Új Szó, 1956. december (9. évfolyam, 335-363.szám)

1956-12-21 / 355. szám, péntek

Vita a drámaírás problémáiról = Ha összeadnám az orvosi előszó ­| bókban töltött óráim számát, eredmé­= nyül tekintélyes számjegy jönne ki. m Betegségem első éveiben, a várószo­... f búkban ülve, annyira elfoglalt saját Az írók, dramaturgok és szlnikntí-? bajom gondjai hogy nem igen figy ei. kusok Moszkvában termékeny vitát | hettem a körülöttem ülő emberekre. írta: Veres János gább volt, akiért meg is haltál volna, = 1/1 II TI in Ál IC LJ /D C ha szükség lett volna rá. I l\UL I Ul\/\Llj rÍll\LI\ A fiú a maradékot dobja az anyjá- 3 nak, aki régen mindig a legjobb fala- I v- Malisev, a Puskin-ház ősriégi ide­tot tette elébe, simogató szemmel és -9 e n nyelvű kéziratainak tudományos forró szívvel. Fűtetlen szobába kény- = öre a XVI 1- századból származó is­szeríti az asszonyt, aki valaha any- s^eretlen kéziratot fedezett fel. A kéz­folytatta'k a drámaírás időszerű kér-1 De mvel az ember glfásul Mfi má r rá sem pillantva, nehogy megsejtse, iszor ciUe b e ' a {át az udvarbôl t f irat verseket tartalmaz. melyek Tarmlicánrvc PS7 ha mVlílPn = .. . . , . - v hnnn min iinn 9?n - ....... noT^a-nfiíínirinr. U^nl . déseiről. Tanulsagos lesz ha rtv den| sokkal nyugodtabban uárom> hog so r hogy róla van szo. összefoglaljuk a vitáin felvetett leg-| kerüljön rü m. Most már hallom,'amit íontosabb problémákat. 6 a mbiek beszÉlne k. A néni egy közeli faluban lakik. Míg a fia nem házasodott meg, békésen él­degélt együtt az anya meg a gyerek, te. S durva szavakkal szól ahhoz, aki i hogy pirosra gyúljon a kályha, mire iSzuhan Damantyievics hósi életét di­hazajön a fia. Lökdösi a törékeny tes- • cf öl tí k- A , hősi ének a N a9.V Péter tet, mely annyi vihart állt ki - öéret- : eIott l irodalmi korszak gyöngyszeme J. Dolmatovszkij bevezető elóadásá-? A legtöbb szó persze a betegségek- - -- - , • • ban felhívta a figyelmet arra, hogyg m gsi k Majdnem mindenki a maqa mkor a fiatalasszony hozzájuk került, annyiszor beszélt hozzá lágyan, ví- í • Az „I-Veh" (Világirodalom) című az egyszerű szovjet ember még min- - b­át mnaszolja k i részletesen ki le- nem ümt b e rögtön a b ai- De az ú gasztalóan és melegen, mikor lázasan rkínai irodalmi folyóirat fordításban rlín fiilra V/iinripn ÍÍ7 111 darabokban.- - - J ' ... _ niűMiiflo^c Inom*I monvnű/flAö/ífiff í.j 'Ül t » ' J _ I„r x M n ~ X o_:it • _ ? < i _ _ i _ u ­,, - r , - • • wu/ui uu.riud&ui /u, n.t rcoííctcdcrt, ni te - , - / 1 7 — .. —, ... _ - -j ~" ^ díg ritka vendég az uj darabokban.^ , fof < , (wel csaf c félmondatokban De menyecske lassan megmelegedett feküdt, hánykolódva a csíkos takaró ^közölte Bezruč „Sziléziai énekek" cí­Heroikus korszakunk eseményeinek| . . homáluos a ny ős a házában s a néni élete ezzel alatt. -mű költeményének néhánv verssza­ábrázolása késik. Bírálta a családi? megesiK nen a "- n°9V a nomaiyos párhuzamosan lassanként pokollá vál­,., ... , . ^o^oKrtL-- uuruň^uuuuu i/Kiuuutistin; u n.uisu vivi, ' ,, ..... .. , Szótlanul ülünk, mert a történet „kát­problémákkal ^glalkozó f ara l^ k| egy-egy vidám, vagy lehangoló dolgot tozott A fiatalasszonyról