Új Szó, 1956. november (9. évfolyam, 305-334.szám)

1956-11-29 / 333. szám, csütörtök

1 ÚJ szô Nem kívánunk csak egy deszkabódét Udvarias válasz?! Egy éve, hogy a Kékkői Szénbányába járok dolqozni. A Bussa-Malé Straciny vasútvonalon 70 bányásztársammal együtt utazunk naponta munkába és haza, — reggel, délben vagy este, aszerint, hogy melyik műszakban dolgozunk. Sem Bussán, sem Stracinyban nincsen váróterem. Esőben, hóban, szélben, fagyban kint a szabad ég alatt kell a vonatindulásra várnunk. Nappal ez még könnyebben elviselhető, de ha délutáni műszakról megyünk haza, este 10 órakor egy egész órát ácsoraunk a vonatindulásig. Váróterem nincs. A vonatba nem lehet beszállni, mert az ajtókat csak közvetlen az indulás előtt nyitják ki. Nem kívánunk minden kényelemmel berendezett várótermet, de ha az Államvasutak Igazgatósága fölállítana egy deszkabódét, ahová az időjárás szeszélyei elől behúzódhatnánk, bizony szívesen vennénk. Pisák Pál, Bussa Szerkesztőségünkhöz sokan fordulnak tanácsért vagy segítségért ügyesbajos dolgaikban, amikor úgy látják, hogy egyedül nem képesek megküzdeni a nehézségekkel. így volt ez Kovács István érsekújvári lakos esetében is. Nevezett hatvan éves, csökkentett munkabírású egyén. Az Érsekújvári Gép- és Traktorállomáson volt alkalmazva, mint éjjeli őr. Munkahelyéről elbocsátották, s nem tudott egészségi állapotának megfelelő munkát kapni. Elpanaszolta még, hogy a gép- és traktorállomáson augusztus havi fizetéséből 469.— koronát, szeptemberi munkájának pedig teljes ellenértékét visszatartották — szerinte jogtalanul. Szerkesztőségünk a JNB munkaerőosztályához fordult elsősorban, ahol levelünk a legnagyobb megértésre talált. Egy héten belül értesítést Bányásztanulók iskolája A rozsnyói bányásztanonciskola nagyon szép épületben van elhelyezve. Nemcsak az épület figyelemre méltó, de a tanulók is kiváló eredményt érnek el tanulásban és a munkában Pelsőcön a Tátrasmalt-üzemben dolgoztam ez év február végéig, amikor a párt felhívására elhatároztam, hogy a mezőgazdaságba megyek dolgozni. Miután feleségem csallóközi, március 1-töl az Alistáli Egységes Földművesszövetkezet tagja .ettem. Jelentkeztem a nagymegyeri JNB-n, ahol azonnal megcsinálták a szerződést, melyben köteleztem magam, hogy három évig a szövetkezet tagja leszek. E szerződésben az is fel van tüntetve, hogy megkapom három hónapi átlagfizetésemet, ami kb. 3700.— koronát tesz ki. Ez eddig gyorsan ment. De tovább egy lépést sem, ugyanis a pénzt még a mai napig sem kaptam meg. Több ízben jártam a JNB-n Németh elvtársnál, aki az ügyet intézi és mindig azzal a válasszal tértem vissza: „A kerület még nem hagyta jóvá". Megúntam a várakozást és felutaztam a kerületi nemzeti bizottsághoz, hogy ott személyesen megsürgessem az elintézést. Meglepetésemre az illetékes elvtárs kijelentette, hogy irataim még nem érkeztek meg. Párttag vagyok, s miután hanyagságot láttam ügyem intézésénél, jelentettem ezt a járási pártbizottságon. Sajnos, azóta is hiába érdeklődöm, mindig csak türelemre intenek, Szeretném végre megtudni, meddig várjak? Ha jár ez az öszszeg, miért nem kaphatom már meg, ha pedig nem jár, miért nem mondják meg az igazat? Barczy István, Alistál egyaránt. Az iskolaév végén dicséretben részesült az egész kollektíva és külön kiemelték Matyi Géza tanulót, aki mint kész szakember most hagyta el az iskolát. A bányásztanulóknak minden előfeltételük megvan arra, hogy elméletileg és gyakorlatilag jól felkészüljenek az életre. Biztosítva van kulturális és sport terén való fejlődésük is. Hatalmas, szépen felszerelt sportterem várja őket. A könyvtárban 15 000 könyvben válogathatnak. A CSlSZ-szervezet is jól dolgozik az intézetDen. Boldogan, jól élnek a rozsnyói bányásztanulók és igyekeznek hivatásukra jól felkészülni. Szankovszky Kálmán, Rozsnyó Van-e pénze a borbélynak? A somorjai fodrászüzem borbélyának nincs. Erre az egyszerű dologra a szakállasok és hosszú hajúak f. hó 6-án jöttek rá. Az egyik várakozó borotválkozás után 100.