Új Szó, 1956. november (9. évfolyam, 305-334.szám)

1956-11-10 / 314. szám, szombat

Jó úton SIKERES KEZDET ALIG egy hónap telt el a pártok­tatási év megkezdése óta. Ez az idő természetesen még nagyon kevés ah­hoz, hogy az első összejövetelek ta­pasztalataiból megalapozott véleményt alkothassunk. Néhány jelenségre azonban érdemes felfigyelni. A duna­szerdahelyi járási pártbizottság tagjai például a napokban beszélték meg az idei pártdktatási és első tapasztala­tait. Megállapították,' hogy idén si­keresebben kezdődött meg a pártok­tatás, mint tavaly. A propagandisták jobban felkészülteik bevezető előadá­saikra, jóval több hallgató jelent meg az első találkozókon, mint a múlt évben. Igaz, a propagandisták zöme pártiskolát végzett, másik része pe­dig a propagandista tanfolyamon jól felkészült munkájára. Nagy az ér­deklődés a pártoktatás iránt, amit a legjobban az a tény igazol, hogy a hallqatónak csaknem fele pártonkí­vüli munfiás, értelmiségi dolgozó és szövetkezeti paraszt. A propagandisták október végén megtartott járási értekezlete arról tanúskodik, hogy az alapszervezetek funkcionáriusai, propagandistái egyre világosabban látják, hogy egész gya­korlati tevékenységük alapja a mar­xista-leninista elmélet. Ez fegyverzi fe! a kommunistákat a társadalmi fej­lődés törvényeinek ismereteivel, ez mozgósítja őket az eddiginél is jobb gazdasígi eredmények elérésére, a pártmunka színvonalának emelésére. A pártoktatás első összejövetelein sok propagandista beszélt hallgatóival a pártegységről és annak jelentőségéről. Különös figyelmet szentelt Simon elv­társ, a fe!sővámosi propagandista a párt vezető szerepe és a pártfegyelem megértése fontosságának. Nem győz­hetett volna hazánkban a szocializ­mus ügye, ha pártunkban nem lett volna meg a legszigorúbb fegyelem. Hiszen csak az ilyen párt élvezheti a dolgozók egész tömegének legtel­jesebb és legodaadóbb támogatását. Természetesen a fegyelem nem je­lenti azt, hogy ezzel a párton belül ki lenne zárva a véleménynyilvánítás és a bírálat lehetősége. Ellenkezőleg, a párton belüli vasfegyelem nem csak nem zárja ki, hanem minden lehető­séget megad kibontakoztatásukhoz. Persze, a határozathozatal után el­engedhetetlen feltétel a párt összes tagjainak cselekvési egysége. „Aki csak valamelyest is gyengíti — mond­ja Lenin — a proletariátus pártjá­nak vasfegyelmét (különösen a pro­letariátus diktatúrája idején), az tény­legesen a burzsoáziát segíti a prole­tariátus ellen." Hogy mennyire igaza van nagy tanítónknak, mi sem iga­zolja jobban, mint az utóbbi hetek­ben Magyarországon lezajlott tragi­kus események. A pártonbelüli inga­dozás veszélyezteti a szocializmus vívmányait, s alkalmat ad a burzsoá­ziának arra, hogy megszerezze a ha­talmat. Csak a munkásosztály hiúsít­hatta meg ezt a szovjet hadsereg testvéri támogatásával. Talán soha sem volt számunkra oly Időszerű és annyira fontos a pártélet és a pártvezetés lenini normáinak ala­pos megismerése, mint most. Igen helyesen cselekedett tehát Simon elv­társ, hogy a pártoktatási év kezdetén hallgatóival alaposan áttanulmányoz­ta a Lenin-Múzeumban elhelyezett do­kumentumokat Lenin életéről és har­cáról, egy olyan párt alapköveinek lefektetéséről, amely párt valameny­nyi becsületes dolgozó bizalmát él­vezi. A PÁRTOKTATÁS egyik legfőbb kö­vetelménye ma az elmélet és a gya­korlat összekapcsolása. Ebben a du­naszerdahelyi járási pártbizottság je­lentős segítséget nyújt minden pro­pagandistának. A járási pártbizottság ülésein soha még ilyen figyelemmel Teljesítették a silózási tervet A királyhelmeci járás szövetkezetei az elmúlt évek tapasztalatai alapján még nagyobb gondot fordítanak a silózásra, milnt az előző években. Több