Új Szó, 1956. december (9. évfolyam, 335-363.szám)

1956-12-20 / 354. szám, csütörtök

Áz osztályharc egyes időszerű kérdéseiről A legutóbbi nemzetközi események, .különösen pedig a tőszomszédságunkban lezajlott magyar ellenforradalmi puccskísérlet az eddig

feknél sóikkal határozottabban, a dolgok logikájából kifolyólag szükségszerűen állítja előtérbe az osztályharc és az éberség kérdéseivel való foglalkozást. Természetes és magától értődő, hogy a magyarországi események kapcsán, azok tanulságait levonva, az embereket foglalkoztatja, hogyan, miért, mely okból kerülhetett sor e tragikus eseményekre. Jól látják nálunk az emberek a magyarországi eseméfiyekbep az osztályerők összeütközését s éppen ezért joggal teszik fel a kérdést: hogyan állunk ma az osztáilyüarccal, helyesek-e, nem szorulnak-e felülv'zsgálásra az osztályharc egyes tételei. Az osztályharc és az éberség kérdései közül melyek azok, amelyekre választ várnak ma az emberek? A magyarországi eseményekből kifolyólag számos ember veti fel a kérdést: vajon helyes volt-e az SZKP XX. kongresszusának az a megállapítása, amely károsnak és helytelennek minősítette és elvetette a szocializmus építésével párhuzamosan egyre élesedő isztályharc elméletét. Nemegy ember ma azt kérdezi: nem éppen a magyarországi események bizonyftják-e, hogy a szocializmus építésével, a szocializmus erőinek növekedésével párhuzamosan az osztályharc igenis egyre élesebbé válik? Hiszen — folytatják a gondolatmenetet — a nemzetközi és a belső reakció akkor indította meg aktív támadását Magyarországon a szocialista rendszer — "s általa az egész szocialista tábor — ellen, amikor a szocializmus és a béke erői mind napvobb sikereket értek el és egyre nagyobb befolyásra tették szert. Ez igaz, viszont semmiképpen sem jelenti és igazolja az egyre élesedő osztályharc eméletét, az osztályharc egyenes, fe'feié ívelő vonalban történő éleződésről szóló elméletet. Nem ezt jelenti és nem ezt igazolja, de igazolja azt, hogy az osztályharcban, — számos körü ménytől befolyásolva, — apályok és dagályok vannak. Ha igaz vo'na a szocializmus építésével párhuzamosan egyre élesedő osztályharc e'mélete, ha igaz volna az, hogy minél erősebbekké válnak a szocializmus erői, az osztályharc annál súlyosabb és élesebb lesz, akkor az azt jelentené, hogy bár e'lenfelemnél sokkal erősebbnek érzem és tudom magam, bár ellenfelem erőm tudatában kénytelen-kelletlen beletörődik sorsába, és az adott, számára hovatovább megváltoztathatatlan helyzetbe, ennek ellerére csupán azop a címen, hogy ellenfelem, harcolók ellene. Már pedig ra Így volna, ha alkalmazkodnánk az egyre élesedő osztályharc elméletének tételéhez, ez azt jelentené, hogy a hatalomra jutott munkásosztály és a dolgozó nép, akár adott rá okot az osztályellenség, akár nem, adminisztratív rendszabályokhoz folyamodva mesterségesen szítaná, élezné ezt a harcot. De érdeke-e a dolgozó népnek a volt kizsákmányoló osztályok maradványai, az osztályellenség elleni harc élezése, érdeke-e az osztályharc szítása? Hát mi az érdeke a hatalmon lévő, sorsát formáló dolgozó népnek? A békés munka feltételét jelentő rend és nyugalom, vagy pedig a nyugtalansággal telitett, felszított légkör? Mit kíván a nép érdeke? Építsen, termeljen, munkálkodjék, vagy pedig romboljon? Nem, nem áll érdekében a hatalmat megszerzett népnek a harc kiélezése az osztályellenség, a volt kizsákmányoló osztályok maradványai ellen. Nem áll érdekében, mint ahogy nem áll érdekében az egész szocialista tábornak sem, hogy a nemzetközi helyzetet kiélezze, háborúig fokozza. Minden ország dolgozó népe nyugalmat és