k,derült, hogy megfogja a torkunk. A zene örvénylé- ' draudLat « « J i mutatva temierén. osszejerneieiíen, aicaracos xeremies. nlňhhhnm, mnst nluan halk. hoaii _ .. ... „ iňtnm n nénit nmint n m pipa tíiz- . I eoett létesített a kezdő írók nevelésé­A ««*, w*. M sKrnsf — « - — - Ä" AÄ^Ä'ÍÄÄÄÍ nyát. J. Csepurin fő beszámolójában be-| szélt a személyi kultusz káros kö-| vetkezményeiről és az irodalomban! már megritkultak, csak négyen marad­kiaiakult egészségtelen légkörről. El-| tunk. ítélte az önkényeskedő kritikát, amely | S2em0e velem a másik föcán falusi azt eredményezte, hogy A. Stern ni- f nénike m düL Sú dt és sová unk is ismert darabját, a Személyes | _ /;af(;OT éli e, lehet Ré i fekete r u. ügyet néhány városban betiltották, - " ' Csepurin hosszan foglalkozott a; f érfi egészcipó. Lefelé néz, a folyosó színház és az író együttműködésének| ideire s olykor nehéz sóhaj tör fel hog y > utse e s ~ az l ly esmir e mond alapvető fogyaté..osságaival, Felhívta | b e, öl e Mellette háló-szatyor fekszik, W'" t" " a jelenlevőket, törekedjenek egyutte-| benn e jélüveg tej, újságpapírba gön­sen a drámaírás elmélete és a szo-| g gölve egy darabka kenyér. dalista realizmus esztétikai problé-| A ^^ szemében eV ó. elöhukkan v a_ máinak megoldására. a lami fájdalom és félele m. Felmu fe l_ A felszólalók a termékeny, alkotó? m séfál lám [áthatóa n gyengék. Tü­viták mellett szálltak síkra. Az elvi r ei me ti e n. Valamit motyog is szegény, w _ , se alábbhagy, most olyan halk, hogy' Handy asszony, Illinois állam Ma o a haz zsarnoka s a szegeny, ^ hallani. .Marshall nevű városában irodalmi te­gyenge, görnyedt nénike csak afféle vakban, hanem immár tettekben nyil­vánul meg. Anyósát ide-oda ráncigál­ja, lökdösi, néha az udvarra is kipen­hát, "fekete "kendőt ' viseCláb'án'elnyűtt ? erít i a konyhából. Enni csak maradé­kot ad neki, szobáját nem engedi, odaviszi neki, leteszi az ölébe. S ő ma- Ji^f 1^ «erint, halnem Handy asz­ón riak azután ized a saiát tánuériá- S 2°" y SZabja m€g ko ny vfelk tém a" ga csak azután szea a sajat tanyerja- át Az iSlko!ónak az eredeti 17 hai l. ba. .. Vege a vacsoranak. A qyerek „„ tA l, Ai _ á„ „„„, Jr„ C ,, .ľ, nmňa rvPllŕ 1-PrPhPr, kfíZ:,,Pl . 9 atőbó1 már csm n é9V hallgatója van. * * * December 30-án tartják meg Kí­kimondani" — elég gyakran meg is üti. Pedig a néni olyan szelíd, olyan csön­des, hogy a légynek sem árt, olyan, mintha ott se volna. kérdésekben mutatkozó zavarosság is felszínre bukkant, amikor az egyik felszólaló azt állította, hogy a szov­jet drámaírás fejlődésének fő aka­dálya a szocialista realizmus. Ezt a meggondolatlan és bebizo­hylthatatlan ái'áspontot számosan el­ítélték és megcáfolták. A. Kiraganov hangsúlyozta, az ilyesféle r.