Új Szó, 1956. november (9. évfolyam, 305-334.szám)

1956-11-13 / 317. szám, kedd

Ki védelmezi a függetlenség és szabadság ügyét? I Port-Said barbárságáról tanúskodik » , 1 CSAK A KIS TOLVAJ, a kisebb gazember tűnik fel mindjárt külsejénél fogva a piacon úgy, hogy megugatják a kutyák és az árusok kiállnak bolťjuk elé, hogy megőrizzék áruikat. A nagy tolvaj és gazember az előkelő vevő álarcában érkezik. Az álszenteskedés, a képmutatás hűséges fegyvere mindazoknak, akik nagyvonalúan csapják be a népet. Ebbe a palástba burkolózva jelent meg a múlt évszázadban a történelem porondján a burzspázia, hogy megdöntse a feudálisok trónjait. Álszenten hirdette az egyenlőség és a szabadság szent jelszavait és e jelszavakkal lelkesedésre buzdította a népet, amely azután harcba indult — a burzsoázia érdekeiért. Képmutatással és ál'szenteskedéssel szervezik a mai imperialista burzsoázia képviselői is a legszégyenletesebb gaztetteiket, amelynek a mai napokban tanúi vagyunk: tűzzel-vassal igyekszenek, megsemmisíteni Egyiptom függetlenségét és tőrt döfni a szocialista országok táborába. Ismét a „szabadság" álarca volt az, amelynek leple alatt igyekeztek félrevezetni a világ közvéleményét. „A Szuezi-csatorna szabad hajóforgalma veszélyben forog!", „Veszélyeztetve van a hajók szabad átkelése!" — e jelszavakkal vetették rá magukat a Nilus alsó folyásánál levő'országra az imperialista hatalmak, hogy az egyiptomi népet, amely már kezdte kiegyenesíteni gerincét — újból még erősebben elnyomják. A „szabadság", sőt a béke — a népnek oly drága, szó — jegyében olyan jelszavakkal rukkoltak ki, amelyek még sem voltak képesek teljesen elleplezni spekuláns és gangszter erkölcseiket. S tetteikkel megdöbbentették a világot. E szent szavak nevében csak egyetlen egyiptomi faluban — Abu Zabalban egy légitámadás alkalmával száz lakost gyilkoltak meg. E szavak nevében dobták le bombáikat a városok lakónegyedeire. A TÁMADÓKKAL SZEMBESZÁLLT az egész világ népeinek igazságos haragja. Az ázsiai és afrikai országok egy emberként keltek a brutálisan megtámadott független Egyiptom védelmére. „A francia és a brit csapatok intervenció.iát agressziónak tekintik" — mondotta ki kereken India képviselője az ENSZ-ben. A francia munkások beszüntették a munkát. A tiltakozó angol polgárok tízezrei töltötték be a londoni Hyde-parkot. A brit parlamentben is felhangzott a kiáltás: rablók és gyilkosok vagytok! Az imperialista reakció világa az emberiesség és a béke ellen a Nilus deltájának területén elkövetett hihetetlen gaztettel szemben tiltakozó harag viharától megrendült. Megrendült, de egyúttal álszent arccal elfordítja szemét saját gaztetteiről és ujjal mutat olyan gyűlölettel és képmutatással, amelyre csak a burzsoázia képes, a Szovjetunióra. A Szovjetunió az, amely a nemzetek függetlenségének ellensége? De a világ közvéleménye jogosan mondja, hogy a nemzetek' függetlenségének ellensége az a kormány, amely törvényeinek szövegében lepleA nyugatnénfei közvélemény követeli a Szabad Európa rádié megszüntetését Moszkva (ČTK) — A vasárnapi moszkvai Pravd-a közli bonni levelezőjének P. Naumovnak cikkét, amely beszámol a nyugatnémet közvélemény tiltakozásáról a Szabad Európa aljas tevékenysége ellen, amely a legutóbbi magyarországi események folyamán mint az ellenforradalom tulajdonképpeni vezérkara működött. A tudósító idézi aFreies Wortnak, a nyugatnémet Szabad Demokrata Párt sajtószervének e napokban megjelent cikkét, amely szerint a Szabad Európa rádiója agresszív propagandáját terheli nagyrészben a bűn a magyarországi vérontásért. A lap a leadóállomás tevékenységét embertelennek minősíti és határozottan követeli, hogy vessenek véget a Szabad Európa adásainak. , A Szabad Európa aljas tevékenységének betiltására irányuló felhívások e napokban elhangzottak a bonni szövetségi parlamentben is. Az össznémet tömb parlamenti csoportjának, elnöke a magyarországi eseményekkel kapcsolatban mondott beszédében kijelentette, hogy a