Új Szó, 1956. november (9. évfolyam, 305-334.szám)

1956-11-09 / 313. szám, péntek

I „Éljen a világ proletariátusának szolidaritása!" A Prágai Pedagógiai Főiskola és Felső Pedagógiai Iskola hallgatói, alkalmazottai és tanítói határozatukban így írnak: „Örömmel üdvözöljük a magyar földművesek és munkások győzelmét, akik a szovjet hadsereg segítségével szétverték országukban a fasiszta ellenforradalmi felkelést. Üdvözölünk minden magyar dolgozót, aki nem hagyta magát elijeszteni a véres fasiszta terror által, aki hü maradt a proletár nemzetköziség elvedhez és ezekben a nehéz percekben szilárd elhatározásának adott kifejezést, hogy építeni akarja a szocializmust a többi népi demokratikus országgal és a Szovjetunióval együtt. Fejtet hajtunk az elesett, megkínzott magyar hősök emléke előtt, akik az ellenforradalom ellen vívott harcban életüket vesztették. Elhatároztuk, hogy nemcsak munkánkkal járulunk hozzá Csehszlovákia további szocialista fejlődéséhez, hanem minden erőnkkel segíteni fogunk a népi demokratikus Magyarországon a szocializmus építésében és megújításában. Azonnal megkezdjük a gyűjtést a magyar dolgozó nép érdekében. Felhívjuk a főiskolákat és a tudományos intézeteket, hogy csatlakozzanak akciónkhoz. Éljen az egész világ proletariátusának szolidaritása!" A MAGYARORSZÁGI villanyüzemek dolgozóival való rokonszenvük bizonyítékául a pótori villanyerőmű dolgozói vállalják, hogy 3 millió kilowattóra áramot termelnek terven felül az év végéig. Szolidaritás — testvéri segítség Alig hogy véget ért a műszak, leálltak, elcsendesedtek a gépek, a csarnok közepúi összegyűltek a munkások, a műszakiak. Magyarorszagról beszéltek. Mondották: ott most újra új élet kezdődik. Mindnyájan örültek a magyar nép győzelmének, örültek, hogy leverték a fasiszta ellenforradalmi bandákat. De . .. Tekintetükből, szavukból kiérződött, hogy ennek az új életnek vérrel itatódtak a gyökerei. Sohasem lehet elfelejteni, hogy a barbár, vérszomjas embervadász fasiszták a legbestiálisabb módon öldösték a n|f;p fiainak legjobbjait, nem lágyult meg szivük még az anyák és gyfermekek előtt sem. Kegyetlenül mészároltak. Gyárakat, köziépületeket gyújtottak fel, gépeket romboltak, megrongálták a közlekedési útvonalakat, a légoltalmi pincébe menekült embereket befalazták. S ezek a Hitler, Szálas! nyomdokain haladó elvetemültek szabadságharcosoknak nevezték magukat. Gazemberek! Az emberek arcvonásai megkeményedtek Tekintetük az üzemrészleg gépjeire tapadt. Az övékére... S ekkor megszólalt egy idősebb munkás: — A nemzetközi fasiszta reakció, mely előidézte a magyarországi vérengzést s meg akarta dönteni a nép hatalmát — a mi ellenségünk is. A magyar nép nemcsak saját szabadságáért harcolt, vérzett, hanem értünk is, a mi gyáruínkért, a mi szabadságunkért is küzdött — Hogyan segíthetnénk nekik? Mi sem lehetünk tétlenek! — szóltak közbe többen is. — Az ellenforradalom okozta sebeket be kell gyógyítani .. S elhatározták, hogy kiilönműszakot dolgoznak le a munkások és parasztok hatalmát építő, szilárdító Magyarország dolgozóinak megsegítésére. Leírjam a felszólalók nevét? Száz és ezer Inevet kellene akkor a papírra vetnem, mert az egész országban, egész köztársaságunkban, a városokban és falvakban, üzemekben és iskolákban így beszélnek, vélekednek az emberek. Segítenünk kell a magyar népnek! Szolidaritás — testvéri segítség! — ez az igazi barátság, együttérzés kinyilvánítása, ez hazánk dolgozóinak határozott szava Kezdeményezésükre országos mozgalom indult. Kormányiiik