békét kíván. Békére, a béke megvédésére törekszik a Szovjetunió vezette egész szocialista és béketábor. Békére, nempedig a nemzetközi helyzet kiélezésére. Ha elvetjük az egyre élesedő osztályharc elméletét, ha azt mondjuk, hogy az osztályharc formáit és módjait, az osztályellonséggel szemben való magatartásunkat, az osztályharc eszközeit nagy mértékben az osztályellenség magatartása határozza meg, ha ma is azt mondjuk, hiszünk abban, hogy a körülmények megváltoztathatják egyes emberek magatartását —, melyek hát azok az eszközök, amslyekkel az osztályharcot ma vívjuk? Az eszmei politikai harc, a helytelen, az osztályellenség nyílt vagy burkolt törekvéseit segítő ellenséges nézetek elleni harc. Nem az a döntő, hogy a helytelen vagy az ellenséges nézetek terjesztőit adminisztratív úton, hatalmi eszközökkel elhallgattatjuk, hanem az, hogy ezeket a nézeteket, eszméket megdöntsük. Ennél, az eszmei-politikai harcnál, a helytelen nézetek megdöntésénél, a politiI I S l 0 1956. december 20. kai nevelőmunkánál érkeztünk el egyrészt az osztályharcról való mondanivalónk lényegéhez, másrészt a magyarországi események egyik legfőbb tanulságához. Az osztályharcnak nemcsak apálya és dagálya van, hanem sokféle módja és eszköze van annak is, ahogyan az osztályellenség támad. Az osztályellenség nemcsak szabotázsakciókat szervez, kémeket és diverzánsokat dob be, nemcsak államellenes összeesküvéseket sző, vagy uszít a népi hatalom ellen, hanem eszmei harcot vív, a maga ideológiájának megnyerve igyekszik a dolgozókat a szocializmus építésének útjáról letérlteni és elidegeníteni, szembeállítani őket a kommunista párt politikájával. Sokszor ez az eszmei harc elkeseredett és veszélyes. Sőt, veszélyesebbé válhat, mint a nyílt fellépés, mert emberekre, tömegekre hat és megtévesztheti, félrevezetheti a szándékukban ugyan jóhiszemű, de gondolkodásukban, ítélőképességükben ingatag és elmaradott embereket. Végül veszélyes, mert az osztályellenség nem dob be nyilt ellenforradalmi jelszavakat, hanem ellenkezőleg, ideológiáját, propagandáját az adott körülményekhez alkalmazza. Minek voltunk tanúi az Btóbbi időben ? A reakció részéről megnyilvánuló veszélyes képmutatásnak, demagógiának. Mit mond a reakció? Szabadságot, demokráciát, függetlenséget, és igazságot hangoztat és azokért küzd. De milyen szabadságot, demokráciát, függetlenséget és igazságot akar az osztályellenség ? Kinek a számára akarja mindezeket? — ez a döntő és ez az, amit le kell leplezni. Mert a legfontosabb, amit meg kell jegyeznünk és amit állandóan szem előtt kell tartanunk: nem a szavak a fontosak és a mérvadók, hanem az, hogy ezek a szavak és fogalmak milyen tartalmat kapnak és ezáltal kinek az érdekeit, célkitűzéseit szolgálják. Teljes igazságot — mily gyakran hallottuk ezt az utóbbi időben. Igen, de milyen „teljes igazságot"? Kit, kinek a céljait, kinek az érdekeit szolgálja ez a „teljes igazság"? Kiét? A hatalmuktól megfosztott és vagyonukból kiebrudalt volt kizsákmányolókét, vagy a dolgozó népét? Mert — sohasem tagadtuk — más a kizsákmányolók igazsága, és megint más a dolgozó nép igazsága. Farizeuskodó képmutatás, fügefalevél a meztelen valóságon azt állítani, hogy csak „egy" igazság van! Nem, nincs igazság osztályérdekek nékül, S mert az igazság is osztályérdekeket fejez ki, azért tartjuk a mi, a dolgozó nép igazságát valóban igazságnak, mert a társadalom döntő többségének, az összes földi javakat előteremtő népnek az igazsága ez. Éppen ezért csak annak az igazságnak a szolgálatában állunk, amely a nép igazságát, a nép érdekeit, célkitűzéseit szolgálja. De beszélhetünk