Új Szó, 1956. november (9. évfolyam, 305-334.szám)

1956-11-29 / 333. szám, csütörtök

AJTÓN KOPOGTAT A TÉL alahányszor Rozsnyóra megyek, * mindannyiszor az az érzésem, hogy hazaérkeztem. Pedig mindöszsze öt éve ismerem ezt a régi bányavárost ... Állok a főtéren, nézem az ódon •épületeket, a modern üzleteket, a mutatós kirakatokat s kutatok magamban. Vajon mi az, ami olyan otthonossá teszi előttem ezt a várost? Ismerősök jönnek, bányászok, üzemek és hivatalok dolgozói. S mindannyiszor kölcsönösen örülünk ezeknek a találkozásoknak. Mosoly az arcokon, őszinteség a kézfogásban, nyiltszívűség a beszédben. Hazaérkeztem. Idehaza vagyok ... A városházán ülök, az elnök és ^ titkár irodájában. Percenként nyílik az ajtó, egymásnak adják a kilincset az emberek. Nem látok megilletődiést senkin, úgy jön ide minden ember — férfiak, asszonyok, meglett korúak, fiatalok — mint aki jó ismerőshöz, baráti látogatásra érkezett. S előadja ügyes-bajos dolgát „Béla bácsinak" — Molnár Bélának, az elnöknek, — tanácsot kér, intézkedést vár. Meghitt légkörben folylik a párbeszéd s amikor az ügy hivatalos része elintéződik, a közügyekre, majd a családra terelődik a szó. Közös ismerősöket emlegetnek, hogylétük felől. érdeklödnek, majd a búcsúzkodás következik. S a jól elintézett ügy megelégedettsége az arcokon. A titkár asztalán garmadában a sok pénz. a magyarországiak megsegítésére beérkezett adományok. Az utcabizottságok egymás után adják át a gyűjtcíveken jegyzett összegeket. Özvegy Tokár Antalné, a HNB tagja is most hozza az adományokat Molcsán Máriával. Ketten járták végig ä reájuk bízott házsort, s 748 koronát adnak át a titkárnak. A házsor bányász-asszonyainak adományai ezek az összegek, de csak az asszonyoké, mert a férfiak, akik a Szadlovszki bányában dolgoznak, 2—2 műszakot ajánlottak fel a szükséget látó magyar dolgozók javára. J ó gazdához méltóan, az elmúlt * évek tapasztalatai alapján szervezték meg az idei téli ellátást Rozsnyón. Már most, a tél küszöbén megállapíthatók az eredmények. Az eddigi fogyatékosságok nagy részét sikerült kiküszöbölniök, a múlt évvel szemben a fogyasztás és az igények növekedése ellenére nagy a javulás. A dolgozók idejében beszerezhették a téli eltevéshez szükséges zöldségféléket, burgonyát, káposztát és gyümölcsöt a zöldség- és gyümölcselosztó üzletekben. Jelentős szerepet játszik a lakosság ellátásában a piac. Nyáron a Betléri úti vásártéren, télen a város belsejében, a Zöldfa utcán folyik a piaci árusítás. Idehozzák Szilicéröl, Szalócról és a környék szövetkezeteiből a terményt, zöldséget, baromfit. A forgalomba hozott áruk minősége is jobb, mint az előző években. Ez a dolgozók és az utcabizottságok javaslatainak és munkájának az eredménye. Állandóan tájékoztatják a kereskedelem működéséről a nemzeti bizottságot. Segítségük megszüntette az egyes árucikkeknél mutatkozó hiányokat. ötvenkét tagja van 'a nemzeti bizottságnak. Dicséretükre legyen mondva, senki sem marad ki az akciók megszervezéséből. De igazságtalanok volnánk, ha ki nem emelnek a tömegszervezetek, a nőbizottság, a Csemadok, a Vöröskereszt és CSISZ segítségét,, melyet az utcabizottságoknak nyújtanak. Oj üzletek nyíltak meg ebben az évben a város több pontján. Konyhaedényeket, háztartási cikkeket, kerékpárt és varrógépeket árusítanak az egyikben, korszerű berendezésű élelmiszer és cs^megeüzlet bonyolít le nagy forgalmat a város főierének más pontján. Ugyanitt elektrotechniÁllandóan szebbé teszik járásukat Míg a múlt évben a királyhelmeci 'járásban 2 millió 210 ezer koronát fordítottak a járási közcélokat szolgáló építkezéseire, addig ebben az évben az M akció