megbízta a Csehszlovák Vöröskeresztet, hogy szolidaritási alapot létesítsen a Magyar Népköztársaság dolgozóinak megsegítésére. S már szerdán az ország minden részéből kaptuk a híreket, hogy az üzemek, iskolák, hivatalok és a falvak dolgozói tömegesen jelentik be vállalásaikat és küldik adományaikat. Pénzgyüjöést rendeznek, a gyárakban rendkívüli műszakokat dolgoznak le, a szövetkezeti tagok s az egyénileg gazdálkodó földművesek mázsa- és vagonszámra küldik a gyűjtőhelyekre, a járási begyűjtési üzemekbe a magyar dolgozók megsegítésére szánt termékeiket. A színművészek művész-esteket rendeznek, melyek jövedelmét a szolidaritási alapnak szentelik. Megható a prágai Légérő va utcai nyolcosztályos középiskola növendékeinek elhatározása: tizenötezer kg papírt és más (nyersanyagot gyűjtöttek össze és az \ ezért kapott 3600 koronát a magyar népnek juttatják — a Csehszlovák Állami Banknál erre a célra külön létesített 999-e$ számú bankszámlára folyósítják. Hazánk dolgozói jól tudják, hogy aki gyorsan ad, kétszer ad. Tudják, hogy mindnyájunknak segítenünk kell a magyar népnek, hogy mielőbb begyógyulhassanak az ellenforradalmárok, a fasiszták által ejtett sebek. De tudnunk kell azt is, hogy ezzel a baráti segítségünkkel nemcsak a magyar népen segítünk, hanem egyúttal szilárdítjuk a szocializmus és a béke táborának erejét, egységét, szilárdítjuk a magunk hatalmát is, a „nép hatalmát hazánkban. (P-t) Újabb kezdeményezés Annak közlése után, hogy az üzemek, falvak, iskolák és más munkahelyek dolgozói a rendkívüli műszakok eredményeit külön számlára, a mezőgazdasági termékeket pedig az Élelmiszeripari és Mezőgazdasági Terménybegyűjtési Minisztérium központi alapjára adhatják, a polgárság soraiból kezdeményező javaslat indult, hogy a magyar népet olyan tárgyi ajándékokkal is segítsük, mint a ruha és a lábbeli. A Csehszlovák Vöröskereszt, amelyet a kormány megbízott — a Magyar Népköztársaság dolgozói érdekében — a „szolidaritás alapja" megszervezésével, közli, hogy ilyen ajándékokat a dolgozók üzemeikben adják át, amelyek azokat raktározzák és tudomására hozzák a Csehszlovák Vöröskereszt kerületi bizottságának, amely közli velük, hová küldjék ezeket az ajándékokat. Az iskolákban összegyűjtött ajándéktárgyakat a Csehszlovák Vöröskereszt kerületi bizottságainak raktáraiban gyűjtik össze. A városok és falvak lakosságának ajándékait a Csehszlovák Vöröskereszt járási bizottságainak raktáraiban gyűjtik össze. E*******

* A PRÁGAI NEMZETI SZlNHÁZ kiváló színművészei, az opera és balettegyüttes tagjai november 16-án közös művész-estet rendeznek a Lucerna nagytermében, melynek jövedelmét a Magyar Népköztársaság dolgozóinak javára alapított szolidaritási alapnak széntelik. A gép- és traktorállomások komplex-brigádjai mennek Magyarországra A Mező- és Erdőgazdasági Megbízotti Hivatal dolgozói elhatározták, hogy segítenek a magyar mezőgazdaságnak az ellenforradalmi bandák okozta sebek begyógyításában. Hétfőn. november 5-én nyilvános pártgyűlésen a következő kötelezettségvállalást tették: A gép- és traktorállomások 15 komplex brigádját küldik Magyarországra, hogy segítsenek az őszi munkák elvégzésében. A gépes traktorállomások kerületi traktorműhelyei a téli hónapokban 50 traktort javítanak meg Magyarország részére. Az ellenforradalmi elemek által megrongált gépek megjavításéhoz szükséges alkatrészeket is rendelkezésre bocsátják. Egyszersmind elhatározták, hogy pénzgyűjtést rendeznek a szolidaritási alapra. Hogy gyorsabban behegedjenek a sebek A CSKP