szövetkezetben terven felül is silóz­tak. Az idei eredmények jobbak a tava­lyiaknál. Október 25-ig a szövetke­zetek járási méretben a tervezett 23118 köbméter helyett 24 ft)5 köb­méter különféle növényt silóztak le. Hét szövetkezetben négyszáz-hatszáz köbméterrel lépték túl egyélii tervü­ket. Kulik Gellért, Királyhelmec. OJ S Z ö 1956. november 10. nem beszélték meg a propagandamun­ka tartalmi, elvi kérdéseit, mint most. Ezt elősegíti az is, hogy a járási pártbizottság legtöbb tagja maguk is propagandisták, vagy pedig az egyes körzetek propagandista szemináriu­mait vezetik, részt vesznek az ellen­őrzésben és állandó szervezői a pro­pagandamunkának. Az eddigi ered­mények nyitja éppen az, hogy a párt­oktatás a járási pártbizottság tagjai­nak ügyévé vált. Slovák elvtárs pél­dául összegyűjti az eddig bevált ta­pasztalatokat, gyümölcsöző tanítási módszareket és ismerteti őket a kör­zeti propagandista összejöveteleken. Ezenkívül, a szövetkezeti gazdálkodás eredményeinek pontos számadataival élénkíti előadásait. Nemrégen az egyik propagandista összejövetelen Slovák elvtárs többek között elmondta, hogy a járás szövetkezeteiben a gép- és traktorállomás segítségével búzából több mint 26 mázsás átlaghozamot értek el, ugyanakkor az egyénileg gazdálkodók csak 22 mázsát. Hasonló különbözet van a rozsnál, árpánál és zabnál is. A különbözet koronaértéke összesen 194 220 koronát tesz ki. Ez­zel párhuzamosan növekedik a szö­vetkezeti tagok bevétele is. Ebben az esztendőben bizony még egyszer annyi jut szétosztásra, mint a múlt évben. Ennek eredménye, hogy a kö­zös gazdálkodás egyre nagyobb tért hódít a járásban. A PROPAGANDISTÁK körzeti vagy járási értekezletein, a pártoktatási körökben sok szó esik a mezőgazda­ság fejlesztéséről, a szövetkezeti mozgalomról, a dolgozó parasztok anyagi érdekeltségéről. A járás lakói­nak legnagyobb része világosan látja, mennyire szükséges" a mezőgazdaság erőteljes fejlesztése, a hektárhozam növelése. Ez persze nem azt jelenti, hogy most már a kommunisták ba­bérjaikon pihenhetnek. A propagan­disták tudják, hogy versenyben ál­lunk a kapitalizmussal és békés egy­más mellett élésre törekszünk. De semmiképpen sem lehet enyhíteni a burzsoá ideológia, az emberek tuda­tában levő kapitalista csökevéeyek elleni harcot. Abban, hogy az emberek tudatából kiirtsuk a kapitalizmus csö­kevényeit, igen fontos szerep jut a propag andistáknak. Számtalan példa van a járásban, amely igazolja, hogy a falusi és üze­mi pártszervezetekben megnőtt az érdeklődés az elméleti kérdések, pár­tunk politikájának időszerű kérdései iránt, megértik, hogy az országos konferencia határozatainak végrehaj­tása nagyobb tudást, szélesebb látó­kört kíván a kommunistáktól. Pár­tunk azt akarja, hogy minden kom­munista a maga helyén a tömegek vezetőjévé váljék, hogy megbeszélje munkatársaival a párt politikáját, meghallgassa véleményüket, feleljen a dolgozók kérdéseire, foglalkozzék ügyeikkel. Világos tehát, hogy a pártpropa­ganda színvonalának emelésétől nagy­ban függ a szövetkezetek további vi­rágzása, a közös vagyon védelme és megbecsülése. A járási pártbizottság igen helyes — máris jól bevált — módszert talált a propagandisták köz­vetlen támogatására. Egyben azt bi­zonyítja ez, hogy a propaganda irá­nyításának, a propagandisták munká­ja segítségének számtalan lehetősége van. Arról van szó, hogy a képzet­tebb elvtársak a propagandistákat már tanulás közben segítsék az elméleti kérdések megértésében, a fontos ösz­szefüggések helyes felismerésében. A propagandistákat tanítsák meg arra, hogyan kell felhasználni a segédanya­got, útmutatásokat, a falu vagy üzem gazdasági és kulturális eredményeit az előadásokban. Megmagyarázzuk