Új Szó, 1956. november (9. évfolyam, 305-334.szám)

1956-11-11 / 315. szám, vasárnap

A nemzetközi reakció dühe ellenére folytatódik a magyarországi helyzet konszolidálása Amint a Magyarországról érkező új hírek igazolják, az országban lépésről lépésre helyreáll a rend. Az eme rek rájönnek arra, hogy csakis az alkotó munkában rejlik a boldog élet forrása és most már megindultak a gyárak gépei, amelyek az elmúlt szomorú napokban megálltak. Helyenként ez nagyon nehezen megy a szénhiány miatt, mert szén nélkül a gépek sem működhetnek. A magyarok ezért elsősorban a vasúti közlekedést hozzák rendbe, hogy szenet szállíthassanak Lengyelországból, a Szovjetunióból és tőlünk is, hogy az emberek idejében mehessenek munkába és hogy betakaríthassák a mezőgazdasági termékeket, és hogy az egész élet rendes mederbe jusson. A helyzet napról napra javul. Számos budapesti üzemben megkezdték a munkát. A lakosság bizalmát a inunkás-parasztkormány kiáltványával Igyütt nagyban fokozta a szovjet egységek katonáinak baráti viselkedése, amely egységek most Budapest helyőrségét képezik. Az ötödik kerület egyes házaiban a szovjet csapatok inegosztották élelmiszereiket a lakossággal és a gyermekeket meleg étellel látták el. A XIII. kerületben kinyitották az üzleteket, a csarnokokban elég zöldség volt kapható. A péküzletek előtt még sort állnak pz emberfek, azonban liszt van elég és a szállítás szintén javul, úgy hogy kenyeret rendszeresen lehet kapni. Hasonló a helyzet a főváros egyéb kerületeiben. A LAKOSSÁG SEGlT A BANDÄK FELSZÁMOLÁSÁBAN Budapest sok helyén azonban még nyugtalanságot okoznak a különböző szétszórt ellenforradalmi bandák, amelyek között nagyon sok a közönséges gonosztevő. Ezek a csoportok behatoltak az egyes áruházakba, a csemegekereskedésekbe és szállodákba, ahol fosztogattak. A legtöbb esetben éppen a lakosság segítségével a biztonsági szervekkel való együttműködésben sikerült a rablóbandákat fokozatosan felszámolni. Budapest lakosságának túlnyomó része elítéli e terrorista és rablóbandák garázdálkodását és házaikban őrséget szervez, amelynek feladata, meghiúsítani e banditák rablását a lakóházakban. És most. amikor a bandák megmutatták gonosz arcukat, amikor utcáról utcára, házról házra sietnek, hogy innen-onnan előretörve orvtámadással, gyilkossággal zavart okozzanak, Budapest dolgozó népe mindinkább elszigetelődik e gaz elemektől és arra törekszik, hogy likvidálj® őket. Az, hogy a dolgozók a terroristáknak nem nyújtanak menedéket és élelmiszert, az ellenforradalmi bandák gyűlöletét az őrjöngésig fokozza, ami új aljas gyilkolásra vezet, de ugyanakkor hozzájárul e bandák felszámolásához, mert a becsületes emberek szemét és haragját nem kerüli ki semmiféle banditafészek. A BANDÁKAT VERIK — VÉDŐIK KEZDENEK KIABÁLNI Amikor az ellenforradalmi banditák néhány napig kezükben tartották a hatalmat, fosztogattak, a nyugati sajtó tudósításokat közölt erről. Egy kéz ujjain meg lehetne számolni azokat a nyugati burzsoá lapokat, amelyeknek nem volt Ínyére az ellenforradalmárok bestialitása. A Nyugat kormányköreinek nagyhangú humanistái közül senki sem emelte fel szavát és nem sajnálta a terrorista pusztítás áldozatait. Most azonban kiáltozni kezdtek, csak most, amikor az új munkás-parasztkormány a szovjet egységekkel együtt véget vetett az ellenforradalmárok garázdálkodásának. Mindnyájan hallatják hangjukat. Megszólaltak az ENSZ orgonái is. Egy kézmozdulatra felharsogtak az orgonasipok a kgmagasabb hangtól a legmélyebbig. Kubától Costaricáig, Bolívián át, Portugáliától egészen Olaszországig. „Magyar" nótájukat olyan erősen kezdték fújni, hogy túlharsogják Egyiptom bombázását és a hajók ágyúinak dörgését. Számukra most semmi nem fontosabb, mint az, hogy eltereljék a világ figyelmét Szuezről. Ebben az