Új Szó, 1956. december (9. évfolyam, 335-363.szám)

1956-12-20 / 354. szám, csütörtök

Az ENSZ-kőzgy&lés az alapszabályzat megváltoztetésáról vitázik New York (CXK) — Az ENSZ közgyűlésének december 17-én délelőtt megtartott plenáris ülésén az ENSZ alapszabályzatának megváltoztatásáról, a Biztonsági Tanács és az ENSZ szervei tagjai számának növeléséről folytatott vitában felszólaltak Szíria, Bulgária, India, Oj Zéland, Nagy-Britannia képviselői és a csangkajsek küldött. Szíria képviselője hangsúlyozta, hogy Szíria küldöttsége lényegében az ENSZ szerveinek kibővítése mellett van, de azt is kijelentette, hogy ez a kérdés kevésbé fontos, mint az, hogy e szervekben az egyes funkciók szétosztása igazságosan történjék. Ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy az ENSZ szerveiben nagy számban van képviselve Nyugat-Európa, — Ázsia és Kelet-Európa országainak kárára. M. Tarabanov bolgár küldött kifejezte azt a nézetét, hogy az ENSZ alapokmánya mostani fő cikkelyei megfelelnek e szervezet követelményeinek és a tagok szükségleteinek. Ha a szervezet minden tagja szigorúan betartaná ezeket a cikkelyeket, ez jó befolyással lenne az ENSZ működésére és az egész nemzetközi helyzetre. Az Indiai küldött kijelentette, hogy küldöttségük lényegébén helyesli a Biztonsági Tanács nem állandó tagjai számának növelését. Részletesen foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy az ázsiai és afrikai országok nincsenek kellőképpen képviselve a Biztonsági Tanácsban és az ENSZ többi szerveiben. Rámutatott arra is, hogy olyan ázsiai nagyhatalmat, mint a Kínai Népköztársaság, megfosztották a Biztonsági Tanácsban őt megillető törvényes helytől. Stockholm, (ČTK) — A stockholmi „Ny Dag" interjút köbölt S. Mackerrel, a St. Louls Oretom egyetem geodjéziai tanárával, aki elhatározta, hogy * elköltözik az Egyesült ÁllaJ mokból és a Szovjetunióban te* lepszik le. A lap tudósítójának alkalma volt beszélgetni Macker professzorral, aki december 15-*én feleségével Stockholmból Moszkvába utazott. Arra a kérdésre, miért határozta el, hogy az USA-t elhagyja és a Szovjetunióban folytat tudományos munkát, Macker tanár kijelentette. „Amikor a Szovjetunió tudományos hodalmával foglalkoztam, megállapítottam, hogv ott a tudományt tiszteletben tartják és a kutatók számára a legjobb feltételeket nyújtják, ezért elhatároztam, hogy ott fogok dolgozni" A Macker házaspár — írja a „Nv Dag'" — a stockholmi amerikai nagykövetséghez levert intézett, amelyben lemondanak az amerikai állampolgárságról, mert kérni akarják a szovjet állampolgárságot. Dulles az E^SZ alapelveit „védi u Washington (ČTK) - John Foster Dulles amerikai államtitkár december 18-án betegsége után megtartotta az első szokásos sajtóértekezletét, amelyen főleg a NATO tanácsának üléséről beszélt, amit a múlt héten tartottak meg Párizsban. Hangsúlyozta, hogy nem tud az USA azon szándékáról, hogy csökkentené Európában állomásozó katonai egységeinek létszámát. Az USA állásfoglalását Nagy-Britanniával és Franciaországgal szemben az Egyiptom elleni agresszió megindítása Után, Dulles szerint, az jellemezte, hogy mindkét ország megsértette az ENSZ alapokmányát és a NATO szerződésót, nem pedig az, hogy a két szövetséges nem kérte ki a washingtoni kormány tanácsát. Az amerikai kormány, amint ismeretes, állandóan megsérti az ENSZ alapokmányában foglalt rendelkezéseket, főleg ami a más államok belügyeibe való beavatkozást illeti, az államtitkár szavai szerint azzal igyekszik leplezni közép-keleti imperialista céljait, hogy Franciaországnak és Nagy-Britanniának felrója az ENSZ alapokmányának megsértését. Dulles újból kijelentette, hogy az USA bármikor kész tárgyalni szövetségeseivel, de hozzátette, hogy „az amerikai kormány fenntartja magának a jogot arra, hogy á szövetségesekkel való előzetes megbeszélések nélkül is úgy határozzon, ahogy azt szükségesnek tartja. Véget ért Nehru és Eisenhower tanácskozása