Új Szó, 1956. november (9. évfolyam, 305-334.szám)

1956-11-12 / 316. szám, hétfő

Világ proletárjai, egyesüljetek! A TASZSZ nyilatkozata: £ SzOVjetUlliÓ Ü az Egyiptom elleni'agresszió beszüntetését A szovjet nép nem nézné tétlenül, ha újaib agresszióra kerülne sor SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAP ILÁP.IA 1956. november 12. hétfő 30 fillér IX. évfolyam, 316. szám, » I A JOVO UTJA Az elmúlt évek tapasztalatai és eredményei, a jelen valósága és jövőnk szükségletei vitathatatlan tényként határozzák meg:. mező­gazdaságunkban a jövő útja csak a nagyüzemi, a szövetkezeti gazdál­kodás útja lehet. Könnyebbé, em­beribbé tenni a földművelő mun­káját, könnyebbé, emberibbé, re­ményeket valóra váltóvá tenni a földművelő életét, elérni azt, hogy a valamikor elmaradottságot, sze­génységet és kultúrálatlanságot je­lentő paraszti sors felemelkedést, műveltséget és jómódot jelentsen, csak a szövetkezeti gazdálkodás útján érhetjük el. Igen, csak a szö­vetkezés útján lehetséges, mert mi a feltétele annak, hogy a földmű­velés, a paraszti sors kultúráltsá­got és jómódot jelentsen? Az, hogy maga a mezőgazdálkodás, a föld­művelés is kulturált és jövedel­mező, hasznothajtó legyen. De ké­pes-e erre a néhány holdas egyé­ni gazdaság? Hogyan volna képes rá, hiszen nemcsak terjedelme, ha­nem ebből kifolyólag gazdálkodási lehetőségei is korlátozottak. A leg­szebb, a legegészségesebb, a leg­gazdaságosabb elgondolásoknak és terveknek is igen szűk kis teret szab a parcella barázdája: eddig és ne tovább! Hiába a gazda tö­rekvése, szakismerete, sok esetben emberfölötti munkája, mert, ha egy fához hasonlítjuk az egyéni gaz­daságot, akkor élhetünk azzal a hasonlattal, hogy ez a fa beszorult a gondozatlan sűrű erdőbe, ahol semmi feltétele sincs meg ahhoz, hogy elterebélyesedjék és naggyá nőjön, mert a nagy összevissza­ságban kinőtt sok fa, a gondozatlan sűrű bozótban egymás elől szívja el a föld életet adó nedveit, egy­más elől zárja el a napsugarat, a levegőt, a tért, a fejlődés lehetősé­geit. De mennyivel más lesz ez az er­dő, ha megtisztítják a bozóttól, ha gondozzák, ápolják a fákat és te­ret engednek nekik a fejlődésre, hogy nőjenek, terebélyesedjenek, minél nagyobbak legyenek. Ugyanazt mondhatjuk a mező­gazdaságra is. A fejlődést, a ki­bontakozás lehetőségeit zárja el a földműves elől a parcella szűk ha­tára, a barázda. De a gazdálkodás mily hatalmas lehetőségeit nyitják meg az egybeszántott nagy tábla földek, az eddig külön-külön uta­kon járó gazdák egységes akarata, cselekvése és mind ama lehetősé­gek, amelyeket a nagyüzemi szö­vetkezeti gazdálkodás teremt. Egy pillanatig sem lehet már vitás a nagyüzemi szövetkezeti gazdálko­dás adta lehetőségek óriási fölénye, az egyéni gazdaság nagyon is szűk korlátok közé szorított lehetőségei­vel szemben. Megmutatkozik ez mind a gazdálkodás kultúrájában és a termelés növelésében, mind pedig ebből kifolyólag a gazdálkodó munka- és életkörülményeiben. Kárhozatos struccpolitikát foly­tatnánk azonban, ha nem látnánk, ha nem vennénk észre, hogy van­nak nálunk olyan emberek, akik­nek éppen azért, mert oly vitatha­tatlanul és kézzel foghatóan mu­tatkozik meg a nagyüzemi gazdál­kodás fölénye, nem tetszik a szö­vetkezeti gazdálkodás útja, nem tetszik, hogy a tények, az érvek, a felismerés és a meggyőződés egyre több földművest vezet rá erre az útra. Mindez nem tetszik ezeknek az embereknek, és mert meg van rá az okuk és az érdekük, hogy ne tes­sék, hát a maguk módján és mód­szereikkel azon fáradoznak, hogy a földművesek körében bizonyta­lanságot, kétségeket támasszanak a szövetkezeti gazdálkodás