Új Szó, 1956. december (9. évfolyam, 335-363.szám)

1956-12-20 / 354. szám, csütörtök

Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának ülésén elhangzott felszólalások Gyors ütemben hozzuk be a lemaradást a mezőgazdasági termelés növelésében Pavol Majling elvtárs felszólalása Szlovákiában a népgazdaság fejlesztésének legkomolyabb feladata a mezőgazdasági termelés 40 százalékkal való növelése 1960 végéig. E feladatnak nagy jelentősége van államunk egész népgazdaságának szükségletei szempontjából. Ezért fel kell tennünk a kérdést, milyen feltételeket teremtettünk ez idén az állattenyésztési és növényi termelés tervének teljesítésével, a mezőgazdasági termelés tervezett növelésének biztosítására. Meg kell mondanunk, hogy a megteremtett feltételek nem kielégítők. A mezőgazdasági nyerstermelést csak 92 százalékra teljesítettük. Nem teljesítjük a szántóterületek növelésének tervét, sem pedig az állatállománynak és hasznosságának tervét. A szemestermények termesztését csupán 94 százalékra, a burgonytermesztést 90 százalékra, a szálastakarmányok termesztését 74 százalékra, a tejtermelést pedig 89 százalékra teljesítettük. A növénytermelés idei fő feladatainak nem teljesítésével nem létesültek jó feltételek az 1957. évi állattenyésztési termelés feladatainak teljesítésére és ezzel a mezőgazdaság általános feladatainak teljesítésére sem. Ezért a második ötéves tervben a tervezett feladatok teljesítése azt jelenti, hogy jobban kell őket biztosítanunk a következő négy év folyamán. így a mezőgazdasági termelésnek az ötéves terv első és második évében feltételezett gyorsabb növekedése a következő évekre tolódik át, ami semmiképpen sem értékelhető pozitív tünetként. Vajon lehet-e kedvezőbb eredményeket elérni, mint amilyeneket pl. ez év folyamán a mezőgazdaságban elértünk? Bizonyosan lehet, ennek előfeltétele azonban elsősorban az őszi szántás feladatainak teljesítése, ami a jövő évi gazdag termés döntő tényezőinek egyike. A mezőgazdaság ebben az évben további 687 traktort kapott és így. a traktorok száma meghaladja a nyolcezret. Ebből tíjbb mint 2000 lánctalpas traktor. Az őszi szántás feladatai alig valamivel magasabbak a múlt évhez viszonyítva. Ennek ellenére december 5-én még 83 000 hektár volt felszántatlan. Míg tavaly ugyanezen időszakban 872 traktor, ebből 229 lánctalpas hevert kihasználatlanul, ez év december 5-én több mint 2000 traktor, ebből több mint 600 lánctalpas volt kihasználatlan. Ami ezzel kapcsolatban döntő jelentőségű, az az a tény, hogy a mezőgazdasági igazgatás dolgozói, beleértve a Mező- és Erdőgazdasági Megbízotti Hivatal dolgozóit is, nem csinálnak ebből nagy gondot és a feladatok nem teljesítését különféle kifogásokkal indokolják, ködre, esőre, hűvös időjárásra hivatkoznak, csak saját bürokrata és adminisztratív, igen gyakran kényelmes állásfoglalásukat nem említik, melyet ezen a szakaszon pártunk nagyon fontos határozataival kapcsolatban elfoglaltak. Gyakran előfordul, hogy' a nemzeti bizottságok mezőgazdasági igazgatóságainak és osztályainak dolgozói, a gép- és traktorállomások igazgatói nem nagyon igyekeznek tökéletesen elsajátítani járásuk mezőgazdasági termelésének ökonómiáját. Még nem kezdték meg kötelességeik teljesítésének értékelését annak alapján, hogyan segítenek az EFSZ-eknek a