Washington. (ČTK) — Eisenhower elnök és Nehru indiai miniszterelnök befejezte személyes beszélgetését az elnck gettysburgi farmján és december 18-án visszatértek Washingtonba. A politikai megfigyelők közleményei szerint a két államférfi között a beszélgetés hétfőn több mint 12 órán keresztül tartott. A nemzetköri politikai helyzetről szóló tárgyalásokat Washingtonban, a Fehér Házban folytatják. Kedden éjjel Nehru miniszterelnök rövid besziédet mondott az amerikai rádióban és televízióban. Nehézségek a Szuezi-csatorna kitisztításában Kairó. (ČTK) — A szakértők véleménye szerint a Szuezi-csatorna kitisztítása és a rendszeres hajózás megkezdése sokkal súlyosabb akadályokba ütközik, mint ahogy azt eredetileg várták. A csatorna igen keskeny és nincs arra lehetőség, hogy az elsüllyesztett hajókat a csatorna szélére vontassák. Hosszabb időik multán lehetséges lesz egyirányú hajózást bevezetni, azonban a hajók a csatornában csak két helyen térhetnek ki egymásnak, ami annyit jelent, hogy a rendszeres közlekedés problémáját még távolról sem tudják megoldani. Valamennyi' elsüllyesztett hajót a fenékről kell kiemelni, ami hoszszabb időt vesz igénybe. A víz alatt fekvő hajóroncsokat nem lehet felrobbantani, mert ezáltal megrongálnák a csatorna partjait. A brit-francia agresszió következményei még nagyon hosszú időn át káros befolyással lesznek nemcsak az agresszorok nemzetgazdaságára, hanem más országok érdekeire is. AZ ALGÉRIAI HELYZET Az erőszak politikája tarthatatlan Párizs (ČTK) — A párizsi lapok politikai megfigyelői ismét arra emlékeztetnek, hogy a kormánykoalíció pártjai nem teljesítették a választások előtt tett ígéretüket, hogy az algériai problémát békés úton oldjak meg. A lapok ezzel kapcsolatban rámutatnak az algériai nép nemzeti felszabadító mozgalma katonai elnyomása politikájának kudarcára, amely politikának Lacoste, az Algériában székelő miniszter a megtestesítője. Az algériai katoilai helyzet nem javult - írja a Franc Tireur, az egész országban tovább folynak a fegyveres összetűzések. Az Algériából érkezett hírekben, amelyeket a párizsi sajtó közöl, új harcokról számolnak be a francia had- i erők és az algériai nemzeti felszabadító hadsereg csapatai között. A francia parancsnokság híreiben nem közlik a francia katonaság veszteségeit. A kabilok földjén az algériai egységek ellen széleskörű hadműveleteket kezdtek, amelyekben a francia parancsnokság légierőket is bevetett. A francia lapok közölték a nemzetvédelmi minisztérium nyilatkozatát, amely szerint az algériai nemzeti felszabadítás frontja vezető képviselőinek egy csoportját hadbíróságnak adják át. E vezető tényezők letartóztatása és fogvatartása a nyilvánosság éles tiltakozását váltotta ki és hozzájárult Franciaország, valamint Marokkó és Tunisz kapcsolatainak rosszabbodásához. A francia nemzetgyűlés külpolitikai vitája Párizs (ČTK) — A francia nemzetgyűlés december 18-án megkezdte a Mollet-kormány külpolitikájának négynapos vitáját. A legjelentősebb kérdések közé tartozik a francia kormány algériai politikája, az egyiptomi intervenció és következményei Franciaországra nézve. A klerikális Népi Köztársasági Mozgalom képviselői a kormány egyetértésével első pontként elérték a magyar kérdés programra tűzését. Gérard Duprat kommunista képviselő ezzel kapcsolatban rámutatott arra, hogy a magyar kérdés körlili Izgalomkeltés azt a célt szolgálja, hogy elterelje a francia közvélemény figyelmét a szuezi kaland kudarcától és Franciaország gazdasági helyzetének rosszabbodásától. Devinat szocialista köztársasagpárti képviselő a Szuezi-csatornán való ha* N É H Á NY SORBAN D. T. SEPILOV, a Szovjetunió külügyminisztere és G. K. Zsukov, a Szovjetunió marsallja, nemzetvédelmi miniszter Varsóból december 18-án hazautaztak Moszkvába. (ČTK) AZ OSZTRÁK MUNKAHIVATALOK közlése szerint Ausztriában december első felében 136 468 munkanélkülit tartottak nyilván. A munkanélküliekszáma november végétől 28 273-mal