a reakció által kiforgatott többi jelszóról is, a demokráciáról és a szabadságról. Semmi csodálatos nincs azon, hogy a volt kizsákmányolók demokráciát és szabadságot óhajtanak. Csak óhajtsák és kívánják. Ez logikus és törvényszerű is. Az, mert ami a népnek, a nép számára demokrácia és szabadság, az a volt kizsákmányolőkkal szemben diktatúra. Proletárdiktatúra. A többség diktatúrája az elenyésző kisebbség felett. Hát hogy lehetne herceg Esterházy demokráciáját és szabadságát közös nevezőre hozni a paraszt, az urasági cseléd szabadságával és demokráciájával? Utópista álmodozás és ha a reakció mégis úgy tünteti fel, mint az egyedül üdvözítő valamit, hát látni kell, hogy számára, nem pedig a nép számára lenne üdvösséges. E fogalmakkal és a körülöttük kialakult burzsoá nézettel kapcsolatban, hacsak néhány szóval is, foglalkoznunk kell az értelmiséggel. Meg kell ugyanis jegyezni, hogy a burzsoápropaganda nem annyira a munkásoknál és a parasztoknál, mint inkább egyes értelmiségieknél talált talajra. A munkás és a paraszt nem csinál magának különösebb gondot abból, hogy a volt kizsákmányolók ilyen vagy olyan szabadságot és igazságot, demokráciát és függetlenséget hiányolnak és azokért burkoltan, vagy leplezetlenül küzdenek. Nem, a munkás vagy a paraszt a maga egészséges észjárásával így véli: arni az uraknak rossz, az nekem csak jó lehet. Amit az urak hiányolnak és óhajtanak, attól az isten óvjon meg. Viszont mindezek ellenére helytelen lenne kategórikusan azt állítani, hogy e burzsoá-nézetek a munkások és parasztok között nem találhatnak talajra. Arra találhatnak és — hacsak átmenetileg is — tömegeket fertőzhetnek meg, ha a nép e számára szent és sérthetetlen fogalmak érvényesítése körül hibákat lát, ha demokráciájában, szabadságában és igazságában megrövidítve és sértve érzi magát, és ha azt tapasztalja, hogy a hibák orvoslására semmi sem történik. Igy és csak ennek ismeretével érthetjük meg, hogy a magyar ellenforradalom demagógiájával, burzsoá-ideológiájával — hacsak átmenetileg is — hogyan ránthatott magával jelentős népi tömegeket. Más a helyzet az értelmiség egy részénél, amely nem öntudatlan, megtévesztett szenvedő alanya a burzsoápropagandának és célkitűzéseknek, hanem tudatos hordozójává és szószólójává válik. Hogyan lehetséges ez, miben keressük ennek a gyökerét? Honnan az értelmiségnek ez a — hogy úgy mondjuk — „rendkívüli fogékonysága" a burzsoá-propaganda, a burzsoá-nézetek ;ránt? Ennek megértéséhez látnunk kell az értelmiség társadalmi szerepét, azt, hogy az értelmiség mindenkor, minden társadalmi rendszerben az Uralkodó osztály szolgálatában állva, annak érdekeivel összhangban gondoskodik ezen osztály számára a közigazgatási-adminisztrációs munkáról, fejleszti a tudományt, a kultúrát, a technikai haladást. Ezt a szolgálatot kívánta meg az értelmiségtől a burzsoázia, és lényegében ezt kívánja meg a munkásosztály hatalma is. Mindkét osztály a saját osztályérdekeivel összhangban és annak alárendelve. Tudjuk, hogy értelmiségünk döntő többsége odaadóan és becsülettel vállalta és teljesíti a munkásosztály hatalma, a nép iránti kötelességét és feladatát, magáévá vallja a kommunista párt vezette munkásosztály ideológiáját. Ám egyes értelmiségiek akár tudatosan, akár nem, nem felejtve a burzsoázia elvesztett kegyeit, hamis illúziókba ringatják magukat a burzsoá-rend adta „igazi" és „teljes" demokráciáról, s szószólói és hirdetői annak. Honnan az egyes értelmiségieknek ezek a burzsoá-rend iránti illúziói? Onnan, hogy a burzsoázia feltétlen híveivé akarja megnyerni az értelmiséget — bár az teljes mértékben a