Új Szó, 1956. november (9. évfolyam, 305-334.szám)

1956-11-12 / 316. szám, hétfő

A nagy kínai forradalmár és demokrata 90 éve született Szun Jat-szen z egész kínai nép és vele együtt a haladó emberiség e napok­ban emlékezik meg Szun Jat-szenről, a nagy gondolkodóról, forradalmárról és demokratáról, a Kínai Köztársaság megalapítójáról, akinek születése óta 90 év telt el. Szun Jat-szen a múlt század végén, hazája legválságosabb korszakában lé­pett Kína politikai életébe, abban az időben, amikor a gyarmatosító impe­rializmus Kína elleni támadása tető­fokára jutott. Ezekben a súlyos években Szun Jat­szen gondolkodóvá és forradalmárrá érik. Rájön arra, hogy a kínai nép határtalan szenvedését, az ország el­maradottságát, csakis forradalmi úton lehet megszüntetni, csupán a refor­mok vagy az uralkodó személyében beállott változások nem segítenek. Szun Jat-szen a kialakuló burzsoázia céljait fejezi ki akkor, amikor prog­ramjaként a császári dinasztia meg­döntését, a köztársaság megalapítását és a földtulajdon rendezését tűzi ki céljául. Egyszersmind hirdeti, hogy csakis a feudális kormány eltávolítása után lesz lehetséges a nép erőit a gyarmatosítóknak az országból való kiűzésére összpontosítani. Sem az első forradalom győzelmé­vel, melynek élén áll, sem a köztársa­ság 1911. évben történt megalakításá­val nem fejeződik be a gyarmatosítók és a belső reakció elleni harc. Ezért Szun Jat-szen programjában messzebb megy és három jelszót tűz ki, ame­lyek megvalósítása hozhatja meg csak Kína végleges szabadságát és felvirá­goztatását: a Szovjetunióval valő együttműködés, Kína Kommunista Pártjával való együttműködés és a munkások és parasztok támogatása. Szun 1925-ben bekövetkezett halála után az általa alapított Kuomintang­párt mind jobban eltér programjától és az imperializmus kiszolgálójává lesz. Szun Jat-szen forradalmi müvét Kína Kommunista Pártja folytatja, amely­nek érdeme, hogy valóra válnak azok az emlékezetes szavak, amelyeket a kínai nép e nagy fia halálos ágyán írt Moszkvába a szovjet államférfiakhoz intézett levelében: „Boldog vagyok abban a szilárd meggyőződésemben, hogy a támoga­tás, melyet hazámnak nyújtanak, ma­radék nélkül hazám javára válik. Most, amikor búcsút veszek, kifejezem reményemet, eljön végre az a nap, amikor a Szovjetunió a szabad és ha­talmas Kínában barátját és társát üd­vözölheti, és ez a két állam együtt halad majd a nagy küzdelemben az egész világ leigázott népeinek felsza­badításáért." EGYIPTOM A bľit egységek megszegik a fegyverszünetet • A Szovjetunió éles kard a népek szabadságharcának védelmében • svájci repülőgépek szállítják majd Egyiptomba az ENS.j katonaságot Kairó, (ČTK) — Az egyiptomi fegy- közi Vöröskereszt külön repülőgépe, veres erők főparancsnokságának je- amely a megsebesült egyiptomi lakos­lentése szerint november 10-én este ság számára gyógyszereket visz. a Szuezi-csatorna térségében újabb * * * összetűzésekre került sor. A brit egy­ségek megszegték a fegyverszüneti DAMASZKUSZ. Sabri Asali, Szíria egyezményt és tűz alá vették az miniszterelnöke november 10-i rádió­egyiptomi állásokat. Az egyiptomi beszédében kijelentette, hogy a Szov­légelháritó tüzérség az Izmail felett . - . átrepülő két brit repülőgépet lelőtte. Anderson svéd újságíró, aki szem­tanúja volt Port Said bombázásának, közölte, hogy a városban 2 ezer pol­gári személy vesztette életét. A svéd