Új Szó, 1956. november (9. évfolyam, 305-334.szám)

1956-11-10 / 314. szám, szombat

Ä munkaidő hetente ki! őrávaf Való csökkentésének bevezetése óta több mint egy hónap telt el. Most. már bátrain megállapíthatjuk, dolgozó társadalmunk, a kákán is csomót keresők maroknyi csoportja kivételével kétségtelenül örömmel fogadta pártunk és kormányunk új intézkedését. Bár ez a két óra az első pillanatban nem egy ember szemében kevésnek tűnt. a józan mérlegelés meggyőz mindenkit, hogv nem lebecsülendő időről van szó. Hiszen mindent egybevetve évente 15 új vasárnapot jelent ez, amit nem lehet csak úgy félvállról tudomásul vet.ini Ezt az időt ugyan az egyes ágazatok szükségleteit és feltételeit szigorúan szem előtt tartva osztották fel. de ez mit sem változtat azon a tényen, hogy hetente két órával több jut a kultúrára, az önművelődésre, a családra, a pihenésre, avagy ha úgy tetszik, a szórakozásra. Természetesen egyes ágazatokban jobbnak, másokban kevésbé megfelelőiek látják a felszabadult idő beosztását. így az építkezések egy részén örömmel fogadták az ötnapos munkahetet, mert ennek folytán különösen a vidékről bejáró munkások hetente két szabadnappal randelkeznek: a szombattal és a vasárnappal s ugyanakkor csökken a rwmkamulasztás. Másutt viszont kevésbé előnyős a beosztás. Be kell látni azonban azt a tényt, hogy az így nyert fél, sőt begyedórák is felhasználhatók és mindenesetre az október elseje előtti állapothoz viszonyítva ez az elrendezés jobb, de főképpen azt, hogy az idő beosztásánál elsősorban az Üzem és hivatal, dolgozóink érdekeit kell szem előtt tartani. Ha azt mondjuk, hogy dolgozóink őrömmel fogadták ezt az intézkedést, ez nemcsak annak eredménye, hogy a gyakorlatban tapasztalják az ezzel járó előnyöket, hanem rendszerünk, gazdaságunk és saját kezdeményezésük erejében bízva számolnak azzal, amit a holnap hoz majd e téren. Mert nálulik már nem megfoghatatlan délibáb a hétórás munkaidőre való átmenet, hanem iget.i hamar, a második ötéves terv végéig, vagyis 1960-ig egész népgazdaságunkban fokozatosan megvalósuló reális terv. Ebben az irányban tettük meg az első fontos lépést. Es hogy az elégedettség érzésével elkönyvelt két óra megháromszorozódjék, ez rajtunk, rriiden dolgozón múlik. A munkatermelékenység növelése döntő tényező Pártunk az országos konferencián világosan kimondta: „Második ötéves tervünk második felében a napi munkaidő hét órára való fokozatos lerövidítése nagy gazdasági és politikai jelentőségű intézkedés. Bevezetjésének j IHATÖVÁ TESZI A TENGERVIZET „ társadalmi A 46 órás munkahét bevezetésének kérdései A 46 órás munkahét bevezetését a munkatermelékenység fokozása terén eddig elért eredményeink tették lehetővé. De nem kevésbé fontos, sőt azt mondhatjuk, a soron következő lépéseket döntően befolyásoló feladat az, hogy a heti két óra kiesése ellenére minden ágazatban és munkaszakaszon teljesítsük kitűzött feladatainkat, népgazdasági tervünket. Mert — most megfordítva a dolgot — az, ami évente 13 nyert vasárnapot jelent dolgozóinknak,'' népgazdaságunk szempontjából 13 munkanap elvesztését jelenti, ha ... És éppen ezen a „ha" szócskán dől el jobbra vagy balra a megtett első lépés sikere. Ha ugyanis nem növelnök a munkaidő csökkentése arányában a munka tervezett termelékenységét, akkor természetesen kevesebbet gyártanánk és ez kérlelhetetlenül visszatükröződne az életszínvonal terén is. A munka és a termelés szervezésének tökéletesítése Mennyivel kell — illetve kellet volna — növelnünk a tervezetten felül a munka termelékenységét? Egyes munkaórákra számítva 4,3 százalékkal. Vagyis a feladat nem csekély, egyrészt azért, mivel a munkatermelékenység növekedésének az idei és a jövő évre meghatározott üteme is nagy erőfeszítést követel meg, másrészt pedig tekintetbe kell venni, hogy a 4,3 százaléknyi emelkedés nem valósítható meg nagyobb méretű gépesítés útján, hiszen ez további nagy beruházásokat igényelne. Mi tehát a megoldás? Elsősorban a munka és a termelés szervezése terén végrehajtott észszerüsítések útját kell követnünk. Az üzemek nagv része igen helyesen, már egy-két hónappal október elseje előtt hozzálátott az ilyen jellegű intézkedések megvalósításához. A gépek célszerű elrendezése, a munka jobb előkészítése, a fölösleges időveszteségek kiküszöbölése, a munkafolyamatok leegyszerűsítése, az újítási javaslatok gyors megvalósítása, a kisgépesítés jobb kiaknázása és más ehhez hasonló lépések üzemeink egész sorában meghozták a várt eredményt, úgy, hogy már október elsején elérték, sőt egyes esetekben túl is szárnyalták a munkatermelékenység megkívánt színtjét. Van aztán nem egy üzemünk, ahol az előkészületek késve indultak, sőt olyanok is, amelyekben ölbetett kézzel várták a munkaidő csökkentésének bevezetését. Ezekben az üzemekben most már menet közben