Új Szó, 1956. november (9. évfolyam, 305-334.szám)
1956-11-30 / 334. szám, péntek
KÁPÁRJÁW0S : Dolgozni fogunk, rendet teremtünk és csak azután tárgyalhatunk a kormány kibővítésérő) és a gazdasági kérdésekről Kádár Jánosnak, a magyar forradalmi munkás-parasztkormány miniszterelnökének interjúja a moszkvai Pravda és a Komszomolszkája Pravda tudósítójának Kádár János az interjúban Magyarország nemzetközi és belpolitikai helyzetének egyes kérdéseivel foglalkozott. ÜJ HÁBORÚ VESZEDELMÉT SZÜNTETTÉK MEG A SZOVJET CSAPATOK A szovjft katonaság magyarországi tartózkodásával kapcsolatban ezeket mondotta: Amint ismeretes, a szovjet katonaság Magyarországon azon szerződések és egyezmények alapján tartózkodik, amelyeket a magyar kormány aláírt és a magyar parlament jóváhagyott. A szovjet katonaság a magyar kormány kérésére segített leverni a magyarországi ellenforradalmat. Meg kell mondanom, hogy a szovjet katonaság segítségéről szóló határozat nem volt könnyű sem a magyar, sem a szovjet kormányra nézve. Azt kérdezik, hogy miért? Tudtuk nagyon jól, hogy az ellenséges propaganda ezt arra használja fel, hogy a Szovjetuniót államunk belügyeibe való beavatkozással vádolja. Ami a szovjet kormányt illeti, nemcsak emberi, és anyagi áldozatokról, hanem erkölcsi felelősségről is szó volt. És az, hogy a magyar kormány valamennyi körülmény megfontolása után határozta el a segélykérést és hogy a szovjet kormány ugyancsak a körülmények megfontolása után döntött úgy, hogy ezt a segítséget megadja, arról tanúskodik, hogy ez múlhatatlanul szükséges volt. A szovjet kormány segítsége a magyar népnek nemcsak a szerződésből eredő kötelességek teljesítését, hanem a bonyolult helyzet mély megértését is jelentette. A szovjet kormány nemcsak segített véget vetni a további vérontásnak és megakadályozni a kapitalizmus visszaállítását Magyarországon, hanem elhárította egy esetleges háborús tűzfészek keletkezését. Fennállt-e az új háború reális veszedelme? Kétség kivül igen! Ehhez tudni kell, hogy a történelmi fejlődés folyamán Magyarországhoz különböző területek tartoztak, amelyeket később a szomszédos államok területéhez kapcsolták. Ismeretes, hogy minden Magyarországgal szomszédos államban most is vannak magyal nemzetiségű polgárok. Még 25 évvel ezelőtt a Horthy-rendszer idején állandóan területi igényeket hangoztattak, ami a Magyarország és más államok közötti jó szomszédi kapcsolatok kialakulásának fő akadálya volt. Teljesen világos, hogy amenynyiben az ellenforradalom országunkban* a hatalmat magához ragadta volna, másnap már fegyverrel kezében támadt volna más államok ellen. A Szovjetunió segítsége Magyarországnak egyúttal más országok megsegítését is jelentette, amelyeket megvédett a háborús veszedelemtől. Nem lehet figyelmen kivül hagyni a kérdés másik oldalát sem. Általánosan ismert tény, hogy Nyugat-Németországban már nyolc éve léteznek a Horthy-bandából és csendőrségből alakult katonai egységek. Ezeket a csapatokat jól felszerelték. Azt kérdezzük miért? Ezen egységek igazi küldetése az elmúlt események folyamán bebizonyosodott. Ezeket a csapatokat a magyar reakció segítségére használták fel. Hogyha ezeknek az embereknek sikerült volna a hatalmat kezükbe ragadni, mindent külföldi kenyéradójuk utasítása szerint tettek volna. Erről soha sem szabad megfeledkeznünk. MIÉRT NEM HELYESELTÜK AZ ENSZ-MEGFIGYELŐK MAGYARORSZÁGI LÁTOGATÁSÁT? Még egy nagyon fontos dologról szeretnék szólani. A külföldi sajtóban nagyon sokat írtak Hammarskjöldnek, az ENSZ főtitkárának és az ENSZ megfigyelőinek magyarországi látogatásáról. Miért utasítottuk vissza ezt a látogatást? Jogi jellegű indokok miatt. A magyarországi események Magyarország belügye, és mi védelmezzük