Magyarország egész területén leverték az ellenforradalmat Kádár Jánosnak, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnökének rádióbeszéde jetunió „éles kard a jog védelmében", az arab országok harcában az impe­rialista agresszorok és Izrael ellen. TRIPOLISZ. Líbia kormánya novem­újságíró beszámolt arról, hogy a brit ber 10-én kérte a tripoliszi brit nagy­és francia helikopterek gépfegyverek­kel tüzeltek az utcákon siető asszo­nyokra és gyermekekre. A Francé Presse hírügynökség tu­dósítása szerint november 14-én Genfből Kairóba útrakelt a Nemzet­Az ázsiai szocialisták a katonai tömbök ellen Bombay, (ČTK), — A Francé Pres­se hírügynökség közölte, hogy az ázsiai szocialista értekezlet harmadik p'enáris ülésén „Ázsiai béke" címen határozati javaslatot fogadtak el. Az értekezlet résztvevői e határo­zati javaslatukban követelik vala­mennyi katd.iai tömb felszámolását, az idegen katonaság eltávolítását Ázsiából, és elítélik a gyarmatosítást valamennyi formájában. Az UNESCO ülése Delhiben Delihi, (ČTK). — Delhiben folytat­ják az UNESCO értekezletének ta­nácskozásait. Az UNESCO főigazgató­jának beszédét követő általános vi­tában V. S. Kemenov, a szovjet kül­döttség vezetője beszédében a leg­utóbbi közép-keleti eseményekkel foglalkozott és felhívta az UNESCO-t Ítélje el Nagy-Britannia, Franciaor­szág és Izrael agresszióját; egyúttal nyújtson segítséget a normális nem­zetközi helyzet megteremtésére a világ e részén. • A jugoszláv küldött sajhálatát fe­'jezte ki afelett, hogy az UNESCO munkájában nem vesz részt a Kínai Népköztársaság, és rámutatott arra, hogy ez az UNESCO egyetmessége el­vének megsértése. követség első titkárának, mint nem kívánatos személynek visszahívását. NEW-YORK. — Dag Hammarskjöld az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkára Martola finn vezérőrnagyot személyes tanácsadójává nevezte ki az ENSZ közép-keleti nemzetközi ka­tonai egységeit érintő kérdésekben. Hammarskjöld közölte, hogy az ENSZ a Swissair svájci légiforgalmi társa­sággal szerződést kötött az ENSZ nemzetközi katonai egységeinek Egyiptomba szállítására. BURNS tábornok, az ENSZ közép­keleti nemzetközi fegyveres erőinek főparancsnoka Kairóból Jeruzsálembe utazott. A tábornok Kairóban egyip­tomi hivatalos személyiségekkel tár­gyalt. (ČTK). SZAUD KIRÁLY elhatározta, hogy Szaúd-Arábiából kiutasítja az ango­lokat és franciákat. (ČTK) Budapest (ČTK) — Kádár János, a Magyar Népköztársaság forradalmi munkás-parasztkormánynak elnöke vasárnap rádióbeszédet mondott, amelyben tudomására hozta a munká­soknak, parasztoknak és értelmiségi dolgozóknak, Magyarország valameny­nyi polgárának, hogy az egész ország területén, mind a fővárosban, mind a vidéken leverték a Magyar Népköztár­saság ellen intézett nyilt fegyveres tá­madást. A fegyveres felkelésben részt­vettek nagy része vagy letette vagy eldobálta fegyverét. A nagy tömegű eldobált fegyvert a magyar katonai és polgári szervek most szedik össze. A vidéken mindenütt — mondotta Kádár János — teljes rendben meg­kezdődött a nyugodt, napi munka. A vasutak, a bányák, az üzemek, a köz­hivatalok jelentős részében felvették a munkát. Az iskolákban megkezdő­dött a tanítás. Budapesten a helyzet kevésbé ked­vező. Már itt is megkezdődött a mun­ka a hivatalokban és a közintézetek­ben, a vasútnál, a *f óváros i üzemeknél és több ezren álltak munkába olyan jelentős budapesti