tartós békét nem , lehet addig biztosítani, amíg nem vetnek gátat a jog olyan megszegésének, mint ahogyan azt a Szabad Európa felelőtlen lazítása cselekszi. Sok képviselő élénk tetszésnyilvánítása mellett kijelentette: már régen itt az ideje annak, hogy komolyan beszéljünk a hasonló intézmények megszüntetéséről. zetlenül kijelenti, hogy feladatának tartja a kémek, diverzánsok, árulók és más olyan személyek támogatását, amelyek a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen fejtenek ki tevékenységet. Ennek tanúi voltunk a magyarországi események során is. Vajon vílágos-e, ki Magyarország függetlenségének, a magyar nép szabadságának ellensége? EBBEN A SZERENCSÉTLEN ORSZÁGBAN ki bújtogatott fasiszta fosztogatásra és garázdálkodásra, ki kezdeményezte a gyilkos „hosszú kések éjszakáját", ki fegyverezte fel a nyilaskeresztesek, horthysta bandák és árulók csoportjait? Mindenki előtt világos, hogy ki nyitott aitót a repülőerődüknek, hogy ismét odaszállhassanak arra a földre, ahonnan menekültek és azért szálljanak le, hogy e földet vérrel áztassák. A Szovjetunió teljes joggal, a törvényes magyar kormány kérelmére és a varsói szerződés rendelkezései alapján — a béke ügyének, a magyar nép szabad emberi munkájának érdekében szembeszállt az új fasiszta diktatúra veszélyével. Szembeszállt a fehér terrorral és erőszakkal, amelynek ösztönzői azok voltak, akik teli szájjal hangoztatnak frázisokat — a „felszabadításról". Mi az oka a fejetlen reakciónak, a dühödt uszításoknak és rágalmaknak? Oka -az, hogy félnek a nemzetközi munkásosztály egyesült erejétől, félnek azon cél elérésétől, amely nemrégen reálisan kialakult a látóhatáron, — a tartós békétől, félnek a kommunizmustól. A MAGYARORSZÁGI ellenforradalom megsemmisült. Az Egyiptom elleni agressziónak véget kellett vetni a közvélemény nyomására és a Szovjetunió erélyes figyelmeztetésére, még mielőtt elérték volna politikai és katonai céljaikat. Ezt beismerte a hamburgi Die Welt is. Minden egyes újabb bomba, amelyet ledobnak, minden újabb kísérletük egy másik nemzet leigázására a harag és a felháborodás viharát kelti, a munkásosztály szilárd ellenállásába, valamennyi dolgozó és békeszerető nemzet tiltakozásába ütközik, írja a Die Welt. Minden uszítás és intrika ellenére az ellenség nem tudja e növekvő erőket visszatartani. Az egész világ demokratikus erői — amint á lenutóbbi napok tényei szemléltetően mutatják — szilárdan kezükben tartják a haladás és béke ügyét és nem engedik megtéveszteni magukat. r gyiptom kormánya ötven ' millió fontot szavazott meg M Port Said lakossága gyors megsejt gítésére. Ez a város mint ismere[jj tes, súlyosan szenvedett a britjj francia agressziótól. A Port Saidból érkezett szemtanúk leírása szerint, egész városnegyedek tégw, la és kőhalommá változtak. Főleg Ü! Port Said sűrűn lakott nyugati réw sze szel.ivedett súlyos veszteségeket, .amelyet hevesen támadni tak a repülők és ezenkívül brit és francia hadihajók nehéz ' tüzérségi ágyúikkal lőttjék. A lakosság, főleg ']• az asszonyok és gyermekek, nagy '!;• veszteségeket szenvedett. Szeműi tanúk szerint a repülőgépekről, •,( valamint a tankok ágyúiból és gépí'j fegyverekből lőtték a lakosságot, ['j amely az égő városnegyedből igye•j kezett menekülni oj Anderson svéd fotoriporter kijélentette, hogy Port Said a pusz| tulás oly borzalmas képét mutati)> ja, amelyet mjég életében neim lájíí tott. Hozzátette, hogy mint hadiig tudósító borzalmas jeleneteiket J.j fényképezett Okivanától NémetorjS szágig, de Port Saidot semmihez '/1 sem li_het hasonlítani. Amikor K. •fo meglátták Anderson Port Said-i felvételeit, a brit katonai hatóságok nem engedték visszatérni őt a demarkációs vonalon túlra, úgyhogy Anderson csak kerülő uta' kon juthatott Kairóba. Anderson kijelentette, hogy Port Said még ma is „füstölgő rommálőtt halálváros". A tengerparti sétány, az ElGamali mentén 300 házat elsöpörtek a föld színiéről. Borzalomtól remegő férfiak és nők botorkálnak a kövek között és keresik családtagjaik holttes!