emelkedett. (ČTK) ACHILLE VAN ACKER, belga miniszterelnök a parlamentben a kormány gazdasági és pénzügyi politikájával kapcsolatban felvetette a bizalmi kérdést. A belga parlament a kérdésről december 20-án szavaz. (ČTK) DELHIBE ÉRKEZETT a csehszlovák kulturális küldöttség, amelyet dr. Karéi Bedrna, az iskola- és kulturálisügyek miniszterének első helyettese vezet. A küldöttséget megérkezése napján fogadta dr. Š. Radhakrisnan, az Indiai Köztársaság alelnöke. A küldöttség három hétig tartózkodik Indiában (ČTK) A DEMOKRATIKUS IFJÚSÁGI VILÁGSZÖVETSÉG titkársága közölte, hogy a Végrehajtó Bizottságot 1937. február 4—6-ra hívja össze Berlinbe. A titkárság javasolja, hogy a Végrehajtó Bizottság februári ülésén vitassa meg a Világifjúsági Találkozó előkészületeit. (ČTK) józás megszakításának következményeivel foglalkozott. Mendes-Francé radikális szocialista kifejezte azt a nézetét, hogy ,a következő tárgyalások alkalmával a franciabrit szándékok egyiptomi csődje csökkenti majd Franciaország befolyását a Szuezi-csatorna körzetében. A radikális szocialista párt vezére beszédének befejező részében ismét követelte, hogy Franciaország, NagyBritannia, az USA, a Szovjetunió és India kormányfői üljenek össze és tárgyalják meg a vitás kérdéseket. Vihar előtti csend Írországban London (ČTK) — A Francé Presse hírügynökség jelentése szerint december 18-án a brit királyi légierők egységei Észak-Írországba vonultak, hogy az ottani helyi alakulatokat kiegészítsék az IRA illegális szervezet esetleges új támadásai ellen, amely szervezet tagjai Észak-Írországban az Ir Köztársasághoz való csatolásért harcolnak. Az Észak- és Dél-Írország közötti 160 kilométeres határon rendkívüli intézkedéseket foganatosítottak az IRA tagjainak északra való behatolása ellen. Az IRA fegyveres tagjainak egy csoportja december 18-án ÉszakÍrországban megtámadott egy rendőrségi autót. Lord Brookeborough, Észak-Írország miniszterelnöke, aki a "brit kormány parancsainak hű teljesítője, televíziós beszédében kijelentette, hogy ÉszakÍrország „határozottan ellenzi, hogy az Ir Köztársasághoz csatolják". ©OOOOOOOOOOOO^ OOOOOOCXDOOOOOOC^^ Válasz E. Kardél jnek, a Szövetségi Népi Szkupstina íilésén mondott beszédére A moszkvai Pravda közölte J. Pavlov „Válasz E. Kardeljnak, a Szövetségi Népi Szkupstina ülésén mondott beszédére" című cikkét, melyet az alábbiakban kivonatosan közlünk. A reakciós burzsoá ideológia és a kommunizmus között az utóbbi hetekben világszerte könyörtelen küzdelem bontakozott ki. A reakció sötét erői a kommunizmus elleni újabb hadjáratra akarják kihasználni a magyarországi eseményeket. A magyarországi eseményeket a kommunista mozgalom rágalmazására, szétforgácsolására, az ingatag, tántorgó elemek befolyásolására akarják felhasználni. Ezek az elemek annakidején ugyanis csatlakoztak e mozgalomhoz, hogy újra megindítsák a „hidegháborút" s a gyűlölet és az ellenséges magatartás mérgével itassák át a nemzetek kölcsönös kapcsolatait. Természetesen, aki magát a kommunizmus hívének tartja, a megindult küzdelemben nem helyezkedhet afféle „középutas álláspontra," Ilyen kísérletek a valóságban csak kisebbnagyobb engedményeket eredményezhetnek a reakciós ideológiának. Ez az osztályharc meghazudtolhatatlan logikája. Nagyon szemléltetően igazolja ezt a tényt E. Kardelj elvtársnak, a Jugoszláviai Kommunisták Szövetsége egyik vezető személyiségének, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság Szövetségi Népi Szkupstinájában mondott beszéde. E. Kardelj beszédében, melyben elsősorban a magyar eseményekkel foglalkozott, afféle „harmadik utas irányvonalat" igyekezett követni, lényegében azonban csak azt igazolta, hogy ez az irányvonal egyáltalán nem létezhet. E. Kardelj beszédében helyesen kijelenti, hogy nem szabad visszatérnie ä régi burzsoá Magyarországnak. Ebben az esetben, mondja Kardelj, „nyugati politikai támaszpontok" létesülnének Magyarországon. Ilyen helyzet 4

