Új Szó, 1956. november (9. évfolyam, 305-334.szám)

1956-11-29 / 333. szám, csütörtök

1 ÚJ szô Nem kívánunk csak egy deszkabódét Udvarias válasz?! Egy éve, hogy a Kékkői Szénbányá­ba járok dolqozni. A Bussa-Malé Straciny vasútvonalon 70 bányásztár­sammal együtt utazunk naponta mun­kába és haza, — reggel, délben vagy este, aszerint, hogy melyik műszak­ban dolgozunk. Sem Bussán, sem Stracinyban nin­csen váróterem. Esőben, hóban, szél­ben, fagyban kint a szabad ég alatt kell a vonatindulásra várnunk. Nappal ez még könnyebben elviselhető, de ha délutáni műszakról megyünk haza, este 10 órakor egy egész órát ácsor­aunk a vonatindulásig. Váróterem nincs. A vonatba nem lehet beszállni, mert az ajtókat csak közvetlen az in­dulás előtt nyitják ki. Nem kívánunk minden kényelem­mel berendezett várótermet, de ha az Államvasutak Igazgatósága fölállítana egy deszkabódét, ahová az időjárás szeszélyei elől behúzódhatnánk, bi­zony szívesen vennénk. Pisák Pál, Bussa Szerkesztőségünkhöz sokan fordul­nak tanácsért vagy segítségért ügyes­bajos dolgaikban, amikor úgy látják, hogy egyedül nem képesek megküz­deni a nehézségekkel. így volt ez Kovács István érsekújvári lakos ese­tében is. Nevezett hatvan éves, csök­kentett munkabírású egyén. Az Ér­sekújvári Gép- és Traktorállomáson volt alkalmazva, mint éjjeli őr. Mun­kahelyéről elbocsátották, s nem tu­dott egészségi állapotának megfelelő munkát kapni. Elpanaszolta még, hogy a gép- és traktorállomáson au­gusztus havi fizetéséből 469.— ko­ronát, szeptemberi munkájának pedig teljes ellenértékét visszatartották — szerinte jogtalanul. Szerkesztőségünk a JNB munkaerő­osztályához fordult elsősorban, ahol levelünk a legnagyobb megértésre talált. Egy héten belül értesítést Bányásztanulók iskolája A rozsnyói bányásztanonciskola na­gyon szép épületben van elhelyezve. Nemcsak az épület figyelemre méltó, de a tanulók is kiváló eredményt ér­nek el tanulásban és a munkában Pelsőcön a Tátrasmalt-üzemben dolgoztam ez év február végéig, ami­kor a párt felhívására elhatároztam, hogy a mezőgazdaságba megyek dol­gozni. Miután feleségem csallóközi, március 1-töl az Alistáli Egységes Földművesszövetkezet tagja .ettem. Jelentkeztem a nagymegyeri JNB-n, ahol azonnal megcsinálták a szerző­dést, melyben köteleztem magam, hogy három évig a szövetkezet tagja leszek. E szerződésben az is fel van tüntetve, hogy megkapom három hó­napi átlagfizetésemet, ami kb. 3700.— koronát tesz ki. Ez eddig gyorsan ment. De tovább egy lépést sem, ugyanis a pénzt még a mai napig sem kaptam meg. Több ízben jártam a JNB-n Németh elv­társnál, aki az ügyet intézi és mindig azzal a válasszal tértem vissza: „A kerület még nem hagyta jóvá". Meg­úntam a várakozást és felutaztam a kerületi nemzeti bizottsághoz, hogy ott személyesen megsürgessem az el­intézést. Meglepetésemre az illetékes elvtárs kijelentette, hogy irataim még nem érkeztek meg. Párttag vagyok, s miután hanyagságot láttam ügyem intézésénél, jelentettem ezt a járási pártbizottságon. Sajnos, azóta is hiá­ba érdeklődöm, mindig csak türelem­re intenek, Szeretném végre megtud­ni, meddig várjak? Ha jár ez az ösz­szeg, miért nem kaphatom már meg, ha pedig nem jár, miért nem mond­ják meg az igazat? Barczy István, Alistál egyaránt. Az iskolaév végén dicsé­retben részesült az egész kollektíva és külön kiemelték Matyi Géza tanu­lót, aki mint kész szakember most hagyta el az iskolát. A bányásztanulóknak minden elő­feltételük megvan arra, hogy elmé­letileg és gyakorlatilag jól felkészül­jenek az életre. Biztosítva van kul­turális és sport terén való fejlődésük is. Hatalmas, szépen felszerelt sport­terem várja őket. A könyvtárban 15 000 könyvben válogathatnak. A CSlSZ-szervezet is jól dolgozik az intézetDen. Boldogan, jól élnek a rozsnyói bá­nyásztanulók és igyekeznek hivatá­sukra jól felkészülni. Szankovszky Kálmán, Rozsnyó Van-e pénze a borbélynak? A somorjai fodrászüzem borbélyá­nak nincs. Erre az egyszerű dologra a szakállasok és hosszú hajúak f. hó 6-án jöttek rá. Az egyik várakozó borotválkozás után 100.