Új Szó, 1956. november (9. évfolyam, 305-334.szám)

1956-11-11 / 315. szám, vasárnap

Rétek és legelők Nagyon régi, de nagyon igaz az a közmondás, hogy a tehenet a száján keresztül fejik, hogy csak annyit várhatunk a tehéntől, ámennyit belé adunk. Nem kétséges, hogy ez a régi közmondás ma is érvényes. Nagyon jól tudják ezt mind EFSZ-eink, mind pedig a magángazdálkodók. Sajnos, sokszor annak vagyunk tanúi, hogy a legelőkről éhesen jön haza a marha, a rétekről csak az első kaszálást tudják hazaszállítani, már a második kaszálás nem nő meg akkorára, hogy ismét lelehetne kaszálni. Sőt az is előfordul, hogy a hereféléket csak egyszer kaszálják. Le kell szögeznünk, hogy rétjeinkkel és legelőinkkel a kapitalista időkben nagyon keveset törődtek. Ennek a káros hatása még napjainkban is megmutatkozik, amikor mezőgazdaságunk átalakulóban van. Az a helyzet, hogy leginkább a szántóföldek müvelésére fektettük a fősúlyt és a réteket, a legelőket csak másodrendűeknek tekintettük. És miért? Azért, mert a legtöbb községben kétféle a gazdálkodás, a dolgozók egy része az EFSZ-ben végzi munkáját, mások pedig önállóan gazdálkodnak. A legelők és a rétek a szövetkezetek használatába mentek át. Az újonnan alakult szövetkezetek még nem olyan erősek, hogy a legelőkre, és a rétekre is gondot fordíthatnának, a magángazdálkodók pedig már nem törődnek a réttel és a legelővel. Ebben az időszakban tulajdonképpen a rétekből és legelőkből csak húzzák, amit lehet, de beléjük keveset adnak. Ez az út egyáltalán nem helyes, mert amíg a rétek és legelők feljavítására nem fordítunk kellő gondot, addig kevesebbet beszélhetünk a magasabb tejhozamról, a tejtermékek jobb minőségéről és a szarvasmarha, a hús jobb minőségéről is. Ha állatállományunkban lényeges változást akarunk elérni, a takarmányalap biztosítására kell a fő súlyt fektetni. Itt az első helyre megint csak a rétek és legelők kerülnek, mert innnen ered a takarmány nagy része. A többi takarmány csak kiegészítő takarmány, ezért tehát a javarészere kell a fő Súlyt fektetni. Milyen módon kell a réteken és legelőkön a jobb termést elérni, azt láthatjuk a nagyidai EFSZ munkájában. Pedig még ők sincsenek a végén, még csak most kezdték a legelők és rétek megjavítását. Csakhogy nem elegendő ám azt egyszer elvégezni, ősszel vagy tavasszal. Kell, hogy a rétekkel és legelőkkel minden évben törődjünk, minden évben javítsuk őket. A nagyidai EFSZ tavaly ősszel egy tagsági gyűlésen megtárgyalta, hogy megjavítják a réteket és legelőket. Nem volt könnyű dolguk, hiszen 258 hektár legelőjük és 139 hektár rétjük van. A gyűlésen határoztak és a határozatot tettek követték. Még az ősz folyamán minden tehén után a tehéntulajdonosoknak három napot kellett a legelő és rét javításnál ledolgozni. Mindegy, hogy a tehén szövetkezeti, vagy pedig magángazdálkodóé e. így aztán kb. 250 szövetkezeti tag és ugyanannyi magángazdálkodó három napon át kint volt a réten, kivágták és elégették az összes gazt, cserjét, bokrot, acatot. Utánuk jöttek a gépek, szépen megboronálták és lehengerelték a legelőt, a rétet. Aztán jöttek a műtrágya vető gépek és rövidesen 27 és fél vagon műtrágyát hintettek szét a rétre és a legelőre. Ezután a réteket ismét megboronálták, hasonlóan a legelőket is. Ekjzőleg még felszántottak vagy 30 hektárnyi legelőt és 63 hektárnyit befüvesHet^ek. Ezt azért tették, mert a legelőnek ezen a ''részén