Új Szó, 1956. november (9. évfolyam, 305-334.szám)

1956-11-22 / 326. szám, csütörtök

A kézimunka tanítása mai ifjúság nagy érdeklődéssel fordul a technika felé. Ez érthető. Szeme előtt folyik az ország iparosítása, a természet átalakítása, s mindennek eredményét napról napra látja. Mindenki erzi és tudja, hogy a haladás mozgatója a technika fejlődése; aki tehát részt akar venni benne, annak állandóan tökéletesíteni kell tudását. Maga az elmélet azonban még nem elég, hiszen sehol másutt nincs olyan szoros kapcsolatban elmélet a gyakorlattal, mint a technikában. Tervezni, vezetni csak az tud igazán, aki maga is dolgozott az anyaggal, gyakorlatból, sóját tapasztalataiból ismeri. A tanuló, aki összeáll társaival, hojjy valamit közösen elkészítsen, /hunka közben fedezi fel, hogy hajlamai merre irányítják. Ma már minden pálya nyitva áll az ifjúság előtt, minden tanulónak módjában van azt a szakmát választani, amelyet legjobban szeret. Szükség van azonban a kézügyességre és a komoly gyakorlati munkára, már az iskolaéletben. A kézimunka nem lesz szórakozás, nem haszontalan időtöltés, hozzátartozik az életre előkészítéshez. A kézimun&atanítás célja, hogy a gyermeket könnyen beszerezhető és kezelhető anyaggal, egyszerű eszközökkel foglalkoztassa, s ezzel a gyermek lelkáöen rejlő munkavágyakat kielégítse, helyes irányba terelje; kézügyességét, szemmértékét, formaérzékét ér ízlését fejlessze. Továbbá a gyeríneket a munka megkedvelésére és megbecsülésére nevelje. A kézimunkatanítás nevelői, gyakorlati és oktatási célját így körvonalazhatjuk: A kézimunkatanitás nevelői célja a gyermek jellemének kialakítása. A tanítónak oda kell hatni, hogy a tanuló munkaszerető, ügyes, találékony, ötletes, önálló alkotásra képes, takarékos, pontos, rend- és tisztaságszerető, a szép iránt fogékony és jó ízlésű legyen. gyakorlati célok között első helyen áll a kézügyesség fejlesztése, de fejlesztenünk kell a becslést, a szemmérték helyességét, a gyakorlati életben fontos szerszámok használatát, s a fontosabb munkaanyagok tulajdonságát is. Az oktatási célokat azzal szolgáljuk, hogy a koncentráció elvének alapján a kézimunkával egyéb tárgyak szemléleteit előmozdítjuk, és a növendékekkel az elméletnek a gyakorlatban való alkalmazását is megismertetjük. Az iskolába lépő gyermekben megvan a munkavágy, a munkában való elmerülés érzete, de ez nem tudatos; az alkotás vágya, a befejezettség öröme adja meg munkájának célját, amelynek nyomán fellép az alkotni tudás gyönyörűsége. Végeredményben ez szeretteti meg vele a munkát, s aki ezt elhanyagolja, munkára nevelhet, de munkaszeretetre nem. Sok iskola azzal nyomja el a gyermekben a munkaszeretetet, hogy csak a szebb és jobb kézimunkákat szedi be, a gyengébbeket visszaadja. Pedig az ügyetlen gyermek is elmerült a munkában, ő is tudott örülni alkotásának. A munka visszaadásával ezt az örömöt, jó érzést, a tanító elnyomja a gyermekben. s ezzel kedvét, munkaszeretetét, önbizalmát is elveszti. Állítsuk olyan feladat elé a gyermeket, amely kedves neki, közel áll hozzá, mert ez növeli alkotásvágyát. Az alkotás — még ha küzdelmekkel éri is el a gyermek — megszeretteti, értékessé teszi a munkát. Természetesen a kész munkákat a gyermekekkel közösen bíráljuk meg, ők állapítsák meg, hogy az elkészítésnél mit csináltak helyesen és miben hibáztak. A kézimunkával az esztétikai nevelésnek is jó szolgálatot tehetünk. Itt elsősorban a tárgyak ízléses kivitelére, arányos méreteire