esetben a Szovjetunióra vetették magukat, amelynek katonai egységei a magyar kormányt kívánságára támogatják a rend és nyugalom helyreállításában. A szovjet csapatok egyrészt a magyar nemzetgyűlés által érvényes jóváhagyott varsói szerződés szerint, másrészt azon kötelezettségük alapján segítenek, amelyét a Magyarországgal kötött békeszerződés 4. cikkelye szab meg, amely kimondja, hogy nem engedi meg a fasizmus feltámadását semmilyen formában, mert a fasizmus veszélyt jelent a nemzetközi békére és együttműködésre. És Magyarországon az utóbbi napokban erről volt szó. Mi egyéb lett volna, mintsem a fasizmus megnyilvánulása az ártatlan emberek gyilkolása, az üzletek és raktárak fosztogatása, a hivatalok berendezésének összezúzása, a haladó könyvek elégetése, a magyar múlt értékeinek elpusztítása, a budapesti Nemzeti Múzeum felgyújtása? Hasonlóképpen kezdtek gazdálkodni a fasiszták húsz évvel ezelőtt Olaszországban és Németors zág bar. K^ áll a vérfürdő és a barbár cselekedetek fasiszta szervezői mögött? És ki támogatja őket? ÉLELMISZEREK HELYETT GRÁNÁTOK A nyugati sajtóban sókat írtak és írnak Magyarországról. Néha az is megtörténik, hogy a sajtóba olyasmi csúszik be, ami éppen nem a legkedvezőbb a kormányköröknek. Ilyen eset adódott Nyugat-Németországban november 4-én. A hamburgi burzsoá Die Welt am Sonntag első kiadásának egyik részében, ahol • Magyarországnak nyújtott segítségről .volt szó ezt írta: „A szövetségi mozgó-műtőterem személyzete tonnaszámra rakta fel az élelmiszereket és gyógyszereket. Szombaton kaptuk meg az első élelmiszereket. Egy külföldi, aki folyékonyan beszélt magyarul, átadta nekünk bádogdobozokkul telt négy kocsi rakományát s azt mondotta, hogy óvatosaknak kell lennünk, ha a dobozokat felbontjuk. Csak később értettük meg e szavak jelentőségét. Kétszáz bádogdobozt kézigránátokkal töltöttek meg." Ez minden bizonnyal nagyon kellemetlen elszólás. Azonban Adenauer úr illetékes szervei gondoskodtak arról, hogy ez a bekezdés a lap második kiadásából már eltűnjön. Minket semmiképpen sem lep meg a nyugatnémet sajtó düíhös kifakadása, amelylyel tiltakozik Kádár munkás-parasztkormánya ellen. A • kormány ugyanis beszüntette az ilyen élelmiszerek, konzervek és gyógyszerek szállítást, amelyek az ellenforradalmat állították talpra és ezzel szemben a becsületes magyar hazafiak halálát okozták. A Vöröskereszt küldeményeit most már nem Ausztrián, hanem Jugoszlávián keresztül szálítják. A SZABAD TERRORNAK VÉGE A legutóbbi napokban világosan bebizonyult, ki idézte elő a magyar nép gyilkolását és ki védelmezi e népet. A szovjet egységek gyors beavatkozásának köszönhető, hogy az egyik budapesti pályaudvaron a fasiszták fogságából 300 munkást szabadítottak ki. Egy másik budapesti negyedben az ellenforradalmárok kezéből 150 munkást szabadítottak ki. A munkások, további százai a fehér terror garázdálkodását a szovjet katonák segítségével kerülték el. A terrorista bandákban közönséges gonosztevők voltak, akiket az ellenforradalmárok a börtönből szabadítottak ki. Ezek az elemek terrorizálták Özd városát és környékét. A magyar dolgozók a szovjet hadsereg katonáival együtt lehetetlenné tették e banditáknak és gonosztevőknek garázdálkodását. Ilyen- magyarországi szabadságot támogatott és akart a nemzetközi reakció és még ma is küzd ezért a szabadságért a nemzetközi fórumon: meg vannak győződve arról, hogy Kuba, Costarica, Honduras, Portugália és a hasonló küldöttségekből összeállított szavazógépezetük rendelkezésükre áll. Ezek a küldöttségek mindent megszavaznak, amit kívánnak tőlük. A reakciónak azonban nem állnak rendelkezésre eszközök arra, hogy kitöröljék azokat a tényeket, amelyek rájuk bizonyítják a fasiszta terror és az aknatevékenység előkészítését. . Ota Václavik. A Nyugat gyógyszerekkel