kiégett a fű. így kellett a talajt szántással, füvesítéssel íeffrifcsíteni. Aztán jött a tavasz. A legelő és a rét jobb állapotban volt már. Azonban még szükség volt arra, hogy a vakondtúrásokat elegyengessék. Tavasz után eljött a nyár is és mindenki kíváncsian várta, vajon érdemes-e volt annyit dolgozni a réttel és a' legelővel, hoz-e valami javulást a szövetkezetnek. Hozott. A rétről majd egyszerannyi szénát takarítottak be, mint tavaly, annak ellenére, hogy kevés volt az eső. Sarjút mégis tudtak kaszálni. A javulás megmutatkozott a legelőn is. Tavaly a szövetkezet tehénállománya után naponta 120 liter tejet adott be a közellátásra, így kezdődött ez az idén is, amikor a marha kiment a legelőre. Nem telt bele két hét sem, s naponta 24 liter tejet tudtak beadni. Nyár derekán peEgy lap az újságíró naplójából FÉNYKÉP DUBOVÉRŐL. A Turiec tievü folyócska ide-oda kanyarog a túród síkságon, s mint egy kíváncsi ember ide is bekukkant, oda is benéz, hol gondosan müveit szántóföldeket, vagy réteket szel át, hol pedig ellátogat egy-két faluba. Dubovéba azonban nem kíváncsiskodik be a folyócska, a falu előtt szélesen — nagy folyót játszva — elkanyarodik sekély kavicsos ágyában. Pedig ebbe a faluba érdemes ellátogatni. A község lakói, amikor a girbe-görbe út mentén szűk utcát építettek ki, még nem gondoltak arra, hogy a hoszszú bordás szekereken kívül egyéb jármű is közlekedik majd az elszorult lélegzetű utcában. A nagy autóbusz, amely TurSianské Teplicéböl jövet vagy ötször fordul meg a faluban az utca egyes részeiben, csaknem a házak közé szorul, amikor elhalad az úttesten. Ebben a faluban még látni lehet az igénytelenségbe kényszerült múltat a rendszertelen építkezésben, de az is tény, hogy a házak egyre takarosabbá válnak a sötét szürke színű zsindely helyett már piros cserép, vagy fehér pala virít a tetőkön. Lépten-nyomon látni, hogy már itt is illetőségi jogot kapott a fejlődés s az egyre fejlődő EFSZ pedig a sokat kecsegtető jövőt rajzolja elénk. A teheneket a gépek a szántóföldekről kiszorították a legelőre. De eznem is baj — söt így kell ennek lenni, mert hiszen ahol tej az „üzemanyag", ott sokba kerül a szántás és mégsem lesz olyan jó, mintha a traktor után kapcsolt eke húzza meg a barázdát, a tej pedig sokkal kevesebb, ha nehéz munkával nyomorítják a teheneket. Míg a szövetkezetesek egyénileg gazdálkodtak, alig károm liter volt a napi tejtermelés átlaga egy-egy tehéntől. Ma a szövetkezetben meghaladja a nyolc litert is. Míg nem gépekkel művelték meg a földet, álig termett 12—14 mázsa rozsnál több hektáronként, most 24—25 mázsa a hektárhnza. M^shr az első hó még ott találta az embereket a mezőn, nyakig munkában, ezen az őszön a gépek segítségével már régen fpldbe került a mag és a tavasziak alá felszántott föld mohón tárolja magába az őszi nedvességet. Igaz azonban, hogy el kellett telnie egynéhány esztendőnek, hogy a dolgok ide fejlődjenek, mert a kezdeti nehézségek nem kanyarodtak el a falutól, mint a Turica folyó, hanem elég hosszú időre befészkelődtek a szövetkezetbe. Sok vcflt az új dolog és kevés a tapasztalat a nagyüzemi gazdálkodásból. Egy-két esztendőn át még a munkaegységek felére is alig futott a jövedelemből. Az állatállomány számára sem volt mindig elegendő takarmány. Egy évvel ezelőtt azonban viszszatért a faluba Hazska József volt járási funkcionárius, akit azután elnökké választottak meg