Új Szó, 1956. november (9. évfolyam, 305-334.szám)

1956-11-06 / 310. szám, kedd

» A magyar dolgozó nép megvédelmezi szocialista vívmányait „A mai moszkvai Pravda nagy po­litikai fontosságú dokumentumokat közöl „Felhívás a magyar néphez", „Felhívás a forradalmi munkás-pa­rasztkormányhoz", „Négy magyar politikus nyílt levele a magyar dol­gozó néphez" címmel. Ezek a doku­mentumok gyökeresen elemzik a leg­utóbbi magyarországi eseményeket és kitűzik a magyar forradalmi munkás­parasztkormány programját, amely­nek élén Kádár János áll. „A magyarországi események fej­leményei november 4-én a reakciós erők teljes vereségéhez vezettek" — írja a magyar néphez intézett felhí­vás. „Nagy Imre kormánya, amely a reakció és az ellenforradalom útját egyengette, összeomlott és megszűnt létezni. Látszik a forradalmi munká­sok, közéleti tényezők, a békés lakos­ság legyilkolásának borzalmas képe, látszik mily gaztetteket követett el a reakció. A népi Magyarország szocialista erői a szovjet hadsereg alakulataival együtt, amelyeket a magyar forradal­mi munkás-parasztkormány hívott segítségül, áldozatkészen teljesítették feladatukat. Az illegalitásból nyilvánosságra lép­nek a forradalmi munkások, kommu­nisták, népi rendszerükhöz és a szo­cializmus nagy ügyéhez hűséges köz­életi dolgozók. A népi Magyarország forradalmi kormánya felhívja az összes munká­sokat, parasztokat, az értelmiséget, diákságot, az egész ifjúságot, minden magyar hazafit, hogy támogassák a kormányt és a kormány szerveit és teljesítsék kötelességüket saját ter­melési szakaszukon, a maguk helyén. A magyar forradalmi munkás-pa­rasztkormány mélységesen meg van győződve arról, hogy a legközelebbi napokban az egész országban helyre áll a rend és a nyugalom. A magyar dolgozók — munkások, parasztok s a néphez hűséges értel­miség, ifjúság nem engedte meg a .belső és külső ellenforradalomnak, hogy lábbal tiporják a nagy szocialis­ta vívmányokat. A népi Magyarorszá­got veszélyeztető halálos veszedelem­mel szemben minden igazi magyar ha­zafi egybe tömörült és határozott „nemet" mondott mindenkinek, aki a dolgozók jogos és igazságos követelé­sét, az előző vezetőség komoly hibái­nak helyrehozását illetően arra akar­ta felhasználni, hogy Magyarországot letérítse a szocializmus útjáról. Min­den magyar munkás, paraszt, értel­miségi saját szemével látta e súlyos napokban, hogy az ellenforradalom kétségbeesett kísérletet tett a hata­lom megszerzésére, arra, hogy a gyá­rakat és az üzemeket a tőkéseknek, a földet a nagybirtokosoknak vissza­adja és a népet újból a csendőrök és rendőrök terrorja alá vesse. Számos olyan becsületes dolgozónak, aki a reakciósok csalásának hatása alá ke­rült, most kinyílt a szeme s teljes meztelenségében láthatta a népi szo­cialista Magyarország ellenségeinek igazi arcát. Á magyar nép nem en­gedte meg a népi demokratikus rend­szer megdöntését, nem engedte, hogy visszafelé forgassák a történelem ke­rekét, nem engedte, hogy országában visszaállítsák a régi burzsoá nagybir­tokos rendszert, amelyet oly nagyon gyűlölnek a dolgozók. A forradalmi munkás-parasztkor­mány felhívással fordult a magyar íiéphez, amelyben ecseteli a legutóbbi napok eseményeit: „Mély gyásszal és nehéz szívvel látjuk, mily borzalmas helyzetbe so­dorták drága hazánkat az ellenforra­dalmi elemek, sőt azok a lelkiismere­tes és haladó emberek is, akik tudato­san vagy öntudatlanul visszaéltek a demokrácia és a szabadság jelszavai­val és ezáltal utat nyitottak a reakció előtt" — mondja a felhívás. A