Új Szó, 1956. november (9. évfolyam, 305-334.szám)

1956-11-14 / 318. szám, szerda

Jtlit hoz a karácsonyi vásár? Látogatás Szlovákia legnagyobb csokoládégyárában m Ahol 150 vagon karamellát gyártanak • Mit készítenek elő a Stollvverck n. v. dolgozói A bratislavai Stollwerek csokoládégyár az idei karácsonyi A szaloncukor csomagoló automata 210 kilogrammot vásárra 50 vagon cukorkát és kollekciót készít. Képiin- csomagol egy műszak alatt. A képen Grohmanová és Skokbn Rodová ét Vodilová elvtársnöket láthatjuk, a csoko- dová elvtársnők a csomagológép kezelésénél, ládéfigurák festése közben. , 'A csokoládé és cukorka azon tápszerek közé tartoznak, amelyek a fogyasztóközönségnél a legnagyobb kedveltségnek örvendenek. Évről évre többet fogyasztunk belőlük, úgyhogy csokoládégyáraink kénytelenek voltak termelésüket jelentékenyen fokozni. Csehszlovákiának számos nagy cukorkagyára van, amelyek csokoládét és cukorkát állítanak elő. Ezek között egyike a legnagyobbaknak a bratislavai Stollwerek nemzeti vállalat üzeme, amely már 60 éve áll fenn és így gazdag tapasztalatai vannak a cukorkaés csokoládégyártás terén. A gyárnak vannak olyan dolgozói, akik több mint 30 éve állnak a vállalat szolgálatában. A közelgő karácsonyi idényre való tekintettel, amikor is a cukorkák után igen nagy a kereslet, meglátogattuk a Stollwerek-gyárat, hogy olvasóinknak az ebben az üzemben folyó munkáról beszámolhassunk. Hiszen nem érdektelen megtudni, hogy milyen bő lesz idén a karácsonyi vásár. KÖZEPES ÜZEMBŐL HATALMAS GYÄR 'A bratislavai Stollwerek-gyár 1948 óta hatalmas átalakuláson ment át. Az, aki az utolsó években nem látta ezt az üzemet, bizonyára kellemesen lesz meglepve attól, amit ma ott lát. Egy közepes üzemből hatalmas gyártelep lett. Miben is jut ez kifejezésre? A régi üzemhez hozzáépítettek további épületeket és az üzemet majdnem 100 százalékosan automatizálták. A régi módszertől függ a csokoládé minősége. Ehhez meg korszerű gépek és kitűnő szakemberek kellenek. És ezek a feltételek itt megvannak. MINDENT CSINÄL AZ „ASTED" GÉP A Stollwerek-gyárnak van egy új típusú gépe. ASTÉD a neve. Bemutatták nekünk ezt a robotot, amely automatikusan, minden kézi munka nélkül gyárt csokoládés bonbonokat. A csatornaszerií gép az egyik végén futószalagon átveszi a bonbontöltelékeket, folyékony csokoládémasszába mártja, automatikusan lehűti őket, majd a kész bonbonokat ugyancsak futószalagon juttatja a csomagolóba. 150 VAGON KARAMELLA A Stollwerek-gyár másik csúcsteljesítménye a karameüagyártás. A Stollwerek tejszínkaramellák, amelyek világhírűek, olyannyira népszerűek, hogy a nagyközönség tulajdonképpen Stollwerek elnevezés alatt karamellát ért és e név alatt ismerik őket az üzletekben is. A gyár ma kétszer annyi karamellát gyárt, mint az előbbi években. 150 vágón karamella a mostani 'évi termelés, és ez mindennél többet mortd. A karameüagyártás technikája azonban itt is nagy átalakuláson ment át. A kézzel végzett munka ma itt ki van zárva. A karamellamasszát nagy keverőszerkezettel ellátott gözkatlanokban gépeket újakkal cserélték fel és a kézi i álli

tÍ

ák e

l'°- automatikusan szállítják munkát minimálisra csökkentették, és mi az átalakulásnak az eredménye? Az egyes gyártási osztályokon a termelés a mechanizáció folytán 30 százalékkal, de egyes esetekben, pl. a karamellagyártásban a kétszeresére emelkedett. MIT LÁTTUNK A GYÁRBAN? Godály elvtárs kalauzolása mellett, aki készségesen megmagyarázta nekünk az egyes cikkek gyártási eljárását, meglátogathattuk az egyes termeket. Persze oda belépni nem olyan egyszerű. Fehér köpönyeget adnak reánk. Hygienikus előírás ez, ami minden belépőre kötelező. Egyébként kezdjük beszámolónkat az itt tapasztalt