iránt. Ezek az emberek szeretnek a föld­műves „szabadságáról" beszélni, arról a „szabadságról", amelytől a szocialista rendszer, a szövetke­zeti gazdálkodás „megfosztja" a parasztokat. De milyen „szabad­ságra" gondolnak ezek az embe­rek? Nyers, leplezetlen választ kaptunk erre a közelmúlt oly tra­gikus magyarországi eseményei­ből. Választ kaptunk arra, hogy ezek a „szabadságra" vágyók, akik oly „önzetlenül" csupán az „embe­riesség", a „szabadság" nemes eszméitől indíttatva és vezérelve küzdenek a paraszt „szabadságá­ért", tulajdonképpen, milyen sza­badságot óhajtanak a parasztnak, milyen „elnyomásból" és „rabság­ból" akarnák „felszabadítani". Ma­gyarországon túlságosan hamar ki­bújt a szög a zsákból. Annak idején rádiók, hírügynökségek, legkülön­félébb lapok jelentéseiből szerez­hettünk hírt arról, hogy Magyar­országon porondra lépett a paraszt „szabadságának" élő és valóságos jelképe, — herceg Eszterházy Pál a maga 250 ezer hold föld igényével. S vele együtt jöttek a többiek is, elhangzott a rádió felhívása: a ku­lákoknak haladéktalanul vissza kell adni a földet. íme, ilyen a maga leplezetlen va­lóságában az a „szabadság", ame­lyet nálunk is egyes emberek oly annyira hiányolnak a parasztnak. „Szabadság", amely ezer és tízezer holdas földesurakat, basáskodó kulákokat jelent. De hát kinek, me­lyik parasztnak kell az ilyen „sza­badság". Nem véletlen, hanem az ilyen „szabadságok" elleni nyílt és tudatos állásfoglalás volt, hogy éppen azokban a napokban, amikor Magyarországon herceg Eszterházy és a többi nagybirtokos gyüleke­zett, hogy újra visszaszerezzék ha­talmas domíniumaikat, nálunk újabb szövetkezetek alakultak és a már meglevő szövetkezetek új meg új tagokkal gyarapodtak. Nyílt és határozott állásfoglalás ez a szocializmus mellett, minden úri kísérlettel szemben. S ami ez állás­foglalásokban a legértékesebb: nemcsak szavak hangzottak el, ha­nem a tettek beszélnek. Utunk, a pártunk által megha­tározott út a parasztság számára a mezőgazdaságba^ világos, tuda­tos és határozott. Az út, a jövő útja, a célhoz vezető út a szövet­kezeti gazdálkodás útja. Tudják és hiszik ezt azok a földművelők is, akiknek ma még bizonyos fenn­tartásaik vannak a szövetkezeti élettel, a szövetkezeti gazdálkodás­sal szemben. Hogy számos szö­vetkezetben nincs minden úgy, ahogy a fülcfhnűvelők szeretnék! Hogy vannak hibák és elégtelen­ségek, hogy egy kis akarattal, a fennálló rendelkezések bizonyos módosításai által sok minden job­ban is mehetne! Ez mind igaz, de azt jelenti-e ez, hogy a szövetke­zeti gazdálkodási forma nem he­lyes, nem célravezető? Nem, sem­mi esetre sem jelenti. A hibákat meg lehet szüntetni, az idejétmúlt, a túlhaladott rendelkezéseket, meg lehet változtatni és újakkal, a fejlődés mai feltételeinek megfe­lelőkkel felcserélni. Túljutottunk a szövetkezeti mozgalom kezdeti stádiumán. Messze magunk mögött hagytuk a mozgalomnak azt az időszakát, amikor az agitáció csak lelkes, de életadta tényeket nélkülöző szó volt. Nincs olyan vidék országunk­ban, ahol ne volnának szövetkeze­tek. Most már arról van szó, to­vábbi fejlődésünk azt kívánja, hogy a mezőgazdaságban a szö­vetkezeti gazdálkodás túlsúlyba kerüljön és a nagyüzemi gazdál­kodásra való áttérést a második ötéves terv folyamán lényegében befejezettnek tekinthessük. Mind­(Folytatáö a 2. oldalon) Moszkva (TASZSZ) — A TASZSZ-t felhatalmazták, hogy közölje a követ­kezőket: a Szovjetunió vezető körei megelégedésüket fejezik ki Nagy-Bri­tannia, Franciaország és Izrael kormá­nyának azon kijelentése fölött, hogy beszüntették az Egyiptom elleni kato­nai akciókat. Ezen államok