— koronással akart fizetni, mivel apró pénze nem volt. Cséfalvav üzletvezető azzal, hogy ő senkinek se szolgája, vagyis senki kedvéért nem váltja apróra az összeget, a pénzt nem fogadta el. Itt érkeztünk el a rejtélyhez, a talány­hoz: van-e pénze a borbélynak? Eb­ben az esetben nincs, aprópénze nem volt. Javasoljuk tehát, hogy a somorjaiak ezentúl a fodrászüzembe borotvát, pamacsot, szappant, törülközőt, olajat is vigyenek magukkal, mert ha vélet­lenül CséfalvaN valamelyik mun­kaeszköze is hiányzik, a szerencsétlen szakállasokkal körülfuttatja a várost. Vagy talán aprópénzt tarthatna? Tudja a fene, melyik lenne jobb! SK Örömmel olvassuk az újságokban vasutasaink szép eredményeit, köte­lezettségvállalásait. A munkaidő le­rövidítésével vasutasaink vállalták, hogy biztosítják a vonatok pontosabb közlekedését. Mi, rendszeres utazók, ennek gyakran az ellenkezőjét saj­nálattal állapítjuk meg. A fel; äzvoleni vonalon közlekedő vonatok október hónapban hetenként négyszer-ötször 30—90 perces késés­sel érkeztek a feledi állomásra, kü­lönösen az esti órákban, ahonnan Ri­maszombat és riszolc felé van csatla­kozás. Mivel a Feled— Brezno vonalon közlekedők nem akartak hasonló ké­sésekkel érkezni, nem várták be a Pelsőc—Zvolen-i vonalról érkező vo­natokat. A családjukhoz, vagy mun­kahelyükre siető munkások pedig Fe­ledre beérkezve vagy gyalog folytat­ják útjukat, vagy a fűtetlen állomá­son töltenek 3—4 órát pihenésre, vagy munkára szánt drága idejükből. Kérjük a Pelsőc—Zvolen-i vonalon közlekedő vasutasokat, hogy ők is tartsák be ígéretüket és irányítsák úgy a vonatokat, hogy az ezen a vo­nalon utazó dolgozók a rövidebb munkaidőnek minden percét ki tud­ják használni. Gacsó István, Fiľakovo kaptunk, hogy Kovács Istvánt, Érske­újváron a Vzorodev l-es számú vál­lalatánál altiszti munkakörben he­lyezték el. Második lépésként az Érsekújvári Gép- és Traktorállomás igazgatóságát kértük meg, hogy szíveskedjenek Ko­vács István panaszát felülvizsgálni, és a vizsgálat eredményét szerkesztősé­günkkel közölni. Egy hét leforgása után innen is választ kaptunk, amely — véleményünk szerint — megér­demli, hogy foglalkozzunk vele. Elő­ször is leszögezik, hogy Kovács Ist­ván állítása nem felel meg a való­ságnak, mert ilyen nevű érsekújvári lakos nincs a gépállomáson alkalmaz­va. Majd egy mondattal lejjebb ké­rik, hogy nevezettet figyelmeztes­sük, érdeklődjék személyesen fizetése visszatartása iránt, mert három Ko­vács István nevű alkalmazottjuk van és nem tudják megállapítani, hogy melyikről van szó. Ezt a két ellentmondó mondatot egy harmadik választja el egymástól, amelyet itt idézünk: „Továbbá értesítjük önöket, hogy üzemünk vezetősége nincs hozzászok­va semmilyen szerkesztőségen ke­resztül történő személyes reklamá­cióhoz." Elhisszük, hogy nincsenek hozzá­szokva, sőt a legőszintébben kívánjuk, hogy ne is szokják meg. Dolgozzanak úgy, hogy ilyesmire soha ne legyen szükség. De azért, ha néha mégis előfordul — mint például most eb­ben az esetben —, több lelkiismere­tességgel, megértéssel fogadhatnák szerkesztőségünk .