keretében 8 millió 800 ezer korona állt a járás rendelkezésére, melyet a járás dolgozói célszerűen használtak fel. Nemrégen adták át rendeltetésének az újonnan épült zempléni kultúrházat. Befejezés előtt áll a kistárkányi kultúrház építése is. Boly és Pólyán községekben befejezték a tervezett út építését. Nagygéresen ugyancsak útépítés folyik; itt a lakosság brigádmunkával járul hozzá a munka mielőbbi befejezéséhez. Nagygéresen a szombati és vasárnapi műszakok alatt eddig 1800 köbméter f ólban vasbetonhidat építettek s a brigádmunkákkal megtakarított pénzen községi kutat létesítettek mintegy 25 ezer korona értékben. Jól dolgoznak az őrösi HNB tagjai is a faluszépítési akció keretében. Hasonlóan Szomotoron is — bár vannak nehézségek — jól halad a kultúrház építése. A királvhelmeci járásban a lakosság odaadó munkája s a közös célokat szolgáló építkezések iránti nagy érdeklődés eredménye, hogy a járásban 28 959 facsemetét és dísznövényt ültettek ki, és 27,4 hektáron létesítettek parkokat. A felsorolt eredmények a nemzeti bizottságok és a járás dolgozóinak jó munkájáról tanúskodnak. —ki— kai szaküzlet árusítja a villanyberendezések sokféle kellékeit és á rádiókészülékeket. s a Varga-relepen, Rozsnyó új városnegyedében is négy új üzlet áll az ott lakók rendelkezésére. Sok olyan árucikk van, melyet a helyi erőforrások felhasználásával az ipari vállalatok itt állítanak elő. A konzervgyár az erdei gyümölcsöt, gombát és kerti gyümölcsöt dolgozza fel. Van új, korszerű tej- és húsfeldolgozó üzemük, téglagyáruk. Nem jelent gondot a tüzelő sem, mert jó minőségű fa és szén nagy mennyiségben biztosítja a háztartások szükségletét. A kereskedelem ellenőrzését külön erre a célra választott bizottság végzi. A bizottság főleg nőkből tevődik össze, akik az áruk helyes elosztását, az áruk minősége, az árak és a kiszolgálás fölött gyakorolnak ellenőrzést. A jól működő nőbizottság, amely ebben az évben elnyerte a járás vándorzászlaját, nagy segítségére van a nemzeti bizottságnak. Minden akcióban tevékenyen veszi ki részét, lelkes munkával viszi sikerre a közügyek intézését. Küszöbön a tél, kopogtat az ajtón. Rozsnyón jól felkészültek az idei télre. A lakosság ellátásán kívül a népművelési munka s a nemes szórakozások változatos műsora tarkítja majd a téli estéket. (mgy) Handlová segítségére A Handlovai Nagybánya jelentős mértékben lemaradt a szénfejtési terv teljesítésében. A lemaradás egyik oka a munkaerőhiány. Szlovákia üzemei és falvai dolgozóinak százai jelentkeznek Handlová seqítéségére. Ebben a hónapban 184 új dolgozó kezdte meg mun-káját a Handlovai Nagybányában. Közülük 77 a nyitrai kerületből került ki, a legkevesebb dolgozót — hét brigádost — a kassai kerületben toboroztak. Csupán pénteken, november 23 -án 6000 koronát fizettek ki munkafelszerelésre, azon 15 új dolgozónak, akik munkát vállaltak a Nagybányában. November eleje óta az új bányászok csaknem százezer koronát kaptak felszerelés vásárlására. RAJTA HÁT ASSZONYOK A Nyitrai Kerületi Nemzeti Bizottság tanácsa a közelmúltban tárgyalt a nők foglalkoztatottságával a kerületben. A nők foglalkoztatottsága ez év január elsejétől emelkedést mutat, 1986 személynek biztosítottak üzemeink foglalkozást. Kerületünk mezőgazdasági jellegénéi fogva a földművelésben dolgozó 165 497 személyből 74 921 dolgozó nőt tart nvilván a mezőgazdasági termelésben. akik az EFSZ-ekben, állami qazdaságokban vagy az egyéni szektorban dolgoznak. Ezzel a jelenséggel leginkább a déli járásokban találkozunk. mivel itt túlnyomórészt földműveléssel foglalkozik a lakosság. Északi járásainkban, de leginkább Partizánskén, ahol az