kormányai­nak ez a határozata arról tanúskodik, hogy végre hallgattak a józan ész sza­vára és eleget tettek a népek kívánsá­gának, amelyek elítélték az Egyiptom elleni agressziót. Még 2—3 nappal ezelőtt a közép­keleti helyzet olyan stádiumban volt, hogy az Egyiptom elleni katonai ak­ciók más területekre is kiterjedhetnek. Nagy-Britannia, Franciaország és Iz­rael bizonyos köreinek szűk érdekei által diktált megfontolatlan politika olyan veszélyes helyzetet teremtett, amelynek súlyos következményei le­hettek volna a népekre és a világbé­kére. A Szovjetunió vezető körei az Egyip­tom elleni katonai akció beszüntetését kedvező tényként értékelik, azonban aggodalmukat fejezik ki, hogy az Egyiptom elleni agresszív háborút elő­idéző körök ezen lépései nem jelen­tenek-e csak mesterkedést, hogy időt nyerjenek az erők még nagyobb össz­pontosítására, hogy még nagyobb mértékben újra megindítsák az Egyip­tom és a Közép-Kelet más országai elleni agresszív háborút. Ezen aggodalmakat elsősorban az a tény indokolja, hogy Nagy-Britannia, Franciaország és Izrael kormányainak a tűz beszüntetésére vonatkozó nyi­latkozata után a brit és francia légi­erők kíméletlenül bombázták Port Sai­dot és e térségben új ejtőernyős osz­tagokat tettek partra. Az egyiptomi városok és telepek barbár bombázásá­val okozott károk, anyagi veszteségek és emberáldozatok még további károk­kal és emberáldozatokkal növekedtek. Ezenkívül a brit és francia kormány hivatalos jelentéseiből kitűnik, hogy e kormányok különféle ürügyek alatt nem hajlandók visszavonni haderőiket Egyiptom területéről. Mindez arra készteti a nemzeteket, hogy éberen őrködjenek- és figyeljék az agresszorok mesterkedéseit. A Szovjetunió nemzetei egyöntetűen elítélik az agresszív háború bűnöseit és teljes mértékben támogatják a szovjet kormány határozott lépéseit az Egyiptom elleni agresszió beszünteté­sére. A szovjet kormány álláspontját N. A. Bulganyin. a Szovjetunió Miniszter­tanácsának elnöke D. E. Eisenhower­hez, az USA elnökéhez, A. Eden brit miniszterelnökhöz, Guy Mollet francia miniszterelnökhöz és Ben Gurion iz­raeli miniszterelnökhöz' intézett no­vember 5-i leveleiben és a szovjet kormánynak a Biztonsági Tanácshoz intézett üzenetében fejtette ki. A Szovjetunió teljes mértékben elhatá­rozta, hogy realizálja az ezen doku­mentumokban foglalt kijelentését, ha nem vetnek véget az Egyiptom elleni agressziónak, az ENSZ közgyűlése rendkívüli ülésének határozataival összhangban. A szovjet nép mélyen aggódik a bé­kéért, mert jól tudja mire vezethetne a katonai konfliktus terjedése, hogyha nem állnának ellent Egyiptomban az agresszorok támadásának. A szovjet nép határozottan elítél minden olyan kísérletet, amely az egyiptomi népre fegyveres erővel akarja rákényszeríte­ni a gyarmati elnyomás jármát. A szovjet nép forró együttérzésének megnyilvánulása az egyiptomi nép, va­lamint a függetlenségért és szabad­ságért küzdő többi keleti népek iránt a szovjet polgárok több nyilatkozatá­ban nyert kifejezést. A polgárok kö­zött sok repülő, katona, tüzér és tar­talékos tiszt, a Nagy Honvédő Háború résztvevője van, akik kérik engedjék meg nekik, hogy mint önkéntesek Egyiptomba menjenek, hogy az egyip­tomi néppel együtt küzdjenek a tá­madók kiűzéséért Egyiptom földjéről. A Szovjetunió a barátság, az együtt­működés és az államok békés egymás mellett élésének következetes híve volt és ma is az tekintet nélkül az államok társadalmi berendezésére. Ez a politika közvetlenül a szovjet állam lényegéből, az állam alkotójának, a nagy Leninnek örökéből ered. A szov­jet emberek sohasem nézték passzívan és most sem fogják