termelés növelésének biztosításában, hogyan járul hozzá munkájuk a szövetkezetek és szövetkezeti tagok jövedelmének emelkedéséhez. így aztán előfordulhat olyan eset, mint pl. ögyallán, ahol a gép- és traktorállomás több mint 860 hektáron nem vetette el a búzát és rozsot. így aztán nem csoda, ha az EFSZ-ek eredményei kedvezőtlenek ebben a járásban. Hasonló példák egész sorát felsorolhatnánk. Tény, hogy mind a mezőgazdasági igazgatás irányító tényezői, mind a kerületek és járások pártszervei még kevés gondot fordítanak a vezető dolgozók szakmai és politikai fejlődésére ezen a rendkívül fontos és bonyolult összetételű gazdasági termelési szakaszon. Amikor mezőgazdaságunk azt a feladatot kapta, hogy 1960 végéig a termelést 40 százalékkal növelje, egyöntetűen megállapítást nyert, hogy ezt a célt csak olyan feltétel mellett lehet elérni, ha lényegesen emeljük réteink és legelőink hozamát, amelyek kiterjedése Szlovákiában egymillió hektár és amelyeken a takarmányhozamok eddig nagyon alacsonyak. E területek rendbehozatalával és trágyázásával kapcsolatos feladatokat nem teljesítették kellően. így pl. a gép- és traktorállomások az elvégzett munkáknak csupán 8 százalékánál segítettek a rétek és legelők trágyázásában és rendbehozatalában, annak ellenére, hogy több száz traktor állött rendelkezésükre, amelyeket nem használtak ki. Milyen károkat okoz ez népgazdaságunknak, ezt a következő példákkal illusztrálhatjuk: ha a széna és zöldtakarmány hozamait 50 százalékkal növelnők, ami nem nehéz feladat, Szlovákiában a tejtermelést legkevesebb további 600 millió literrel emelhetnők. Ebből a tejmennyiségből annyi vajat állíthatnánk elő, hogy köztársaságunknak nem kellene külföldről vajat behoznia és így több ipari termék maradna dolgozóink szükségleteinek kielégítésére. Kivitelre kerül például a legjobb személyautónk, a Tatra 603, továbbá lábbeli, jó minőségű gyapjúanyagok, melyeket Kanadába, Ausztráliába és más kapitalista államokba szállítunk, hogy élelmiszereket — köztük vajat is — hozhassunk be. És mi nemcsak nem használjuk ki kellőképpen a mezőgazdasági termelés fejlesztésének egyes tartalékait, de nem teljesítjük még azokat a feladatokat sem, amelyeket a terv kitűzött. A terv feladatul tűzi ki, hogy köztársaságunkban mintegy 2 milliárd 140 millió liter tejet gyűjtsünk be; ebből Szlovákiára csaknem 295 millió liter esik, bár egész államunk mezőgazdasági területének töhb mint 30 százaléka Szlovákiában fekszik. De ezeket a feladatokat sem teljesíti minden kerület. Pl. a žilinai kerület 2,5 millió liter tejjel, a kassai kerület több mint 2 millió literrel, a prešovi 6,5 millió liter tejjel adósa államunknak. A prešovi kerületben a tejbeadás az utóbbi hónapokban a múlt évi színvonal alá süllyedt. Ezért helyénvaló és nagyon időszerű ebben az időszakban, hogy pártunk Központi Bizottsága a mezőgazdaság helyzetéről és feladatairól tárgyal, hogy mozgósítsunk minden erőt, hogy elérjük 1960-ig a mezőgazdaságunk fejlesztésére vonatkozó irányelvekben kitűzött célokat. Pavol Majling elvtárs felszólalása további részében pártsajtónk színvonalával, nevezetesen a Pravdával foglalkozott. Hangsúlyozta, hogy e pártlapnak tájékozódásában johban kell támaszkodnia a legmagasabb pártszerwel és a Megbízottak Testületével való szoros kapcsolatra. Egyidejűleg