Új Szó, 1956. december (9. évfolyam, 335-363.szám)

1956-12-21 / 355. szám, péntek

Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának ülésén elhangzott felszólalások Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának 1956. december 12-én és 13-án tartott ülésének vitájában Vratislav Krutlna elvtárs, a CSKP KB titkára szólalt fel a mezőgazdaság egyes kérdéseivel kapcsolatban. A lapunk előző számaiban és a ma közölt felszólalásokon kiviil a vitában részt vettek: A. Bagar, P. Marušiak, I. Krempa, Szántó László, E. Kojšová, E. Sýkora, P. Jurík, Virág Géza, J. Turošík elvtársak. Michal Chudik elvtárs mező- és erdőgazdasági megbízott beszámolóját a Roľnícke noviny 1956. december 19-i száma mellékletként hozza. Használjuk ki a téli hénapokat az ötéves terv feladatainak megtárgyalására Vratislav Krutina elvtársnak, a CSKü* KB titkárának beszéde Engedjék meg, hogy néhány szót szóljak a Chudík elvtárs beszámolójában taglalt problémákhoz. Szlovákiában a mezőgazdaságban az utolsó évben jelentős sikereket értünk el-. Erről beszélnek az elért hektárhozamok, a gazdasági állatállomány és a begyűjtési terv teljesítése. Ezért földműveseinket és mindenekelőtt szövetkezeti tagjainkat illeti köszönet. Az elért eredmények megerősítik az 1953. évben megkezdett öt helyességét, a munkásak és a parasztok szövetsége szüntelen megszilárdításának útját a mezőgazdasági termelés állandó fejlesztéséért és fokozásáért. Ez a pártmunka és a mezőgazdasági igazgatás szervezetei munkája megjavításának eredménye is. A TERMELÉS NÖVELÉSÉNEK FORRÄSA A második ötéves terv feladatai természetesen magasabbak, mint az első ötéves terv és a mezőgazdaság fejlesztése hároméves tervének feladatai voltak. Ezért a mezőgazdasági termelés növelése és az ötéves terv teljesítése nagyobb szorgalmat és jobb pártszervező munkát követel. Hiszen arról van szó, hogy Szlovákiában 40 százalékkal emeljük a mezőgazdasági termelést, megközelítsük a cseh országrészek mezőgazdasági termelésének intenzitását és hogy a szocialista szektor döntő fölényre tegyen szert a termelésben és a munka megszervezésében. Erre a feladatra — mint Chudík elvtárs beszámolójában mondotta — igen jól fel kell készülnünk. Mindenekelőtt szocialista üzemeinket, — az EFSZeket, állami gazdaságokat, gép- és traktorállomásokat fogjuk előkészíteni. Hiszen a mezőgazdasági termelés tartós fokozását csupán az EFSZ-ek további fejlesztésével és a mezőgazdasági termelés intenzitásának emelésével biztosithatjuk. Chudík elvtárs elemezte ezeket a feladatokat és én nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni. Szeretnék azonban rámutatni a termelés emelésében nagyjelentőségű feladatra, a veszteségek elleni harcra. A begyűjtésnél és a raktározásnál keletkezett veszteségek a termés elég jelentős részét képezik. E veszteségek megszüntetésével növelhetjük a termelést anélkül, hogy fokoznók a gépesítéssel, a káderekkel, a gépekkel és a mezőgazdasági termelés más szükségleteivel szemben az igényeket. Nyíltan meg kell mutatni és magyarázni a földműveseknek a mezőgazdasági termelés veszteségeit a begyűjtésnél és kezelésnél. Például a gabonaneműeknél a termés és a betakarított mennyiség közötti különbség 6—8 százalék, a burgonyánál 10 százalék és a raktározásnál további 12—15 százalékos a veszteség. A köztársaságban 80 000 hektár termését, vagy pedig 70 000 tonna sertéshús veszteséget jelent. Hasonló veszteségek keletkeznek a kapásnövényeknél is. HOGY JÁRJUNK EL A SZÖVETKEZETEK TOVÁBBI MEGSZILÁRDÍTÁSÁNÁL? Most még néhány szót az EFSZek fejlesztésének és szilárdításának kérdéséhez. Nem alakíthatjuk meg a szövetkezeteket kényszer, nyomás útján, sem pedig „mikulási ajándékokkal", vagyis korlátlan kölcsönökkel. Ilyen módszerekkel nem érhetjük el oélunkat. Egyetlen utunk van: az önkéntes meggyőzés s a termelés további fejlesztésének és növelésének útja. Ezt