tétlenül nézni a „ nemzetközi viszályokat, hogyha ez vagy amaz a gyarmatosító hatalom fegyveres erővel kísérli meg igájába hajtani a Kelet valamelyik államát, amelyik kivívta függetlenségét. A szovjet nép rokonszenvez azok­kal a nemzetekkel is, amelyek arra törekednek, hogy lerázzák a lealázó gyarmati jármot és kivívják függet­lenségüket. A szovjet emberek ezért elítélik a gyarmati háborút, amelyet Algéria fegyvertelen népe ellen vezet­nek, s ahol már néhány év óta folyik a vér. Az algériai hazafiak ezrei és ezrei, akik csak nagyon primitív vé­delmi eszközökkel rendelkeznek, áldo­zatkészen küzdenek a korszerű fegy­verekkel felszerelt gyarmatosítók el­len, akik mostan a francia szocialisták zászlójával álcázzák Algéria népén el­követett gaztetteiket. A Szovjetunió vezető körei kijelen­tették, hogy amennyiben Nagy-Bri­tannia, Franciaország és Izrael az ENSZ határozata ellenére nem vonja vissza haderőit Egyiptom területéről, különféle ürügyek alatt elodázzák ezen határozatok teljesítését és haderőket gyűjtenek és ezáltal az Egyiptom el­leni katonai akciók felújításának ve­szélyét idézik elő, a Szovjetunió ille­tékes szervei nem fognak akadályt gördíteni azon szovjet polgárok útjá­ba, akik kérték, hogy részt vehesse­nek az egyiptomi nép függetlenségi harcában. Az állami kereskedelem újdonságai a karácsonyi piacon Az idei karácsonyi piac még gazda­gabb és nagyobb választékú lesz, mint tavaly volt. A szlovákiai állami keres­kedelmi elárusító-helyekre újfajta jó minőségű hazai és külföldi gyártmá­nyokat küldenek. A múlt évhez viszo­nyítva kiterjesztik a behozatalt főleg a Szovjetunióból, az NDK-ból, Bulgá­riából és Kínából. A Szovjetunióból többek között villanyvasalókat, villa­nyos kávéfőzőket, teafőzőket és első ízben összerakható alumínium bútort hozatunk be, mély ágyból, asztalból és fotelekből áll és különösen weekend célokra alkalmas. A fogyasztási áru­cikkek választékában ízléses Smena jelzésű szovjet gyártmányú olcsó fényképezőgépek és asszonyok részére jó minőségű kölnivizet és parfömöket díszdobozokban hozunk be. Piacra ke­rülnek az igen népszerű Leningrád jelzésű töltőtollak. Az árucikk-választékot a NDK-ból behozott jénai üvegekkel, kerámiával, apró porcelán figurákkal, étkező- és kávékészletekkel tarkítjuk. Tíz száza­lékkal több hasznos porcelán és dísz­kerámia kerül piacra, mint tavaly. Az NDK-ból nagyszámú gyermekjátékot, — járható gőzösöket, gyermek-író­gépeket, celluloid babákat, felhúzható autókat, stb. hozatunk be. Elegendő mennyiségű Perion-fehérnemű, csipke­nemű és 78 ezer négyzetméter füg­gönyanyag is lesz. Kínából és Bulgá­riából 130 ezer m hernyóselyem-ruha­anyag, szőnyeg, bunda, és szörmeka­bátbélés érkezik. Szovjet módszerek segítségével fokozottabb * munkatermelékenységet érnek el A korompai Kovohuty üzem dolgozói idén már másodszor nyerték el a Kohó- és Ércbányaipari Minisztérium vörös zászlaját, melyet szombaton vettek át. E siker elérésében jelentős mértékben segített a szovjet dokumentáció szerinti új technológia érvényesítése Anato­lij .Podmoszkov, érdemes szovjet metallurgiai öntö módszere alap­ján és az üzemen belüli önálló elszámolás szerinti gazdálkodással. A korompai kohómunkások a szovjet munkamódszerek érvényesí­tésével az év eleje óta egyenletesen teljesítik tervfeladataikat és ki­lenc hónap alatt 170 tonna rezet termeltek terven felül. Az üzemen belüli önálló elszámolás szerinti gazdálkodással kilenc hónap alatt 115 koronával leszállították egy tonna réz gyártásának költségeit. Az idei feliadatok sikeres teljesítésére a korompai kohómunkások kollektívája kötelezettséget vállalt, hogy