forradalmi magyar munkás-pa­rasztknrmány felhívta a népet, ves­sen véget az ellenforradalmi elemek garárd-lkodásának, hogy megvédel­mezze a munkások és parasztok ha­talmát, a népi demokrácia vívmányait. Teremtsen rendet, hogy biztosítsa a nyugalmat és biztonságot az ország­ban. A kormányprogram rámutat, hogy a magyar forradalmi munkás-paraszt­kormány a magyar nép és munkásosz­tály érdokében, hazája érdekében felkérte a szovjet csapatokat, segítse^ nek a népnek- a reakció és az ellen­forradalom sötét erőinek megsemmi­sítésében, a szocialista rendszer hely­reállításában, az ország rendjének és nyugalmának megteremtésében. „Mi­után országunkban rendet és nyugal­mat teremtettünk, a magyar kormány tárgyalásokat kezd a Szovjetunió kor­mányával és a varsói szerződés más részvevőivel a szovjet csapatok kivo­násáról Magyarország területéről" — mondja a felhívás. A magyar forradalmi munkás-paraszt­íj J SZÖ 1956. november 6. Moszkva (ČTK) — A moszkvai Pravda hétfői számának vezér­cikke a fenti címmel a követ­kezőket írja: kormány felhívása kifejti a kormány akciós programját. Ez a program meg­állapítja az ország nemzeti biztonsá­gának biztosítását, valamennyi igazi hazafi egyesítését a népi demokratikus rendszer védelmére az ellenforradalom támadásaival szemben, a dolgozók életszínvonalának emelését, a szocialis­ta államokkal való megbonthatatlan testvéri kötelékek megteremtését a teljes egyenjogúság éa> kölcsönös tisz­telet alapján; megállapítja, hogy a kormány barátságot akar fenntartani a világ valamennyi nemzetével, követke­zetesen harcol a szocializmusért, a ma­gyar nép boldogságáért, az egész világ békéjéért. A szocialista vívmányok további fej­lesztésére és megszilárdítására irá­nyuló intézkedések megállapításában a magyar forradalmi munkás-paiaszt­kormány az ország nemzeti és gaz­dasági sajátosságaiBól indul ki és az a törekvés vezérli, hogy a legrövidebb idő alatt felszámolja a pártellenes és népellenes hibák összes következmé­nyeit, amelyeket Rákosi és társai el­követtek. A nemzeti függetlenség és az ország szuverenitásának biztonsága a kor­mányprogram első követelménye. A népi demokratikus, szocialista rendszer megvédése minden támadással szem­ben, a szocialista vívmányok védelme, az előrehaladás a szocializmus építé­sének útján — ezek azok a feladatok, amelyek teljesítésének szenteli a for­radalmi magyar munkás-paraszt kor­mány tevékenységét. A kormány programjában hangsú­lyozza, hogy gyorsan és lényegesen emelni kell a dolgozók életszínvona­lát, főleg a munkásosztályét, ki kell küszöbölni a bürokratizmust, széles alapokon kell fejleszteni a dolgozók valamennyi rétegében a demokráciát. A testvérgyilkos háború felszámolása, az ország rendjének és belső békéjé­nek helyreállítása elkerülhetetlen fel­tétele annak, hogy Magyarország át­térhessen az építő alkotó munkára. A kormány nem engedi meg a dolgozók üldözését amiatt, hogy részt vettek a legutóbbi idők eseményeiben — mond­ja a felhívás. A külpolitika következő fontos alap­elveit hirdeti ki: a testvéri, szoros, baráti kapcsolatok megteremtését va­lamennyi szocialista országgal a teljes egyenjogúság és az egymás belügyeibe való be nem avatkozás alapján, a gaz­dasági kapcsolatok fejlesztését a köl­csönös előnyök és a kölcsönös segítség alapján, valamennyi állammal való együttműködést tekintet nélkül az ál­lamok társadalmi rendszerére és az ál­lamigazgatás kormányára. Ezek a magyar forradalmi munkás­í paraszt kormány programjának fő cik­I kelyei. Már az első