természetesen csupán a szövetkezeti nagytermeléssel érhetjük el. Itt pedig még sok hiba van, mind a szövetkezetek fejlesztésében, mind pedig megszilárdításukban. Ezért az EFSZ-ek III. kongresszusának előkészítése során meg akarjuk vitatni ezeket a hiányosságokat, mivel szorosan összefüggnek az ötéves terv teljesítésével. Az EFSZ-ek további szilárdítása érdekében szükséges: hogy lényegesen növeljük a mezőgazdasági termelést és fejlesszük a szövetkezeti gazdálkodást oiy módon, .hogy a kollektív vezetés és a munkaszervezés olyan színvonalra emelkedjék, mely megfelel a szövetkezeti nagytermelés és a technika szükségleteinek, melyeket a GTÁ közvetítésével nyújtunk a szövetkezeteknek; hogy biztosítsuk a tagok igazságos jutalmazását és anyagi érdekeltségét a mezőgazdasági termelés emelésében; hogy teljes mértékben kihasználjuk a gépesítést, az agro- és zootechnikai szolgálatokat, a haladó munkamódszereket és mindazt, amit államunk a mezőgazdaság rendelkezésére bocsát; hogy már a szövetkezeti gazdálkodás fejlesztésének irányításánál nagyobb mértékben figyelőmbe vegyük a termeilés ökonómiai problémáit és mutatóit- és jobban alkalmazkodjunk az éghajlati, talaj- és más feltételekhez; hogy állandóan emelkedjék a szövetkezet vezetésének színvonala és a szövetkezeti tagok szakképzettsége; hogy szüntelenül növekedjék a szövetkezet összes funkcionáriusainak politikai fejlettsége. A szövetkezeti tagok országos kongresszusának előkészítése folyamán alaposan meg kell vitatni ezeket a feladatokat. A KÖZÉPPARASZT — A FALU KÖZPONTI ALAKJA A szövetkezetek fejlesztésében és szilárdításában szerzett tapasztalatok, főleg a jihlavai és České Budéj-ovice-i kerületekben, ahol a legtöbb EFSZ-et alakították, azt tanúsítják, hogy ezt azért sikerült elérniök, mert a középparasztok beléptek a szövetkezetbe. Habár még nem ismerjük az újonnan alakított EFSZ-ek gazdálkodásának eredményeit, elmondhatjuk, hogy a középparasztok részvételének köszönhetően jól gazdálkodnak. Ismét bebizonyosodott, hogy a középparaszt nálunk a falu központi alakja. Az a tény, hogy nem mindenütt sikerül megnyernünk a középparasztokat a szövetkezeti gondolat számára, elégtelen politikai munkáról tanúskodikj Ezzel összefüggésben felmerül a" kérdés, vajon a párt politikájában, a munkásság és a parasztság szövetségének politikájában nem kerül-e sor hibákra? A középparaszt a munkásosztály szövetségese. Pártunk arra törekedett és törekszik, hogy a falvakon megvalósított politikád és ökonómiai intézkedések elősegítsék a munkássáq és parasztság szövetségének megszilárdítását. A oárt továbbra is ezt a vonalat követi. Ezért élvezi ma pártunk a középparasztok teljes bizalmát. A középparaszt meggyőzése természetesen megköveteli, hogy agitációnk és propagandánk igen konkrét, ne pedig felületes és általános legyen. A középparasztnak a szövetkezeti gondolat számára való megnyerése szüntelen meggyőző munkával valósul meg és számos gyakorlati gazdasági intézkedést követel. És éppen ezen a szakaszon győzhetjük meg legjobban a földműveseket politikánk helyességéről, éppen a gazdasági és termelési kérdésekben értjük meg egymást legjobban a középparaszt okkal. AZ ÖKONÓMIAI KÉRDÉSEK KERÜLNEK ELŐTÉRBE Ma a szocialista mezőgazdasági termelés ökonómiájának kérdései kerülnek előtérbe, miután a mezőgazdaságban is a munkatermelékenység állandó növelésének útján kell haladni a termelés és az egész mezőgazdasági munka intenzitásának egyidejű fokozása mellett. Mezőgazdaságunkban még mindig nagy mennyiségű munka esik egy termelési egységre. Mindenekelőtt a munka jobb megszervezésével és a gépesítés magas fokú kihasználásával szüntelenül csökkenteni kell a költségeket és így olcsóbbá tenni a mezőgazdasági termelést. Éppen ezért véget kell vetni az ökonómiai kérdések lebecsülésének. Egyelőre bizony ezen a téren olyan a helyzet, hogy ökonómusaink csupán igen kis számú szövetkezetnél állapítják meg a mezőgazdasági termelés önköltségeit és a munkatermelékenységet, Az adatokat a felülvizsgálat sajátos módszerével és a szövetkezetek elsődleges és könyvelési nyilvántartásának pontosabbá tétele alapján szerzek be. Ez a módszer igen bonyolult. Szakképzett, bedolgozott kádereket követel meg és nem használható fel nagyobb méretekben. Hogy az.