gondolunk. De a kézimunka fejleszti a gyermek megfigyelő képességét is. Míg alkot, dolgozik, elmerül a munkában, s technikai készsége növekszik. Igen nagy a kézimunka szociális jelentősége is. A gyermekeket közös feladatok megoldására, kölcsönös segélynyújtásra, támogatásra szoktatja. A közösen elkészített munka az öszszetartozás érzését fejleszti ki. asználjunk ki tehát minden alkalmat, hogy a kézimunkatanítás anyagát kapcsolatba h^zak az egyes tantárgyak anyagával. A számtan tanításakor mértéket készítünk. (Papírból kivágunk két centiméter széles csíkot, ráragasztjuk kartonlapra, beosztjuk egész és félcentiméterre, s ezt használjuk mérőszalagul. Földrajzi fogalmak tanításában iskolánk, községünk térképét színes papírból vágjuk ki. Biológia tanításakor mellőzhetetlen a keltetőláda, a madáretető, a palántázófa.) A kézimunka végső nevelői célja, hogy a gyermeket képessé tegyük arra, hogy ismereteit a gyakorlati életben értékesítse. Iskoláinknak mindenkor a gyakorlati nevelés szolgálatában kell állniok, ennek pedig egyik eszköze a kézimunka, melynek célja megtanítani a gyermeket az életben szükséges egyszerű eszközök, tárgyak elkészítésére. KAPFINGER BÉLA, igazgatótanító. KULTURÁLIS HÍRKK A IV. országos amatör filmfesztivált november 18—24 között tartják Hra- dec Královén. Bemutatják az 1955— 56-os években készített legjobb amatőr filmeket és külföldi amatőr filmeket. * # * A Vlach vonósnégyes négyhetes sikeres szovjetuniói körútja után az elmúlt napokban visszatért Csehszlovákiába. Néhány napos pihenés után művészeink Nyugat-Németországba mentek. Ugyanezen időben visszatért a Német Szövetségi Köztársaságbői a Janáček vonósnégyes, ugyancsak háromhetes hangverseny körút után. I. Todorov, a szófiai nemzeti színház koreográfusa betanítja Brnóban A. Rajcsev ,,Hajdúének" cimű balettjét. A balett bemutatóját december 23-án tartják meg. * * * A zágrábi Nemzeti Színház 130 tagú balettje december elején csehszlovákiai körútra érkezik. Prágában, Brnóban és Bratislavában bemutatja Fraňo Lhotka „Ördög a falun" című egész estét betöltő balettdarabját és ezenkívül három rövidebb balettet; Scarlatti „Halló", Stravinsky „Petruska" és Gotovcov „Kolo" című balettjét. A szovjet film hetében A barátság hónapjának kimagasló akciójaként mozijainkban megkezdődött a szovjet filmgyártás legújabb nagysikerű alkotasainak bemutatása a szovjet filmhét keretében. legkisebb fivallatára összeomlik. A Moszkvai Naautnánház legku-álóbb operaénekesei énekelték a főszerepeket. A. Priogav Godunovja a puskini jellemzéshez híven személyesítette meg a hatalomravágyó, erőszakos nagyurat, másrészt pedig a gaztettéért szenvedő, de a tróntól elszakadni nem bíró, gyermekének és országának sorsáért aggódó, családját forrón szereti) apát. kozlovszkij, az Anyegin híres Lenszkije Jurogyivij szerepében is remekelt tiszta, csengő tenorjával. Elismerést érdemel M. Mihajlov Pimenje, G. Nyelepp Grigorij Otrepjeve, A. Krivcsenya Vaarlamja és Avgyejeva Marína Mníszkowaja. V. Nyikolajev, az operatőr is tökéletes munkát végBorisz Godunov A Borisz Godunov Puskin Muszorgszkij áltál megzenésített drámájának filmváltozata, operafilm. Ezért a film értékelésekor több szempontot kell figyelembe vennünk: egyrészt a szereplők dalmüvészetét és színészi teljesítményét, mellyel szemben a film sokkal nagyobb követelményeket támaszt mint az opera színpada, másrészt a rendező munkáját, mely kétségtelenül már elfve dönt a film sikeréről. V. Sztrojeva, a