Új Szó, 1956. december (9. évfolyam, 335-363.szám)

1956-12-20 / 354. szám, csütörtök

A volt budapesti központi munkástanács és a külföldi reakció közötti kapcsolatok további bizonyítéka Budapest. (ČTK) — A budapesti rádió kommentárt közölt a volt budapesti központi munkástanács gyakorlatáról. A kommentár a többi között rámutat arra, hogy a volt központi munkástanácsban sokkal szivesebben fogadták a nyugati újságírókat, mint az üzemek küldöttségeit. A központi munkástanács keretében rendszeresen rendezett értekezletek tulajdonképpen a külföldi . újságírók összejövetelei voltak, magyarországi újságíró csak ritkán került közéjük. A kommentár hangsúlyozza, hogy közvetlenül a sajtóértekezlet után a „Szabad Európa", „London", vagy az „Amerika Hangja" leadóállomások közölték, miről volt szó a sajtóértekezleten és mik a tervei a központi munkástanácsnak. A központi munkástanács intézkedései a nyugati újságírókat mindig megnyugvással töltötték el. Nap nap után szó esett a sajtóértekezleten arról, hogy a központi munkástanács nem ért egyet a kormány intézkedéseivel, és hogy a gyárakban és bányákban a munka egyáltalán nem halad úgy, mint ahogy az kívánatos volna. November e Is ó napjaiban az volt a helyzet, hogy a nyugati újságírók csoportja reggeltől estig az úgynevezett központi munkástanács épületében tartózkodott. Abban az időben már nem annyira az események után érdeklődtek, hanem mint a „szabad világ" képviselői léptek fel, segítséget ígértek és sztrájkra uszítottak. Magyar jegyzék Ausztriához Budapest, (ČTK) — A Magyar Népköztársaság külügyminisztériuma az Osztrák Köztársaság budapesti követségének december 18-án jegyzékét kézbesített, amelyben sürgeti a A Magyar Országos Szakszervezett Szövetség titkárainak értekezlete Budapest (ČTK) — A budapesti rádió közlése szerint Budapesten megtartották a Magyar Országos Szabad Szakszervezeti Szövetség titkárainak értekezletét, amelyen a szakszervezeti mozgalom fontos kérdéseiről tárgyaltak. Szó volt a többi között a kollektív szerződésekről, amelyeket 1957-ben az üzemekben, az egyes iparágakban és ahol szükségesnek mutatkozik, az egyes szakszervezetek keretében is megkötnek. A kollektív szerződések megkötéséről maguk a dolgozók fognak határozni. A nyugatnémet kormány az atomenergiát a monopóliumokra bízza Bonn, (ČTK) — A bonni kormány elutasította a nyugatnémet parlament felsó kamarájának azon kívánságát, hogy az állam tartsa fenn magának az atomberendezések üzembehelyezésének kérdéseibe való beavatkozást. Adenauer kormánya álláspontját azzal indokolja, hogy az ilyen beavatkozás „korlátozza a vállalkozik magánkezdeményezését". A nyugatnémet atomiparban az úgynevezett „Fizikális Kutatótársaságban" szövetkezett mintegy 30 legnagyobb vállalatnak van döntő szava. hazatérni kivánó magyar állampolgárok hazaengedését. A külügyminisztérium megállapítja, hogy az osztrák hatóságok ez ügyben semmiféle intézkedéseket nem foganatosítottak, amíg más államok megbízottai az osztrák szervek támogatásával Ausztria egész területén zavartalanul abban tevékenykednek, hogy a magyar polgárokat rábírják, hogy távoli országokba költözködjenek ki. Az osztrák sajtó állítása szerint is a magyar polgárok legnagyobb része haza akar térni. Szíria parlamentje elítélte a bagdadi egyezményt