ézetck abból erednek, hogy az utóbbi időben született túl sok ímüben az élet nagy és mély igazsá­gait, „kellemes féligazságokkal" pó­tolták. Ezek a gyenge müvek kétsége­ket támasztottak a szocialista reai mus módszere iránt. Popén ezért kell harcolni a művészet megalkuvás­mentes igazságaiért. A színmüvekben önállóan gondolkozó, aktív hősöket kell megformálni. A drámai müvek csak úgy magának, láthatatlan beszé­lőtársnak felelgetve. Nyílik a rendelő ajtaja, kilép az or­vos. Elnézést kér, az irodába hivat­ják, negyedóra múlva visszajön. Indul­na a lépcső felé. De a néni útját állja . és sírásba csukló hangon kérleli, vegye a z ormótlan cipót fel a kórházba, mert betegnek érzi magát. Az orvos jobban szemügyre ve­szi a beteg arcát. — De nénikém, — mondja — hiszen magát nemrég kiildtüli haza gyógyul­tan. Nincs értelme, hogy újra felve­gyük. Az asszony belekapaszkodik a doktor karjába, úgy folytatja: hogy téved a doktor úr, ő még itt nem feküdt soha, összetéveszti valakivel. — Ki van zárva, — feleli az orvos, A nénike a rossz koszttól kapott bel­ső bajjal került be a múltkor a kór­házba. Most pedig azért akarna me­gint befeküdni, mert azt reméli, hogy jól fűtött kórteremben s nem kell ott­hon a fűtetlen kamrában dideregnie. Nézem a kuporgó öregasszonyt, lábán j o m csak Igy érhetik el a gyakran hiány-.. _ j6l emlék!ize m, nt fekü di zó színvonalat, mélységet es pátoszt, s "" ' 1 a 19-es szobában. leül az anyja mellé, kezében könyvvel, vagy újsággal. Ránéz a csöppnyi né­hatták a régi latinok, hogy „nehéz tuiá^Ť^l^í^ ^kan.^ az orosz könyv napját. néni szemében nevet az öröm; kinyújt- š * * * ja eres, öreg, fáradt kezét s belesi- = A londoni Covent Garden Királyi mit a fia hajába, úgy, mint régen, 1 Operaház előadta Janáček Mostoha­amikor az még kisiskolás volt, s a le c- ^ I á'"»y című operáját. Smetana Titok cí­kéjét magolta. | m ü operáját Oxfordban adták elő. — Fiam ... Az én fiam —, gondolja = * * * a néni és vigyázva, hogy észre ne ve- ? A Szovjetunióban megnyílt az Észt kihúzhatja legalább a tél egy részét a M?k "töröl effy könnycseppet a sze- |Müvészet és Irodalom Dekádja. iól fűtött kórteremben s nem kell ott- Kun n f u tV" 1 a hld c? " zé l- ra z~ I * * * kodik az eperfa, de bent, a lámpa alatt = Zuzana Ružičková cseh csellómű­bársonyosan lebeg a béke és a nyuga- |vész nagy sikerrel szerepelt a Francia = —Csehszlovák Társaság hangverse­....... . Igy kellene lenni. De sajnos, nincs i n>' é n, melyen előadta Benda Koncert­— S a fiu? — kérdezem a szomsze- |jgt. dómtól. — A fia mindezt tétlenül nézi? ... " * * * A nem a teher locan ul, fejet lehajt- " Keserűen mosolyog. ti a Szemében riadt szelídség. Ezek a" A GIÓri a nyugatnémet filmtársaság — Nem, — feleli, — nem nézi tét- szemek, még akkor is, a szörnyű ütés lbefejezte A Szovjetunió — saját sze­lenűl. Segít a feleségének gyötörni az után is, ísak megbocsátó — fájdal- ­münk k* 1 cím ü dokumentumfilmet, édesanyját. A minap is a villa nyélé• masan nézhettek erre a rossz fiúra.. . " me lV 70 000 méte r hosszú filmteker­vel vágott végig a néni hátán. ' Lehet, hogy az orvos felveszi osz- MosXátóľ S^biitif' eleV6nít Í Mintha mellbevágna valami vasököl. tályára a nénit. Ebben a pillanatban - u" Ez a pillanat olyan, mint a zenében > ob b "} eg o'í dá s, a néni részér e valóban | * * * az a pont, amikor a lágy hullámzást nem kl n' dko z­k- | A Csehszlovák Tudományos Akadé­hirtelen viharzó, hangos örvénylés A z '9 az i Í 6 a z lenne, ha a fiában ki- "mia könyvkiadóvállalata 1957-ben új váltja fel. aludnának a megvakító szenvedélyek .cseh-orosz szótárt ad ki. • „ j. . s szíve és esze végre rádöbbentené, ^ t WtÍTJ? n V- ' h 0^ an kelí bán n> ° z asszonnyal, akii ,o i»n„i/ihh » = o - Sztelmah, N. Csu­J| _ Sz. Csilaja szovjet magyarázható meg. Anyja ellen irá- Félő, hogy"csak akkor tér észhez, háV rók a Bo l9ár írószövetség meghívá­nyuló szavai és tettei lemoshatatlan, a nénike már nem fog élni. Akkor = sära a napokban Bulgáriába utaztak. sötét bűnök! c. t.