üzemekben, mint a Ganz Vagongyár, a Belojanisz Gyár, a MÁVAG és más üzemekben. Mindez mégis kevés a vidéki helyzethez ké­pest. A törvényes rend helyreállítását illetőleg más a helyzet Budapesten és más vidéken. Budapesten a megsem­misített fegyveres támadó csoportok­ból megmaradt és nappal a pincékben és más helyeken rejtőzködő orvlövé­szek este előbújnak s kisebb bandákba verődve veszélyeztetik a nyugalmat és biztonságot. A lakosságban általános az óhaj a törvényes rend, a békesség, a rendes nyugalmas élet, a munka megindítása után, s elítélő a hangulat az orvlövészekkel, a fosztogatókkal, a gyújtogatókkal szemben, kik Budapes­ten még ma is sok kárt, szenvedést és megpróbáltatást okoznak a békés la­kosságnak. A kormány megítélése sze­rint — mondotta Kádár János — 2—3 napon belül Budapesten is végezni le­het teljesen a csoportos prvlövészek­kel, a fosztogatókkal, a gyújtogatók­kal. Ezzel az egész országban helyre fog állani a törvényes rend, a békés építő munka első nélkülözhetetlen fel­tétele. Az ország határállomásain s a Buda­pest felé megindult vonatokon a test­véri szocialista országokból megsegí­tésünkre küldött jelentékeny mennyi­ségű élelem és gyógyszerküldemény van. Az ország számos vidékén nagy mennyiségű hízott sertést és más élel­miszert gyűjtöttek össze a hatóságok Budapest számára. Az élelmiszer gyűj­tésében becsülettel Vett részt a ha­zafias parasztság is. Budapest népe sajnos még súlyos ellátási nehézsé­gekkel küzd. A fővárosban a harcok során igen sok lakás megrongálódott vagy teljesen elpusztult. Sok család a tél küszöbén hajléktalanná vált. Az üzemekben, a bányákban, a vasúti és közúti forgalomban bekövetkezett munkakiesés miatt a most dolgozni kezdő gyárak nyersanyag, de különö­sen szén-, olaj- és más fűtőanyag­hiánnyal küzdenek. Kádár János ezért az egész ország lakosságát felszólítot­ta, hogy segítsen e fogyatékosságokat gyorsan megszüntetni. A magyar forradalmi munkás-pa­rasztkormány elnöke rádióbeszédében összefoglalta azokat az eseményeket, amelyek október 23-tól bekövetkez­tek. Rámutatott, hogy a kifejezetten ellenforradalmár, népellenes elemek felhasználva Magyarország gazdasági életében mutatkozó igazi nehézsége­ket, a dolgozó nép kormányának meg­döntésére törekedtek. Ezek az ellenforradalmi erők azt a célt tűzték maguk elé, hogy meg­semmisítsék a szocialista forrada­lom vívmányait és visszaállítsák ha­zánkban a kapitalisták nagybirtoko­sok uralmát. Tudnunk kell, hogy az került a dolgozó nép hatalma., a Ma­gyar Népköztársaság, a nép minden vívmánya. Tudni kell azt is, hogy Nagy Imre kormánya teljesen tehetet­lenné válva a jobboldali nyomással szemben, utat nyitott az ellenforra­dalmi erőknek. Meggyőződésem sze­rint sem Nagy Imre, Sem politikai csoportja nem akarta tudatosan segí­teni az ellenforradalmi rendszert. Kétségtelen azonban, hogy az ellen­forradalmi erők nyomása alá került és politikailag nagy bűnt követett el a néppel szemben azzal, hogy látva a kialakult helyzetet, nem tárta fel bát­ran és őszintén a nép előtt, hanem együtt úszott a soviniszta árral, felad­» „ J , , Í J ta a munkásosztály pozícióit, ellenforradalom tobb vonalon indított Már a múlt hé t y k F özepén v ii ág 0ssé vált, hogy a bekövetkezett súlyos támadást népi demokráciánk ellen. Politikai vonalon nap mint nap jobb­ra tolta a kormányt, amelynek az állandó személycserék is mindinkább