Damaszkusz, (ČTK) — Szíria parlamentjének üléséi Szalah ed-Din Bitar külügyminiszter a bagdadi egyezmény céljairól beszélt. Rámutatott arra, hogy e célok teljes elletétben állnak az arab országok érdekeivel. A külügyminiszter beszámolóját követő vita után Szíria parlamentje egyhangúlag elhatározta, hogy az iraki parlamentnek a bagdadi egyezményt elítélő táviratot küld. KI gátolja a Magyar Szocialista Munkáspárt szerveilését Budapest, (ČTK) — A Népsziabadság december 18-i számában ,.Ki gátolja a Magyar Szocialista Munkáspárt szervezését is miért!? című vezércikkében azt írja, hogy a fegyveres ellenforradalom veresége után a reakció harcát a pártszervezeteknek az üzemekben való megalakítása ellen összpontosította. E jelszót adta ki: ,Az ütemekben dolgozni, nem pedig politizálni kell!" De én pen azok, akik

1 az üzemekben a politikai vitákat igyekeznek meggátolni, a törvényellenes sztrájk idejében a munkásokat kizavarták a gyárakból és lőttek a közéleti dolgozókra. Az úgynevezett közpomti munkástanács körrendelete közül egyik sem foglalkozott termelési kérdésekkel, hanem kizárólag politikai — mégpedig káros politikai — vitákica 1. A munkástanácsok, amelyek mindeddig a pártszervezeteknek az üzemekben való megalakítása ellen foglalnak állást, meggyőződnek álláspontjuk helytelenségéről, és megértik, hogy a párt a munkások legigazibD érdekeit védelmezi, és hogv a párttal való együttműködés megerősíti a munkástanácsok tekintiélyét is. Megérkezett Por? Saidba 350 egyiptomi rendőr Kairó. (ČTK) — A MEN sajtóiroda közlése szerint december 18-án Izmailiából Port Saidba érkezett az egyiptomi rendörök 350 főnyi első csoportja. Az egyiptomi rendőrök további csoportjai folyamatosan érkeznek Port Saidba, hogy átvegyék a rendfenntartást. A Francé Presse hírügynökség Port Saidi tudósítója beszámol arról A lelkes fogadtatásról, amelyben a lakosság az egyiptomi rendőröket részesítette. . A dollár behatolása a Kcíéi-Kels're Az amerikai birodalom szervezői az arab világban „Vajon azt hiszik-e külpolitikánk irányítói, hogy az Egyesült Államok átveheti a brit kőolajforrásokat a Közép-Keleten, megrövidítheti-e a brit nemzetet(?) és emellett Nagy-Britanniát továbbra is megtarthatja mint hű szövetségesét ?" Ezt az érdekes kérdést vetették fel az Alszop testvérek, a New York Herald Tribúne kommentátorai november 29-én, vagyis pontosan egy hónappal az Egyiptom elleni agresszió után. Kérdésük válasz nélkül maradt. Tagadhatatlan tény azonban, hogy az amerikaiak lépésről lépésre mindjobban hatolnak a Közép-Keletre és jelenleg arra készülnek, hogy kihasználják az Egyiptom elleni agresszió kudarca által előállott helyzetet, hogy magukhoz ragadják a brit uralom maradványának legnagyobb részét a Közép-Kelet térségében. A közép-keleti amerikai politikát a nagy amerikai kőolajmonopóhumok elsősorban Rockefeller és Mellon, a két legnagyobb petróleumdinasztia érdekei határozzák meg. Számukra a KözépKeleten az 1954. év volt döntő Akkor az amerikai monopóliumok az iráni kőolajfejtés űj nemzetközi konzorciumában a részvények 40 százalékát szerezték meg és ezáltal az arab országok kőolajtermelésének 60 százaléka került ellenőrzésük alá. Nem felejtettük még el, hogy történt ez. Az imperialisták kulcsa Az imperialista politikusok Egyiptom