bővíteni kell a szerkesztőség tagjainak tájékozottságát, ami a külföldi fontos eseményeket illeti. A belpolitikai kérdéseikben a szerkesztőségnek a levelezők széles aktívájára kell támaszkodnia. A Pravda életünk egyes szakaszaival keveset foglalkozik. Ritkán ír pl. a Nemzeti Front különböző tagozatainak pozitív tevékenységéről. Majling elvtárs azt is bírálta, hogy a Pravda kis mértékben foglalkozott kulturális életünkkel, nem értékeld és nem irányítja a többi pártsajtót. A Pravda gyenge pontja továbbá a pártélet, vagyis a szervezetek munkája és színvonala, azok fejlődése stb. A külföldi kapcsolatok szakaszán is keveset foglalkozik a szerkesztőségi kollektíva egyes komoly események kommentálásával. A Pravda rovására kell írni, hogy az országos konferencia utáni időszakban nem foglalkozott komolyabban és bírálóbb hangon a decentralizálással, az adminisztráció egyszerűsítésével, a központi gazdasági és más szervek dolgozói létszámának csökkentésével kapcsolatos kérdésekkel. Ideológiai fronton -munkánk színvonalának emelése érdekében tovább kell fejleszteni központi sajtószervünk színvonalát. Befejezésül Majling elvtárs állást foglal a prešovi kerület építésével kapcsolatos kérdésekhez és hangsúlyozta, hogy a Szlovák Tervhivatal már 1954-ben felvetette Kelet-Szlovákia, de főleg a prešovi kerület problémáit, mint köztársaságunk népgazdaságának nagyon súlyos politikai és gazdasági problémáját. Szlovákia Kommunista Pártja KB irodája a legnagyobb következetességgel fogja teljesíteni az országos konferencia azon határozatait is, amelyek a prešovi kerület fejlesztésére és építésére vonatkoznak. Ezért helyes, ha ebből az alkalomból megkérjük a prešovi elvtársakat, hogy többet segítsenek a kerület gazdasági színvonalának emelésére fordított gondoskodásban oly módon, hogy kitartóbban fognak harcolni a beruházási építkezés, a mezőgazdaság és begyűjtés tervfeladatainak teljesítéséért. A hegyvidéki körzetek kihasználatlan lehetőségei Marek Smida elvtárs felszólalása Felszólalásában Chudík elvtárs beszámolójából indult ki, melyben a második ötéves terv fokozott mezőgazdasági feladatai teljesítésének biztosításával foglalkozott. Felszólalása első részében hangsúlyozta a breznói járás hegyi legelői kihasználásának nagy jelentőségét az állattenyésztés szempontjából. Valamikor a breznói járásban több mint 3000 növendékmarha és néhány ezer juh töltötte a nyarat a hegyi legelőkön. Ma ezek a legelök kihasználatlanok, bár tudjuk, hogy a növendékmarhaállomány e legelőkön naponta 1 kg-os gyarapodást is elért. Hasonlő a helyzet a juhoknál is. Sok juhászgazda 26 kg sajtot is nyert egy juhtól és emellett sertéseket is nevelt. A hegyi legelőkön a szarvasmarhaállomány és juhok legeltetésének költségei oly elenyészők, hogy hegyvidéki szövetkezeteink a termelés helyes irányítása és a hegyilegelők kihasználása mellett könnyen elérhetik munkaegységenként a 30—40 koronát és vonzó példát mutatnának a szövetkezetek alakítására és megszilárdítására. A másik dolog az ipari növények és takarmány termesztése. Chudík elvtárs helyesen mutatott rá a cukorrépatermesztés nagy jelentőségére. Csak rajtunk áll, hogy konkrét intézkedéseket tegyünk arra, hogy a cukorrépa, lucerna és vörös lóhere vetésterülete lényegesen bővüljön. Hiszen a takarmány az állattenyésztési