hírek, amelyek Ma­i gyarországról érkeznek, arról tanűskod­| nak, hogy a kormányprogram teljes | támogatásra talált a népi Magyaror­szág hazafiainál. Az üzemekben, gyá­rakban, utcákon az emberek élénken megvitatják ezt a programot, készsé­güket nyilvánítják, hogy megvalósítják e programot. A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány rövid idő alatt a helyzet urává vált az ország­ban és intézkedéseket tett a forra­dalmi rend helyreállítására és az el­lenforradalmi bandák maradványainak felszámolására. A magyar dolgozók az ellenség ellen vívott harcukban nem állnak egyedül. Oldalukon áll a szocialista államok testvéri meleg szolidaritása, mind­azok együttérzése, akiknek szívügyük I a béke, a demokrácia és a szocializ­i mus. A Szovjetunióban és Kínában, | Lengyelországban és Csehszlovákiában, j a Német Demokratikus Köztársaságban ! és Romániában, Bulgáriában és Jugo­szláviában a dolgozók rokonszenvüket és erkölcsi támogatásukat nyilvánítják a magyar dolgozók iránt, akik igazsá­gos ügyüket, szabadságukat és függet­lenségüket védelmezik. Nem fér kétség ahhoz, hogy a ma­gyar dolgozók valamennyi szocialista állam testvéri szolidaritására támasz­kodva megkezdik forradalmi munkás­paraszt kormányuk programjának, a szocalista országépítés nagy feladatai­nak megvalósítását. A Szovjetunió élesen tiltakozik a Földközi-tenger és a Vörös-tenger részleges elzárása ellen A Szovjetunió jegyzéke Nagy-Britanniához és Franciaországhoz Moszkva, (TASZSZ). — A Szov- egyezményt. jetunió külügyminisztériuma no­vember 4-én a következő szövegű jegyzéket küldte Nagy-Britannia nagykövetségének. „A Szovjetunió külügyminisztériuma a szovjet kormány megbízásából kéri Nagy-Britannia nagykövetségét, hogy a brit kormánynak tolmácsolja az alábbiakat: A szovjet kormány már kifejezte álláspontját Nagy-Britannia, Francia­ország és Izrael Egyiptomellenes agresszív akcióit illetően október 31-1 nyilatkozatában, ^valamint a szovjet küldöttnek az Egyesült Nemzetek, Szervezetében elhangzott beszédeiben. Az ENSZ tagjai többségének határo­zata alapján követelte a ki nem pro­vokált agresszió beszüntetését Egyip­tom ellen. Valamennyi ország béke­szerető népei joggal elítélik az egyip­tomi városoknak a brit és francia légierők által történő folyamatos bom­bázását. E népek határozottan köve­telik az agresszió beszüntetését az egyiptomi nép ellen. A Szovjetunió kormánya értesült ar­ról, hogy a brit és francia haditen­gerészet főparancsnoksága a Földközi­tenger keleti részének és a Vörös­tenger északi részének bizonyos öve­zetét a kereskedelmi hajózás számára elzárta. Nagy-Britannia és Franciaország ezen akciói ellenkeznek a nyílt ten­gereken való szabad hajózás általá­nosan elismert elvével. A nyílt ten­gerek közé tartozik a Földközi- és a Vörös-tenger is. Ezen akciók lénye­gében azt jelentik, hogy Nagy-Britan­nia és Franciaország kormányai Egyip­tom partvidékét és a földközi­tenger partján elterülő több államot tengeri blokád alá vették. A Földközi- és Vörös-tenger hajó­zási övezeteinek elzárása lehetetlenné teszi a Szuezi-csatorna használatát, és ez olyan tény, amellyel Nagy­Britannia és Franciaország kifejezet­ten megszegték a Szuezi-csatornára vonatkozó 1880. évi konstantinápolyi A szovjet kormány Nagy-Britannia és Franciaország ezen akcióit táma­dásnak minősíti, amely nemcsak Egyiptom, hanem más államok érde­keit is érinti. A szovjet kormány nem hagyhatja figyelmen kívül Nagy­Britannia és Franciaország ezen tör­vényellenes akcióit, kiváltképpen