— koronással akart fizetni, mivel apró pénze nem volt. Cséfalvav üzletvezető azzal, hogy ő senkinek se szolgája, vagyis senki kedvéért nem váltja apróra az összeget, a pénzt nem fogadta el. Itt érkeztünk el a rejtélyhez, a talányhoz: van-e pénze a borbélynak? Ebben az esetben nincs, aprópénze nem volt. Javasoljuk tehát, hogy a somorjaiak ezentúl a fodrászüzembe borotvát, pamacsot, szappant, törülközőt, olajat is vigyenek magukkal, mert ha véletlenül CséfalvaN valamelyik munkaeszköze is hiányzik, a szerencsétlen szakállasokkal körülfuttatja a várost. Vagy talán aprópénzt tarthatna? Tudja a fene, melyik lenne jobb! SK Örömmel olvassuk az újságokban vasutasaink szép eredményeit, kötelezettségvállalásait. A munkaidő lerövidítésével vasutasaink vállalták, hogy biztosítják a vonatok pontosabb közlekedését. Mi, rendszeres utazók, ennek gyakran az ellenkezőjét sajnálattal állapítjuk meg. A fel; äzvoleni vonalon közlekedő vonatok október hónapban hetenként négyszer-ötször 30—90 perces késéssel érkeztek a feledi állomásra, különösen az esti órákban, ahonnan Rimaszombat és riszolc felé van csatlakozás. Mivel a Feled—

Brezno vonalon közlekedők nem akartak hasonló késésekkel érkezni, nem várták be a Pelsőc—Zvolen-i vonalról érkező vonatokat. A családjukhoz, vagy munkahelyükre siető munkások pedig Feledre beérkezve vagy gyalog folytatják útjukat, vagy a fűtetlen állomáson töltenek 3—4 órát pihenésre, vagy munkára szánt drága idejükből. Kérjük a Pelsőc—Zvolen-i vonalon közlekedő vasutasokat, hogy ők is tartsák be ígéretüket és irányítsák úgy a vonatokat, hogy az ezen a vonalon utazó dolgozók a rövidebb munkaidőnek minden percét ki tudják használni. Gacsó István, Fiľakovo kaptunk, hogy Kovács Istvánt, Érskeújváron a Vzorodev l-es számú vállalatánál altiszti munkakörben helyezték el. Második lépésként az Érsekújvári Gép- és Traktorállomás igazgatóságát kértük meg, hogy szíveskedjenek Kovács István panaszát felülvizsgálni, és a vizsgálat eredményét szerkesztőségünkkel közölni. Egy hét leforgása után innen is választ kaptunk, amely — véleményünk szerint — megérdemli, hogy foglalkozzunk vele. Először is leszögezik, hogy Kovács István állítása nem felel meg a valóságnak, mert ilyen nevű érsekújvári lakos nincs a gépállomáson alkalmazva. Majd egy mondattal lejjebb kérik, hogy nevezettet figyelmeztessük, érdeklődjék személyesen fizetése visszatartása iránt, mert három Kovács István nevű alkalmazottjuk van és nem tudják megállapítani, hogy melyikről van szó. Ezt a két ellentmondó mondatot egy harmadik választja el egymástól, amelyet itt idézünk: „Továbbá értesítjük önöket, hogy üzemünk vezetősége nincs hozzászokva semmilyen szerkesztőségen keresztül történő személyes reklamációhoz." Elhisszük, hogy nincsenek hozzászokva, sőt a legőszintébben kívánjuk, hogy ne is szokják meg. Dolgozzanak úgy, hogy ilyesmire soha ne legyen szükség. De azért, ha néha mégis előfordul — mint például most ebben az esetben —, több lelkiismeretességgel, megértéssel fogadhatnák szerkesztőségünk .