KB-hez újabb és újabb határozatok érkeznek. Szerdáig számuk meghaladta a 13 ezret. A dolgozók hazánk minden részéből közlik kötelezettségvállalásaikat, amelyeket a magyarországi ellenforradalmi harcok napjaiban tettek a Nagy Október tiszteletére. Kifejezik az Egyiptom ellen támadó agresszorok iránti megvetésüket. Az üzemek, hivatalok, EFSZ-ek és egyéb munkahelyek kollektívái, valamint az egyének a szolidaritás alapjára, a Magyar Népköztársaság dolgozóinak megsegítésére ajandékokat és pénzhozzájárulásokat küldenek. vállalt arra, hogy december A TRENČINI ÉLESZTŐIPARI ÜZEM dolgozói felajánlást tettek, hogy az egészévi tervet december 15-ig teljesítik. „Ezenkívül vállaljuk — írják a Központi Bizottságnak —, hogy szükség esetén szakmunkával segítjük a magyar elvtársakat az élesztőgyárakban, hogy az ország ellátása a lehető legrövidebb időn belül megjavuljon." A SVÄTÝ JLR-I EFSZ szövetkezeti tagjai a köztársaság kormányához intézett táviratukban jelentik: „Gyorsan befejezzük az őszi munkát. A sertéshúsbeadást a negyedik negyedlévben december 15-ig teljesítjük. Állami beadás címén pedig 5 ezer tojást adunk terven felül. A SEM1LYI KOHÖÜZEMBŐL is távirat érkezett. Vállalják, hogy a munkatermelékenység emelésével a termelési tervet az év vécéig 109%-ra teljesítik és Magyarország megsegítésére egy műszakot dolgoznak le minden munkahelyen. A terv határidő előtt valő teljesítése 2 200 000 korona értékű árút jelent gazdaságunk részére. A KLEMENT GOTTWALD Üj Kohó hengerlőjének dolgozói kijelentették, hogy Magyarország gazdaságának megújítására októberi keresetük l°/oát ajánlják fel. Egyszersmind felhívták a vítkovicei és a trineci kohászokat példájuk követésére. Elsőnek a Vítkovicei Vasművek rfégi acélüzemének nehéztechnikai osztálya, a csehszlovák-szovjet barátság munkacsoportja válaszolt. A magyar ellenforradalom okozta sebek behegesztésére egy műszakot dolgoznak le. A PARDUBICE—SEMTIN-I Synthezia vállalat kilencedik szakcsoportjának alkalmazottai vasárnap, november 11-én szolidaritási műszakot dolgoznak le. Az 5. szakcsoport kötelezettséget vállalt arra, 20-ig teljesíti a tervet. Két szakcsoport dolgozói két munkaórájuk jövedelmét a magyar népgazdaság felújítására adományozzák. A MLADÁ BOLESLAV-I gépkocsiüzem dolgozói a műhelybizottságok gyűlésén egyhangúlag elhatározták, hogy vasárnap, november 11-én önkéntes munkaműszakot fognak ledolgozni. A jövedelmet a magyar elvtársaknak juttatják, éppúgy, mint az ostravai Karolina villanyerőmű dolgozói. A LIBERECI JÁRÁSBAN elsőként a B ily Kostel-i szövetkezet tagjai jelentkeztek ajándékkal a szolidaritási alapra. Már kedden, november 6-án délután összehívták a taggyűlést és egyhangúlag elhatározták, hogy a járási begyűjtési üzembe 20 mázsa burgonyát és 3 mázsa kenyérgabonát küldenek. Václavicéből és más EFSZ-ekből is jelentették, hogy a legközelebbi napokban nagyobb természetbeni ajándékkal járulnak hozzá a magyarországi dolgozók megsegítéséhez. A ZNOJMOI JÁRÁS is bejelenti az első ajándékokat az alap gyűjtésére. A znojmo: állami gazdaság műhelyeinek dolgozói elhatározták, hogy a szombati műszak jövedelmét az alap gyűjtésére adják. A znojmoi Keramika vá'lalat modellező műhelyének kollektívája elhatározta, hogy az alap javára egy munkaórát fognak ledolgozni. A krhovieei EFSZ tagjai a magyar dolgozóknak 10 mázsa gabonát és 500 koronát adományoznak. Az oblekovicei, a tvori hraze-i és tasovici szövetkezeti tagok 10—10 mázsa gabonát, a konicei EFSZ tagjai 1000 koronát adnak. A znojmoi járási nemzeti