Új Szó, 1956. november (9. évfolyam, 305-334.szám)

1956-11-02 / 306. szám, péntek

Világ proletárjai, egyesüljetek ! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÄRTJÄNAK NAPILAPJA 1956. november 2. péntek 30 fillér IX. évfolyam, 306. szám, ALAPVETŐ JELENTŐSÉGŰ DOKUMENTUM Sajtónkban tegnap nagy jelentő­ségű dokumentumot közöltünk — a Szovjetunió kormányának nyi­latkozatát a Szovjetunió és a töb­bi szocialista államok közötti ba­rátság és együttműködés további megszilárdításának és fejlődésének alapjairól. A világban lejátszódó események tükrében — elsősor­ban a magyarországi és egyiptomi eseményekről van szó — világosan meg kell mondani, mi Csehszlo­vákia álláspontja, a kommunisták­nak, országunk minden dolgozójá­nak, minden hazafinak álláspontja. A Szovjetunió kormányának nyi­latkozatában kifejezésre jut a Szovjetunió politikájának szilárd alapja a népi demokratikus orszá­gokkal való kapcsolatában. Az egyenjogúság, a területi sérthetet­lenség, az állami függetlenség és a belügyekbe való be nem avatko­zás tiszteletbentartásának lenini alapelvei ezek. Olyan alapelvek, amelyeket újból világosan megerő­sített és kihangsúlyozott a Szov­jetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa, mint a szovjet po­litika rendíthetetlen alapját. A Szovjetunió kormányának nyilat­kozata semmiképpen sem titkolja, hogy szükséges volt eltávolítani mindazokat a hibákat és helytelen­ségeket, amelyek Sztálin életében, a Személyi kultusz elterjedésének időszakában keletkeztek, és ame­lyek aláásták a proletár nemzet­köziség alapelveit a szocialista ál­lamokkal való kapcsolatokban. A Szovjetunió kormánya nyilvá­nosságra hozott nyilatkozatának jelentősége éppen ebben a pilla­natban óriási és ez a jelentőség az idők folyamán kétségkívül még fo­kozódik. Olyan dokumentum ez, amelyet az igazi lenini szellem hat át: nyílt, őszinte és tárgyilagos, de egyúttal áthatja a legmélyebb érdeklődés és gondoskodás közös szocialista ügyünk további győze­delmes előrehaladása és megszilár­dítása, a szocialista országok egész testvéri családjának további felvi­rágzása iránt. Kétségtelen, hogy a nyilatkozatban kifejezett alapel­vek hatása kölcsönös kapcsolata­inkban további hatalmas megerő­södést és elmélyülést jelent. A szovjet kormány nyilatkozatá­ból újból világosan kitűnik egy nagyon komoly tény: A Szovjet­unió soha sem erőszakolta rá és nem is fogja ráerőszakolni barát­ságát és segítségét azokra a nem­zetekre és országokra, amelyek ezt nem óhajtják. Ezt a világos és elvi álláspontot a Szovjetunió nem­csak ma, hanem már régen vallja, nemcsak most, amikor megtörnek a nemzetközi reakció veszett tá­madásai, amely a magyarországi eseményekkel kapcsolatban ma­gánkívül kiabálja, hogy a Szovjet­unió más nemzetekre kényszeríti akaratát. A magyarországi események tel­jesen ennek ellenkezőjét mutatják. A szovjet katonaság a krízis első napjaiban a magyar népkormány kérésére lépett Budapest utcáira, hogy segítsen a magyar karhatal­mi szerveknek rendet teremteni a városban. És Budapest utcáin éle­tét áldozta, vérét ontotta. De a legutóbbi magyarországi esemé­nyek megmutatták, hogy további ott-tartózkodása a jelenlegi hely­zetben okot adna a helyzet még nagyobb mérvű kiéleződésére és bonyolódására. A magyar reakció­nak, amely összeszűrte a levet a nacionalista elemekkel, amint a legutóbbi hírek mutatják, sikerült sokat elérni céljaiból. Alapjaiban megingott a Magyar Népköztársa­ság. Bekövetkezett az, hogy a leg­komolyabban aggódnunk kell to­vábbi léte miatt. Meg kell monda­nunk, hogy a magyar kormány, amely a szovjet alakulatok segít­ségét kérte, fokozatosan egyre in­kább távolodott a Szovjetunió