termelés és a jövedelmi források alapja. Sok szövetkezet csupán tejből gyakran az egész jövedelem 20—30 százalékát veszi be. A mezőgazdaság kollektivizálásában segítenie kell a Nemzeti Front minden tényezőjének — hangsúlyozta — mivel az EFSZ-ek egész népünk ügyét képezik. Ezen a téren nagy segítséget nyújthatnak a szakszervezetek is, főleg a mezőgazdasági szakemberek és az iparban dolgozó földművesek felszabadításával, hogy ezek visszatérhessenek a mezőgazdaságba úgy, ahogyan ezt pl. a zólyomi Bučina szakszervezeti doldolgozói tették. Befejezésül Smida elvtárs a falvak kulturális életéről és a munkásosztálynak az értelmiséghez való viszonyáról beszélt. Az imperialisták tervei nem valósulnak meg Štencl elvtárs felszólalása A haladás és béke erői az utóbbi években állandóan és sikerrel haladtak előre. Az egymás mellett élés és a béke gondolata mind mélyebb és mélyebb gyökereket ver. A szocialista és a kapitalista országok közötti verseny már ma is világosan mutatja győzelmünket. Közeledik az idő, amikor nemcsak a gyarmati rendszer, hanem a kapitalista rendszer is öszszeomlik. Ezért a nyugati imperialisták végső erejüket a nyílt agreszszióra, az ellenünk és a békeszerető emberiség ellen irányuló legpiszkosabb uszításokra összpontosítják, aminek tanúi vagyunk Egyiptomban, Algériában, Magyarországon, Lengyelországban és másutt. A kommunista- és munkáspártok — tehát a mi pártunk is — a nemzetközi kapitalizmus hatalmas támadásának időszakát éli. A reakció célja, -hogy éket verjen a szocialista tábor államai közé, belülről megbolygassa a kommunista- és munkáspártokat, kihasználva a pártban előforduló fogyatékosságokat. Világos, hogy a kapitalisták és imperialisták döntő támadást vezetnek a szocializmus alapjai, a munkás- és kommunista pártok egysége ellen. E döntő harcban szükséges, hogy erélyesen és megalkuvás nélkül elfojtsuk az ellenség minden törekvését. Štencl elvtárs felszólalása további részében arról beszélt, milyen nagy fontossága van a pártban és a pártszervekben a munkássejtnek és mennyire fontos támogatni értelmiségünk egészséges magvát. Befejezésül Štencl elvtárs kijelentette: „A nyugati imperialisták vereséget szenvedtek Egyiptomban, az ellenforradalom is vesztes lett Magyarországon és az itteni kuvikok is elvesztik a játszmát. Éppen ebből az okból helyes, ha azt az egyöntetű véleményünket fejezzük ki, hogy a Szovjetunióhoz valő viszonyunkat senki sem kényszerítheti ránk, mivel ez szívügyünk. És az, aki a szocializmusról akar beszélni és szavain túl nem látja meg éppen az első szocialista államot, aki ezzel az állammal szemben egész sor fenntartással él, az ne meséljen a szocializmusról, az ilyen ember csaló, mivel a Szovjetunióhoz való viszony kinyilvánítása egyszersmind a szocializmushoz valő viszony kifejezése is. Népünk helyesen. mondja, hogy a Szovjetunióhoz való viszonyunk régi, őszinte kapcsolat, melyet nem hagyunk senkitől sem megzavarni." Helyes úton járunk Juraj Ščn elvtárs felszólalása „Központi Bizottságunk legutóbbi jelentős határozatai, Novotný elvtárs beszámolói, valamint Bacílek elvtárs beszámolója mai ülésünkön és a vitafelszólalások pártunk sziklaszilárd egységét bizonyítják, azt, hogy államunkban helyes úton haladunk a szocializmus felé" — hangsúlyozta felszólalása bevezető részében