önköltségek és a munkatermelékenység megállapításának módját a nyers mutatók megállapításával pótoljuk — mint pl. a munkatermelékenységnek az egy dolgozóra eső termelési értékével és a termelés gazdaságosságának az egy korona anyagi költségre átszámított mennyiségével — ki kell egészítenünk az EFSZ-ek évi kimutatását a mezőgazdasági termelés állandó árakban kifejezett értékének kiszámításával. FŐ FELADATOK TÉLEN A mezőgazdasági termelés és az EFSZ-ek fejlesztésének ma megtárgyalt összes kérdéseit alaposan meg kell tárgyalnunk a pártszervezetekben, a nemzeti bizottságokban és a mezőgazdaságban dolgozókkal. Ez a tárgyalás konkrét tartalmat ad a szlovákiai feladatoknak és az olyan fontos akcióknak, amilyen a kormány földművesekhez intézett levelének megtárgyalása és az EFSZ-ek III. kongresszusának előkészítése. Ezért igen fontos, hegy a téli hónapokat felhasználjuk e kérdések megtárgyalására és a szükséges intézkedések előkészítésére. Ebben az évben kétségtelenül első helyen áll az EFSZ-ek 1960-ig való fejlesztése távlati terveinek, a mezőgazdasági termelés fejlesztési terveinek a szövetkezetekben, GTÄ-kon, állami gazdaságokon és a többi mezőgazdasági üzemekben való előkészítése és megtárgyalása. Elvárjuk, hogy a távlati tervek megtárgyalása mezőgazdaságunkat a fő termelési feladatokra irányítja, hogy segít a szövetkezeti tagoknak és a földműveseknek a második ötéves tervben megszabott feladatok teljesítésében. A szövetkezeti tagok kongresszusa előkészítésének további okmánya az EFSZ-ek mintaalapszabályzritának javaslata, melyet az összes földműveseknek és mindenekelőt'', a szövetkezeti tagoknak meg kellene tárgyalniok és megviiatniok, s a javaslat a'apján minden EFSZ-ben ki kellei.e dogoziiiok saját szövetkezeti alapszabályzatukat. A saját alapszabályzatok kidolgozásánál az a fő, hogy a szövetkezeti tagok tudatosítsák, hogy a szövetkezet gazdálkodása és belső élete saját ügyük, hogy ők maguk döntenek az . összes szövetkezeti és termelési kérdésekről, a jó gazdasági eredmények eléréséről. A kongresszus előtti vitában nem csekély figyelmet követel a munkajutalmazás alapelveinek, a tervezés módosításának és kiegészítésének és az EFSZ-ek elsődleges nyilvántartásának javaslata, valamint a beruházási építkezés meggyorsítására és olcsóbbá tételére irányuló javaslat. MEG KELL JAVÍTANI AZ EFSZ-EK ORSZÁGOS KONGRESSZUSÁNAK ELŐKÉSZÍTÉSÉT Az EFSZ-ek III. országos kongresszusa előkészítése során és az EFSZ-ek távlati és évi terveinek kidolgozásával összefüggésben kétségtelenül a másod'k ötéves terv mezőgazdasági feladatainak túlteljesítésére irányuló szocialista kötelezettségeket fognak vállalni. Fontos, hogy a rádió és a sajtó rendszeresen, példákon megmutassa, hogyaln járult hozzá a szocialista munkaverseny az 19S6. évi terv sikeres teljesítéséhez. 1956. decemberében és 1957. januárjában megrendezik a járási mintakonferenciákat az EFSZ-ek gazdálkodásának kérdéseiről, a mezőgazdasági t rmelés intenzitásainak növeléséről és a munkatermelékenység fokozásáról a mezőgazdaságban. Itt Szlovákiában is alaposan fel kell készülni e konferenciákra. Céljuk, hogy a pártszervezetek figyelmét mezőgazdaságunk fő kérdéseire irányítsák. Megrendezzük a növényi és állattenyésztési termelés s a gépesítés napjait is, továbbá számos politikai és szakelőadást, beszélgetéseket tartunk. Ezer, akciók során bizonyosan számos ismeretet nyerünk, melyeket felhasználunk majd rendszeres propaganda- és agitációs munkánkban. Az EFSZ-ek