tisztasággal. A női munkaerők, akik ebben a gyárban erős többségben vannak, fehér kabátban és fehér főkötőben dolgoznák. Látjuk, hogy a szorgalmas munka mellett, amely itt folyik, nagyon ügyelnek a tisztaságra is. EMELETES KAKAŐPRÉS Először a gyártelep legfontosabb üzemét, a csokoládégyárat látogattuk meg, amely korszerű gépekkel van felszerelve. A csokoládégyárban egy új óriási Škoda-gyártmányú hydraulikus prés vonja magára a látogató f ínyeimét. E gép segítségével kakaóoübból kakaóvajat préselnek, amely a csokoládégyártás előállításához szükséges. Látjuk továbbá, amint itt nagy gépekben pörkölik és darálják a kakaóibabot, majd kakaóvaj és cukor hozzáadásával forgó- és hengerlögépekben állítják elő a csokoládémasszát. Egy másik teremben nagy gépek segítségével táblákba formálják a csokoládémasszát és azokat aztán futószalagon a hütöcsatornába juttatják. Habár a csokoládét csak kakaóból és cukorból készítik, annak előállítása még sem egyszerű. A nyersanyagok mikénti feldolgozásától és a gyártási a hűtöasztalokra, majd az így nyert kész masszából új korszerű gépek segítségével karamellákat állítanak elő. A gép a karamellákat már csomagolva dobja ki. HOGYAN ÁLLÍTJÁK ELŐ A DRAZSÉCUKORKÁKAT? A karamellagyártás mellett nem kevésbé érdekes a drazsécukorkák készítése. Bizonyára alig van cukorkafogyasztó, aki ne ismerné a drazsécukorkát. Hogyan is gyártják ezt a cukorkafajtát? Kis golyócskaalakú, félig kész cukorkákat, mogyorót vagy mazsolát saját tengelyük körül forgó rézkatlanokba öntenek, majd csokoládé- vagy fondantmassza hozzáadása után mindaddig keverik, míg száraz és fényes drazsécukorka nem lesz belőle. A drazséosztályban egész sor drazsérézkatlan csillog. A gyár vezetősége Salčak elvtársat, a drazséosztály vezetőjét és munkatársait az egész üzem legjobb kollektívájának minősíti. A SZALONCUKORKÁK EXPBESSZCSOMAGOLÁSA Nagy munka folyik most a fondantcukorka osztályon is. Ezen nem is lehet csodálkozni, hiszen karácsony előtt állunk és ebben az osztályban a népszerű szaloncukorkákat készítik. A cukorkamassza főzése, keverése és a cukorkák formálása itt is géppel történik. Felette érdekes a szaloncukorkák csomagolása is. Hatalmas gép végzi ezt a munkát oly gyorsan, hogy a becsomagolt árut alig győzik átvenni. MILYEN ÜJ CUKORKÁKAT KAPUNK? A Stollwerek-gyárban számos újfajta cukorkaárut állítanák elő, amelyek most kerülnek piacra. Többek között forgalomba hoznak tizenkilenc fajtájú karácsonyi kollekciót, továbbá csokoládés állatkákat, bonbonokat félkilós fadoboz csomagolásban, kávészemű drazsét és egyéb finom töltésű csokoládés des&erteket. Mindezen előkészületek arra mutatnak, hogy a Stollwerek-gyár dolgozói nagy igyekezettel végzik munkájukat és tudatában vannak annak, hogy a karácsonyra szánt árut határidőre kell leszállítani. Tervük teljesítését az a körülmény is elősegíti, hogy a Stollwerck-gyár szakmunkásai nagyobbára már évek óta dolgoznak mostani munkahelyükön és szeretik munkakörüket. <K) Évről évre gazdagabbak A kisudvarnoki szövetkezet határában már megmutatkozik, hogy az őszi vetéseket idejében elvetették, annak ellenére, hogy nagy szárazság volt. Az öszi vetések szépen zöldelnek. A kukoricát október utolsó napjaiban már letörték és a cukorrépát is kiásták. Be is szállítottak a cukorgyárba 41 vagon 50 mázsát. A cukorrépa a nagy szárazság ellenére is átlagos termést adott. Hektáronkint 220 mázsa termett. A szövetkezet már a jövö évi termés alá is előkészíti a talajt. Megtrágyázták és fel is szántották a cukorrépa alá eső területet. A szövetkezet nagy gondot fordít a silózásra is, Á kukoricaszárát, a répakarajt és a répaszeletet is lesilózzák. A szövetkezet pénzügyi alapja évről évre szilárdul, amit az is bizonyít, hogy a tagság a második félévi munkaegységekre a természetbéli és pénzbeli járandóságokat megkapja. A szövetkezet ily jő gazdálkodásával elérte azt, hogy járási méretben az elsők közé került. Ez évben a járás többi szövetkezete is jelentősen megjavult. Igazolja ezt a pénzügyi helyzet. 