se­gítségétől. A Szovjetunió nemzet­közi politikája alapelveihez híven közölte, hogy utasítást adott ka­tonai parancsnokságának a szovjet katonai alakulatok Budapestről va­ló visszahívására. Lehetetlen ma részletes választ adni arra a kérdésre, hol vannak a gyökerei a legutóbbi magyaror­szági eseményeknek. De egy két­ségtelen következtetést levonha­tunk, amelynek alapvető érvénye van az egész nemzetközi munkás­mozgalomra és a szocialista orszá­gok közötti kapcsolatokra is, amelyről a Szovjetunió kormányá­nak nyilatkozata is beszél. Újból látjuk, hogy a forradalmi szocialista mozgalom ereje és ma­gának a szocializmusnak a sorsa is egyes országokban elsősorban azon alapul, hogy minden kommu­nista párt teljes felelősséget érez nemcsak saját nemzete és országa sorsáért, hanem egész mozgal­munkért, a szocializmus és kom­munizmus sorsáért is. Minden munkáját úgy kell irányítania, hogy a nemzetközi munkásosztály és a dolgozók céljai szüntelenül közelebb kerüljenek egymáshoz, és a szocializmus pozíciója megszi­lárduljon. Ez megköveteli, hogy a munkásosztály pártjai napi politi­kájukban egy jottányit se térjenek el a proletár nemzetköziség leg­főbb elvétől. Ezeknek az alapel­veknek az elárulása — az egész kommunista mozgalomra való te­kintet nélkül kizárólag saját prob­lémánkat előtérbe helyezni — a nacionalista irányzat felélesztésére vezet. És a soviniszta ösztönök élesztése — a munkásmozgalom halálát, a szocializmus végét je­lenti. A Szovjetunió egy országra sem kényszerítette rá segítségét. Ez minden országra vonatkozik, tehát a népi demokratikus államokra is. De a mai helyzetben csak saját népének árulója állíthatja annak ellenkezőjét, hogy a Szovjetunió segítsége abban van, hogy mint egyenlők segítsük egymást a gaz­dasági és kulturális élet minden szakaszán. Elég, ha megnézzük külkereskedelmünk számadatait, amelyben a szocialista országokkal való árucsere döntő szerepet ját­szik, hogy értékelni tudjuk ennek beláthatatlan jelentőségét népgaz­daságunk és egész országunk fej­lődése szempontjából. De másfelől tudjuk azt is, hogy ezen a téren mit akartak és akarnak szüntele­nül ránk kényszeríteni az imperia­listák: diszkriminációt és gazdasá­gi blokádot. Annál inkább állandóan szem előtt kell tartanunk, hogy a szo­cialista országok nemzetei közötti nemzetközi szolidaritás bármilyen gyengülésével az ellenség malmára hajtjuk a vizet, melynek fő stra­tégiai célja — ahogyan ezt J. F. Dulles megfogalmazta — nem más, mint „az egységes szovjet tömb szétverése". A legutóbbi egyiptomi esemé­nyek ezt újból megerősítették. A magyarországi súlyos válság felsza­badította az imperialisták kezét Közel-Keleten Szuez körzetében. Megrendelték Izraelnél a katonai támadást Egyiptom ellen. És ezzel egyidejűleg Eden az angol parla­mentben ultimátumszerűén kije­lentette, hogy ha ebben a körzetben nem áll helyre a rend, az angol­francia katonaság beavatkozik és megszállja a Szuezi-csatornát. Ez az aktus, amely minden nemzetközi alapelvvel és az Egyesült Nemzetek Szervezete alapokmányának elveivel (Folvtatás a 2. oldalon) A szabadságszer ető n épek köv etéfíki azonnal hívják vissza az idegen katonaságot Egyiptomból Csehszlovák álláspont: „Nyílt agresszió Egyiptomban" O A szovjet kormány nyilat­kozata Q A Biztonsági Tanácsnak el kell ítélnie Nagy-Britannia, Franciaország és Izrael intervencióját Q Azon nemzetek, amelyek szeretik a békét és védelmezik az igazságot, soha sem engedik meg, hogy a gyarmatosítók líjra hatalomra jussanak Egyiptomban — mondja a Kínai Népköztársaság kormányának nyilatkozata Október 31-én Václav Dávid külügyminiszter fogadta az Egyiptomi Köz­társaság prágai képviselőit és