III. országos kongreszszusának fontos határkövet kell jelentenie a második ötéves terv mezőgazdasági feladatainak biztosításában. Ügy tűnik az:nban, hogy a kongresszus előkészítésének fontosságát eddig nem értékeltük teljes mértékben. Ezt tanúsítja a kormány földművesekhez intézett levelének nem kielégítő megtárgyalása és az EFSZ-ek mintaalapszabályzatára vonatkozó javaslatnak megvitatása a járásokban és községekben. Szükséges, hogy főleg a nemzeti bizottságok gondoskodjanak e levél gondos megtárgyalásáról az összes földművesekkel és az összes falusi dolgozókkal. Ami az EFSZ-ek saját alapszabályzatának kidolgozását illeti, először alaposan meg kell tárgyalniok a mintaalapszabályzatról és annak kiegészítéséről szóló javaslatot. Ezt a feladatot sem végzik kellőképpen. A mintaalapszabályzat azért minta, hogy alapként, példaként szolgáljon a saját alapszabályzat kidolgozásában. A javaslatban számos komoly módosítás van, mint pl. annak a lehetősége, hogy egyes esetekben és bizonyos feltételek mellett fel lehet venni kulákot is a szövetkezetbe, az ifjúság felvételének kérdése stb. Ezért feltétlenül szükséges, hogy a szövetkezetek ezeket a kérdéseket részletesen megtárgyalják. Krutina elvtárs beszéde további részében egyes mezőgazdasági termények árainak felemeléséről és leszállításáról beszélt. Megemlítette, hogy az árrendezés bizonyos mértékig kiegyenlíti a gabonaneműek és egyes gabonakészítmények árkülönbségét a dolgozóknak élelmiszerrel való ellátása szempontjából. A leszállítás ellenére a felvásárlási árak magasan a termelési költségek felett maradnak, gabonaneműeknél csaknem a háromszorosával. Egyes felvásárlási árak leszállításéval természetesen a szövetkezeti tagok és földművesek jövedelme a jövő évben a tervezett termelés és begyűjtés elérése mellett nem csökkennek, hanem emelkednek. Krutina elvtárs beszéde befejező részében a nemzetközi helyzettel és a CSKP KB legutóbbi ülésével foglalkozott. Kijelentette, hogy köztársaságunk nemzetközi helyzetének egyre növekvő fontossága miatt nem csupán az állam erejét és hatalmát kell szilárdítani, hanem a mezőgazdasági szakasz feladatait is teljesíteni kell. Ennek alapvető feltétele, hogy pártunk még szorosabb kapcsolatban álljon a tömegekkel. Még jobban a munkásosztályra, annak forradalmi lelkesedésére kell támaszkodnunk, meg kell szilárdítanunk a munkások és földművesek szövetségét és a dolgozó értelmiséggel való kapcsolatot. A magyar dolgozók hűek a Nemzeti Front kormányához Dénes Ferenc elvtárs felszólalása Bevezetőben Öénes elvtárs Bacílek elvtárs beszámolójának azon részéből indult ki, amelyben a nemzetközi eseményeket értékelte és arról beszélt, hogy ebben az időszakban a pártsajtó is jelentős szerepet játszott. Rugalmasan tájékoztatta dolgozóinkat, magyarázta az eseményeket és figyelmeztetett a nemzetközi reakció részéről fenyegető veszedelemre. Ez csupán azért volt lehetséges, mert a CSKP Központi Bizottsága helyesen irányította a pártszervek és a pártsajtó munkáját. A Központi Bizottság már a magyarországi ellenforradalom kitörése előtt gondosan ügyel', arra, hogy újságjaink ne térjenek arra az úlra, melyre pl. a magyar lapok kerültek, mert nálunk is mutatkoztak tendenciák a magyar és ». lengyel sajtó módszerének átvételére. Gyorsan rendet tudtunk teremteni ezekkel a tendenciákkal. Dénes elvtárs továbbá megemlítette, hogy magyar dolgozóink örömmel üdvözl'k A Hét című 24 oldalas kulturális hetilap megjelenését, mely képes oldalaival részben képes folyóiratot is pótol. Komoly kérdés azonban, hogy nálunk egyáltalán Inem jelenik meg magyar nyelvű elméleti pártlap. Foglalkozni kell ezzel a kérdéssel. Szükségesnek tartom megemlíteni, — mondotta Dénes elvtárs —, hogy a rádióban kevés magyar nyelvű műsort adunk a magyar dolgozóknak. Sokkal nagyobb terjedelmű műsort kell biztosítani számukra. Felszólalása befejező részében