szuverenitásunkat. Azonban a dolognak más oldala is van. A tűz beszüntetése október 30-án egyoldalú volt. Az ellenforradalmárok nem szüntették be a tüzet, hanem ezenfelül még vérontást és bestialitásokat követtek el. És ha ellenállásra talált és ha már — ahogy mondani szokás — szorult a kapca, az ellenforradalom ahhoz a jelszóhoz folyamodott: tartsatok ki, jönnek az amerikai katonák, jönnek az ENSZ haderői. Sok ember képzeletében eltűnt az amerikai katonaság és az ENSZ haderő közötti különbség. Ezért az ENSZ bármilyen képviselőinek megérkezése Magyarországra megtévesztette volna az embereket. Bizonyös elemek minden bizonnyal nem tették volna le á fegyvert. Abban a pillanatban, amikor konszolidációra törekedtünk, ez tévedésre adott volna alkalmat. Különben is miért lett volna szükség megfigyelőkre, amikor Magyarországon abban az időben a külföldi sajtó több mint 600 képviselője tartózkodott, akik mindent láttak és akik előtt semmi sem maradt titok? Amikor a A magyar kormány demokratikus módszereket alkalmaz — azonban a fasiszták ellen diktatúrát érvényesíi Marosán György állam nin'szter sajtóértekezlete Budapest (ČTK) — Marosán György, a magyar forradalmi munkásparaszt kormány államminisztere november 28-án a parlamentben a külföldi újságírók számára sajtóértekezletet rendezett, amelyen részletesen megvilágította azokat a körülményeket, amelyek a magyarországi eseményekhez vezettek, majd beszámolt a jelenlegi magyarországi helyzetről. A ZAVARGÁSOK OKAI ÉS KÖVETKEZMÉNYEI Marosán a magyarországi elégedetlenségek okaival foglalkozva rámutatott a Rajk-perre és a későbbi perekre, amelyekre a Rákosi-rendszer helytelen módszerei következtében került sor. Közben a burzsoázia tömege teljesen érintetlen maradt és csak az alkalmas pillanatokat várta, hogy támadjon. További okként felhozta a fokozott iparosítást, amely nem telelt meg a magyarországi gazdasági lehetőségeknek, és az életszínvonalat, amv.lv 1148. óta nem fokozódott. Marosán rámutatott a tények egész sorára, amelyek a kapitalizmus viszszaállításának veszélyéről tanúskodtak az elmúlt hetekben. Elmondotta, hogy egy nap a parlamentbe küldöttség érkezett, amely követelte az 1948. évi államosítási rendelet visszavonását. Magyarország különböző tájain a következő napon megjelentek a volt nagybirtokosok, akik nem kértek és követeltek, hanem egészen egyszerűen el akarták kergetni a parasztokat a földről. Ennek betetőzéséü' Mindszentv b i boros a/', követelte, büntessék meg a rendszerért felelős embereket. A reakció ezt nagyon jól megértette és megkezdte a pártfunkcionáriusok és az állami apparátus dolgozóinak felszámolását. A MUNKÁSTANÁCSOK TEVÉKENYSÉGE Marosán György ezután a kormány és az ideiglenes munkástanácsok képviselői közötti tárgyalásokkal foglalkozott. Azt mondotta, mérlegeli annak a lehetőségét, hogy esetleg országos termelési tanácsot létesítenek, amely felügyelne a helyes módszerek alkalmazására az irányított gazdálkodásban. Egyes ideiglenes munkástanácsok azonban politikai feltételeket szabnak, amelyekkel a kormány nem ért egyet, így például az utóbbi időben egyes elemek, amelyek a további sztrájkok mellett foglaltak állást, ismét Nagy Imre tagságát követelik a kormányban. Érdekes, hogy például a 48 órás sztrájkról szóló hírt az angol rádió és a Szabad Európa már egy félórával kihirdetése előtt bejelentette. Ez azt bizonyítja, hogy a budapesti tanács és a Nyugat között rádióösszeköttetés állt fenn. Az egyes munkástanácsok tevékenységükre és kívánságukra nézve Nyugatról kaptak utasításokat. Marosán György ezzel kapcsolatban említést tett két be nem jelentett rádióleadóról és felvevőről, amelyek a budapesti amerikai követségen voltak. Ugyancsak jellemző, hogy