kulcsának egyöntetűen Szuezt tartják. És ezzel magyarázható az USA álláspontja Szuez kérdésében. Az amerikai tőke részvétele Iránhoz hasonlíaa a Szuezi-csatorna Társasápban is mrfmális volt. Irán esetéhez hasonEgyiptomi memorandum az ENSZ-hez New York (ČTK) — Dr. Mahmud Favzi, egyiptomi külügyminiszter december 18-án Dag Hammarskjöldnek, az ENSZ főtitkárának a brit-francia egységek Port Said-i provokációs eljárásáról, valamint a brit és francia kormány állásfoglalásáról memorandumot adott át. Dr. Favzi a memorandumban hangsúlyozta, hogy a megszálló csapatok a legutóbbi 36 óra alatt Port Saidban a lakosság ellen a következő erőszakos cselekedeteket vitték véghez: 30 személyt meggyilkoltak, nagyszámú lakost megsebesítettek, körülfogták az arab negyedeket és házkutatásokat tartottak, sokakat börtönbe vetettek, a városból való eltávozásukkor gépkocsikat és más értékeket tulajdonítottak el a lakosságtól. Az egyiptomi külügyminiszter arra kérte az *ENSZ főtitkárát, hogy a memorandum tartalmával ismertesse meg az ENSZ valamennyi tagállamát. lóan az amerikaiak Szuez kérdésében is „semleges" álláspontra helyezkedtek. Ugyanúgy, mint Iránban, itt is a „közvetít ő" szerepére vállalkoztak. Itt is, mint Iránban, ügy kalkulálnak, hogy rá ne fizessenek. Lassan, feltűnés nélkül, lépésrőllépésre készítik elő a gazdasági és diplomáciai pozíciókat, hogy terveik szerint érjék el a szuezi probléma „megoldását". A New York Herald Tribúne november 27-én ezt írta: „A kőolaj a háború kulcsa, a KözelKelet a kőolajforrások kulcsa, Egyiptom a Közép-Kelet kulcsa!" De az USA nemcsak a bizalom megszerzésével akarja elérni célját. Egyiptom ellen felhasználja a gazdasági blokád, a pénzügyi nyomás, a diplomáciai intrikák, az idegháború klaszszikus formáit is. Az Egyiptomra gyakorolt nyomás nyilvánvalóan célt tévesztett, mert közvetett eszközökhöz folyamodtak. Abban az időben, amikor Eden és Mollet hiába kértek bebocsátást Washingtonba, Eisenhower fogadta Ceylon és Tunisz miniszterelnökeit és a középkeleti kérdésről tárgyalt velük. A Times angol lap az amerikai szándékokkal foglalkozva december 17-én beismerte, hogy az Egyiptomra gyakorolt amerikai nyomás egyik formája abban az irányban, hogy Egyiptom fogadja el a Szuez nemzetközivé tételére irányuló „Duiles-terveť". Arról van szó, hogy Egyiptom mégiscsak vegye tudomásul „a Szuezicsatornát Használók Szövetségét". Ezért folytatnak fenyegető kampányt Egyiptom szövetségesei, különösen Szíria ellen. Az amerikaiak' rendkívüli módon félnek az arab kőolajforrások államosításának veszélyétől. A gyarmatosítórendszernek, amelyet különbözó nemzetközi konzorciumok „csatornáthasználók" segítségével álcáznak (ez Rockefeller reménysége), két irányú hatása van: elűzi a konkurrenst és megtéveszti az arabokat. A fák azonban tudvalevőleg nem nőnek az égig. A gyarmatosítók váltakozhatnak, azonban a gyarmatosítás végső kudarcát csak kás'eítothn.'lc, de nsm gátolhatják meg. Ez érvényes az arab Kelet „amerikai birodalmának" szervezőire is. -jHOOÖOOOOOOOGOOOOOP" OOOOOÖGeOOOOODOOO^ GGGGGOGGGGOQGOOGOOGGGOOGGGGGGOOGOGOGGOOQGOOOGOGQGC" GG szőtt fő szerepet." Itt kapóra jött a „beavatkozás" kifejezés alkalmazása. Ugyanis az osztályokról és az osztályharcról ilyen nézeteket hangoztató teoretikus nem fog