ét. Az intervenciós csapatok két ttapig beszüntették a város vízellátását. így nem lehetett megakadályozni a tűzvészek elterjedését, sőt a lakosságnak még ivóvize sem volt. A légi bombázás és a nehéz ágyútűz két teljes nap és éjszakán keresztül folyt, hogy a lakosság adja meg magát. A támadóknak azonban nem sikerült Port Saidot a fehér zászló kitűzésére kényszeríteniök. Eddig senki sem tudja pontosain, hány ember halt meg és mennyi a se« besült, de egyes adatok szerint csupán a gépfegyvertűz 15 000 személyt őlt ímeg, túlnyomórészt Port Said polgári lakosait. Beregszász környékén Mezőkászonyban meglátogattam az Engelskolhozt. A vidéket nemcsak a régi, de áz újonnan betelepített szőlődombok és kertek egész sora teszi virágzóvá. A napsütéses táj gyönyörű. Ungvártól kifogástalan műút vezet egész' Kárpátalján keresztül. A műutat fiatal gyümölcsfák szegélyezik. És mindenütt, amerre járunk, az épülő és kész vöröstetős új házak ezrei tarkállanak. Az egykori szegényszagú Kárpátalja ma tiszta, rendezett és gazdag vidék képét adja. De a felszabadulás óta bekövetkezett változást, fejlődést igazán csak Fábry Zoltán írhatná meg, akinek módjában lenne összehasonlítani a régi, éhező Kárpátalját az újjal, a fejlődővel. Visszatérve a mezőkászonyi Engelskolhozhoz, eltekintve attól, hogy egyike a legnagyobbaknak a környéken, főleg azért vitt oda az utam, mert magyarlakta vidék és érdekelt, hogyan élnek itt a magyarok az ukránokkal. Nos, elsősorban rá kell mutatnom arra, hogy Mezőkászony, amelynek 1600 házszáma van, tízosztályos magyar és hétosztályos ukrán iskolával rendelkezik. A tízosztályos iskola elvégzése érettségit jelent, akárcsak nálunk a tizenegyosztályos. A kolhoz több község dolgozóit egyesíti magában és 1700 hektárnyi területen gazdálkodik. 1948-ban alakult és azóta Kovács Lajos elnök, egykori nyolcholdas gazda vezeti. A kolhoz tavalyi összjövedelme közel 5 millió rubel volt. Ez az óriási jövedelem érthető, ha tudjuk, nogy a kolhoz 170 hektár szőlővel rendelkezik, melyből 10 hektár új. telepítés. Ezenkívül 400 hektár kukoricása van, ebből 330-on szemestakarmányt, 70-en pedig silót termesztenek. Dohányt 55 hektáron termelnek. Az utóbbi növényből származó jövedelem tavaly 390 790 rubelt tett ki, a szőlő pedig 2 757 000 rubelt hozott a kolhoznak. Szőlőből 53 mázsát tett ki a hektáronkénti hozam. A termés 65 százalékát maguk a tagok dolgozták fel és értékesítették. A kukorica tavaly 32 mázsa szemes termést hozott hektáronkint. Cukoro J s z o Ai íPüLúmmmmöwm november 13. répatermésről nem szól a krónika. És hogy a kép teljes legyen, rá kell mutatnom arra, hogy az állettenyésztés tavalyi jövedelme, noha az átlagos tejhozam közel 8 liter volt, mindössze 726 000 rubelt tett ki. A fő jövedelmi forrás ezek szerint ebben a kolhozban a szőlőtermelésből ered. Ezért van az, hogy a terv szerint 1960-ig még 55 hektár területet fognak szőlővel beültetni. Mindez a tagok nagy megelégedésére szolgál. A jelek azt mutatják, hogy .rövidesen nem lesz elegendő az öt hatalmas pince és az a rengeteg óriási hordó, melyekkel ma a kolhoz rendelkezik. A kolhoz fejlődését mi sem igazolja jobban, mint a tagok tavalyi és idei jövedelme közötti különbség. Tavaly minden munkaegységre 6,20 rubelt fizettek ki csupán készpénzben, az idén 8,8 rubelt terveztek. Kovács'elvtárs, az elnök, teljes határozottsággal állítja, hogy az év végére a munkaegység értéke még növekedni fog, mert a félévi kimutatásnál 12 százalékkal lépték túl a tervezett jövedelmet. Egy perc és megjelenik Jerema Ilona, fiatal, húszéves barna leányka a főkönyvvel a kezében és pontosan felsorolja a félévi jövedelem adatait. Élénk előadásmódjában a rideg számok egyszerűen megelevednek. Tőle tudjuk meg, hogy tavaly a ledolgozott munkaegységekre járó természetbeniekből minden tagra átlagban legalább három hektoliter bor jutott. Ugyancsak tőle értesülünk arról, hogy a kolhoztagság 40 százaléka