együtt fegyvereket csempészett Magyarországra Budapest (ČTK) — A budapesti rádió közlése szerint a magyar forradalmi' munkás-parasztkor mán v november 4-én intézkedést foganatosított, amellyel beszüntette a Nemzetközi Vöröskereszt oyóQ.yszerszállítmáriyait a Nyugatról a Magyar Népköztársaság területére. A kormány ezt az intézkedést azért határozta el, mert november £-án és 3-án a repülőgépek leszállása után megállapították, hogy a vöröskereszttel megjelölt qvóov«zerszállítmá"vok fegyvereket is tartalmaztak. Megállapítottak továbbá, hogv a kísérő egészségügyi személyzet eqy részét a volt horthvsta-fasiszta hadsereg és rendőrség tisztiéi képezték, akik azelőtt Nyugat-,Németországban tartózkodtak. A magyar kormány megállapította, hogy eilenforradalmárokról van szó, akik visszaéltek a vöröskereszt jelvényével és ezért kénytelen volt beszüntetni a győgyszerszállítmányokat a nyugati országokból. annál is inkább, mert abban az időben bontakozott ki az ellenforradalmárok fegyveres támadása a Magvar Népköztársaság törvényes rendszere ellen. A magyar 'orradalmi munkás-p«Kik a magyar ellenforradalom vezetői ? Horthysta tábornok az éleii Coburg (CTK) — Az elfojtott magyar ellenforradalom vezetői, akik a magyar nép nevében merészkedtek az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez forduln

; a Magyarország belügyeibe való beavatkozásért, fasiszt-. horthysta tábornokok. Ezt bizonyítja a magyar ellenforradalom úgynevezett „védelmi tanácsának" felhívása, amelyet az „európai mozgalom" „Nation Európa" című lapjának novemberi száma közeit. A felhívást négy horthysta tábornok írta alá. Esek közül az első Zakó András, ü. nyilaskeresztes magyar fasiszta szervezet volt tábornoka, akit háborús bűnösként ítéltek el, és aki a legutóbbi években a nyugati rádióállomások programjában uszító beszédeket tartott a magyarországi munkás-paraszturalom ellen. A felhívást aláírta továbbá Kisbarna Farkas vezérezredes, Juszti vezérezredes és József főherceg táborszernagy. Azt, hogy az ellenforradalmat a Nyugat reakciós erőinek segítségével rendszeresen előkészítették, bizonyítja az a tény, hogy a Vogelweg nevű amer'kai munkatábor 14 nappal az ellenforradalmi puccs előtt szabadon bocsátotta az összes magyar emigránsokat, hogy lehetővé tegye számukra a magyarországi munkás-paraszthatalom ledöntésére irányuló kísérletben való részvételt. rasztkormány a Nemzetközi Vöröskeresztnek köszönetet mondott a eyógyszerszáHítmányokért és elfogadta a Vöröskereszt javaslatát, amelyet Jugoszlávia budapesti nagykövete november 8-án tolmácsolt, hogv a lövőben Magyarország számára Jugoszlávián keresztül szállítsanak gyógyszereket. A magyar kormány ebben kezességet lát arra nézve, hor-v a gyógyszerszállításoknál nem lesz. lehetséges visszaélni a vöröskereszt jelzésével. IRÁN nagy-britanniai nagykövete a brit kormánynál tiltakozott a brit ejtőernyősöknek a Bahrein-szigetekre való leszállása ellen, akiket a brit kormány azért irányított oda, hogy letörjék a kőolajtársaság munkásainak felkelését. (ČTK) Meghalt a vakok nagy jótevője A szovjet lapok szomorú hírt közöltek: elhúnyt Vlagyimir Petrovics F i 1 a t o v, a híres szemgyógyász, a Szocialista Munka Hőse, az USZSZK Tudományos Akadémiájának tagja. Filatov életét a vakok gyógyításának szentelte. Százaknak adta vissza szeme világát. Ma ez a csupa szív ember örökre letette az operálókést kezéből. Filatov 1875-ben született a penzai kormányzóság szarani körzetének Mihajlovka nevű falujában. Családja később Szimbirszkbe (Uljanovszk) költözött, ahol apja az ottani kórház rendelőorvosa és szemorvosa volt. Vlagyimir Petrovics 1892-ben leérettségizett és beiratkozott a moszkvai egyetem orvosi fakultására. Kiváló tanárai voltak, a fiziológiát maga a híres Szecsenov professzor adta elő. 1897-ben ledoktorált és a moszkvai. majd később az ogyesszai klinika szemosztályán működött. A forradalom után óriási lehetőségek nyíltak kutatómunkája fejlesztésére. Sokoldalú tudományos munkát végzett. Tudományos munkásságának eredményeképpen új plasztikai módszert dolgozott ki. Legnagyobb sikereit a szaruhártvaátültetési módszer tökéletesítésével érte el, mellyel százakat mentett meg a megvakulástól. 