Juraj Sen elvtárs. A továbbiakban a szomszédos Magyarországon lejátszódott eseményekkel foglalkozott és rámutatott az imperialista agresszív erők próbálkozására, hogy éket verjenek a szocialista tábor országai közé. Értékelte a szovjet-lengyel tárgyalások és szerződéses megegyezések nagy jelentőségét, melyeket a tárgyaiások során elértek. Elmondta, mily élesen kell visszautasftani a jugoszláv elvtársak egyes néze-: teit és teóriáit, rámutatott arra, miben gyökereznek tévedéseik és hangsú-: lyozta, hogy a szocialista iparosításban nem lehet pénzbeli támogatást vár-: nunk az imperialista országoktól, mivel azok célja a szocialista rendszer, megdöntése és végül politikai diktál tum létrehozása, amely a szocialista vívmányok felszámolására vezetne. Előttünk egyedüli helyes út van — mondotta befejezésül Šen elvtárs — a szovjet példa, a szocializmus lenini építésének példája. A proletár nemzetköziségre támaszkodva és azt továbbfejlesztve szilárdan haladunk előre építésünk újabb sikerei felé. Népünk szilárd egységének gyökerei Ján Zeman elvtárs felszólalása Az utóbbi hónapokban rendkívül izgalmas időszakot éltünk át, mely naponta számos benyomást hozott. Ez az időszak kétségkívül jó iskolája az alkotó marxista gondolkodásnak és cselekvésnek. Ma sokkal jobban, mint bármikor máskor szükséges, hogy helyesen tájékozódjunk, a gyakorlatban, konkrét feltételek mellett helyesen cselekedjünk. Ennek alapja a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának nagy eszméi, azok megértése és helyes megvalósítása. Ha visszatérnénk a régihez, vagy megmaradnánk a feltárt hibák mellett, ez nemcsak helytelen, hanem veszélyes is lenne. A XX. kongresszus feltárta a lenini vezérelvek életbeléptetésének óriási távlatait a személyi kultusz elleni harcban. A XX. kongresszus a proletariátus forradalmi útja új támadásának kezdete. Hatást gyakorol a munkásmozgalom minden szakaszára világméretekben. Magától értetődő, hogy a világ haladó erőinek hatalmas felvonulása folytán recseg, ropog minden, ami gyenge, ami idejét múlta, feltárulnak teljes meztelenségükben a renegát és opportunista tünetek. Ebben az időszakban rendkívül nagy jelentősége van az elméletnek. A tájékozódáshoz már nem elegendő csupán az osztályérzék. A bonyolult kérdésekben csak a mélyen tudományos marxista elemzés mutat utat. A jugoszláv elvtársak állásfoglalásáról beszélve Zeman elvtárs hangsúlyozta, hogy legutóbbi fellépéseik után komolyan fel kell tenni a kérdést, vajon az úgynevezett „nemzeti kommunizmus", melyet propagálnak, nem szolgálja-e az imperializmus beszivárgását. Zeman elvtárs felszólalása további részében a magyarországi fejlődéssel foglalkozott. Hangsúlyozta, hogy Magyarországon a XX. kongreszszus után a pártvezetőség helytelen állásfoglalása következtében a vita nem a párt talaján fejlődött ki, hanem a párton kívül, amivél különféle elemek visszaéltek. Zeman elvtárs a továbbiakban rámutatott azokra az eredményekre, amelyeket az utóbbi időben hazánkban elértünk és időszerű feladatainkról beszélve felhívta a figyelmet Bacílek elvtárs beszámolójának azon részére, amelyben az éberség és elővigyázatosság fontosságáról beszélt mostani körülményeink közepette. Jól kell látnunk főleg a reakciós ludákfasiszta elemek maradványainak kezdeményezését és törekvéseit. Zeman