beszélni a magyarországi szocializmus ügyének nyújtott szovjet segítségről, melyet a Szovjetunió akkor nyújtott, midőn a forradalom sorsa forgott kockán az egész országban. Kinek használ? E. Kardelj azonban nem elégedett meg a magyarországi eseményekről vallott nézeteivel és szükségesnek tartotta, mint maga is kijelentette, hogy „néhány általános következtetést vonjon le az átmeneti időszak társadalmi fejlődésének mechanizmuséról". Miben rejlik ez a mechanizmus? Kardelj, híven az osztályokról és az osztályharcról alkotott egyéni felfogásához, azt állítja, hogy a szocializmus fejlődésének eltelt tíz éve után a megdöntött kizsákmányoló osztályok maradványai egyes országokban „kell, hogy jelentéktelen(l) politikai tényezővé váljanak." így áll ez fekete fehéren. E. Kardeljnak ez a furcsa megállapítása kapóra jött, hogy egyéni elképzelése szerint felvázolhassa az átmeneti időszak jellegét. E szerint a fiatal szocialista országra nézve egyáltalán nem veszedelmesek a kulákok, sem a kizsákmányoló osztályok maradványai, vagy pedig az imperiaľ'zmus ügynökei. Nízete szerint a legtöbb veszélyt „a pártban és az államban meghúzódó bürokratikus elemek" jelentik. Kétségtelen, hogy a bürokrat zmus és konkrét képviselői ellen folytatott harc rendkívül nagy jelentőségű és a kommunisták mindenképpen törekszenek a bürokratizmus következetes leküzdésére. Kardelj azonban a fő veszélynek „a bürokratikus elemeket" tartja, s emellett lényegében megengedhetetlennek tartja, hogy egyenlőségjelet vonjer.ak ezen elemek és az „átmenti időszak állama" között. Ezenkívül bátorsággal, mentegeti a szocialista állam c'.len intézett fegyveres akciókat, sőt — forradalomként értékeli ezeket. M

;nden ellfogulatlan egyén kell, hogy teljesen tisztában legyen azzal, hogy az ilyen kije'entésekből könynyen összetákolható a népi demokratikus hatalom elleni lázadások védelmének és igazolásának „elmélete", önkéntelenül is újra idéznünk kell Lenin szavait: „Ne higyjetek a frázisoknak, nézzétek meg inkább, kinek használ!" (Lenin művei 19. kötet 33. oldal, oroszul). Az „átmeneti időszak államának mechanizmusáról" fejtegetett kardelji nézetek logikus következtetését így összegezhetjük: „Jobb lenne eltávolítani ezt a mechanizmust." E. Kardelj ezt nem mondja meg nyíltan, burkoltan küzd és ellenfelét e őszeretettel „bürokrata despotának", „sztálinistárak", stb. nevezi. Sőt még mentegetődzik is: „Nem gondďunk sem a szoc'alizmusra, sem a lenini szovjet rendszerre, melyet úgy hoztak létre, hogy a tömegek befolyásolhassák az állam és a párt politikáját;. Ezek a magyarázkodások azonban nem mentik meg a Kardeljtöl védelmezett ügyet. E. Kardelj beszédében „az átmeneti időszak államának mechanizmusáról", azaz éppen a proletariátus diktatúrájáról van szó. Ez a Kardelj által felhozott történelmi példákból is kitűnik. Szélsőségesen negatív álláspontra helyezkedik például a 18. századbeli francia polgári forradalom jakobinus diktatúrájával szemben. Dicsőíti a jakobinus diktatúra alól való „felszabadulást" Pedig mindenki tudja, hogy a jakobinus diktatúra idején nem létezett „sztálinizmus", éppúgy, mint „bürokratikus despotizmus'" sem létezett E. Kardeljnek példára van szüksége, melyet kizárólag általában a forradalmi diktatúra, különösképpen pedig a proletárdiktatúra