Mindszenty bíboros az amerikai követségen kijelentette, hogy a Nagy-kormány jobb volt Kádár kormányánál. A magyarországi munkástanácsok — mondotta Marosán — tisztító eljáráson mennek át, amelynek folyamán különböző fasiszta elemeket és gonosztevőket lepleznek le, akik a tanácsokba beférkőztek. Ezek az elemek kiesnek, hogyha megtartjuk a munkástanácsok rendes választásait. Marosán György befejezésül arról beszélt, hogyan építik ki most a párt falusi és üzemi szervezeteit. fegyveres ellenállást felszámoltuk, eltávoztak és minden világossá vált. Ami az ENSZ főtitkárát illeti elegendő anyagot, okmányt és tanúvallomást küldtünk neki. Azt akartuk, hogy képviselőnk az ENSZ főtitkárával Rómában találkozzék, azonban erre az öszszejövetelre nem a mi hibánkból nem került sor. Kádár elvtárs a továbbiakban Magyarország belügyeinek kérdéseivel foglalkozott. A DOLGOZOK JOGOS KÖVETELÉSÉNEK TELJESÍTÉSÉÉRT Fő feladatunk a nép minden erejének konszolidálása az előrehaladás érdekében. Természetesen ezen az úton akadályok gördülnek elénk, azonban szilárdan elhatároztuk, hogy minden olyan akadályt leküzdünk, mely konszolidációnkat gátolja. Tudjuk, hogy léteznek ellenforradalmi elemek és olyan emberek, akik egy bizonyos időre meghagyták magukat téveszteni. Különösen az értelmiség soraiban akadnak, akik különböző befolyások alatt politikai és gazdasági követelményekkel állnak elő. Ezen követelmények némelyike nem reális és akadályozza konszolidálásunkat. Megmagyarázzuk, hogy miért nem elfogadható. Itt vannak azonban a dolgozók követelései is, amelyek teljesen jogosultak, de jelenleg nem teljesíthetők. Amíg nem lendül rendes kerékvágásba az élet, amíg nem állítjuk teljesen helyre a rendet az országban, addig nem lehet ezeket a kívánságokat teljesíteni. Nem nehéz ezt vagy amazt a gazdasági követelést megszavazni. Azonban valami alapnak kell lennie arra, hogy a követelést teljesíthessük. Mi azonban jelenleg még keveset termelünk. Hogyan teljesíhetjük pl. a munkabérek emelésére irányuló követelést? Természetesen megvan a lehetőségünk arra, hogy megindítsuk a nyomdagépeket és papírpénzt gyártsunk, a pénzt azonban áruval kell fedezni, és az annyit jelent, hogy dolgoznunk kell. Dolgozni fogunk, rendet teremtünk és csak azután tárgyalhatunk a kormány bővítéséről és a gazdasági kérdésekről. Kádár elvtárs interjúja befejező részében kijelentette: Kormányunkról a nemzetközi reakció mindenféle koholmányt terjeszt. Azonban senki se mondja és nem is mondhatja, hogy a bankárjk és földbirtokosok kormánya vagyunk. Munkás-parasztkormány vagyunk. Az ellenségeskedés fe'űiításának veszedelme fenyeget Egyiptomban Az egyiptomi kormány nyilatkozata az ország helyzetéről Kairó (ČTK) — Az egyiptomi kormány nyilatkozatban figyelmezteti a világ közvéleményét, hogy az ellenségeskedés felújításának veszedelme fenyeget Egyiptomban, mert Nagy-Britannia, Franciaország és Izrael nem hajlandók kivonni haderőiket Egyiptom területéről. A nyilatkozat rámutat arra, hogy Egyiptom az ellenségeskedés felújításakor nem áldozhatná fel nemzeti függetlenségét a világbéke megőrzése érdekében. A nyilatkozat rámutat továbbá, hogy az egyiptomi kormány Nagy-Britanniára hárít minden felelősséget az Egyiptom elleni brit-francia-izraeli agreszszióért, továbbá azokért a bestialitásokért, amelyeket Port Saidban és a Sínai-félszigeten elkövettek, valamint az egységek Egyiptom területéről való visszahívásának elutasításából eredő katasztrőfális következményekért. Az egyiptomi kormány nyilatkozatában foglalkozik továbbá az izrael-arab feszültség okaival és azt a nézetet vallja, hogyha Nagy-Britannia nem segítette volna az izraeli állam megalakulását és nem építette volna ki az egyes arab államokkal