kell behozni a lemaradást, mégpedig csakis a munka és a termelés szervezésének tökéletesítése útján. Miért hangsúlyozzuk a megoldásnak ezt a módját? A válasz világos. Azért, mert a munkaidő csökkentése nálunk semmiesetre sem járhat a munka intenzitásának növelésével, vagyis más szóval, rövidebb idő alatt ugyanannyit akarunk termelni, de nem a munka megnehezítése, verejtékesebbé tétele árán. Mi ismerjük a fordizmus és taylorizmus embert, idő előtt öreggé, nyomorékká, a futószalag egy automatikus részévé tevő embertelen rendszerét, munkásaink egy része saját tapasztalatából ismeri a Baťa, avagy például a füleki dolgozók a Hulita-féle hajcsárrendszert és nem kérnek belőle. Nálunk nem ez 'a cél elérésének az eszköze és nem is lehet az, mert ez szöges ellentétben állna rendszerünk szocialista humanizmusával. Mi a célt ésszerűbb és mind könnyebb munkával akarjuk elérni. Viszont téved az, aki félreértelmezve a mondottakat úgy vélné, hog/nem törekszünk továbbra is az egyes dolgozók fegyelmezetlensége által okozott időveszteségek kiküszöbölésére, amelyek egyes ágazatokban elérik a munkaidő elképesztően nagy, egészen húsz százalékig terjedő részét. Természetesen, vannak munkahelyek, ahol a munkatermelékenység emelése minden előzetes intézkedés ellenére akadályokba ütközik, sőt lehetetlen. Főleg olyan munkahelyekről van szó. ahol a teljesítmény majdnem kizárólag a géptől és nem az ember munkaakaratától, képességétől függ, továbbá olyanokról, ahol az időtartalékok már eddig is majdnem teljesen ki voltak aknázva (pl. a magasan automatizált és futőszalagtermelés, stb.) végül pedig olyan munkahelyekről, ahol a teljesítményt nem lehet a termékek mennyiségével lemérni, (pl. orvosi rendelőkben nem lehet kívánni, hogy rövidebb munkaidő alatt ugyanannyit vaqv több pácienst vizsgáljanak meg). Az ilyen és hasonló munkahelyeken kivételesen számoltunk a munkaerők számának növelésével, de ugyanakkor a vesztett munkaidő egy részét itt is jobb szervezési és más intézkedések útján kell pótolni. Ettől eltekintve minden egyes ilyen esetben szigorú megfontolás tárgyává kell tenni az alkalmazottak száma növelésének kérdését, mivel egyes munkahelyek vezetői az előírt feladatok teljesítésének, avagy túlszárnyalásának könnyebb, fejfájást nem okozó módját követve indokolatlanul akarják növelni az alkalmazottak számát. A bérkérdések Ha teljes képet akarunk magunknak alkotni a munkaidő csökkentéséről, feltétlenül beszélnünk kell az ezzel kapcsolatos bérkérdésekről is. Mert ugyan magábavéve szép dolog már az is, hogy most több idő jut a kultúrára, pihenésre és szórakozásra, ugyanakkor pedig határozottan ellenezzük a munka intenzitásának fokozását, de mégis — ki tagadná — minden dolgozónk szemében számottevő, fontos szerepet tölt be a bér kérdése. A burzsoá köztársaság idején is volt munkaidő csökkentés és a gazdasági válság éveiben volt 3—4 napos munkahét is. Ilyenkor hiába maradt több szabadideje a munkásnak, ha bére ennek arányában megcsappant és a szűkös megélhetést a nyomorgás váltotta fel. Az ilyen, nadrágszijjat szorosabbra kényszerítő munkaidő csökkentésről nálunk szó sem lehet. Hogyan oldottuk meg tehát adott esetben a bérkérdést ? A rendezés egyik alapelve, hogy a béreket, fizetéseket nem csökkentettük. Mivel az alkalmazottakat különféleképpen jutalmazzuk munkájukért, más-más ezen alapelv gyakorlati érvényesítésének a módja is. Legegyszerűbb a helyzet a heti- és havi-, úgynevezett fix-béres dolgozóknál, mert ugyanazt a bért, illetve fizetést kapják, mint a rendezés előtt. Az órabéreseknél már bérrendezésre volt szükség. Ha ugyanis változatlanul minden kiegyenlítés nékül megtartottuk volna az egyes kategóriák megállapított órabérét, akkor kevesebb volna a kereset. Pívdának okáért a hatkoronás órabérért dolgozó munkás 48 órás munkahéten 288 koronát keresett és a munkaidő két órával való csökkenése után hetente 12 koronával kevesebbet kapna kézhez. Ezért az ilyen dolgozónak kiegyenlítjük a bérét,, éspedig úgy, hogy a 46 órás munkahétben elért béréhez hozzáadjuk még ezen bér egy huszonharmadát, illetve 4,35 százalékát. Az előbbi példához visszatérve, a munkás 46 óra alatt 276 koronát keresett, ennek egy huszonharmada 12 korona, ez összesen 288 korona, vagyis nincs semmiféle veszteség. Természetesen ez csak ideiglenes megoldás, amelyet majd helyettesíteni fog a \ Hírek a tudomány és technika világából . német szakemberek nemrégiben kidöntő feltétele a munka termelékenységének lényeges foko- _ , . „. . . zása." Ez a két mondat elválasztha- dolgozott igen egyszerű eljarása. A tatlan egységet képez. J tengervíz sótartalmát nem lepárlásA párt soha sem áltatta a dolgo- jsal, hanem kémiai úton vonják ki. zók tömegeit azzal, hogy az ered- j A módszer alkalmazása lehetővé teszi mények maguktól születnek, hogy l