bemocskoiására használ fel. E. Kardelj beszéde lényegében azt a célt követi, hogy csökkentse a munkásosztály államának forradalmi szerepét az új társadalom építésében. A proletárdiktatúra elengedhetetlen A különféle színekben mutatkozó revizionisták a közelmúltban igyekeztek megfosztani a munkásosztályt a szocialista társadalom építésének ettől a rendkívül fontos lendítő keretétől. Lenin azt mondotta, hogy a proletariátus diktatúrája, a munkásosztály államhatalmának formái egyes nemzeti &s történelmi feltételek szerint fognak változni, lényegük, alapjuk azonban mindig egy lesz. Lenin e kérdésről a következőket írta: „Mindaddig, míg a népek és országok között nemzeti és állami különbségek vannak — márpedig ezek a különbségek még a proletariátus diktatúrájának világméretekben történő megvalósulása utáli is sokáig, nagyon sokáig meg fognak maradni, —, a világ kommunista munkásmozgalmának nemzetközi taktikái egysége nem a kiilönféleség kiküszöbölését, nem a nemzeti külcl.ibségek megszüntetését (ez a mai helyzetben dőre álom), hanem a kommunizmus alapelveinek (a szovjethatalomnak 'és a proletariátus diktatúrájának) olyan érvényesítését követeli, amely ezeket az elveket a részletekben helyesen módosítja, azokat a nemzeti és nemzeti-állami különbségekhez hozzáalakítja, hozzáalkalmazza." (Lenin Művei 31. kötet 83. oldal, Szikra kia'ás). Ha valaki úgy vélné, hogy ez a lenini tanítás elavult, számára az egész leninizmus is „elavult". Aki a nemzeti-állami különbségeket helyezi előtérbe, s emellet megfeledkezik a proletariátus diktatúrájának alapelviről. nem kevésbé árt a szocializmus művének. Hisz, aki megismerte a marxizmus alapjait, jól tudja, hogy éppen Marx Károly dolgozta ki az állam lényegének klasszikus meghatározását a kapitalizmusból a kommunizmusba való átmenet időszakában. Marx „A góthai program kritikájában" ezt írta- — A kapitalista és a kommunista társadalom közé ékelődik az egyik társadalom másikba való forradalmi átalakulásának időszaka. Ennek megfelelőm átmeneti politikai Időszak áll be, melyben az állam laem lehet más, mint a proletariátus forradalmi diktatúrája. (Marx—Engels válogatott írásai II. kötet 26. oldal szlovákul). Jelenti-e az, ha elismerjük a proletárdiktatúra lenini elvét a kommuniz^ musért folyó küzdelem egyik alapelvének, ha nem gyöngítjük, hanem ellenkezőleg, szilárdítjuk a szocialista államot, hogy lemondunk az áliamap parátus szerepének bürokratikus elferdítése elleni harcról? Nyilvánvaló, hogy nem. Ki küzdött jobban a bürokratizmus ellen, mint Lenin!? Lenin szerint azonban a bürokratizmus elleni küzdelemben a proletárdiktatúrának, az emberiség történelme lényegében legdemokratikusabb államának óriási lehetőségeire, s nem pedig mindig és indokolatlanul a burzsoá áldemokráciához való visszatérést követelő anar chikus kispolgári ösztönszerűségre kell támaszkodnunk. E. Kardelj egyéni felfogását követve lényegében szembehelyezkedik a proletárdiktatúra államával és a párt vezető szerepével a szocializmus építésében. A párt vezető szerepének el vet a szocializmus építésében habozás nélkül „sztálinista" elvnek nevezi. Hogyan magyarázza meg azonban Leninnek az alábbi programnyilatkozatát: „A szovjethatalom harmadfél esztendeje után ország-világ előtt megmondottuk a