IJ J SZÔ 1956. december 20. jelentősen megzavarná az európai erők jelenlegi viszonyát, az egyensúly rendkívül erős félrebillenéséhez, sőt az európai bélke veszélyeztetéséhez vezetne". Nyíltan megmondjuk, hogy az ilyen Magyarország Jugoszláviával szemben is érvényesítené területi követeléséit. A szánokot azonban, noha paradoxul is hangzik, a magyarországi népi demokratikus rendszer megszilárdulása sem elégíti ki. E. Kardelj tiltakozik azon következtetés ellen, hogy „el kell nyomni az ellenforradalmat, hogy helyre kell hozni bizonyos múltbeli hibákat és meg kell oldani ezt a problémát." Véleménye szerint nem az a fontos, hogy helyre kell hozni a Rákosi- és a Gerő-vezetőség által elkövetett súlyos politikai hibákat és ki kell küszöbölni következményeiket. Kardelj nézete szerint fel kell váltani azt a „politikai rendszert", melyet Magyarország tíz éven át épített. Többször megismétli: ,Fontos az alapvető változás a politikai rendszerben", „fontos volt megváltoztatni a politikai rendszert" stfb. A reakciós erők támogatása Magyarországnak valószínűleg abban az irányban kellene haladnia, melyet Jugoszláviában dolgoztak ki elméletileg és valósítottak meg gyakorlatilag — erre a következtetésre jut Kardelj beszédében, hogy például ilyen kijelentéseket tesz: „a kommunista és a többi politikai pártok viszszaéllítására tett eredménytelen <?!) kísérletek helyett a magyarországi haladó szocialista erőknek az elmúlt forradalmi napokban főleg a közvetlen demokrácia (?!) elvének győzelméért kellett volna harcolniok közös munkástanácsok és önkormányzattal rendelkező kommünök létesítésével, melyek az új szocialista hatalom legfőbb alapját képeznék." Milyen politikai helyzetben tette meg ezt a kijelentést E. Kardelj és milyen jelentősége lehet kijelentésének? Tudvalevő, hogy a magyar forradalmi munkás-parasztkormány most úgy old meg fontos feladatokat, hogy szocialista úton biztosítja az ország fejlesztését. E körülmények közepette E. Kardelj beavatkozását Magyarország belügyeibe nem értelmezhetjük másként, mint hogy igyekszik fékezni a magyar munkás-parasztkormány programjának megvalósítását. E. Kardelj beavatkozásával akarva, nem akarva a magyarországi reakciós erőket segíti. A kommunisták a világ minden országában örülnek a marxi-lenini párt megújításának Magyarországon, míg E. Kardelj igyekszik meggyőzni a magyar kommunistákat, hogy küzdelmük a párt helyreállításáért állítólag „eredménytelen" törekvés. Mindenesetre furcsa marxista álláspont! Talán ne tudná az, aki magát marxistának tartja, hogy „a politikai rendszer alapvető megváltoztatása" Magyarországon elkerülhetetlenül a kapitalizmus visszaállítását jelentené az országban ? Lenin a forradalmi Oroszországban a kapitalizmus visszaállítására irányuló kísérletek elemzésében ezt írta: „IsmerjUk mi ezt nemcsak az Októberi Forradalom tapasztalatai alapján, ismerjük a végvidékek, a volt Orosz Birodalom különféle részeinek tapasztalatai alapján, ahol a szovjethatalmat más hatalom képviselői váltották fel. Gondoljunk a szamarai demokratikus bizottságra! Valamennyien az egyenlőség, szabadság, alkotmányozó gyűlés jelszavaival jöttek, s nemegyszer, hanem sokszor kiderUlt, hogy mindez egyszerűen ugródeszka, híd a fehérgárdista hatalomra való áttéréshez". (Lenin Művei, 32. kötet, 188. oldal. Szikra-kiadás.) Kardelj „feledékenysége" Most olyanok is akadnak, akik meg akarnak „feledkezni" a szocializmusért vívott ötvenéves harcunk tapasztalatairól. A történelmi tapasztalatok azonban nem dobhatók sutba egy bizonyos kitalált séma érdekében, a történelmet nem lehet áthúzni egyetlen tollvonással, mint valami nyelvtani hibát a tollbamondásnál, az osztályharc objektív törvényei nem szüntethetők meg! E. Kardelj elsiklik e törvények felett és kijelenti: „A legutóbbi magyarországi eseményekben leginkább a kommunistáknak a munkástanácsoktól való félelme(?l) képeszt el bennünket. Lenin annak idején merész jelszót tűzött