érdeklődő levelét. Vagy talán azt vallják, hogy legjobb védekezés a támadás? S. K. Hol a zacskó? NAPOK ÖTA ez a kérdés fogja a bakai dolgozók képzeletét. Mert hát hol van? A polcon nincs, a pult alatt sincs, az elárusító tartaná meg magának? Ez a különös és rendkívül érdekes dolog azzal kezdődött, hogy az egyik asszony besietett az üzletbe és kiló cukrot kért: S az elárúsítő azt akarta, hogy a cukrot szórja szét a zsebébe, vaay eresszé be a blúzába, vigye haza valahogy. Mivel az aszszony nem állt rá a buzdítására, az elárúsítő megfenyegette, ha nem szalad zacskóért, nem lesz cukor. Hát így! Mindaz érthető, hogy ha nincs zacskó, a cukrot sem viheti el a felvásárló. De hát hol az a zacskó? Gondolkozzanak, töprengjenek csak a Jednota vezetőségi tagjai, hátha kitalálják?! (M) Az ÚJ SZÓ elintézte Lapunk 1956. szeptember 6-i számaban az Üj Szó postájából című rovatunkban közöltük Szabó István írását, melyben bírálta az érsekújvári üzleteket, mivel nem tartanak húsdaráló-gépekbe való tartalékkéseket. Konc Béla legenyemihályi lakos, vasútállomás büfféjét bírálta, mert pipaszagú náluk a cukorka, stb. A Belkereskedelmi Megbízotti Hivatal titkársága e cikkek nyomán a panaszokat kivizsgálta. Megállapította, hogy a bírálatok helytállók voltak. Egyben értesítették szerkesztőségünket arról, megtették a szükséges intézkedéseket, hogy további panaszokra ne legyen ok. A nyitrai kerületi elosztó már kapott 400 darab húsdarálókést, amelyből az érsekújvári üzletek az elsők között kapnak. A legenyemihályi vasútálomás büféjére vonatkozólag, a Vendéglő és ÉtUtazás — bosszúság Kikapcsolás nélkül Az Energetikai Elosztóüzemek érsekújvári felügyelőségének dolgozói a múlt havi tervüket 111.30/h-ra teljesítették. Az üzem dolgozói örömmel tekintenek az elért eredményre. A szocialista munkaversenyben a komáromi körzeti csoport lett az első. A dolgozók örülnek az október 1-től érvénybe lépett lerövidített munkaidőnek. Az üzem munkássága tudatában van a jövőben is a reá háruló nagy feladatoknak, amelyek a szocialista építésből származnak. Mind az érsekújvári, mind a többi áramelosztóüzem dolgozói fáradhatatlanul arra törekszenek, hogy úgy üzemeink mint városaink és falvaink árarnfogyasztói zavarmentesen élvezhessék a villanyáramot. Szabó István, Érsekújvár MUNKAKEDV Farsang József már több éve a nagybalogi 20. számú méter- és darabáru-üzlet vezetője. Feladatait lelkiismeretesen, példásan végzi, amit az is bizonyít, hogy kiskereskedelmi tervét mindig lOOOo-on felül teljesíti. 1956-os évi kiskereskedelmi tervét már október 26-án 106,2%-ra teljesítette. — Hogyan sikerült e szép eredményt elérni? — kérdezzük Farsang elvtársat? — Munkakedvvel — feleli. Fő célom az, hogy biztosítsam üzletem megfelelő árukészletét, hogy minél nagyobb áruválasztékkal szolgálhassak vásárlóimnak. Nemcsak az üzletben árulok, hanem vásárok és ünnepségek alkalmával is szívesen keresik fel sátramat a vevők. Természetesen ez aztan meglátszik az ebért forgalmon. Az eddigi eredményekkel azonban nem elégszem meg. A második ötéves terv teljesítéséhez vevőim még jobb kiszolgálásával s ezáital magasabb forgalom elérésével akarok hozzájárulni. Ilyen példás munkakedvvel dolaozik Farsang elvtárs a nagybalogi vásárlók teljes megelégedésére. Csoltó Ernő, Rimaszombat iHfc okonaimat kísértem be Érsekűjvárra; ott kellett a nemzetközi gyorsvonatra felszállniok. Egy órai várakozás után a hangszóró a gyorsvonat érkezését jelentette. Sok volt az utas és velük együtt mi is az állomás előtt vártuk a vonatot, hogy minél gyorsabban felszállhassanak. Meglepetésünkre a gyorsvonat nem jött be az állomás