1955-ben a szövetkezetek járási méretben 3 600 000 korona osztalékot fizettek ki tagjaiknak, s ez idén már 11 millió koronát fizetnek ki. Ez bizonyítja a tagság életszínvonalának állandó emelkedését. Patasi István, Dunaszerdahely Ú|ra szüreteltek Pozdisovcén Michalovce közelében van ez a község, amelynek népművészetét ország"szerte ismerik. Pozdisovce népművészetének színes kerámiái, a falvak né* pének életét ábrázoló kis szobrok mindenütt érdeklődést keltenek. A poz-* disovcei mesterek szövetkezetbe tömörültek, műhelyt rendeztek be maguk-: nak, s itt formálják, színezik és égetik ki tárgyaikat. Azt viszont kevesen tudják, hogy ebben a falubán földmüvesszövetkezet is van. A szövetkezeti gazdaságban egy „Szőlőhegy" is volt. De csak a neve volt az, mert bizony híre sem volt ott a szőlőnek. A szövetkezeti tagok azonban elhatározták, hogy az egykori „Szőlőhegynek" visszaszerzik régi dl-: csőségét. Tizenkétezer szőlőtőkét ültettek el, s az idén már ünnepélyes ke-. retek között le is szüreteltek. Jó volt a termés, nagy az öröm a tagok k?H zött, s csakhamar megtérül a beruházásra fordított költség. A most újjáéledt pozdisovcei szőlészetnek még megvannak a régi pincén? is. A pincék jók. használhatók. A michalovcei járásban a kevés hasznothajtó rétek és legelők nagy ré«> szét, — amelyek hegyoldalakon és hegyek között terülnek el, gyümölcsfákkal és szőlővel ültetik be. A szövetkezetek az ötéves tervben 137 hektárral növelik szőlészetük területét, s 300 hektárt ültetnek be gyümölcsfával. Mészáros Gyula, Kassa. MEG7EQYZÉS Ellopták az aktatáskámat Azt olvastam egyszer, hogyha valaki a skandináv államok valamelyikében elveszti a pénztárcáját, nem kell nagyon megijednie, mert olyan becsületesek az emberek, hogy nem tulajdonítják el, hanem beszolgáltatják az illetékes szerveknek. — Az ilyesmi a kultúrállamok erkölcsi fokmérője — jelentette ki egyik ismerősöm és én igazat adtam neki. Később változott erről a nézetem. — Az emberek erkölcsi magatartása is a gazdasági helyzet függvénye — oktattam magamat s ezt igazolták a tapasztalatok is. Nyolc, tíz évvel ezelőtt még sokkal kevesebb volt a becsületes megtaláló ' mint manapság. Szegényebb volt az ország, szegényebbek a morális tulajdonságok. A szocialista felvirágzás az ember belső életét is átalakította... Ezt a száraz filozófiát pedig a következő eset váltotta ki belőlem. A bratislavai főpályaudvar postáján volt dolgom. Sürgős csomagot küldtem szülőfalumba. Amíg a feladólevelet írtam, tömött aktatáskámat a mellettem lévő padra helyeztem. Kis várakozás után feladtam a Készülünk az EFSZ-ek III. kongresszusára A szocializmus építését — hazánk valamennyi dolgozójának boldog és nyugodt életét — nem képzelhetjük el kis- és középparasztjainknak az építőmunkába való tevékeny bekapcsolódása és a munkásosztállyal való szoros szövetsége nélkül. Köztársaságunknak szorgalmas és haladó parasztsága van. Fontos szerepe van ennek a ténynek a második ötéves terv sikeres teljesítésében is, hiszen mezőgazdasági téren a termelés 30%-os emelését tűztük ki, hogy dolgozó népünk életszínvonalát tartósan és jelentős mértékben emeljük. Kormányunk javasolta az EFSZek III. országos kongresszusának összehívását. A kongresszus egyik legfontosabb tárgysorozati pontja lesz a termőföld még intenzívebb kihasználásának problémája. Ebnek megoldása nélkül nem érhetjük el a gabonafélék, takarmányfélék magasabb hektárhozamét: a széna, a