Borisz Godunov című operafilm rendezője és a szövegkönyv tprsírója megfelelt feladatának, és oroszlánrész illeti a sikerből. A XVI. század végén lejátszódó dráma főszereplője a tömeg, az egyszerű nép, melynek segítségével BOKISZ Godunov. a dölyfös bojár megszerzi a trónt, miután annak törvényes örökösét, Dimitrij cárevicset felbérelt gyilkosokkal álnokul megöleti. Ugyanaz a népj amely öt a trónra segítette, elfordul tőle, és a trónkövetelőként fellépő ál Demeter (Grisa Otrepjev) mellé áll, akitől védelmet vár Borisz kegyetlenkedései és önkényuralma ellen. Borisz, akit a megölt cárevics rémképe lépten-nyomon üldöz, elhagyatva, kétségbeesetten várja halálát, melynek bekövetkezése után még nagyobb zűrzavar lesz úrrá Oroszországban. A nép ujjongva- fogadja a trónbitorló ál Demetert, akit az igazi Dimitrij cárevicsnejc vél és felszabadulását reméli tőle. Ám csakhamar csalódik, midőn látjQ, hogyan tódulnák Oroszországba az ál Demeter nyomában a hódító lengyel nemesek és a katolizálni vágyó jezsuiták. Az ismét félrevezetett nép félreveri a harangokat és néma haraggal a szívében vár; nem a csüggedt tömeg, de a minden pillanatban kitörni készülő tűzhányó látszatát kelti. A film a dalmüuészet formájával érzékelteti a nép nagyságát, hatalmát, azt, hogy a nép támogatása nélkül, a néptől elszakadva még a legtekintélyesebb, legerősebb kezű uralkodó hatalma, pozíciója is kártyavár, mely a szellő zett. Az anya A szovjet filmhét másik nagy filmje Gorjcij Az anya című regényének filmváltozata Mark Donszkoj rendezésében. Nem az első kísérlet Az anya megfilmesítésére, de a legsikeresebb filmváltozata a lúres reálista regénynek. V. Mareckaja az anya — Nyilov-. na szerepében olyan élethűséggel ábrázolta az egyszerű, a cári viszonyok közepette mártíréletet élő munkásaszszony szerepét és fokozatos átalakulását, hogy felülmúlja eddigi színművészt alakításait. Érezzük, mint fejlődik napról napra öntudatos harcossá gz anya, kit fia bebörtönzése sem tud <megtörni, mert meggyőződött róla, hogy Pavel és társai igazságos ügyért j küzdenek, ö áll fia helyébe s veszi kezébe a harcokban megtépett vörös zászlót. Segit forradalmi lelket önteni az orosz falvak elmaradott, állati sor6an élő muzsikjaiba. A. Batalov (az egykori Pavel Vlaszov unokája) élethűen és művészileg beleélte magát Vlaczou szerepébe és meggyőző alakításával megnyerte a nézők rokonszenvét. A film hiányossága, hogy cselekményeinek részleteiben átugrik egyes időszakokat, amit a néző méltán hiányolhat. Mindez azonban nem csökkenti a film sikerét; ez a legsikerültebb Gorkij-film. L. L. bírja a politikai és gazdasági hatalmat. Ez a történelmi tény. És ez a fő előfeltétele az új társadalom felépítésének. Az értelmiségnek teljes lehetősége van, hogy ehhez erejéhez és képességéhez mérten hozzájáruljon. Értelmiségünk faladata, hogy a '.örténelem alkotóját, a népet, tudományos alapon, tudományos módszerrel segítse az új társadalom építésében. Ez azt jelenti, az értelmiség minőségileg új helyzete abban rejlik, hogy szilárdan a nép oldalán áll, segít abban, hogy a szocialista társadalomról szóló tudományt valóra váltsa, életbe léptesse. Ezt a hivatást az értelmiség csak akkor teljesítheti jól, ha egész gondolkodását, egész gyakorlati munkáját áthatja a marxi-lenini tudományos világnézet és a dialektikus módszer. A világ, a természet és a társadalom bonyolult dialektikus kapcsolatban van egymással, s mind újabb ellentmondások leküzdésével