burzsoáziának volt alárendelve és tőle függött, de hogy ezt az alárendeltséget és függőséget leplezze, — látszatában úgy tüntette fel, hogy az értelmiség önálló és független po litikai tényező a társadalomban. A burzsoázia az értelmiségnek ezt az illúzióját alátámasztotta azzal, hogy az értelmiséget tudatosan a nép fölé emelte és hagyta abban a hiedelemben ringatni, hogy a nemzet és a társada lom gerince és vezető ereje. Mindezek azonban nem jelentik azt, hogy a munkásosztály hatalma elveti az értelmiségnek ezt a részét, vagy azt a burzsoáziával azonosítva szembehelyezkedik vele. Nem, — a mun kásosztály, a párt a maga számára igyeszik megnyerni az értelmiségnek ezt a részét is, és véglegesen kivonni őt mindenféle burzsoá-befolyás alól. Am a régi értelmiségnek ez az átne velése nem történhet máról holnapra, és még korántsem fejeződött be. Az a tapasztalat viszont, hogy egyes értelmiségiek még mindig könnyen a burzsoá-nézetek befolyása alá kerülnek, és azok hordozóivá válnak, éppen arra kell hogy intsen, hogy a marxistaleninista szellemű nevelő és felvilágosító munkát az értelmiség körében fokozni és mélyíteni kell, szertefoszlatva ezzel mindenféle illúziót a bur zsoázia terjesztette propagandáról és ideológiáról. Végül az a kérdés most már, milyen következtetéseket vonhatunk le az eddig elmondottakból az osztályharcra vonatkozólag. A nemzetközi események következtében vóltoztak-e nálunk az osztályharc eddigi formái és módjai? Nem, a nemzetközi események semmiben sem vál toztatták meg pártunk politikáját és álláspontját. Éppen ezért, amikor bárkit is óvunk az elhamarkodottságtól, meggondolatlanságtól és túlkapásoktól. nyomatékosan hangsúlyozzuk: egy jottányit sem engedünk az osztályellenséggel szemben tanúsított eddigi magatartásunkból és politikánkból. Nem hirdetünk és nem kötünk osztálybékét, ellenben arra törekszünk, azt tartjuk szem előtt, hogy részünkről az osztályede közötti kapcsolatokban semmi zavaró körülmény ne álljon be. Nem szítjuk mestersé gesen az osztályharcot, de könyörtelenül lecsapunk az osztályellenség bármily formában is megnyilvánuló legkisebb megmozdulására is. Nem nyúlunk indokolatlan rendszabályok hoz és megtorlásokhoz, nem léptetünk életbe különféle adminisztratív intéz kedéseket, ellenben az eddigieknél még inkább előtérbe helyezzük az egyéni elbírálást és az éberséget. Még fokozottabb éberségre hívunk fel, éberségre, de nem bizalmatlanságra, éberségre, nem pedig beteges gyanakvásra. S az éberség necsak azt jelentse, hogy éberek legyünk a kártevőkkel, szabotőrökkel, kémekkel és diverzánsokkal szemben, hanem ébereknek kell lennünk a tetszetős és megtévesztő jelszavakkal, a demagógiával, minden félrevezetésre irányuló kísérletekkel, a burzsoá-gondolkodásmóddal és világszemlélettel szemben is. Igy és csakis Így válhat valóra pártunk országos konferenoiájá| nak az az elve, hogy országunkban hazájára leljen minden ember, aki akarásával és munkájával ez ország i népének boldogságán munkálkodik. I Bátky László. Zdenek Fierlingernek, a nemzetgyűlés elnökének beszéde (Folytatás az 1. oldalról) tak fizetési viszonyainak egyes előírásait és a miniszterek és központi szervek hatáskörét az állami bérpolitika megvalósításában. Ezt a kormányjavaslatot az alkotmányjogi bizottság november 14-én megtárgyalta és megvitatása után a nemzetgyűlés elnökségének jóváhagyásra ajánlotta. Az egyes bér- és fizetési előírásoknak a kormányjavaslatban foglalt módosítása az utóbbi időben megvalósított számos olyan intézkedéseknek részét képezi, melyekkel megjavítjuk és egyszerűsítjük az állami és gazdasági apparátus