moszkvii füharmónia igaz­gatóhelyettese kalauzolt. • * • A lipcsei Gewandhaus szimfonikus zenekara i agysikerű moszkvai és le­ningrádi szereplés utá.. visszautazott hazájába. * • * Az ostravai Állami Színház „bá­nyászhétfőket" vezetett be. Minden hétfőn előadást tart a bányászok szá­mára, akik ily módon megtekinthetik azokat a darabokat, amelyekre rend­szerint minden jegy elkelt. * * * A Sangháji Színház művészei nagy .sikerrel szerepeltek a kaunaszi drámai zeneszínházban. A . litván közönség lelkes tapssal fejezte ki elismerését a kínai művészeknek. • • • Plzenben bemutatták Jan Hanuš Lángok című új operáját. * * * A Mikoláš Alulról elnevezett Dél­csehországi Képtárban Č. Bud^jovicén kiállítás nyílt meg a kerület képző­művészeinek műveiből. A kiállítás anyagát 90 festmény képezi. » * « A bécs! Népoperában bemutatták Janáček A fürge róka című operáját, melyet V. Btázda prágai karmester tanított be. OJ szo 1956. december 14.

Next

/
Thumbnails
Contents