Augusztus 29. üzem főleg női munkaerőket alkalmaz, többé-kevésbé majdnem megoldották a nők foglalkoztatottságát. Sok női munkaerő dolgozik Prievidzán, Novákyban, a bossányi bőrgyárban, a bánovcei Zornica üzemben, ahol az alkalmazottak csaknem 80 százalékban a nők soraiból kerülnek ki. Mint ismeretes, népi demokratikus rendszerünkben a nők egyenjogúságának érvényrejutásával igen lelkes, esetben igazolják rátermettségüket a különféle foglalkozási ágakban. Ma már kerületünkben is olyan funkcionáriusok kerültek ki a nök soraiból, akikre mindig számítani lehet. Ilyenek között említhetjük meg Berec és Szalai elvtársnőket, akik a kerületi nemzeti bizottság tagjaiként sok bonyolultnak látszó ügyet intéztek el helyesen saját kezdeményezésükből. Nem csoda tehát, ha választókörzetükben igen nagy népszerűségnek örvendenek. Ezzel kapcsolatban szükségesnek tartom megemlíteni az előttünk álló téli kampány feladatait. E kampányban a KNB tagjai messzemenő célokat tűztek ki a párt és a kormányhatározatok teljesítésére, leginkább a mezőgazdasági termelés emelésére. Természetesen a termelés lényeges növelését, mint azt a tapasztalataink igazolják, csupán nagy parcellákon, a gépek segítségével, közös gazdálkodásban lehet tökéletesen valóra váltani, ahol egyúttal a nők jelentős többségének is nagy lehetősége nyílik a munkába való bekapcsolódásra. Ezzel tehát lényegesen elősegítenénk a nők foglalkoztatottságának növelését és szorgalmas munkaerőket, vezető- I is, akik keresetükkel nagy mértékben ket és funkcionáriusokat nyertünk, akik tevékenyen kiveszik részüket a szocializmus építéséből és nem egy fokozhatják családjuk életszínvonalának emelését. Most arról van szó, hogy különösen a falvak asszonyai, leányai kapcsolódjanak be a téli hónapok alatt a szövetkezetek szervezésébe és legyenek úttörői a közös gazdálkodás megalakításának. Már maga az a tény, hogy a községben létrejön a közös szövetkezeti gazdálkodás, óriási terhet vesz le a falusi nők válláról, akik eddig mint egyénileg gazdálkodók a háztartási munkákon kívül a férfiakkal vállvetve egyenlő nehéz testi munkát voltak kénytelenek végezni. Ilyen viszonyok között aztán nem csoda, ha sokan felvetették a kérdést: — Mikor szórakozzunk, hiszen annyi munkánk van, hogy még a fülünk sem látszik ki belőle. — Természetesen az egyéni gazdálkodás a művelődésre, szórakozásra nem is nyújthat lehetőséget, niert a sok munka a földművesek, asszonyok, leányok minden szabad idejét lefoglalja. A kerületi nemzeti bizottság tanácsa a falu szocialista kiépítése mellett foglalkozott a falvakon eddig tökéletesen ki nem használt nyersanyagok feltárásával és feldolgozásával is. Ez a nök számára ismét nagy elhelyezkedési lehetőségeket nyit majd meg. Ezek tehát azok a feladatok, melyekről a hosszú téli estéken a falvakban beszélni szükséges, különösen a dolgozó parasztasszonyoknak. Szombath A., Nyitra. det szállított el a lakosság. KisbáriTávol a falutól, büszke bércek ár-, nyékában lakik a Józsa család. Az ormokon vihar nyargalászik, a völgyben csacsogva siet egy kis patakocska. Közel az erdő, a tüzelő. Még az isten is szegény embernek teremtette ezt a helyet. Hosszú évekkel ezelőtt Józsa János is így gondolta. Ide rakta hát „fészkét". Sem kőművest, sem ácsot nem hívott az építkezéshez. Párjával sárból rakta a falat. Fát pedig adott az urasági erdő. Aki nem jártas a múltban, még különcködéssel is vádolhatná Józsát. Azt is mondhatná; talán takaros f eleségét féltette, azért bújt el az erdő ölébe. Mind a két föltevés hamis, csalóka, m'nt a dél-báb. Az igazság a mostoha élet homlok iában gyökerezik. Elűzte őket a faluból, hogy itt