nekik, hogy ha az elméletnek és az ideológiai munkának a gyakorlatot kell szolgálnia, akkor bírálólag kell elemezni és értékelni a gyakorlatot, népszerűsíteni a jót, a haladót, bí­rálni mindazt, ami elavult. ÉRJÉK el tehát a járás pártszer­vezetei, hogy még magasabb színvo­nalon és szervezettebben folyjék a pártoktatás, erősödjék a kommunis­ták és pártonkívüliek öntudata, hogy edzettebben harcolhassanak pártunk egységének további megerősítéséért, a dolgozók jólétének fokozásáért. Erdősi Ede. Alig egy hónapja, hogy a bánovcei já­rásban — Borčanyban megalakították az EFSZ-t. A fiatal szövetkezet oly sikerrel kezdte meg működését, hogy újabb két középparaszt lépett a szövet­kezeti tagok sorába, mégpedig Jozef Omelka 8 hektáros és Fekete Mária héthektáros gazda. A szövetkezeti föl­dek kiterjedése mintegy 130 hektár. Ennek több mint egyharmad részét ősziekkel vetették be — idejében. A gép- és traktprállomás traktorosai a földek gazdasági-technikai rendezése terveinek alapján felszántják a kimért földeket. A borčanyi szövetkezetben az állattenyésztési termelés is szépen fej­lődik. A rendbehozott sertésólban no­vember 1-től száz malacot nevelnek, amelyeknek átlagsúlya 15 kg. Ezenkí­vül 70 db 30—40 kg-os átlagsúlyú ser­tést hizlalnak. Míg Pavol Petlák és Jozef Szitár traktorosok, a Rybanyi Gép- és Traktor­állomás dolgozói a mélyszántást végzik a szövetkezeti földeken, Jozef Melen mérnök, Rudolf Ganis szövetkezeti elnök és Félix Koštal könyvelő a község határának tagosításán dolgoznak. Szilárdan a párt és a kormány mellett Soha többet elnyomást és kizsákmányolást A szövetkezet közös istállójában találjuk Guzsák János és Vargov­csik Sándor tehéngondozókat. A volt grófi uradalom béresei ott­honosan mozognak a nagy istálló­ban. Látni arcukon, hogy a ma­qyarországi események felháborí­tották őket. Beszélgetésbe elegye­dünk. Szó szót követ, s az úri világ volt elnyomottai nyilatkoz­nak. — Még alig 11 éve, hogy fel­Elkapott a vadásziáz Különös madár a vadlúd. Kevesen tudják, hogy röptének módja és iránya sok mindent elárul. Busán­szky barátomtól hallottam, hogy ha a lúdnak a farka lefelé áll, eső vagy zivatar várható. Ha felfelé áll, to­vábbi derűs időre van kilátás. Ha déli irányban repül, hosszú, meleg ősz lesz, de ha észak felé húz, ak­kor már elő is szedheted a bun­dádat, mert egy héten belül versenyt vacoghatsz a kutyáddal! Máig sem értem, hogy a meteorológiai állo­más miért nem veszi igénybe a va­dászok csalhatatlan és gazdag ta­pasztalatait ... Mert egy tapasztalt, öreg vadász igazán értékes felvi­lágosításokat nyújthatna; elég, ha egy röpke pillantást vet a vadlúd farkára, máris napokkal előre kész a pontos időjárásjelentés. nnak idején engem is elkapott a vadászláz, olvasva a „hivata­los" közleményt a vadludak fantaszti­kusan magas számáról. A Duna Bős és Szap között kb. 8—9 kilométer hosz­szú ...ha kimegyek, reményem van rá, hogy fölöttem is elhúz néhány csapat. A vadludat lőni is, enni is szeretem, tehát rajta! — vonatra. Kemény, amolyan igazi vadászos kéz­szorítással üdvözöljük egymást Ny ára­don László és Imre barátommal. Rövid helyzetjelentés: Vidacsán, Gurdonnál és Ispánosnál húznak legjobban a ludak a magyar oldalon levő T öklevél-Duná­ból, itt. a Büdösből. Tudomásul ves >zük és nyomban elhatározzuk, hogy ha az ősz szes ludat nem is, de legalább a felét lekaszaboljuk ... Erre elmaradhatatlan vadászszokás szerint koccintunk egyet. Szóval: hajnalban ... Alig dereng, már talpon vagyunk. Az erdő lassan élni kezd. A vadkacsák kez­dik legkorábban. Halk, egyre erősödő fütyöléssel húznak el fejem felett, de hiába keresem őket, csak fehér és szí­nes káprázatok lengenek az erdő fái között. Lassan, zajtalanul