bizottság alkalmazottai havi keresetük 1 százalékát adják a szolidaritási alapra. A STARÉ SMRKOVIC-I szövetkezet tagjaii, akik a Nový Bydzov-i Antonín Zápotocký üzem munkásaival együtt felhívást intéztek a magyar nép megsegítését szolgáló gyűjtés megszervezésére, már 120 kilogram sertéshúst és 5 mázsa búzát adtak. A kozojedi szövetkezeti tagok 8 mázsa búzát, a dolani EFSZ több mint 8000 korona értékű mezőgazdasági terményt, a Gottwaldov kerületbeli veselí EFSZ 10 mázsa búzát, 5 mázsa hüvelyest és egy sertést adományozott. DUBNICA SEGÍTI CSEPELT 'A dubnicai K. J. Vorosilov-üzem dolgozói valóban példásan ünnepelték meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 39. évfordulóját. Felajánlást tettek, hogy egészévi tervüket a csehszlovák—szovjet barátság hónapjának végéig — december l-ig teljesítik. Ők is hozzá akarnak járulni azoknak a nagy sebeknek begyógyításához, amelyeket az ellenforradalom ejtett a magyar népen. Az ifjúsági részleg kollektívája kezdeményezte, hogy segítenek a budapesti Csepelüzemnek. Az ifjúsági csoport felhívását, melynek alapján a szolidaritási alapra négy órát dolgoznak le, elfogadta az üzem további öt munkarészlege. Ezenkívül a Vorosilov-üzem dolgozói készek 50 szakembert küldeni Csepelnek segítségül az üzem termelésének megújítására. A Vorosilovüzem dolgozói egyidejűleg felhívták a többi üzemeket, a dubnicei földműveseket és tömegszervezeteket, hogy „Dubnica segít Csepelnek" jelszó alatt kapcsolódjanak be ebbe az akcióba. Határ menti képek 1956 novemberében Gyerekek A nagymegyeri főtéren gyerekek játszanak. Fiúk, lányok, kisebbek, nagyobbak vegyesen. Akad köztük, akinek hátán az iskolatáska, úgy kergetödzik a többivel. Gyerekek, jókedvűek, nevetősek, játékosak. A Duna felől fekete rajban szállnak a varjak. És mintha szárnyukon hoznák, olyan feketék, gyászosak a hírek. És a legfeketébbek, leg szomorúbbak gyerekekről szólnak. Tizenkét, tizennégy, tizenhatéves fiúkról, akiknek puska, géppisztoly volt a kezükben. Gyerekekről, akik megtanultak és akartak gyilkolni. Mintha játszanának, olyan gondtalan örömmel nyomták meg a fegyver ravaszát és akárcsak néhány napja, amikor még kővel dobáltak célba, a játék buzgalmával igyekeztek, hogy embert érjen a golyó. Tizenhatévesek, tizennégy-, sőt tizenkétévesek. Velük szemben férfiak álltak, akiknek kezében fegyver volt, de nem bírták megnyomni a ravaszát, nem bírták célba venni a kócos, játékba vadult kamaszokat. A suhancok forradalma, hallom ismételten a szót, amely mögött könny van és ítélet. Könny a gyerekek sorsán, akik előbb ízlelték meg a hciált, mint az életet. És ítélet, soha vissza nem vonható, nem enyhítő ítélet azok fölött, akik gyilkolásra tanították, biztatták őket. Lesz-e olyan erős még bárki vagy bármi, hogy föltámassza ezeknek a gyerekeknek a lelkében az orvul legyilkolt emberséget? Lesz-e olyan élmény, amely elfeledtesse velük a gyilkolást, a vérengzés ferde örömét, rádöbbentse őket, hogy emberek, élni és életet adni hivatott emberek? Éjszaka üzenetet hoz a rádió Nyugatról: „Pikász üzeni a soproni Berzsenyi gimnázium l. b. osztályának, hogy szerencsésen megérkezett és jól van." Riasztó bizonyíték, az egész világot, minden embert felrázó vészjel ez az üzenet. Elsős gimnazista, tizennégy, tizenötéves gyerek hírleli világgá, hogy ö is ott volt, ö is fegyvert szorongatott a kezében, ö is megízlelte már a vér sós-piros ízét, ö is átlépte a határt Nyugat felé, elhagyva magától mindent, ami eddig az élethez kötötte: szülőket, hazát, iskolát, s