munkáját. Ezeknek a változtatásoknak a bér- és fizetési szakaszon hozzá kell járulniok a decentralizálás megvalósításához, hogy a kormánynak ne kelljen döntenie kevésbé fontos ügyekben és hozzá kell járulniok a miniszterek és a költségvetési szervezetek jogkörének bővítéséhez és felelősségének emeléséhez. A fizetési és bérintézkedések végrehajtásában és e szakaszon részletesebb'előírások kiadásában folytatott eljárás egyszerűsítése bizonyára hozzájárul a felesleges adminisztráció csökkentéséhez Csehszlovákia Kommunista Pártja országos konferenciájának júliusi határozata szellemében. A nemzetgyűlés elnöksége ugyanezen az ülésen megtárgyalta és jóváhagyta a tőzegfejtésre vonatkozó kormányjavaslatot is. Ezt a kormányjavaslatot a költségvetési és gazdasági bizottság november 14-i ülésén megtárgyalta és megvitatása után jóváhagyásra ajánlotta a nemzetgyűlés elnökségének. Mivel a tőzegszükséglet állandóan növekedik, természetesen fejtése is emelkedik, de úgy látszik, hogy népgazdaságunkban hiányzik az a szerv, mely komoly utasításokkal irányíthatná a tőzeg fejtését és gazdaságos felhasználását. Ezért az említett törvény ezt a feladatot a Mező- és Erdőgazdasági Minisztérium hatáskörébe utalja. A tőzegfejtésre vonatkozó ' intézkedés a következő elveken alapszik: a) A tőzegtelepek rendszeres kutatását és felülvizsgálását az állam szervezi; b) a fejtést csupán a tőzegtelep felülvizsgálása és e vizsgálat eredményeinek értékelése után lehet megkezdeni ; c) a fejtést csak előre kidolgozott terv alapján lehet megvalósítani és e tervben számolni kell a kiaknázott területek termékennyé tételével; d) a tervszerű tőzegfejtést irányító központi szerv a Mező- és Erdőgazdasági Minisztérium; e) tőzeg fej t és mindenekelőtt a szocialista szektor vállalatainak, esetleg az EFSZ-eknek engedélyezhető. Képviselő elvtársak! Jelentésemben ismertettem a nemzetgyűlés elnöksége által jóváhagyott két törvényjavaslat fő alapelveit és jelentőségét. Ajánlom a nemzetgyűlésnek e törvényjavaslatok elfogadását. A polgári bizottságok munkájáról Követésre méltó példa ASZTALSOROK KÖRÜL ülnek s figyelmesen hallgatják a beszámolókat. A kassai kerület házgondnokainak küldöttei és a polgári bizottságok elnökei adtak itt egymásnak találkozót. Nagyon időszerű volt ennek az aktívának egybehívása. Nagy feladatokat kell megoldaniok s még nagyobb munka vár rájuk a jövőben. Mik ezek a feladatok? Nem csak a lakóházak karbantartása és javítása, hanem a tisztaság, a házak környezetének megszépítése, parkosítása és sok minden egyéb. S nem utolsó sorban a tömegpolitikai munka. Ilyen feladatokat sikerrel és eredménnyel csak ügy lehet megoldani, ha lelkes, tevékeny emberek aktíváját építik ki maguk körül. És ezt sok helyen már el is érték, ez a szervezőmunka már ebben az évben meg is indult a kerületben. Mintegy ezer lakásbérlő van segítségére a házgondnokságoknak. Olyan segítség ez, ami nélkül nem érhettek volna el eredményeket. Mert ők a közösség érdekeinek szószólói, ők azok, akik a dolgozók kívánságait tolmácsolják az építőmunkában. GELNICÄN agitkettősök látogatják sorra a lakókat, ők a lakók kezdeményezéseinek tolmácsolói, ők közvetítik kívánságaikat és intézkedések megtételére mozgósítanak. Szepsiben is sikerült jő közösséget szervezni a lakók soraiból. Eredménnyel kapcsolódtak be a lakásokat körülvevő térségek szépítésébe. Eredmények vannak Poprádon, Rozsnyón és Királyhelmecen is. S mindenütt, ahol a polgári bizottságok jól dolgoznak, ott a nemzeti bizottságok is eredménnyel tesznek eleget feladataiknak. Kassán a lakók önkéntes munkával vettek részt a lakóházak