azért mert ezen akciókat azután hajtották végre, hogy az ENSZ közgyűlése tag­jainak túlnyomó többsége Nagy-Bri­tannia, Franciaország és Izrael Egyip­tom elleni katonai akcióinak megtár­gyalásánál a katonai hadműveletek azonnali beszüntetése és a Szuezi­csatornán való hajózás azonnali hely­reállítása mellett foglalt állást. Nagy-Britannia és Franciaország kormányai azon övezetek blokád alá helyezésével, gátolják a szabad hajózást a Földközi- és a Vörös­tengeren, figyelmen kívül hagyják az Egyesült Nemzetek Szervezetének határozatát és kiélezik a közel-keleti helyzetet. A Szovjetunió kormánya nyomaté­kosan tiltakozik Nagy-Britannia és Franciaország ezen törvényellenes ak­ciói ellen és • kijelenti, hogy a fele­lősség ezen akciók esetleges következ­ményeiért a brit és a francia kor­mányra hárul." A Szovjetunió külügyminisztériuma azonos szövegű jegyzéket küldött a francia nagykövetségnek. Korihly válság jelei a brit konzervatív pártban és Eden kormányában London (ČTK) — A Daily YVorker parlamenti tudósítója rámutat „ a nyugtalanság jeleire, amelyek a kon­zervatív párt kebelén uralkodnak Anthony Eden háborús politikája miatt. A tudósító úqv véli, hogy A. Nutting külügyi államminiszter le­mondását több miniszter lemondási fogja követhi. Szovjet-szíriai közös közlemény Moszkva (ČTK) — A Moszkvában október 31 és november 3. között lefolyt szovjet-szíriai tanácskozások befejezésével a következő közle­ményt adták ki: K. J. Vorosilovnak, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége elnökének meghívására Moszkvában tartózkodott 1956. október 31-től november 3-ig Sukri Kuvatli, a Szíriai Köztársaság el­nöke, Salah ed-din Bitar, a külügymi­niszter, Rasad Dzsavbri mezőgazda­sági miniszter, Abdul Hasib Raslan honvédelmi miniszter és más hivatalos személyek kíséretében. A látogatás során a Szovjetunió és Szíria vezető képviselői között eszme­cserék és tanácskozások folytak. KOMMENTÁRUNK MA VALASZT AMERIKA Kit választanak a z Egyesült Államok elnökévé ma, amikor az ame­rikai nép a választási urnákhoz járul? Erre a kérdésre nehéz a válasz. A nagytőkés sajtó, amelynek 90 százaléka Dwight Eisenhowert és a köztársasági pártot támogatja, azt állítja, hogy a mostani elnök még további négy évig lesz a Fehér Ház lakója. Hallhatók azonban más hangok is — főleg a konzervatívok részéről — amelyek azt bizonygatják, hogy meglepően növe­kedett Adlay Stevenson, a demokrata párt jelöltje meg választásán® k remé­nye. Ezenkívül a két párt saját párt­céliaikra felhasználja ^ a legutóbbi nauok gyorsan váltakozó eseményeit, főleg az Egyiptom elleni angol-francia támadást és a magyaországi helyzetet. Ennek következtében a még habozó választók naflv része valószínűleg az utolsó pillanatban dönt amellett, kire adja szavazatát. Egyelőre bizonyos az, hogy Dwight Eisenhower személyének népszerűsé­ge nagyon erős, mig ellenfele nagy visszhangot keltett a közvéleményben azzal, hogy olyan problémákról beszélt, amelyek a választók nagy részét érin­tik. Egy újságíró, aki az Egyesült Ál­lamok különféle részeiben beszélt a vá­lasztókkal, azt hallotta az emberek­től: Iket fogom választani! (Eisenho­wer beceneve). Míg mások azt mond­ják: „A demokrata pártra szavazok'", Más szóval, Eisenhower nagy megbe­csülésnek örvend, de pártja és főleg Richard Nixon, az elnökhelyettesi hi­vatal ultrareakciős jelöltjét, kevesen kedvelik. És még akkor is, ha Steven­son nem tudja elérni Eisenhower sze­mélyi varázsát, elnökhelyettesi jelölt­társa Kefauer mint személyiség