elvtárs, a Nová Baňa-i járás példáján figyelmezteti a biztonsági szervek munkájában mutatkozó egyes helytelen eljárásokra, amelyek a személyi kultusz következményei voltak és lehetővé tették a ludák elemeknek, hogy kitalált rágalmazások alapján igazságtalanul vádoljanak derék dolgozókat, régi forradalmi harcosokat, akik áldozatkészen dolgoztak munkaszakaszukon a szocialista építés terén. A pártszervek beavatkozásának köszönhetjük, hogy leleplezték a derék, becsületes és jő forradalmi káderek ellen irányuló ellenséges akciókat. Felszólalása befejező részében hangsúlyozta, hogy pártunk, amely bölcsen és szilárdan irányítja népünk egészséges kezdeményezését, a szocializmus felépítésére irányuló törekvésben népünk vezetője. Ez a törekvés mindannyiunkat egyesít. A régi, tapasztalt kommunistákat, a hitleri és ľudák fasizmus elleni aktív harcosokat és az ifjúságot. Ebben az értelemben kell irányítanunk a Fasisztaellenes Harcosok Szövetségének tevékenységét, amire a teljes ülésen elhangzott beszámoló is felhívta a figyelmet. Több konkrét segítséget EFSZ-einknek Pavol Divičan elvtárs felszólalása Szeretném a Felsőszeli Egységes Földművesszövetkezet néhány tapasztalatát ismertetni — mondotta Divičan elvtárs. Szövetkezetünk 1600 hektár mezőgazdasági területen gazdálkodik, ebből 1540 hektár a szántó. Állattenyésztési termelésünk nincs biztosítva a tervezett állománnyal. Istállókat és elletőket kell építenünk. Külön építészeti csoportunk van. Azon kívül, amit építünk, az év végéig fel tudnánk építeni az elletőt is. De a járáson azt mondták, hogy ez csak a jövő évre van* betervezve. Kár. Másik tapasztalatunk: két évvel ezelőtt a növendékmarhákat a faluba vittük; most ismét a közös istállóban helyeztük ei. Ennek az állatállománynak átlagos súlya 220 kg. De azok a borjak, amelyeket február óta kint tartunk, most átlag 280 kg-ot nyomnak. Ilyen különbség mutatkozik a falusi istállókban és a közös istállókban tartott állatok súlygyarapodása között. Azoknak a szövetkezeteknek, amelyek önsegély útján több gazdasági épületet akarnak építeni, ki kellene utalni erre a szükséges anyagot. Azt is szeretném elmondani, hogy többet kell foglalkozni a növényi kártevők elleni harc kérdésével. Ez idén 160 hektárt vetettünk be cukorrépával. A répa szép volt, míg esett, de mikor beköszöntöttek a száraz, meleg napok, ellepte a levéltetű. Repülőgépekről permeteztünk, de ez sem segített. Tavaly 150 hektáron 555 vagon cukorrépa termett, 500 000 koronát kaptunk érte. Ez idén csak 220 vagonnal termett és csupán 264 000 koronát kaptunk érte. Ügy gondolom, hogy vegyészeinknek foglalkozniok kellene ezzel a kérdéssel és keresniök kellene a módot arra, hogyan lehetne eredménnyel harcolni a levéltetű ellen. Tudomásom szerint a lenkártevők ellen már feltalálták a legjobb vegyszert. Ami a takarmányalapot illeti, a galántai járásban annak alapját a lóhere képezi. Tavaly a begyűjtési vállalat lóheremag helyett kevert somkórót is küldött — mintegy 15 hektárt vetettünk be vele. — Amíg zöld volt, a fejőstehenek annyi tejet adtak, mint soha ezelőtt. Nagyon jó zöld takarmány ez, sok benne a zöldanyag, mert olyan magasra nő, mint a kender. Szárazon is szívesen ették a tehenek és elég sok tejet adtak. 15 mázsa magot csépeltünk ki belőle. OJ SZÓ 1956. december 20. 3