jobboldali színezetet adtak. Nem két­séges, hogy az ellenforradalom rövid időn belül magát Nagy Imrét is, mint az egyetlen kommunistát felesleges és elavulttá vált holmiként kidobta volna kormányából. Ezt Mindszenty bíboros politikai fellépése sok dolgo­zóval megértette. Rohamos mérték­ben aktivizálódtak a börtönből ki­szabadult, továbbá az eddig békés polgárok álarcát viselő személyek, vé­gül a nyugati határainkon túl régen lesben álló volt horthysta katona­és csendőrtisztek. Növelte a bajt a börtönökből kiszabadított bűnözők hada. Ezek fegyverhez jutva, külön­böző rémtetteket követtek el, fokoz­ták az anarchiát és ezáltal elősegí­tették az ellenforradalmárok szándé­kait. De az ellenforradalom igazi ar­cát az egész nép előtt a fehér ter­rorral fedte fel. Mialatt Budapesten a harc első szakasza folyt, a Dunán­túlon, különösen pedig Bács megye déli részén és a Győr—Sopron közti részeken jól szervezett, fegyveres, ellenforradalmi bandák állati módon százával gyilkolták le a kommunistá­kat, egyszerű munkásokat, paraszto­kat, értelmiségieket és minden ha­ladó embert, akit kézbe kaparintot­tak. Ugyanez még nagyobb mérték­ben és még brutálisabb formában ismétlődött meg, amiikor a kormány Budapesten tűzszünetet rendelt el. Miközben kormánykörökben koalíció­ról és demokráciáról folyt a szó és hallgattak a felkeléssel szemben az államot védő fegyverek, ágyúval lőtték a budapesti pártbizottság Köz­társaság téri székházát. Egyes fegy­veres csoportok felkeresték a haladó emberek lakását Budapesten, Csepelen és elhurcolták vagy a helyszínen meggyilkolták őket. A Városliget szé­lén a fákon megcsonkított, megölt forradalmárok függtek. Előfordult egyes esetekben, hogy a fehér terro­rista gyilkosok nem találva a lakásán a keresett személyt, megölték család­ját, nem kímélve a legkisebb gyerme­ket sem. Ilyen volt a helyzet a múlt hét má­sodik felében Budapesten. Fent még tárgyalásokkal szorították ki a kor­mányból a kommunistákat, lent az ut­cákon a házakban már dühöngött az ellenforradalmi terror. Végveszélybe New-York-i tudósításunk Egy sikertelen hadjárat margójára A francia dolgozók útját állják a fasizmusnak Párizs, (ČTK). — A francia dolgo­zók határozottan tiltakoznak a fa­siszta elemek provokációi ellen, sztrájkokat, tiltakozó gyűléseket és manifesztációkat rendeznek. Riióne megye prefektusának tiltó rendelkezése ellenére a lyoni dolgo­zók ezrei meneteltek a város utcáin és hangoztatták „A fasizmus nem győz —" jelszavukat. Nagy fasiszta­ellenes tüntetéseket tartottak Nizza, Nancy és Virson városokban. A haladó köztársaságiak szövetsé­ge a francia kommul.iista párthoz ha­sonlóan nyilatkozatot közölt, amely­ben hangsúlyozza, hogy a francia' reakciósok, akiket elkeserít a ma­gyarországi ellenforradalmi mozga­lom letörése, kampányt folytatnak a haladó francia szervezetek ellen. PÉNTEKEN ismét tárgyaltak az ENSZ-ben „Magyarország jelenlegi helyzetének kérdéséről." Ez esetben sem volt hiány a szabadság és demok­rácia önkényes harcosainak felszólalá­saiban. Kétségtelenül mind nehezebbé válik az ENSZ bizonyos köreinek azon törekvése, hogy tudatosan élesztges­sék e kérdést és olyan problémának állítsák be, amelyet szükséges az ENSZ-ben megtárgyalni. Emellett, az ENSZ-ben való megtárgyalás — a ju­goszláv küldött kijelentése szerint — nem segít az adott kérdés megoldásá­ban, sőt ellenkezőleg, megnehezíti azt. Igaz, hogy