érdeklődő levelét. Vagy talán azt vallják, hogy leg­jobb védekezés a támadás? S. K. Hol a zacskó? NAPOK ÖTA ez a kérdés fogja a bakai dolgozók képzeletét. Mert hát hol van? A polcon nincs, a pult alatt sincs, az elárusító tartaná meg ma­gának? Ez a különös és rendkívül érdekes dolog azzal kezdődött, hogy az egyik asszony besietett az üzletbe és kiló cukrot kért: S az elárúsítő azt akarta, hogy a cukrot szórja szét a zsebébe, vaay eresszé be a blúzába, vigye haza valahogy. Mivel az asz­szony nem állt rá a buzdítására, az el­árúsítő megfenyegette, ha nem szalad zacskóért, nem lesz cukor. Hát így! Mindaz érthető, hogy ha nincs zacskó, a cukrot sem viheti el a fel­vásárló. De hát hol az a zacskó? Gondolkozzanak, töprengjenek csak a Jednota vezetőségi tagjai, hátha kitalálják?! (M) Az ÚJ SZÓ elintézte Lapunk 1956. szeptember 6-i szá­maban az Üj Szó postájából című rovatunkban közöltük Szabó István írását, melyben bírálta az érsekújvá­ri üzleteket, mivel nem tartanak hús­daráló-gépekbe való tartalékkéseket. Konc Béla legenyemihályi lakos, vasútállomás büfféjét bírálta, mert pipaszagú náluk a cukorka, stb. A Belkereskedelmi Megbízotti Hi­vatal titkársága e cikkek nyomán a panaszokat kivizsgálta. Megállapítot­ta, hogy a bírálatok helytállók voltak. Egyben értesítették szerkesztőségün­ket arról, megtették a szükséges in­tézkedéseket, hogy további panaszok­ra ne legyen ok. A nyitrai kerületi elosztó már ka­pott 400 darab húsdarálókést, amely­ből az érsekújvári üzletek az elsők között kapnak. A legenyemihályi vasútálomás büfé­jére vonatkozólag, a Vendéglő és Ét­Utazás — bosszúság Kikapcsolás nélkül Az Energetikai Elosztóüzemek érsekújvári felügyelőségének dolgozói a múlt havi tervüket 111.30/h-ra teljesítették. Az üzem dolgozói örömmel tekintenek az elért eredményre. A szocialista munkaversenyben a komáromi körzeti csoport lett az első. A dolgozók örülnek az október 1-től érvénybe lépett lerövidített munkaidőnek. Az üzem munkássága tu­datában van a jövőben is a reá háruló nagy feladatoknak, amelyek a szo­cialista építésből származnak. Mind az érsekújvári, mind a többi áram­elosztóüzem dolgozói fáradhatatlanul arra törekszenek, hogy úgy üzemeink mint városaink és falvaink árarnfogyasztói zavarmentesen élvezhessék a villanyáramot. Szabó István, Érsekújvár MUNKAKEDV Farsang József már több éve a nagybalogi 20. számú méter- és darabáru-üzlet veze­tője. Feladatait lel­kiismeretesen, példá­san végzi, amit az is bizonyít, hogy kiske­reskedelmi tervét mindig lOOOo-on fe­lül teljesíti. 1956-os évi kiskereskedelmi tervét már október 26-án 106,2%-ra tel­jesítette. — Hogyan sikerült e szép eredményt el­érni? — kérdezzük Farsang elvtársat? — Munkakedvvel — feleli. Fő célom az, hogy biztosítsam üz­letem megfelelő áru­készletét, hogy minél nagyobb áruválaszték­kal szolgálhassak vá­sárlóimnak. Nemcsak az üzletben árulok, hanem vásárok és ünnepségek alkalmá­val is szívesen ke­resik fel sátramat a vevők. Természetesen ez aztan meglátszik az ebért forgalmon. Az eddigi eredmé­nyekkel azonban nem elégszem meg. A má­sodik ötéves terv tel­jesítéséhez vevőim még jobb kiszolgálá­sával s ezáital maga­sabb forgalom eléré­sével akarok hozzájá­rulni. Ilyen példás mun­kakedvvel dolaozik Farsang elvtárs a nagybalogi vásárlók teljes megelégedésé­re. Csoltó Ernő, Rimaszombat iHfc okonaimat kísértem be Ér­sekűjvárra; ott kellett a nemzetközi gyorsvonatra felszáll­niok. Egy órai várakozás után a hangszóró a gyorsvonat érkezését jelentette. Sok volt az utas és ve­lük együtt mi is az állomás előtt vártuk a vonatot, hogy minél gyorsabban felszállhassanak. Meg­lepetésünkre a gyorsvonat nem jött be az állomás épületéig, ha­nem az állomáson