favágással, szénégetéssel keressék meg a mindennapit. Négy évtized köti már őket az évszázados tölgyekhez, a zajos patakocskához, a felhők között turkáló bércekhez. Az utóbbi években már hívták őket a falusak. Hagyják ott TÍZ erdőt. Épírsenek a faluban. Józsa rnem akart mozdulni. Ez az ő igazi otthona. Ismerőse, jóbarátja neki az erdő. A szelíd szemű őzek sem futnak sť&e. A szirti sas is alacsonyabbra ereszkedik, ha látja. Ő ma az erdő védelmezője. Az orvvadászok ellen is ő védi a szökdécselő őzgidát. Lábai már súlyosak, de azért nap nap után járja az erdőt. Zsinóros zöld kalapja alól ezüstös hajszálak tolakodnak elő, de csak rójja a megszokott utat. Ha pedig néha-néha felkapaszkodik a „Zerge"-csúcsra alaposabban szemügyre veszi a tájat. Puskáját ilyenkor egy tölgyfának támasztja. Távcsövet vesz elő, hogy távolabbra lásson. Üj világot, tár szeme elé az öreg távcső. Ahol tegnap még szürkén laEGY Irta: Szarka István 0 .1 S Z 0 1956. november 29. pultak a szalmatetős viskók, ma már pirostetejű házak virítanak, mint pipacs a búzában. Távolabb pedig, ahol a felhő már a földdel ölelkezik, tegnap még csak téglahalmot látott, ma már gyárkémény szökik az ég felé, holnap pedig mint óriás p'pából feketén gomolyog majd a füst. A vizsgálódó tekintet egy-egy szemle után mindig a völgyben, a kis patak partján ér révbe. Ott is virít már egy piros pipdes. Ez a piros virág az övé. Mellette még ott szégyenkezik a „fészek" is. Most már az apró jószágok lakjak. Az udvaron kifeszített köteleken mosott ruhát lenget a szél. A menyecske nagymosást rendezett. Balfelöl porfelhő kerekedik. A Pali gyerek jön munkából. Motorkerékpárjának zúgása nem jut fel apjáig. Elnyeli azt a zúgó erdő. A ház mögött kert lapul. Innen feliríről zöld szőnyegnek is vélhetné az ember. Va'amikor annak a helyén is gaz burjánzott. Feltörték. Most mindennel ellátja a konyhát. A zöld szőnyeg közepén színes foltba botlik a szem. Mi az ? Talán csak nem dísz ? Nem, nem dísz, hanem egy vi

rígokkal beültetett halom. Egy sír. A fejfát maga az öreg Józsa faragta keményfából. Virággal a fehérnép ültette tele. Az erdő őre most úgylátszik megunta a nézelődést, leereszti az öreg szerszámot. Ledől az öreg tölgy alá. Elkölti elemózsiáját. Egy darabig bámulja a bárányfelhőktől tarkított eget, aztán lecsukódik a szeme. Tcdán alszik? Nem, nem alszik, csak gondolatának csónakját bocsájtja az emlékezés vízére. Siklik, egyre tovább úszik a csónak a hullámok taraján. * * * A nap keményen verzseli az öreg, ráncos arcot. Nem érzi. Messzire úszott már az emlékezés hullámain. Ahol most jár, zord a világ. Hófergeteg kerekedik. Pattognak a meztelen fák fagyos gallyai. Megvadult őznyájak patái kopognak a fagyos avaron. Nincs virág a mezőn, alsiik a természet, mégis aratnak, A halál arat. Gondolatban már lent jár a völgyben. A régi fészek ablakán feleségével együtt rémülten néznek a zord világba. A kedves kis patakocska közelében most gyilkos fegyverek csöve ásítozik. Kékesszürke ruhájú katonák lótnak-futnak. Kevesen vannak. Véresek, vadak. Csákánnyal, gyalogsági lapáttal fedezéket próbálnak ásni. Fagyos a föld. Keményen ellenáll. Az asszony sír. Ő fásultan néz a távolba. Észre sem veszik, hogy a németek az utolsó falat kenyeret is elviszik az asztalukról. Sokkal nagyobb gond nehezedik most a vállukra. Fiukat, a tizennégy éves Palit várják haza a faluból. Tekintetük az út kanyarulatára tapad. A három világtáj felől géppuskák ugatása köszöntget egymásnak. Kemény harcok folynak a falu környékén is. Erről adnak hírt a géppuskasorozatok. Súlyos percek. Szivetlelket ölő várakozás. Egymást kergetve repülnek a sóhajok. Egyszerre