szemben kötött szövetségek hálózatát, amelynek célja éppen Izrael megszilárdítása volt, nem fokozódott volna az Izrael és arab államok közötti feszültség egészen a háborús összetűzésig, amelynek előidézője elsősorban maga Nagy-Britannia volt. A nyilatkozat rámutat arra is, hogy az izraeli haderők támadását a Sínaifélszigeten az egyiptomi városoknak a brit repülőgépek által történt bombázása tette csak lehetővé. Izrael fegyveres erői Gaza határmenti övezetét csak a kikötőnek brit hajóágyúkkal történt bombázása után szállották meg. Az egyiptomi alakulatok kénytelenek voltak visszavonulni a Sínai-félszigetről, hogy jobban védelmezhessék hazájukat a brit katonai támadás ellen. Az ausztriai szovjet nagykövet tiltakozása Bécs. (ČTK) — S. G. Lapin ausztriai szovjet nagykövet november 28án felkereste L. Fiegl osztrák külügyminisztert és nyilatkozatot tett előtte, amely a többi között így hangzik: „Az illetékes szovjet hatóságok jelentése szerint két szovjet katona, M. P. Lopatin és H. Galijev, akik november 23-án a magyar—osztrák határ térségében teljesítettek szolgálatot, helyi időszámítás szerint 16 óra körül eltévedtek az úton, nem láttak semmiféle határjelzést és Rechnitz község közelében véletlenül osztrák területre tévedtek. Mihelyt Lopatin és Galijev rájöttek, hogy osztrák területen vannak, vissza akartak térni, azonban az osztrák határörök feltartóztatták és lefegyverezték őket. Amikor Lopatin elhagyni igyekezett Ausztria területét, ahová tévedésből került, az osztrák csendőrölt tüzet nyitottak és halálosan megsebesítették. Galijevet az orszíg belsejébe kísérték. Amint a fenti tényekből kiviláglik, az osztrák csendörök a fegyvertelen szovjet katonát meggyilkolták, mégpedig olyan körülmények között, amelyek egyáltalán nem jogosítottak fegyverhasználatra. A Szovjetunió nagykövetsége utasítást kapott, hogy tiltakozzék az osztrák hivatalok képviselőinek e megengedhetetlen akciója ellen. A nagykövetség elvárja, hogy H. Galijev szovjet katonát, aki tévedésből térült osztrák területré és akit az osztrák hatóságok visszatartottak, haladéktalanul átadják a szovjet hatóságok képviselőinek. Németország Szoc'alista Egységpártja Központi Bizottságának ülése Berlin. (ČTK) — A Neues Deutschland kivonatosan közölte Németország Szocialista Egységpártja Központi Bizottsága politikai irodájának 29. üléséről szóló beszámolóját. A politikai iroda beszámolója. ameiyet Kari Schirdevvan, a politikai iroda tagja terjesztett elő, két kérdésre vonatkozik: 1. A béke megvédése az ország területén és azon kívül; 2. a párt eszmei és szervezési munkájának kérdései. A beszámoló Németország újraegyesítésének és a militarizmus elleni harc kérdéseiben meqií lapítja, hogy a Szovjetuniónak a bonni kormány memorandumára adott október 24-i válasza ismételten hangsúlyozza, hogy azok a tervek amelyek az NDK-ra idegen rendszert akarnak kényszeríteni, utópisztikusak és sohasem lehet megvalósítani Németország egyesítését a Német Demokratikus Köztársaság kárára. Amíg létezik ťiszakatlanti paktum, addig léteznie kell a varsói szerződésnek is Nagy-Britannia törvényellenesen megszállva tartja Jemen egy részét • Szíria határain összevont idegen erők új támadásra készülnek Az ENSZ közgyűlésének üléséről New York. (TASZSZ) — Az ENSZ közgyűlése keddi teljes ülésének vitájában részt vettek a Lengyel Népköztársaság, Norvégia, Peru, Venezuela, Jemen, a Délafrikai-Unió, Panama képviselői és a csangkaiseki küldött. M. Naszkowski lengyel küldött többek között azokról a hatékolny intézkedésekről beszélt, amelyek szükségesek volnának a reális leszerelési program megvalósításához. „Azt a szovjet javaslatot, hogy bizonyos téren érvénvesítsé' az Eisenhower elnök által javasolt