—1— - ... - . . L" . l a" af Az orvosok többségének bámulatos megbocsáthatatlan is. legalább magya- ôť a világon a legjobban s az egyedüli^ R- Gamzatov. M. SzatüSztójaz alkotó^ruln-1 » ™ emlékező tehetség e L^TJl^l ?!ľ » ^mindörökre Zreti. IJ2Ä V. Rozov kában hiányzó kezdeményezésről ésl * fé r?™ n t' a. a z bátorságról beszélt. Oj témákat, hó­i útból a néniket. A lépcsőről szol visz­söket kell keresni, véget kell vetni = sz a- n ,, , , . _ ,0tét bunok ! «?ff b^osan észhez tér. De akkori " ' " ~ " Te bánatos kis nénike.. Végigvert hiaba mondja ki sírva és bűnbánóan | Az 0 rbis könyvkiadóvállalat kiadá­a hátadon az, akit egykor, mint kicsi a ^aga szót, hogy ,,édesanyám", mert | Sában új tseh kulturális hetilap iele­fiút. ugyanazon a háton cipeltél, meleg a nénike mar nem hallja meg. A néni- i nik me g „Kultúra 1957" cimrrii. kendőbe kötve, hogy ne fázzék s el keflez akkor mar csak a temetői vi- i ne fáradjon a lába ... Azon a háton, fokkal játszadozó szellő hangja éri * * * mely a munkába görbült bele, abba a e l I- LaureTltm Fu ,9 a drámaíró és rtflBd mirden dogmatizmusnak, sémának és 5 ~ De ha r0 SJ>™ 1 magát azért szürke szokványosságnak. J. Szurkovl megvizsgálom. Bár nem hiszem, megemlítette, hogy a ifegl sémák he-| ^ogy szükségé volna a kórházi keze­lyett új sémák veszélye fenyeget.; lesre. 'Sokan bírálták, hogy számos író ki­š S lefut a lépcsőn. do -atlan, sietve összecsapott, fe-; A né m visszaül a lócára. Fázósan lül s müvet ad a színházaknak. § összekuporodik és nézi a folyosó kövét. A Szovjetszkaja Kultúra megálla-i Ekkor megszólal a mellettem ülő pítja a vitáról, hogy sok elvi kérdést | iparosforma ember, s fülemhez hajol­alig érintett, vagy fel sem vetett, de? va, halkan mondja: igy is hozzájárult néhány kérdés tisz-1 —Én ismerem ezt az öregasszonyt. tázásához és biztató lépés a dráma-1 Es azt is tudom, miért akar minden irodalom problémáinak megoldásához. | áron a kórházba kerülni. munkába, mit a fiadért végeztél, hogy A nénike ül a lócán, a nagy kopott lf"TrL^'t,­ľ^ nagyra nőjön - hogy egyszer majd c iP öbe n- sápadtan és szomorúan. Szí- l'^f' 00 1 J^ vál ó n ^PV'se'ói Szlovákiái büszke lehess rá. Látod, megcsalt az vJ be r} l Laldokli k egy szép álom, melyet | ta n" élet, kedves nénike. Mert nem lehetsz fi aí a\ korában szöt t° gelete. f büszke a te fiadra. , \ 7" nem , s ™ e9h"lt egy vers, me- ? A Karlovy Vary-i kerületi pionír­.. . ... ... .. ., . lV et tala n — ^ nincs ez a történet s otthon kilencventagú qyermekkara Becsapott szivtelenul kicsúfol az - hazafelé tartó utamon a dúdoló i hangversenykörútra az NDK-ba uta­plpt . A7 hnntnŕŕ nk-i rypu-pH n lenrlrň. Xw.tA í - 1 7 sz. b.5 El is mondja, amit a néniről tud, élet. Az bántott, aki neked a