a tengerparti sivatagi vidékek sómenvárhatunk, mí szánkba repül a \ te

s vízellátását. Ez ideig csak költsésült galamb. Most sem teszi ezt. J

ges e

lj

árásokkaI tudtó

k ihatóvá tenni Ez a két óra sem ajándék, talán f a te

ng

er

ví

z

et. csak abban az értelemben az, hogy i * * * dolgozóink és elsősorban munkási KÄVÉ

T KÉSZÍTENEK LABORATÔosztályunk a párt céltudatos vezeti j Hollandiában. A mestersével, javainkat gyarapító murtká- f jukkái megajándékozták önmagukat, t séges kávé nemcsak ízre. hanem kulOlyain ajándiék ez egyszóval, amely- ' söre is megtévesztésig hasonlít a babért meg is kellett dolgozni. ? kávéhoz. Bantukávé néven jelenik A jövőben mi sem változik ezen. ^ majd meg a világpiacon. Erre hívja fel egyszerű szavakkal va- a * * * lamennyiünk figyelmét fentemlített} idézetünk második mondata. Ezzel} ŰJ RADARHÁLÓZAT LÉTESÍTÉSÉT kapcsolatban nyíltan rá keli mutat- ^TERVEZI az amerikai időjárásjelző inunk arra, hogy feltétlenül be kell tartanunk a társadalmi munkatermelékenység tervezett növelésének ütemét. Fejlődésünk életünk egyik sarkalatos tétele ugyanis, hogy a munkatermelékenység állandó, meghatározott terjedelmű növelése híján nemcsak, hogy nem tudnánL utóiérni és megelőzni a legíszolgálat. Az ilyen hálózat lehetőséget >ad arra, hogy az egész amerikai időjárási frontot pillanatok alatt áttekinthessék és időben jelezzék a várható viiharokat is. Az új radarállomások hatósugara mintegy 400 kilométer és 'összesen 500 ezer négyzetkilométeres [területet tartanak ellenőrzés alatt. A fejlettebb kapitalista államokat az £