ballagok az erős harmattól lucskos avaron. A ned László a Duna .partján levő hatalmas kavicshegyre liheg felfelé, Imre a ná­dast választja, jómagam egy bokor ár­nyékába húzódom. Türelmetlenül várjuk a húzást. Az izgalomtól és a hűs szellőtől össze­összekoccan a fogunk. Végre indulnak a ludak. Nem valami sok, úgy jó másfél­ezernyi emelkedik a levegőbe. Szépen fejlett, kövér szúnyog telepszik az ál­lamra. Szerencséje van, nyugodtan lak­mározhat, most nem mozdulhatok, pukkadásig szívhatja magát a vérem­ből. Közeledik az első csapat. Még a szemem is lesütöm, mert Imre éveken át szidott és dresszírozott, hogy ne bámuljam olyan hülyén a ludakat. Szerinte ez az istentelenül óvatos állat még a szemem villanására is reagál. Csak mikor egészen fölöttem vannak, emelem égre tekintetemet. De most aztán gyorsan kell cselekedni'. Imre és közöttem szállnak. Szinte egyszerre A nnak idején engem is elkapott szólalnak meg puskáink. A ludak pokoli a vadászláz. olvasva a ..hivata- gágogásba kezdenek, tisztán halljuk, amint szárnyukon kopognak a sörétek. Nevelésben fogyatékosságuk dokumen­tumait sűrűn hullatják, most már fel­szólítás nélkül is földre szegzem tekin­tetemet, hogy elkerüljem a nem is ép­pen apró kellemetlenségeket. (Csodálatosan szívós, kemény állat ^ a vadlúd. Néhány szem sörét meg se kottyan neki. Csak ha a nyakát, fejét találod, vagy ha szárnyát töröd, mondhatod magadénak. De ha teste egyéb részébe kapja a lövést, ereje végső megfeszítésével kiválik a csa­patból, irányt vesz a Duna felé és a kö­zepe táján mártja sajgó sebeit a hűs hullámokba. Kutya legyen a talpán, amely aztán onnan kihozza ... A lövések ugyancsak megkeverik a csapatokat. Laci is oda-odasóz nekik, de csak nem akarnak pottyanni. No, most egy ötvenes csapat igazán eszmé­nyien húz reánk. Érezzük is: most vagy soha! Olyan kereszttűzbe fogjuk őket, hogy egy szúnyog is csak nehezen búj­na át a sörétzápor között. Nem is té­vedtünk. Szinte egyidőben két lúdnak v . - , a szárnya is görcsbe rándul és mint a ves nideg fehéren didereg a fák között kő, zuhannak lefelé. A harmadik meg­s a levelüket hullató hatalmas fák alatt i fordul és a Duna szélére zuhan, kék árnyékok nyújtóznak a szikrázó j Most már a kutyáké a szó. Mint kilőtt harmattal borított pázsiton. , \ nyilak ugranak el mellőlünk. Kis idő Közeleg a vadlúdhuzás ideje. A Duna ' múlva nagy „gangosan" már hozzák is túlsó oldalán itt-ott már felrebbennek a zsákmányt. A kutya, pofájában a lúd­a csapatok, de aztán vad lárma köze- dhl, tízszer is megkerüli gazdáját és pette újra a víztükörre telepszenek, csak nehezen áll kötélnek,' hogy végre Mintha csak éreznék a reájuk leskelődő jól nevelt kutyulihoz illően átadja, veszélyt. Igyekszünk elhelyezkedni, < Ilyenkor aztán a vadász olvadozik a hogy a húzás ne érjen készületlenül. ' boldogságtól, büszkén körülhordozza tekintetét, hogy hát „látjátok, ez az én kutyám!" s magában dühöng, hogy ezt a páratlan bravúrt nem látták legalább ezren. Szívesen elfelejti, hogy engedet­len kutyája miatt tegnap majdnem epegörcsöket kapott dühében s ha egyedül lenne, egy óriási cviki-puszit cuppantana véres pofájára. De nem szabad ennyire elérzékenyülni, jelen esetben megelégszik a dicsérettel és simogatással, amit a kutyuli úgy hálál meg, hogy sűrű farkcsóválás közepette a gazdáját szakszerűen összekeni iszappal. A húzás mindössze 10—15 percig tart. Utána már csak az egyik tábláról a másikra vándorló csapatok repülnek. Nyakunkba vesszük hát a határt és keressük őket. Ez a következőképpen folyik le: meglátjuk a vetésen legelé­sző ludakat, azonnal hasra ereszkedünk, vigyázva, hogy a szemünk ne villogjon. Kezdődik a hasoncsúszás. Fogunk kö­zött szűrjük