1949 nyarán ezredik szaruhártyaátültetési műtétjét végezte. Filatov érdeme továbbá a szövetgyógyítás elméletének kidolgozása és gyakorlati alkalmazása. Ezzel a módszerrel sikeresen gyógyította az olyan szembajokat is, mint a trachoma, farkassötétség stb. Orvosi, tudományos és pedagógiai tevékenységen kívül Vlagyimir Petrovics Filatov gazdag társadalmi és politikai munkásságot fejtett ki. Az USZSZK Legfelső' Tanácsának képviselője volt. Mint orvos, mint képviselő naponta tömegével kapta a leveleket betegeitől és választóitól. Vlagyimir Petrovics Filatov élete és munkája a szovjet tudós, minden tudásával és ismeretével a népet szolgáló igaz szovjet hazafi példaképe. <L> Jól ismerem asszonyaink kiválő munkáját szövetkezeteinkben, mégis amit itt láttam, az nemcsak tiszteletreméltó, hanem mélységesen megindító is volt. Az egyik asszonyt például megszólítottam a határban az ismert zdrasztvuj köszöntéssel. Az aszszony igen szívélyesen viszonozta, és amikor megtudta, hogy csehszlovákok vagyunk, meghívott bennünket magához. Kis faházikóban lakott, amelyhez veteményes kert is tartozott. Lakása előszobából, konyhából és egy nagy világos szobából állott. A lakás bútorzata gondozott volt ugyan, de kissé kopott, csupán a konyhakredenc, asztal, szék volt új. Beszélgetésünk folyamán kiderült, hogy az urát a háborúban vesztette el és mint özvegy két keze munkájával öt fiúgyermeket nevelt fel. Amikor ez az özvegy — akit Borinyina Palegája Szemjonovának hívnak — beszélt az életéről, egyetlen panaszszó nem hagyta el az ajkát. Ellenkezőleg, derű és az a t'ajta büszkeség lüktetett a hangjában, amely az öntudattal, a szocialista hazafisággal rokon. Amikor hirtelenében meg akart bennünket kínálni kenyérrel és tejjel, ami éppen kéznél volt, azt a kérdést tettem fel neki, hogy miért nincs még neki televíziós készüléke, holott szomszédainak már van. Erre hangosan nevetve azt válaszolta, lehet, hogy a szomszédoknak van, de nekik viszont nincs öt fiúk. Egyébként, tette hozzá, rövidesen az is lesz neki, ha nem ez idén, akkor jövőre, mert a gyerekek lassan felnőnek. Igaz, hogy azután jönnek az unokák, már van is belőlük — s már mutatja is a szép, kerek, rózsásarcú apróságot, aki a konyhában gondtalanul játszadozik, — de azért nem kell félni, lesz televíziós az íPtíLú KmmmmOíDm XĽ- \J.Z.ABC BELA u T ÍJ E G Y X ETEI 1 . 7 * (3) Ú J S 2 O 1936. november 11. vevője is. Tud ő dolgozni, — mutatja kidolgozott tenyerét, — tavaly is 950 munkaegységet dolgozott le a sertéshizlaldában. És reméli, ez idén sem lesz kevesebb jövedelme. Meglátogattunk rajta kívül más kolhoztagokat is, ahol nemcsak televíziós készülékkel, hanem rádiógramofonnal és drága hangszerek különféle fajtáival találkoztunk, mégis ez az özvegy vésődött lelkem mélyébe, a ledolgozott 950 munkaegységével, a lakásával, öt fiával, derűs tekintetével és vendégszerető hangjával, amelyből emberi méltóság és hazaszeretet sugárzott. Ez a tekintet a lustaságot, a szennyet éppúgy nem tűrte mint tűz a vizet. Befejezésül még pár szót szeretnék szólni az elnökről, aki 1945-ben ott volt. Prága felszabadításánál és látni rajta, hogy mélyen meg van hatva, amikor munkáján kívül élete felől érdeklődünk. Nehezen is áll köbéinek, inkább a fejőnök munkájáról beszél, akik ezer munkaegységet is keresnek évente. Végül azonban mégis csak válaszol kérdésünkre. A háború — amint