is nagyon népszerű. Sok választó látja azt is, hogy a demokrata párt szilárd álláspontot foglal el számos olyan kér­désben, amelyek közelebb állnak az emberek gondolkozásához. Mindez azt jelentheti, hogy újból meg­választják Eisenhower elnököt mint a köztársasági párt jelöltjét, de a köz­társaságiak komoly vereséget szenved­nek a Kongresszus mindkét házában és Amerika valamennyi államának sok helyi választásőban. Vajon ez azt jelenti-e, hogy a demokrata párt valóban a nép párt­ja? Távolról sem! Mind a köztársasági, mind a demokrata párt a nagytőkés érdekek eszközei. Mindenkinek látnia kell ezt. Helytelen volna azonban a két pártot a nagytőkések egyforma eszkö­zének tartani. A helyzet sokkal bonyolultabb ennél. A köztársasági párt a nagy tőke ked­velt pártja volt évtizedeken át és ma is az. A legtöbb híve a legfelsőbb rétegek­ben van, valamint a középrétegekben és a nagy- és középfarmerek között. 1952-ben • több mint egymillió dollárt fizettek be a köztársasági párt válasz­tási alapjára a nagytőkések csoportja, míq a demokrata pártra ez a csoport csupán 800 000 dollárt áldozott. A demokrata pártnak, amelyet annak idején Franklin D. Rosevelt vezetett, erős alapja van az intellektuellek. né­gerek és munkások körében. Ezek a csoportok nyomást gyakoroltak' a párt vezetőségére (az idén nagyobb nyomást mint eddig), hogy a demokrata párt további engedményeket tegyen. Ennek következtében ma a párt állandó moz­gásban van, ami természetesen vissza­tükröződik abban, hogy nyilatkozatai sokkal konkrétabbak, mint a másik párté és visszhangra találnak az a)a­csonyjövedelmű lakosság körében. Míq a köztársasági, pártiak sz idei választási kampány során folyton az­zal dicsekedtek, hogy nekik köszönhető' „a béke és jólét", a demokraták élesen ellenük támadtak azzal a váddal, hogy a köztársaságiak biztosították a legna­gyobb részvénytársaságok leqna.qyobb nyereségeit. Ez az állítás megfelel a valóságnak. Továbbá felelőssé teszik őket azért, hoqy az emberek cízihil­liőinak — a munkanélküliek, elag­gott személyek, kis földművelők és ál­talában az alacsony jövedelmű lakosság — érdekeit érzéketlenül mellőzik, mert a lakosságnak ez a része távolról sem élvez semmilyen „jólétet". Ez is igaz! Azonban a legfontosabb és a többi­től eltérő választási jelszó, amivel Ste­venson megnyeri a demokraták szava­zatait, az az ígéret, hogy tárgyalni fog a Szovjetunióval a további hidrogén­fegyver-kísérletek megszüntetéséről, természetesen akkor, ha megválaszt­ják. A New York Times c. lap szerint „a választók félnek a hldrogénbombá­tól és nem kevés azok száma, akik azt mondják — „hála istennek, hogy Ste­venson tesz valamit ellene." A hidrogénbomba-kísérletek korlá­tozására tett Ígéretet még akkor is, ha összefügg a „hidegháború" politikájá­val, ugyanúgy mint a köztársaságiak választási ígéretei, rendkívül nagy ha­tást gyakorol a szavazatok megnyeré­sére. Azután még egy tényezővel kell számolni: azzal az ígérettel, amit a választók a köztársasőgiaktól nem kap­nak meg — azzal, hogy valami törté­nik az alacsony jövedelmű személyek nehéz helyzetének enyhítése érdekében. Ami azonban a négerek polgári szabad­ságjogait illeti, a demokrata oart va­lamivel jobb helyzetbe került mint a köztársaságiak és ezért nem bizonyos, hogy a négerek szavazatai kinek a ja­vára billentik a mérleget. Kinek az oldalán áll a mun­kásmozgalom? A szakszervezeti szö­vetségek helyes álláspontot foglaltak el és a demokraták mellé állottak, jól­lehet távolról sem elégedettek a