egyeseknek éppen ez a fontos. Mindnyájan tudjuk, hogy Magyaror­szágnak komoly problémái vannak. Nem azok fogják azonban a problémá­kat megoldani, akik ezeket saját cél­jaikra, a nép érdekeivel ellentétben álló célokra akarják kihasználni. AZ ÚJSÁGOK e napokban számos fényképet közöltek, melyek a magyar kommunisták meggyilkolását ábrázol­ják. A képaláírásokban nem láthatjuk az elitélés szavait, ellenkezőleg egé­szen nyíltan elégedettséget mutatnak. A fasiszta állati kegyetlenségeket áb­rázoló fényképeket mindenki láthatta és bizonyára az ENSZ összes küldöt­tei látták. Fjircsa azonban, hogy egye­seknek elég volt néhány lépést tenni a szónoki emelvény felé és a fényké­peken mutatott tragédiát teljesen el­felejtették, habár az újságok kikandi­káltak kabátzsebükből. És ismét „a humanizmus" védelméről beszéltek, lá­zongtak a kommunizmus ellen. A fe­hér terrorról, a kommunisták és a becsületes dolgozók gyilkolásáról szó sem esett. ABBAN AZ IDŐBEN, mikor Magyar­országon a zavargások kezdődtek, be­áramlott az országba a régi Horthy­rendszer híveinek tömege. A hazai földalatti mozgalomhoz akartak csat­lakozni, melyet anyagilag a tengeren­túli reakciós körök támogattak, alat­tomosan kihasználva a magyar köz­életben mutatkozó hibák miatti elé­gedetlenséget a tömegekben. Nagy Imre kormányzásának utolsó napján — mint Ullrich csehszlovák küldött mondta pénteki beszédében — hetven repülőgép repült Ausztriából Magyar­országba, melyek hamisított Vörös­kereszt jelzéssel Horthy-tiszteket szállítottak. A nagy mennyiségű „or­vosságos" láda fegyvert tartalmazott. Szoboljev, a Szovjetünió állandó küldöttje az ENSZ-ben néhány nappal ezelőtt említette, hogy Magyarország­ra érkezett a salzburgi amerikai-ma­gyar' központ néhány dolgozója. Most, hogy a határokat lezárták kérdés, ho­gyan jutnak vissza. AZ ENSZ-BEN felszólalt néhány küldött is, akik valamilyen rendőri karhatalom megteremtését kívánták, amely demokráciát vinne Magyaror­szágba. Habár ez sikertelen tréfának tűnik, mégis valóság. Az elmélet leg­ékesszólóbb védői közé tartozik a Franco Spanyolországának küldöttje. Habozás nélkül kijelentette, hogy a spanyol kormány késznek mutatkozik csapataival 'segíteni, miután ismert tény, hogy a fasiszta Falanga mindig nagy szakértő volt „a szabadság és demokrácia biztosításában". „Az ENSZ titkársága számíthat reánk" — mond­ta a francia képviselő — anélkül, hogy elpirult volna. „A hatalmas latin-amerikai blokk tegnap dühösen, de sikertelenül kérte a bandungi csoport támogatását a magyar válság kérdésében" — írta a New York Post. Az USA lakájyai nem sajnálták a fáradságot, azonban min­den hiába volt. Az afrikai-ázsiai or­szágok nagy része — köztük India — visszautasította a szovjetellenes hatá­rozat támogatását. Ez a hadjárat nagy kudarca volt. A magyarországi események köztár­saságunkban is az érdeklődés előteré­ben állnak. Az elmúlt napokban az em­berek tanácstalanul néztek egymásra. Ma már ez a tanácstalanság azoknál, akik helyesen gondolkodnak, őszinte örömmé egyeseknél pedig dühhé vál­tozott. A mi dolgozóink büszkék le­hetnek mindkét arckifejezésre. helyzetből csak kétféle kivezető út van. Az egyik: tovább járva a Nagy Imre kormány összeomlásához vezető útján, előtérbe állítva a szovjet csapa­tok kivonásának kérdését és annak nyomán tehetetlenül szemléljük, hogy az ellenforradalmi fehér terror lemé­szárolja előbb