december 21-ig teljesíti az évi tervet a termelés nyers értékében. A tanítók emelik szakképzettségüket A nevelési-tanítási folyamat megja­vítása megköveteli a tanítók szak­képzettségének állandó emelését. Szlo­vákiában a bratislavai Központi Inté­zeten kívül hat kerületi intézet dol­gozik, melyekben a tanítók emelhetik képzettségüket. A járásokban pedagó­giai központokat rendeztek be. Távta­nulással 5500 tanító növeli szakkép­zettségét. Jó munkáért: televíziós készülék A bratislavai és nyitrai kerületben 20 példás kultúrházat, melyekben si­keres kulturális-népnevelő munkát folytatnak, az Iskola és Kulturális Ügyek Megbízotti Hivatala televíziós készülékkel jutalmazott. A televíziós készülékeket szombaton, november 10-én Jozef Holický, az Iskola és Kulturális Ügyek Megbízotti Hivatala népnevelő osztályának igazgatója ad­ta át Bratislavában. Terven felül: 25 millió kilowatt áram A karvinái Csehszlovák Hadsereg Villanyerőmű kollektívája november 9-től, a második ötéves terv első éve feladatainak teljesítése után terven felül termeli a villamos áramot. A terv határidő előtt való teljesítését és 5,7 millió korona megtakarítását a műsza­kok között folyó versennyel, továbbá a A termelés fedezi a sószükségletet A múlt napokban Szlovákia egyes helyein teljesen indokolatlanul emel­kedett a sóvásárlás. A sóellátással kapcsolatos helyzetről Pavel Oravec, a Prešovi Állami Sóüzem igazgatója ezt mondta a ČTK tudósítójának: „A múlt napokban beállt átmeneti sóhiányt, főleg az okozta, hogy egyes polgáraink nagyobb sótartalékot gyűj­tenek. Biztosíthatom dolgozóinkat, hogy a termelés teljes mértékben fe­dezni tudja a sószükségletet. A Pre- šovi Állami Sóüzemből naponta nagy mennyiségű só megy az üzletekbe és a termelés állandóan emelkedik. A jö­vő évben üzemünk 50 százalékkal több sőt termel, mint az idén. Megfelelő sótartalékunk van például a Soľná Baňa szakaszon, ahol a köztársaság részére 160 évre elegendő sómennyi­ség áll rendelkezésre. Szakemberek véleménye szerint a prešovi körzetben csaknem kimeríthetetlen sótartalékok vannak. Nyolcezer új CSISZ-tag E napokban Szlovákiában minden CSISZ-szervezetben folynak az évzáró taggyűlések, amelyeken a CSISZ-ta­gok értékelik eddigi tevékenységüket és kitűzik az elkövetkező időszakban végzendő munka programját. Ez év november 10-ig Szlovákiában a CSISZ­szervezetek 7400 évzáró taggyűlést rendeztek. A gyűlések ideje alatt mint­egy 8 ezer fiatal fiú és leány lépett be a CSISZ be. csoportok és egyének számos kötele­zettségvállalásával érték el. A gőzter­meléshez szükséges tüzelöanyagfo­gyasztás csökkentésével ez idén több mint 6 ezer tonna feketeszenet taka­rítottak meg. A karvinái dolgozók el­határozták, hogy még 25 millió kilo­watt áramot szolgáltatnak az áram­hálózatba. Kiváló dolgozók kitüntetése Szombaton, a Praha-Smíchov-1 gépipari alkalmazottak kultúrházában összegyűltek a három gépipari mi­nisztérium cseh és szlovák üzemei­nek kiváló dolgozói. Az ünnepélyes gyűlést Jaroslav Volný, a Gépipari Alkalmazottak Szakszervezeti Szö­vetsége központi bizottságának titká­ra vezette, aki üdvözölte az „A mi­nisztérium legjobb dolgozója" érem­mel kitüntetendőket, családtagjaikat és a többi vendégeket. Karel Poláček miniszterelnökhelyettes beszéde után Ján Bukal, Václay'Ouzký és Emil Za­tjoukal miniszterek, továbbá František Čihák, a Gépipari Alkalmazottak Szak­szervezeti Szövetsége központi bizott­ságának elnöke átadták 178 kiváló dolgozónak, újítónak a munkások, technikusok és a minisztérium dol­gozódnak sorából „A minisztérium legjobb dolgozója" diplomákat és ér­meket.

Next

/
Thumbnails
Contents