fejlődik tovább. Jelenleg a természettudományokban épp úgy, mint az egész társadalmi életben e kapcsolatok és ezek az ellentmondások oly bonyolultak, annyira egymásba szövődnek és változóak, hogy semmiképpen s ám értehtjük meg és küzdhetjük le azokat régi, metafizikai módszerrel. Ez egyaránt vonatkozik államunk belső életének problémáira és a nemzetközi kapcsolatok problémáira, valamint a ve'ük összefüggő kérdésekre. A szocializmus építése minden nap számos objektívan dialektikus jellegű problémát vet fel. E kérdések helyes megoldása, meglátása annak, hogy életünk sok ellentmondásából melyik jelenti azt az újat, melyet támogatnunk kel!, és ez életünk mily más területeivel függ öszsze, feltételezi azt, hogy e kérdések megoldásához nem merev metafizikai módszerrel közeledjünk, hanem alkotó módon, dialektikusan. Megköveteli, hogy ne sablónosan cselekedjünk, ne veszítsük szem elől az egyre változó objektív valóságot és annak sokrétűségét. A szocialista értelmiségi legfőbb és nélkülözhetetlen vonása éppen az ilyen gondolkodási és cselekvési módszer. A szocializmusban az értelmiség tagjától meg kell követelnünk, hogy megtanuljon így, dialektikusan gondolkozni. Egyben meg kell követel- j nünk azt, hogy öntudatosan, kezde- i ményezően valósítsa meg a társadalom céljait. Ez nagy igényeket támaszt a tudományos és politikai dolgozókkal, a gazdasági vezetőkkel, mérnökökkel, szakképzett munkásokkal szemben, valamint a nevelés, Irodalom és művészet terén dolgozókkal szemben. Téves volna azt hinni, hogy a szocialista értelmiségi feladatának teljesítéséhez elegendő, ha valaki szakmáját kitűnően elsajátította és gyakorolja. Ez a kapitalizmusban elegendő volt. A szocialista munkásnál sem elég, ha a társadalomnak csupán fizikai munkaerejét adja, hanem szükséges, hogy munkáját egyre öntudatosabban, magasabb szakképzettséggel, kezdeményezéssel alkotóan lássa el. Ez még jobban érvényes a szocialista értelmiségre. „Az értelmiséget — mondja Lenin — pedig éppen azért nevezik értelmiségnek, mert a legtudatosabban, a leghatározottabban és a legpontosabban tükrözi viszsza és fejezi ki az osztályérdekek fejlődését az egész társadalomban." Akik ezt már megértették és magukévá tették, az űj értelmiség legkiválóbb képviselői, akik elősegítik értelmiségünk feladatának teljesítését társadalmunkban és a szocialista országépítés terveinek megvalósításáért harcolók első soraiban küzdenek. Világosan látják, ha elszakadnának a néptől, nem képviselnének többé pozitív társad&lmi erőt. Az értelmiségnek azok a tagjai, akik ezt nem értették meg, hanem legfőbb céljukat a kispolgári individualizmusban és elszigeteltségben látják, akik azt képzelik, hogy csupán valamilyen, a társadalomtól való képzelt függetlenségben élhetnek és dolgozhatnak sikeresen, vagy pedig azt hiszik, hogy a társadalomban valamilyen előjogaik vannak, azok minőségileg a „régi" értelmiséget képviselik, annak ellenére, hogy sokan közülük fiatalok, nemrégen kapták meg diplomájukat. Akár tudatában vannak ennek, akár nem. saját magukat zárják ki a szocializmust építődnek kollektívájából. Az értelmiség szocialista szellemben való nevelése Az értelmiség szocialista szellemben való nevelése és átnevelése objektívan fennálló feladat és szocialista országépítésünk sikere jelentős mértékben attól függ, milyen sikerrel tudjuk teljesíteni ezt a feladatot is. És éppen e feladat teljesítésében naqyon sok és fontos kötelesség hárul a kommunista érte'miségiekre, a oárttagokra. Súlyos hibát követnénk el, ha egy kalap alá vennénk valamennyi értelmiségit, ha nem tennénk különbséget, ha nem mondanánk meg, hogy az értelmiség soraiban is vannak nem kommunisták és kommunisták, pártr tagok és pártonkívüliek. A pártnak a kommunista értelmiségiektől többet kell követelnie, mint a pártonkívüliektől. A kommunista értelmiségi kötelességeit megsokszorozza áz a tény, hogy a pártnak, társadalmunk vezető erejének tagja. A pártnak meg -kell követelnie tagjaitól, hogy tevékenyen harcoljanak politikája megvalósításáért. Az értelmiségi párttagok fontos helyet foglalnak • el életünk minden területén. Vajon ki álljon számos égető kérdés megoldásának élére, ha nem éppen a kommunista értelmiségiek? Számos nagy feladat áll előttünk a második ötéves tervben. A fő gazdasági feladat az, hogy lényegében felépítsük hazánkban a szocializmus anyagi termelési alapját és egyben elősegítsük, hogy a szocialista világrendszer elérje és túlszárnyalja az egy főre eső termelésben a fejlett tőkés államokat. Sok kötelesség vár azokra, akik a politikai gazdaságtan, a filozófia, a tudományos kutatás terén dolgoznak, technikusainkra, mérnökeinkre. építészeinkre, pedagógusainkra, íróinkra és művészeinkre. Faként a tudománynak kell az eddiginél nagyobb mértékben és jobban segítenie a gyakorlati munkát. Nem kevésbé komoly feladat vár értelmiségünkre a dolgozók szocialista szellemben való nevelése terén. Éppen e feladatok megvalósításáért vívott harcban nyílik széles tere értelmiségünk alkotó kezdeményezésének, minden egyes egyén alkotó erői kibontakozásának. Joggal elvárhatjuk, hogy az értelmiségünk feladatainak teljesítésére irányuló törekvések élén a kommunisták álljanak. Mert vajon a párt politikájának milyen harcosa az a kommunista, aki nem keres módot és lehetőséget arra, hogy a legnagyobb mértékben, minden erejével elősegítse a pártunk, társadalmunk vezető ereje előtt álló feladatok teljesítését? A forradalmi értelmiség a munkásmozgalomban mindig jelentős szerepet játszott, és a munkások éppen azért tisztelték, mert igen céltudatosan harcolt a dolgozó nép érdekeiért, nem kímélte erejét, a fáradságot és áldozatot a társadalmi haladásért vívott harcban. Pártunk értelmisége a párt részét alkotja, a többi dolgozóktól csupán nagyobb öntudatosságával, áldozatkészségével és meg nem alkuvásával különbözhet és soha sem azzal, hogy kevesebb kötelesség állana előtte. Csupán így érdemelheti ki a többi párttag és általában a nép elismeréset és támogatását. Ezt azonban soha sem érheti „el semmiféle kispolgári -siránkozással, hogy nem ismerik el, lebecsülik stb. Nem szabad elszakadni a valóságtól Ennek mindenki előtt világosnak kellene lennie, de úgy tűnik, hogy nem az. A kommunista értelmiségiek között vannak olyanok, akik valahogy elszakadtak a valóságtól, annak teljességétől és sokrétűségétől, s a valóságnak csupán az egyik oldalát veszik tekintetbe, vagy pontosabban mondva, a dolgok és jelenségek objektív, sokoldalú, osztály- és pártszempontból való értékelése helyett a szubjektív igazság mérlegét alkalmazzák, melyet az általánosan érvényes igazság fölé helyeznek és a legnagyobb vívmánynak $tzt tartják, hogy ',.saját fejükkel gondolkoznak", feiet hajtanak minden gondolkozásbeli „eredetiség" előtt, de emellett nem veszik fontolóra ennek az „eredetiségnek" értelmét, társadalmi érvényét. Az önálló alkotó gondolkozást természetesen minden téren támogatni kell, mert enélkül lehetetlen a problémák marxista megoldása. És természetes az. hogy ennél tévedésekbe is eshetünk. Mindamellett azonban nem szabad szem elől tévesztenünk azt, hogy mi az alkotó gondolkodás értelme és célja. Á „saját fejünkkel való gondolkozás" a párt politikájának megvalósításáért, a mindennapi feladatok megoldásáért vívott aktív harc eszköze. Ha a „saját fejünkkel" való gondolkodás öncélúvá válik, ha arra iráriyul, hogy szubjektív „igazságok" hirdetését indokolja, amelyek objektív valótlanságok, társadalmi szempontból értéktelenné, sőt ártalmatlanná lesz. A kommunistáknak nem szabad kritikát nem tűrő módon viselkednie saját nézeteivel szemben, azzal szemben, amit hirdet; Kell, hogy érdekelje őt. az általa hirdetett és védelmezett nézetek, publikált cikkek és fejtegetések politikai hatása. Nem kommunistákhoz méltó viselkedés abban bízni, hogy bármilyen nézet, akár az ostobaság hirdetésének szabadságából végül igazság születik. Igen. az igazságot keresni kell. Éppen azért hangsúlyozzuk ma és kell minden tére^ támogatnunk a szabad véleménycserét az alkotó vitákban. Á vitának azonban a hplyes nézetek győzelmének, a marxl-lpnínf eszmék győzelmének nevében kell folynia. Ezért azzal a joqgal eflyütt, hogy nézeteinket kifejthetjük, kell, hogy jogynk legyen a kifejtett nézeteket megbírálni is. Az igazsághoz vezető út nem mindig egyenesvonalú, kanyarog, és a többé kevésbé helytelen nézetek szirtjei közt számos akadályon és keresésen át vezet. Éppen ezért a párt hivatása, hogy a különféle nézetek sokaságában megtalálja azokat, amelyek az adott történelmi helyzetben a legpontosabban tükrözik a munkásosztálynak az új társadalom kialakításáért vívott harca szükségleteit. A párt segítségének legfontosabb módszere az ideológiai munka fejlesztése, vagyis az elméleti munka, a pártpropaganda és a politikai agitáció fejlesztése. És meg kel! mondanunk, hogy az elméleti kérdések, többek között a munkásosztály és az értelmiség viszonya kérdésének tisztázatlansága elsősorban annak következménye, hogy még mindig nem eléggé értékelik az ideológiai munka fontosságát. Kommunista álláspont az, ha öntudatosan, aktívan harcolunk az ellen, ami rossz, ami helytelen, s aktívan védelmezzük a nép és a párt érdekeit. Elvben tehát a kommunista értelmiségiek, akik az új. értelmiség élcsapatát alkotják, nem követelhetik maguknak azt a jogot, hooy bármilyen nézetet hirdethessenek, hanem kötelesek azt hirdetni és védelmezni, ami a tudományos igazság alapján elősegíti naqy és felelősségteljes; párttagságból eredő feladatuk teljesítését. A kommunista feladata arra törekedni, hogy az alkotó vitákból, a szabad véleménycseréből, az érvek harcából feladataink igaz, marxilenini értelmezése és megvalósításuk módszere származzék;, hoqy a gondolkozás. a tudomány és ' művészet virágai gazdag színekben teljesen kitáruljanak, úgy. hogy a népet szolgálják és elfojtsák az ártalmas gyomot; azért, hogy a kritika tüzében, az eltérő nézetek és gondolatok küzdelmének 'ánqjában meoacälozôd^k és gyarapodjék a marxista gondolkozás, az a gondolkozás, ame!v ma az egész világ haladó embereinél győzelmet arat. Kétségtelen, ha a kommunisták — az értelmiség tagjai — f

g

y értelmezik feladataikat és köte'essé.ieiket, s ebben a szellemben minden erejükből hozzájárulnak az új értelmiség neveléséhez, akkor eqész értelmiségünk sikeresen teljesíti majd azokat a feladatokat, amelyek az új társadalom építésében reá hárulnak. OJ S 2 0 1956. november 24. t