kommunista Internacionáléban, hogy a proletariátus diktatúrája másként, mint a kommunista párt révén nem lehetséges"? (Lenin Művei, 32. kötet, 205. oldal. Szikra-kiadás). Igen, az egész világ előtt slkraszálltunk akkor ezzel a tanítással és történelmi megpróbáltatások közepette győződtünk meg helyességéről. Maga az élet igazolta a legnagyobb történelmi változások idején szovjet szocialista rendszerünk óriási hatalmát és pártunk óriási erejét. A tapasztalatok igazolták a marxizmus-leninizmus életképességét A marxizmus-leninizmus proletárdiktatúráról hirdetett tanításainak nagy életerejét a szocialista világrendszer fejlődésének összes tapasztalatai igazolták. Kína Kommunista Pártjának VIII. kongresszusa is leszögezte ezt a Központi Bizottság politikai beszámolójával kapcsolatban hozott határozatában. A kommunisták nem hagyhatják figyelmen kívül a proletárdiktatúrával és demokráciával szembehelyezkedő revizionisták számításait. Tudjuk, hogy a leghevesebb osztályharc, a polgárháború idején a proletariátus diktatúrája sohasem szorítkozott csupán erőszak alkalmazására, hanem azt jelentette, hogy a szocialista rend felépítése és a dolgozó nép legszélesebb rétegeinek az államigazgatásba való bekapcsolása érdekében a munkásosztály vette kezébe a közélet minden ágának politikai vezetését. Mellesleg feltehetjük a kérdést: E. Kardelj valóban olyan lelkes híve az állam „elhalódásának" és olyan heves ellenzője a diktatúrának, mint amilyennek kiadja magát? Eddig még mit sem hallottunk arról, hogy Jugoszláviában felszámolták volna a hadsereget, eltűnt volna a bíróság és a rendőrség. Maga Kardelj elvtárs jelentette ki a hadseregről: „Az idén, sajnos, semmiképpen sem csökkenthetjük lényegesen a katonai költségvetést." A legutóbb Gyilasz ellen lefolytatott bűnper sem tanúskodik az állam halódásáról Jugoszláviában. Természetesen, egyáltalán nem akarjuk védelmezni Gyllaszt, aki a leninizmus ismert bősz ellenfele, de az ellene megindított bűnper egyáltalában nem igazolja Kardelj elveit. Annál furcsább, hogy Kardelj elvtárs szomszédainak — a magyaroknak tanácsot ad, hogy verjék szét államrendszerüket. A jugoszláv út nem lehet követendő példa E. Kardelj azt állítja, hogy a jugoszláv szocializmus elsőként lépett arra az útra, amelyet, nézete szerint, ma az egész szocialista fejlődésnek követnie kell. Ezzel kapcsolatban kitartóan hangsúlyozza „a munkástanácsok, kommünök és a közigazgatás többi demokratikus formáinak" jelentőségét. Nem akarunk semmi rosszat állítani ezekről a szervekről. Az azonban nyilvánvaló, hogy ma még korai összegezni a Jugoszlávia egyéni útján megtett haladás eredményeit, mert, mint Kardelj elvtárs maga is beismeri, a közigazgatás formáiban még fennáll „az a szándék", hogy közvetlenül áttérjenek a bürokratikus vezetési módszerekre. Bebizonyosodik, hogy „a kommün knek most minden csekélységben ki kell kérniök a járások, ezeknek pedig a köztársaságok beleegyezését." Kardelj tovább így magyarázza a helyzetet: „A vállalatoktól és kommünöktől annyit Szedtek be, hogy a vállalatok gyakran a műszaki és gazdasági stagnáciő állapotába kerültek." Ezek a Jugoszláviában továbbra is érvényes gazdasági vezetés centralizálásának szemmellátható neoatlv tulajdonsánál. Most padig lássuk meg a Cl .1 1956 december 20.