légi ellenőrzés tervét. e kérdésben az álláspontok közeledése újabb bizonyítékának keil tekintery. Szükséges azoliban ,hogy azok a körök, amelyek számos vereség ellenére még mindig az erőre és az erővel való fenyegetésre akarják építeni nemzetközi kapcsolataikat, mondjanak le erről a politikáról — mondotta M. Naszkowski. A továbbiakban a kollektív biztonsági rendszer létesítésével foglalkozott. „Amíq Európában nem létezik kollektív biztonsági rendszer, a lengyel határok, az Odera—Nissza határ kezessége a szocialista államok közötti különleges egyezményeken alapul." Amíg létezik az Északatlanti Paktum, addig léteznie kell a varsói szerződésnek is. Létérdekünk fűződik ezen szerződés létezéséhez és megbízhatóságához, Lengyelország földrajzi helyzetléből és abból a tahulságból ered, amelyet tragikus múltunkból merítünk. A jelenlegi nemzetközi helyzet, amikor nem létezik semmiféle egyezmény, ?me!y elegendő kezességet nyújtana a német militarizmus felújítása ellen, kellőképpen megvilágítja, miért tartjuk célszerűnek, hogy a szovjet katonai erők bizonyos száma egyelőre továbbra is Lengyelországban maradjon a két ország közötti egyezmény alapján. Naszkowski beszéde befejező részében Lengyelország nemzetközi kapcsolatainak kibővítéséről és megszilárdításáról beszélt H Lange, Norvégia küldötte elemezte a közel-keleti válság okait és arra törekedett, hogy „igazságosan megossza" a felelősséget ezért a krízisért az agresszorok és áldozatuk között. Lange minden alap nélkül azt állította, hogy a Szovjetunió a KözelKeleten állítólag „negatív álláspontra" helyezkedett, holott számos nyugati országban még azok a körök is, amelyek a Szovjetunió iránt a legellenségesebbek, beismerték, hogy a Szovjetunió mindenkinél jobban hozzájárult az Egyiptom elleni katonai akciók beszüntetéséhez. Lange ezután magyarázata kormányának a leszerelési programban elfoglalt álláspontját. Kifejezte azt a reményét, hogy a legutóbbi események nem fogják gátolni e probléma megoldását. A jemeni küldött hangsúlyozta, hogy szó sem lehet a Közel-Kelet problémájának bármiféle megtárgyalásáról — melyek közé tartozik a Szuezi-csatorna problémája is —, amíg az agresszorok nem hívják viszsza haderőiket az egyiptomi területről. A továbbiakban foglalkozott a gyarmatosítás problémájával. Rámutatott arra, hogy véget kell vetni annak az állapotnak, hogy Nagy-Britannia törvényellenesen megszállva tartsa Jemen területének egy részét. Azon küldöttek felszólalásán kivül, akik magyarázták kormányaik álláspontját a nemzetközi politika fontos problémájával kapcsolatban, a keddi ülésen történtek olyan felszólalások is, amelyek azt a célt szolgálták, hogy mérgezzék az ENSZ légkörét. Ez irányban példát mutatott Belaunde perui küldött, Bojda Panama képviselője és a csangkaiseki megbízott. Belaunde már tizedszer ismételgette a Szovjetunióról és békepolitikájáról szóló rágalmazó koholmányokat. Azt merészelte állítani, hogy az atombomba állítólag „megvédte az emberiséget a kommunista agresszió ellen", és felszólította a nyugati országokat, hagyjanak fel az egyenetlenségekkel, fogjanak össze, hogy akaratukat rákényszeríthessék a Szovjetunióra és a többi szocialista országra. * * * A szerda délelőtti ülésen K. Lukanov bolgár küldött beszélt. „Az agresszorok egyiptomi álnok akciójából tanúiságot merítve — mondotta Lukanov — nem hagyhatjuk figyelmen kívül egy másik arab országból — Szíriából érkező — nyugtalan híreket sem, amely ország határain idegen haderőket összpontosítanak, új támadásra készülnek." A bolgár küldött állást foglalt azon kísérletek ellen, hogy az ENSZ-t Magyarország belügyeibe való beavatkozásra használják fel. Ezután Szudán küldötte szólalt fel. OJ SZÓ 1956. november 30.