ismertette előttük Csehszlovákia álláspont­ját az Egyiptom ellen irányuló támadó akciókkal kapcsolatban. Dávid miniszter kijelentette, hogy Csehszlovákia az izraeli hadsereg be­vonulását Egyiptomba nyílt agresszió­nak tartja. Izrael e tettével durván megsértet­te az Egyesült Nemzetek Szervezete alapokmányának elveit, továbbá a fegyverszüneti egyezményben elfoga­dott nemzetközi kötelezettségeket. Egyiptomnak tehát, mely a fegyveres támadás áldozata, teljes joga van az Egyesült Nemzetek Szervezete alap­okmányának 51. cikkelyében elismert egyéni vagy kollektív önvédelemre. Csehszlovákia felháborodva ítéli el Izrael agresszióját, mellyel megza­varta a békét és biztonságot a Kö­zel- és Közép-Keleten. Ami Anglia és Franciaország kor­mányainak október 30-án Egyiptom­hoz intézett fenyegető ultimátumát illeti, Dávid külügyminiszter kijelen­tette, hogy a fenti kormányok eljá­rása komoly ellentétben áll az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapokmá­nyával. Az angol-francia ultimátum megmu­tatta, hogy kiterjedt összeesküvésről van szó, melynek célja kivonni a Szuezi-csatornát Egyiptom kezéből és felújítani a Közel- és Közép-Keleten a gyarmati rendszert e terület népei­nek akarata ellenére és tekintet nél­kül a Biztonsági Tanácsnak a szuezi kérdés békés megoldására irányuló nemrégen hozott egyöntetű határoza­tára. Az adott helyzetben a Biztonsági Tanács sürgős feladata volt, hogy az alapokmány alapján határozatot hozzon és intézkedést tegyen a béke helyreállítására, melyet az Egyip­tom ellen irányuló izraeli támadás megbontott. Anglia és Franciaország a Biztonsági Tanács e célból elő­terjesztett összes javaslatainak el­utasításával megakadályozták, hogy a Biztonsági Tanács megtegye a szükséges intézkedéseket a béke helyreállítására és tovább folytatják támadó tevékenységüket Egyiptom ellen. Ezek a kormányok, melyek az ENSZ alapokmányával ellentétben arra hasz­nálják fel az Egyesült Nemzetek Szer­vezetét, hogy jogtalanul beavatkozza­nak más államok belügyeibe, hogy rágalmazó kampányt és provokációt folytassanak a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen, cinikusan megakadályozzák, hogy a Biztonsági Tanács teljesítse kötelességét és meg­felelő lépéseket tegyen a béke meg­bontása esetén. A külügyminiszter kifejtette, hogy látni kell a közvetlen összefüggést az izraeli katonaságnak Egyiptomba való behatolása, valamint Angliának és Franciaországnak fegyveres agresz­sziőra irányuló eljárása között. Ezért Anglia és Franciaország kormányai Izraellel együtt viselik a felelősséget a béke megbontásáért. Václav Dávid miniszter a cseh­szlovák kormány és az egész cseh­szlovák nép azon meggyőződését fejezte ki, hogy Egyiptom népe az önvédelemre irányuló törvényes jo­gának érvényesítésével megakadá­lyozza a gyarmatosítók és eszkö­züknek, az izraeli kormánynak ter­veit. Biztosította Egyiptom képvise­lőit arról, hogy az egész csehszlovák nép a világ összes békeszerető és demokratikus erőivel együtt Egyip­tom oldalán áll annak elvitathatatlan jogaiért, területének érinthetetlen­ségáért és az ország függetlensé­géért folytatott igazságos harcában. * * * Moszkva (TASZSZ) — A szovjet kor­mány a következő nyilatkozatot adta ki az Egyiptom elleni fegyveres ag­resszióval kapcsolatban: Egyiptom támadás áldozata lett. Te­rületére brit, francia és izraeli kato­naság tört. Az október 30-ára virradó éjjelen izraeli haderők átlépték Egyiptom ha­tárait és katonai akciókat kezdtek a Sínai félszigeten a Szuezi-csatorna irá­nyában. Az az út, amelyen a vezető extre­mista izraeli körök haladnak, aljas és veszélyes elsősorban magára Iz­rael államra, és népe jövőjére. Nagy-Britannia és