legdrá- őszutó csiholt volna szívemben. = zot t vetkezeti tagok. Nem akarnak traktor segítségével vetni. Féltik a földet. Fél­tik, hogy a jó puha magágyat össze­gyúrla a gép. Bartal is habozik. Bízik ugyan a gép munkájában, de azért a tagság aggodalmát is megérti. Tag­gyűlésen tárgyalják meg az ügyet. Végre abban állapodnak meg, hogy lo­vakkal végzik el a vetést. Amikorra a vetéssel végeztek, a hó is leesett. A tagok, mivel a szövetkezet­ben szünetel a munka, más foglalko­zás után néznek, de mindannyian Ígé­rik, hogy tavaszra visszatérnek. Csala István is felkerekedik, hogy a téli hó­napokat ne töltse tétlenül. Kitavaszodott. A szövetkezeti tagok ígéretükhöz híven visszatérnek a falu­ba. Visszajön Csala István is és az ál­latok gondozását vállalja magára. Ami­kor aztán végleg elolvadt a hó, meg­szikkadt a föld, újból megkezdődik az élet a szövetkezeti földeken. Március második felében nagy esemény történik. Oj tagokkal bővül a szövetkezet. A tél folyamán a kom­munisták sokat beszélgettek a szövet­kezetről. Bár kézzelfogható bizonyíték­kokkal még nem tudják alátámasztani a sz vetkezet jóságáról tett állításukat, de azért szavuknak súlya van. A kívül­állók hisznek a kommunistáknak. Hisz­nek, mert a nehéz időkben is ők vol­tak a kizsákmányoltak vezetői, útmu­tatói. Ez a bizalom szücte, hogy ötven­egy tavaszán a szövetkezet taglétszáma hetvenre, a földterület pedig 564 hek­tárra emelkedett. A tatarozott urasági istálló is kevésnek bizonyult már az állatállomány részére. Építeni kell. Építenek is egy új istállót. Ez volt a szövetkezet első komolyabb építkezé­se. Telik, múlik az idő. Szép termést ígér a szövetkezet határa. Végre rájuk köszönt az első közös aratás. Arat a gép, de a tagok is kaszát fognak. Az öröm, büszkeség megkétszerezi erejü­ket. Meg sem tudnák állni, hogy ne suhogtassák a kaszát, hisz most arat­r.ak először igazán, most aratnak elő­ször maguknak, sajátjukon. Talán az a „mostoha" föld is meg­érezte, hogy ki kell tenni magáért, meri igazán busásan fizet a hajdani hontalanok, éhezők munkájáért. Tel­nek a zsákok. Telnek úgy, ahogy eddig soha. Örülnek a szövetkezeti tagok. Hogyne örülnének nekik, csak nekik telnek a zsákok. Mint röpke pillanat szaladt el egy év. Egy reménykedéssel, aggoda­lommal eltelt év. Következett a zár­számadás. A beszámoló szép eredmé­nyekről beszél. Olyan hektárhozamok­ról ad számot, amilyenre azelőtt még a legjobb években sem volt példa. Az állattenyésztési termeléssel azon­ban hadilábon állnak. Érthető is, hisz nem lehet semmiből állatokat terem­teni. A szövetkezet vagyona, átszámít­va a mai pénz értékére 1 261 719 ko­ronát tett ki. Ez az alap 701 263 koro­nát jövedelmezett. Egy hektár 1240 koronával gazdagította a szövetkezetet. Lehetett volna több is, de hát az ál­lattenyésztés ... A munkaegységek tervezett értéke is csorbát szenvedett. Huszonegy koronát terveztek, de csak tizenkilencet tudtak fizetni. A terve­zett négy és fél kiló termést azonban hiánytalanul kiadták. A munkakedv azonban nem lankad. Csala István ki is jelenti: Lesz ez még jobban is, csak legyen elég állat, meg takarmány. No de azért így sem maradt üres a tagok kamrája. Pénz