diákos szerelmet, amelynek fanyarédes köde elillant a puskapor füstjétől. Emberek, vigyázzatok! A gyerek nem hatalmi tényező, nem katonai erő! A gyerek — hitünk az emberségben, hitünk az életben. Ma magyar fölUön és szerte a határok mentén friss sírok alatt halott gyerekek pihennek, gyümölcsfáról letört bimbók, nem érhették, gyümölccsé, de még csak nem is virágozhattak. A komáromi temetőben is van egy ilyen sír. Kisgyereket rejt, aki még a pendelybe is alig nőtt bele, amikor menekülnie kellett, elhagynia az otthont. Éjszakai utazás nyitott teherautón, hideg és nyirkos október, tüdőgyulladás, halál. Életének krónikájában ezek a szavak teszik az utolsó lapot. Itt tett végére pontot egy kegyetlen, esztelen erő. — Az én 'fiam is tizenkétéves lesz az idén — mondja egy anya és szemében rettegés sötétlik. Védjük meg a gyereket, mi, akik felnőttek vagyunk, mi, akik erősen hisszük és fennen valljuk a gyerek-csirából teljesedő emberséget. Vigyázzunk a gyerekekre, az enyémre, a tiedre, mindnyájunkéira, derítsük fel az anyák szemében a rettegést, halljuk meg a riasztó vészjelet, Pikásznak és társainak az üzenetét, a frissen hantolt gyereksírokból feltörő jajkiáltást! Segíteni! Felnőtt magyarság a mienk itt, Csehszlovákiában, — hallom a megjegyzést és gyűjtöm a tényeket, a bizonyítékokat. Nézem a felszántott földeket, a dolguk után igyekvő embereket, hallgatom az iskolákból kiszűrődő méh-zsongást, találkozásokra, beszélgetésekre emlékezem. Igen, felnőttünk, beleértünk a demokráciába. A hosszan húzódó határ innenső oldalán nem kelt visszhangja a dél felől idehangzó fegyverzajnak, véreim itt, ebben az országban megőrizték nyugalmukat, érett ítéletüket. Senki nem mondhatja, hogy ennek oka a tudatlanság, tájékozatlanság volt. Esténként a szlovákiai délvidék várósaiban, falvakban kihaltak az utcák, az emberek a rádió mellett hallgatták a híreket, lest ék, tudakolták az eseményeket. Hogyisne tették volna! Hisz majd mindenkinek van valakije a határon túl, testvére, rokona, barátja. Aggódás vert minden szívben és értetlenség: Miért? Miért a vérontás, miért az értelmetlen hekatombák? De egyet megértett mindenki: ott a határon túl emberek szenvednek és nélkülöznek. A javakat termő munka megbénult, megrokkant és idő, napok, talán hetek kellenek, amíg felocsúdnak a vér részegségéből a szemek, az ölés mozdulatából a kezek, a megbúvó rettegés remegésétől a lábak. Segíteni kell, hisz ott emberek éhesek, gyerekek sírnak és dideregnek. Megmozdultak a szívek itt minálunk és akinek van valamije, amit nélkülözhet, van valamilye amiről lemondhat, úgy érezte: oda kell adnia azoknak, akik rászorultak. . Három határmenti járásban voltam, mindenütt ugyanazt a segítő szándékot tapasztaltam. Komáromban halomba gyűlik az élelmiszer, naponként juttatják el a határra. Dunaszerdahelyen, Nagymegyeren egyesek és közösségek ajánlják fel a javakat: juttassátok el azoknak, akik rászorultak. A sok közül hadd említsek egyet: a tősnyárasdi szövetkezetet, amely tíz hízott sertést és egy vagon lisztet küld a határon túlra. Segítsetek! Ma ez a parancs mindnyájunk számára. Segítsetek elűzni az éhséget, a didergő meztelenséget, a lakásokba belopakodott fagyot. Segítsünk, mind, akik ebben az országban békében élünk és érezzük az emberi felelősséget mások szerencsétlenségéért nyomoráért. Segítsünk, hogy e borzalmas, véres és esztelen tragédia után egybekapcsoljon mindnyájunkat a legszebb, legszentebb kapocs: a szolidaritás, az igaz emberség. TÖTH TIBOR ÜJ SZÓ 1956. november 9.