rada

r megbízhatóbban és pontosabban egy főre eső termelés tprén, ha- * dolgozik, mint bármilyen más, eddig használt készülék. nem egyben törvényszerűen nem tudnánk célkitűzéseinket sem va- ' lóraváltal.ii az életszínvonal állandó emelésében, jóllehet ez valamennyiünk jól megfontolt érdeke. Éppen ezért kell ezt szünös-szüntelen isimételni, hogy valamennyi dolgozónk világosan lássa a dolgok ilyen összefüggését és ezen túlmenően ne ) rel végződött. Ultrahangga' széttörcsak szóban helyeselje, hanem ki-ki j ték a vesében a köveket és mint kéa maga munkahelyén erejétől, tudá-(fsőbb állatokon végzett kísérletek musától telhetően érvényre is juttassa, itatták, a széttört vesekövek fájdalom LAMPORT ÉS NEWMAN AMERIKAI ORVOSOK veseköves megbetegedésben szenvedett emberek hulláin kísérleteket végeztek. A próbálkozás sikerés külső beavatkozás nélkül távoztak a szervezetből. A két orvos nemsokára élő emberen hajtja végre első kísérletét. * * * ÚJFAJTA MOTEXTIL gyártását kezdte meg az egyik amerikai cég, papír és műszál kombinációjából. A K-2000 állítólag éppen olyan simulékony, mint a nylon, vagy más műanyagok. Színezhető, nyomható, sőt mosható is, ha az előállítási eljárás során vízhatianították. Szabásnál éppúgy kezelhető, mint bármilyen textilanyag. Kitűnően redőzhető és hajtogatható. A K-2000-rel az amerikai atomenergiabizottság megbízásából végezték az első kísérleteket, ugyanis olyan munkaruhát akartak készíttetni, amelyet egyszeri használat után eldobhatnak. A K-2000-et bemutatták az amerikai televíziós műsorban is. A belőle készített estélyi ruha rendkívül olcsó. A gyártó cég képviselői kijelentették: a nagyüzemi gyártás bevezetése után olyan olcsó áron hozzák forgalomba a ruhákat, hogy tulajdonosaik azokat egy-kétszeri használat után eldobhatják. • * * AZ OLAJKUTATÁS ÜJ MÓDSZERÉT dolgozta ki Bruno Pontecorvo, az olasz származású egykori angol atomfizikus, aki Angliát elhagyva a Szovjetunióban telepedett le. Munkatársaival, két szovjet tudóssal a Föld mélyében fekvő rétegeket neutronokkal bombázzák. Így állapítják meg az olajtartalmat Pontecorvo eddig az atomkutatás elméleti problémáival foglalkozott. Ciklotron lesz Krakkóban Ciklotron csarnok építését kezdték<[ meg a krakkói atomkutató központban. A krakkói tudósok a Szovjetunióból kapják a ciklotront. A méretekre jellemző, hogy csupán az egyik elektromágnes súlya több mint 120 tonna lesz. A ciklotron csarnokának falai három méter vastagságúak lesznek, hogy védelmet nyújtsanak az egészségre ártalmas sugárzásokkal szemben. Háromdimenziójú levélbélyegek Az olasz posta rövidesen olyan bé lyegeket hoz forgalomba, amelyeknek | háromdimenziójú nyomásuk van. Előreláthatólag a 25 és 60 lírás bélyegeket készítik ilyen kivitelben. Persze a nyomás csak különleges szemüvegen át nézve jelenik meg három ^ dimenzióban. Bejelentették, hogy ilyen szemüveget mindenki kap ajándékba, aki 425 líra értékben vásárol bélyeget. ZM. 330 Az Ostravai Tatra Gyárban nemre-' giben kezdték meg az új típusú ZM1 330 elnevezésű magánjáró kombájn