a szövetkezetesek. Ugyancsak visszajött a fiatal Danid Mihály zootechnikus és Veres agronómus is. Mindannyian nekiláttak a munka újjászervezésének, bevezették az EFSZ-ben az érdem szerinti jutalmazást. Az új intézkedéseknek meg is lett a látszatja, mert a tagsag egyre jobban megszerette a szövetkezetet, megjavult a munkafegyelem. A tagok most már büszkék a szövetkezetükre. Lám egyre fejlődik a 3S0 hektáros közös gazdaságunk, s az év vegéig a tervezett 16 korona helyett 18—20 koronára emelkedhetik a munkaegység után járó pénzbeli járulék — mondják elégedetten a dubovcei szövetkezetesek. A takarmánnyal sincsen baj az idén, a feljavított rétek jő szénatermést hoztak, zöld kukoricából is bőven termett, úgyhogy több mint napi 25 kg silótakarmányt biztosíthattak egy-egy darab • állat számára az egyéb takarmányokon kívül, MELYEN bent járünk már az őszben, s lassan a tél az ajtó elé kocog, de sebaj, mert Dubovén az egyre javuló jólét most már házon kívülre rekeszti a téli gondokat. MIKLYA JÁNOS dig a tejbeadást már 870 literre emelte a szövetkezet. Pedig a marhák — akárcsak tavaly — a legelőre voltak utalva, odahaza semmi egyebet nem kaptak a tehenek. Ebből látjuk, hogy kifizetődött a rét és legelő fejavítása. Látja ezt Nagyidán mindenki. Ezért az őszön ismét munkához látnak. Most elmarad a műtrágya, mert tavaly nagyon jól megtrágyázták a rétet is, a legelőt is. De a gazt ismét kiirtják, megboronáljük a réteket és legelöket és tavasszal a gyengén termo helyekre fűmagot vetnek. Még ennél is bátrabb tervei vannak erre az őszre s nagyidai EFSZ-nek. A szövetkezet rétje és legelője a községen keeresztül folyó Ida-patak két oldalán terül el. A rét és legelő ennek ellenére is száraz és szükség íenne a gyakori öntözésre. Erről álmodoztak már Nagyidán az öregek is, de mindmáig nem tudták megvalósítani a legelő és rét öntözését. Most aztán álmuk valóra vált. A kanyargós Ida-patakot szabályozzák és még ez idén elkezdik az első munkálatokat. A szövetkezet javaslatára a patak szabályozásánál figyelembe veszik a rét és legelő hasznosságát is. Bizonyos szakaszokon a patakon mesterséges gátat építenek, a gátaktól elágazó csatornák vezetnek a rétre és a legelőre. Szárazság esetén a gátat lezárják és az Ida patak a rétre és legelőre önti majd vizét. A trágyázás és feljavítás után mesterséges öntözéssel is hozzájárulnak a rétek és legelők termékenyebbé tételéhez. Az állattenyésztés terén a takarmányalap biztosítása révén szebb és gazdagabb eredményeket érnek majd el, és dolgozóink asztalára egyre több állati eredetű termék kerül. Persze a szövetkezeti tagok erszényében is több lesz a pénz. A jó példa könnyen követheti). Hisszük, hogy a nagyidai EFSZ dolgozói és a magángazdálkodók példája nyomán más községekben is hozzáfognak a rétek és legelők karbantartásához. Iván Sándor, Kassa. A szövetkezeti gazdálkodásé a jövő Kicsikolev Demeter már 27 éve a Csallóközben lakik. Bulgáriából vetette ide a sors, a kenyérért való hajsza. A nagy munkanélküliség éveiben nem fogadtűk öt nálunk tárt karokkal. De ö itt maradt. Kis kertészetében rengeteget dolgozott, hogy létfentartásőt biztosítsa. Azt azonban csak a felszabadulás után érhette el, hogy üdülésre menjen a gyönyörű Tátrába. A múlt évben történt. Országunk különböző részéből kertészek érkeztek a Magas-Tátrába, a Kárpátia-üdülőbe. A rekreáció után búcsúzáskor megfogadták egymásnak, hogy