Franciaország kormányai Izrael fegyveres támadása után október 30-án Egyiptomhoz ulti­mátumot intéztek, hogy az angol és francia haderőknek egyiptomi terüle­ten, Szuezben, Port Saidban és Izmail­ben, állítólag az Izrael és Egyiptom közötti katonai akciók megszüntetésé­nek érdekében adja át kulcspozícióit. Annak ellenére, hogy az ország szu­verenitását és területi sérthetetlen­ségét védő egyiptomi kormány ezt a követelést elutasította, Nagy-Britannia és Franciaország partraszállították haderőiket Egyiptom területén. Ezál­tal Nagy-Britannia és Franciaország kormánya az Egyiptom elleni fegyveres intervenció útjára léptek és durván megsértették a szuverén Egyiptom ál­lam törvényes jogait. Nagy-Britannia és Franciaország kormányainak ezen akciói összeférhe­tetlenek az Egyesült Nemzetek Szer­vezetének elveivel és céljaival, dur­ván megszegik azokat a kötelezettsé­geket, amelyeket az ENSZ tagállamai ünnepélyesen elfogadtak. Ezen akciók agressziót jelentenek az egyiptomi kormány ellen. A Szovjetunió kormánya határo­zottan elítéli Nagy-Britannia, Fran­ciaország és Izrael kormányainak Egyiptom-ellenes agresszív akcióit. A világ szabadságszerető népei me­leg rokonszenvet éreznek a nemzeti függetlenségét védelmező egyiptomi nép igazságos harca iránt. A szovjet kormány úgy véli, hogy ä Biztonsági Tanácsnak a Közel- és Kö­zép-Kelet térségében a béke és nyu­galom megőrzésének érdekében azon­nali intézkedéseket kell foganatosíta­nia, hogy beszüntesse Nagy-Britarmia, Franciaország és Izrael egyiptomi in­tervencióját és hogy azonnal vissza­hívják az idegen katonaságot Egyiptom területéről. A szovjet kormány úgy véli, hogy az Egyiptom elleni agressziókkal ösz­szefüggő veszedelmes következménye­kért minden felelősség teljes mérték­ben azokat a kormányokat terheli, amelyek a béke és biztonság megsze­gésének útjára, az agresszió útjára léptek. * * * Peking. (ČTK) A Kínai Népköztár­saság kormánya november 1-én nyi­latkozatot tett közzé, amelyben el­ítéli az Egyiptom elleni brit—francia fegyveres agressziót. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy Nagy-Britannia és Franciaország Izrael fegy­veres betönését Egyiptomba ürügyül használta fel és 1956. október 30-án az egyiptomi kormánynak ultimatív követelést nyújtott be, hogy a bri'j fegyveres erők bevonulásával a Szuezi-csatorna övezetébe egyetért­sen. Egy nappal ezután, október 31­én a két! ország — Nagy-Britannia és Franciaország — fegyveres agresz­szióihoz folyamodott. Nagy-Britannia és Franciaország Izraelt nagyrn'éretü fegyveres támadásra uszította Egyip­tom ellen és az izraeli agressziót ürügyül használta fel, hogy megkí­sérelje a Szuezi-csatorna erőszakos megszerzését. Ez azonban nemcsak az egyiptomi nép durva provokálása, hanem dur­va provokáció Ázsia, Afrika és a világ valamennyi békeszerető or­szága ellen. A béke, mely drága az emberek százmillióinak az egjész világon, most komoly veszélyben forog Nagy-Britannia és Franciaor­szág l.iyílt provokációja miatt. A kínai kormány élesen elítéli as agressziót, amelyet a brit és fran­cia kormány elkövetett és határozot­tan támogatja Eqyiptom népét nem­zeti függetlenségéért és szuverenitá­sáért vívott igazságos harcában. Az egyiptomi nép, amely elszántan védelmezi szuverenitását és függet­lenségiét, nem áll egyedül hősi har­cában. Az arab országok, Ázsia, és Afrika országai és mindazok az or­szágok és nemzetek, amelyek sze­retik a békét és védelmezik az igazságot, sohasem engedik meg, hogy a gyarmatosítók újra hatalom­ra jussanak Egyiptomban. A Kíinai Népköztársaság er"élyeseu követeli a brit és francia kormány­tól, azonnal szüntesse be Egyiptom elleni agresszióját és