épületéig, hanem az állomáson kívül állt meg és a hangszóró utasította az utazókat, hogy a vonat végére menjenek felszállni. Ez jó félkilométeres út volt. A gyorsvonat rövid ideig áll Érsekújvárott és erre a felszólításra bizony éktelen tülekedés következett. A sok utas csomagokkal megrakva, apró gyerekeket kézenfogva igyekezett a gyorsvonat végére, hogy ott ideges, mérges kifakadások, lökdösések közepette felszállhasson. Voltak, akiket már úgy húztak fel a mozgó vonatra. Ezalatt az állomás előtt, a főbejáratnál egy tehervonat állott mozdulatlanul. Miután a teher kiés berakodása nem a pályaudvar közepén történik, nem lenn-e vajon jobb és biztonságosabb, ha a nemzetközi gyorsvonatot engednék az állomásra befutni és a tehervonatot állítanák fél kilométer távolságra a felszállás helyétől. Mindenesetre az utasok érdekét ez a megoldás jobban szolgálná. Papp Rózsa. termek vállalati igazgatósága intézkedett, hogy a büféhelyiségre szellőztetőkésziMéket szereljenek, és ott csak olyan cukorkákat és egyéb édességeket árusítsanak, amelyek celofáncsomagolásban vannak. Megéri-e a tatarozást ez a generáció? A kassai Lenin-úti Slovan kávéház vezetősége tatarozásra szánta el magát. Ezen a címen megtiltotta a sakkjátszmákat a helységben. Kissé különös, hogy kávéházról van sző és abban mindent lehet csinálni, csak sakkozni nem. No de nem is ez a fontos. A javításnak mindenki örül, hiszen eddig a helység örökké füstös volt, köves padlózatán szőnyeg nélkül csak didereghettünk. A bibi ott van, hogy ezt a kávéházat már évek óta tatarozzák. Pedig egyik' legforgalmasabb vendéglátó üzemünkről van szó. Jó lenne tehát, ha a kávéház vezetősége és minden illetékes megválaszolná a tömegeket izgató kérdést: megéri-e a tatarozást ez a generáció? Gyurovcsík József, Kassa. Becsületes traktoros Az elmúlt napokban szemtanúja voltam, amikor Bohony János malinovói traktoros Bratislavában járva, kertészárut szállítva kb. 10 embertől kapott pénzt különféle tárgyak beszerzésére. A pénzt jóformán nem is volt ideje megszámlálni. Az egyik kollegám tévedésből 100 koronával többet adott neki. Amikor az árut átadta, Bohony János rájött, hogy 100 korona többlete van. A pénzt visszaadta a kollegámnak. Ezt traktorosbecsületnek lehet nevezni. Büszke lehet rá a malinovói szövetkezet, mert ez az ember bárhol becsületesen megállja a helyét. Mikóczi Béla, Csenke. Kalas Sándor losonci olvasónk panasszal fordult szerkesztőségünkhöz, hogy a losonci Korona vendéglőben vásárolt Tatranka cigaretta penészes, élvezhetetlen. Segítségünket kérte annak megállapításához, hogy a gyártól a fogyasztóig megtett úton kit terhel ezért a felelősség. A gyárral és a nagykereskedelmi vállalattal folytatott levelezésünk során arra a megállapításra jutottunk, hogy a cigaretták hibátlanul érkeznek a vendéglátó ipar különböző vállalataihoz, ott azonban oly mostohán bánnak velük, hogy hasznavehetetlenné válnak. A cigaretta ugyanis, melegre és nedvességre különlegesen érzékeny árú gondos raktározást igényel. A vendéglátó ipar vállalatai a cigarettákat nedves, szellőzetlen pincehelyiségekben raktározzák, ahol 24 óra alatt a legjobb cigaretta is élvezhetetlen lesz. Erre a körülményre a Kereskedelmi Megbízotti Hivatai illetékes szerveinek figyelmét közbelépésünk után mind a gyár, mind a nagykereskedelmi vállalat felhívta. Figyelmébe ajánljuk olvasóinknak, hogyha valamelyik vendéglátó üzemben cigarettát vesznek és véletlenül romlott, penészes cigarettát kapnak, adják nyugodtan vissza. Ilyen esetben a cigarettaárús a pénzt megtéríteni köteles. -sk-