de­mokraták programjának valamennyi pontjával. Jellemző, hogy számos szak­szervezeti szövetség tagjai e kampány­ban tevékenyebbek mint bármikór az­előtt. /. demokrata Dárt érdekében végzett kampányokban eljárnak a vá­lasztókhoz és megismerkednek mun­kásmozgalmi programúkkal. Ez a mun­kásosztály növekvő politikai érettségét és függetlenségét tanúsítja. A kommu­nisták nem foglaltak állást semmilyen jelölt mellett sem, de támogatják a szakszervezeti szövetségeket abban a törekvésükben, hogy leverjék a nép legádázabb ellenségét, egyben felhívják a munkásosztályt, folytassa saját füg­getlen politikai tevékenységét a vá­lasztások után is, győzzön a választá­sokon bármelyik jelölt vagy párt. és ezzel védelmezze az egyszerű embe­rek érdekeit. E néhány megjegyzés az idei elnök­választásokról — amelyekre ma ke­rül sor — csak néhány problémát érint Holnap már megtudjuk, hogy a Fehér Ház előtti hirdetőtáblán melyik jelölt neve fog győztesként függeni. George Lohr A két állam vezető tényezőinek ülései és tanácskozásai baráti és szívé­lyes légkörben folytak le. E összejöve­telek során megnyilvánultak azok a ba­ráti kapcsolatok, amelyek a Szovjet­unió és Szíria között hosszabb idő őta fennállnak. A tanácskozásokon esz­mecserét folytattak a mindkét felet érdeklő kérdésekről, melyek során a két fél azonos álláspontra helyezke­dett. A két fél kijelenti, hogy rendületle­nül megvédi az Egyesült Nemzetek Szervezetének nemes elveit és céljait és tiszteletben tartja minden állam szuverenitásának, belügyeibe való be nem avatkozásnak, a kölcsönös meg nem támadásnak, a nemzetek közötti egyenjogúságnak és békés egymás mellett élésnek elveit, amelyeket a bandungi értekezleten nyilatkoztattak ki. A Szovjetunió és Szíria vezető té­nyezői felháborodásukat fejezik ki ide­gen hatalmaknak Egyiptom elleni fegy­veres intervenciójával kapcsolatban és megállapítják, hogy Egyiptom leplezet­len, ki nem provokált agresszió áldo­zata lett, mely agressziót Izrael, Fran­ciaország és Nagy-Britannia követték el. A két állam vezető tényezői meg­állapítják, hogy a brit és francia had­erők Egyiptom elleni fegyveres inter­venciója durva megsértése az Egyesült Nemzetek Szervezete alapokmányának, valamint a bandungi értekezlet hatá­rozatainak. nyílt megsértése a nemze­tek békéjének és biztonságának. Egyiptom bombázása az angol-francia légierők által olyan gaztett, melyet az egész világ elítél. Mindkét fél kijelenti, hogy az Egye­sült Nemzetek Szervezete közgyűlésé­rendkívüli ülése ama határozatá­nak nem teljesítése, amely a katonai akciók megszüntetésére és a katona­ságnak Egyiptom területéről való visz­szavonására vonatkozik, olyan cseleke­detet jelentene, amely közvetlenül az Egyesült Nemzetek Szervezete tekin­télyének és jelentőségének csorbítá­sára irányul. Erre való tekintettel mindkét fél szükségesnek tartja, hogy valamennyi állam, amelyet az ENSZ békeszerető elvei és céljai vezérelnek, minden igyekezetével odahasson, hogy meghiúsítsa az agressziót, megvédje Egyiptom szuverenitását és elérje az ENSZ közgyűlése határozatainak tel­jesítését. A két ország vezető képviselői szükségesnek tartják kijelenteni, hogy az algériai nép elleni katonai akciók, amelyek már két éve tartanak, ellen­tétben állnak a humanitás elveivel és az afrikai béke és biztonság érdekei­vel és nyíltan megszegik a népek ön­rendelkezési jogát. Mindkét fél megerősíti törhetet'°n törekvését az eddigi baráti és őszinte kapcsolatok fejlesztésére és megszilár­dítására.

Next

/
Thumbnails
Contents