is került a ház­hoz. Csala Pistának sem kell már Fran­c'aországban megkeresni a betevő fa­latot. Négyszázkilencvenegy munka­egységnek huszonhárom mázsa gabona és ezer százharmincegy korona a jutal­ma. A kívülállók is felfigyeltek az ered­ményekre. Egyelőre hallgatnak, de azért egyre közelebb kerülnek a szö­vetkezethez. A szövetkezet már a második termést takarítja be a földekről. Ez sem maradt el az első évi mögött. Sőt egyes terményekből jóval magasabb. E?t már az egyénileg gazdálkodók sem állják tovább szó nélkül. Nyustyin La­jos tizenkét hektáros gazda pedig ki­jelenti: — Ezek a szövetkezetesek könnyeb­ben dolgoznak, mint én. Segíti őket a gép. Én biz közéjük állok. Nagy szó volt ez. Nyustyin Lajost mindenki megfontolt, jó gazdának is­meri. Ha ő is úgy gondolja, nincs min gondolkozni. Augusztus végén Nyustyin Lajos, s utána még jónéhányan belépnek a szö­vetkezetbe. Az új gazdasági évet a szövetkezet már 859 hektáron kezdi. Nyustyin Lajos negyedmagával jár szorgalmasan a munkába. Ojból eltelik egy szorgalmas munká­val tartalmassá tett év. A Nyustyin­család első szövetkezeti éve. Nap nap után szorgalmasan járt a család mun­kába. Szorgalmuk ezerszázharminckét munkaegységben tükröződik vissza. Most már huszonkét korona az egység értéke. Fáradságuk gyümölcse ötven­egy mázsa termés és 24 904 korona. Az évzáró taggyűlésen Nyustyin Lajos nem is restelli kimondani: — Okosabbat nem is tehettem volna, mint hogy szövetkeztem. Az 1954-es év a szövetkezet gazda­sági életében határkő. Határkő, mely után már csak a gyors előrehaladás következhet. Elérték azt, amiért évek során oly kitartóan küzdöttek. Van már állat, van bizony. A beadást teljesítik, sőt már kérés nélkül is adnak. Negy­vennégy mázsa marhahússal, huszon­hat mázsa sertéshússal éš 1250 liter tejjel tetőzik a kötelező beadást. Ojból eltelik egy év. A szövetkezet földterülete a kezdetihez viszonyítva két és félszeresére emelkedett. A kö­zös vagyon értéke azonban a négy­szeresénél is több, mint kezdetben, az oszthatatlan alap pénzértéke pedig 5 842 297 korona. Honnan? Miből ez a rengeteg érték? Építettek. Rengete­get teremtettek. Ezenkívül még valami. Míg 1951-ben csak 7 lova volt a szö­vetkezetnek, ma már 34-ról adhat számot. De ez semmi. Jelentéktelen szám. A lótenyésztésre nem sok gon­dot fordítottak, hisz egyre több vaspa­ripa áll rendelkezésükre. Olyanok ezek a paripák, hogy jobban dolgoznak az élőknél és még abrakot sem kérnek. No de, figyeljünk, most jönnek a sú­lyosabb tételek. Tudjuk, hogy 1951-ben 10 szarvasmarhája volt a szövetkezet­nek; ma már 265 állat ropogtatja a korszerű, új istállókban az illatos szé­nát. A sertésállomány 30 darabról 692-re szökött. A juhállomány fejlesz­tése terén is óriási az eredmény. 