Budapesten, majd a vi­déken a kommunista munkások, pa­rasztok, értelmiségiek aktív tömegét, azután a kommunistákkal rokonszen­vezőket. Majd félredobja Nagy Imre kormányát és minden más demokrati­kus összefogásra alapozott kormányt, hogy tiszta ellenforradalmi kormányt hozzon létre. Ez az ellenforradalmi kormány azután megsemmisítve a néphatalom utolsó maradványait, visz­szaadva mindent, a gyárakat, bányá­kat, bankokat, földet a régi tulajdono­soknak, visszaültetve a nép nyakára a főjegyzőket, az arisztokratákat, és a csendőröket, visszaállítja hazánkban a kapitalista, földesúri rendszert. Vé­gül pedig a nép erejének szétzúzása után eladja hazánk függetlenségét a gyarmattartó imperialistáknak. Ez volt az egyik lehetséges út. A másik út: minden erővel a szovjet csapatok se­gítségét is igénybe véve gátat vetni az ellenforradalmi hullámnak, megvé­deni munkásosztályunkat, parasztsá-' gunkat, egész népünket, népi demok­ratikus rendszerünket, szocialista vív­mányainkat és jövőnket a megsemmi­sítéstől, helyreállítani törvényes és alkotmányos rendünket, a békés nor­mális életet, a jogrendet és hozzálátni égető és fontos kérdések megoldásá­hoz, a sebek begyógyításához, új és szebb életünk kiépítéséhez. Csakis így és nem másként lehetett megvédeni a szocialista és népi demokratikus Ma­gyarországot és a népi hatalmat. Az ország és a nép érdeke diktálta a súlyos helyzetből kivezető ezen egye­düli lehetséges utat. Kádár János, a Magyar Népköztár­saság forradalmi munkás-parasztkor ­mányának elnöke rádióbeszédének be­fejező részében azt mondotta, hogy a nyugalom és rend helyreállítása után megindítják a szovjet kor­mánnyal és a varsói szerződés tagál­lamaival a tárgyalásokat a szovjet erők kivonásáról. Beszélt a Hazafias Népfront jövő tevékenységéről, a hi­bák kiküszöböléséről a párt és a gaz­dasági szervek munkájában, valamint a dolgozó néptömegeknek a szocia­lista építésbe való bekapcsolásáról. Rámutatott a legfontosabb gazdasági intézkedésekre. Beszélt azon családok támogatásáról, amelyek lakásait vagy teljesen elpusztították vagy megron­gálták, felszólította a Magyar Nép­köztársaság dolgozó népét, hogy gyógyítsa be azokat a sebeket, ame­lyeket az ellenforradalom okozott az országnak. Kádár János ezután rámutatott ar­ra, hogy a segítségre szóló felhívás­ra a normális élet felújításához szá­mos testvéri ország válaszolt és kö­zölte, hogy segítséget nyújtónak. Az albán, a bolgár, a csehszlovák, a kí­nai, a lengyel a mongol, a Német Demokratikus Köztársaság, a román és a szovjet szocialista országok kor­mányai jelentékeny segítség nyújtá­sát határozták el és indítottak útnak hazánk felé. Másutt is a szocializmus hívei, sőt még a nem szocialisták is, akik az igazság és haladás érdekei­ért küzdenek, akiknek szívügye né­pünk érdeke és nem a reakció győ­zelme, szolidaritásukat nyilvánították a magyar néppel és támogatást nyúj­tanak. Munkások, parasztok, értelmiségi honfitársaim! Országunk és népünk nemegyszer volt már a maihoz ha­sonló súlyos helyzetben. Ezeken a nehézségeken népünk összefogott erejével, lelkesedésével és forró ha­zaszeretetével még mindig úrrá lett. A magyar forradalmi munkás-paraszt­kormány rendületlenül bízik .népünk alkotó erejében, bizton hiszi, hogy sikeresen Ieküzdjük mai nehézségein­ket is és győzelemre visszük a dol­nozó nép ügyét O J S 7 1956. november 12. t

Next

/
Thumbnails
Contents