haladéktalanul kezdjen béketárgyalásokat a Szuezi­csatorna kérdésében. Ha a brit és a francia gyarmatosítók szívósan foly­tatják háborús és agresszív politiká­jukat, vihart fognak aratni. Hadműveletek Egyiptomban Ha a nyugati haderők Egyiptom területére lépnek, az egyiptomi csapatok megsemmisítik a Szuezi-csaiornát Kairó. (ČTK) — Az egyiptomi had­sereg főparancsnoksága október 31­én a következő közleményt adta ki: 1. Tegnap délután az ellenség tá­madást intézett fegyveres erőink el­len El-Audzsa és Abu El-Dzsejla elő­retolt állásokban. A támadás egész éjszaka folyamán tartott. Csapataink a támadást visszaverték és az ellen­ségnek súlyos veszteség ekat okoztak. Többek között ártalmatlanná tettek négy tankot, amelyeket az ellenség a harctéren hagyott. A déli órákban az ellenség újból támadást intézett ugyanezekre az állásokra, de még a virradat előtt vissza kellett vonulnia. Az ellenség harmad ízben újból tá­madást intézett ugyanazon állások el­len abban az időben, amikor e köz­leményt kiadtuk. A harcok még foly­nak. 2. Bombázó repülőgépeink támadást intéztek az ellenséges repülőterek el­len. Megsemmisítették az Ekeir és Ramat David-i (Izrael) repülőtereket. Ezek a repülőterek egész éjszaka lán­gokban álltak. Megtámadtunk más re­pülőtereket is. Valamennyi repülőgé­pünk sértetlenül visszatért támasz­pontjára. 3. Harcosaink tovább folytatják a tűzharcot a határvidéken levő ellen­séges csapatösszevonások ellen. Elta­láltak 21 ellenséges teherautót, ame­lyek fegyveres erőket szállítottak. Hét autó teljesen megsemmisült. Egy má­sik körzetben megsemmisült két to­vábbi ellenséges teherautó. Más he­lyeken a tüzelés következtében találat ért 15 páncélkocsit és tankot. Tüzel­tünk továbbá 20 aütóra, 'amelyek erő­sítést vittek izraeli alakulatoknak. Az ellenség nagy károkat szenvedett és sürgősen további erősítéseket kellett kérnie. 4. Az „Ibrahim" egyiptomi torpedó­romboló a múlt éjszaka ágyútűz alá vette Haifa kikötőt és súlyos károkat okozott' benne. A támasz­pontjára visszavezető útján a torpe­dóromboló 40 mérföldre Haifától meg­támadott három ellenséges hadihajót, amelyeket három repülőgép támoga­tott. A három órán át tartó harc után a toroedórombolo anyira megsérült, hogy gépei leálltak. A parancsnokoló tiszt elhatározta a hajó elsüllyeszté­sét. 5. Ma reggel az ellenség megkísé­relte megakadályozni fő erőink elő­renyomulását. Légierőnk újból közbe­lépett és csakhamar teljesen ura lett a helyzetnek. Több más légiharcban légierőink hét ellenséges repülőgépet lőttek le. Az egyiptomi csapatok két „Vampire" típusú repülőgépet vesz­tettek. 6. Kilenc ellenséges „Mystere" tí­pusú repülőgép megkísérelte egyik tá­maszpontunk megtámadását, ebben azonban megakadályozta négy vadász­gépünk. Négy izraeli repülőgépet le­lőttünk és a többi öt elmenekült anél­kül, hogy megtámadta volna támasz­pontunkat. Mindezekből a harcokból repülőgépeink épségben visszatértek támaszpontjukra. Az ellenség tíz re­pülőgépet vesztett. Egyiptomi forrásból származó hiva­talos tájékoztatások szerint brit és francia lökhajtásos bombázó repülő­gépek az esti és éjszakai órákban ok­tóber 31-én repülőtámadásokat intéz­tek Kairó, Alexandria, Port-Said, Iz­mail és Szuez térségében levő kato­nai objektumok ellen. A támadó re­pülőgépek gyújtóbombákat dobtak le, amelyek anyagi károkat és emberélet­veszteségeket okoztak. Jól tájékozott kairói forrásokbői származó hírek szerint Nasszer egyip­tomi elnök október 31-én a kairói amerikai nagykövetnek kijelentette, amennyiben a nyugati hadseregek Egyiptom területére lépnek, az egyip­tomi kormány elhatározta, hogy meg­semmisíti a Szuezi-csatornát. ň

Next

/
Thumbnails
Contents