kívül állt meg és a hangszóró utasította az uta­zókat, hogy a vonat végére men­jenek felszállni. Ez jó félkilométe­res út volt. A gyorsvonat rövid ideig áll Érsekújvárott és erre a felszólításra bizony éktelen tüleke­dés következett. A sok utas cso­magokkal megrakva, apró gyere­keket kézenfogva igyekezett a gyorsvonat végére, hogy ott ide­ges, mérges kifakadások, lökdösé­sek közepette felszállhasson. Vol­tak, akiket már úgy húztak fel a mozgó vonatra. Ezalatt az állomás előtt, a fő­bejáratnál egy tehervonat állott mozdulatlanul. Miután a teher ki­és berakodása nem a pályaudvar közepén történik, nem lenn-e va­jon jobb és biztonságosabb, ha a nemzetközi gyorsvonatot enged­nék az állomásra befutni és a te­hervonatot állítanák fél kilométer távolságra a felszállás helyétől. Mindenesetre az utasok érdekét ez a megoldás jobban szolgálná. Papp Rózsa. termek vállalati igazgatósága intézke­dett, hogy a büféhelyiségre szellőz­tetőkésziMéket szereljenek, és ott csak olyan cukorkákat és egyéb édes­ségeket árusítsanak, amelyek celo­fáncsomagolásban vannak. Megéri-e a tatarozást ez a generáció? A kassai Lenin-úti Slovan kávéház vezetősége tatarozásra szánta el ma­gát. Ezen a címen megtiltotta a sakkjátszmákat a helységben. Kissé különös, hogy kávéházról van sző és abban mindent lehet csinálni, csak sakkozni nem. No de nem is ez a fon­tos. A javításnak mindenki örül, hi­szen eddig a helység örökké füstös volt, köves padlózatán szőnyeg nél­kül csak didereghettünk. A bibi ott van, hogy ezt a kávéházat már évek óta tatarozzák. Pedig egyik' legfor­galmasabb vendéglátó üzemünkről van szó. Jó lenne tehát, ha a kávéház ve­zetősége és minden illetékes megvá­laszolná a tömegeket izgató kérdést: megéri-e a tatarozást ez a generáció? Gyurovcsík József, Kassa. Becsületes traktoros Az elmúlt napokban szemtanúja voltam, amikor Bohony János mali­novói traktoros Bratislavában járva, kertészárut szállítva kb. 10 embertől kapott pénzt különféle tárgyak be­szerzésére. A pénzt jóformán nem is volt ideje megszámlálni. Az egyik kollegám tévedésből 100 koronával többet adott neki. Amikor az árut átadta, Bohony János rájött, hogy 100 korona többlete van. A pénzt vissza­adta a kollegámnak. Ezt traktoros­becsületnek lehet nevezni. Büszke le­het rá a malinovói szövetkezet, mert ez az ember bárhol becsületesen meg­állja a helyét. Mikóczi Béla, Csenke. Kalas Sándor losonci olvasónk pa­nasszal fordult szerkesztőségünk­höz, hogy a losonci Korona vendéglőben vásárolt Tatranka ciga­retta penészes, élvezhetetlen. Segít­ségünket kérte annak megállapításá­hoz, hogy a gyártól a fogyasztóig megtett úton kit terhel ezért a fe­lelősség. A gyárral és a nagykereskedelmi vállalattal folytatott levelezésünk so­rán arra a megállapításra jutottunk, hogy a cigaretták hibátlanul érkeznek a vendéglátó ipar különböző vállala­taihoz, ott azonban oly mostohán bánnak velük, hogy hasznavehetet­lenné válnak. A cigaretta ugyanis, melegre és nedvességre különlegesen érzékeny árú gondos raktározást igé­nyel. A vendéglátó ipar vállalatai a cigarettákat nedves, szellőzetlen pin­cehelyiségekben raktározzák, ahol 24 óra alatt a legjobb cigaretta is él­vezhetetlen lesz. Erre a körülményre a Kereskedelmi Megbízotti Hivatai illetékes szervei­nek figyelmét közbelépésünk után mind a gyár, mind a nagykereske­delmi vállalat felhívta. Figyelmébe ajánljuk olvasóinknak, hogyha valamelyik vendéglátó üzem­ben cigarettát vesznek és véletlenül romlott, penészes cigarettát kapnak, adják nyugodtan vissza. Ilyen esetben a cigarettaárús a pénzt megtéríteni köteles. -sk-

Next

/
Thumbnails
Contents