mondja — közel tíz évre szakította el családjától. Felesége 10 kilométernyire innen dolgozik a szovhozban, mint baromfiszakértő. Két lánykája van, az idősebb A'a 16 esztendős, a fiatalabbik Albina 5 esztendős. Az előbbi most fog érettségizra. Hogv mit fog ezután csinálni, azt teljesen a lányra bízza, nehogy később szemrehányást tegyen neki, hogy apai méltóságává! beleavatkozott életébe. Pencsev Pencso, a kiváló kukoricatermesztő Arra a kérdésre, hogy ötéves kolhozelnöksége alatt mi okozott ineki legnagyobb örömet, azt válaszolja, hogv az 1953-as esztendő, nemcsak azért, mert már többet fizethetett a szövetkezet egy ledolgozott munkaegységért, hanem azért is, mert a vezetőség tudta, hogy a kolhoz fejlődése a kukoricatermelésben rejlik. Mosolyogva teszi hozzá azonban, hogy akkor sem hitte volna, hogy 1956-ban az évi tejhozam egy tehén után meg fogja haladni a 40b"! litert, 3,5—3,8% zsírtartalommal. A búcsúhál az elnök, Arépev Alekszander Mojszevics arcáról ugyanaz a derű sugárzott, mely a hűségről, a fáradhatatlan munkaszeretetről tett tanúságot és amely az özvegyet is páncélos h ttel ruházta fel. Ha meggondolom, tulajdonképpen mi is volt az, ami megragadott engem ebben a tipikusan közepes kólii zban, amilyenre biztos tízezerszámra akadhatunk a Szovjetunióban, akkor erre azt válaszolom, hogy a szovjet emberek kitartó hősies munkabírása, akik példás magatartásukkal a honvédő háború borzalmas szenvedéseit derűvé változtatták. Most is szívdobogást kapok a megindultságtól, ha annak az özvegynek napbarnított és az egykor' szenvedésektől és nélkülözésektől barázdás arcát látom magam előtt. Ma ezek a barázdák, ráncok, mint behegedt sebek a hősiességről, a gyász és fájdalom leküzdéséről adnak hírt. így látom magam előtt az elt.nök szerény, komoly arcát is. amikor kérdésünkre szűkszavúan válaszolva azt mondta, hogy a háború tíz évre elszakította családjától. Az elsikkasztott, elrabolt tíz évről nem beszél, de annál részletesebben és annál élénkebben és lelkesebben tárgyalja, miként vezette a kolhozt valóban az „új élet felé". Noha az etaök a kukoricatermeiést jelölte meg a kolhoz fejlődésének forrásául, nyugodt lelkiismerettel állíthatom, hogy a kukorica csak a szovjet emberek szorgalma r.e'veh válhatott fokozó erővé. És hogy ez mennyire így van, hadd számolják be Pencsev Pencsóval való találkozásomról. Ez egy bolgár, aid a munkácsi Dimitrov Kolhozban dolgozik és nemcsak ukrajnai, hanem szovjetuniói méretbein is hírnevet szerzett a kukorica termelésében. Pencsev Pencso ama alapító tagok közé tartozik, akik Kárpátalján az első kolhozt alakították é6 ugyancsak ő kapta meg az első „Munka hőse" érdemrendet a kukoricatermelésben elért kiváló eredményeiért. Pencsev elvtárs ma negyvenkilenc esztendős; középtermetű, izmos, érőteljes, és látni rajta, hogy világéletében Diztosan állt a lábán, látni rajta, hogy mindig keményein dolgozott. Am ez a biztonság most megkétszereződött, amióta tudósként kísérletezhet és képességei számira korlátlan lehetőségeket biztosított a szovjet rendszer. Pencsev nagyon szűkszavú addig, amíg nem kerül szóba a kukorica, de különösen diadalíttassá akkor válik a hangja, amikor szülőotthonában, Bulgáriában szerzett benyomásairól beszll. Erre akkor kerül sor, amikor megkérdezem tőle, mi vonzotta tu- . lajdonkíéppe* a kolhozba? Hisz mir.t kiváló zöldségtermelőnek, módjában lett volna továbbra is magántermelőnek lennie, ebből szépen megélhetett volna. Hivatkoztam arra, hogy nálunk Csehszlovákiában még igen sok bolgár folytat magángazdálkodást. Pencsev, aki magyarul és sok más nyelven is ért, kérdésemre igen elcsodálkozott. Látszott rajta, hogy jő mélyen kell belenyúlnia saját életébe, hogy kapcsolatot találjon a felvetett kérdéssel és érdemben válaszolhasson rá. (Folytatjuk.)