a szitkokat a kutyákra és az előbb még kedves kutyulit tetves dögnek tituláljuk. Mikor aztán már minden fehérneműnk reánk tapadt a verítéktől s annyira közel vagyunk, hogy a ludak csőrét is tisztán látjuk, akkor... akkor a gunár rendszerint észreveszi a csúszó-mászó vadászt, hangos gágogással adja tudtára a csa­ládnak, hogy szálljunk csak tovább, mert valami gyanús állat közeledik ... Csalódva, verítékes arccal irigyke­dünk a vidáman és legjobb egészség­ben távozó ludak után. Két társam kérdő tekintetével találkozom. Érzem mi a kötelességem: gyorsan elhadarom, hogy bizisten, nem villogtattam a sze­memet ... Üjabb gyaloglás, hasoncsúszás, de további eredmény nincs. Illetve van. Imre alaposan elnáspángolja a kutyáját. Bevallom, nem vagyok vallásos ember, de ahány szentre még emlékszem, va­lamennyi többször is szerepelt ebben a röpke, ötperces kis oktatásban. Szégyelljük egymásnak bevallani, ^ de már alig vonszoljuk magun­kat. Körülbelül úgy érzem magam, mint egy őszi mélyszántást végző ló. Talán ideje lenne befejezni, mert a kutyák is lapos horpasszal kutyagolnak mellet­tünk. Kellemes érzés fut át rajtunk, amikor megpillantjuk az otthont. Még vacsorázni sem. igen van kedvünk, egy­re csak a puna ágy jar az eszünkben, mely mágnesként vonz bennünket. Olyan sóhajtással zuhanunk bele, mint­ha egész nap zsákoltunk volna. „Jó éj­szakát!" mondom Lacinak. „Hrrr..." — hangzik a felelet. VINCZE GÉZA szabadultunk a gróf jármából — mindják mindketten — s a kapita­lista nyugat újabb kísérleteket tesz a régi rendszer felújítására. Mi nagyon jól ismerjük, hogy mi volt az. Ismerjük a Lónyai gróf ural­mát. Nekünk ebből soha többé nem kell. Hallani sem akarunk róla. Nagyon határozottan hangzanak ezek a szavak. Mennyi akaraterő, határozottság és tettrekészség van e két ember szavában. Igen, ezek az emberek hálásak pártunknak és kormányunknak és a nagy Szov­jetuniónak, akik meghozták a sza­badságot. így nyilatkozik Koldus Sándor és Ladányi elvtárs is, akik a ma* gyarországi eseményeket szintén figyelemmel kísérik. — Soha többet az elnyomásból és a kizsákmányolásból — mond­ja Koldus Sándor. A deregnyői szövetkezetesek boldogan élnek és a békés építést megvédik minden olyan kísérlet ellen, amely népi demokratikus rendszerünket aláásná. -ki— Repülőgépről szórják be műtrágyával a réteket A zselízi járás szövetkezetei előtt — akárcsak tavasszal — most is nagy feäadat áll: javítani a réteket és a legelőket. Ebben a munkában jó segítőtárs a repülőgép. A szerző­dések szerint 1600 hektár rétet és legelőt kell megtrágyázniok a járás­ban. E munkából a hontfüzesgyarmati szövetkezet veszi ki legjobban a ré­szét, amelynek tagjai kijelentették, hogy 147 hektár rétet és legelőt trá­gyáznak meg Thomas-Iiszttel. Egy hektárra 300 kg műtrágyát szórtak. A legelőket és réteket két traktorral és agregáttal megboronálták. Ezenkívül 172 hektár évelő takar­mányt trágyáztak meg. Amint látjuk, a hontfüzesgyarmati szövetkezeti ta­gok ily módon biztosítják a jövő évi takarmányai apot. A KNB versenyt hirdetett a rétek és legelők megjavítására. A kerület 5 legjobb szövetkezetének legelő- és rétjavítási költségeit a kerület viseli, másik 5 szövetkezet költségének pe­dig a felét. Járásunkban a többi szö­vetkezet is példát vehet Hontfüzes­gyarmattól. A kubáňovoi, bielovcei és más szövetkezetek, amelyek a ta­vaszi áradások miatt nem tudták a réteket és legelőket megjavítani, pó­tolhatják most ősszel. Hisszük, hogy a verebélyi szövetkezet felhívása, amely november 10-ig tűzi ki a rétek és legelők megjavítását, visszhangra talált a szövetkezetben, s így rét­jeink és legelőink termőképessége megjavul. Vlado Fan?o. Zselíz.

Next

/
Thumbnails
Contents