fiatalokból, a Komszomol tagjaiból tevődik össze. Az pedig, hogy ő maga is Komszomol-tag. abból a büszke és mégis szerétiy hanghordozásból derült ki, amikor felcsillanó szemmel • elmondja, hogy a kolhozból 35 fiatal jelentkezett • a szűzföldekre. j Egyesek közülük már meg is nősültek ott. A szüzföldeken a fiatalok igen szépen keresnek, amit például az is igazol, hogy szülőiknek pénzt küldenek. • Saját magáról annyit, hogy az elvégzett egyéves könyvelői iskolán kívül részt vett egy. külön könyvelői tanfolyamon, hogy megfeleljen az Engels Kolhoz főkönyvelői feladatának. Munkáját nemcsak hozzáértéssel, hanem ' lelkesedéssel is végzi. Alapos tájékozottságát a szövetkezet ügyeiben mi sem igazolja jobban, mint hogy felvetett kérdésemre habozás nélkül válaszol. Egyik öccse most érettségizett magyar iskolában és ,a gépészeti főiskolára készül,, a másik pedig középiskolai tanuló. Nővére tanítónő. Iiona örömmel kísér el a tízosztályos magyar iskola emeletes épületébe, amely most, szünidő alatt, teljesen néptelen. Amint végigjártam az épület világos, nagy tantermeit, a renden és tisztaságon látni lehetett, hogy alapos gonddal már mindent előkészítettek az új. tanév kezdetére, amelytől mindössze néhány, nap választott el. Jellemző, hogy a legújabb iskolai rendelet értelmében a tantermek világosra meszelt falairól minden arcképet eltávolítottak. Ez a rendelet azonban nem jelenti azt, hogy a diákoknak nem lehetnek példaképeik. Erről akkor győződünk meg, amikor az egyik. terembe lépve a tanulók évvégi kiállítási munkáit tekinthettem meg. A kerámiafigurákon és térképeken kívül rajzokat is látni, és legnagyobb meglepetésemre a rajzok élén ott találom Petőfi és Ady tolkajzát, mintha a diákok szándékosan üzenetet hagytak volna számomra, hogy meggyőződjem kultúrszínvonalukról és hiteles hírt adhassak arról, hogy a legértékesebb magyar kultúrhagyományokat legalább oly becsben tartják náluk, mint nálunk. A két tollrajzot ajándékba kaptam Bányász Árpád és Andics Benő tanítóktól. A becses ajándékokat most tovább adom lapunk olvasóinak. PeAndics Alpár Petőfi-rajza és Tóth Tibor Ady Endréről készült tussrajza tőfit Andics • Alpár hetedik osztályos, Adyt Tóth Tibor rajzolta le azzal a hévvel és szeretettel, amely a kultúra fiatal úttörőit jellemzi. Andicstól egyébként még ott láttam Turgenv v és Tolsztoj. Tóth Tibortól pedig Puskin és Zalka Máté arcképé

1 nek hű mását. Valamennyi arckép nemcsak a diákok gondos munkáját és kit.űnő ízlését . dicséri, hanem a tanítók lelkiismeretes magatartását is kifejezésre juttatja. Az itteni magyarság színvonalas szellemi életét e rajzok reflektorfényként világítják meg.. • Szükségesnek tartom itt megjegyezni, hogy a tanítványok száma ebben a községben 5.40, ebből 91 százalék .a kolhoztagok gyermekei. Az idei érettségi kitűnően sikerült. Néhány diáknak kellett csupán pótvizsgáznia, de ezek is sikeresen letették az érettségit. A végzett diákok 15 százaléka a .mezőgazdasági főiskolára iratkozott be, a többi részben az iparban, részben pedig a mezőgazdaságban helyezkedik el. A községben az iskola kultúrklubján kívül a kolhoznak is van klubja. A két klub külön-külön tart ismeretterjesztő és szlnielőadásokat. Nagy súlyt helyeznek természetesen az együttműködésre is. Van helyi leadójuk, hét községgel közlik naponta a kül- és belpolitikai, és a helyi híreket. A híreket egy öttagú bizottság állítja össze. Ez a bizottság készíti .el a rendszeresen megjelenő heti faliújságot is. így összegezem futtában szerzett benyomásaimat arról az összhangról, amely a Szovjetunió nemzetiségi politikáját jellemzi. Nem volt módomban hosszabban elbeszélgetni az egyes kolhoztagokkal, mert nem volt rá idő, de akikkel beszéltem, valamennyien igazolták ezt az összhangot. A béke alkotó légköre, amely oly érezhetően megnyilvánult moszkvai tartózkodásom alatt, itt is éreztette varázslatosan jóleső hatását. Ennél szebbet csak az Ungvár melletti Maxim Gorkij Kolhozban tapasztaltam. (Folytatás).