( gyártását. A kombájn olyan szerke- j zetű, hogv egyenetlen terepről ^s betakaríthatja a gabonát. Speciális szerkezete automatikusan csökkenti a se- 1 bességet, amikor a learatott gabonát] átrakja a gép. sokkal ésszerűbb rendezés, a bértarifák arányos megváltoztatása. Dolgozóink nagy réste szakmánybért kap. Bár a heti-, havi- és órabéreseknél a munkaidő csökkentésének velejárója kell legyen a termelési szint megtartása vagy túlszárnyalása a munkatermelékenység növelése útján, az akkordban dolgozóknál ez annál is inkább személyes érdekü!#mivel, ha nem növelik 4,35 százalékkal a munkatermelékenységet, ez visszatükröződik béreik megcsappanásában. És itt újra foglalkozni kell azokkal az üzemekkel, amelyek nem készültek fel kellőképpen a munkaidő csökkentésére és ennek arányában nem növelték a munkatermelékenységet. Ilyen üzemekben az első hetekben, ha nem is sokkal, de mégis alacsonyabb volt a szakmányban dolgozók keresete, mint azelőtt. A kiút csak egy lehet: az ilyen üzemek gazdasági és műszaki vezetőinek mindent meg kell tenniök a munka és a termelés jobb megszervezése érdekében. Ebben a munkások kezdeményezésére, ésszerű javaslataira kell támaszkodniok, hogy a legrövidebb időn belül senki zsebére ne menjen a munkaidő csökkentése. Kétségtelen, számos üzemben éppen a munkatermelékenység növelésében való személyi érdekeltség járult hozzá a rejtett tartalékok feltárásához, a dolgozók kezdeményezésének kibontakoztatásához. Ezt a példát minden munkahelyen követni kell.* Az életszínvonal fokozásának útja Miért ragaszkodunk olyan határozottan ahhoz, hogy a munkaidő csökkentésének törvényszerűen szükséges velejárója legyen a termelési szint megtartása és túlszárnyalása a munkatermelékenység emelése útján? Ez a következő kérdés, amelyre szintén választ kell adnunk. Ha ugyanis nem ragaszkodnánk ehhez, akkor a bérek változatlan megtartása valójában emel|ésük«t jelentené, hiszen kevesebb idő alatt kevesebbet is termelnök és jogta^ lanul jutnánk ugyanolyan bérhez; mint azelőtt, amikor többet termeltünk. A bér egy részét nem ellensúlyozná a termékek mennyiségéinek arányos növekedése. Végső soron ez arra vezetne, hogy csökkenne a bérek és fizetések reális értéke. Márpedig gazdaságunk tovább fejlesz* tésének és életszínvonalunk zökkenőmentes fokozásának megmásíthatatlan aranyszabálya: a munka termeSé-: keiiységének gyorsabban kell gyarapodnia a béreknél. Emélkül lehetettnek a további beruházások, de terítetlen volna tovább folytatni az ár-\ leszállítások politikáját is, mivel képletesen szólva, már ma megennénk a holnapit. Erre azért kell újra és újra fi* gyelimeztetni, mert ebbeli az évbeli a téren felette ki nem elégítő a helyzet. Hogy mégis és ennek ellenére nagy intézkedéseket valósíthatunk meg, mint amilyen például á társadalombiztosítás egy milliárd koronát megkövetelő átszervezése, ez csak nagy állami tartalékainknak köszönhető. Ezért oly helytelen, ha egyes munkahelyeken türelmetlenül bérrendezéseket követelnek. Meg kell mondanunk, e téren rendkívül káros volna az elhamarkodottság, mivel csak addig nyújtózkodhatunk, ameddig takarónk ér. De meg kell mondanunk azt is, hogy pártunk és kormányunk világosan látja a bérezés gyakorlatának egyenetlenségeit és visszásságait és fokról fokra törekszik a hibák kiküszöbölésére. Ezt bizonyítják az e téren eddig is végrehajtott és széles rétegeket érintő intézkedések. A bérrendszer tökéletesítése azonban hasszabb időt, legalább egy-két évet igényel. Nehéz víz a sörfőzdékből « A sörfőzés egyik folyamatánál, a malátasltásnál az árpát vízben áztatják. Svéd kutatók megállapították, hogy az eközben felhasznált víz nehéz hidrogénben feldúsúl. Ha a víz elég lassan folyik át az árparétegen, akkor az eljárás végén négyszer annyi hidrogént tartalmaz, mint a közönséges víz. A sörfőzdék szennyvizét az új felfedezés nyomán iparilag hasznosíthatjuk. A 46 órás munkahét bevezetésénele eredményeit és hiányosságait állandó figyelemmel kell kísérnünk. Le kell szűrnünk ebből a tapasztalatokat, hogy a jövőben támaszt nyújtsanak a sokkal nehezebb feladatok megoldásában.. Az ország fejlődése, jövője jó kezekben, pártunk kezében van. Ez és a dolgozók munkakedve, kezdeményezése és leleményessége biztosítéka annak, hogy a második ötéves terv végién újabb szocialista vívmánnyal büszkélkedhetünk: a hétórás munkanappal. Gály Iván OJ sz- -i 1956. november Í0.