1951­ben még csak 15 juh volt tulajdonuk­ban, ma 600 darabból álló nyáj lege­lészik az avaron. Ezenkívül a szövet­kezet ma már jól jövedelmező barom­fitelep tulajdonosa. Baromfiállományuk összesen 1400 darabot tesz ki. Óriási haladás ez. Rengeteg vagyon és ez az övék, a hajdani ha­zátlanoké. Szinte szemkápráztató az előrehaladás. A viskiek bíztak a múltban és bíz­nak ma is a pártban. Es ez a párt, az ő pártjuk következetesen mutatja az utat úgy, hogy a hajdani nyomorgók ma több milliós Crtékű vagyon tulajdo­nosai. Megtanultak gazdálkodni, meg­tanulták a jólét forrását. Ez a forrás olyan, hogy évről évre vastagabb su­gárban ontja magából a javakat. No de menjünk tovább. Azt már tud­juk, hogy az oszthatatlan alap értéke 1951-hez viszonyítva több mint négy­szeresére emelkedett. Nézzük most meg, hogyan jövedelmez ez az óriási vagyon. A bevétel négy év alatt 701 263 ko­ronáról 3 480 434 koronára emelkedett. A hektáronkénti átlagjövedelem pedig most már 3739 koronát tesz ki. A be­vétel nagy része most már az állatte­nyésztésből fakad. Szép, nagyon szép, d e lássuk az embert. A tagokat, akiknek keze nyomán fakadt a gazdagság. Mit ad ne­kik ez az órási vagyon? Huszonhat ko­ronát terveztek egységenként. De most is csalódtak — azaz tévedtek. Huszon­hat helyébe harminchárom korona a munkaegység értéke. Csala Istvánra igen örömteli év kö­szöntött. Szorgalma határtalan. Erről beszél a könyvébe írt 1390 munka­egység. Ez a szám a legboldogabb em­berré tette. N egy venöt ezernyolcszáz­hetven koronát és hatvanhárom mázsa gabonát jelent. Szinte hihetetlen. Maga Csala István sem akar hinni szemének. Sok. Nagyon sok. De ne felejtsük el, hogy Csala István két ember helyét állta. Kétszáz­hetven anyasertést gondozott. Ez ma­gában óriási erőfeszítés. Es ezek az anyasertések egy év alatt átlag tizen­öt malaccal jutalmazták gondozójuk munkáját. De milyen malacokkal! Olyanok, akár a hal; választott koruk­ban húsz-huszonöt kilót nyomtak. Nyustyin Lajos sem sajnálja a tizen­két hektár földjét, sem az állatait, me­lyeket a szövetkezetbe vitt. Még azt az áldott jószágot sem, amelyik nála ti­zennyolc liter tejet adott és most a jó gondozásért, a jó takarmányért húsz litert ad naponta a szövetkezetnek. — Jól éltem a múltban is — mond­ja Nyustyin Lajos, de most még job­ban élek. Hatvan mázsa gabona és öt­venezer korona az évi jövedelmem. Ezenkívül az ólam most sem üres. Van tehén, hízó. Borom is van a pincé­ben. Mielőtt végleg búcsút vennénk az ipolyviskiektöl, váltsunk még néhány szót Bartal Lajossal, aki idestova már ötödik éve elnöke a szövetkezetnek. Mosolyogva beszél a megtett útról. Többek között ezt mondja. — Ahol erős a párt, ahol együtt él a párt a néppel, ott így kell lennie, ahogy nálunk van. Egyetértés, szor­galom és a tudás gyarapítása a siker titka. Az elmúlt évekről nem is nagyon akar beszélni. Ö mindig előre néz. Elő­re lát és a jövőt kémleli. Szövetkeze­tük, boldog életük nagy távlatait. Be­széd közben elárulja még azt is, hogy az idén 28 koronát terveztek egy munkaegységre, de előreláthatólag 34 koronát fizetnek majd ki. Évről évre előbbre és egy lépést sem vissza. Ez az ö jelszavuk. Ezt akarják a falu kommunistái, mert így kívánja a falu lakosainak az érdeke. A vörös zászló, melyet Ipolyvisken negyvenötben len­getett először szabadon a szél, örökre elűzte a szegénységet a faluból. A len­gő zászló alatt kibújt a jólét, a sza­badság csírája'és kemény, a legerő­sebb viharnak is ellenálló fává nőtt. SZARKA ISTVÁN . O J SZO 1956. de-em'ier 21.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents