Új Szó, 1956. november (9. évfolyam, 305-334.szám)

1956-11-29 / 333. szám, csütörtök

J. Cyrankiewicz nyilatkozata a Trybuna Robotnicza tudósítójának M. Thorez: A francia kommunisták a demokratikus erők egységéért küzdenek A- l'Humanité november 22-i számában közölte Maurice Thoreznek, Franciaország Kommunista Pártja Központi Bizottsága november 21-i ülésén elhangzott záróbeszédét, amelyben a többi között a következőket mondja: Milyen módon lehet megmagyarázni a magyarországi eseményeket? Amíg létezni fog az imperializmus, mindig arra fog törekedni, hogy öszszeesküvéseket szervezzen, amelyek a kapitalista rendszer visszaállítására irányulnak azokban az országokban, ahol már megdöntötték. Ez a magyarországi események fő tanulsága. A társadalmi viszonyok elvi jelentőségű átalakulása, amelyre a népi demokrácia országaiban sor került, nem valósulhatott meg a vezető tényezők hibái nélkül, nehézségek nélkül és a kommunista pártok gyengeségeinek megnyilvánulása nélkül. Egészben véve elmondhatjuk, hogy ezen országok kommunista és munkáspártjai arra törekedtek, hogy felismerve a nehézségeket és tévedéseket, küzdjenek ellenük és kiküszöböljék őket. Ez a törekvés különösen a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa után nyilvánult meg. amely kongresszus sok politikai tanulságot hozott. Sajnos, azonban a magyarországi esemšnyek másképp alakultak. A Magyar Dolgozók Pártjának korábbi vezetősége nemcsak a súlyos hibák egész sorát követte el, amelyekkel kompromitáltjk a pártnak és kormánynak a néptíimegekkel való kapcsolatát, hanem nagy késedelemmel fogott hozzá a hibák helyrehozásához. Ebből eredt a tömegek elégedetlensége. A reakciós elemek szilárd talajt éreztek lábuk alatt az országban, amely egy negyedévszázadon keresztül (1920—1945-ig) Horthy fasiszta diktatúrája alatt élt, amelyet híven támogatott Mindszentv bíboros és a Vatikán. A reakciós elemek arra használták fel az elégedetlenséget, hogy támadást indítsanak a népi demokratikus re.nszer ellen. A világsajtó számos szerve, de különösen az amerikai lapok egyáltalán nem tagadták, hogy a Magyar Népköztársaság elleni aljas támadást már régen előkészítették, és a kezdeményezést a horthysták ragadták magukhoz. Hogy erről meggyőződjünk e beismerés nélkül is, ahhoz elég, ha elolvassuk a Magyar Dolgozók Pártjának tagjai ellen szervezett Szent Bertalan-éjről szóló híreket, valamint azokat a közléseket, amelyek beszámolnak a fasiszták kegyetlenségéről, a könyvek elégetéséről és a kultúrértékek megsemmisítéséről. A fasiszta rendszer visszaállítása Magyarországon, a munkásosztály szétzúzása, a revizionista és revansista tűzfészkek felújítása közvetlenül a Duna-medence közepén, az agresszív fenyegetés a szocialista országok ellen és az európai béke veszélyeztetése — ez volt a magyar ellenforradalom programja. A magyarországi események megmagyarázására irányuló azon törekvés, amely nem veszi tekintetbe elsősorban az osztályellenség létezését és tevékenységét, hátat fordít a történelmi igazságnak. Egyetérteni azzal a gondolattal, hogy ezek az események csakis a munkásosztály elégedetlenségének következményei lehettek, nemcsak annyit jelent, hogy előre mentegetjük a szocializmus akut ellenséges erőinek gaztetteit, de a tények semmibevevését is jelenti. A kialakult körülmények között a szovjet hadsereg beavatkozása Magyarországon természetes és múlhatatlanul szükséges eljárás volt. A szovjet hadsereg a varsói egyezmény alapján eleget tett a budapesti munkás-parasztkormány segítségkérésének, a magyar dolgozók mellé állt és segítette őket a fasiszta terror felszámolásában. Kiita Kommunista Pártjának Központi Bizottsága kijelentette, hogy a szocialista tábor valamennyi országának kötelessége „megerősíteni egységét a Szovjetunió vezetése alatt", hogy szembeszállhasson az imperialisták agressziójával és aknatevékenységével. Ennek szükségessége különösen érthető ebben az időben, amikor a korrimunizmust a nemzetközi reakció támadja. Ebből a szempontból nem tartjuk helyesnek Tito elvtárs eljárását, aki választó vonalat húz a kommunista pártok közé, az ügyeket olyképpen magyarázza, mintha a minden ország sajátosságairól szóló helyes elmélet a szocializmus útján paradox módon ahhoz vezetne, hogy egy szocialista állam lehetőnek tartja nézeteit más államra kényszeríteni. Annak kijelentése, hogy a jugoszláv út az egyedüli helyes út, annyit jelent, mint ily módon eljárni. Ez az eljárás a moz(i .i s z o 1956. november 29. galom szétszakadásával, a pártok megkülönböztetésével fenyeget, sőt a párt keretein belül is választó vonalat húz és a kommunizmus ellenségeinek malmára hajtja a vizet. Nem lep meg, hogy Tito beszéde után két renegát is jókívánatalt fejezte ki neki. A történelem nem igazolja a szocialista tábor egyik országában érvényesített módszereknek erőszakos utánzását más államok által. Tudjuk, hogy a népi demokrácia sok országában, így pl. Kínában, sőt Európában is (Lengyelország, Bulgária, az NDK stb.) még ma is több pártrendszer létezik, viszont Jugoszláviában ez nincsen és azokat a személyeket, akik egy másik párt felállítását követelték, kizárták a Jugoszláv Kommunisták Szövetségéből. Vagy egy másik példa: világos, hogy valamely népi demokrácia építheti a szocializmust anélkül, hogy a falvakon a Jugoszláviáéhoz hasonló politikát kövessen. A szocializmusra való áttérés formáinak eredetisége a különböző országokban ellentétben áll a hasonló sematizmussal. Ezzel szemben igaz, hogy a formák különbözőségének semmi köze sincs a proletárdiktatúra tartalmához. Ez a tartalom szükségképpen közös, nincsen összefüggésben ezzel vagy azzal a nemzettel. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom országa volt ennek a tartalomnak mintája és az is marad, mert az emberiség történelmének folyamán első ízben ez az ország építette győzedelmesen az új szocialista utat, a szovjet rendszert. * * * Csaknem 40 évi küzdelem és megpróbáltatás acélozta meg pártunkat és kapcsolta össze tagjait felbonthatatlen egységgé. A párt előrehaladt a viharokban. Minden súlyos helyzetből megszilárdulva került ki. Egy ilyen párttal szemben elkerülhetetlenül kialakul az ellenlábasok koalíciója. Ugyancsak elkerülhetetlen, hogy abban az időben, amikor különösen éles és veszélyes támadásokra kerül sor, sorainkban egyes gyenge és ingadozó elemek tűnnek fel. Vitával és érvekkel kell meggyőznünk az ingadozókat vagy kételkedő elvtársakat, hogy ismét magukra találjanak és győzedelmesen szembeszállhassanak az ellenség dühödt támadásával. Egyes elvtársak kételkedően nyilatkoztak azon határozatokról, amelyeket Franciaország Kommunista Pártja XIV. kongresszusa demokratikusan jóváhagyott a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának értékes tanulsága megvilágításában. Nem képesek azonban bebizonyítani, hogy a határozatok helytelensége miben mutatkozik, miben szárnyalta túl őket az élet. Szükséges volna ezt megállapítani. A valóságban kongresszusunk valamennyi gondolata, de különösen az új tézisek teljes megerősítést nyertek éppen most az események által. Kommunista szervezetet építettünk, mint az akció pártját, és nem akarunk visszatérni a szociáldemokrata párthoz. amely ki van téve a különféle irányzatok harcának és nem képes határozni a harc pillanataiban, nem képes vezető tényezőit arra kényszeríteni, hogy határozatokat hozzanak. A demokratikus centralizmus a mi elvünk, amely szabad vitát követel valamennyi kérdésben, amíg nem került sor a határozathozatalra. Azután azonban valamennyien kötelesek ezt a határozatot végrehajtani. Mindig az a gondolat vezérelt bennünket, hogy a kommunisták nem szalmabábuk, hogy elmélyítik az összes előterjesztett problémát és szabadon vizsgálják a kérdéseket elveik keretében. És ha meg is hozzuk a határozatot, az a párttag, amely a határozatot nem tartja helyesnek, megtarthatja nézetét. közölheti a párt vezetőségével, azonban el kell készülnie arra, hogy tántoríthatatlanul elvégezze azt, amit a párt határozott. A fizikai munkások oldalán a pártban ott vannak az értelmiségiek is. Tudatosítják, hogyan gondoskodott róluk a párt, milyen figyelmet tanúsított naponta munkájuknak és nehézségeiknek. A párt vezetősége a parancsolgatás módszerei és az értelmiségiek túlhajtott rendszabályozása ellen harcol. A Központi Bizottság gyakorlata mindig az volt, hogy az értelmiségiek iránt bizalommal viseltetett és a legnagyobb kezdeményezést lehetővé tette számukra. így határozzák meg ezt kongresszusaink tézisei is. A sorainkban helyet foglaló sok író, művész és kulturális dolgozó saját tapasztalatából ismerte meg, hogy a Központi Bizottság mily módon irányítja és serkenti az értelmiségieket. Pártunk vezetősége nem hagyta jóvá Picasso egyik rajzának brutális elítélését, és egyszersmind a Lettrés Francaises, valamint igazgatója, Aragon elítélését sem. A párt vezetősége gátat vetett minden az értelmiségiek ellen irányuló kísérletnek, azzal, hogy mindenkit egyszerűen megkért arra, hogy határozottan a munkásosztály pozícióira helyezkedjék és a nagy kommunista eszmét választása szerinti formában védelmezze. A párt nem engedheti meg, hogy a demokratizálás ürügye alatt egyes elvtársak megkíséreljék ellenzéki irányzatok és frakciók létrehozását, megkíséreljék a párt és vezetősége diszkreditálását éppen akkor, amikor osztályellenség dühödt támadásokat intéz a párt ellen. Hasonlóképpen meglepő az is, hogy éppen ebben az időben hallatszanak más országok kommunista szervezeteiben olyan hangok, amelyek pártunkat támadják. Tito elvtárs' a közelmúltban olyképpen értékelte pártunkat, amelyet nem tartunk igazoltnak. Ez vonatkozik a valóság megmásításán alapuló értékelésre is, amint az abban az esetben történt, amikor pártunk propagandistájának minősítettek egy párizsi előadót, akinek a párttal egyáltalán semmilyen kapcsolatai nincsenek; így bennünket más emberek hibáival vádoltak. Az igazság az, hogy a jugoszláv sajtónak szokása kigúnyolni Franciaország Kommunista Pártjának akcióit. A parlament ülése után, amelyen Franciaország Kommunista Pártjának parlamenti csoportja határozottan állást foglalt az egyiptomi agresszió ellen és leleplezte ezen agresszió bel- és külpolitikai következményeit, szembeszállva a pártunk felosztására irányuló fenyegetésekkel és sértegetésekkel, nagyon meglepett minket az a mód, ahogyan ezeket az eseményeket a Borba, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének központi sajtószerve ismertette. Az írta, hogy jobb lenne, ha a reakcióval a francia nemzetgyűlésben a 140 kommunista képviselő helyett egy más párt képviselőinek öttagú kis csoportja szállna szembe. Erről a csoportról azonban a Borba semmi közelebbit nem mond. Mindezt nagy örömmel ismétli a francia reakciós sajtó. Melyik kommunistát és melyik francia dolgozót nem nyugtalanítana és nem szomorítana el hasonló javaslat, amikor ezek az emberek ismerik pártunk harcát a háború ellen? A legutóbbi napokban még fokozódott a jugoszláv sajtó befeketítő kampánya. Az egyik sajtószerv a november 8-i események ismertetésénél átvette a rendőrprefektúra adatait és azt írta, hogy Párizsban csak 5000 fasisztaellenes tüntető volt. Ezzel megsértette mindazokat, akik a párt felszólítására két napon át küzdöttek .és akik elestek a fasizmus elleni harcban. Ezeknek a valótlanságoknak talán azt a bírálatot kell enyhíteniök, amelyet Tito elvtársnak kellett legutóbbi beszédében a francia - szocialista miniszterek címére intézni, akik az ő barátságával dicsekedtek? Kérdezzük, milyen célt követ a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének vezetősége, amelynek már fél év óta hiába ajánljuk, hogy tartsunk közös összejövetelt, amelyen felújítanánk a két párt közötti rendszeres kapcsolatokat? A Központi Bizottság Raymond Guyot javaslatára egyhangúlag elutasította Tito beszédét és a párt ellen irányuló frakciós támadásokat. Egyes szövegezések, amelyeket ezen a fórumon előadtak, bizonyos zavarokra adhatnak okot. Valaki azt mondotta: „A sztálinizmus feltétlenül szükséges lesz". Nézetem szerint ez tévedés; a sztálinizmus nem létezett. Ez a kifejezés ellenlábasaink szótárába tartozik. A marxizmus-leninizmus elvein alapuló helyes politika ellenére is az adott történelmi feltételek között eltávolodás következett be ezektől az elvektől. Ezek a feltételek ma már nem léteznek. A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága rátért a személyi kultusszal kapcsolatos tévedések és hibák radikális helyrehozására és megmagyarázta őket. Nem mentegette őket, de annál kevésbé minősítette őket múlhatatlanul elkerülhetetleneknek. A sztálinizmusról beszélni annyit jelent, mint a rendszerek gondolatait felvetni. Ezt az eljárást követi Tito, aki azt állítja, hogy nem a személyi kultusz a fő, hanem a rendszer. Ez a néhány elgondolás merült fel a vita során. Kétségtelen, hogy a párt e súlyos harcból megerősödve került ki, amely ütközetet mind a párt belső és külső ellenségei, mind a jobboldali opportunizmus és a magát baloldalinak tartó szektásság ellen folytat. A párt tagjainak eszmei és politikai színvonala emelkedik. A párt becsületesen teljesíti a nemzetközi munkásmozgalommal szemben vállalt kötelességeit. Varsó (ČTK) — A Lengyel Szocialista Munkáspárt katowicei sajtószerve, a Tribúna Robotnicza közölte Józef Cyrankiewicz sajtónyilatkozatát. A Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke elsősorban a Lengyelország és a Szovjetunió közötti kölcsönös kereskedelmi kapcsolatokról nyilatkozott az 1954—1956-os években és ugyanebben az időszakban a két kormány árpolitikájáról. „A külkereskedelmi minisztérium által megkötött egyezmények alapját a világpiaci árszínvonal képezte, és ha a két fél közötti egyezmény alapján egyes árufajtákban eltérés mutatko<zott, az az elv volt irányadó, «ogy ezeknél a felfelé vagy lefelé való eltéréseknél az árak összegét kölcsönösen úgy egyenlítsék ki, hogy egyik félt se érje károsodás." J. Cyrankiewicz közölte, hogy ezek az alapelvek 1954-től mostanáig a lengyel szénárakra is vonatkoztak. „Ha egy vagy két év folyamán a szilárd árak melletti árucserében a Szovjetunióval a szénárak valamivel alacsonyabbak voltak, mint más piacokon, ennek megfelelően a Szovjetunióból Lengyelországba szállított egyes áruNew York (ČTK) — Az ENSZ közgyűlésének szociális bizottsága a menekültek ügyével megbízott főbiztos beszámolójáról tárgyal. A főbiztos helyettese nyilatkozatának befejező részében rámutatott azokra a szomorú körülményekre, amelyek közepette élnek a menekültek ezrei a táborokban és másutt. Helyzetükről a beszámoló számos konkrét adatot közöl. Kínai-kambodzsai közös nyilatkozat Peking, (ČTK) — November 27-én nyilvánosságra hozták Pekingben Csou En-lajnak, a Kínai Népköztársaság Államtanácsa elnökének kambodzsai látogatása eredményeiről és a kambodzsai államférfiakkal folytatott tárgyalásairól szóló közös kínai-kambodzsai nyilatkozatot. A nyilatkozatban arról van szó, mindkét fél óhaja, hogy az összes Időszerű nemzetközi problémákat békés úton, a békés egymás mellett élés öt alapelvéhez igazodva oldják meg. Mindkét ország megegyezett a kölcsönös kapcsolatok, főleg a gazdasági kapcsolatok fejlesztésében és kötelezték magukat, hogy a kölcsönös kapcsolatokat a békés egymás mellett élés öt alapelvének alapján tartják fenn. London, (ČtK) — A Daily Express című brit lap, amely szívósan védelmezi a brit impérium érdekeit, kedden közölte Stanley Evans képviselő, labour-párti politikus cikkét, aki pártjának képviselői közül egyedül mentegette az egyiptomi intervenciót. Evans cikkét, amely az angol kapitalisták érdekeinek szellemében van írva, az amerikaiakkal szemben nagyon felháborodott állásfoglalás jellemzi: „Az amerikaiak lényegében szét akarják verni a sterling-övezetet. Amikor Dulles a gyarmatosításról beszél, a valóságban az Egyesült Államok gazdasági terjeszkedésének szélesebb körű lehetőségeire gondol. A sterlingövezetet tartja fő akadálynak." Evans kifejezi az angol gyarmatosító körök nyugtalanságát afölött, hogy az Egyesült Államok a gyarmati népek védelmezőinek szerepében tetszelegnek és „a piszkos munkát", vagyis a nemzetfelszabadító harc elnyomását olyan országokra bízzák, mint Anglia. Evans szerint Nagy-Britannia „egyre inkább a rendőr szerepét játssza, aki az amerikai tőkét védi. Trinidadon íz amerikaiak lefoglalták az egész kőolaj-ipart. Maláj-földön kezükbe akarják keríteni a kaucsuk-ipart, a cinkAz ENSZ nemzetközi katonai alakulatai Egyiptomban Kairó. (ČTK) — Az ENSZ nemzetközi alakulatai november 27-én Alballahban, Abu Suvairetól körülbelül 50 km-re északi irányban a Szuezicsatorna nyugati partján megszervezték második támaszpontjukat. Az új támaszponton az ENSZ alakulatainak jugoszláv és indiai osztagait helyezték el. E. L. M. Burns, a nemzetközi alakulatok főparancsnoka közölte, november 27-én az alakulatok létszáma 1500 fő Volt. cikkek ára is alacsonyabb volt, mint a világpiacon. Vonatkozik ez például a vasércre, a hajóiparban az acéllemezekre (a vasérc árában mutatkozó különbség néhány dollárt tett ki, öszszehasonlítva a többi