herefélék, a silőzásra alkalmas termények, a kapások és ipari növények hektárhozaimának emelését. Szorosan összefügg ez a probléma a gazdálkodás módjával is. Egyéni gazdálkodás — vagy szövetkezeti nagytermelés? Ennek a kérdésnek a megoldásával foglalkoznak most derék, haladó szellemű földműveseink Külföldi és hazai reakciósaink minden igyekezete hiábavaló, nem tudják megakadályozni a közös gazdálkodás további fejlődését. Járásunkban is és másutt is egyre több és több magángazdálkodó lép .a közös gazdálkodás útjára, mert látják, hogy a szövetkezeti gazdálkodás óriási haladást jelent. Látják, hogy a szövetkezeti gazdálkodás lehetővé teszi a tudomány legújabb vívmányainak érvényesítését a növényi és állati termelés terén egyaránt. A kongresszust megelőző megbeszéléseken ezek a termelési és gazdasági kérdések kerülnek megvitatásra. Minden faluban és a járási konferenciákon is gazdasági szakemberek tárgyalnak majd arról. hogy a közös gazdálkodási mód az előnyösebb. A földművesek javaslatai és felszólalásai alapján dolgozza ki a III. országos kongresszus azokat az irányelveket, melyek ötéves tervülnk további két esztendejében az EFSZ-ek termelőmunkáját irányítani fogják. A III. kongresszus sikerének érdekében fontos, hogy az előkészítő megbeszélések élénkek legyenek, konkrét dolgokra támaszkodjanak.' Mindéin falunak a saját problémájából kell kiindulnia. Ezekről a problémákról minden EFSZ-ben külön fognak tárgyalni. Ezeknek a céloknak érdekében megsokszorozzuk erőfeszítésünket, hogy mezőgazdasági termelésünk fejlődését még jobban előmozdítsuk, az őszi munkákat minél tökéletesebben befejezzük, és a jövö évben még jobb eredményeket érjünk el. Ezeknek a nagy célkitűzéseknek szellemében készülünk fel az EFSZ-ek III. országos kongresszusára. C. Klapuch, Szene csomagot és az aktatáskáról tökéletesen megfeledkezve távoztam. Útközben hiányérzetem támadt. — Hol az aktatáskám? — döbbentett szíven a kérdés. Eszembe villant, hogy a póstán hagytam. Lóhalálában futottam viszsza. Keresem a táskát, de nincs a helyén. Semerre sem látom. A boszszúság végigbizsergett a hátgerincemen. — Lám, Iám — indulatoskodtam, — alig öt perce távoztam és már elcsórták. Ha így haladunk, az ember kezéből is kitépik majd a holmiját. Számba vettem, mit is vesztettem. Néhány könyvet, értékes jegyzeteket, egy vadonatúj férfinadrágot, két inget. Legjobban a jegyzeteket sajnáltam. — Mit lehet itt tenni? — törtem a fejemet. Később lesbe álltam. Figyeltem az embereket, nem szorongatja-e valamelyik a kezében táskámat. Ííem szorongatta. Kisétáltam az ajtón és kint is körülnéztem. Balga fejjel azt hittem, hogy a tolvaj kiszedvén értékes dolgaimat, jegyzeteimet a táskával együtt itthagyja valahol a fal tövében. Dehát ebben is tévedtem. Keserűen bandukoltam vissza. Úgy látszik a táskám végérvényesen elveszett. Állingáltam még egy ideig, aztán bánatosan indultam haza. Az ajtóban azonban visszatorpantam. Meg kellene kérdezni, nem tudnak-e a táskámról a posta alkalmazottai. Az egyik ablakhoz léptem. — Kérem szépen, — szóltam alázatos hangon. — nem adtak be önökhöz egy aktatáskát? Középkorú nő mosolygott rám. — Kérem, fáradjon a másik ablakhoz. Ahogy bekukkantok a másik ablakon, torkomból önkéntelenül kiszakad az indián csatakiáltás. — A ragyogóját! Ott a táskám az íróasztalon. — Mi van' az aktatáskában? — kérdezi a hivatalnok. — Könyvek, iratok nadrág, ingek. — Helyes. — jegyzi meg — és szolgálatkészen nyújtja felém az elveszett táskát. — Ne haragudjék, de gazdátlanul hevert a padon, s a felek ideadták. Őrizzem meg, majd keresi a gazdája. Boldogan mentem haza s arra gondoltam, Iám, Iám, a mi népünk semmivel sem rosszabb a skandináv népeknél. D. Gy. ÚJ SZÖ 1956. november 14.