elemezte azon elvtársak eseteit, akik a -.acionaľsta jelszavak befolyására meginogtak és hangsúlyozta a migyar dolgozók eltökéltségét, hogy szilárdan felsorakoznak a párt és a Nemzeti Front kormánya köré. Szorosabb kapcsolatban az emberekkel Jozef Vaiö elvtárs felszólalása Való elvtárs felszólalásában főleg azokkal a tanulságokkal foglalkozott, amelyeket a magyarországi eseményekből pártszerveink és szervezeteink levonhatnak munkájukban, valamint a Nemzeti Front problémáiról beszélt, és rámutatott a pártmunka egyes fogyatékosságaira, amelyek megzavarhatják a párt és a tömegek kapcsolatát. Ogy gondolom — mondotta Való elvtárs —, hogy kerületi és járási pártszervezeteink még mindig főleg beszámolókat készítenek, mégpedig nemcsak az egyes reszortok, hanem minden reszort szempontjából és tárgyalják a különféle vállalatok, kisüzemek, kisebb-nagyobb üzletek jelentéseit, és minél rosszabbul működik egyik vagy másik munkaszakasz, annál terjedelmesebbek e jelentések és határozatok. Mi vált nyilvánvalóvá a magyarországi események során? Nem tárgyaltunk meg semmilyen jelentést — nem akarom azt mondani, hogy egyáltalán nem kell róluk tárgyalni — és a tervet teljesítettük, sőt túl is teljesítettük. Tehát nem az irodában dől el, teljesíteni fogják-e a tervet. A jelentéseknek olyanoknak kell lenniök, hogy előre jelezzék: itt vagy amott valami nincs rendben, hogy ne határozatot hozzunk, hanem menjünk ki a helyszínre a dolgozók köz6 és ott oldjuk meg a problémákat. Gyakran határozatot fogadunk el és egy, két vagy három hónap múlva megállapítjuk, hogy megint nem mennek a dolgok és újabb határozatot hozunk. Ogy gondolom, feltétlenül szükséges, hogy kerületi és járási pártbizottságainkat felszabadítsuk egyes szükségtelen papírjelentésektől. Az emberek közé kell mennünk a falvakba,városokba és gyárakba. Kevesebb beszámolót és több konkrét munkát a munkahelyeken! A pártnak meg kell adnia az irányvonalat és a többit az illetékes intézményeknek kell végrehajtaniok, legyen az a kerületi nemzeti bizottság, a Megbízottak Testülete vagy a Szlovák Nemzeti Tanács. Ezeknek politikai fejlettségétől függ, hogyan érvényesítik ezt az irányvonalat. Ha valamit nem fognak tudni, segítenünk kell nekik, de nem szabad őket helyettesítenünk. Tudatosítsuk, hogy á pártszervek politikai szervek, melyek nem hatolhatnak be a gazdasági problémák minden részletébe, kell, hogy elsősorban politikai szempontból győzzék meg népünket. Azt hiszem, ho-v ezen a téren rendkívüli tanúiságot kell levonnunk a magyar eseményekből. Fokozzuk az árvíz elleni harcot Nagy Gyula elvtárs felszólalása Nálunk, az érsekújvári járásban nagyon alacsony hektárhozamokat érünk el, aminek az a következménye, hogy nincs elegendő takarmányunk az állatállomány részére. Ennek oka elsősorban a magasra törő talajvíz és az árvizek idején az áradások. A múlt évben, amikor kiöntött a Vág, nemcsak a gátakat rongálta meg, hanem 100 hektárnyi területet is elöntött. De a gátak a mai napig sincsenek rendbehozva. A szivattyúkat sem javították még meg, amelyek segítségével le lehetne csapolni az elárasztott földeket. A szakemberek azt mondják, hogy a javítások tervbe vannak véve. De nézetem szerint ezeket a munkákat egy év alatt el lehetett volna végezni és akkor nem keletkeztek volna újabb veszteségek a mezőgazdasági termelésben. Ez okozta azt is, hogy ez idér a szimői EFSZ-ben 30 vagon gabonával kevesebbet termesztettünk, mint a múlt évben és 13 vagonnal maradtunk adósai az államnak. Földművesszövetkezeteink csak akkor lehetnek rentábilisak, ha a kitermelt terményeknek legkevesebb 30 százalékát szerződésen felüli árakon adhatják el. A szövetkezeti tagok minden erejükkel erre törekednek. De kell, hogy azok a dolgozók is, akiknek gondjá ra bízták az árvízmentesítést, segítsenek szövetkezeti tagjainknak ebben az igyekezetükben. I! I S / 1956 december 11. 5