piacokon az ugyanolyan minőségű vasérc árával). Vagy pedig kiegyenlítésképpen szén helyett a Szovjetunió másfajta lengyel árut kapott magasabb árakon a világpiaci árszínvonalhoz viszonyítva. Például a Szovjetunióba szállított gyapjúszövetek ára méterenként 5—6 rubellel volt magasabb, mint más piacokon." Romáráa Nagy Nemzetgyűlésének ülése Bukarest (ČTK) — November 27-én délután kezdődött Bukarestben a Román Népköztársaság Nagy Nemzetgyűlése IX. ülésének második ülésszaka. A megnyitáson jelen voltak a román dolgozók képviselői, továbbá dr. Petru Groza, a nagy nemzetgyűlés elnökségének elnöke, a román kormány tagjai, a diplomáciai testület képviselői és az újságírók. Hétfőn délután a főbiztosnak a menekültek problémájával foglalkozó beszámolójához dr. Pudlák csehszlovák küldött szólett hozzá. A csehszlovák küldött határozati javaslatot terjesztett elő, amelyben ajánlja az ENSZ főbiztosi hivatalának, ismertessék a menekültek előtt azokat a törvényeket és intézkedéseket, amelyeket egyes országokban a menekültek hazatérésének megkönnyítésére hoztak. A javaslat továbbá felhívással fordul a főbiztosi hivatalhoz és mindazokhoz az államokhoz, amelyeket ez a kérdés érint, hogy segítsék elő a menekültek önkéntes távozását. Az illetékes államoknak azt javasolja, hogy kezdjenek közvetlen tárgyalásokat és egyezzenek meg a menekültek kérdésének megoldására vonatkozó intézkedésekben. A szuezi kaland és a brit költségvetés London, (ČTK) — Az egyiptomi brit katonai beavatkozás és a Szuezi-csatorna blokádja a brit állami költségvetésben is érezhetően megnyilvánul. Harold Macmillan brit pénzügyminiszter kijelentette, hogy a benzinnel való kötött gazdálkodás bevezetése havonta 6 millió fonsterlinggel csökkenti az állami bevételeket. bányák 25 százaléka máris a tulajdonukban van. Ami a rezet illeti, az amerikaiak fokozatosan megvásárolják az összes társaságokat és Rhodézlában a legnagyobb angol réztermelő társaság részvényeinek 65 százaléka a kezükben van." „Ami az amerikai kőolaj-társaságok szempontjából előnyös, azt követi az Egyesült Államok külpolitikája" — írja befejezésül Evans. „Az állami departement a Standard Oil kőolaj-társaság bástyája" — mondotta. Jordánia felbontotta szövetségi szerződését Nagy-Britannával Amman, (ČTK) — Ammanban, a jordániai parlament november 27-i ülésén Szulejman Nabulszi miniszterelnök közölte, Jordánia kormánya elhatározta, hogy felbontja az 1948-ban kötött brit-jordán barátsági és kölcsönös segélynyújtási szerződést. Nabulszi továbbá kijelentette, Jordánia kormánya felkéri Nagy-Britanniát, vonja ki öszszes katonai egységeit, amelyek e szerződés alapján Jordánia területén tartózkodnak. D. T. Sepilov találkozója az ENSZ főtitkárával New York, (ČTK) — D. T. Sepilov, a Szovjetunió külügyminisztere november' 26-án New Yorkban találkozott Dag Hammarskjölddel, az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkárával, hogy megtárgyalja vele az ENSZ közgyűlésének jelenlegi ülésével kapcsolatos kérdéseket. A japán parlament ratifikálta a szovjet-japán nyilatkozatot Tokio, (ČTK) — A japán parlament alsóháza november 27—én ratifikálta a Szovjetunió és Japán közös nyilatkozatát, melyet ez év október 1

!9én írtak alá Moszkvában. Angol-amerikai ellentétek Tárgyal az ENSZ szociális bizottsága Csehszlovákia ENSZ-beli küldöttsége követeli, hogy a menekültei problémáját hazájukba való visszatérésükkel oldják meg