ki — „minden hatalmat a szovjeteknek!", annak ellenére, hogy a bolsevikoknak nem volt meg a többségük a szovjetekben. E. Kardelj azonban „megfeledkezett arról", hogy Lenin vett magának anynyi bátorságot, és visszavonta ezt a jelszót 1917 júliusának napjaiban, midőn a szovjetekbe bekerült mensevikek és eszerek a harc legdöntőbb pillanataiban átpártoltak a munkásosztály ellenségeihez. E. Kardelj „megfeledkezett" arról, hogy Lenin nem habozott következetesen szembeszállni a kronstadti felkelőkkel, akik kijelentették: „a szovjetek mellett vagyunk, de kommunisták nélkül". Lenin a kronstadti felkelés idején kijelentette, hogy kispolgári anarchista ösztönszerűség nyilvánult meg „és ez a hangulat nagyon erősen hatott a proletariátusra". (Lenin Müvei, 32. kötet, 188.) Ezt a hangulatot, noha a munkásosztály körében nyilvánult meg, Lenin a proletárdiktatúra ellen irányuló kispolgári ellenforradalomnak nevezte. Lenin kijelentette, — a politikai hatalomnak a bolsevikok kezéből különféle, látszólag „csak kicsit jobboldali", sőt még a bolsevikoknál is „baloldalibbaknak látszó elemek afféle bizonytalan konglomerátumában vagy tömbjében való átadása az ellenforradalom győzelmét jelentené." A magyarországi munkástanácsokat illetően meg kell különböztetni az üzemekben választott munkástanácsokat az úgynevezett „területi" és lényegében önválasztott „tanácsoktól". Az üzemi munkástanácsok továbbra is olyan szervek, melyek elősegítik a szocialista termelés fejlesztését; feladatainak megoldását Más az úgynevezett „területi munkástanácsok" helyzete. A magyar forradalmi munkás-parasztkormány ezeket feloszlatta. Tudvalevő, hogy e „tanácsokba" sok horthysta és egyéb ellenforradalmi elem került, melyeknek célja a magyar munkásosztály félrevezetése, és e „tanácsoknak" a néphatalom szerveivel való szembeállítása volt. Természetes, hogy a „területi tanácsokban" félrevezetett munkások is voltak, mindez azonban mit sem változtat e szervek osztálylényegén. eformizmus E. Kardelj beszédében további nem kevésbé fontos kijelentést tesz az osztályharccal kapcsolatban: „A szocialista fejlődés folyamatának kizárólag a szocialista forradalom, mint kiinduló pont útján, tehát a proletariátus és a burzsoázia közötti konfliktus útján valő értelmezése eszmeileg abszurdunk!) és politikailag reakciós(l)" Nem, Kardelj elvtárs, mindaddig, amíg kizsákmányolók és kizsákmányoltak, míg a hatalmat kezükben tartó kapitalisták és munkásosztály léteznek a világon, addig a történelmi események elemzésénél a burzsoázia és a proletariátus közötti viszályból indulunk ki. A revizionisták nemegyszer igyekeztek kivenni a munkásosztály kezéből ezt a marxi iránytűt, mely lehetővé teszi az események fejlődésének helyes értékelését". Lenin ennek az iránytűnek használatára tanítva a munkásosztályt, kijelentette: „Nem, a politikában nem az a fontos, ki védelmez közvetlenül bizonyos nézeteket. A fontos az, kinek felelnek meg ezek a nézetek, ezek a javaslatok, ezek az Intézkedések." (Lenin Művei, 19. kötet, 33. oldal, oroszul.) E. Kardelj azonban állításával ennek merőben ellentmond: „nem az a fontos, ki használta ki a munkásosztály felháborodását, és milyen jelszavakat kővetett a munkásosztály..." Nézzük csak meg, hova vezet az események osztályelemzésének megtagadása, hova vezet a proletariátus és a burzsoázia közötti viszály megkerülése! Nyilvánvaló, hogy „ha nem olyan fontos", milyen jelszavakat követett a dolgozók egy része és ki használja fel a dolgozó népnek ezen részét céljai elérésére, „ha nem olyan fontos", kinek használ ez, akkor Eszterházyék Budapestre érkezése, a magyarországi fehér terror, a népi demokratikus Magyarországot gyűlölő nemzetközi imperialista erők tevékenysége a másodrendű jelenségek kategóriájába sorolhatók. Ha mindezt mellőzzük, akkor elmondhatjuk, amit E. Kardelj jelentett ki: „Egyéni véleményem, hogy a szocializmus kérdése a magyarországi szovjet beavatkozás idején nem ját-