a jövőben még következetesebben fogják teljesíteni a pártunk és kormányunk által kitűzött feladatokat, hogy népünk jólétéért még eredményesebb munkát végeznek a jövőben. Kötelezettségvállalásokat jelentettek be. Kicsikolev Demeter túltett mindenkin. Kötelezettséget vállalt, hogy 8 hektáron 350 000 korona értékű zöldséget termel. Idáig 20 ezer korona híján már teljesítette vállalását. Még a káposztát és a zellert nem szedték fel. Igaz, hogy egymaga nem tudná elérni ilyen eredményeket. A síkabon.yi szövetkezet azonban jó feltételeket biztosított számára és így a szövetkezeti kertészet többi dolgozóival többet termelhetnek éö több pénzhez, gabonához juthatnak becsületes munkájukért. Remenár, Tőzsér, Molnár elvtársak átlag 2—2 munkaegységet dolgoznak le naponta. És a kereset? Havonta néha 600 koronánál és 180 kg gabonánál is többet tesz ki. Azonkívül fél hektáron háztáji gazdálkodásuk van. A síkabonyi szövetkezeti kertészet büszkesége az új, hatalmas, korszerű üvegház. A télen ki szeretnék alaposan használni. December végén és január elején salátát és paradicsomot akarnak piacra' adni. A napokban a bratislavai Szlovák Múzeumban megnyitották az ifjú mtcsui Inkövetők munkáinak negyedik országos szemléjét. A kiállításon az iskolák, pionírottho.iok és a Micsurtnműszaki-átlotnások mellett működő ifjú kutatók mintegy száz körében készített értékes munkák láthatók egész köztársaságunk területéről, amelyek a járási és kerületi versenyből győztesként kerültek ki. A versenyben mintegy 150 ezer fiú és leány vett részt, ami annak bizonyítéka, hogy ifjúságunk élénken érdeklődik 'mező*! gazdaságunk fejlődésének kérdései iránt. Nagy érdeklődésnek örvend a petržalkai ifjú micsurin-követök természettani körének kiállítása is. UTOLSÓKBOL ELSŐK Sok baj volt azelőtt • 100.000 korona az oszthatatlan alapra • Örülnek a szép részesedésnek • Tanuljanak a rozsnyőiaktól A rozsnyói EFSZ-ről ezelőtt egy-két évvel hosszabb gondolkodás nélkül bárki azt állította, hogy ez a legroszszabb szövetkezet, nemcsak a járásban, de a kerületben is. Na és ami igaz, az igaz. Bizony nem volt mivel dicsekedniük a rozsnyóiaknak. Igen rosszul gazdálkodtak. A tervezett hozamokat azelőtt soha sem érték el. Az állatállomány körül sem volt rózsás a helyzet. A munkaszervezésről és a fegyelemről nem is beszélve. Évről évre a brigádosok százai jöttek segítségre és csak 1953-ban majdnem három vagon gabonát vittek el, s így nehéz ezrekkel vékonyodott a közös vagyon. Persze, ezt leginkább a tagok érezték meg a saját bőrükön. Előlegként is alig-alig futotta a pénz, nemhogy évvégi részesedésről lehetett volna szó. A JNB-n egy szövetkezettel sem volt annyi baj, mint ezzel. Mesterséges pénz-vérátömlesztések, ilyen-olyan simítások, de hiába. A helyzet állandóan roszabbodott. Ki segített ? Új emberek — kommunisták Kora tavasszal a járási szövetkezeti konferencián kezdődött. Farkas elvtárs, az újonnan választott elnök felszólalt. Komoly felhívást intézett a járás valamennyi EFSZ-éhez. Versenyre hívta őket minden irányban: a hektárhozamok, jövedelmek, beadások időelőtti teljesítésében az egészévi munka- és pénzügyi terv szerint. A jelenlevők alig akartak hinni szavának. A szilicei, pelsőci, szalóci és berzétei EFSZ vezetők kajánul (ámbár nem rosszakaratúig) el-elmosolyodtak e felhívás hallatára, így morfondírozván: — Na nézd már, mit köhög a tetű, ha nincsen