emberi alak tűnik fel az út kani/arlatánál. Lassan közeledik, járása bizonytalan. — Ö az — ujjong fel most az anya. A katonák is észreveszik az imbolygó alakot. Megmozdulnak. Csattan a zárdugattyú. A fiú már a pataknál tart. Most eltűnik a vízmosta árokban. Pillanatok múlva kerül csak elő. Fegyverek csövével találja szembe magát. Megáll. Riadtan tekint körül. Megrémül a rábámuló haláltól. Futni próbál. Késő. Puskatus csattan. A fiú felbukik. Rárohannak. Fölrángatják. Karonfogva cipelik a ház felé. Apró piros foltok maradnak utána a hóban. Kabátja ujjúból csepeg a vér. A katonák még nem vették észre, de más a szülői szem . •. Az anya felsikolt. Összerogy. Ö pedig ki akar rohanni a veszélyben levő fiúhoz. Szuronyok tántorítják vissza. Ojbcl próbálkozik. Puszta kézzel markolja meg az egyik acélt. Mély sebet vág a kezén. Már könyörög. Káromkodik. Nem engedik. Visszarohan az ablakhoz. A fiú katonáktól körülvéve áll az udvaron. Egy tisztféle néz vele farkasszemet. Csizmás lábával idegesen topog a hóban. A „fészek" nyitott ajtaján betódul a hangja. — Gazember! Partizán! Hol az orosz? A fiú némán á'l az embergyűrűben. Vércseppek tarkítják mellette a havat. Most két katona válik ki a csoportból. Ojból megragadják a sebesült fiút. A patak felé cipelik. Csak a tiszt tart velük. Egy fiatal, havas kérgű bükk mellett megállnak. A tiszt int A katonák kezdki lerángatni a fi firól a kabátot. Csak most veszik észre, hogy sebesült: Tétováznak. A tiszt rájuk förmed. Azok cselekszenek . t. A fagyos szél veszettül hordja a havat. Végigdudál a völgyön. Pa'

í ingre vetkőztetve, a fa^ törzséhez kötve várja sorsát. — Hol az orosz — ordít újból a tiszt. Rettenetes a kép. Az ablak üvegére havat csap a szél. Egy pillanatra fátyolt vet arra, ami kint történik. A tiszt keze meglendül. A puskavessző fütyülve csap a fához kötött fiú hátára, Az ütést borzalmas jajszó követi, szinte megborzad tőle az erdő. A kegyetlen kéz pedig újból lecsap és újra lendül. Nincs apai szív, mely ezt bírná nézni. Úgy érzi, m'ntha minden ütés őt érné. Behúnyja a szemét. Nem segíthet. A falnak dől. Tekintete az erdőalji tisztásra síklik. Hírtelen megremeg. Talán álmodik? Vagy eszét veszítette? Mintha a szélfutta hóbuckák megmozdulnának. Közelednek. Egyre több. Már úgy véli, mintha az egész hótakaró megmozdult volna, jönnek, egyre közeleöb. Hírtelen sortűz dördül. A havas bércek ezerszeresen verik vissza a fegyverek hangját. Űjabb sortűz. ztán már egy óriási hangorkánná keveredik a halál szava. A németek a hóba vetik magukat. Körülöttük szikrázva porzik a hó. A fegyverek ropogósába fájdalmas sikolyok vegyülnek. Vérrózsák nyílnak a fehér hóban. A patak felől is feltűnnek a fehérköpenyes katonák. Lassan közelednek. Kezükben dobtáras népmsztoly feketélík. Szovjet katonák. A fiú hóhérai is észreveszik őket. Menekülnek. A szovjet katonák kezéuen felropognak a Jegyverek. A német tiszt felbukik. Egy fehérköpenyes katona most a fához kötött fiúhoz rohan. Egy mozdulattal elmetszi a kötelet. A fiú a fa törzséhez csuktik. A katona föléhajlik. A fa túlsó oldalára akarja vonszolni. Elkésett. A sebesült német tiszt, fegyvere ebben a pillanatban dördült el. A bátor katonát halálosan érte a lövés. Rábukott a megmentett fiúra, mintha még most is védeni akarná. Az öreg kerülő dideregve kel fel a terebélyes tölgy alól. Reszkető lába alatt zörög a haraszt, amint a hegyoldalon ereszked'k lefelé. Otthon szögre akasztja puskáját, tarisznyáját, távcsövét, aztán öntöző kannát vesz kezébe. Merít a patakocska friss vízéből. Végig ballag a kert kitaposott gyalogútján, hogy meglocsolja a sírdombon nyíló virágokat.