rendben- és tisztántartásában. Az udvarok és pincék sok lim-lomtól, szeméttől tisztultak meg, ami a polgári bizottság egyéni kezdeményezésének, a tömegpolitikai munkának volt az eredménye. S ez a tevékenység egyre nagyobb jelentőségű, kulturális és nevelő hatása hovatovább szükségszerűbbé válik. Ehhez azonban helyiségek is kellenek, ahol összejönnek, megbeszélik az időszerű problémákat, ahol vitázhatnak, elszórakozhatnak. Most az aktíva résztvevőinek jelenlétében Šacán nyílt meg egy ilyen helyiség — a Vörös Sarok. A KASSÁHOZ KÖZELI Šaca, ahová most aktívára gyűltek össze, nagyméretű település, hatalmas, modern épületekkel. Huszonegy ilyen épület van itt 660 lakással, 26 üzlet- és szórakozóhelyiséggel, irodákkal. A lakónegyed egyik modern épületének első emeletén van a Vörös Sarok. Barátságos, kedves helyiség a šacai lakónegyednek ez a klubhelyisége. Fehér függönyök az ablakokon, színes képek a falakon, párnázott székek az asztalok körül. Rádió szól a sarokban. Mellette még egy ízlésesen berendezett helyiség van kis könyvtárral. Kellett, nagyon kellett ide ez a kuľtűrhelyiség. Itt olvasgatni, tanulni lehet, ebben az otthonos környezetben kellemesen és hasznosan tölthetik el szabad idejüket a lakók. Hatásos eszköze ez a tömegpolitikai nevelésnek, melyet nemzeti bizottságainknak kell előmozditaniok és szorgalmazniok. Erre a megértésre találtak a šacaiak. Álljon ezért követésre méltó példaként a jő és hasznos ügynek ez a támogatása mindenütt a nemzeti bizottságokban. (mgy) íl í -K-F--K Halálozás. Steiner Gábor nővére, Hirsch Adolfné, 72 éves korában elhunyt. Temetése pénteken 13,30 órakor lesz a bratislavai csalogány-völgyi temetőben. December 17-ről 18-ra virradó éjjel a Felső Orava-i Tvrdošín községben ismeretlen körülmények között tűzvész keletkezett, mely 21 mezőgazdasági épületet megrongált és jelentős károkat okozott főleg a földművesek takarmánykészleteiben. A tűzvész megfékezésében hét önkéntes tűzoltótestület működött közre a közeli környékről, melyek két órán belül eloltották a tüzet. A trsteni JNB j helyi nemzeti bizottsággal együtt segítséget nyújt a károsultaknak. A Csehszlovák Köztársaság elnökének megbízásából J. K. Paasikivi, volt finn köztársasági elnök temetésén dr. Gerard Langer, a Csehszlovák Köztársaság finnországi követe vesz részt különleges küldetésű rendkívüli és meghatalmazott nagyköveti minőségben. Josef Tesla munkaerőügyi miniszter bratislavai tartózkodása alatt kedden, december 18-án barátságos beszélgetést folytatott az Ifjú Gárda Internátus társalqóhelylségében a bratislavai állami munkasrőtartalékok ntézeteinek és az üzemi tanonciskoláknak több mint 600 növendékével. A lipcsei tavaszi nagyvásárt 1957. március 3—14. napjaiban tartják meg. A Cedok az üzemek dolgozói számára négynapos kirándulást rendez különvonatokkal és autóbuszokkal. Hogy az üzemek mindenekelőtt olyan dolgozókat küldhessenek ki, akiket ez a kirándulás támogat munkájukban, a részvételi helyeket csupán az illetékes minisztériumok és a többi felettes szervek közvetítésével fogják elosztani. A második ötéves terv éveiben 10 millió topolyfát ültetünk ki hazánk területén, legtöbbet Szlovákia déli részében. Telfas'flik a feladata' a! Az érsekújvári áramelosztó üzem Pártszervezetének bizottsága az évzáró tágayülésen örvendetes sikerről számolt bs. Az üzem dolgozói december 10-ig 100,5 száza'ékra teljesítették évi tervüket. A sikerhez jelentős mértékben hozzájárultak a pártszerv3zet taglai, akik elhatározták, hogy a jövőben még odaadóbban fognak dolgozni munkaszakaszukon a feladatok va'óra váltásáért. Srsbó István, Ér^kújvár