tüdeje. — Vajon kik vagytok tf, s mit akartok, hiszen eddig hírt sem hallottunk rólatok. — Na nézd már... — S bizony a járási funkcionáriusok is meg-megcsóválták fejüket: — Ej, gyerekek, kemény fába vágtátok a fejszéteket... — Majd meglátjuk, hány zsákkal télik — mondották a rozsnyóiak. Igen, a végén csattan az ostor. Kezdődik az igazi munka Az állatállományt beállítottak terv szerint, és biztosították a takarmányalapot. A normákat is megszilárdították. Persze, a reális egészévi munkaés pénzügyi tervre igen nagy súlyt helyeztek. Na és még valami. Komoly munkaversenyt indítottak a szomszédos berzétei EFSZ-el. Rozsnyón ma mindnyájan tudják, hogy ez volt az igazi hajtóerő a szövetkezet masinériájában. A verseny. Rendszeresen — negyedévenként kölcsönönsen meglátogatták egymást. El-ellesték ami jó volt a szomszédban, s közösen pirongatták egymást a hanyagságokért. Néha bizony, heves vitákat folytattak. Persze, ezek mindkét fél hasznára voltak. A könyvelésben is folyt a verseny. Ezen a téren a rozsnyóiak voltak előnyben, mert Baník elvtárs könyvelőjük igaz; mestere ám a szakmájának. A tökéletes áttekintés, nyilvántartás s főleg a befolyt jövedelem és a pénzügyi terv szem előtt tartása (minden munkáról, emberről, tárgyról és fillérről tud), ez legyen az igazi kádervélemény róla. Az eredmények irigylésre méltók A legrosszabb szövetkezetből '— rövid pár hónap alatt a legjobbá váltak. Állatállományuk már terven felül van. Söt, sertést, a tervezett 180 helyett, 412-t neveltek. És a növénytermelés? Ebben aztán ők viszik a prímet a járásban. Minden terményből elérték a tervezett hozamot. Sőt. Búzát 18 mázsa helyett — 25 mázsát esiépeltrk ki egy hektárról, Árpát és rozsot két mázsával többet értek el a tervezett hozamnál. Zabot pedig 25 mázsát termeltek hektáronként 17 mázsa helyett. 134 hektárról majdnem 29 vagonnal csépeltek ki és beadásukat az elsők között teŇ jesítették a járásban. (!) Az állattenyésztéssel pedig szintén jól állnak. Hússal már nem tartoznak erre az évre. Sőt, 40 mázsa sertéshúst már eddig terven felül szolgáltattak be és több mint 15 000 liter tejet is. Főleg a növénytermelés volt a „megmentöjük". 176 000 koronát terveztek és 360 000 „futott" be a közös kasén szába. Családi pótlékről beszélnek Egy munkaegységre eredetileg 20 koronát és 3 kiló gabonát terveztek, de a háromnegyedévi kimutatás szerint 24.— koronát tesz ki. Teliét évzáráskor még 4.— koronát fizethetnek ki egy-egy munkaegységre. S ugyanakkor az idei jövedelembdj 100 000 koronát az oszthatatlan alapra is helyeztek. Évzárás után ki akarják fizetni az összpontosított állatállo-: mány fele értékét is a tagságnak és tf jövő évben a gyermekek ulán családi pótlékot is szándékoznak fizetni. A beteg tagoknak meg akarták téríteni a gyógyszert is, de ebben már az új betegbiztosítási törvény megelőzte őket. tgy is jő, több jut a közös kaszszába. A járás vándorzászlaja Rozsnyón azoknál, akik eddig mindig a legroszszabbak a legutolsók voltak. A kommunisták és a többi becsületes szövetkezeti tagok Rozsnyón megmutatták, hogy a szövetkezet sorsa szívükön fekszik és, hogy utolsókból ls le* hetnek elsők, mert nincs ám rosex szövetkezet, csak roissz vezetők és hanyag tagok. Farkas elvtárs nem beszélt a levegőbe a szövetkezeti konferencián. A versenyt megnyerték. Utol* sókból elsők lettek. Bárki példát vehet róluk. BARTÓK JÁNOS ÜJ S Z ô ľ" 1956. november 11. 1